Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Hosszú ujjait könyvek gerincén húzva végig rúnákat keres, a szemének kedves írásjelek azonban másfél polc átnézése után sem kívánnak felbukkanni. Sóhajjal nyugtázza, hogy újabb latin betűs kötetbe botlik. Megáll azért és fejét kissé oldalra döntve igyekszik elolvasni, mi is áll a sötétkék borítón szürke betűkkel. Kissé szokatlanul csengnek ajkán az elsuttogott szavak, elsőre nem is érti őket teljesen. Másodjára újraolvasva sikerül csak rájönni, hogy pusztán magyar könyvvel van dolga, és ajkait lebiggyesztve kissé veszi tudomásul, hogy a Mágikus tevékenység lenyomozása címet viselő alkotás nem lesz a mai olvasmánya. Át is sétál a szomszédos polcig, közben pedig futólag az asztal felé pillant hosszú tincsei mögül, hogy ott van-e még a pergamenköteg és a díszes fekete toll, amit magával hozott. Különleges ajándék volt, még anyjától kapta, amikor befejezte a tanulmányait. Nem önműködő, még csak a tintatartaléka sem végtelen, láthatatlanul sem ír, vagy nincs aranyból a hegye, bár egyetlen aranyszínű csík végighúzódik hegyétől a csúcsáig, legfőképpen azonban mégis érzelmi értékes van. Sajnálná, ha nélküle maradna, az új hellyel szemben pedig még bizalmatlan kissé. A polc felé visszafordulva ezen is módszeresen halad végig, minden egyes könyvet végignézve. Halvány mosoly jelenik meg szája szegletében a harmadik könyvnél, amikor ráébred, hogy az ereklyékről szól. A negyedik könyvet aztán le is veszi, körbeforgatja, majd elmosolyodik és lassú, nyugodt, de ruganyos léptekkel sétál el az asztalig. Olyan csendben mozog, hogy nem is hallani, aztán még a széknek is óvatosan nyúl a támlája alá, hangtalanul emeli meg, hogy helye legyen, majd helyet foglal. Leteszi a könyvet, felnyitja a borítót, óvatosan forgat a tartalomjegyzékhez, mintha attól tartana, hogy a könyv feljajdul, ha hevesebben lapozza fel, aztán a sorokat ujja hegyével követve megállapodik egy számára érdekes fejezetnél. Mágikus hírében álló koronaékszerek. A jelzett oldalnál nyitja ki a könyvet, és egy pergamendarabot lehajt, keze ügyébe helyezi a tollat, és az asztalra könyökölve nekilát olvasni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=579986#post579986][b]Ragnar Erik Magnusson - 2016.03.29. 14:45[/b][/url]

Hosszú ujjait könyvek gerincén húzva végig rúnákat keres, a szemének kedves írásjelek azonban másfél polc átnézése után sem kívánnak felbukkanni. Sóhajjal nyugtázza, hogy újabb latin betűs kötetbe botlik. Megáll azért és fejét kissé oldalra döntve igyekszik elolvasni, mi is áll a sötétkék borítón szürke betűkkel. Kissé szokatlanul csengnek ajkán az elsuttogott szavak, elsőre nem is érti őket teljesen. Másodjára újraolvasva sikerül csak rájönni, hogy pusztán magyar könyvvel van dolga, és ajkait lebiggyesztve kissé veszi tudomásul, hogy a Mágikus tevékenység lenyomozása címet viselő alkotás nem lesz a mai olvasmánya. Át is sétál a szomszédos polcig, közben pedig futólag az asztal felé pillant hosszú tincsei mögül, hogy ott van-e még a pergamenköteg és a díszes fekete toll, amit magával hozott. Különleges ajándék volt, még anyjától kapta, amikor befejezte a tanulmányait. Nem önműködő, még csak a tintatartaléka sem végtelen, láthatatlanul sem ír, vagy nincs aranyból a hegye, bár egyetlen aranyszínű csík végighúzódik hegyétől a csúcsáig, legfőképpen azonban mégis érzelmi értékes van. Sajnálná, ha nélküle maradna, az új hellyel szemben pedig még bizalmatlan kissé. A polc felé visszafordulva ezen is módszeresen halad végig, minden egyes könyvet végignézve. Halvány mosoly jelenik meg szája szegletében a harmadik könyvnél, amikor ráébred, hogy az ereklyékről szól. A negyedik könyvet aztán le is veszi, körbeforgatja, majd elmosolyodik és lassú, nyugodt, de ruganyos léptekkel sétál el az asztalig. Olyan csendben mozog, hogy nem is hallani, aztán még a széknek is óvatosan nyúl a támlája alá, hangtalanul emeli meg, hogy helye legyen, majd helyet foglal. Leteszi a könyvet, felnyitja a borítót, óvatosan forgat a tartalomjegyzékhez, mintha attól tartana, hogy a könyv feljajdul, ha hevesebben lapozza fel, aztán a sorokat ujja hegyével követve megállapodik egy számára érdekes fejezetnél. Mágikus hírében álló koronaékszerek. A jelzett oldalnál nyitja ki a könyvet, és egy pergamendarabot lehajt, keze ügyébe helyezi a tollat, és az asztalra könyökölve nekilát olvasni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=579993#post579993][b]Annelie Freya Merkovszky - 2016.03.29. 14:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=580091#post580091][b]Ragnar Erik Magnusson - 2016.03.29. 16:01[/b][/url]

A walesi uralkodók koronája II. Llewelyn cilmeri vereségét követően I. Edwárd királyhoz került. A zöld drágakövekkel ékesített egyszerű, vörösesen csillogó, feltehetőleg... Majdhogynem elégedett félmosolyra húzódik a szája a mondat olvasása közben. Ugyan nem kifejezetten érdekli Wales történelme, az ereklyék közé sorolódó ékszerek azonban annál inkább, márpedig ez a könyv többről is beszámol. Ezt érdemesnek tűnik lejegyeznie. Nyúl is a tolla után, azt azonban éppen egy kéz emeli el az orra előtt.
- Heeej - szólal meg kissé feldúltan. Ez már mégiscsak pimaszság, hiszen itt ül és mégis lenyúlnák? Az az aranyszínű festék nem ér olyan sokat, hogy érdemes legyen, neki viszont annál komolyabb a toll érzelmi értéke. Utána is kap, de most veszi csak észre, hogy egy lány ül vele szemben. Mikor került ide egyáltalán? Fel sem tűnt neki, hogy van még itt valaki más is ilyen kora délelőtt. 
- Jag vilja se - szólal meg jelentősen halkabban, bár még mindig hasonlóan feldúltan, bármennyire is szeretné palástolni ezt az érzést. A mondat közepén jön csak rá, hogy tulajdonképpen nem is magyarul beszél. Vesz egy mély levegőt, kifújja és előre nyújtja a kezét tenyérrel felfele. 
- Azaz szeretném elkérni, ha lehet. Mármint az enyém, és örülnék, ha visszakapnám. Nagyon fontos nekem, sokat jelent, vagyis, hogy nem ér sokat, csak érzelmileg jelent sokat. Kérem szépen vissza - gabalyodik bele lassan saját mondataiba, miközben igyekszik kimagyarázni, mit is szeretne. Közben úgy cikázik körbe a tekintete, mintha valamit nagyon keresne. Többször is visszatéved a lány arcára, de sosem állapodik meg, inkább időzik hosszasan a tollon, bámulja azt, mintha attól hamarabb visszakapná esetleg. 
- De azért, ha visszaadnád, csak most kellene feljegyezni valamit, akkor használhatod nyugodtan, csak igazán szólhatnál, hogy szükséged van rá, vagy itt az nem szokás? De túl sokat is beszélek, azt hiszem. Mindegy. Visszakaphatnám? - kérdezi végül egy fél perccel később, ami már így is örökkévalóságnak tűnt számára.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=580143#post580143][b]Annelie Freya Merkovszky - 2016.03.29. 16:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=581220#post581220][b]Ragnar Erik Magnusson - 2016.03.31. 14:32[/b][/url]

A letűnt korokból származó, feltehetőleg mágikus erővel felruházott, vagy esetleg elátkozott walesi koronaékszernek várnia kell, amíg papírra vet róla bármit is, a tollának ugyanis hűlt helye. Szerencsére nem is kerül messzire, csak a vele szemközt ülő lány kezébe, ellenben ezt talán még annál is furcsább és neveletlenebb cselekedetnek véli, mint ha valaki szó nélkül zsebre tette volna és aztán tovább áll. Merész, valamint ostoba ötlet éppen egy olyan ember tulajdonát emelni el, aki veled szemben ül. Ha pedig csak azért venné kölcsön, hogy használja, akkor sem a jólneveltségről árulkodik, hiszen arra van a szája, hogy szóljon. Oda is adná szívesen, nem mintha tudna nemet mondani, már amennyiben egyáltalán sikerül érthetően megszólalnia, a jelen helyzet viszont merőben felháborítja. Hablatyolása nem valami meggyőző sajnos, ezt ő is tudja magáról, pedig de jó lenne igazán erélyesen fellépni. A gondolat fényében ki is húzza a vállait, miközben kezét még mindig a lány felé tartja, és kitartóan pislog felé egészen addig, amíg az meg nem szólal svédül válaszul, és közli, hogy el akarta lopni. Mi van? Meglepetten pislog.
- Miért? - szalad ki száján ezúttal magyarul a kérdés. Néha észre sem veszi, melyik nyelvet beszéli előbb és melyiken kellene történetesen reagálnia. A beiratkozásnál is annyira koncentrálnia kellett, hogy ne kavarodjon össze folyton és véletlen se váltson teljesen gondatlanul egyikről a másikra az egész ügyintézés közepette, hogy azt hitte már soha nem ér véget. Úgy véli, csak beleszokik azért tizenkilenc év után, hogy itt most már tényleges anyanyelvét használja, ne az országét, ahol felnőtt. Ezen tovább gondolkozni azonban nem is hagyják, mert a lány mosolya szavai tükrében összezavaró. Ő sem lenne jó viselkedéselemző, még szerencse, hogy az ereklyék egészen más kategória.
- Nem vicces. Az a toll... az nagyon sokat jelent nekem - közli máris, amint egy pillanattal később összeállt a kép, hogy éppen szórakoznak vele. Hurrá, és ő még azt hitte, ettől már szabadult Haralddal együtt. Na jó, nem hagyja magát ilyen könnyen. Kifújja a visszatartott levegőt, majd egy kissé még láthatóan erőltetett mosolyra húzza a száját, és bólint válaszul a kérdésre.
- Ceruzám van, ha az is jó lesz. Vagyis gondolom, jó lesz, jegyzetelni, de használhatod a tollat is, csak aztán szeretném visszakapni - közli végül, közben pedig baljával felkönyökölve tenyerébe támasztja állát, jobbjával maga elé húzza a könyvet, hogy folytassa, ahol abbahagyta, de ekkor a lány bemutatkozik. Szemöldökét megemelve pillant fel előrecsúszó hajtincsei között, egy egészen kicsit meglepődve. A sorrend elég fordított, ha ismerkedni óhajt a másik.
- Ragnar - mondja ki a nevét, legalábbis a fontosabbik felét, és közben kezét tarkójára csúsztatva hajol még előrébb, fejét alkarján nyugtatva, és azon szurkol a másikat figyelve, hogy véletlen se legyen Ragnarök vagy valami hasonlóan idióta becenév ebből az elkövetkező öt percben. Jobban járt volna, ha az Eriket mondja.
- Meg Erik is - böki is ki nyomban, ahogy megszületik a gondolata a fejében.
- Ragnar Erik Magnusson, egész pontosan, bár a Magnusson nem családnév, csak apám izlandi és ott azt jelzi, hogy az ő fia vagyok - magyarázza végül, aztán visszafordul a könyv felé. Pff, ez a beszélgetés nem lesz semmi.
- Neked mi a teljes... szabad tudni a teljes neved? - fogalmazza meg újabb kérdését a könyvet bámulva, csak futólag pillant fel, megnézni, hogy itt van-e még a lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=583407#post583407][b]Annelie Freya Merkovszky - 2016.04.04. 17:13[/b][/url]