37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. március 8. 10:54 | Link
Adrian Ivanorovics Black


22:15


Rach nagyon szórakozott volt mostanában, a vizsgák leszívták az agyát, ennek eredményeként a napokban többször is megtörtént, hogy elfeledkezett valamiről, vagy épp elhagyott valamit, ami csak később tűnt fel neki. Ez történt a minap is, amikor úgy határozott, hogy elmegy a könyvtárba naplót írni, mert már unta magát a szobájában, és azon a véleményen volt, hogy egy kis környezetváltozás bizonyosan jót fog tenni neki. Az elgondolás nem volt rossz ötlet, a megvalósítás már annál inkább, ugyanis miután leírta gondolatait a naplójába úgy gondolta, hogy olvas egy kicsit, így is tett, a naplót félresöpörte az asztalról és elkezdte lelkesen olvasni az egyik könyvtári művet, amibe annyira belefeledkezett, hogy a végén a naplója nélkül hagyta el a helyiséget. A lánynak egy ideig fel sem tűnt, hogy otthagyta titkait őrző kötetét a bibliotékában, nyugodtan tett-vett, majd ledőlt kicsit pihenni. Épp azon tűnődött, hogy milyen csokoládét vigyen majd barátnőjének, aki állítólag látta Felát őszintén elmosolyodni megnyerve így a fogadást, amikor hirtelen bevillant neki, hogy valami hiányzik...mégpedig a naplója...
- Holy shit! Már elmúlt tíz óra, de nem hagyhatom ott, muszáj visszamennem érte, mielőtt valaki lenyúlja vagy beleolvas!
Rachel szélsebesen kipattant az ágyából, gyorsan átöltözött, felvette fekete hosszúszárú nadrágját, világoskék blúzát, fekete cipőjét, haját kiengedve hagyta és bevágta maga mögött az ajtót, aztán célegyenesen elindult a könyvtár felé.
~ Király, senki sincs aki fedezzen, hogy ne bukjak le, ezt a szívást, vihetem el egyedül a balhét...a hátam közepére kívánom az egészet! ~
A Rellonos odaért a könyvtárhoz, már a bejárat közelében volt, de kicsit hezitált, hogy bemerjen -e menni, pedig nem volt az az ijedős típus, valami mégis azt súgta neki, hogy a legnagyobb hiba amit elkövetett jelen pillanatban az volt, hogy egyedül jött ide és így nem sok esélye van arra, hogy lebukás nélkül megússza a dolgot.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. március 8. 10:56
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. március 11. 19:59 | Link

Nagyon összegyűltek most a gyereknek a dolgok, ennek köszönhetően a biológiai órája sem úgy működik, ahogy kéne - lényegében sehogy. Kezdődik az idény, meccs követ meccset, és most meg kell nyernie azt a bajnoki címet. Visszatérés és bajnokság egyben, kettőt üthet egy csapásra - cseppet sem terheli le magát, ádehogy. Ahhoz, hogy egyáltalán felírják a nevét a listára, le kell adjon pár kilót, ennek érdekében pedig újonnan a szokásosnál is korábban kel. Megeszik egy almát - csak semmi hizlaló! -, aztán kifutkossa magát, tusol, újabb alma, ruha, órák, vizsgák, edzés, tanulás a következő vizsgára - utóbbi már az éjszaka közepén.
Magasról tesz arra, hogy nagy valószínűséggel neki most már a szobájában kéne lenni és jó kisfiúhoz híven aludni. Csupán nemrég ért vissza otthonról, ledobta a szobába a cuccait, átöltözött, mert úgy jobban érzi magát, mint az edzős felszerelésében, utána pedig befoglalta a könyvtár egyik eldugottabb sarkát.
Most beletúrva sötétbarna hajába sóhajt fel, dől hátra a széken, és csóválja meg fejét. Ehhez az anyaghoz valószínűleg kellenének a jegyzetei, meg valahogy úgy érzi, Iza is hiányzik a dologból. Nem azért, hogy elterelje a figyelmét, inkább azért, hogy elmagyarázzon neki pár dolgot. Úgyis rengeteget tanul az a lány, ezt is tudnia kell. Vet még egy pillantást a könyvre, amit nyitva hagy, s igyekezve halkan hátratolni a széket áll fel, s indul el az ajtó felé. Szóval akkor a terv az, hogy leballag a jegyzetekért, aztán még ismeretlen módon bekommandózza magát a levitába, és megkeresi a két lábon járó lexikon barátnőjét. Tökéletes lesz. Ezt szépen így el is dönti magában, aztán kinyitja az ajtót, és szembe is találkozik.. valakivel. Ismerős neki a lány arca, de meg nem tudná mondani, hogy honnan. Csak motoszkál benne, hogy valahol látta már.
- Szervusz gyermek. - bár a magyarja sokat javult ideérkezése óta, az akcentusa még mindig erős, és a kifejezésekkel is baj van. Ki köszön úgy, hogy "szervusz gyermek"?? Adrianon kívül, természetesen.
Szemöldöke megemelkedik, vállával pedig az ajtófélfának dől, kíváncsian vizslatja a lányt. Na nem mintha neki amúgy szabad lenne csak úgy mászkálni itt, de azért ő csak tizennyolc éves, és minden bizonnyal zsúfoltabb a programterve. És ne kérdezze meg senki, hogy miért kezdte el hirtelen érdekelni az, hogy kislányok miért flangálnak a kastélyban ilyenkor.
Hozzászólásai ebben a témában
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. március 11. 20:47 | Link
Adrian


A lány hirtelen arra kapta fel a fejét, hogy már nincs egyedül a teremben, ugyanis egy fiú is ugyanúgy döntött, hogy erre a helyre látogat el takarodó után, ami a lányt igencsak meglepte, mert maga a könyvtár helyszíne nem tartozott az éjszakai kihágásos célpontok közé, bár ahogy végignézett a srácon látta, hogy idősebb nála, ezek szerint lehet, hogy rá nem vonatkozott a tilalom.
- Szia! -köszönt vissza kissé megilletődve Rach, ugyanis nem tudta, hogy mire számíthat a fiútól, az első verzió az, hogy nem mártja be a prefektusoknál és nem áll az útjába, esetleg még segít is neki a naplókeresésben, a második verzió pedig az elsőnek az ellenkezője. Rachel remélte, hogy az első verzió lép érvénybe, a fiú látásból ismerős volt neki, nagy valószínűséggel az egyik felsőbbéves háztársa lehetett és arra tippelt, hogy nem magyar származású, mivel ez érezhető volt kicsit az akcentusából és a különös nyelvjárásából. Erről az jutott az eszébe, hogy most szívesebben lenne Amerikában a régi otthonukban a kertvárosban mint itt, de hát nem volt választási lehetősége, úgyhogy be kellett érnie azzal, hogy egyelőre megbékél a helyzettel és a jövőben, ha úgy alakul még mindig vissza tud menni abba a városkába, ahol kezdetét vette kalandos élete.
- Mi jót csinálsz errefelé? -kérdezte a valóságba visszazökkenve Rach, hátha kiderül, hogy miért is jött a fiú, hiszen elképzelhető, hogy ő is keres vagy itt hagyott valamit, aminek nagyon örült volna, mert akkor ő is meg tudja keresni a naplóját és nem fogja hátráltatja ebben senki sem.
- Öhm, amúgy Rachel vagyok. -mutatkozott be illedelmesen, nem mintha ez bármit is változtatna a helyzeten, sőt visszagondolva talán nem is volt jó ötlet, mert most már név szerint is be tudná árulni őt a fiú, ha olyan fajta.
- És fontos ügyben jöttem!-tette gyorsan hozzá mosolyt erőltetve az arcára, hogy ő bizony nem csak úgy flangál errefelé, hanem nagyon is lényeges célból jött, avagy életbevágó a dolog.
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. április 9. 21:40 | Link

És ha olyan fajta lenne, biztos szaladna az egyik prefihez, hogy elmondja, hogy jéé, a kislány csak úgy sétálgat itt éjszakánként. Viszont nem olyan, és amúgy is, tudja jól, hogy neki szem lenne szabad itt lennie ebben az időpontban, szóval szépen befogja a száját.
-Hát... Tanulok? - összevonva szemöldökeit kérdez vissza, számára ez teljesen egyértelmű, nem igazán, érti, hogy a lánynak ez miért nem esett le. Mármint, nem arról van itt szó, hogy értelmi fogyatékosnak tartaná Rachelt, nem, ez távol áll tőle, viszont saját bevallása szerint nem úgy néz ki, mint aki éjjel beszökik a könyvtárba naplót írni, vagy olvasni. Tanulni is csak azért van itt, mert nem akarja zavarni a másik két vele egy helyen lakót.
- Örvendek, Rachel. Adrian. - elmosolyodva biccent, miközben a saját nevét is elmondja, így a lány tökéletesen biztonságban érezheti magát. Elvégre most kvittek, ha a fiú bemártja, ő is tudni fogja a nevét, ugyan úgy panaszt emelhet.
A tényre, miszerint a leányzó egy igenis fontos ügy érdekében rohangál fel a könyvtárba, egy meglepett 'ó' és egy szemöldökfelvonás a reakció.
- Bocsánat akkor. - felemeli mindkét kezét, miközben arrébb áll, hogy legújabb ismeretsége beléphessen a helyiségbe, a fontos dolga érdekében.
- Tudok esetleg valamiben segíteni? - a jólneveltsége megköveteli, hogy feltegye ezt a kérdést, mert azért csak fiú, a másik meg csak lány, ez a minimum, ha már volt oly kedves feltartani.
Hozzászólásai ebben a témában
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 9. 22:08 | Link
Adrian


Az éjszakai tanulás hallatára Rach megeresztett egy rendkívül nagy mosolyt, mert ő ugyan ilyenkor már nem lenne képes magolni és nehezen hitte el, hogy a fiú is a tanulás miatt jött ide, de ráhagyta a dolgot, hadd higgye, hogy hisz neki.
Hatalmas megkönnyebbülést váltott ki belőle a srác, amikor bemutatkozott és akarva vagy akaratlanul jelét adta annak, hogy esze ágában sincs bemártani őt, ezt pedig nagyon díjazta.
- Semmi gond, nem zavarsz! -válaszolta neki Rach, mert egyáltalán nem bánta, hogy jelen van Adrian is, legalább lesz hátvédje, ha valami baj történne. A következő kérdése pedig meglepetést csalt az arcára, hiszen az idegen idősebb srácok nem igazán szokták felajánlani a segítségüket, vagyis még nem találkozott ilyen esettel az iskolában.
- Ó....hát tulajdonképp segíthetnél. -húzódott mosolyra a lány szája, majd kedvesen folytatta mondandóját:
- Az a rövid sztori, hogy itt felejtettem a naplómat és minél előbb meg kéne találnom, mert nem szeretném, ha bárki is beleolvasna. Tudnál ebben segédkezni? -fordult kedves, kérdő arccal Adrian felé, hátha megszánja, ha már felajánlotta a segítségét. A fiú nagyon rendesnek tűnt, úgyhogy nagy kő esett le a Rellonos szívéről, hogy nem egy kötekedős diákkal hozta össze a sors, aki még hátráltatná is a kutatásban. Nagyon nem szerette volna, hogyha bárki is tudomást szerez a naplójáról, de volt olyan hülye, hogy itt felejtse napközben a könyvtárban záróra előtt néhány perccel. Remélte, hogy minél hamarabb rátalál, de ha már ketten keresik, akkor már eleve nagyobb az esélye annak, hogy minél gyorsabban megtalálják, úgyhogy szívesen vette a fiú segítségét. Remélte, hogy a fiú nem él vissza ezzel a dologgal a végén, ha ő találja meg előbb a naplót, de kénytelen volt bízni benne, mert más segítsége nem volt hirtelen és Adrian nem nézett ki olyannak, aki visszaélne mások bizalmával, legalábbis merte remélni.
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. április 15. 13:19 | Link

Biccent, remek, ha nem zavarja, akkor remek. Felajánlja a segítségét a lánynak, aki el is fogadja.
- Hogy néz ki? - kérdezi az első és legfontosabb kérdést, miközben elindul visszafelé. Gyorsan megtalálják, aztán a lány mehet aludni, és ő is mehet vissza a könyvei közé. Csak tudná, mire volt jó, hogy egész évben nem tanult szinte semmit, akkor nem kéne most kínlódnia pár tantárggyal - nem mintha ez másképp menne majd a következő tanévben.
- Hol ültél? - válla felett hátrapillant a leányzóra, ahogy megemel pár asztalokon hagyott kötetet, hátha alattuk van. Amúgy nem érti ezt, ha egyszer az ember naplót vezet, és tényleg olyan fontos neki, hogy nem tud rá vigyázni....? Mármint, neki is ugyan olyan fontos a kesztyűje meg a fogvédője, mégsem hagyja ott össze - vissza az öltözőben. Meg egyáltalán, mit tud az ember írni egy naplóba? A fontosabb eseményekre úgyis emlékszik majd hatvan év múlva is anélkül, hogy le kellett volna írja még aznap. Amire meg nem emlékszik, az nem lehetett elég fontos. Egy szerető neve, vagy egy hely.. az érzés, amit keltett az emberben, úgyis megmarad, még ha az intenzitása kopik is. Ezt is szívesen megkérdezné amúgy a lánytól, ha már itt van, de nem biztos, hogy jól jönne ki egy olyan kérdés, hogy "mit írsz bele?" Szóval nem, ezt köszöni szépen kihagyja.
Hozzászólásai ebben a témában
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 18. 22:24 | Link
Adrian


Rach örült, hogy a fiú segítőkészen állt hozzá, mert így talán könnyebb lesz rátalálni féltett kincsére, hiszen több szem többet lát.
- Közepes méretű, fekete keményfedeles borítója van és rá van írva, hogy Rachel's Diary, plusz rá van ragasztva a borítójára néhány fénykép, szóval el sem lehet téveszteni. -vágta rá a lány, ennél pontosabb leírást már nem is tudott volna adni a naplóról.
- Hátul ültem, ott! -mutatott pontosan arra a helyre, ahol nemrégiben még a naplójába írt, majd mikor félretette azt és elkezdett egy könyvtári könyvet olvasni, annyira belefeledkezett a történetbe, hogy utána totál elfeledkezett a naplójáról.
- Most nem látom ott, de ez még nem jelenti azt, hogy elvitte volna valaki, szóval remélem, hogy meglesz, lehet, hogy rápakoltak más könyveket és azért nem látom. -mondta a fiúnak, miközben magát is nyugtatgatta, nagyon remélte, hogy nem nyúlta le senki a naplót, de nem volt benne biztos, hogy rejtve maradt a kíváncsi tekintetek elől. Odament az asztalhoz és elkezdett kutatni, elég sok kötet volt ott, a könyvek ugyanis nem voltak a helyükre téve, úgyhogy volt még némi remény, hogy meglesz azon a helyen, ahol kereste, vagy a környékén.
- Tudom, hogy idiótaság volt itt hagyni, de gondolhatod, hogy nem szándékosan feledkeztem meg róla! Egyszer az eszemet is elhagyom! Bár úgy látszik, hogy félig-meddig már sikerült! -szólt oda a srácnak, mert sejtette, hogy mi járhat a fejében és ez a téma biztosan felvetődött benne, ráadásul saját magára is nagyon mérges volt, hogy szórakozottságában itt felejtette a naplót, amelybe így bárki beleolvashatott, ha nem volt szerencséje. A szövegelés igazából magának szólt nem a srácnak, így ugyanis könnyebb volt levezetni a feszültséget, de tudta, hogy akkor fog csak igazán megkönnyebbülni, hogyha rátalál a naplójára.
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. április 30. 17:46 | Link

~zárás

A külső leírásra bólogat, megjegyzi a hallott információt, majd elindul abba az irányba, amerre a lány mutat.
- Nem lehet, hogy összekeverted egy könyvvel, és a kötet helyett a naplód tetted fel a polcra? - összevonva szemöldökeit pillant be az asztal alá, hátha ott megtalálja, de nem, nem igazán. Ahogy háztársa beszél, rá pillant, majd keres tovább, elvégre minél hamarabb megvan, annál hamarabb mehetnek mindketten a dolgukra.
- Nem hiszem, hogy bárki is elvette volna. - mormolva kezdi pakolgatni a könyveket, hátha rá került valami, vagy esetleg a kupac alján van, viszont az sem kizárt, hogy ott van a szemük előtt, csak nem veszik észre.
- Mármint.. Mit kezdene bárki is más naplójával? - osztja meg álláspontját, miért gondolja úgy a dolgot, ahogy. Elvégre pletykát írni lehet anélkül is, hogy tetű módon ellopjunk egy embertől egy olyan dolgot, amibe az jóhiszeműen beleírta a titkait. Nem mintha valaha is érdekelte volna, hogy idegen emberek mit csinálnak - egészen addig, amíg neki nem zavarnak be.
- Vagy egyáltalán kit érdekelne, hogy épp kibe vagy belezúgva, vagy hogy mi volt a vacsora? - nemtetszését kifejezve csóválja meg fejét, ahogy végez a felhalmozott könyvek újrahalmozásával, majd elpakolja az, akinek ez a dolga.
- Hát.. Ja. - ezzel reagálja le a lány monológját, ahogy még egyszer végigméri az asztalt, majd annak székéről felemeli a keresett kötetet, s kissé meglóbálva azt nyújtja oda az ismeretlennek.
- Máskor ügyelj rá jobban. - ó igen, ő a hős, a lovag, ezzel megvolt az egész hónapi jótett adagja.
Hozzászólásai ebben a témában
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet