Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

A leányzó mocorogni kezdett. Egy nagyon lassú mozdulattal eljuttatta kezét a homlokáig, majd pihentette ott egy kicsit. Iszonyatosan fájt a feje. Pár pillanat múlva továbbcsúsztatta iménti testrészét, hogy a színes hajába túrjon vele.
Eme mozdulatait követve a fejét oldalra fordította, a szemeit kinyitotta, majd körülnézett. Egy számára ismerős terem látványa üdvözölte őt.
Ezek után Emi újra becsukta őket, fejét függőlegesbe helyezte, később sóhajtott egyet. A földön feküdt még egy darabig, majd amint kellőképp összeszedte magát, felült.
Perceken keresztül üldögélt még ebben a helyzetben. Időbe telt számára, hogy újra képes legyen gondolkodni. Túlzottan szédült ahhoz.
A gazdája életjeleit meghallva egy szürke-fehér nyúl baktatott elő a helyiség valamelyik zugából előbukkanva.
A törpe állat gyors tempóban szaladt a földön ülő lányhoz. Amikor odaért, az ölébe kucorodott.
Emi ezen mosolygott egy csomót, később viszont megfogta a kedvencét, és a bő pulóverje zsebébe költöztette.
A lány továbbra sem lelte a magyarázatot a vele történtekre. Nem értette, hogy miért feküdt az előbb még eszméletlenül, az iskolai könyvtár padlóján, és hogy miért is fájt a feje.
Egy idő után a nyuszi megunta a ruha nyújtotta sötétséget, ezért kidugta a kobakját a zsebből, majd a kisasszonyra nézett. Erre Emily újra megeresztett egy halovány mosolyt, majd megkísérelt felállni, - amely nem sikerült.
A leány jobb ötlet hiányában elhelyezkedett a padlón. Leporolta öltözékét, - a kék farmerját, a világos pulcsiját, és még a fekete tornacipőjének a masniját is megigazította.
Ezt követve a kiengedett hajához nyúlt, majd azt is igyekezett elrendezni.
Amint elkönyvelte, hogy mindent sikeresen megigazított magán, elkezdte simogatni az állatkája kukucskáló kobakját. A maga mellett elszórt könyvre egyelőre ügyet sem vetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=568104#post568104][b]Szentesy E. Izabella - 2016.02.28. 12:09[/b][/url]

A leányzó mocorogni kezdett. Egy nagyon lassú mozdulattal eljuttatta kezét a homlokáig, majd pihentette ott egy kicsit. Iszonyatosan fájt a feje. Pár pillanat múlva továbbcsúsztatta iménti testrészét, hogy a színes hajába túrjon vele.
Eme mozdulatait követve a fejét oldalra fordította, a szemeit kinyitotta, majd körülnézett. Egy számára ismerős terem látványa üdvözölte őt.
Ezek után Emi újra becsukta őket, fejét függőlegesbe helyezte, később sóhajtott egyet. A földön feküdt még egy darabig, majd amint kellőképp összeszedte magát, felült.
Perceken keresztül üldögélt még ebben a helyzetben. Időbe telt számára, hogy újra képes legyen gondolkodni. Túlzottan szédült ahhoz.
A gazdája életjeleit meghallva egy szürke-fehér nyúl baktatott elő a helyiség valamelyik zugából előbukkanva.
A törpe állat gyors tempóban szaladt a földön ülő lányhoz. Amikor odaért, az ölébe kucorodott.
Emi ezen mosolygott egy csomót, később viszont megfogta a kedvencét, és a bő pulóverje zsebébe költöztette.
A lány továbbra sem lelte a magyarázatot a vele történtekre. Nem értette, hogy miért feküdt az előbb még eszméletlenül, az iskolai könyvtár padlóján, és hogy miért is fájt a feje.
Egy idő után a nyuszi megunta a ruha nyújtotta sötétséget, ezért kidugta a kobakját a zsebből, majd a kisasszonyra nézett. Erre Emily újra megeresztett egy halovány mosolyt, majd megkísérelt felállni, - amely nem sikerült.
A leány jobb ötlet hiányában elhelyezkedett a padlón. Leporolta öltözékét, - a kék farmerját, a világos pulcsiját, és még a fekete tornacipőjének a masniját is megigazította.
Ezt követve a kiengedett hajához nyúlt, majd azt is igyekezett elrendezni.
Amint elkönyvelte, hogy mindent sikeresen megigazított magán, elkezdte simogatni az állatkája kukucskáló kobakját. A maga mellett elszórt könyvre egyelőre ügyet sem vetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=568230#post568230][b]Kara Zoltán - 2016.02.28. 15:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=568979#post568979][b]Szentesy E. Izabella - 2016.02.29. 17:24[/b][/url]

A könyvtárban - majdnem - tökéletes csend uralkodott.
Ha valaki nagyon koncentrált a bent tartózkodó halk, majdhogynem észrevehetetlen zajokra, az hallhatta, ahogyan a bent tartózkodók beszerzik a szükséges levegőt az élethez egy ütemes hang kíséretében, vagy ahogyan kiválasztottjuk valamelyik lapját egy lassú mozdulat segítségével áthajtják az egyik oldalról a másikra. Néha nyikorgás nesze is kiszűrhető volt, - viszont ennek észleléséhez nem kellett különösen nagy odafigyelés.
Pár csodálatos, megnyugtató, röpke perc után azonban egy új, oda nem illő zaj töltötte be a rendelkezésre álló teret, amelyre Emily azonnal felkapta a fejét.
Tekintetét hirtelen mozdulattal költöztette el a házikedvencéről, majd helyezte az akkor még csak az ajtóban járó neszforrásra.
Az idegen úr magas volt, - megközelítőleg fél méterrel fentebbről szemlélte a tájat, mint a zöld loboncú lányka állva. A haja barna színben pompázott, és hosszabb volt az átlagosnál.
Emilyt azoban nem - csak - ezek a tények nyűgözték le a személye láttán. A fiú tekintete ragadta meg leginkább, amelyet elméletben sikerült elkapnia egy pillanatra.
Amint távolabb sétált a lánytól a rejtélyes alak, zöldikénk elzavarta a vele kapcsolatosan feltámadt gondolatait, - lehajtotta a fejét, sóhajtott egyet, majd visszatért ahhoz a foglalatosságához, amelyet félbehagyott.
Két pillanat múlva azoban mondatokat hallott felhangzani az egyik polc mellől. Neki szánták őket, méghozzá az iménti "úr".
A szürke-fehér nyúl a férfi hangja hallatán megrezzent, később pedig visszahúzta fejét a világos pulóver zsebébe, amelyben üldögélt.
Emily azzal a kezével, amelyikkel simogatta a jószágot, magához ölelte a bújdosó lényt, és mosolyogni kezdett.
- Szerintem, ha elsétálsz a veled szomszédos polcig, hamarabb talász számodra megfelelő könyvet, mint ott, ahol keresed.
Levitásunknak ebben a pillanatban ugrottak be a mellette heverő lapkötegek, amelyekért bevonszolta magát eme terembe.
Ültéből térdelésbe helyezkedett, majd elkezdte összeszedegetni a padlón elszórt dolgait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=568999#post568999][b]Kara Zoltán - 2016.02.29. 18:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=569132#post569132][b]Szentesy E. Izabella - 2016.02.29. 21:23[/b][/url]

Emily elkezdte összeszedegetni az elszórt könyveit a padlóról. Először kupacba pakolta őket, melynek tetejére egy vaskos Poe kötet költöztetett, - majd végezetül közelebb húzta magához az így megszületett halmot.
Ezt követve a számára még ismeretlen rellonos felé tekintett, hogy megnézze hogyan halad.
A fiú idő közben megtalálta a könyvbányát, amely felé a zöldike navigálta őt, viszont a kerestetett lapkötegeit továbbra sem lelte.
Az úrfi ezt jelezvén "segélykiáltást" intézett a földön térdelő lányka felé.
Levitásunk ezt tisztán hallotta, de mégsem válaszolt rá, - helyette elmosolyodott, majd eme görbe vonallal az arcán nézte végig, ahogyan a férfi önerejéből megkeresi kiszemeltjeit.
Amint az úr leemelte a két választottját a helyükről, a kisasszony elfordult tőle, és tekintetét maga elé, a padlóra helyezte, - gondolkodni kezdett.
Egy kevéske idő lefolyása után azonban érdekes dolgot tapasztalt.
A zsiráfgondozó kifelé menet nem nézett eléggé a patái elé, - emiatt pedig sikeresen keresztülesett Emi lábain, majd szidni kezdte őt. A nyuszi fordult egyet a világos pulóver zsebében a csattanás hallatán.
A kisasszony eleinte szépen csendben hallgatta az "urat", majd felemelte a fejét, és egyenesen az idegen szemeibe nézett.
Ezután rövid csend telepedett rájuk, amelyet hamarosan a férfi szakított meg, mivel folytatni kezdte a félbehagyott monológját, - amelyet ahogyan befejezett, Emily nevetni kezdett.
Amint a lányka kiszórakozta magát a nekiszánt szavakon, az egyik zöld tincsét a füle mögé tűrte, és megszólalt.
- Nagyon érdekes felfogásod van, mondhatom.
A mellette ülőre mosolygott, majd tovább folytatta.
- Ne hidd, hogy szabad akaratomból "pihengetek" a földön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=573194#post573194][b]Kara Zoltán - 2016.03.13. 20:21[/b][/url]