36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2016. február 27. 00:17 | Link

Zoé

Éppen hogy csak hazaértünk. Mindenkinek csak annyi ideje volt, hogy levágja a cuccát valahova, aztán az utazástól fáradtan dőljünk be az ágyba. Azonban engem már korán reggel kirúgott az ágyam. Egyszerűen nem tudtam tovább aludni az igazak álmát, amikor világosan él bennem a tudat, hogy már csak napjaink vannak hátra a vizsgaidőszakig. Én meg totál úgy érzem, mintha mindent elfelejtettem volna amíg Svédországban voltunk. Teljesen rástresszeltem, ettől pedig csak még rosszabb lett a helyzet. Most már úgy érzem, hogy azt is elfelejtettem, amit eddig biztosan tudtam. Az elmúlt években több szorgalmit írtam, azok talán segítettek, hogy jobban felkészülhessek a vizsgákra. Idén viszont egyetlen egyet sem írtam, még a házi feladataimat is csak hébe-hóba készítettem el. Kezdtem teljesen elhagyni magamat... Villámgyorsasággal ugrok ki az ágyból és szedelőzködöm össze. Igyekszem csendben maradni, hogy szobatársaimat ne ébresszem fel. A klubhelyiségbe érve látom csak igazán, hogy még csak pirkadat van, szóval nagyon korán lehet. A kastély nyugati szárnyának első emeletét célzom meg, egészen pontosan pedig a könyvtárat. Úgy érzem, egy perccel sem vesztegethetek el több időt. Szinte szaladva érek a könyvtárhoz és már-már berontásnak nevezném a belépőmet. Egy pillanatra megállok és rendbe szedem az arcomba hulló hajszálaimat. Veszek egy mély levegőt, kifújom, majd céltudatosan a könyvtáros hölgy asztalához igyekszem. Azzal a tárggyal kezdeném a tanulást, ami a legkevésbé megy: a mítoszok és legendákkal. Megkérem hát a könyvtáros hölgyet, hogy gyorsítsa meg nekem a dolgot annyival, hogy megmondja merre találom az ilyen jellegű könyveket. Ő inkább elkísér, mondván, hogy elég eldugott helyen vannak a tankönyvek. És valóban, követni is alig tudtam, hogy éppen merre megyünk a polclabirintusban, de igazából nem is érdekel. Elég elszánt vagyok, ha kell a vizsgáig hátralévő napokat itt fogom tölteni tanulással, magolással, jegyzeteléssel, vagy bármi mással, ami egy kicsit is segíthet. Le is veszem egyből az első három könyvet, ami a mítoszok és legendák címszó alatt szerepel. Majd az ablakok előtt elhelyezkedő asztalok közül választom ki a legközelebb esőt. Gyorsan le is vágom magam, és magam elé veszem a szerzeményeim. Hol is kezdjem, hol is kezdjem?
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. február 27. 21:25 | Link

Rella


Végre, újra itthon. Furcsa volt, sok minden történt, amíg elvoltunk és sok minden történt Svédországban is. A legjobb természetesen az volt, hogy Emmáék családja kibővült s bár még nem mentem el meglátogatni őket, már alig vártam, hogy lemehessek. Egyelőre még nem szerettem volna őket zavarni, de már bevásároltam Svédországba és a kibontatlan bőröndöm mélyén lapul néhány rugdalózó és gyerekjáték. Furcsa volt őket megvásárolni, kicsit fájt a szívem, de azért boldog voltam
Azonban a könyvek között sétálni már kevésbé volt kellemes. Szinte éreztem a feszültséget. Sok diák itt töltötte a napot, tanulva a vizsgáikra, hiszen egyik pillanatról a másikra már idecsöppentünk és bizony nem volt más választás, vizsgázni kellett. Nekünk tanároknak pedig vizsgáztatni, ami legalább annyira kellemetlen volt. Nem szerettem javítani, sokszor túl vajszívű voltam és mindig a szívemre vettem, ha valakinek esetleg nem úgy sikerült a dolog, ahogy kellett volna és nem tudtam átengedni a vizsgázom. Mindazonáltal dolgom nem sok volt, így úgy döntöttem lemegyek a könyvtárba és keresek magamnak valami regényt. Lassan sétáltam végig a sorok között, néha megállta és elolvastam egy-egy könyv gerincét, de eddig nem fogott meg egyik sem igazán. Néha odaintettem egy-egy diáknak de igyekeztem csöndben maradni, nem akartam zavarni senkit. Akkor láttam meg Rellát. Úgy tűnt nagyon nagy sietségben van, talán le van maradva a tanulással. Így otthagytam a könyveket és inkább elindultam felé. Nem akartam zavarni, így néhány lépéssel megálltam előtte, majd halkan megköszörültem a torkomat.
- Szia Rella. Segítsek esetleg?
Hátratettem a kezemet, miközben hintáztam a sarkamon és próbáltam óvatos mosollyal biztatni, hogy nyugodtan megoszthatja velem a problémáját és szívesen segítek.
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2016. február 28. 22:22 | Link

Zoé

Mintha kergetnének, olyan kapkodva ütöm fel az első könyvet, ami a kezembe akad. A mutatóujjam végig húzom a tartalomjegyzéken és próbálok valami számomra is hasznosat keresni benne. Bár, igazából, az egészet elolvashatnám, áttanulmányozhatnám, mert egyáltalán nem ártana, annyit felejtettem. Ezt szívesen meg is tenném, de idő szűkében most kénytelen vagyok csak a lényegre koncentrálni. És itt kezdődnek a gondok: de mégis mi a lényeg? Pedig minden egyes órán ott voltam, képességeimhez mérten még figyeltem is az órán, de mégis mintha egyszerűen semmi, de tényleg semmi sem maradt volna meg. És egyszerűen nem értem, hogy miért... Veszek egy jó nagy, mély levegőt és aztán szép lassan kifújom. Nyugi Nerella, megtudod csinálni! Biztatom magam egy picit, hátha legalább megnyugszom. Ismételten a tartalomjegyzéken pörgetem végig a szemem. Pandóra szelencéje - nem, Ariadné fonala - nem, Lilith - sem. Már éppen kezdeném feladni, amikor végül: Amazonok! Mintha egyszerre lenne karácsony, húsvét, szülinapom meg minden egyéb, akkora örömmel pörgetem fel a könyv 263. oldalát, ahol az egyik idei tananyagok találhatom. A hirtelen rövid boldogsághullámom után újult lendülettel vetem bele magam a betűk óceánjába, amikor is egy hang üti meg a fülem. Összehúzom a szemöldököm. Nem tudom, hogy rajtam és a könyvtároson kívül ki ilyen koránkelő, de lehetne egy picit halkabb. Próbálok jobban rákoncentrálni a könyvre és kizárni az egyéb zavaró hangokat. De mégis érdekel a zaj forrása, mégis tudni akarom, hogy ki nem hagy nyugton - és, hogy ezt miért hagyja a könyvtáros hölgy? Feldúltan fordulok hátra és ekkor... meglátom az oktatómat, a házvezetőhelyettesünket, Zoét. Egy pillanatra megfagy bennem a vér. Ez most így olyan ciki... mintha rajtakaptak volna, hogy sunyiban házit írok. Ami ugyebár nem igaz, mert se nem sunyiban csinálom és nem is házit írok, na de mégis. Olyan benyomást kelthetek, mintha nem tanultam volna eddig semmit, mintha nem figyeltem volna az órán, mintha nem törődtem volna az egésszel. Ami pedig egyáltalán nem igaz, mert én igenis ott voltam és figyeltem és én igenis tanultam csak hát... elfelejtettem... A svédországi túra alatt nem kellett túlságosan megerőltetni magunkat, aminek most meg is lett az eredménye.
- Őő, szia Zoé! - próbálom kicsit kitakarni a könyveket a kezemmel, meg egy picit be is dőlök, hátha nem szúrja ki egyből, hogy az ő vizsgájára tanulok. - Hát éppen... tanulok. - Kérdezte egyáltalán, hogy mit csinálok? Meg hát miért is kérdezné, mikor egy könyvtárban nem tud túl sok mindent csinálni az ember. Tanul, vagy a szórakoztatására olvasgat valamit. De nyilván nem köt, nem mászik hegyet és még csak nem is vacsorát főz.
Tehát nem egészen van meg, hogy mit is mondhatott nekem Zoé, feltéve, ha egyáltalán hozzám szólt, bár biztosan hozzam szólt, hiszen mellettem áll és rajtunk kívül csak a könyvtáros hölgy van velünk egy légtérbe, de ő is csak jóval arrébb. Próbálom visszaidézni mit is mondhatott, mert ez így már kezd egyre gázabb lenni. Rajtakap, ahogyan a vizsgájára készülök és annyira belemerültem a dologba, hogy még csak meg se hallottam, amit nekem mondott. Illetve hallottam, csak nem értettem. Remélem a vizsgán nem leszek ennyire dekoncentrált.
- Szóval.. hát igazából a vizsgáimra készülök. - Vallom be végül. Nem konkretizálok, azért teljesen nem szeretném elárulni magam, de kezem már elveszem a könyvekről. Talán, ha teljesen őszinte vagyok még tudna is nekem segíteni a felkészülésben.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2016. február 28. 22:22
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 4. 22:31 | Link

Rella


Igyekszem nem észrevenni a zavarát, mert úgy érzem azzal csak még nagyobb zavarba hoznám, szóval rendes házvezető-helyettes lévén tovább mosolygok és várok, hogy kitaláljon valami válaszfélét. Nyilván tudtam, hogy tanul. Hazaérve Svédországból a legtöbb diák az eszéhez kapott és rájött, hogy talán ideje lenne valamit fakítani, mert csúnya bukás lesz a vége, azt pedig nagyon kellemetlen megmagyarázni a szülőknek. Nem is tudom, hogy én buktam-e valaha, biztosan..voltak nehezebb időszakok az életemben és néha, egy-egy pofásabb indok esetén még el is nézhető, de a Svédországi henyélés egyáltalán nem az.
- Áhh, szóval tanulsz.
Mosolyogva bólintok, miközben a tekintetem a kezei között rejtőző könyvre siklik. Gondoltam, hogy ezért jött ide, de a könyvtár nem épp a megfelelő környezet a tanuláshoz, vagyis, nekem soha nem volt az, sokkal jobb volt fekve az ágyamon, vagy kint a szabadban, de itt? Néha a mai napig úgy érzem, hogy megfojt ez a rengeteg könyv. A másik, amit azonnal észreveszek, hogy egy nagyon is ismerős kötet lapul a kezei között. Mosolyogva feltartom a mutató ujjamat, majd hátat fordítva elsétálok egy könyvespolchoz és mikor néhány perc elteltével visszatérek lerakom a könyvet Rella elé az asztalra és odacsúsztatom hozzá, majd mint aki jól végezte dolgát leülök vele szembe.
- Azt hiszem, ezzel többre mennél.
Igaz, az a könyv sem rossz, de nem az igazi. Ez az igazi kopott vörös bársonyba bugyolált könyv sokkal tartalmasabb és izgalmasabb is, már ami az én tantárgyamat illeti.
- De ha valamilyen kérdésed, vagy problémád van az anyaggal, akkor itt vagyok, felesleges a könyvet bújnod, nyugodtan kérdezz.
Tártam szét nyugodtan a karomat, miközben továbbra is nyugodtan üldögéltem előtte. Nem láttam ebben semmi cikit, vagy kivetnivalót, inkább örültem neki, hogy valaki legalább foglalkozik ennyire a tárggyal.
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2016. március 12. 20:49 | Link

Zoé

Kicsit csalódott vagyok. Szerettem volna elbújva készülni, hogy lehetőleg senki se lássa, hogy én is beleestem abba a hibába, amibe már előttem jó sokan. Hogy az utolsó pillanatra hagytam mindent, ami amúgy nem szokásom. Vagy igyekszem mindent minél hamarabb, jóval határidő előtt megcsinálni, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem. Ha nagyon sok a teendő, akkor esetleg részletekben végzem el azokat, de még akkor is elkezdem időben, hogy biztosan kész legyek még a határidő lejárta előtt. Nem szokásom a késés. Most azonban, mint valami bukott, megesett lány, olyan szégyenkezve próbálom helyrehozni a dolgot. Valójában ezt szerintem csak én reagálom ennyire túl, hiszen nagyon sokan (sőt, lehet, hogy az ilyen típusú ember a többség) vannak ezzel így, nagyon sokan szinte egyáltalán fel sem készülnek. Egy picit sem. Ez számomra annyira hihetetlen. Hogy mernek elmenni felkészülés nélkül akárcsak egyetlen vizsgára is? Nem félnek? Nem gondolnak bele, hogy ez egy évismétléssel is járhat? Ugyan sajnos én is megtapasztaltam az évfolyam ismétlés "rejtelmeit", de annak teljesen más oka volt.
Gondolataimból újból Zoé hangja zökkent ki. Egy vörös bársonnyal borított könyvet helyez le elém ő pedig velem szemben foglal helyet. Egy picit meg vagyok illetődve, de aztán egyből kapcsolok. Zoé nem véletlen tanár és nem is véletlen a Navine házvezető helyettese. Átlát mindenen és mindenkin, így én sem maradhattam "rejtőzködve". Leleplezett engem, meg azt is, hogy mit tanulok. Kicsit kényelmetlenül érzem magam. Zavaromban fészkelődök picit a székemen majd megköszörülöm a torkom. - Hú, hát.. köszönöm! - Magam elé húzom a könyvet majd óvatosan kinyitom, mintha attól félnék, hogy szétesne. Ennek is a tartalomjegyzékét bogarászom át először. Már a fejezetcímekből is látszik, hogy ez a könyv valóban jobb, hasznosabb választás lett volna. Zoé nyilván nagyon jól tudja, hogy miben lelhetünk hasznos információkra a tárgyával kapcsolatban.
Majd pedig fel is ajánlja a segítségét. Kissé szégyellősen pillantok fel a könyvből, amit az előbb elém csúsztatott. Végül erőt veszek magamon és úgy döntök: élek a lehetőséggel. Hiszen így biztosan gyorsabban haladnék legalább a Mítoszok és Legendák tárggyal.
Ujjaimat gyűrögetve pillantok rá. - Az Amazonok. Valahogy az amazonokról tanultakra nem igazán emlékszem. - Zavarom leginkább azért is van, mert nem tudom hogyan tálalhatnám azt, hogy valamire nem emlékszem, úgy, hogy közben ne az jöjjön le a tanáromnak, hogy ez az ő hibája lenne, vagy, hogy unalmasnak tartanám az óráját. Mert nem így van, nagyon is érdekes, de valamiért az az anyagrész mintha teljesen kimaradt volna..
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 17. 20:06 | Link

Rella


Nem tartom magamat igazán tanárnak, legalábbis olyan igazi, keménykezű tanár nem vagyok. Soha nem tanítok, inkább mesélek, és nem veszem a szívemre ha valakinek elkalandozik a figyelme, vagy fecseg az óra alatt. Bár ez az elején nagyon zavart, a végére rájöttem, hogy ezzel a delikvens saját magáról alakít ki egy véleményt. Én igyekeztem nem unalmas lenni, nem követelőztem és nem támasztottam teljesíthetetlen követelményeket. Szerettem volna, ha felkeltem a diákok érdeklődését, hogy ne unottan és kedvetlenül jöjjenek be órára. Ahogy elnéztem a hozzám járó diákokat, ez nagyjából sikerült is. Persze, minden évfolyamban volt egy-két fekete bárány, de hát, nem lehet mindenkinek élvezet a tanóra.
Így, mikor Rella megemlíti, hogy nem nem tudja felidézni az órai anyagot, egyáltalán nem haragszom rá. Csak mosolygok és elhúzva a kopott könyvet, kinyitom egy képnél, ami egy lovon harcoló amazont ábrázol.
- Tudod, én mindig próbáltam úgy tanulni, hogy egy dolgot kötöttem egy másikhoz. Soha nem magoltam, inkább próbáltam megérteni, ha pedig nem sikerült, akkor beleképzelni magamat.
Leheletnyi szünetet tartottam, nem akartam kioktatónak tűnni így mosolyogtam közben és a lehető legkedvesebb hangon beszéltem hozzá.
- Képzelj el egy zárt közösséget, mondjuk egy vízesés mellett. Az amazonok zárt közösségben éltek. Nézd meg a képet, mit látsz rajta?
Lepillantok a képre. Élethűen ábrázolja harcoló amazont. Ott az íj, a hosszú haj, ami nőiességet kölcsönöz neki és tökéletesen látszik a megcsonkított test is. A kép nagyon beszédes, remélem, és tudom is, hogy ez segítségül tud szolgálni ahhoz, hogy a történetet köré tudjuk építeni.
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2016. március 20. 20:33 | Link

Zoé

Egy kicsit még mindig zavarban érzem magam, de Zoé lassú, kedves hangja kezd megnyugtatni. Egyszer, még a mugli iskolámban a történelem tanárom azt mondta, hogy kérdezzünk, és igazából ő nagyon is szeretné, hogyha kérdeznénk. Hiszen ő azért van, azért fizetik, én pedig azért megyek az iskolába, hogy tanuljak és, ha valamit nem értek, akkor azt megkérdezzem. Ez az emlék is nyugtatóan hat és kezdem kicsit elengedni magam.
Zoé azt javasolja, hogy próbáljam kötni a dolgokat valamihez. Igazából én is ilyen vagyok, szerintem sosem sikerült még semmit megjegyezzek anélkül, hogy kötöttem volna azt valami máshoz. Például, amikor helyszíneket, helységeket kell megtanulni akkor azok leginkább csak akkor mennek a fejembe, ha jártam is ott, vagy tudok valakit aki  járt arra vagy hasonlók. Vagy gyakran születnek a fejembe vicces szóösszetételek, hogy egybe tanuljam meg például a varázsigét a hatásával.
Figyelmesen hallgatom Zoét és néha bólintok, jelezve, hogy értem. A kinyitott könyvre nézek. Egy képet látok egy lovon ülő nőről.
- Tehát, akkor... A képen van egy ló, rajta pedig egy amazon. - Ujjaimmal mutogatom közben, mintha ezzel is megerősíteném a mondandómat. - A kezében van egy íj és egy nyíl. A teste... - kicsit furcsán nézek a képre, de mintha valami isteni szikra jött volna! Úgy érzem megvilágosodtam. Fellelkesülve folytatom tovább: - Az amazonok jobb emlőjüket kényelmi szempontokból levágták. Az amazon harcos nép és hódításaik során feldúlták az egész ókori világot, sőt állítólag ők tudták először bevenni Atlantiszt. Mindössze két istent, a vadászat istennőjét és a háború istenét tisztelték.- Egy picit megállok. Úgy érzem mintha egy kis segítséggel ugyan, de előkapartam volna az emlékeimet az amazonokról. De mindenesetre azért várom a megerősítést Zoétól, mert az is előfordulhat, hogy csak összekevertem őket valamivel. Remélem nem lőttem nagyon mellé.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 29. 12:14 | Link

Rella


Türelmesen várok. Tudom, hogy tudja. Mindössze csak egy kis támogatásra, biztatásra van szüksége. Az én tárgyam koránt sem olyan nehéz, mint mondjuk a Sötét Varázslatok Kivédése, vagy a Bájitaltan. Inkább mesének, könnyebbségnek mondanám. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyik-másik diák nem izzad meg vizsga közben, vagy épp nem unja magát halálra, de hát nem vagyunk egyformák.
- Igen...
Bólintok, várom a további információkat, tudom, hogy van. Lepillantok a képre, majd vissza Rella arcára. A halvány mosoly ott játszik az ajkaimon, időm, mint a tenger, ha kell szívesen elüldögélek itt akár estig is, de a helyzet az, hogy Rellára nem kell sokat várni, hamarosan megérkezik a várva várt válasz és ami azt illeti, tökéletes.
- Pontosan. Két királynőjük volt, míg az egyik hódított, addig a másik uralkodott. A férfiakat hódításaik korán foglyul ejtették, majd mikor nem volt már rájuk szükségük, egyszerűen kivégezték őket.
Nem is értem, hogy tudtak meglenni férfiak nélkül, én elképzelhetetlennek tartom azt, hogy a magam ura legyek, de hát, nem vagyunk egyformák, tiszteltem az amazonokat a bátorságukért és a függetlenségükért.
- Ott voltam a Trójai háborúban, sőt, Héraklész egyik próbája a tizenkettőből is hozzájuk kapcsolódott. Ennyit már bőven elég, ha tudsz róluk. De ha eszedbe jut még valami, mondhatod.
Ha már ennyit tud, az éppen elég tudásnak számít, többet nem is várok el. Nem szeretném ha a diákok magolnának, azt szeretném ha értenék és élvezetből kutatnának a mítoszok után, ahogy én is tettem.
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2016. március 30. 19:25 | Link

Zoé

És nem! Nem lőttem mellé! Hát el se hiszem! Hiphiphurrá! Magamban ujjongok, persze úgy, hogy kívülről ez egyáltalán ne látszódjon rajtam, hiszen mégsem akarok hülyét csinálni magamból. Az azért viszont jól esik és örömmel tölt el, hogy sikerült rájöjjek a válaszra magamtól, még ha az egy kis segítséget is igényelt. Én tipikusan az az ember vagyok, aki ha kap egy kis pozitív visszajelzést a tudásáról, annak nagyon tud örülni. Most már kicsit magabiztosabban helyezkedek el a székemen. Figyelem Zoé szavait és igyekszem mindent, jó mélyen az agyamba szívni, memorizálni, értelmezni. Közben néha bólogatok, jelezve számára, hogy most már értem. "Két királynőjük volt, míg az egyik hódított, addig a másik uralkodott." Igen, igen, már rémlik. Már akkor is csodálkoztam ezen a tényen, én ugyanis nem sok olyan kultúráról hallottam, hogy két király(nő) uralkodjon egyszerre. "A férfiakat hódításaik korán foglyul ejtették, majd mikor nem volt már rájuk szükségük, egyszerűen kivégezték őket. " Hát persze! Ezen az információn halványan, alig láthatóan elmosolyodom, hiszen ez sem mondható valami szokványos megmozdulásnak. Mintadiák módjára hallgatok és igyekszem minél többet megtartani a hallottakból.
- Azt hiszem ennyi - legalábbis ami az én tudásomat illeti. De Zoé maga mondta, hogy ennyi információ elegendő lesz a vizsgára, szóval nem aggódom. - Nem tudom, hogy olyan kérdésem lehetne-e, hogy a vizsgát hogyan képzeljem el? Mármint lesznek irányított kérdések, vagy magamtól kell egy kerek szöveget alkotni? - Egyáltalán írásbeli lesz vagy szóbeli? Talán mindkettő? Sajnos nem rémlik, hogy megbeszéltük volna, hogy konkrétan mire is számíthatunk a vizsgán, hogy hogyan is fog ez kinézni. De talán, most már menni fog. Legalábbis a Mítoszok és Legendák vizsga. Talán. Majd meglátjuk.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2016. március 30. 19:25
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. április 16. 21:46 | Link

Rella


Így belegondolva, nagyon irigyeltem az Amazonokat. Bárcsak én is ilyen független tudtam volna lenni, valaha az életemben. De sosem voltam. Igyekeztem mindig bátornak mutatni magamat kifelé, öntudatosnak, aki tudja, mit csinál, de az igazat megvallva mindig volt mögöttem valaki, aki megmondta, hogy mit-hogy tegyek és én aszerint cselekedtem. Nem voltak ezek mindig pontos utasítok, csak az utóbbi időben váltak azzá és ezek nélkül kissé elveszett voltam, szükségem volt nekem is iránymutatásra, nem tudtam amazon lenni. Ez azért sajnálatos volt, tekintve, hogy nem tűrtem meg magam mellett azt, aki az utasításokat adta.
A gondolatmenetből Rella zökkent ki, lezártnak tekinti az oktatást azzal, miszerint eleget hallott. Úgy gondoltam, mindent meg is beszéltünk, úgyhogy a gondolataimtól kissé zaklatottam, összevont szemöldökkel dőltem hátra a székben. Nem volt túl nyugodt a lelki világom, az már szent.
- Írásbeli lesz. Semmi félelmetes. Lesz pár kérdés, arra kell válaszolni. Van, ami esszé jellegű és van, amire elég csak három vagy négy mondat. Nem kell megijedni, soha nem veszem túl komolyan a vizsgákat, legalábbis igyekszem.
Jó, azért nem vagyok túl lágyszívű, már ami a vizsgákat illeti, de nem várok el túl sokat, legalábbis azt hiszem, hogy nem.
- Ha ennyit leírsz az amazonokról, azzal én már bőven megelégszem. Sőt, néha kevesebbel is.
Igyekeztem a javításnál mindig olyan engedékeny lenni, amennyire csak tudtam. Nagyon ritkán buktattam, igaz, előfordult, de csak nagyon kirívó esetekben, például ha valaki puskázott, vagy másolta a szomszédról, az ilyet nagyon nem szerettem.
- A többi vizsga miatt se aggódj. Tanulj, és hozd a legjobb formád. Felesleges miattuk kétségbe esni. Én is buktam meg anno.
Vigyorodtam el, próbálva ezzel oldani ezt a tanár-diák viszonyt ami nem nagyon volt ínyemre.
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2016. április 25. 13:25 | Link

Zoé

Kezdek végre egy kicsit fellélegezni. Remélem hasonlóan be fog ugrani minden, ha a többi tantárgy könyveit is átlapozgatom. Az előttem heverő pergamenekből elveszek egyet és gondosan a kinyitott lapok közé helyezem, ezzel megjelölve azt az oldalt, amit Zoé megmutatott nekem. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy előtörtek az amazonról tanultak, de biztos ami biztos alapon, inkább megjelölöm a könyvet, hogyha mégis átakarnám futni a vizsga előtt az anyagot.
Közben Zoé válaszol a kérdésemre, azt mondja nem kell félni a vizsgától. Persze, de kinek? A tanárok gyakran vélekednek a saját tárgyukról úgy, hogy az könnyű, nem nehéz. Nekik biztos nem. Nyilván, hiszen ők azt tanítják, szinte el is várható, hogy nekik azért könnyű, vagy legalábbis könnyebb legyen, mint a diákoknak. Viszont Zoé most mégis elég meggyőzőnek tűnt. Szerintem kitapasztalta már azt, hogy a diákoknak mi a könnyű, bár ez szintén relatív. Hiszen nem vagyunk egyformák, mindenkinek más az erőssége. Azonban most mégis úgy gondolom, hogy valóban nem kell túl stresszeljem a Mítoszok és Legendák vizsgát. Ez az egyik olyan tantárgy, ami igazából csak elmélet, semmi gyakorlat, semmi varázspálca használat. Tipikusan egy olyan tárgy, amit csak le kell ülni és megtanulni. Az ilyen tárgyakkal nincs is nagy problémám, habár nem igazán szeretek magolni. Azonban a varázspálca használata egyáltalán nem az erősségem. Szégyellem magam, ha valami elrontok, nem is nagyon merek mások előtt komolyabb, bonyolultabb bűbájokat használni. Nem is tudom, valahogy félek az egésztől. Pedig ennyi idő alatt igazán hozzászokhattam volna és simán kitapasztalhattam volna a varázslás rejtélyeit. Azt hiszem ezen sürgősen dolgoznom kell.
Zoé elmondja, hogy ő már bukott meg. Noha én is ismételtem már évet, de annak családi okai voltak, nem pedig az elcsúszott vizsgák. Ez egy kicsit most megrémített. Zoé úgy véli meg fogok bukni?
- Hát, azért remélem arra nem kerül sor. - Kissé most pánikba estem. De hiszen.. Nem, biztosan csak megnyugtatni akart. Bár, amúgy az is érdekes, hogy Zoé valamikor megbukott. Erről nem is tudtam. De végül is, ha ő is szalasztott egy (vagy akár több?) évet, akkor biztosan nem az a világvége. Hiszen most is itt van, elvégezte az iskolát és most pedig tanárként és házvezető helyettesként tevékenykedik a tanodában. Ez a gondolat egy kissé megnyugtatott. Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, a maximumot fogom nyújtani, de, ha bármi is történne (de nem fog!), akkor sem fogok kétségbe esni!
- Nagyon szépen köszönöm, sokat segítettél! - Egy rövid mosollyal mondom mindezt. És valóban nagyon hálás vagyok, hiszen így sokkal egyszerűbben és gyorsabban átvehettem legalább egy tárgyat. Ez nagyban megkönnyítette a dolgomat. Nem tudom, hogy esetleg más tárgyban is tudna-e nekem segíteni, mert akkor tényleg hamar végezhetnék.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet