36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. február 14. 18:04 | Link

Áldozatra várva
Február 14.


A Valentin-napot megelőző két hétben eleget húzta az igát az ajándékboltban ahhoz, hogy erre a jeles dátumra szabadságot kérhessen. A harapós bögrés incidenst követően meglehetősen gonosz kis megtorlást eszelt ki Jarednek, tervéhez pedig hozzátartozott az a kamuduma, hogy együtt mennek édességezni, így gyanús lett volna, ha neki közben műszakja van, plusz jobbnak látta olyan távol maradni a falutól, amennyire ez lehetséges volt. Előre meg tudta tippelni, hol lesz a legnagyobb tolongás és a legkevésbé sem vágyott most odalent kóvályogni, majd kiélvezi munkájának gyümölcsét, ha az öccse este visszatér a szobába. Mindenesetre, az imígyen fennmaradt szabadidejét valahogy el kellett ütnie és nem tagadta, hogy jólesne egy kicsit szórakozni, az eredetihez megszólalásig hasonlító ál-Cupidók jelenléte pedig remek ötletet kölcsönzött neki ehhez. Ha úgy tesz, mint akit meglőtt egy a kastély-szerte repdeső és bújdosó kis szárnyas bestiákból, akárkinél bepróbálkozhat és a legtöbben nem bántottak volna valakit, aki maga sem tehet átmeneti agylágyulásáról. Miért ne használhatná ki ezt az alkalmat, hogy ártalmatlan módon esetleg még kellemesebbé is tegye valaki délutánját?
Így esett, hogy míg mások Cupidókat vadásztak vagy épp párjuk társaságát élvezték, ő a könyvtár egyik eldugott zugában olvasgatott, hogy lehetőleg egyik kategóriával se kelljen igazán találkoznia. Neki sokkal inkább olyan társaság hiányzott, aki lehetőleg szingli, de nem életcélja legyilkolni az összes, rémülten menekülő kis puttót. A helyszínt már jórészt azért választotta, hogy lehetőleg hasonló érdeklődésű emberrel hozza össze a sors - bár lehet, nem ez élete legbölcsebb döntése, elvégre a könyvek igen súlyos és komoly fegyverré válhatnak egy temperamentumosabb könyvmoly kezében, de pár kékfolt még nem nagy ár.
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. február 14. 18:10 | Link

Gareth
Február 14.

Valentin-nap. Gergő az egyik azok közül a delikvensek közül, akit ez egyáltalán nem hat meg. Hogy miért nem? Hát, szegény hősünknek nem sok fogalma van a szeretetről, a gyengédségről, nem érti, még ha érzi is, ösztönösen jön neki. Azt is küzdelmek árán tudta csak feldolgozni, hogy a saját húga adott neki egy nagy mackóölelést, képzelhetjük, mekkora sokk lenne számára, ha arra lenne kényszerítve, hogy a Random Randin ücsörögve nézegesse a maszkokat. Bár a lányok úgy hallotta, odavannak ezért az egészért, de biztos benne, ha valamelyikük őt fogta volna ki, egyhamar borított volna rá valamit, amiért így elszúrták a napját. Nem, nem a legjobb társaság, de ettől aztán nem fél, egyedül nagyon jól meglesz.
Ezért is döntött úgy, átvállalja Vikotól a munkát, a nő hadd menjen és szórakozzon egy napot. Aztán amint bezárt, már ment is vissza a kastélyba. Ügyesen kerülte el a Fénylő lelkek udvarát, a lehető legmesszebbről, úgy jutott be. És mivel nem szeretett volna egyedül ücsörögni a szobájában, mindenféle szórakozás nélkül (azért annyira ő sem mazochista, neki is kellenek az ingerek, de még mennyire), úgy döntött, lemegy a könyvtárba. Ott jól elüti majd a napját, megnézi, a levelezőtársa írt-e valamit. Keres egy kellemes olvasmányt, amivel elütheti az estéjét.
Ártatlanul sétál be a meglepően üres könyvtárba, csak egy-két diák lézeng a közelben. Biccent a könyvtárosnak, de nem érzi, hogy olyan magányos lélek lenne, hogy sajnálgatni kéne, amiért itt tölti ezt a napot. Sem ő, sem senki más. Szóval már indul is felfedező útjára. Az alkalomhoz illően valami érdekes, varázstalálmányokról szóló könyvet keres magának a megfelelő részen. Eleinte tanácstalanul vakargatja tarkóját, összekócolva göndör, szőke tincseit. Hunyorogva olvasgatja a címeket, egészen addig, amíg az egyik eléggé megkapó. Bár talán egy nem is lesz elég, na mindegy, kezdetnek tökéletes lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. február 14. 19:21 | Link

az Áldozat
Febr. 14.


Telt-múlt az idő - ritkán nyílt az ajtó, ő pedig bár felpillantva minden egyes belépőt megnézett, nem ugrott azonnal. Messze nem volt kétségbeesett és nem is unatkozott annyira, hogy éhes acromantula módjára vesse magát az első arrajáróra. Egyrészt, lehetőleg nem tizennégy-tizenöt évessel akart kezdeni, inkább egy korabeli, esetleg kicsit idősebb, tetszőleges nemű diákkal; másrészt, figyelte, ki az, aki csak könyvért jött és megy is tovább, és ki az, aki időzni is készült a könyvtárban, esetleg társaságra vágyva. Egyelőre nem akadt kapása, úgyhogy folytatta a megkezdett történetet, egy-egy gondolat erejéig a teázó felé is elkalandozva, ahol öccse mostanra már valószínűleg nem várt és vadidegen szíve hölgyével üldögél. Jared többnyire nem viselkedett túl szívélyesen, de nem hitte, hogy valaki mást büntetne olyasmiért, amiről nem tehet, úgyhogy nem a szerencsétlen, mit sem sejtő lányon fogja kitölteni a dühét. Kicsit sajnálta, hogy nem lehet ott, de mindhármuknak jobb lesz így.
Újabb nyekkenés - feje helyett csak tekintete mozdul, hogy kövesse az érkezőt, aki a polcosorok közt sétálva el-eltűnik szeme előtt. Némán lesi, mígnem egy nyomtalan tovatűnő mosollyal feltápászkodik foteljából, hogy elinduljon, aprót nyújtózva előtte. Csendesen mozog, hogy amikor rábukkan, nyerjen magának további pár másodpercet, amíg tanulmányozhatja. Egy ismerős regál előtt találja végül, ahogy elmélyülten böngészi a címeket. Határozottan helyes, kócos srác - tanácstalanságában csak egyre kócosabb- kissé talán álmodozó vonásokkal, ráadásul valamennyire érdeklik a találmányok, így jó eséllyel a feltalálók is. Egy próbát megér.
Ősrégi trükkhöz folyamodik, eddigi olvasmányát lecserélve egy észrevétlen elcsent, itteni témájú kötetre, megállva az ismeretlen mellett és várva, míg ő is a gerincek olvasgatását mímeli, hogy a megfelelő pillanatban kinyúlva egyszerre érjenek ugyanahhoz a könyvhöz és véletlenül a másikhoz is.*
- Bocsánat!-*Kapja vissza kezét, némi zavarral hangjában.*- Vidd csak nyugodtan. Én voltam a mohó.-*Ismeri be, elvégre már van egy könyv a kezében, illik hát átengedni a másiknak a kinézett darabot.
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. február 14. 20:13 | Link

a Vadász
február 14.

Eleinte fel sem tűnik neki, hogy nincs egyedül, túlságosan elvan ő a saját kis világával. Meg jelenleg a könyvekkel keresgél. Így ártatlanul venne le egyet, amikor összeütközik a keze valakivel, zavartan pillant Gareth-re. Ó, hogy eddig is itt volt? És pont azt a könyvet szeretné, amelyiket ő nézett ki magának? Nem kicsit furcsállja a helyzetet, de az értetlen kép helyett inkább csak finoman megrázza a fejét.
- Vidd csak, van itt annyi könyv, nem fogok pont ezen veszekedni. - Állapítja meg ő, az örök konfliktuskezelő és úgy dönt, elveszi a könyvet, de ahelyett, hogy magának zsákmányolná, inkább Gareth felé nyújtja, hogy a fiú elvehesse, ha akarja. Ha nem, akkor inkább visszarakja, tényleg nem hitt abban, hogy az lesz élete könyve.
Lényeg a lényeg, már rakja is zsebre a kezeit, hogy elléphessen a fiú mellett, tovább nézelődve. De aztán, mielőtt még végleg leléphetne a színről, érzi, hogy valami zavar van az erőben. Aha! Szóval az ilyen lehetőségekben lehet ismerkedni. És hát, mondani kéne valamit, nem? Úgy érzi, illene. Nem tudja miért, de elég időt töltött itt, erőlködve a szocializálódással, hogy úgy érezze, igenis nincs rendben, ha most előzékeny, kedves meg minden és csak úgy elsétál. Szóval meg is áll, visszafordul, úgy futtatja végig fekete tekintetét a polcon ismét, majd lopva Gareth felé fordítja íriszeit.
- Örülök, hogy nem csak én töltöm itt ezt a napot. - Igen, szinte fájt neki, mire megszülte ezt a mondatot, amit magáról mondott el a fiúnak. Eredetileg kedvesnek lett szánva, bár úgy is értelmezhetjük, hogy tök jó, ketten vagyunk forever alone szerencsétlenségek. Akkor már csinálhatnák együtt is, nem? Közben tovább nézi a könyveket, és végül leemel egy újabb áldozatot, Gareth felé mutatja, aki járatosnak tűnik erre.
- Ezt már olvastad? - Kérdezi végül, mert igeeen, ő kérdezni is tud. A kommunikációja sosem lesz az igazi, de legalább próbálkozik. Igaz, hogy belül vért izzad minden egyes apró sikerért, de megéri... ugye?
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. február 14. 20:56 | Link

az Áldozat
Febr. 14.


A másik figyelmetlenségétől eltekintve Gareth általában kerülte a feltűnést és csak annyira lógott ki a sorból, amennyire még mindenkinek kényelmes maradt. Többnyire azt sem mondják meg róla elsőre, hogy Eridonos, mert hiányzik belőle az a harsány, energikus fellépés, ami leginkább jellemzi a házat. Ez most kifejezetten előnyére válhat, a meglepett, kicsit zavart reakciót elnézve - ha nem is skatulyázza be a másikat, érzi, hogy finoman, visszafogottan kell játszania. Ahogy az ismeretlen megszólal, kellemes, bár talán kissé érdes hanggal barátkozhat - általában Jaredé ilyen, amikor naphosszat nem szól senkihez és csak estefelé mukkan meg. Elraktározza az információt és ennek megfelelően alakít egy kicsit mindenen, meglepetten nézve előbb a szőkére, majd a könyvre, végül ismét a fiúra, őszintén barátságos mosolyt eresztve meg.*
- Köszönöm. Rendes tőled.-*Biccent, elvéve és kis kupaca tetejére csúsztatva szerzeményét. Egyelőre nem lép megint, pedig az, hogy közelről látta a fekete szempárt, csak tovább csigázza, pedig a színen túl az égadta világon semmi közöset nem bír felfedezni az ismetlen és az emlékeiben élő íriszek gazdája közt. Türelmes és vár - még egy szóra, egy félmondatra, bármi ilyen elég lenne, hogy megállítsa a másikat, hogy továbbvihesse a játékot, s addig is újabb könyv után kutat. Érzi magán a tekintetet, de amikor megszólítják, mintha meg is feledkezett volna a másikról, meglepetten kapja felé fejét, csak hogy egész halkan elnevesse magát, tehetetlenül vonva meg vállát.*
- Ez jut a magunkfajta könyvmolyoknak. Meg a szabadnapos feltalálóknak.-*Általában tényleg nem volt ennyi ideje arra, hogy itt üldögéljen, ezért is szokta meg, hogy több könyvet kölcsönözzön ki egyszerre, pontosabban mindent, ami kellhetett az aktuális probléma megoldásához. Nem hazudott, inkább csak ferdített egy keveset a dolgokon, elhintve néhány apróságot, mint a mesékben a kenyérmorzsákat szokás, hogy apró ösvényt hagyjon. Úgy tűnik, nem hiábavaló az erőfeszítés, mert az ismeretlen még mindig itt időzik - és újra megszólítja.*
- Melyiket?-*Kérdez vissza, közelebb lépve, hogy "jobban lássa" a kiszemelt darabot, de véletlenül sem tolakvóan közel.*- Igen, nem volt rossz. Segített egy-két dologban, bár kicsit talán...nem mondanám, hogy száraz, de nagyon lényegretörő.-*Fejti ki dióhéjban a véleményét, bár őt annyira nem zavart a tárgyilagosság, elvégre inkább érdekelte a gyakorlati alkalmazás, mintsem a hosszas elméletek és magyarázataik.*
- Keresel amúgy valamit, vagy csak nézelődsz?-*Kérdezte segítőkészen, mert bár messze nem olvasott még itt mindent, elég sokat kölcsönzött ahhoz, hogy legyen némi áttekintése.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. február 14. 21:02
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. február 14. 21:42 | Link

A Vadász
február 14

Biccent egyet a hálás mosolyra. Nem tudja, mi volt az a csodatett, aminek a másik ennyire örül. Egy egyszerű tényt közölt, van sok könyv, nem fog ezért megharcolni. Szívesen lemond róla, mert igazából tényleg nem érdeklik annyira ezek a dolgok, hogy mindenképpen és pontosan azt az egy kötetet az, ami megváltoztatja majd az életét. Ha így lenne, talán elgondolkodna azon, hogy elveszi. Vagy ha arról szólna, hogyan legyen a világ legjobb terelője. Akkor valószínűleg elgondolkodna. Na nem mintha az akarna lenni, csak végre talált valamit, amit lelkesedéssel csinál, még ha nem is látszik rajta. Na meg persze, mennyi mindent megmozgat magában, hogy megvédje a csapattársait? Tiszta haszon!
Viszont ahogy arrébb lépked, visszagondol a jelenetre, ahogy meglátta Gareth kezét és furcsa érzése van. Amolyan deja vu, mintha látta volna már valahol. Viszont nincs ideje ezen elgondolkozni, mert mondani kell valamit, a nulla szociális érzékkel is tudja ezt, ami azért már nagy szó. Csak kifacsar magából valamit, amire igazán nem büszke, de ez van. Viszont a másik halkan nevetgél, megvonja vállát, úgy válaszol.
- Egyik kategóriába sem sorolnám magam... - Sóhajtja végül, lemondóan, mert úgy néz ki, továbbra sem talál magának semmit, ahova beilletne. Mintha egy puzzle darabka lenne a rossz dobozban és nem találná a helyét. Eszébe is jut, hogy majd megírja ezt a partnerének, akivel mindig ugyanabba a könyvbe rejtenek üzeneteket egymásnak. Bár az utolsóra még nem élvezett válasz, nem érzi úgy, hogy emiatt muszáj lenne magában tartania a dolgokat. Nem, végre van valamilyen csatorna, amin keresztül ki tudja adni magából, még ha nem is a beszéd az és nem jut el sok emberhez. Az az egy pont elég neki.
 - Te feltalálónak tartod magad? Miken dolgozol? - Kérdezi végül, mert visszatér hamar a valóságba és rájön, hogy ja, ez tulajdonképpen érdekli őt. Bár kell egy picike hatásszünet, mire leesik neki, hogy ezt kérdés formájába is kéne önteni, nem csak elmélkedni rajta. Logikából ötös, Gergő.
 - Még mindig érdekesnek tűnik. - Állapítja meg Gareth gyors ajánlója után. Ő nem bánja igazából a tárgyilagosságot, bár abból nem fog tanulni semmit, hogyan kell emberien közölni. Ma talán nem is az a célja. Hanem éppen az, hogy csak kikapcsolja kicsit az agyát és ne aggódjon, görcsöljön ilyen hülyeségeken.
- Csak érdekel, de nem értek az ilyesmihez. - Teszi hozzá, mert hát most tényleg úgy tűnhet, mint valami elszánt feltaláló, aki varázskütyüket bütyköl, pedig nem is. Csak egyszerűen minden érdekli, mert végre megvan a lehetősége, hogy annyi dolgot tömjön a fejébe, amennyit csak elbír. És egyszerűen nem bírja nem kihasználni.
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. február 15. 00:28 | Link

az Áldozat
Febr. 14.


Gergőnek csak a kéz lehetett ismerős, míg a mellette egyik lábáról másikra álló inkább vonásait, vagy inkább rezdüléseit kutatta. Lényének töredékeit lopta össze, a kirakós darabjának darabjait, óvatos kézzel keresve, melyik hova illik. A hangja, a tekintete, arcának szófukar árnyjátéka, mozdulatlansága az öccsére emlékeztette, de idősebbnek kellett lennie nála, mert volt benne egyfajta keménység, amihez Jared tizennégy éve kevés. Talán itt kellett volna megfordulnia a fejében, hogy rosszul választott, de az ellenkezőjét érezte - vonzotta a szempáron túli mélység.*
- Nem tragédia. Sehol sem láttam, hogy kötelező lenne.-*A hangsúlyból érezte, hogy könnyed megjegyzése egészen más súlyt nyert a másik értelmezésében, s megpróbál egy mosollyal enyhíteni ezen. Az emberre egész életében címkéket aggatnak, előítéletek, első benyomás, vélt vagy valós ismeretség alapján, de úgy tekintett rá, mint valamire, ami megkönnyíti számára kicsit a tájékozódást. Egy ekkora világban, ennyi ember közt néha szükség volt ezekre az irányjelzőkre, ha meg akart valakit találni. Nem érezte tehernek, mert máshol, máskor, mással egészen máshogy láthatták vagy láttathatta magát - nem megmásíthatatlan billogok vagy bélyegek voltak, még ha akadtak is dolgok, amiket nem változtathatott.
Feltalálónak tartod magad? Felelhetne egyszerű, nyilvánvaló igennel, ám mintha a ott rekedt volna még néhány kérdőjel a levegőben. Miért? Mióta? Milyen? Ami furcsa, hogy az idegen nem a tekintetével kérdez, mint Sebby, hanem a csöndjével. Azzal, mert pillantása csak ritkán pihent a másikon.*
- Régi hobbim. Vagy talán szenvedélyem.-*A része volt, hozzá tartozott, akár egy végtag vagy egy elhagyhatatlan mozdulat, amiről felismersz valakit. Ahogy a bögréjét fogja, a pálcáját tartja, ahogy dobálja magát járás közben, vagy épp ahogy szája széle mosolyra kunkorodik.* - Most leginkább egy seprűpótlékon.-*Nem akar deszkát mondani, az elég furcsán hangzik és nem tudja, milyen környezetből származik a másik, könnyebb kicsit leegyszerűsítve fogalmazni. Ha szereti a repülést, úgyis rákérdez majd, mert azt elég határozottan tudja, mi érdekli és mi hagyja hidegen.
- Ha az alapokkal tisztában vagy, az is. De feltételez némi már meglevő jártasságot.-*Ez a könyv nem locsog és nem pazarol feleslegesen szót olyanra, amit már elmagyaráztak más könyvek, amik a témába voltak hivatottak bevezetni a kíváncsiakat. Tudott volna ilyet mutatni, de tartózkodott a tüsténkedéstől, megvárta a válaszokat, mielőtt bármit cselekedett volna.*
- Nem baj, amíg nem akarod gyakorlatban is kipróbálni.-*Az elméletet bárki megértheti, de aki le szeretne térni a már ismert bűbájokkal kitaposott ösvényekről, annak számolnia kell tetemes mennyiségű anyagi- és testi kárral, ha felkészületlenül ugrik fejest a kísérletezésbe.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. február 15. 03:43
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. február 15. 18:19 | Link

a Vadász
február 14.

- Valóban nem az. - Se nem tragédia, se nem kötelező. Gergő sem veszi annak, mármint tragédiának, hiába tűnik komolynak. Ő mindig komolynak tűnik, még akkor is, ha nem feltétlen az. Akkor is, ha kedves akar lenni, esetleg könnyed, ő akkor is komoly. És ez ellen nem tud mit tenni, pedig ideje lenne már kitalálnia rá valami gyógymódot.
- Hm. - Válaszolja csendesen, miközben bólint egyet. Ő megérti, hogy milyen lehet ez Garethnek. Mint a fa megmunkálása Gergő számára, mióta az eszét tudja, szabadidejében kísérletezett vele. Igaz egy-két ujjperce néha bánta, de kapott rá egy ecetes kendőt és jó volt az. Viszont a seprű szó olyan egyszerű kulcsinger, mint Pavlovnál a csengőszó. Bár Gergő nem nyáltengert enged a padlóra (csak majdnem), inkább felkapja a fejét a könyv bámulásából.
- Mesélsz róla? - Kérdezi végül, mint valami kis magándetektív, alig láthatóan araszol közelebb. Talán hozhatná a maciját és a takaróját is az esti meséhez, de ő nem tart ilyeneket. No meg nem volna valami felnőttes. Márpedig Gergő egy olyan felnőtt-féleség, egy különös szerzemény.
Bólint egyet Gareth válaszára, igen, bizony... alapok. Ezekkel is csak egy könyv formájában találkozott valamikor még az első itt töltött éve végén, most meg lassan a harmadikat kezdi majd. És ettől a ténytől néha még ő is megszédül. Deee még mennyire.
- Nem tudom eldönteni, hogy a hangodból féltés vagy tapasztalat cseng. - Állapítja meg végül, egy kis hatásszünet után. Gareth válasza meglepő volt, óvva intő, mintha tudná, mennyire veszélyes is ez. Ő neki pedig van egy egész estéje sztorizgatni. Szóval akár már most hozhatnák neki a takarót egy istenes pizsipartyhoz.
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. február 15. 20:10 | Link

az Áldozat
Febr. 14.


Csak idő kérdése lenne, hogy értse ennek a komolyságnak az árnyalatait, ráérezve finom eltéréseire, de így sem tekint rá negatívumként - ha különösnek is tűnik a köztük feszülő ellentét, nem taszító, a lakonikus darabkák jól megférnek az ő hosszabb, kicsit lazább és élénkebb mondataival. Még csak furcsának sem találja ezt a pici disszonanciát, vagy magát az ismeretlent, kurta szavaival és halk hümmögésével. Kíváncsivá teszi, mert testbeszéde is olyan szűkszavú, egy bólintás, egy biccentés, némi feszültség a tartásában, valahányszor meg kell szólalnia, s egy negyed vállvonás.*
- Hm?-*Kérdez vissza finoman, fejét oldalradöntve, mert a másik elkalandozik, de két betűből nem tudja összerakni sajnos, mire gondol, pedig érdekelné. Ő beéri pár szóval, ha épp annyi jut neki, hiszen csak egy nagyszájú ismeretlen, nem követelőzhet, de talán nem is kell, mert a töredékek is éppúgy megfejthetőek és megérthetőek idővel, mint a terjengős magyarázatok. Neki pedig nincs hova sietnie, épp csak a könyvek lefoglalják kezeit, így ne hagyatkozhat, csak a hangjára, míg a szőke nem hajlandó ránézni.*
- Ha érdekel, persze, bár ez csak az én hóbortom. Régóta zavar, hogy a seprűnyél állandóan foglalja a kezem, de csak nemrég találtam megoldást. Ismered a snowboardot?-*Egyszerűbbé tenné a dolgokat, ha a másiknak legalább valamicske fogalma lenne róla, de ha nem, az se baj, mert ahogy az óvatosan közelebb somfordálót elnézi, ez olyan téma, ami nagyon érdekli. Miért is ne? A repülés olyasmi, amibe elég egyszer belekóstolni, hogy az ember egész maradék életében utálja vagy épp a levegőbe vágyjon és máig éppolyan élmény elrúgni magát a talajtól, mint sok-sok évvel ezelőtt legelőször.
- Is-is. Megfelelő útmutatással sem mindig könnyű megtanulni egy varázslatot, hát még újat alkotni. Egy betűnyi tévedés is sokat számíthat.-*Ott volt példának a Reducto-Reducio páros, és igazán nem mindegy, hogy az ember a kedvenc könyvét bélyeg méretűre zsugorítja-e, vagy épp konfettivé alakítja... A hirtelen támadt érdeklődést és a kezében egyensúlyozott könyvek súlyát tekintve az egyik nem messzi ülőalkalmatosság felé int fejével.*
- Nem akarsz leülni?-*Érdeklődik, mert szívesen cseverészik ő akár állva is, mégis kicsit kényelmesebb lenne letelepedni, ha esetleg hosszabbra nyúlna a beszélgetés.*- Akkor akár a vázlatokat is előszedhetem.-*Fűzi hozzá, mert elmaradhtatlan füzete most is vele van, s ki tudja, talán még néhány hüvelyknyi araszolást megér az a néhány rajz, amit benne őriz.
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. március 21. 22:18 | Link

Gareth
február 14. (csak stílusosan)

Még mindig nem tudja, nem érti, Gareth miért fecsérli az idejét olyasvalakire, mint ő. Pedig találhatna sokkal jobb beszélgetőpartnert. Sokkal kedvesebbet, illedelmesebbet, valakit, aki képes is elmondani, amit gondol, és aki a valósághoz van kötve. Gergő - részben képességének köszönhetően - egy egész más világban él, valami olyasmiben, amit mások nehezen értenek meg. De hogy is érthetnék? Hiszen ő maga sem érti, csak éli, és javában ez minden dologra jellemző az ő életében. Noha vajmi kevés dolgot ért, nem azzal fecsérli az idejét, hogy próbálja megfejteni, inkább csak... csinálja.
- Nekem hasonló dolgot jelent a fafaragás, szóval ismerem az érzést. - Úgy látszik a legkevésbé egyértelmű, legrövidebb kérdés az, amelyikre tudja a választ és képes is megfogalmazni. Kicsit fordítva van összekötve, de a visszakérdezős technika mindig működött nála. Nem neveletlen és nem nem akar normális válaszokat adni. Csak kivitelezési problémái vannak.
Viszont jobbnak látja, ha nem néz a másikra, attól valahogy... furcsán zavarban érzi magát kicsit. Nem is tudja miért, de még csendesebb, még nehezebben jönnek a szavak. Bár az elpillantás nem segít, elég a tudat, hogy Gareth tekintete őt fürkészi, kócos szőke tincseit, fekete tekintetét, amelyek a könyvespolcon kalandoznak. Olyan, mintha nyugodtan nézelődne, mégis abban a pillanatban, hogy elhangzik a bűvös szó, a seprű, leleplezi magát, hogy feszülten figyel, felkapja a fejét. Meg is kéri Garethet, hogy meséljen neki. Hallgani tud. Hallgatni szeret. Hallgatni jó.
- Nem igazán. - Vallja be csendesen, hiszen a kérdésre koncentrál javában. Az angoltudásáról inkább nem tennék említést, mert olyanja neki nincsen, viszont a téli sportokban sincs otthon. Lévén nem televízión-interneten szocializálódott (tulajdonképpen egyáltalán nem is történt vele ilyesmi az iskolán kívül), csupán az Alföldön végezhető téli sportokhoz ért, mint... disznóvágás. A csicsás ausztriai sítúrákról már hallott, így a lécekkel még talán képben van, a snowboard, na, az egy nehezebb dolog. Minden esetre nem érzi magát zavarban amiatt, hogy nem ismer ilyesmit. Tudja és elfogadja, hogy más, mint a többiek. A más az ő szemléletében viszont nem jelent feltétlenül rosszabbat.
- Volt már, hogy...? - Kezd bele a kérdésbe, de inkább elharapja a végét, mert látja, hogy Gareth szeretne mondani valamit. Szeretne leülni, ő pedig beleegyezik, bólint egyet, igen-igen, üljenek csak le és beszélgessenek. Sok-sok kérdése van még, több, mint a fiú hinné és már most úgy hiszi, meg fogja még ezt bánni. A vázlatok pedig csak tovább csigázzák őt, mert ettől kicsit beavatottnak érzi magát valamibe. És hiába nem veszi észre magán, neki ez igenis fontos, nagyon fontos. Tartozni valakihez, valamihez, a része lenni valaminek, tudni, hogy mások számára is jelentősége van a létezésének, még ha kissé, halványan is. Csak ezt még magának sem tudja megfogalmazni, miért kapaszkodik ilyesmikbe olyan elkeseredetten. Miért csimpaszkodna minden Gareth-féle türelmes, érdeklődő egyén nyakába, aki hajlandó figyelni rá. Hiszen hiányzott ilyesmi az életéből, nagyon hosszú időn át és talán még most is hiányzik. Tartozni valahova, valakihez.
Leülve az asztalhoz, Gareth-tel szemben, könyökeit maga elé támasztva pillant rá, végignéz rajta. Nem várakozón, inkább mintha azt fürkészné, merje-e feltenni az előbb félbehagyott kérdését. De végül úgy dönt, veszi a bátorságot, belefog még egyszer.
- Volt már, hogy nagyon elrontottál valamit? - Nem, nincs tisztában a pontos veszélyeivel. Ő maga még sosem próbált kísérletezni, nem érzi magát elég felkészültnek hozzá. Bár igazából Gergő meg sem tudja ítélni reálisan, ki felkészült és ki nem.
- Van konkrét elképzelésem is... - Vallja be végül, hogy fejben már megvan a tervezet, milyen kütyüt szeretne bűvölni. A hogyanjáról egyelőre fogalma sincs, de lapul a zsebében valami, ami nem hagyja elfelejteni az eredeti célját, miért is járkál azok között a könyvek között rendszeresen.
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. március 22. 03:20 | Link

az Áldozat
Febr. 14.


Ha Gergő hangot adna értetlenségének, valószínűleg derűs választ kapna, aminek egy része nem túl burkolt önirónia, másik fele egyszerű, Eridonos miértisne mentalitás lenne. Gareth mindig is jobban kedvelte a hallgatagabb emberek társaságát, mert kevesebbet beszéltek, de sokkal kevesebbet is locsogtak és ahogy az angol tartja, Still waters run deep. Talán, nagyon talán azt is megkockáztatta volna, hogy hozzáfűzze, ő valahogy más, mint akikkel általában beszél, de vannak, akik nem szeretik, ha emlékeztetik erre őket; azt pedig semmiképp sem hozta volna fel, hogy a fekete szempár miatt is kitartott.*
- Még sosem láttam vagy próbáltam. Milyen?-*Tényleg kíváncsi, mert az ilyen, sokkal kézzelfoghatóbb hobbik valamiért mazochista módon érdeklik, pedig tudja, hogy hasznavehetetlen jobbja miatt valószínűleg soha nem is fogja ilyenekkel múlatni az idejét. A modelljeiket és makettjeiket rendre Jared készítette, szerette nézni, ahogy megformálja ezeket - nem volt telhetetlen, csak nagyon ritkán érzett valami szúrásszerűt, elvégre együtt alkottak jó csapatot és a bűvölés legalább olyan fontos, mint a tervezés és a végső design.
- Én is csak a szünetben tanultam meg. Megmutatom, nem bonyolult.-*Ha nem is az Alföldről származik, eddig neki sem volt módja ilyesmit kipróbálni, különben már réges-rég megalkották volna azt, amin most töri a fejét. Mielőtt azonban a magyarázatokhoz fogna, jó lenne nem fél lábon állva folytatni ezt a csevejt, mert evidensen van pár közös témájuk és ha így folytatódik, akad is még bőven, ezért javasol valamit, amivel egyidőben az ismeretlen is belefogna épp mondandójába. Az elharapott kérdésre felkapja a fejét, de már csak azt látja, ahogy a másik biccent, hogy igen, üljenek le, így a legközelebbi sarokasztal felé veszi az irányt, hogy lepakolhasson. Így már elő tudja húzni a zsebéből azt a miniatürizált, bőrkötéses füzetet, amit mindig magánál hord, hogy egy pálcaintéssel visszaállítsa eredeti méretét, mert egyébként egy hangya sem sok eséllyel olvasgathatná. Az asztalra támaszkodva lapozgatni kezd benne, ábrák és furcsa kézírásos oldalak egész garmada látható egy-egy villanásnyi ideig, mielőtt megállapodna a most tervezgetett deszka rajzainál. Ezeket tolja a másik elé, rájuk koppintva ujjával.*
- Tessék. Egy repülő deszka, amit állva irányítasz. Az írásom rémes, nézd el nekem, a balkezesség átka.-*Fűzi magyarázatképp a tükörképes sorokhoz - számára ez az egyetlen mód, hogy ne kenje el a szavakat és olvasható, ha némiképp szögletes betűkkel is körmöljön. Közben Gergő megismétli azt, ami az imént beléfojtott kérdésnek tűnik, már a kezdete alapján.*
- Persze. Több ízben elolvasztottam, elpárologtattam, robbantottam cafatokra, gyújtottam fel, perzseltem meg, többek közt magamat is. Menő hegeim nincsenek, de az élmény megmaradt. Néhány eseten pedig teljesen váratlan és meglehetősen valószínűtlen eredményt is produkáltam, amit utólag sehogy se tudtam megismételni.-*Jobb kezének ujjain számolja a különböző látványos lehetőségeket, mert persze az evidens semmi sem történt mellett azért jópár meghökkentő és veszélyes végeredmény született már az évek során. Szerez magának egy széket, az asztal sarkára helyezve leginkább, hogy neki se fejjel lefele kelljen néznie, ha valamire rákérdeznek.*
- Egyébként Gareth vagyok, örvendek.-*Ékel közbe egy kéznyújtásos bemutatkozást, mielőtt letelepedne legfrissebb ismeretsége mellé. Nem tolakvóan közel, de talán egy kicsit közelebb, mint az okvetlen szükséges lenne. Hazudna, ha azt mondaná, minden terv szerint alakul, de nem is érzi azt, hogy reménytelen lenne és így se kellemetlen társaság, neki pedig ideje van bőven, miliméterenként araszolni előrébb.*
- Mesélsz róla?-*Érdeklődik, bár az az érzése, nem fog igazán választ kapni, a másik hangsúlya valahogy bizonytalanul hintázik, de a lehetőséget megadja, hogy ha a fiú mégis szeretne titokzatos találmányáról beszélni, megtehesse.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. március 22. 04:14
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. március 23. 22:32 | Link

Gareth
február 14.

- Mint az összes többi művészet, azt hiszem. Csak nagyobb eséllyel vágod le egy-két végtagod. - Valószínűleg fel kéne jegyeznünk ezt az időpontot valahova, tekintve, hogy Gergő nem vesz halálosan komolyan valamit. Sőt, még csak nem is a konkrét értelmére gondol a dolgoknak, talán érzi a másodlagos jelentést is ebben a pillanatban... hova tovább, még viccnek is szánta az előzőt. Tudja, hogy nem jó az ilyesmiben, szóval nem próbálkozik gyakran. Mert senki nem fog rajta röhögni, vagy a fapofája miatt komolyan veszik, egyik verzió sem kecsegtető.
 - Talán abban tér el, hogy a fa megmunkálása más. Eddig a tisztelete vezetett egyedül eredményre. - Próbált ő finoman faragni, határozottan bánni a fával, óvatoskodni vele, félni tőle, alárendelni magát neki, de egyik sem hozott igazi eredményt. Szép lett, de nem lett a kész műnek lelke, ő pedig szerette volna megtölteni valamivel azt, amit alkotott. És próbálkozásainak, kitartásának eredménye az egyszerű megoldás volt: a tisztelet. Tisztelte a fát, és társaként bánt vele, az pedig meghálálta a kedvességet.
Gareth biztatására bólint egyet, nem fél attól, hogy bonyolult lesz és meghaladja a felfogóképességét. Igazából attól sem félt, hogy Gareth ki fogja nevetni vagy furának nézi akármi miatt. Valahogy hiányzik belőle a félelem érzése, nem kódolták bele. Egészen más dolgokat viszont igen, így kisebb megnyugvással mégis eltölti, hogy a másik is csak most szünetben tanulta meg. Így legalább nem tűnik akkora műveletlen parasztnak, mint amilyen valójában.
Végül beleegyezik abba is, hogy Gareth-el leüljenek és úgy folytassák a beszélgetést. Amúgy sem gondolkodott sokat a válaszon, de a vázlatok mutogatása végső csábítás. A fiú mellett ülve nem feszeng, inkább csak érdeklődve nézi, ahogy felnagyítja a füzetet, ahogy lapozgat benne. Ahogy átvillannak a rajzok, tervezetek, és végül megállapodik egy bizonyosnál.
Gergőnek pedig nagyot dobban a szívecskéje, ahogy az írásra pillant, hallja a magyarázkodást. Nyel egyet és úgy bámulja, eszébe jut minden és leesik neki a dolog. Nagyot koppan odabent, visszhangzik, kicsit fáj, hogy eddig nem tudta. Pedig az a kéz, ismerős volt. De az írást sosem tévesztené össze semmivel, szóval a papírról lopva Garethre pillant, majd visszabámul.
"Bámulatos." - adná az írásra ugyanazt a jelzőt, már veszi is a levegőt, nyitja is a száját, de végül mégsem. Nem és nem. Biztos benne, hogy elsőre lebuktatná magát ezzel, és nem akarja. Jobbnak látja, ha Gareth még nem tud erről, és ő is igyekszik elvonatkoztatni tőle, és a tényleges találmányra koncentrálni kusza gondolatai helyett. Végül a levegővel megköszörüli torkát.
- Hm. - Fejti ki roppant terjedelmes, részletező véleményét az egész ügyről, hozzá hasonló stílusban. Elgondolkodva emeli ujjait az ajkához, apró kis ránc jelenik meg szemöldökei között, ahogy koncentrál, majd elégedetten bólint egyet. Állva irányítható repülő deszka? Ki kell mondania az első gondolatát.
- Lehetek én az első, aki kipróbálja? - Kicsit önző kérés, főleg hozzá képest, de már most el tudja magát képzelni a deszkán egyensúlyozva. Ha leesik, az sem zavarja. Tulajdonképpen elég elszánt, hogy a tudomány érdekében nyakát törje. És úgy van vele, hogy még mindig inkább ő, mint Gareth... sokkal inkább. Ismét nyel egy nagyot. Annyira élesen él benne az érzés, hogy meg kell védenie a környezetét minden lehetséges fizikai fájdalomtól, hogy már furának tartja saját magát. Ha már lelki védelmet képtelen nyújtani feltételezett fafejsége miatt, próbálja kompenzálni. Próbálja.
Akkor zökken csak ki teljesen, amikor a fiú felé nyújtja a kezét, pillant ismét rá, most legalább feltűnés nélkül megnézheti magának újra, kicsit más szemmel. Hiszen ő a levelezőpartnere. Ismeri kicsit, pár igazán nem neki szánt gondolatot, pár távoli érzést, amit talán a semmibe küldtek üvegpalackban, mégis hozzá sodorta a véletlen áramlat. Kezet ráz vele végül, mielőtt még vonakodónak tűnne. Nem az, inkább csodáló.
- Gergő. - Mutatkozik be szintén, bár eleinte eljátszott a gondolattal, hogy más nevet mond, inkognitója fenntartása érdekében. De áh, túl jófiú ő ehhez, amúgy sem akar örökre titkolózni Gareth előtt, még ha ez nem is feltétlen meríti ki ezt a fogalmat. Szórakozik kicsit a gondolattal, mi lesz, ha elárul mindent, hogy akkor azt a sok-sok gondolatot ő sem egy arc, személyazonosság nélküli idegennek küldte, hanem az itt ücsörgő fiúra.
Aki éppen a válaszára vár, mert feltett egy kérdést. Főhősünknek viszont halvány lila gőze sincs, erre mit mondhatna. Szóval hümmög kicsit, tanakodik.
- Talán. - Böki ki végül az eddigi legértelmesebb válaszát, ő mégis meg van elégedve vele. Roppant őszintére sikeredett.
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. március 24. 04:16 | Link

Gergő
Ferb. 14.


- Szörnyű fegyverekkel dolgozhatsz...Megvan még minden ujjad?-*Neveti el magát, mert elképzelte a srácot két szablyával, amint egy fatörzset vagdal, amíg abból szobor nem lesz, ő pedig egy harcművész rezzenéstelen arcával bepózol a kardokkal mellette. Kedve lenne most azonnal követelni, hogy leellenőrizhesse, nem hiányszik-e valamelyikből egy darab, de jobbnak látja azért némileg visszafogni magát, nem mindenki viseli olyan jól hirtelen támadt Eridonos ötleteit, mint Kins.*
- Nemsokára módom lesz kipróbálni. Bár azt hiszem, a fával lesz a kisebb gondom.-*Na igen, az sem volt egyszerű, amíg átverekedte magát Vikohino ellenállásán és eljutottak odáig, hogy faanyagot válasszanak, úgyhogy nem számított semmi jobbra az első hosszabb műhelybéli session alatt. Maga az alapanyag viszont felvillanyozta, roppantmód tetszett neki az erezet alkotta minta és színek, bár tudta, hogy ezek el fognak később tűnni jórészt a festék- és lakkrétegek alatt, amik megvédik majd a deszkát.
Csend telepszik rájuk, de egyáltalán nem kínos némaság ez, sokkal puhább, kellemesebb - nem félnek a másik társaságában hallgatni és ez jó, mert egyikük sem próbálja kényszeresen kitölteni minden pillanatot szavakkal. Egyszer úgy tűnik, mintha Gergő mondani akarna valamit és várakozóan hajol egy picit lejjebb, de végül marad a csend és a füzet elmélyült, komoly tanulmányozása. Meg egy fél hümmögés. Újra elneveti magát - úgy tűnik, minél többet beszél ő, annál kevesebbet fog az ismeretlen, ami egész egyszerűen komikus, mert így rövid úton monológgá fog változni a párbeszéd, amit eddig folytattak. A furcsán elégedett kis biccentés pedig, közvetlenül a kérdés előtt, egyszerűen bájos, nem talál erre jobb szót, derűt csempész helyzetükbe, amit vétek lenne veszni hagyni.*
- Hmmmm...-*Utánozza Gergő tónusát, miközben leül és állát megtámasztva hosszan tanulmányozza az arcát, mint aki felméri, megfelelő-e a feladatra a jelentkező - közben közelebb is hajol, hogy jobban lásson, csalfa tekintettel méregetve a másikat, kíváncsian, vajon sikerül-e valamiféle reakciót kiváltania.*
- Nem.-*Hirdet aztán ítéletet végül, mindentől függetlenül.*- Először én tesztelek, az első kör mindig a hibáké.-*A prototípust akkor sem adná más kezébe, ha ezer százalékra tudná, hogy minden működik, mert először nekik kell bejáratni és ilyen kísérletekre egyedül magát tekinti megfelelő nyúlnak. Még Jaredet is csak másodikként engedné, pedig az öccse évek óta csinálja vele és profin képes szűrni a legkisebb dolgokat is, nagyon jó szeme van hozzá. Ennek ellenére mintha aggodalmat fedezne fel a vonások közt - különös dolog, idegen féltésével még nem találkozott és valahol lefegyverző az, hogy valaki ennyire nyitott legyen mások felé, miközben szavai zárkózottnak mutatják. Meg sem fordul a fejében, hogy talán közel sem annyira ismeretlenek egymásnak, mint hinné, és jobb is. Gergő tudtán kívül jól döntött, mert hallgatása az ára annak, hogy egyáltalán legyenek következő cetlik - arctalansága a kulcs ahhoz a gondosan elzárt világhoz, aminek gondolatmorzsáin osztoznak. A mellette ülő Gareth nem ugyanaz, aki álmatlan éjjeleken cetlikre forgácsolja szét magát, szavakra tépve érzéseit.
Ahogy a másik tekintete elidőzik rajta, kicsit talán bele is feledkezve a látványba, ígéretes, főleg hozzáadva azt a pár pillanatnyi késlekedést, amivel Gareth kinyújtott jobbját fogadja el. Kár, hogy nem érezheti a kézszorítást, amiből talán mást is levonhatna, de ha eddig boldogult nélküle, akkor most is sikerülnie kellene. Egy biztos - a fiú nem teljesen közömbös, ami már haladás, de ennyi nem lesz elég, ha tényleg többet szeretne egy egyszerű beszélgetésnél. Persze, tudta, hogy a nehezebbik utat választotta, amin több a buktató, de nem is volt annyira fontos, hogy okvetlen célt érjen.*
- Ccch. Bárcsak olyan meggyőző lennék, mint egyesek. A fénylő lelkek udvarán ma szabályosan belémdiktáltak egy pohár akármit, pedig utálom az édeset.-*Talán nem lesz szüksége erre az ártatlanul elejtett mondatra, talán kulcsfontosságú lesz még, ki tudja? Hagyja magát meglepni, mert a másik csupa apró, érdekes árnyalatot mutatott, váratlan pillanatokban.
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. március 25. 21:40 | Link

Gareth
február 14.

Gareth nevetése jó érzéssel tölti el, szereti a boldog, jókedvű embereket maga körül. Viszont egy kicsit elidőzik a tekintete a fiún, majd reflexszerűen nézi meg a kezeit, tényleg rendben vannak-e az ujjai. Pár bőrkeményedésen és az érdességen kívül más kivetnivalót nem lát bennük, szóval megmutatja Garethnek is, hogy csekkolhassa nyugodtan.
Közben azon gondolkozik, mennyivel más ez a Gareth, mint akit a cetliken keresztül lát. Igaz, akkor nem a fizikai valóját látja, nem társul az élményhez, de mégis sokkal jobban érzi őt. Talán képességének köszönhetően, talán amiatt, hogy egészen más dolgokra tud koncentrálni, fókuszálni, a fiúnak pedig jóval kevesebb esélye van játszani, színészkedni. Kicsit elgondolkozik, vajon miért nem mutatja ugyanazt a külvilág felé, amit le mer írni egy idegennek és elküldeni a semmibe. Azt sem tudja, ki találja meg, kap-e rá választ. "Ezek a fecnik - vagy forgácsok, ha úgy tetszik - az első próbálkozásaim arra, hogy megtaláljam a saját hangom." - jut eszébe a mondat és abban a pillanatban leesik neki, a tantusz, hogy pontosan ugyanazt csinálja, mint Gareth. Itt ül, szerencsétlenkedik, bár egyre inkább kezdi megtalálni a közös hangot vele, mégis... talán sosem tudna szóban ugyanolyan mélységekről beszélgetni vele, mint ahogy azt írott formában tette és teszi.
- Fegyverként még nem használtam, de ki tudja, egyszer talán még kapóra jön, hogy értek a faragó-forgatáshoz. - Nehezen lehet elhinni róla, hogy megint komolytalan, valószínűleg az előbbi aprócska siker eredménye. Bár még mindig arra fókuszál, hogy Gareth nevet, nem arra, hogy ez miatta van, de semmi baj, ez legalább egy jó kiindulópont. Amikor azt mondja, nemsokára neki is módja lesz kipróbálni, érdeklődően vonja fel egyik szemöldökét, ami nála már így is a reakciók királyának számít.
- Elsőre csak lassan. Óvatosan. - Kéri végül csendesen, talán kissé el is szégyelli magát, hogy nem bírja magában tartani az ilyesmiket, oldalra is pillant egy pillanatra. Mármint, Garethnek fogalma sincs róla, kicsoda ő, és mégis ilyesmiket mond neki. Nem akarja összezavarni, megbántani meg véletlen sem, szóval úgy dönt, okosabb lesz, ha befogja a száját. Bár ilyesmivel még életében nem akadt gondja, ezt is megéltük. Akkor is a hideg futkározott a hátán, amikor Annácskát próbálta tanítani... több-kevesebb sikerrel.
Ellágyulnak a vonásai, talán kissé nevetős lesz a tekintete, amikor Gareth utánozza a hümmögését. Idáig fel sem tűnt neki, hogy ez ennyire jellemző rá, tulajdonképpen ezzel az egy szócskával le lehetne írni őt. Hiszen ez Gergő, egy nagy hm. Ennek ellenére, mintha kicsit csalódott lenne első blikkre a válasz miatt. Tudja, hogy nem miatta van elutasítva, de Gareth nem érti, Gergő miért ajánlotta fel ezt. Mert inkább szerette volna magára vállalni a hibákat. Az elkerekedett tekintet, pár baljós képzelgés után pedig megköszörüli a torkát, próbálja összeszedni magát. Nem, megígérte magának, hogy szépen befogja a pofiját. Az már más kérdés, hogy egyértelmű, mennyire lesápad a gondolattól. Gyorsan megköszörüli torkát.
- És... gyakran csinálsz ilyesmit? - Kérdezi puhatolózva. Mert hát, ha Gareth eddig is megvolt a találmányaival, akkor nincs olyan nagy baj. Mármint, nem hiszi, hogy az ő féltése nélkül nem tudna létezni, félreértés ne essék. Csupán csak szívesebben menne ő egy kört vele. De csak nem bírta ki végül, hogy kicsikarjon valami kis lélekmegnyugtatót a fiúból, amibe kapaszkodhat. Majd meglátjuk, sikerül-e.
Aztán hallgatja az aprócska történetet az udvarról, aminek hatására hirtelen őrült tekerésbe kezdenek az agytekervényei. Fénylő lelkek udvara, Valentin-napi rendezvény, egy pohár édes valami, amit ráerőltettek és Gareth nagyon beszélgetni akar vele. Annak ellenére, hogy egy csendes tuskóként viselkedik és úgy tűnik, lepattan róla minden. Pedig nem, nagyon is magába szív éppen mindent, ami Gareth, a rezdüléseit, a viselkedését, a tekintetét, ahogy mutatja a deszkát, ő pedig ábrándosan, finoman simít végig a lap szélén, óvatoskodva. És akkor leesik neki az egész.
- És... hmm. Találkoztál már azóta valakivel? - Hátha. Hátha csak téved. Végül is van rá esély, nem? Hogy nem... mármint... azt hiszem, Gergőt egy picit elveszítettük, legalábbis amíg vár a válaszra.
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. április 6. 21:09 | Link

Gergő
Ferb. 14.


Bár külső szemlélőnek úgy tűnhet, mindössze gyorsan megszámolja Gergő ujjait, alaposan szemügyre veszi a felé nyújtott kezeket - láthatóan igénybevett, nem kevés munkához szokott, erős tenyér és némileg bütykös ujjak, jellegzetes és ismeretlen eredetű keményedésekkel. Kviddics. Jobbkezes, de nem foghatja valami elegánsan a tollat. Van itt más is, amit nem tud megfejteni - valószínűleg nem mágikus hobbi hátrahagyta nyomok, de ezek semmiképp sem egy tétlen ember kezei.
- Majd embert faragsz az ellenfeleidből!-*Megint nevet, még megjátszania sem kell, főleg az előző mentálkép árnyékában. Nem kellett volna összeismertetni őt az Indiana Jones franchise-zal, akkor nem lepnék el képzeletét ilyen és ehhez hasonló látomások.
- Szerintem ha akarnék, se siethetnék. Gyalulni fogok, meg smirglizni, az utolsó mákszemnyi egyenetlenség eltűnéséig...meg utána is még vagy tíz évig.-*Különösebb elfogultság nélkül állíthatta ezeket, mert meglehetősen objektíven tudta felmérni, Vikohino milyen módszerekkel próbálja majd elrettenteni - sajna, hiába. A kísérletezés megtanítja az embert a türelemre és a kemény munkára, az előbbiből óceánnyi áll rendelkezésére, míg az utóbbi cseppet sem zavarja. Tulajdonképp most is ezen tulajdonságai kezdik lassan meghozni gyümölcsüket, ahogy a fekete szemekben vidám szikrát vél megcsillanni, még ha szinte rögtön le is kell, hogy törje Gergő lelkesedését. Hogy a másik lássa, nem rosszindulatból ugratja, finoman meglöki vállával Gergőét.*
- Tied a második kör, ha nem mondod el senkinek.-*Figyelembe véve, hogy olyasmiről alkudoznak, ami nem teljesen biztos, hogy valaha is megvalósul, úgy érezte, megengedhet ennyit, legfeljebb majd egy icipicit ferdít, hogy ne veszélyeztesse lelkes önkéntesét.
A másik talán fukaron bánt a szavakkal, de arca annál beszédesebb volt, végtelenül őszinte és nyílt tekintete pedig egészen elragadóvá tette, alig palástolt aggodalmával és el-elkalandozó pillantásaival. Kedve támadt lehajolva meggyőződni, érinti-e egyáltalán Gergő talpa a talajt, mert mintha egy centivel felette lebegett volna és ő óvatosan próbálta elkapni a zsinórt, ami valahogy a földhöz kötötte. Tudta, hogy nem fair lehúzni magához, de nem vágyott sokra, csak néhány falatnyi érzést csenni, senkinek sem okozva kárt.*
- Ilyen nagyot most először, kisebb dolgokat elég gyakran.-*Felelte, aljasul nem halmozva ismét közéjük az eddigi távolságot, előrehajolva lapozva a füzetben, finoman odébbterelgetve Gergő épp útban lévő kezét közben. Itt voltak az iránytűk rajzai, a macskajátékok skiccei, számos kósza, oldalszélen nyomorgó ötlet és a vitorlás is, ami apró képekben újra és újra felbukkant.
A kisvártatva kapott kérdésre a világ leggyanútlanabb arca nézett fel.*
- Nem igazán. Az öcsémet akartam itt megvárni, távol a Cupidóktól. Miért?-*Pislogott, és jobb is, hogy nem mondott többet, mert repedezni talál felette a plafon, ahogy halovány arca mintha a kelleténél egy fél árnyalattal élénkebb lett volna, a pír pedig lassan araszolni fog majd, mint hőemelkedéskor szokott.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet