36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 8. 20:44 | Link

Nina.



 Ezer éve nem olvastam egyetlen árva Stephen King könyvet és a sárkányos história után most kellő késztetést érzek magamban, hogy tiszteletemet tegyem a könyvtárban – elvégre bizonyára megvan már ott is az Álomdoktor. Meg egyébként is, az a férfi ma megint megjelent az utcán és egyre erősebben érzem körülötte azt az aurát, ami nekem cseppet sem szimpatikus – tehát Stephen King majd ki fog kapcsolni.
 Baileys ma kivételesen valamilyen indíttatás végett velem jött, sőt, a zárt helységbe is követett. Nem értem, mostanában olyan furcsán viselkedik, talán el kéne vitetnem valami varázslóhoz..? Ha még két napig így fog viselkedni, akkor már tényleg elrongyolok vele valami szakértőhöz. Most azonban más miatt vagyok itt: utamat a megfelelő sorok felé vettem, illetve azt gondoltam. Már el is felejtettem, hogy pontosan miért jöttem, és csak borítók alapján nézegettem a műveket. Egy öreg, már foszladozó háttámlájú egyed nagyon elnyerte a tetszésemet, majd kíváncsian leemeltem a polcról és végül valahol a közepén felcsaptam. Rossz döntés volt. A lapokból azonnal valami sűrű és fekete köd szállt fel elárasztva a fél könyvtárat. Pazar. Az orromig se láttam el, de megindultam, hogy legalább elbotorkálok valameddig, mondjuk egy ablakig, amit kinyitok és kiterelem a füstöt. Tapogatózva haladtam és vol 2. : valakit magam előtt felborítottam, ám akármilyen jó terelő vagyok és prímák a reflexeim, az egyensúlyérzékemről nem is beszélve, nem bírtam megtartani se őt, se magamat = az illető a földön kötött ki hanyatt, én pedig rá estem hassal. Aztán megcsapott egy illat.. Felismerem, akár ezer közül is, hogy ez kihez tartozik.. Szívem megdobbant, de hang nem jött ki a torkomon.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 8. 20:47 | Link

David

Az egész élet egy rohadt véletlen. Véletlenül kezdesz el létezni, hiába gondolod előre elrendezettnek. A sors nekiállt szőni és te is beleakadtál a fonalába. Ezért találkozol az emberekkel, ezért sírsz, ezért mosolyogsz, ezért szeretsz vagy utálsz és ezért élsz. Bármennyire is meglepő, néha a dolgoknak nincs különösebb oka. Csak úgy lesznek és megtörténnek. Ennek tudom be azt is, hogy valaki felborított és rajtam terpeszkedik. Valószínűleg fel lennék háborodva és azonnal lerúgnám magamról az illetőt, ha nem tudnám már csak a szívdobbanásából is, hogy ő az. Bármennyire is filmbe illően nyálas, attól még igaz, hogy én erre a szívverésre aludtam el sokszor. Ezer közül is megismerem ezt a súlyt, nem mellesleg pedig ezt a kellemes illatot. Ha ezek után valaki azt mondja, hogy semmi sem történik csak úgy, annak kikaparom a szemét.
Annyira megdöbbent az egész helyzet, hogy nem tudom, hogyan reagáljak. Átölelni nem volna helyénvaló, hiszen már nem vagyunk együtt, azóta mások végzik el ezt a feladatot helyettem, nekem pedig ezt éppúgy tudomásul kell vennem, mint neki. Viszont lelökni magamról sem túl etikus, hiszen nem leprás, vagy ilyesmi, de még csak különösebben zavarónak sem mondanám a jelenlétét. Csak a szituáció nevetségesen kínos. Kinyögni egy „sziát” életidegen lenne, mert ki az a marha, aki ebben a helyzetben csak úgy odadob a másiknak egy köszönést?  Áh, dilemmák hada van bennem, miközben a másodpercek ugyanúgy telnek, egyes hollywood-i tévhiedelmekkel ellentétben ilyenkor nem lassul le az idő. Az úgy túl egyszerű lenne. Végül nagy nehezen kezemet magunk közé csúsztatom és finoman tolom le magamról. A feketeségben úgysem látni semmit nagyon, aminek igazán örvendek, mit ne mondjak…
- Mostanság az a módi, hogy ledózerolod az embereket? Haladunk a korral – biccentek elismerően, bár ebből valószínűleg egy kukkot sem lát. Hangom viszont kifejezetten szórakozott, bár kissé bosszankodó is. A lapockáimnak annyira nem jött be a földdel puszi.
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 8. 20:50 | Link

Nina.



 Nem szokásom felborítani az embereket, csak úgy heccből meg még annyira se – és akkor most mit is mondjak, hogy tényleg teljesen véletlenül tepertem a földre .. és pont Őt? Valamit mondanom kéne. De mégis mit? Kérjek elnézést? Az egy kissé túl snassz. Közöljem vele, hogy minek kellett itt állnia? Vagy ne is mondjak semmit, hanem másszak le róla és mint valami kutya, osonjak el Baileys társaságában? Fenébe. A könyvet idő közben már elhagytam ami boldogsággal csúszott be az egyik sor alá és ott lapult meg, nehogy megpróbáljam még egyszer kinyitni szerencsétlent. Mindkét kezem a lány feje mellé fordítottam tenyérrel lefelé, így nem a nyakába szuszogtam közvetlenül (amit nem sokáig bírtam volna se én se Ő – a tapasztalatok szerint). Haját már automatikusan söpörtem arrébb a földről, hogy ne arra tehénkedjek és ne fájjon neki, de egyikőnk sem ejtett egy szót sem. Istenem, hányszor.. hány milliószor voltunk már hasonló pozícióban.. Ő alul, én felül.. Sóhajtottam egy mélyet, hisz ilyenkor sajna megrohamoznak azok a fránya emlékek és a még mindig nyílt sebből ismét ömleni kezd a vér.
 Megkaptam, hogy mekkora tahó paraszt vagyok szóval igen, helyben vagyunk. Puha és finom kezét mellkasomhoz nyomva indítványozta a szabadságát, én viszont ahelyett, hogy teljesen lekászálódnék róla, inkább csak mellé heveredek. Vállam az övét súrolja, mint megannyiszor korábban, majd hátam a földnek vetve várom, hogy történjen valami. Akármi.
- Igen, tudod, mindig van mit tanulnia az embernek. Ne haragudj.
Furcsálltam igen erősen, hogy a hangja nem volt átáztatva gúnnyal és megvetéssel, sőt, egész kellemesen kúszott be a fülembe az a csengő hangja. Sóhaj. Soha nem fogja kiejteni a száján a nevemet.. Pedig .. Megszámlálhatatlan alkalommal mondta, suttogta, üvöltötte, sírta..
- Amúgy.. Te hogy-hogy itt?
Hirtelen nem jutott eszembe más helytálló kérdés, és ez is idétlennek hatott. Valamiért nem akartam elengedni. Sötétség vesz minket körül, senki sincs sehol a közelben – amiről ha más nem, akkor Baileys gondoskodik – és a füstöt elnézve még egy darabig itt lehetünk, ha csak nincs valami égetően sürgős dolga.. Vagy nem akar elmenni.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 8. 20:51 | Link

David

Furcsa. Az egész szituáció. Nem is találkoztunk szinte azóta az eset óta. Meg sem nevezem a napot, mert akkor sutba kéne dobnom a büszkeségem, hogy bőghessek egy százas csomag zsepi mellett. Vagy inkább annak felhasználásával. Mindegy. A lényegen akkor sem változtat, hogy rühellem az egész mizériát, mert két ilyen szép marha, mint mi, nem nagyon akad a földön. Illetve a Földön. Értsük ezt az egész sárgolyóra, úgy sokkal hatásvadászabb.
- Tanulnivaló mindig van, csak olyan nincs, aki tanul is – kellőképpen erélyesen szúrom közbe a megjegyzésemet, itt pedig már fellehető a jól megszokott gúny gyengébb árnyalata is. Nem, az utóbbi időben nem tudok máshogy kommunikálni, Dwayne is majdnem lecsapott emiatt – szó szerint -, amit még Lénának sem újságoltam el. Valahol megértem a férfit, valahol viszont vallom, hogy fulladjon bele a saját mocskába. Na de várjunk. Hogy jutottunk Dwayne-ig? Áh, hagyjuk.
- Bármily meglepő is a látvány, nem kell bemutatkoznom a könyvtárnak, ha belépek. Mostanság gyakori vendég vagyok itt – cinizmus? Soha, azt se tudom mit jelent. A kérdése pedig igen sokat elárul az utóbbi időben kialakult viszonyról kettőnk közt. Nem tud rólam semmit, én sem róla semmit, ezen pedig egyikünk sem próbált változtatni. Az elején elvártam, hogy jöjjön. Aztán már csak vártam. Végül reménykedtem. Utána pedig bevettem a lesz*rom tablettát és egyszerűen hidegen hagyott, hogy mit csinál és kivel. Nem keresett, én pedig nem alázom meg magam jobban a szükségesnél, így hagytam, hadd élje az életét. Biztos nem lehetek olyan fontos, ha ilyen jól megvan nélkülem.
- Te látom terrortámadásra készülsz, csak rossz helyen sütötted el a fegyvert – a könyv felé biccentek, amiből valószínűleg az ég egy adta világon nem lát semmit. De én azért bólogatok itt, mint valami hülye. Ejnye, belemegyek egy olyan párbeszédbe, ami csakis katasztrófába torkollhat, csak azt nem tudom, melyikünk cérnája fog előbb elszakadni. Úgyis rég veszekedtünk már egy jót.
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 8. 20:54 | Link

Nina.


 Az első csípős megjegyzésére már nem is igazán reagáltam, nem volt mit. Csalódottságomban szerettem volna jól hátba veregetni magamat, amiért nem mérlegeltem a helyzetet korábban sokkal szigorúbban. Szememet lesütöttem a vaksötétben miközben vártam mostanra felkészülten a legközelebbi szarkasztikus mondatát. Hagynom kéne most már, hogy legyen a maga ura, hogy teljes életet élhessen, amiben én nem szerepelek.. hagynom kéne, hadd menjen.
- Nem így értettem. Azt hittem, hogy még fotózáson vagy – tekintve, hogy az iskolai tanítás még nem kezdődött el.
 Mit volt mit tenni, egyrészt valahogy rá is kellett hagynom a dolgot másrészt terelni akartam. Ez volt a legutolsó dolog, ami szándékomban állt: ismét megbántani valamivel, amit most tényleg ő értett félre teljesen. Az életemet köszönhetem a lánynak és soha nem lesz elég időm ahhoz, hogy hálámat kellőképpen kifejezhessem neki. És mi az érdekes? Hogy eddig még meg se próbáltam. El kéne engednem. Tudom jól. El kellene szakadnom a gondolatától, érintésének borzongató hatásától, barnái átható tekintetétől, megnyugtató illatátót, varázslatosan csengő hangjától.. De.. valamiért nem megy.
- A fegyverem mindig jól szokott elsülni. Ez egy véletlen baleset volt.
 Felvettem a játékot, bár egyáltalán nem voltam meggyőződve arról, hogy játékosan értette a dolgot. A cinizmus még mindig uralta a hangját és az auráját is de se kedvem, se erőm nem volt most ahhoz, hogy vitatkozzunk. Azt épp eleget csináltuk már az alatt az egy év alatt, amíg együtt voltunk.
-  Na és miért jöttél?     
El kéne engedni, mi? Engedd el, ha számító vagy és konok, ha féltékeny vagy és irigy, ha sok benned a rosszindulat, ha kerülnél kínos szitukat.. Akárcsak Punnany mondaná. Kínos szituációk. De megérik. A fenébe is, még mindig megérik, ha Vele lehetek.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 8. 20:57 | Link

David

Felvonom szemöldököm és majdnem képen röhögöm. Lehet, hogy David Bennett számára a tanítás nem kezdődött el, de valójában már rég folyik. Tény, hogy az utóbbi időben egyáltalán nem láttam, de attól, hogy a kastély felé sem bagózik, még van tanítás.
- Járok továbbra is, de nem minden hétvégén – ezzel lezártnak tekintem a kérdést. Ha velem élne, ha nem dobott volna ki és sértett volna vérig, ha nem neki állna még mindig feljebb, akkor talán hajlandó lennék bővebben válaszolni. Amióta kilépett az életemből, azóta nem jár neki alanyi jogon a beszámolóm, ezzel élve pedig nem is mondok többet annál, mint amennyit másnak említenék. Ő akarta, erre vágyott. Azt mondta, legyen vége. Hát most vége van. Ha savanyú a szőlő, arról már nem én tehetek.
- Kivéve, amikor nem – a beszélgetésünk kissé kétértelművé válik az elhangzó mondatokkal. Nem úgy értettem a fegyvert, ahogy valószínűleg ő sem, viszont ez az egész kezd egyre kínosabbá válni. Igazából pár másodperc hatásszünet után nem bírom tovább és kitör belőlem a nevetés. Ha azt hinnénk, hogy egy gyors mosolyról beszélek, egy felkacagásról, akkor mindenki tévedésben él. Úgy rám tör a hullám, hogy muszáj vagyok hanyatt vágódni, mert nem bírom. Talán erre mondják azt, hogy valaki megőrül. A legfurább az egészben, hogy minden feszültségem most szakad fel, ebben az egyetlen hosszú nevetőgörcsben, hogy a végére patakzó könnyekkel próbáljam kontrollálni a légzésemet, nehogy eláruljam magam. Felszakadt a seb, a fenébe is.
- Keresgélni pár könyvet anatómiával kapcsolatban, meg a késekkel sokat foglalkozom mostanság, persze csak elméleti szinten – sikerül úgy kinyögnöm a mondandómat, hogy nem hallatszik belőle, hogy kész könnyzápor zúdul le az arcomon és hát… Akaratlanul is elejtek egy utalást. Na ha eddig nem kezdeményezett David, ezután biztos nem fog. Sok mindenkivel meg tudna birkózni a fejében, sőt, bárkivel, egyetlen embert kivéve. Mihaelt. Pedig ha tudná, hogy nincs is szüksége rá…
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. november 16. 18:16
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 8. 20:59 | Link

Nina.


 Lassan eljutok arra a pontra én is, hogy mi a fenét keresek én itt. Miért nem léptem már le korábban, miért is nem maradtam a seggemen a szobámban, miért.. Egyszóval akkor most nem kéne ilyen kínos helyzetbe bonyolódnom. Próbálok beszélgetni vele, próbálok, de ha egyszer mindent úgy lezár egy mondattal, amihez nem tudok mit hozzá szólni, akkor azt hiszem ideje, hogy elkotródjak valamerre.
 Na tessék. Pontosan erre gondoltam. „kivéve amikor nem”. Hát kössz szépen, amennyire én emlékszem, úgy sosem volt panaszod a fegyveremre.. Várjunk csak. Most meg mi történt, miért ez a hahota? Egy darabig még vártam, hátha csak figyelem elterelés céljából dől belőle a kacaj, de nem, csak nem hagyta abba. Pár másodperc után én is kezdtem úgy lenni a dologgal, hogy az egész olyan röhejes, hogy szavak sincsenek rá. A sötétség csak nem oldódott körülöttünk, semmi sem történt, leszámítva Nina gyönyörű éteri hangját a könyvtárban. Eleresztettem a gondjaimat egy időre, hisz ez a nevetés mindig elűzte eddig minden bánatomat és mellé heveredve a padlóra mélyről feltörő hanggal kísértem az ő csilingelő nevetését. Rengetegszer voltunk így. Röhögőgörccsel az ágyában, az asztalon, a padlón, a folyosón, a szőnyegen és most a könyvtárban. Egy ösztönös mozdulattal a lányhoz közelebb lévő kezem megmozdult és Nina nyaka alá bújt, hogy közelebb tudjon férkőzni hozzám. Mihelyst elkövettem a mozdulatsort, már nyomban korholtam is magam, de mit tegyek, a megszokás olyan mélyen belém égett, hogy azt onnan csak az idő tudja kigyógyítani.
- Kések és anatómia.. Minek az neked?
 Az égre esküszöm, hogy nem értettem. Természetesen a Saint-Venant hím képe azonnal megjelent lelki szemeim előtt és mi másra utalhatna vágó és szúró szerszámokkal, mint ezen híres franciára. De.. ha nem vigyáz rá Mihael. Ha Ninát bárminemű bántódás éri, én magam fogom a saját késeivel kiszedni egyesével a máját, a veséjét és haladok felfelé.. Csak Ninának ne essen baja.
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 18. 18:52 | Link

David

Bár nem terveztem, de ez a nevetés kissé... Intimmé teszi a pillanatunkat. Milyen jogon ölelget engem David, meg karol át, már elnézést?! Dédelgesse a... A csajait, ne engem. Oh, ja igen, elérnek ám hozzám a hírek. Kowai is rajta leledzik a listán, hah! Csak azért nem véleményezem a silány választásait, mert az nem lenne méltó a büszke ex szerepéhez. Borzalom. Mindenesetre inkább arrébb megyek, hogy a kis bizalmas közelségünk szolid távolsággá szelídüljön. Nem kell a balhé.
Szép lassan elcsitulok és megint csend telepszik ránk, mígnem végre választ adok a kérdésére. Akaratom ellenére is sikerül belesűrítenem egy utalást, amit végül beharapott ajkakkal bánok meg. De miért is? Tök felesleges ezen rágnom magam, már nem vetélytársak, hiszen David nem akar tőlem semmit. Ebben állapodtunk meg. Nem rúghatja fel a szabályokat. Kérdésére keresztbe fonom karjaimat a mellkasomon, majd izomból felülök.
- Az utóbbi időben sokat beszélek Mihaellel. Bővíteném a témaköröket - teljesen határozottan és lazán mondom ki a szavakat, de mindeközben belül feszülten várom a reakciót. Biztosan érdekli. Nem teheti meg velem, hogy nem érdekli. Ha szeret, ha valaha is szeretett, akkor meg kell akadjon ennél a pontnál. Biztosan érezni fogom rajta a feszültséget, muszáj. De persze miért is? Dobott. Azért, mert már nem szeret. Szóval hiába is várok bármit. Az eddigi feszült várakozás teljesen feloldódik bennem és hanyag nemtörődömség veszi át helyét. Kit érdekel?
- És te mit keresel itt? - a kérdés barátságtalanabbra sikerül, mint terveztem, de már mindegy. Törökülésbe húzom a lábaimat és kissé előre dőlve könyökeimet megtámasztom a térdemen. Figyelek. Már hogyne figyelnék?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet