36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. szeptember 18. 18:43 | Link

Julien király :3



Végreeee végeeee a vizsgaidőszaknak, és ha jól tudom, sikerrel túljutottam a harmadik évfolyamon, vár a negyedik. Az már persze más kérdés, hogy hogyan, milyen eredményekkel, de sikerült, és csak ez a lényeg. Bár apa nem tudom mennyire örül mondjuk egy E-nek... Nem hiszem, hogy kitörő örömmel fogja fogadni, mikor megtudja az eredményeket, de legalább mindegyik sikeres, és nincs benne egyetlen Troll, Borzalmas, és Hitvány se. Még csak az kéne... Előbb nyírnám ki magam, minthogy apám karmai közé kerülök. Deeeee ez szerencsére nem történt meg, nyugodtan élhetem tovább a békés, megszokott napjaimat, már ha ilyet lehet mondani egy ilyen apa mellett.
Szóval ott tartunk, hogy elkezdődött a szünet, és lehet pihenni. És hova megy egy jó Levitás...? Hát persze, hogy a könyvtárba. Jó, nem feltétlenül, mert van néhány kék, akiről nem tudnám elképzelni, hogy a szabadidejét a könyvtárban töltené. És amúgy én se, de gondoltam ha már van időm, akkor olvasok egy kicsit a varázslényekről. És hogy miért pont róluk? A válasz nagyon egyszerű... Ugye volt az az aprócska incidens az Erdő mélyén. És én akkor megfogadtam, hogy oda be nem teszem a lábam, soha többet, de persze mint tudjuk, ez nem igaz. Előbb vagy utóbb úgyis be fogok oda merészkedni valamilyen indokkal. Na szóval, hogy az olyan incidenseket, mint ami akkor volt, elkerüljem, szeretnék a lehető legtöbbet megtudni a különféle bestiákról, és mivel nem vettem fel az LLG-t így maradnak a könyvek.
Kényelmes tempóban haladok a könyvtár felé, nyomomban azzal a kis szőrcsomóval, a mókussal, aki megint nem bír magával. A Puffskein bezzeg békésen szunyókál az ágyamban, de ő... Hjaaj...
- Nem csinálsz semmi hülyeséget, és mindig mellettem maradsz... Világos? - Tudom, lehetetlen vállalkozás, és hiába beszélek hozzá, mert nem érti meg, de a remény hal meg utoljára. A kezembe veszem a kis dögöt, majd belépek a könyvtárba, s egy rövid köszönés után elindulok a polcok irányába. Előtte persze Mogyorót még leteszem az egyik asztalra.
Hmm... Hol van az a könyv, ami nekem kell... Hol...? Áá... meg is van... Csak az a baj, hogy kicsit magasan van, és egyedül nem érem el. Próbálkozom vele, de csak nem sikerül, legalább öt percnyi szenvedés után aztán megunom, és egy széket húzok a polc elé. Na, talán így. Gyerünk... Gyerünk már.... Még lábujjhegyre is állok, hogy a lehető legmagasabbra érjek, de nem... még így sem... Ahh... miért vagyok ilyen pici?
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Vadásszunk könyvet a Picúrnak
Írta: 2014. szeptember 21. 14:09
| Link

Kezdenek lenyugodni a kedélyek, hiszen már nem lát annyi ideges, fel-le rohangáló egyént, akik majdhogynem a hajukat tépik, olyan ideg tombol bennük. Nos, igen, ez csak annyit jelenthet, hogy vége a vizsgaidőszaknak, vége a szenvedésnek, és lassan, de biztosan kezdődik a tanév. No, neki eddig nem volt sok dolga, így, a most beálló iskolai szünetet szinte fel sem veszi, hiszen ugyanúgy lökődik át bele, mintha csak egy sima másnapra ébredne. Viszont, érzi ő, hogy valamit kezdnie kell, sok dologgal ugyan, de mindre nem lesz úgysem ereje, és ideje. A nyelv. Az egyik olyan dolog, amit tud alakítani, csak akarat kell hozzá, ami, az ő esetében a legnehezebb dolog. A lustaság nagy úr..
Haza nem kívánkozik, nemrég jött, túlságosan leköti a kastély, a mindenség, amelybe nap mint nap belebotlik, így csak egy levelet ír, hogy megvan, még mindig él, és maradni kíván a szünetben. A válasz nem is igazán érdekli, de inkább ír, mielőtt kutatócsoportot küldenek az iskolába, hogy él-e még a gyerek. Nos, ezzel meg is előzi eme műveletet, így bátran vág bele a projektbe. Persze, kell még egy kis idő hozzá, mivel a délelőttöt még mindig csak a fetrengéssel, és Zsülivel való perlekedéssel tölti, de hamar ráun, így felkelve táplálkozni igyekszik. Az ipari mennyiségű étel után, hirtelen felindulásból nem az Eridon felé veszi az irányt, hanem fordul, és kitartóan a Könyvtár felé halad. Kezei a zsebében pihennek, íriszei a körülötte mozgókat vizsgálják, vagy csak a portréalakokat, míg el nem ér addig a bizonyos ajtóig. Hanyagul, könyökével nyomja le a kilincset, és vállával löki be annyira az ajtót, hogy beférjen, majd már slisszan is a sorok közé, kitartó keresését megindítva. Nem tudja, pontosan mit kellene keresnie, így hosszas időt tölt el csak azzal, hogy a katalog-címkéket olvasgatja, tájékozódik, és amikor úgy gondolja, igencsak jó helyen jár, már a könyvcímekkel köti le magát. Mire a sor végére ér, már lapul a kezében pár szótár (angol - magyar, magyar - francia), illetve pár nyelvtani kisegítő, és helyesírási szabályzat. Úgy gondolja, ezekkel a legegyszerűbb kezdeni, persze, ha ereje és kedve is lesz. Egyelőre csak belepillantani akar a halomba, kicsit soknak érzi, hiszen igencsak felpakolt, így lépdel a kényelmes fotelok, asztalok felé. Azonban, amikor odaér, hogy ledobja könyveit, csak meglepve pislog. Igen mulatságos látvány, amint ott áll egy halom könyvvel a kezében, amit készülne lerakni, de csak áll, egy helyben és pislog le a... az ott kajak egy mókus?
- Jajjaj, te itt? - vágja vissza hóna alá a könyveket, majd körbepillant, mivel arra csökött intelligenciával is rá lehet jönni, hogy nem természetes élőhelyén tekinti meg a könyvtármókust. Lépked párat, nyakát megnyújtva figyel a sorok közé, és ki is szúr egy, a közelben "szenvedő" lánykát, aki épp biztosan azért imádkozik, hogy nyúljon hirtelen 10 centit. Odalépked hozzá, minden szívbaj nélkül, és felpillant arra a pontra, amit épp elérni készül.
- Miért nem lebegtetni le, azt? Egyszerűbb, mint mászás. Non? - most már a lánykát figyeli, akaratlanul kibukott kérdése után, amely kb annyit jelent, használd az eszed, és légy lusta, ne mászókázz. De most komolyan.
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. szeptember 22. 17:48 | Link

Julien



A vizsgaidőszaknak ugyan vége már, de én még nem tudom, hogy mit fogok csinálni egész az egész szünetben. Lehet egy kis időre hazalátogatok, legalábbis nagyon szeretnék. az viszont már egy másik kérdés, hogy tényleg sikerül-e hazajutnom, apu finanszírozza-e az útiköltséget. Nagyon remélem, hogy igen, és ajánlom is, mert ha még azt sem engedi, hogy hazalátogassak a családomhoz, akkor tényleg nem leszünk jóban. Nem mintha most annyira hű de nagyon jóban lennénk, de akkor sokkal rosszabb lesz a helyzet.
Na de mindegy is, ez majd idővel kiderül úgyis, kár ezen gondolkozni még. Addig is lefoglalom magam valami hasznossal, ami nem más, mint az olvasás, és új ismeretek szerzése. És erre a könyvtár a legmegfelelőbb helyszín a könyvtár, hisz ott sok könyv van, több mint amennyit el tudok képzelni. Ez a hely szerepel is az öt kedvenc helyszínem listáján. Nem jövök egyedül, ugyanis a kis szőrmók, Mogyoró követ. Nem szokása könyveket enni, ezért nem is zavarom vissza, remélhetőleg nem okoz majd semmi gondot.
A polcok között sétálva elég hamar megtalálom a keresett könyvet, csakhogy túl magasan van, még székre állva sem érem el. Átkozom azokat a géneket, amik miatt nem nőttem magasabbra. Csak öt centi hiányzik, csak öt, de sajnos bármennyire is nyújtózkodom, nem sikerül elérnem a könyvet. Épp fél lábon, lábujjhegyen állva nyújtózkodom azért a bizonyos könyvért, mikor valaki hozzám szól. Vagyis, szerintem hozzám, mert más nem szerencsétlenkedik itt, a környezetünkben. Úgy, ahogy vagyok megállok, fejem a hang irányába fordítom egyfajta "Most hozzám beszélsz?" arckifejezéssel.
- Ja... Öhm... Izé, igen, egyszerűbb lenne, ha... Ha nem hagytam volna a szobámban a pálcám... És az meg a kastély másik felében van - Vázolom fel a helyzetet, miközben még mindig a széken állva végigtapizom a ruhám, hogy biztos legyek benne, hogy nincs nálam a pálca. És tényleg nincs.
- Öhm... Tudnál nekem segíteni? Kérlek! Azt a könyvet kéne ott levenni - Mutatok a könyvre ott fent, és csak reménykedem, hogy segít, és nem nevet ki, hagy itt.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Lovagiaskodom
Írta: 2014. szeptember 22. 23:04
| Link

Ha valaki olyan látná, ennyi könyvvel, aki ismeri is, lehet, hogy hívná a papot, hogy Julien esze elment, megszállta az Ördög, vagy legalább minimum valami stréber, könyvfaló szellem, és most rágja az agyát, hogy betűt faljon vacsorára. Igen, totálisan el tudja képzelni, ahogy marharépa szobatársa valahol a földön fetrengve visít, és arra kéri, most már hagyja abba a szórakozást, és ne imitálja, hogy olvasni is tud. Aztán a fej, amikor benyögné, hogy ő most ténylegesen tanulni fog… ultimate. Mondjuk, ezért már megéri, amellett, hogy nem fog makogni, vagyis, csak kevésbé annyira, mint eddig. Meglátja, mennyire megy így neki a dolog.
Na de azért lassan kezdi érezni karján a súlyt, amelyet a tudás nyom rá, így kezet vált, és egy hangos roppanással ereszti ki a fáradtságot eddig használt karjából. Egy csontkovács most visítana valahol, ha hallaná. Azonban, nem azzal foglalkozik most, sem azzal, hogy a könyvtárosig ballagjon, és kikölcsönözését érvényesítse is, hanem azzal aki előtte, vagyis, jelenleg felette ácsorog, és könyvet igyekszik vadászni. Az ilyen amúgy marha cuki látvány, főleg annak, aki már most 170 centi fölé nyúlt, és baromi esélyes, hogy még nőni is fog valamennyire, ha nem nyúlik olyan nagy szamárrá, hogy ne férjen be az ajtón. Vigyorog is egy sort magában a dologra, de nem jegyzi meg a dolgot, inkább csak figyel, egyelőre felfele, hiszen még nem mászott le onnan, nem adja fel, hogy megszerezze a könyvet. Amikor viszont felvilágosítja, hogy miért is ezzel a nomád módszerrel akar ilyet elérni, megvilágosult tekintettel pislant, ajkaira kerekded „ó” alakúra nyílnak, pontosan azt a jelentést hordozva, hogy: értek mindent, nincs több kérdésem.
- Az kellemetlen. Sokat menni, fárasztó, én se akarni ilyenkor. Bár, én úgy tudni, hogy mindig mindenki pálcával járni mindenhol. Ez olyan.. alap, vagy mi. – ráncolja a homlokát, mert hát neki könnyű, bedugja egyik zsebébe, és ott van. De tény, volt, hogy majdnem anélkül indult el, de erre valahogy sikerül figyelnie, és visszamennie, ha elmaradt. Olyan, mint a pálca mellett pihenő ceruza, és filc, ha épp alkotni támad kedve. Az is mindig elkíséri, mindenhová, csak egyszer nem tette, és lám, olyan kép jelent meg lelki szemei előtt, amit meg akart örökíteni, de mire visszarohant eszközért, már nem volt meg. Fura, hogy ezekre mennyire ügyel azért..
- Ahh, segíteni, persze. – bólint párat, hogy megteszi, és már nyúl is a zsebébe, előszedve a pálcát, és megbűvölve a kért könyvet, az pillanatok múlva már a lányka kezében pihen, a feladat pedig sikeresen teljesítve. Át is kerül ujjai közül a pálca a füle mögé, és szabad, könyvmentes kezét felnyújtja a másiknak, hogy most már lemászhat a székről, és olyan tök rendes srác, hogy még segít is ebben.
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. szeptember 27. 19:22 | Link

Julien


Én már egy egész szokványos látvány vagyok a könyvtárban, mert elég gyakran megfordulok itt. Még szünetekben is, ha nem otthon vagyok anyuékkal, hanem itt a kastélyban, de unatkozom, és nem tudok mit csinálni. Egy jó könyv mindig lefoglal, és feldobja a napom, legyen az akár történelmi, akár fantasy, vagy bármilyen más könyv. Egyszerűen imádok olvasni, főleg, ha ezzel együtt a tudásom is gyarapíthatom. Nem csoda, tehát, hogy ilyenkor is a könyvtárat látogatom meg, hisz minden könyv megtalálható itt, ami nekem kell, remélhetőleg ez a legendás lényekről szóló könyv is itt lesz.
Persze nem egyedül jöttem, a kis útitársam az asztaloknál maradt, remélem ott is marad, és nem is csinál semmi butaságot, mire visszatérek a kiválasztott könyvvel a kezemben. Igen ám, csakhogy ez a könyvvadászat cseppet sem olyan egyszerű, mint ahogy elsőre hittem, ugyanis a könyv túlságosan magasan van, én pedig túlságosan is pici vagyok, még egy széken állva sem érem el a könyvet. És hogy tetézzük még, a pálcám sem hoztam magammal. Lehetnék még ennél is szerencsétlenebb?
A nagy szenvedések közepette jelenik meg a nap hőse, a megmentőm, aki nem röhög ki, és húzza el a csíkot, hanem segít. Persze... A pálca mindenkinél ott szokott lenni. Nálam is, legalábbis a legtöbb alkalommal, de néha elő szokott fordulni, hogy a szobámban hagyom a pálcám, és pont akkor van rá szükségem. Mert miért is ne ...  Mondjuk így vagyok a rajzeszközökkel is... Pont akkor nincsenek nálam, mikor kéne. Bár általában mindig van nálam egy ceruza, és legalább egy lap. Végül azonban egy kis segítséggel a kezemben landol a könyv, majd én is lekerülök a székről.
- Hálám üldözzön! - mondom a srácnak, egy hatalmas vagyok kíséretében, majd tekintetem a fiú másik kezében lévő néhány könyvre siklik. Nem kevés... Mintha tanulni akarna... De ilyenkor?
- Csak nem tanulni akarsz? - bökök vidáman a könyvekre, majd megindulok az asztalok felé, oda, ahol a mókus is van, s örömmel látom, hogy még mindig ott ül, nem csinált semmi galibát. Még szerencse, ezért megérdemel egy buksisimit.
- Ja, amúgy... A nevem Keiko - mutatkozom be, közben pedig nyújtom apró mancsom felé, hogy kezet foghassunk.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
mókusmókusmókusKeiko
Írta: 2014. szeptember 28. 22:06
| Link

Nem fér még mindig a fejébe, hogy hogy nem hordhat magánál valaki pálcát pont itt. Pedig ez az a hely, ahol orrba-szájba varázsolhat az ember, nem kell félnie a törvénytől, persze, csak ha nem átkoz le mindenkit. Jóformán mintha a keze egy része lennek sokaknak a vessző. Jó, megérti a feledékenység dolgot, mert olyanja neki is van, nagyon is, így nem lovagol tovább gondolatban a témán, ellapozza, és ráhagyja a lánykára azt, mit tesz, és hogyan. Ő megtette, amit tudott, és kész. Szabad kezével megvakarja oldalát, mintha bolhás eb lenne, de gyors mozdulat, olyan, amit ő már észre sem vesz, csak megteszi, mert meg kell tennie. Hamar le is ereszti a kezét, immáron elkönyvelve, hogy ma felírhatja magának, hogy jót cselekedett, és biztos nem fog már csak szenet kapni a csizmájába, ha eljön az idő, és várja a nagyszakállút. Feltörő ásítását elnyomja, hiszen nem akarja megmutatni, milyen szép a torka, sem azt éreztetni, hogy baromira unatkozik. Egyszerű fáradtság kezd rátörni, hiszen nem épp annak a híve, aki kialussza magát éjszaka, a nappali alvás, meg mint tudjuk, feleannyira sem pihentető, mint az éjszakai, de nem tehet róla, nehezen szokik le a fordított életformáról. Sőt, talán sosem lesz képes rá teljesen.
Megrázza inkább a fejét, és felfele pislog tovább. Amint lesegíti a székről, tekintete igencsak lecsúszik, hiszen, amint nem a széken, hanem a földön áll a leányzó, megmutatja, milyen apró teremtés is ő. Megmosolyogja csak a dolgot, de nem szól semmit, miközben hóna alá kapja a széket, amelyet odacipelt létra gyanánt, és visszalöki a helyére, az asztal mellé. Enged annak is, hogy a nemrég említett bútorlapra lepakolja a könyveket is, majd pár körzéssel kiropogtatja a vállát, és visszapillant az apró lányra.
- Ez semmi. Szívesen. – rendezi le a hála dolgot, hiszen nem olyan nagy kunszt kézbe lebegtetni egy könyvet. A tanulás viszont már más tészta, így pillant válasza előtt az asztal felé. Hú, tényleg stréber mennyiségnek tűnik.
- Igen, ez muszáj. Én tanulni nyelvet, mert nem jó. Anyanyelv francia és angol, de nem magyar. Ez nekem nehéz. – mutat a szótárakra, nyelvhelyességi segédekre futólag. Megérti a meglepettséget, hiszen még szünet van, épeszű ember ilyenkor nem tanul, de ez nem is Bájitaltan, meg a többi okosság, ez csupán nyelv, amelyre, mint hallani, nagyon is rászorul. Sőt.. Nem dicsekedhet még nagyon azzal, miket tanult. Szerencsére, a nyelv ragad az emberre, ha használnia kell. A bemutatkozásra ismét visszahúzza féloldalas mosolyát, és lapáttenyerébe fogja az apró kezet.
- Én Julien. Örvendek neked, Keiko. – rázza meg finoman, majd kihúzva a széket, lehuppan rá. Lassan begörcsöl a nyaka a lefele pislogástól.
- Tudni azt, hogy itt mókus van asztalon? – böki ki a random, felbukkanó kérdését. Mert tényleg, komolyan. Itt egy mókus!
Utoljára módosította:Julien Armand Saint-Venant, 2014. szeptember 28. 22:06
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. október 15. 18:42 | Link

Julien



A.... khm... szóval az sem gondolta volna, hogy nekem a könyvtárban szükségem lesz a pálcámra. Nem nagyon szoktam használni amúgy sem a pálcám, általában mindent a saját erőmből oldok meg, és csak a legvégső esetben nyúlok a pálcáért. Nem hittem volna, hogy a könyvtárban bármi veszély leselkedhet rám, hisz az olyanok, akik állandóan balhéznak általában messze elkerülik ezt a könyvekkel telipakolt helyet. Viszont a magasan elhelyezkedő polcok eléggé kifognak rajtam, főleg mikor a keresett könyv pont ott van. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek, bár talán annyira mégsem... Valaki van olyan kedves, és segít egy csöppet, amiért én nagyon hálás vagyok. Legszívesebben megölelgetném, de az hogy venné már ki magát, hogy a könyvtárban, vadidegen embereket kezdek el ölelgetni? Elég vicces látvány lenne, és talán a srác sem örülne neki annyira, mint például én. Szóval ezt inkább hanyagoljuk is.
Egy hosszan elnyújtott, halk "óó" hagyja el számat, jelezve, hogy felfogtam, eljutott a tudatomig, hogy miért kényszerül a srác tanulásra. Valamilyen szintén meg tudom érteni, én is nagyon küzdöttem anno a nyelvtanulással. Noha én nem a magyarral, az szinte az anyanyelvem a japán mellett, már gesztust kicsi korom óta ismerem, és tanulom. Bár igaz, hogy mielőtt ide kellett jönnöm ismét kicsit fel kellett elevenítenem a tudásom, mert felejtettem egy keveset. Én inkább az angollal szenvedtem sokat, és még a mai napig nem tudok angolul normálisan. Megérteni még megértem, dr beszélni már nem igazán tudok, ha valamit mégis ki tudok nyögni, azt olyan temes kiejtéssel teszem, hogy az katasztrófa. Szóval át tudom kicsit érezni Julien helyzetét.
Julien... Érdekes neve van. Legalábbis számomra. Egy mesére emlékeztet, abban is van egy Julien, csak az király. Ő meg vélhetően nem az... Sőt, biztos nem az, bár ki tudja. Lehet, hogy királyi vér csörgedez az ereiben.
- Hogy...? Ja, hogy ő... Izé... Igen, tudom... Ő az enyém - nekem már eléggé megszokott ez a látvány, bár a többieknek ez nem megszokott, és általában meg is szokták jegyezni, hisz egy mókus a könyvtárban, vagy bárhol máshol, ami nem a természetes környezete, néha eléggé bizarr látványt nyújt.
Közben a szőrcsomó kíváncsian, de mégis egy kicsit óvatosan közelebb megy az eridonoshoz. Kíváncsi vagyok, hogy reagál rá Julien, mert nem sokan tűrték el maguk mellett a szőrgombócot eddig, sőt, volt olyan, aki le is akarta csapni. Remélem ilyen most nem lesz.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Mókussimi
Írta: 2014. október 19. 19:47
| Link

És minden jóra fordul, mindenki megkapta azt, amire várt, amit szeretett volna, és most jön a boldogan élnek, míg el nem fogynak a könyv lapjai. Vagyis.. ez még odább van, mivel nem zárult le ilyen hamar a történet, hiszen hőseink most élnek a kommunikáció szépségeivel. Nem, mintha ő amúgy bárhova is sietni akart, és úgy néz ki, a lányka sem épp rohamtempóban löki neki a szavait, és fut el a dolgára. Persze, ilyenkor már van rá idő, óraközi szünetekben meg nemigen jönnek ide, bár, ő olyankor amúgy is enni szokott, mert az fontos, hogy legyen energiája a nap további részéhez. Ha ezt tudta, ide is hozott volna valamit a zsebében, mert jó az, ha van egy csoki a zsebében, hát még ha kettő. De tisztán emlékszik arra, hogy idefele jövet ette meg azt a felet, amit ott raktározott. Na már mindegy, letesz most a kajáról, és inkább a beszélgetőpartnerére figyel. Felvághatna azzal, hogy kiszótáraz pár szép szavacskát, és felmondja neki, vagy valami iszonyat bonyolult magyar mondatot, de nem lenne úgy az igazi, ha percekig csak a könyvet bújná, a lány meg várhatna a csodára, hogy na mikor bújik már ki belőle. Majd máskor, mással megteszi, amint lesz alkalma. Arra ugyan nem gondol, hogy mit fognak szólni ahhoz a diákok, hogy egy ismeretlen kölök eléjük áll, és a borzalmas kiejtésével egy amúgy rémegyszerű mondókát kezd el szavalni, és még örül a fejének is, hogy alig rontott. Nem, nem készült még erre fel az emberiség, csak őt ez nem fogja érdekelni. Muszáj ilyen módon partizánkodnia néha.
Azonban most még mindig itt van, és nemrégiben tárta fel csak a miértet arra, hogy mi okból kell neki ennyi nyelvkönyv. Még szerencse, hogy az iskolai könyvtár gondol a külföldről ideszaladt diákokra, akiknek ilyen gondjuk is lehet, és ilyesféle segítségre szükségük akad. Ha talál valahol egy vendégkönyvet, vagy valami hasonlót, akkor majd beleírja szépen, hogy mennyire örül ennek, és puszit küld az ötletadónak.
- Igen. Óóó. Nem szívesen tanul ilyen idő, csak kell. – vonja meg ismét a vállát, miközben beletörődik a dologba ismét, immáron véglegesen. Ha kell, akkor kell, csak épp ő mindig lusta az ilyenekhez. Na mindegy. Lefutva a kötelező köröket, immáron azzal foglalkozhat, ami igazán érdekli jelenleg, amely most igazán felkavarta. A mókus. Egy mókus. Itt, nem az erdőben. Hát mekkora királyság már?!
- Tiéd? Ááááá! – kapcsol, hogy nem szökött be, hanem házikedvenc, méghozzá azé, akivel most is kommunikál. Ez persze nem változtat semmin, sőőőt. Még mindig ugyan úgy rajong érte. Mert mókus!
- Ez nagyon jó. Király. Te fogni őt kint, vadon? – kérdi pont a lehetetlenebbik verziót, miközben óvatosan nyúl a kisállat felé, mert muszáj megsimogatnia, muszáj hozzáérnie. Mert nagyon puha!
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet