Carl Tender

Egy kicsit ki akartam kapcsolódni. Első utam, pontosabban sétám ide a könyvtárba vezetett. Gyakran járok erre. Általában amikor sétálni kezdek a legkülönfélébb helyekre tévedek. Volt olyan amikor egészen a faluig elcsámborogtam. Az csak véletlen volt, elméletben. Besétáltan a könyvtárba. Elvileg már jártam erre, nem először vagyok itt. Szeretem ezt a helyet. Szemügyre vettem a polcokat, a legfelül volt egy könyv ami megtetszett. A fejembe vettem, hogy nekem az kell. Én nem értem el. Túl alacsony vagyok. Gondolkoztam egy kicsit. Megfogtam egy széket és odavittem a polchoz. Ráálltam és levettem a könyvet. Utána amikor leszálltam a székről, megfogtam és visszavittam a helyére. Leültem az egyik asztalhoz és olvasni kezdtem. Valami gyógynövényes könyv volt. A legtöbb növényt már úgy is ismerem, nem találtam benne szinte semmi újat. Azért érdekes könyv volt. Hamar megismételtem a kis rituálémat. Ide-oda pakoltam a széket. Meg a könyveket. Persze mindig a helyükre raktam őket vissza. Nem szeretem a rendetlenséget. Utána amikor meguntam ezt az egészet, leültem egy könyv mellett és csöndben olvastam.

Carl Tender

Egy kicsit ki akartam kapcsolódni. Első utam, pontosabban sétám ide a könyvtárba vezetett. Gyakran járok erre. Általában amikor sétálni kezdek a legkülönfélébb helyekre tévedek. Volt olyan amikor egészen a faluig elcsámborogtam. Az csak véletlen volt, elméletben. Besétáltan a könyvtárba. Elvileg már jártam erre, nem először vagyok itt. Szeretem ezt a helyet. Szemügyre vettem a polcokat, a legfelül volt egy könyv ami megtetszett. A fejembe vettem, hogy nekem az kell. Én nem értem el. Túl alacsony vagyok. Gondolkoztam egy kicsit. Megfogtam egy széket és odavittem a polchoz. Ráálltam és levettem a könyvet. Utána amikor leszálltam a székről, megfogtam és visszavittam a helyére. Leültem az egyik asztalhoz és olvasni kezdtem. Valami gyógynövényes könyv volt. A legtöbb növényt már úgy is ismerem, nem találtam benne szinte semmi újat. Azért érdekes könyv volt. Hamar megismételtem a kis rituálémat. Ide-oda pakoltam a széket. Meg a könyveket. Persze mindig a helyükre raktam őket vissza. Nem szeretem a rendetlenséget. Utána amikor meguntam ezt az egészet, leültem egy könyv mellett és csöndben olvastam.

Evelin

 Egyik diákommal volt egy komoly beszélgetésem és nem hagy nyugodni, hogy eltévesztettem egy mitológiai adatot Aioloszról. Eljöttem hát a könyvtárba megbüntetni magamat a görögökről szólok könyvek sokaságának átolvasására.
 Sokan emlegetik az ő mitológiájukat Európa kulturális bölcsőjeként. Véleményem szerint azonban mind a kelták, mind az őket megelőző népek is rendelkeztek az általuk birtokolt tudással. Minden esetre most nemezt a hipotézisemet jöttem alátámasztani avagy megcáfolni, hanem tovább mélyíteni a megbízhatatlannak vélt tudásomat, ami ezúttal csúfosan cserben hagyott.
 Az egyik polcsor mentén meglátok egy lányt aki a könyvek között válogat. Épp visszatesz egyet és levesz egy következőt. Nem leskelődöm tovább megkeresem amiért jöttem. Három könyvet találtam számomra hasznosnak ezekkel indulok vissza. Az imént látott lány újabb könyvet tesz vissza és egy másikat vesz le. Úgy látom nem igazán tudja miért jött pontosan. Avagy tudja, de nem tud eligazodni ezeken a fránya könyvtárakon. Nem csodálkoznék rajta...
 Az imént említett három könyvvel hónom alatt elindulok a lány asztalához. Eleinte csak neki fogok az olvasásnak, nem akarok kellemetlenkedni, de kíváncsi természetem nem hagy megállni, hogy kérdezgessek.
 -Szia! Remélem nem haragszol, hogy idejöttem. Nem akarlak zavarni az olvasásban, csak gondoltam megkérdezem mit olvasol. - szegény lány nem is sejti miféle messzemenő következtetéseket vonok majd egyetlen ártatlan választás végett.
 

Miközben olvasgatok, valami zajt hallok. Valaki éppen erre sétál. Na, mindegy nem foglalkozok vele. Olvasok tovább. Vagyis próbálok. Hirtelen valaki rámköszönt. Bevallom egy kicsit megijedtem, erre nem számítottam volna. Hirtelen becsuktam a könyvet. Egyépként amikor rájöttem, hogy az egyik tanárral van dolgom, megörültem. Remélem őt nem borítom ki. Egy tanárt már sikerült. Még egyet nem szeretnék. Azért már kár lenne. Meg végre ismerkedhetek egy tanárral is.
- Dehogy is zavar. Kifejezetten boldoggátesz, hogy itt van. Legalább van társaságom. Valami gyógynövényes könyvet vettem le már megint. Számomra nincs már benne semmi újdonság. Esetleg tudna ajánlani valamit? Szivesen meghallgatom.
Félrecsúsztattam a már úgyis becsukott könyvet. Kényelmesebben elhelyezkedtem a széken.
- Tudom, hogy egy kicsit beszédes vagyok, de kérem ne haragudjon ezért, mentségemre szóljon, hogy az utóbbi napokban lettem ilyen. Elméletben.
Mérget vettem volna arra, hogy öt percnél nem húzza velem tovább. Végülis ki tudja, talán ő elnézőbb tanár mint a többi. Folalmam sincs, még nem ismerem. Remélem, most lesz alkalmam megismerni.

Evelin

 - Jaj, ne haragudj egy kicsit elkalandoztam! - mentegetőzöm diákomnak, hiszen mint elég gyakran szoktam, kissé lassan válaszoltam kérdésére a könyvajánlóval kapcsolatban.
 - Én nagyon szeretem Adolfus Lenstertől a Baziliszkuszt. Kicsit elcsépelt történet, nem tudom mennyire ismered. Három boszorkány elindul kecskeszem-kórót keresni, és az első kettőt befalja egy baziliszkusz. A harmadik feladata megküzdeni a szörnyű állattal. Tovább nem mesélem, ha érdekel elolvasod. Ugyanakkor van még egy másik is... Hm... Yin Gojantól a Repülés. Kissé álomfejtés, kissé lélektani utazás... Nagyon izgalmas, de erről kevésbé tudnám elmondani miről szól pontosan. Jó gyógynövényes könyvet még nem olvastam, bár töredelmesen bevallom nem is kerestem még. Mellettem minden növény kipusztul.
 És még szegény lány mentegetőzik bőbeszédűsége miatt. Nem is sejti valószínűleg kivel van dolga. Nem sokan járnak hozzám vissza beszélgetni azok közül akikkel egyszer dolgom akadt a múltban. Akik mégis így döntenek, azoknak számolniuk kell azzal, hogy lelket és múltat boncolunk a jövő megismeréséhez. Szegény olvasni vágyó lánnyal most semmi ilyen szándékom sincs, inkább csak örömömet lelem abban, hogy az irodalomhoz hasonló témáról beszélgethetek a fiatal diáksággal. Ez mindig inspirált engem és arra sarkallt, hogy én is bővítsem tudásomat.
 - Ami azt illeti... Van még egy könyv, de azt te nem találhatod itt meg. A vezetőség nem tette tiltottá, de elrejtette, hogy ne kerüljön méltatlan kezekbe. Történetesen tudom hol van és szívesen segítek megszerezni, ha érdekel téged a fekete mágia. Azért nem tiltott könyv, mert varázslatokat nem találsz benne. Inkább csak leírásokat varázslókról és azok módszereiről. Meg kell hagyni, kimondottan félelmetes olvasmány, de úgy hiszem, nem árt senkinek sem ha elolvassa. Ha gyerekem lesz biztosan ezt fogom neki olvasni, hogy elmenjen a kedve a fekete mágiától.
 Persze történeteket is mesélhetnék majd neki az apjáról, amitől szintén elmegy a kedve a fekete mágiával kapcsolatban... Történeteket amiket még én sem értek igazán magamról.

Carl Tender

Nem is tudom, egy kicsit én is elkalandoztam, de szerencsére én is észbekaptam még időben. A válasz egyetlen pillanatáról sem maradtam le, türelmesen érdeklődve hallgattam a tanárt, végül is ezt teszik a "jó" gyerekek, nem tudom magamat besorolhatom-e ebbe a kategóriába, most hogy belegondolok nem valami jó dolog jóval takarodó után kint kóvájogni, de már leszokóban vagyok, vagyis próbálok. Apropó, már megint elkalandoztam, már más vizeken evezek, itt az ideje lélekben visszatérni. Érdekes könyvajánlót kaptam aminek nagyon örülök, kevés az ilyen kedves ember, vagyis akad szépszámmal, de ritkán fut velük össze az ember, azt hiszem. Vagyis akivel már találkoztam itt az iskolában egytől egyig kedves ember, azt hiszem, velem kedvesek voltak. Azt hiszem a bácsi más, nem az amit hittem, ő még nem menekült el előlem. Érdeklődve hallgattam tovább, gondosan ügyelve arra, hogy ne kalandozzon el a figyelmem közben.
- Ki nem hagynám, majd utánanézek és elolvasom.
Mosolyogtam kedvesen, mint ahogyan itt mindenkire. Az utána következő dolog nagyon meglepett, ilyen tanárt sem minden nap látni, nem elég, hogy nem mászik tőlem a falra, hanem még a kérdéseimre is válaszol és még túl is teljesíti. Azt hiszem megtalálatam a kedvenc tanárom itt az iskolában. Csak néztem a bácsira, mint borjú az újkapura, nem tudtam az újonnan megtudt információkat hova besorolni, dolgozott rajta az agyam egy darabig aztán felfogtam, céltért az információ. Felmerült bennem pár gondolat, igen nagyon is érdekel a könyv, még nem igazán hallottam róla, és... hát... érdekel és kész, de...
- Igen érdekelne az a könyv... De a bácsi miatta nem kerül bajba?
Azt hiszem túl aranyosan fogalmaztam, ez valamikor rámjön, remélem hamar abbamarad. Akkor kaptam észbe, lebácsiztam a tanárurat, most lehetséges, hogy kivág az ablakon. Nyeltem egyet és eltekintettem az ablak felé, az ablak csukva volt. Már elsütötték nálam azt a poént, hogy "ha nem maradsz csöndben, kiváglak az ablakon" féle, az én kis aranyos válaszom pedig "de hát az ablak csukva van", voltak nálam sajnos ilyenek, valamikor egy kicsit megnől a szám, de a beszelgetés vége az lett, "az emgem mit érdekel" megnyugodhatnak afelől, hamar elhúztam a csíkot onnan. Csak nem harap a bácsi, azért, mert lebácsizom, már megint kezdem...
- Ugye nem haragszik a bácsi, hogy lebácsizom, ha akarja használhatom a tanárurat is, de az nehéz lesz...
Szerintem a legjobb az lenne ha végre befognám a számat, ha eddig nem vágott ki az ablakon, most valószínű, hogy megteszi, vagy az, hogy krónikusan nevetni kezd és azt hiszi kicsit zakkant vagyok, de most pont jó hangulatomban kapott el, egy kicsit hangulatember vagyok és nem a legszerencsésebb időben találkozott velem a "bácsi."

Evelin

 Kitört belőlem a nevetés. Nem a felhőtlen kacagás, csak az egyszerű diszkrét, amivel remélhetőleg nem sértettem meg a lányt. Nem őt nevettem ki, hanem a helyzetet, amibe sodort. Végül is... ezek után kijár nekem egy kis szórakozás.
 - Nem szoktak bácsinak hívni. Ahol ezelőtt tanítottam, azt is megengedtem a diákjaimnak, hogy tegezzenek. Ne haragudj rám, amiért nevetgélek, csak ciki helyzetekben én így szoktam viselkedni. - úgy látom beszélgetőpartnerem nem ismer még engem. Valószínűleg meglepetten figyeli, ahogy egy őrült tanár szórakozik a szeme láttára. Majd megszokja.
 - Ugyanakkor. Ezentúl szeretném, ha te bácsinak hívnál. Ez amolyan... titkos megszólítás lesz. Senki nem hívhat és nem is hív így csak te, mit szólsz? - visszautasíthatatlan az ajánlatom, remélem ő is érzi ezt.
 - És hogy bajba kerülök-e? Ugyan... Ha bajom származna belőle azt valószínűleg megérezném. És egyébként is... hozzáférhettek a könyvhöz, csak elvan rejtve. Tehát nem tilos megtalálni.
 Mindig is imádtam a tilosban mászkálni, főleg diákkal. Erről a rossz tulajdonságomról viszonylag kevesen tudnak, és ez helyén is van így. Ennek a lánynak szüksége van arra, hogy megismerje a világ másik, zavartalan oldalát, ahogyan a többinek is. Nem nevelhetjük úgy a gyerekeket, hogy a világ fájó részéről nem veszünk tudomást. Csak azt győzheted le, ha eljön az idő, amit megismertél. Erejével és gyengéjével egyaránt.
 - Gyere velem! - intek a lánynak, és Tender-tempóban végig vágtatok a polcok sokaságán. Közben lopva hátra pillantok, hogy meggyőződjem róla, nem hagytam el a lányt. Körülbelül a huszadik polc után letérünk balra. A mesekönyvek között vagyunk. Mivel az diákság nagy része azt hiszi magáról, hogy kinőtte az efféle könyveket, ide rejtették a fekete mágiáról szólókat. A viszonylag fiatal tanulók, akik mégis olvasnak meséket, szintén nem találhatnak rá ezekre a könyvekre, mert azokat a legfölső polcokra raktár, gondosan mesekönyvek mögé rejtve. Felmászok hát, egy előkészített létrán, és leveszem a polcról a keresett könyvet.
 - Tessék, hölgyem! "Sötét korok meséi". Rendkívül izgalmas olvasmány. Ne félj attól, hogy bajba kerülnél miatta! Ha mégis megkérdeznék honnan szerezted, mondd el az igazat!

Carl bácsi!