36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2014. június 20. 16:20 | Link

Kicsi Csibu

A kis bagoly azóta is az ő felügyelete alatt volt, amióta Lillával találták a házban. Végül a gyengélkedőn a szárnyára varázsoltak egy csodálatos kötést egy kezdetleges sínt, ami valószínűleg tartani fog, ameddig kell. Viszont így nem tud repülni, nem tud enni-innivalót szerezni, így gondoskodásra szorul. Lehet, hogy amúgy is házi bagoly, mert meglepően kedves és úgy tűnik, kézhez van szokva. Gergő pedig vállalta, hogy majd vigyáz rá, van egy csomó helye a szobájában, nincs sok cucca, jól ellesz. Persze akkor a tollakkal, porral és a bagolypotyadékkal nem számolt, de ezt is megoldja valahogy. Sosem volt büdös neki a munka, még ez a feladat sem az, noha szerinte a nőknek kéne inkább takarítani. Hiába, túlságosan konzervatív családban nőtt fel, Várdombra amúgy sem ért még el az emancipáció.
Végül úgy döntött, ideje bővítenie az ismereteit a baglyokról, hogy mit adjon neki enni, hogyan nevelgethetné, hogyan kell ápolnia, s a többi. Így elindult a könyvtárba, természetesen a repülésre képtelen madarat sem hagyta egyedül a szobában, meg amúgy Mersével sem szívesen hagyná, nehogy berasztázza a tollait. Szóval a kis névtelennel keveredtek be a könyvtárba, a karján pihent, amíg meg nem találta a megfelelő, baglyokkal foglalkozó könyvet. Egy kellemes, kissé eldugott sarokba csücsült be, a madarat lerakta az asztalra, karmaival kopogva sétálgatott, kíváncsiskodott, Gergő mit is csinál. Ő viszont kinyitotta a könyvecskéjét, elmélyülten olvasott. Bár a türelmesnek bizonyuló madárnak nem volt nyugta, amikor a fiú a karmokról olvasott valamit, akkor elkapta szegényke lábát, megnézegette, majd bólogatva fordult vissza olvasmányához. Az állat néha segélykérő, halk, magas hangot adott ki magából, de amúgy abszolút tűrte, hogy megmentője és pótapukája folyamatosan nézegesse és vizsgálgassa őt. Bár amikor nagyon unatkozott, elkezdte csipkedni a könyv szélét, Gergő pedig odébb hessegette, mielőtt a könyvtáros meglátja. Ennek ellenére profi módon védte a könyvet és olvasott nyugodtan, a fáslizott szárnyú madár társaságában.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. június 25. 11:48 | Link



A kísértetház óta kicsit megváltoztak mindennapjai. Szerencsésen túlélte a riadalmat, a vihart is, ami el is ült, és újdonsült ismerősével vissza is jutottak a kastélyba, ráadásul, még meglepetésvendéget is vittek magukkal. A kis bagoly, aki azóta barátságosabb, mint akkor, lassan szokja meg új helyét, és ha nem is barátkozik a kötésével a szárnyán, de legalább gyógyulgat.
Az viszont még merőben újabb, és meglepő – kissé ijesztő is – számára, hogy nem olyan régen nem akármilyen jelvényt kapott. Prefektus lett, amit álmában se gondolt volna. Hallott arról, hogy gond volt az előzővel, magatartásügyileg, de azt nem, hogy pont őt fogja kiszemelni, és kitűntetni bizalmával a házvezetője. Nem haragszik rá, nem is morgott, csupán nagyon meglepett, és riadt, még mostanság is. Kissé félénken tűzi ki a jelvényt, és szemléli a tükörben egy darabig, próbál megbékélni azzal, hogy ezentúl neki kell majd a rosszakat büntetnie. Nem, nem tudja elképzelni, úgy érzi, képtelen lesz rá.
Ezekkel a kusza gondolatokkal, és apró görccsel a gyomrában, megindult a Navine kijárat felé. Egy ideig kódorgott csak a kastélyban, remélve, hogy ma senkinek nem lesz kedve rosszat csinálni. Szerencséje volt, csak pár elsősre szólt rá – csupa jóindulattal, és paprikavörös pofival -, hogy ne rohangáljanak ész nélkül a folyosókon, elkerülve a csúnya ütközéseket. Ekkortájt szúrta ki az ismerős alakot is, aki a könyvtár fele igyekezett, de nem rohant utána, csak távolból figyelte, hogy eltűnik az ajtó mögött. Miután még egy kis időt nézelődéssel töltött, megindult, hogy beszerezzen valamit, amiről úgy véli, hasznos lehet. Kisebb körút után, ráérősen lépkedett immáron a könyvtár ajtaja felé, zsebében hordozva azt, amelyet beszerzett. Nem nagy dolog, de nem jutott jobb az eszébe. A könyvtárba lépve, a könyvtáros felé köszönt, majd már osont is a sorok közé. Nagy tér, sok beugróval, és pihenési lehetőséggel, így, beletelt egy kis időbe, míg meglelte azt a sort, ahol az tartózkodott, kit keresett. Felé lépkedve, mosolyt húzott arcára, majd megállva az asztalnál, ahol olvasott, lepillantott rá.
- Szia! Nem zavarok? – érdeklődött, hisz ha igen, akkor hamar távozik is, miután a csomagocskát átadja. Azzal nyúlt is bele a zsebébe, melyben a kis zsákocska lapult, és kinyitva nyúlt bele.
- Hoztam valamit a baglyocskának. Nézd. – azzal elényújtotta a bagolycsemegével tömött zsákocskát, és a közben érdeklődően szemlélődő elé tett egy kisebb kupacot, és elégedetten figyelte, ahogy jó kedéllyel falatozott belőle. Már ez megérte, hogy a bagoly teli pocakkal javulgathat tovább.
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2014. június 25. 19:24 | Link

Kicsi Csibu

Nyugodtan olvasgat ő, nem siet sehova, néha az unatkozó madárkára pillant, ellenőrzi a szárnyát. Na nem azt, hogy megvan-e még, hanem azt, hogy a kötésével nem csinált semmit, illetve nem törte el még jobban - már ha ez lehetséges. Amikor eszébe jut ez a gondolat, azon is morfondírozik, hogy ennek is utána kéne olvasnia. Vajon van könyv A béna baglyok mindennapjai címmel? Mert ahogy Gergő eddig megfigyelte, különösen ügyetlen példányról van szó. Ezért jó "szülőként" fél szemét folyamatosan rajta tartja, hátha éppen újabb kárt készül tenni magában. Az is lehet, hogy a szülei csak úgy kitagadták, mert ő a leginkább életképtelen bagoly a világon.
Aztán ahogy a kis állatot nézi, kicsit el is merül gondolatiban, majd amikor Lilla érkezik oda, felemeli fejét, sötét tekintetét a lányon pihenteti.
- Szia. Nem zavarsz. - Mondja végül, miközben a könyv egyik lapját próbálja meg elvenni az állat elől, mielőtt még megcsipkedné. Az persze eszébe sem jut, hogy éhes, azonban a navinés lányka hamar megoldja a helyzetet. A bagolycsemege nagyon is tetszik a kis szerencsétlennek, eszegeti, még egy kicsit körbe is járja, hogy minden oldalról olyan finom-e tényleg. Gergő kissé enyhült kifejezéssel nézi a kis madarat, majd hümmög és bólint egyet. Valóban, adott neki enni, de éppen most tudja meg, hogy vajon mennyi időnként kell neki ennie.
- Csak baglyokról olvasok. - Emeli meg kicsit a vaskos könyvet, majd kicsit kijjebb tolja az egyik széket, hogy leülhessen. Bár ha nem akar, nem muszáj, a lányt félénkebb fajtának ismerte meg. Kicsit körbenéz, ma elég kevesen vannak a könyvtárban. Mostanában sok időt tölt itt, nagyon sokat olvas. Végre megvan a lehetősége, hogy tanuljon, megismerje a mágusvilágot. Innentől kezdve csak rajta múlik, hogy él-e vele és egy olyan életből kilépve, ahol semmi lehetősége volt, nem halaszthatja el. Egyszerűen nem venné be a gyomra. Közben feltűnik valami a lányon, valami szokatlan. Kicsit megemeli az egyik szemöldökét, amikor meglátja, mi volt más a képben. Nem, nem a frizurája, bár az is tetszik neki, hanem a prefektusi jelvény tündököl.
- Prefektus lettél. - Állapította meg végül, mutatóujjával a jelvény felé mutatva hanyagul. Ahogy visszapillant a madárra, éppen evés közben készült lehátrálni az asztalról. Még időben rakja oda a kezét, hogy előrébb terelgessen. Erre a szerencsétlenre többet kell figyelni, mint egy kisgyerekre. De Gergő valahogy nem bánja.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. június 28. 21:48 | Link



Most, valamelyest sokkalta jobb a légkör, tekintve, hogy nem egy ijesztő házban, illetve, nem a vihar közepén csücsülnek. Határozottabban jobb külseje van így, hogy nem ázott el, haja, és ruhája rendezett. Tényleg, eszében van, hogy visszaszolgáltatja a pulóvert, amit a fiútól kapott kölcsönbe, hogy ne fagyjon szét, illetve ne fázzon meg. De jelenleg még mindig az ő, cukorédes parfümétől illatozik, amit lehet, hogy nemigen kedvelne a fiú. Na meg, mikor elindult, el is felejtette, nem számolt azzal, hogy találkozni fog vele, ilyen hamar. Na de majd bepótolja, elvégre egy körletben laknak, könnyen vissza tudja majd adni, és eddig is megtehette volna ugyan, de a napokban bekövetkezett „sokk” nemigen engedte, hogy ilyesmiken gondolkozzon.
De most a könyvtárban áll, és egész nyugodt. Nem fél, hiszen, most nem kell figyelnie senkire, nem kell azon agyalnia, hogy ez esetleges kihágást mivel kellene büntetnie. Nem, még nagyon nincs ezzel képben, és mersze sem akadt hozzá. Hajaaj. Viszont, most nem azzal kellene foglalkoznia, hanem, hogy mi, vagyis ki van előtte.
- Áhh, nagyszerű. Reméltem, hogy nem jöttem rosszkor. – szusszan fel megkönnyebbülten, miután szavakkal is hallja, hogy nem rossz az időpont, majd a könyvre tekint. Mér mielőtt kimondja, akkor sejti, már a borítóról, hogy miféle könyvet forgat, maga is elgondolkodott rajta, hisz baglya sosem volt, de ideje még nem volt rá, hogy valóban meg is lépje azt, hogy kicsit okosabb legyen baglyok témájából. Na de most már mindegy is.
- Az hasznos. Nekem is el kellett volna, még az iskolai baglyokkal sem vagyok teljesen képben. – jegyzi meg, majd követve a fiú kezét, a székre, melyet kitolt neki. Mosolyra húzva ajkait, ahogyan felkínálja neki a helyet, ő pedig, nem tiltakozva, él is vele, lehuppan rá, és kényelmesen elhelyezkedik.
- Köszönöm. – pillant rá ismét, majd végül a bagolykára, mely elé nemrég finom falatokat helyezett. Örül, hogy ízlik neki, nem tudta, bejön-e, hisz nem készpénz, hogy ezt minden bagoly szereti úgy, ahogy az a csomagolásra van írva. De kivételesen, sok vacillálás nélkül sikerült jót választania.  Viszont, ahogy más került szóba, úgy ült ki arcára az enyhe pír, és sütötte le pár pillanatra a szemeit. Nem, nem az, hogy nem büszke rá, csak nem szokása dicsekedni, no meg, még mindig nem javult az önbizalma a dologgal kapcsolatban.
- Ühm, igen. Nem számítottam rá. – pillantott le a jelvényre, amely ott díszelgett rajta, no meg, amire Gergő is mutatott, majd visszapillantott rá, és az épp nagyon elmélyülten falatozó madárkára.
- Lett neve? - kérdezi végül, hiszen arra a pontra nemigen tértek ki eddig.
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Csibucsi és bagolyka
Írta: 2014. július 13. 13:18
| Link

Amíg Lilla drága gondolkodik a válaszán, Gergő még egy kicsit elmélyed a könyvben, hiszen éppen a legérdekesebb részeknél tart. Mondjuk ez az érzés járja át úgy a második oldaltól kezdve, de na, keresnie kell valami egyértelmű véget, nem hagyhatja csak úgy a bekezdést. Amúgy közben figyel a lányka szavaira is, de amúgy sem akarja túlragozni a dolgokat, csak biccent egyet. Amikor pedig a baglyos könyvről esik szó, addigra megtalálja ő is a tökéletes helyet, hogy tényleg abbahagyja, felemeli a fejét és rá pillant.
- Egy csomó időt spóroltam volna, ha a könyvtárba költözök. - Állapította meg végül, hiszen elképesztő helynek találta. Na meg persze rengeteg pótolnivalója is volt, teljesen le volt maradva a varázsvilággal, a tananyaggal, mindennel. Pedig már jó régóta benne kéne élnie, morogva támasztja az arcát egyik kezére, ahogy ezen gondolkodik. Ha négy éve kezdte volna, talán már a könyvtár felét ki tudta volna olvasni. Vagy a harmadát. Pedig eddig nem is tudta, hogy szeret olvasni, mert hát idáig nem is volt rá lehetősége. Igazából ideérkezése előtt semmire nem volt lehetősége és igazán élvezi ezt a szabadságot. Még ha kötött tanulás és munka mellett nem sok ideje marad tényleg magára, számára ez tényleg szabadság. Nem is érti azokat a diákokat, akiknek ez az igazi próbatétel és nyűg. Gergő már el lenne veszve, ha lenne egy napja, amikor semmit sem kell csinálnia. Azt sem tudná, mit kezdjen magával, valószínűleg csinálna magának tennivalót.
Amikor azonban a prefektusi jelvényre mutat és a kis Kanáriáját nézi, kissé elpirul és szűkszavú a dologgal kapcsolatban. Ő kicsit oldalra dönti a fejét, nem tudja eldönteni, mik azok a negatív érzések, amik most a szőke lánykából áradnak. Szomorúság? Kellemetlenül érzi magát, zavarban van, bizonytalan? Vagy ezek furcsa keveréke. De hiába hunyja le a szemét egy pár pillanatra, akkor sem tudja eldönteni. De nem hajcsár ő, nem akarja kínozni.
- Nem kell róla beszélned, ha nem akarsz. - Nyugtatta meg végül, hiszen nem erőszakoskodik ő. Gergő igazából azzal is tökéletesen elvan, ha csak ülnek csendben és néznek a semmibe, talán ez az egyik kedvenc időtöltése. Fél szemét a kicsi baglyon tartotta, mielőtt ismét le akar esni az asztalról étkezés közben. Tényleg a világ legbénább példányát sikerült kifogniuk.
- Még nincs, de adhatsz neki. - Ajánlotta fel végül. Igazából neki csak olyan "roppant kreatív" verziók jutottak az eszébe, mint Bagoly vagy a népszerű Gyere ide. Biztos volt benne, hogy a nőknek ehhez kifinomultabb érzékük van, bár ha női mintaként az anyját vagy esetleg a húgát tekinti... nem, inkább ki kell vernie a fejéből ezt a két példát. Egyikük sem viselkedik tipikus nőként, lassan feltűnik neki is. Ahogy az is, hogy eddig mennyire torz világban élt. Kicsit elengedi ajkait egy pillanatra, azok pedig lefelé görbülnek.
- Meg kéne tartanunk. - Állapította meg végül. Úgysem találnak neki gazdát, ezt a szerencsétlenséget meg nem merné visszaengedni a természetbe. Két napot sem adna neki, egyszerűen életképtelen.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. július 13. 16:53 | Link



Tovább figyelte a fiút, aki még egy ideig a könyv sorait bújta, így, nem is zavarta tovább szavaival. Majd ő maga is belekukkant a könyvbe, hátha okosabb lesz tőle, vagy legalább is, tapasztaltabb elméletben, hogy mit, és hogyan kell. A beálló csendben óvatosan simítja meg a bagolyka épp szárnyán a tollakat, figyeli, ahogyan nézi az odatolakodó ujjakat a kisállat, és hagyja, hogy megpiszkálja. Ezzel el is foglalja magát, de lassan Gergő is leteszi a könyvet, vagyis, szünetelteti, hiszen még jócskán van vissza oldal belőle, és ahogy megszólal, úgy pillant rá ismét, elvéve a bagolyról a tekintetét.
- Tényleg néha belehetne, de szerintem a könyvtáros nemigen örülne neki. De aztán ki tudja. – elmélkedik a dolgon, de marad annál, hogy nem lenne okos ötlet, viszont biztos csendes hely lenne alváshoz, és a sorok közt még egy kisebb ágy is elférne. Gondolatban inkább megrázza a fejét, hogy ne ezeken gondolkodjon épp, amikor amúgy is sületlenségek, és pislogva pillant a morgolódó fiú felé, meglepett pofival. Nem tudja, mi miatt morcos épp, mi juthatott eszébe, vagy épp mi az oka.
- Valami gond van? – kérdezte meg azért óvatosan, de szinte mellétűzte, hogy nem kötelező elmondania, nem ragaszkodik ő ahhoz, hogy válaszoljon is neki, szimplán csak érdeklődik, vagy legalábbis próbálkozik vele.
Visszakanyarodva a jelvényre, ismét lepillant, hogy tényleg ott van-e, hogy nem-e csak beképzelte, de nem, ott virít, ott mutogatja magát, és nem mászott még le róla. Sóhajt csak, halkan, aprót, és elűz minden rosszat, ami eszébe juthat.
- Jaaj, nincs semmi olyan, amit nem tudnék kimondani. Csak fura.. mármint az, hogy pont én. Vannak, akik sokkal jobbak nálam, de ez csak az én önbecsüléshiányom. Lehet, hogy Véda néni olyat lát, amit én nem. Mindegy is. – rázza meg a fejét, azt már nem is taglalva, hogy szerinte nem is lesz nála sokáig a jelvény, mert a Házvezetője rájön, hogy tévedett, és mégsem alkalmas. Már ez is eszébe jutott, de ebbe sem biztos. Jelenleg inkább örül, hogy megbíznak benne, és megpróbál teljes mértékben teljesíteni mindent, amit csak kell.
- Szóval vigyázz, mert nagyon szigorúan büntetek, ha rosszalkodsz. – vette kissé mókásabbra a figurát, kihúzva magát, mintha tényleg egy hatalmas prefektus lenne, akitől mindenki csak fél, és aki tényleg olyan dolgokat agyal ki, amitől tartani lehet. De nem volt az előbbi komoly, hiszen csak úgymond ugratja a másikat, tényleges büntetésnél igencsak nem tudná hirtelen, hogy mit, és hogyan. Ez még a jövő, és más ember, nem kell előrehaladnia.
- Óóó.. na akkor keresek neki valamit. – bólintott, azzal körbetekintett, találhat-e valahol olyat, amelyben nevek vannak listába szedve, és felugorva szaladt el az egyik polcig, keresgélve, ujjait végigfuttatva a könyvek gerincén. Hamar talál is valami olyasmit, mint elképzelt, lekapva pedig, visszaszaladt, leült, és a másikra pillantott, remélve, hogy nem maradt le semmi komolyabb dologról.
- Szerintem is – mutatta ki egyetértését, miközben az emlegetettre pillantott, apró mosollyal.
- Válasszunk nevet véletlenszerűen, te mondasz egy oldalt, én meg hogy melyik sor, és úgy nevezzük el. Mit szólsz? – mutatott le közben a könyvre, miközben a bolond ötletét hozta fel neki, de ezt tűnt mégis a legkreatívabbnak számára.
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Csibucsi és bagolyka
Írta: 2014. augusztus 1. 13:37
| Link

- Nem vagyok valami nagy társaság. - Talán annyi pozitívuma lenne az ideköltözésnek, hogy a könyvtáros biztos nem lenne sokat egyedül. Viszont vele nem járna jól, főleg itt, hiszen Gergő amúgy sem szószátyár (és most nagyon finoman fogalmaztam), amikor olvas, akkor meg főleg nem. Valószínűleg nem venné fel a legjobb barátnő szerepét, hogy Matilda kisírhassa a bánatait a vállán, ápolgassa a lelkét, illetve masszírozza néha a lábát. Pedig elméletben olyan szép kép, kár, hogy sosem fog megvalósulni. Ahhoz valami elég furcsa bájital, vagy varázslat kéne, remélhetőleg senkinek nem jut eszébe ilyesmi.
Amikor Lilla azt kérdi, valami baja van-e, ő csak felpillant. Látszott rajta valami? Rajta sosem szokott látszani semmi, vagy talán a kis prefektus figyel rá nagyon, eléggé, hogy észrevegye a rezdüléseit. Kettejük közül ő a megfigyelő, furcsa szerepet váltani.
- Nincs baj. - Sóhajtja, közben kezeivel előre-hátra fésüli a haját, kicsit az arcára simítja őket, majd lerakja. Nincs hát, semmi baj, csupán kezd kivetkőzni magából. Ő egy egyszerű srác, a megelégedő, a belenyugvó. Nem a lázadó, na nem, ő nem a húga, soha nem lenne olyan. Annácska a sosem elégedett, a mindig morgó, az ellenálló. Gergő nem úszik árral szemben, követi az eseményeket, hagyja, hogy magukkal sodorják. Igen ám, de meddig lesz neki elég ez a szerep? Senki nem tudja.
Viszont nem tart sokáig a szerepcsere, átható tekintettel nézi a lányt, amint a prefektusi jelvényére pillant, hallja az aprócska sóhajt is, amikor elkezd beszélni. Figyelmesen, türelmesen hallgatja végig, elég nagy erénye, hogy jó hallgatóság. Tanácsadásban nem az igazi, öhm, nagyon nem, de azt csinálja, amit mindig is: elmondja a véleményét egyszerűen, kertelés nélkül.
 - Szerintem ha téged választottak, van benned valami, amire ennek a háznak szüksége van. - Ha jól tudja a prefektusoknak példát kell mutatnia a többi diáknak, nem csak fegyelmezni őket. Ha mindenki olyan tapintatos, gyengéd, kedves lenne, mint Lilla, valószínűleg nem lenne több konfliktus az iskolában. Lehet, hogy nem azért választották, hogy fegyelmezzen, hanem, hogy megmutassa a diákoknak, hogy lehet ilyennek is lenni és még kifizetődő is.
 - Ebben az esetben el kell kezdenem rosszalkodni. - Mondja, hiszen eddig nem tud olyanról, hogy nagyon rossz fiú lett volna, de tényleg szívesen látná Lillát akcióban, vajon hogy birkózik meg vele. Lehet, hogy egyik éjjel, takarodó után átsurran a lányok szobáihoz és tiltott időben lesz tiltott helyen. Na akkor majd kaphatja a büntit, nem mintha olyat ki tudna neki találni, amit ne csinálna meg.
A kis kanárija azonban nem hagyja unatkozni, máris előállt egy tervvel, hogyan fognak nevet választani a kis bagolykának. Hozott egy könyvet, ismertette a tervet és elég jó ötletnek tűnt. A véletlen majd segít, hogy a leginkább nem megfelelő nevet kapja a bagoly, amely még mindig jóízűen falatozik. Tökéletes, legalább valami megfelelően groteszk lesz, ami illik Gergőhöz, még ha Lillához nem is.
- Tizenhat. - Mondja egyszerűen az oldalszámot és mintha a lottót sorsolnák, úgy nézi és várja, vajon mit kap a kis szerencsétlenség névnek.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. augusztus 7. 22:05 | Link



Nem tudja, hogy a nemrég emlegetett könyvtárosnak miféle ízlése lehet a társaságot illetően, hiszen nem sikerült még úgy beszélnie vele, hogy többet tudjon meg annál, hogy mikorra vigye vissza a könyveket, vagy hasonlók. De az tény, hogy, ha neki tényleg nem lenne nagy társaság, az ő ízlésének igencsak másfajta besorolásai vannak.
- Szerintem meg érdekes vagy, nagyon. De lehet csak nekem. – tette hozzá, hiszen nem sok fiúval beszélgetett ezidáig hosszabban, Bálinton és Bencén kívül, hiszen eddig csak velük ismerkedett meg úgy igazán, illetve, ott van még Fandi is, de róla kevesebbet tud. Nem az a fajta, aki csak úgy letámadja a fiúkat, valahogy sosem ment neki, és nem azért, mert félne tőlük, hanem egyszerűen ő túl szégyellős. Idegen fiúk esetében inkább fülig pírul, és örül, ha ésszerű mondat hagyja el ajkait, nem pedig valami sületlenség. Na igen, sikerült már olyan összehoznia, nem is akar rá gondolni.
- Akkor jó. – mosolyodik el végül, amikor megtudja, hogy csak ő látta rosszul a dolgokat, esetleg, értelmezte félre kissé. Persze, az is benne lehet a pakliban, hogy van valami, csak nem akarja az orrára kötni, amit ő tisztességben tart, és nem faggatózik. Nem is a legjobb hely ez arra, hisz a könyvtárban nemigen lehet ilyesmit művelni, nem, mintha valaha is erre vinné a lélek. Majd megnyílik, hogy ha szeretne.
 A másik téma viszont már neki „kellemetlenebb”, hiszen, még sok dolog van, amit nemigen fogott fel, vagy épp, nemigen értett meg, de igyekszik okosodni a témában. Az eszébe sem jutott, hogy visszaadja a jelvényt, hiszen, akkor nem is érte volna meg az, hogy neki adják, illetve, csalódást okozna azzal, hogy meg sem próbálta, nem tett semmit azért, hogy bizonyítson. Nem, gyávasága ellenére ő sem ilyen. Inkább csendben hallgatta a fiút, hogy az ő véleménye mégis mit tartalmaz, hogy látja azt, ami ő jelenleg igencsak máshogy értelmez.
- Lehet tényleg neked van igazad, és én látok csak rémeket. – sóhajtott, de most már némileg nyugodtabban, hogy egy okosabb fél is hozzászólt a dologhoz, nem kell egyedül rágódnia a dolgon, ami valljuk be, nemigen volt célravezető eddig. Nem az, hogy pesszimista alkat, csak néha túl élénk a fantáziája, és olyan dolgokat is képzelhet oda, ami nagyon nem kell, vagy nagyon nem valós. Igyekszik leszoktatnia magát erről, de még nem megy neki teljesen, pláne, egy ekkora „meglepetés” után, amely oly’ váratlanul tudja érni. De majd, majd egyszer. Az újabb szavaira már csak mosolyog, ismét, és összedörzsöli a tenyereit, mintha nagyon nagy dologra készülne, azon törné épp a fejét, hogy milyen nagyszerű is lesz büntetnie őt.
- Helyes, helyes. Ne adj nekem kevesebb munkát. – bökte ki, mintha eddig amúgy is sok lett volna neki, büntetésből meg aztán pláne. Nem, nem fog senki sarkában loholni, és lesni az alkalmat, kivárja inkább, hogy magától jöjjön el az. Az a legszebb, persze, tudja, hogy a meglepetés erejétől elsőnek nemigen fog tudni lépni, de ez nagyon a jövő zenéje. Jelenleg inkább az ötlettel foglalatoskodik, no meg a könyvvel, mely már az ujjai alatt pihen, és csak arra vár, hogy fellapozzák. Nem vastag kötet, nagyobb méretű, nyílván csak pár nevet szedtek össze benne, nemigen nézett nagyon utána, és nem volt kedve a nagy, vaskos kötetet levenni, amely mellette pihent a polcon. Így, amint a fiú kimondta a bűvös számot, elgondolkodik maga is, miközben ujjaival felnyitja a könyvet.
– Legyen alulról a harmadik sor. – nyugtázta hangosan is választását, majd, már lapozgatott is, és mikor odaért a tizenhatodik oldalhoz, és kiválasztotta a megfelelő sort, rápillantott az ott ücsörgő névre. Ahogy elolvasta, halk, visszafogott nevetést tört ki belőle, mivel azért nem hahotázhat a könyvtárban, és megfordítva, óvatosan csúsztatta Gergő elé a könyvecskét, ujját a név fölé bökve. Miután elhalkult a nevetés, még mindig nagyon vigyorogva pillantott a madárkára, majd vissza a könyvre, végül pedig, magára Gergőre, hisz kíváncsi volt, ő maga mit szól az igencsak furcsa névválasztáshoz.
- Rezső. – bukott ki belőle megint a kuncogás, és óvatosan megsimította a madárka szárnyait. Nem tudja, mennyire lesz hozzáillő a név. Lehet, hogy okosabbakra kellett volna hagyni a választást, de lehet, hogy ez volt a legtökéletesebb.
Miután kellően kinevetgélte magát, kicsit hangosabban, összepakolt, mert ideje volt, hogy a jelvény adta dolgaival is foglalkozzon. Egy utolsó simítás a bagolykának, egy köszönés Gergőnek, és már sietett is a dolgára, mielőtt a könyvtáros megeszi, mert hangosabb volt, mint kellett volna.
Utoljára módosította:Bánkúti Lilla, 2014. szeptember 14. 01:01
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet