37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. június 8. 21:35 | Link
Weöres Ioana Médea

Ideje volna egy kis tanulásnak, na nem mintha az elmúlt jó pár hétben nem tanultam volna semmit. Azonban szeretnék kicsit jobban elmerülni a dologban, kicsit többet megismerni a tantárgyakról és az iskoláról. Jó volna néhány szorgalmit megírni és rendszerezni a tudásomat. Úgyis már régóta elakarok menni a könyvtárba, mivel eddig csak futólag sikerült megismerkednem a hellyel. Kicsit rendbe szedem magam, hogy nézzek is ki valahogy aztán szép lassacskán végül elindulok. A kastély nyugati szárnyába igyekszem, majd felbattyogok a lépcsősoron az első emeletre. A folyosón bolyongok egy picit, de nem tart sokáig, mire észreveszem a majd négy méter magas, sötétbarna ajtót. Ha emlékezetem nem csal, igenis ez az ajtó rejti a könyvtárat. Lenyomom a kilincset és egy határozott mozdulattal beljebb kerülök. Hirtelen még a szám is tátva marad. Hatalmas, de egyben gyönyörű helységben találom magam. Eddig csak egyszer jártam itt, akkor is csak benéztem és már jöttem is ki, akkor valahogy nem tűnt fel a hely varázsa. Félénken tátogok egy "Jó napot!"-ot a könyvtáros hölgynek - akiről meg kell jegyezzem, hogy elég fiatalnak tűnik -, majd tovább lépkedem az útból. Hatalmas festett ólomüveges ablakokra leszek figyelmes, melyek eléggé egy gótikus templom benyomását keltik. Igyekszem összeszedni magam és nem eltérni a tárgytól, a célomtól ami miatt idejöttem. Gyorsan az óriási könyvespolc sorok közé bandukolok és próbálok minél halkabb maradni. Szeretem a könyvtárak légkörét, itt mindig nyugalom és csend van. Ha valaki véletlen nem ilyen volna, arra hamar rászólnak, (ránézve) rosszabb esetben kitessékelik. Nem mellesleg itt mindig sok okosságot és hasznos dolgot talál az ember. Elveszetten bolyongok a sorok között, ugyanis fogalmam sincs, hogy most hogyan tovább. Oké, jó, tanulni akartam, meg többet megtudni a kastélyról, de fogalmam sincs, hogy hol kezdhetném. Mit keresek egyáltalán? Elégedetlenül sóhajtok. Talán segítséget kéne kérnem a könyvtárostól, ő biztos tudná a megoldást és amúgy is egész kedvesnek tűnt így első látásra. Találkoztam már nem egy olyan könyvtárossal, akinek olyan modora volt, mintha még akkor is haragudott volna, ha kikölcsönöznél egy könyvet. Mindenesetre most inkább hagyom a hölgyeményt dolgozgatni, ugyanis eléggé úgy tűnt mint aki nagyon belemerült a saját tennivalóiba, a hatalmas stóc papírról nem is beszélve, ami az asztalán van.
A címkéket vizsgálgatom, de valahogy egyik sem fog meg, egyik sem utal arra, amit én keresek. A szemem végül egy olyan könyv gerincén áll meg, melyen nincs szöveg. Óvatosan kihúzom a könyvet a helyéről, figyelve, nehogy leboruljanak a mellette lévők. A borítóra pillantok, de azon sem találok semmiféle feliratot. A könyv kissé kopottnak tűnik, feltehetőleg tartalmazott a külseje is szöveget. Kinyitom és gyorsan belepörgetek, majd meggyőződöm, hogy a könyv belseje bizony nem üres. Elégedetten csapom a hónom alá, mintha arra számítanék, hogy találok benne valami számomra is érthetőt, aztán elindulok az olvasó térbe. Egy üres bőrfotelt céloztam meg és gyorsan bele is huppanok, ölembe veszem a könyvet, kinyitom az első oldalon és elkezdem olvasni.
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 8. 22:07 | Link
Laduver Nerella Rodé
férfiasabb kivitelezésben

Nem lehet igaz. Nem, nem és nem. Velem nem történik ilyesmi csak úgy. Most komolyan... az egy dolog, hogy magasabb lettem legalább öt centivel, ha nem többel, de atyaég, szélesebb a vállam, borostás az állam, mélyebb a hangom és akkor ez még csak a csúcsa a fizikális változásoknak, még mindig van jobb, de inkább nem részletezem. Röviden összefoglalva fiú lettem. Rosszabb, mint egy rémálom. Egész reggel azon gondolkodtam, mit ihattam, ehettem, milyen varázslatot ronthattam el, vagy milyen gonosz hatalom műve az, hogy nemet váltottam csak úgy, de nem jutottam semmire. Egyáltalán meddig fog ez eltartani? Teljesen bepánikoltam a gondolattól, hogy mit fog szólni ehhez apu, és hogyan magyarázom el Sárinak például, hogy mi is történt velem. A tükörképem alapján nem mondanám, hogy rosszul festek, de akkor is, az ég szerelmére Weöres Médea nem így néz ki. Ráadásul a ruhatáram... hjaj, sose fogom tudni felvenni többé a csodaszép magassarkúimat meg a ruháimat. Meg a körmöm se lehet már így festeni. Ez olyan szomorú. Az csak ráadás, hogy a lábam is nagyobb lett majd egy mérettel, hát most nyomja a nagylábujjam a teniszcipőm, ami még így is az egyetlen, amit képes voltam felerőltetni, meg a melegítőhöz találtam egy aputól karácsonyra kapott csodaszép, csak éppen cseppet sem lányokra szabott Pink Floyd-os pólót, we don't need no education felirattal. Mondanám, hogy a hajammal bajlódni nem kell, de ez a répaszínű zuhatag se nem elég rövid ahhoz, hogy ne lógjon a szemembe, se nem elég hosszú, hogy mondjuk belenyomjak egy pillangós csatot, hadd nézzenek ufónak, ha már annak érzem magam, így folyamatosan hátratűrni igyekszem. Ez a mozdulat olyan, amit aputól például sűrűn látok, az egyetlen baj csak az, hogy nála valahogy olyan laza és sármos, nálam minden bizonnyal röhejes. Na jó, nagy levegő, beszív, kifúj, kihúzom magam, aztán irány a könyvtár, közben meg úgy tűnik, újratanulok járni, mert hogy az a bizonyos kifutókra jellemző és magassarkúban általam sűrűn gyakorolt sétaféleség így nem megy, az két lépés után világos lesz. Zsebeimbe mélyesztem a kezeimet, amint sikerül eljutni arra a szintre, hogy már nem akarok orra esni a lábamban, és úgy érzem, hogy újra tudok menni, majd irány a könyvtár, hátha találok ott valamit. Talán ha azt mondom, hogy új diák vagyok, egy ideig még megúszhatom a kérdezősködést. Megfelelő néven gondolkodva sétálok be a könyvtárba, köszönök a könyvtárosnak, aztán amilyen gyorsan csak lehet, igyekszem kikerülni az emberek közül, mert az az érzésem, minden tekintet rám irányul. A polcok között a szemem gyorsan megakad egy átváltoztatástan köteten, hát lábujjhegyre állva igyekszem levenni elfeledkezve velem született bénázási hajlamomról, így természetesen sikerül a fél polcot vele rántani, amikor kissé kibillenve az egyensúlyomból a földre csüccsenek. Ha csak a fejemre hullana az egész, az se lenne nagy tragédia, de az egyik kötet olyan szépen kap el egyetlen frissen felfedezett kényes helyen, hogy kínomban feljajdulok jó hangosan, és hirtelen azt se tudom, hová kapjak, a számat fogjam-e be, vagy... könny szökik a szemembe hirtelen, miközben ajkamba harapva igyekszem meggyőzni magam, hogy nem is fáj annyira, bár ha tényleg fiú lennék, biztos, hogy rohannék megnézni, hogy ettől lehet-e impotens az ember fia. És ha fiú maradok? Jesszus. Ha így kell leélni az életemet? Az oldalamra fordulok a könyvek között, összegörnyedve egyelőre még, mert ez most tényleg fájt, mindjárt feltápászkodom ám, csak tűnjön biztos pontnak a talaj, addig nagy levegő, és remélem, hogy nem csődül körém mindenki, vagy helyben elásom magam.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. június 8. 22:15
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. június 8. 22:32 | Link
Weöres Ioana Médea

Nagy lelkesedéssel indultam neki ennek az olvasósdinak. Hát nem igazán állíthatnám, hogy sikerrel jártam, ugyanis már az első oldalon kiderült, hogy a könyv nyelvezete értelmezhetetlen. Nem is tudom eldönteni, hogy latin, vagy valami más, akár esetleg egy elhalt nyelv volna, de azt biztosan megállapíthatom, hogy egyáltalán nem magyar. Mérgelődök egy pár percet magamba aztán becsapom a könyvet, talán kicsit túl hangosan is, mivel pár mérges tekintet talál meg. Bocsánatkérően emelem fel a kezem és elhúzom a számat. Hát ezt nem így terveztem. A kezemben lévő könyvre tekintek ismét, majd valamilyen oknál fogva újra kinyitom. Hátha most már magyar nyelvű? És valójában nem is butaság ilyenre gondolnom, hiszen varázsvilágban vagyunk, könnyen lehet, hogy csak el van varázsolva a könyv és talán egy újabb kinyitásra megváltozik. De nem, szóval ismét becsukom, aztán pedig újra ki. Ezt eljátszom egy ideig, végül sikerül meggyőződnöm róla, hogy nem volt igazam, nem változott meg semmi, közben pedig a körülöttem lévők valószínűleg teljesen hülyének néznek. Elpirulok és lejjebb csúszva a fotelen igyekszem inkább elsüllyedni. Rövidnadrág van rajtam, így a lábam szabad bőrfelülete a foteléval érintkezve nevetségesen kínos hangot ad ki, miközben éppen azon igyekszem, hogy ne hívjam fel magara a figyelmet. Azonban ismét csak morgós szempárokkal találkozom. Kezem az arcom elé kapom, mintha így már nem látna senki. Nem hiszem el, hogy nem tudok feltűnés nélkül megnézni egy könyvet... Miután már leszakadtak rólam a mérges tekintetek ismét kinyitom a könyvet és lassan elkezdem lapozgatni, hátha találok benne valamit amit én is megértenék, egy képet, bármit. Konkrétan egyesével lapoztam végig egy kétszázötven oldalas könyvet, de nem leltem semmire, amit érthetnék. Ezúttal sokkal óvatosabban, két kézzel zárom össze a könyvet és óvatosan állok fel. Csendesen a polcsorok közé settenkedem és igyekszem megtalálni, hogy honnan is vettem le ezt az értelmezhetetlen vacakot. Hirtelen zajra leszek figyelmes, a mellettem lévő sorban borulnak a könyvek, hangos kiáltás és mozgolódás. Gyorsan odasietek és egy fiút pillantok meg jó pár könyv között, ahogy a földön fekszik. Innen kicsit úgy tűnik, mintha úszna a könyvekben - szó szerint! Lehet, hogy ez volt a terve, a nagy álma?! Könyvek között lubickolni. Nos, ez még sosem jutott eszembe, de biztosan jó móka lehet. Félreteszem magamba a gúnyos, de egyben igen vicces megjegyzéseket. A kezemben lévő könyvet leteszem az immáron üres polcra, majd leguggolok a fiú mellé.
- Minden rendben? - Ahogy kimondom, már magam is tudnék válaszolni a kérdésemre, hiszen teljesen egyértelmű, hogy nincs rendben, most borított magára egy fél polcnyi könyvtömeget, persze, hogy nincs minden rendben. - Kell segítség? - Na ezt már valamivel ésszerűbb kérdésnek vélhetjük, habár valószínűleg ha már idejöttem illene segítenem és nem pedig egy szó nélkül elsétálnom. Határozottan kinyújtom a kezem, hogy felsegítsem az ismeretlen balszerencsést a földről. Úgy látszik nem csak én "nem tudok" viselkedni a könyvtárban.
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 8. 23:30 | Link
Laduver Nerella Rodé
férfiasabb kivitelezésben

Szeretem a könyvtárakat, amíg nem fájdalmas találkozásaim vannak a könyvekkel, most azonban rövid időn belül sikerül összehozni egy elég kellemetlen módozatát ennek. Egy vaskosabb kötet olyan kellemetlen ponton kap el, hogy feljajdulok tőle. Mindig is kíváncsi voltam, tényleg annyira fájdalmas pont-e, mint mondják, hát most már tapasztalatból tudom, hogy felér egy achilles-sarokkal, és most még én is veszélyeztetett példány vagyok e téren. Aucs, aucs. Oldalamra fordulva igyekszem nem visítani, vagyis hát na, a hangom mélységéből ítélve bömbölés lenne, de én vagyok az erősebb, nem a fájdalom, ajkamba harapva igyekszem csendben maradni. De szép is lenne kirohanni most a hegytetőre, kiordítani magam, aztán vissza, de itt ez nem opció, marad a padló a könyvek között, és az idő. El fog múlni. Közben azért persze, hogy máris akad közönség, mert ez már csak így működik, pillanatokon belül megjelenik egy lány mellettem, és olyat kérdez, hogy legszívesebben szembenevetnék vele. Persze, hogy minden rendben, csak jókedvemben fetrengek itt a padlón, mert hirtelen ez tűnt a legjobb ötletnek azt illetően, hogy hogyan töltsem el az időmet a könyvtárban. Felnyögnék, de morgás lesz belőle - ennyi, ha nem vagyok tudatában annak, milyen is most a testem, mert minden nem úgy van, mint az este volt - aztán feltápászkodok valahogy ülő helyzetbe.
- Ha impotens lehet az ember attól, hogy... szóval egy kellemetlen találkozástól egy lexikonnal... akkor tuti most lettem az, de amúgy minden oké, csak ez nagyon fájt. Nagyon-nagyon - jelentem ki, még mindig az az érzésem, hogy ez sose fog elmúlni teljesen, de azért megkapaszkodok a legközelebb eső polcban, feltápászkodom a földről, és igyekszem kihúzni magam.
- Amúgy bocsánat, ha megzavartalak - suttogni igyekszem, hogy ne zavarjak másokat is, de már megint ugyanaz a probléma, nem vagyok szokva az új hangomhoz, így máris pisszeg valaki. Elhúzom a szám, és még halkabbra fogom, felemelve pár könyvet, vissza kellene őket pakolni ugyanis a helyükre.
- Szóval nem akartam zavarni, véletlen volt az egész, és köszönöm, valahogy túlélem, bár ha visszapakoltam, lehet meg kellene látogatni a gyógyítóit. Tudod, merre van? Különben... én... ühm... Jason - nyögöm ki az első eszembe jutó nevet, legalább a Médeához kapcsolódik, csak nem felejtem el, hónom alá csapom a könyveket, megrázom a fejem - megirigyelhetnének a tikkesek a mozdulatért -, hogy a hajam ne lógjon a szemembe, és kezet nyújtok neki. Vicces lesz így az élet, ha így maradok.
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. június 8. 23:59 | Link
Weöres Ioana Médea

Legbelül azért egy kicsit örülök, hogy így alakult, hogy nem csak én hangoskodom. Tudom nem szép dolog, de jó tudni, hogy nem csak én vagyok egyedül ilyen nevetségesen szerencsétlen, persze ettől függetlenül azért nem kívánok senkinek se rosszat, csak na. Az ismeretlen srác elég morgós kedvében van, mondjuk ez teljesen érthető, én se kívánnék magamnak egy könyv - rosszabb esetben lexikon - esőt. Eleve valamiért olyan érzékeny a bőröm meg az egész testem, hogy én tuti helyben sírva fakadtam volna egy hasonló helyzetben. A fiú mindenesetre egész jól tartja magát, habár látszik, hogy elég komoly fájdalmai vannak. Beszédéből azt veszem ki, hogy sikerült pont a legérzékenyebb pontját megütnie, így teljesen érthetőek a szenvedései. Viszont lány vagyok, fogalmam sincs, hogy egy ilyet, hogy lehetne elmulasztani, meg eleve az már nem is az én dolgom lenne... Ha a kezét, vagy lábát ütötte volna meg, akkor még azt mondom, hogy oké, na de így...? Az ismeretlen végül a segítségem nélkül tápászkodik fel. Nos, jó. Ha nem, hát nem. Bocsánatot kér, hogy megzavart, amin egy kicsit elmosolyodok és visszatartok egy nevetést, nincs szükségünk több mérges tekintetre. Ezek szerint Ő engem nem hallott az előbb, ami annyiból jó hír, hogy legalább én nem voltam olyan zajos, bár szerintem neki sikerült totálisan rákontrázni a dologra, talán túlságosan is.
- Hát azt egyből gondoltam, hogy nem szándékosan rántottad magadra a polcot a halom könyvvel. - Hirtelen eszembe jut az előbbi gondolatom, miszerint könyvek között szeretett volna úszni, ezért egy újabb mosoly jelen meg az arcomon, de gyorsan le is törlöm, nehogy azt higgye, hogy kinevetem. Lehajolok két könyvért és segítek neki visszapakolni, habár fogalmam sincs, hogy milyen rendszer volt itt felállítva, szóval csak úgy random pakolgatom a könyveket. Remélem nem fog idejönni a könyvtáros és kiküldeni minket. Közben az ismeretlen a gyógyító szoba hollétéről kérdez. Egyszer már jártam ott egy kviddicses sérüléssel, de nem igazán ragadt meg az odavezető útvonal, bár ha elindulunk, lehet, hogy eszembe jut.
- Nem emlékszem pontosan, de rémlik valami. - Biztosan át fut az agyán, hogy egy "rémlik"-kel, túl sokra nem megy, de nem tudok mit tenni, ha egyszerűen ez az igazság. Aztán eljön a pillanat mikor az idegen többé már nem lesz idegen, helyette Jason. Hogy mennyi külföldi jár ide? És milyen jól beszélik a magyart! Vagy elképzelhető, hogy ez csak egy becenév, fogalmam sincs. - Engem Nerellának hívnak. - Egy pillanatra ránézek, míg bemutatkozom, aztán csendben pakolok tovább.
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 9. 04:10 | Link
Nerella

A szobámban kellett volna maradni, és kitapasztalni kezdetnek, hogy mi a fene van a hangommal, meg az új fizikai valómban egyáltalán mi hogyan működik. Még esetlenebbnek érzem magam, mint általában. Olyan idegen minden porcikám, a hajamtól egészen a lábujjaimig. Erről jut eszembe, hogy már majdnem sikerült elfelejteni, hogy nyom a cipőm, a következő sétám talán éppen a faluba fog vezetni és veszek pár ruhadarabot, mert ki tudja, meddig leszek így. Lehet, hogy holnapra elmúlik, mint egy rossz álom, de lehet, hogy tovább tart, és akkor meg nem mászkálhatok folyton ebben a pólóban meg melegítőben. Minden esetre jó kis bemutatkozás a könyvtárban a jelenetem, felejthető véletlen se lesz az új valóm, úgy érzem. Feltápászkodom, ha már társaságom is akadt, és bocsánatot is kérek, amiért megzavartam, elvégre ahhoz, hogy ide jöjjön, először hallania kellett a zajt, amit csapnom sikerült, akkor meg valószínűleg megzavartam abban, amit éppen csinált. Elvigyorodok azért arra, amit mond, és megvonom a vállam.
- Nem tudhatod, hogy nem szerepel-e a bakancslistámon tételként, hogy egyszer az életben magamra akarok borítani egy egész polcnyi könyvet - jelentem ki, már csak azért is, hogy értsen, min vigyorgok olyan jól. Na ez is furcsa egyébként, én legfeljebb mosolyogni szoktam, de most ahhoz képest túl szélesre húzódik önkéntelen is a szám, hogy kivillannak a fogaim. Pff, meg se néztem, hogy nem csorbák-e, vagy nincs-e fogszabályzóm esetleg. Gyorsan levakarom a vigyorom, és nyelvemet végighúzom a fogaimon. Nem akadok fel semmin, fogszabályzó kilőve, csorbának se tűnnek, max sárgák lehetnének, de mostam fogat, ma már vagy ötször is, kizárt ... juj, remélem azért, hogy nem valaki más testét örököltem át, és nem senyved az enyém valaki másnál, mert az aztán nagyon nem lenne jó. Közben azt mondja a lány, hogy rémlik valami a gyógyító kapcsán, bár azzal különösebben sokra nem megyek, ha nem tud biztosat. Nem baj, lassan már úgyis egészen tűrhetően fájdogál csak a frissen szerzett érzékeny pontom.
- Nem is fontos annyira, azt hiszem, egyben maradok gyógyító nélkül is. Egyszer inkább ezeket kellene felpakolászni amúgy is - mondom inkább, majd neki is látnék a lerántott irományok visszarendezésének, csak előbb még bemutatkozom. A Jason jut eszembe kapásból, azazhogy pontosabban a Iaszón, de minek kínozzak külföldieket esetleg holmi ilyen nevekkel, noha talán illene egy teljes bemutatkozás, már amennyire az a jelen helyzetben egyáltalán lehetséges.
- Örvendek, Nerella. Szép név. Milyen eredetű? - érdeklődöm halkan beszélve még mindig, még mielőtt újabb pisszegés lenne az eredménye a nem adekvát hangerőnek. Nem különösebben tűnik magyarnak a neve, bár beszélni szépen beszéli a nyelvet. Talán ő is csak félig lenne magyar, mint én? Vagy egyszerűen csak itt nőtt fel? Mindjárt kiderül, ha meg nem, akkor legfeljebb rákérdezek. Közben azért igyekszem mihamarabb felpakolni a könyveket a polcra, és Nerella is segít, így csak még gyorsabban fog ez menni, még úgy is, hogy obszesszív-kompulzív késztetéseimnek engedve elkezdem az írók neve szerint abécé-sorrendbe rakni a könyveket, egy könyvtárban egyébként is úgy szokás, polcon belül csak nincs más rendszer, nagyon remélem.
- Igazán nagyon köszönöm a segítséget  - hálálkodok azért felé fordulva, miközben pakolászgatok lelkesen, ha tudnék fütyülni, talán még azt is művelném most mellé, de így megúsznak pár áriát az olvasgatók, egyelőre, csak azt kell végighallgatni, ahogy tologatom ide-oda a könyveket.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. június 9. 04:11
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. június 9. 10:10 | Link
Weöres Ioana Médea - Jason

Kivételesen azt mondhatom, hogy egészen feloldódtam a fiú társaságában, ami azért érdekes, mert eddig nem igazán sikerült olyan diákkal találkoznom itt a kastélyban, aki mellett sikerült egyből felengednem. Talán a szerencsétlensége miatt ilyen visszafogott, vagy talán alapból ilyen a természete. Nálam jóval idősebbnek látszik, az idősebb tinédzserek - főként a fiúk - előszeretettel kezelik le a náluk fiatalabbakat. Viszont ebben az esetben ez szerencsémre nem így történik, vagy hát ki tudja mi lesz majd két perc elteltével? Kicsit szomorú, hogy egyből arra asszociálok, hogy valaki biztos összeesküvés elméleteket sző, de ahogy mondani szokás: Jobb félni, mint megijedni.
Elmosolyodok azon amit mond, még egy halkabb nevetést is megengedek magamnak, de gyorsan el is hallgatok, biztosan mindenkinek elege van már belőlünk. Én is hasonlóra gondoltam mint ő, csak abban még a könyvek közti lubickolás is szerepelt. Nos nem jártam messze a feltételezésemmel, de természetesen ő se gondolta komolyan amit mondott. Vagy ki tudja? Már nem merek semmit se biztosra állítani, itt, a varázsvilágban nem is lehet, legalábbis egy magamfajta sárvérűnek. Engem állandó meglepetések érnek, mivel nem vagyok teljesen tisztába a varázsvilág rejtelmeivel, de szép lassan kezd minden kikristályosodni. Előbb-utóbb csak fény derül mindenre.
Jasonnek nincs szüksége a gyógyítóra, aminek hallatán egy kicsikét fellélegzek. Egyrészről azért, mert így legalább nem égek be, hogyha eltévednénk, másrészről legalább nem esett komolyabb baja. Lassan pakolásszuk a könyveket fel, vissza a polcokra, teljesen rendezetlenül. Mindenesetre legalább arra figyelek, hogy a könyvek feliratos gerince nézzen kifelé. Ami érdekes, hogy a könyvtáros hölgy még nem jött ide, hogy kitessékeljen minket. Biztosan belemerült a rengeteg tennivalójába. De ha ezt nem vette észre, akkor vajon mi az, amire felfigyelne? Vagy lehet, hogy tisztában van azzal, hogy mi történt itt, de úgy van vele, hogy majd inkább később rendet rak.
Az ittlétem során először nem estek nekem a nevem miatt, hogy biztosan külföldi vagyok, bár lehet ennek az az oka, hogy a Jason sem tűnik éppenséggel egy magyar névnek. Mindenesetre fellélegzek, habár azért rá lett kérdezve a nevem eredetére.
- Görög - válaszolom röviden. A jelentését inkább kihagynám, mivel eléggé nevetségesnek tűnhet. Nedves, vizes. Nem, ezt az információt megtartom inkább magamnak. A Rodénak sokkal szebb jelentése van: rózsa. Na de a kettő együtt... vizes rózsa? Na jó, ez maradjon inkább csak az én titkom.
Közben szépen lassan sikerült felpakolni az utolsó könyvet is. Hirtelen eszembe jut az a könyv, amit még pár perccel ezelőtt én tettem le valamelyik - akkor még - üres polcra. Na mindegy, a lényeg, hogy most már minden a helyén van, mármint nagyjából. A könyvek sorrendje biztosan nem így nézett ki még a baleset előtt, de inkább rendezetlenül a polcon pihenjenek, mint szanaszét a földön.
- És amúgy mit kerestél ilyen lelkesen? - Mi volt az, amiért magára kellett rántania a fél könyvtárat? Biztosan valami rendkívül izgalmas könyv lehetett, ha ennyire megakarta szerezni.
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 9. 16:11 | Link
Nerella

Vajon az új valómmal magabiztosság is több járna? Kicsit úgy érzem egyébként, hogy most sokkal jobban hasonlítok apura, mint lányként, még ha a bénázási tehetségem nem is tűnt el nyomtalanul. Ehh, lehet, hogy nem is aggódni kellene a dolgokon, hanem kiélvezni, hogy több vagyok százhetven centinél, meg egészen kellemes mély hangom lett, már ha normális hangerővel beszélek, és nem morgok, bár az államon az a legalább egy napos borosta nem éppen kedvemre való. Kezdenem kell valamit vele, ha visszaérek a szobámba, egyelőre azonban itt hagyjak rendet magam után, és ha már odajött a lány, akkor a bocsánatkérést követően szóba elegyedek vele. A gyógyítóhoz való séta gondolatát elég hamar elvetem, különben sem rajongok értük, sőt, kerülöm őket, hacsak lehet, és különben is már lassan teljesen elmúlik a fájdalom, és még tanulságot is vonhatok le az egészből - tudom, hogy miért mondta apu, hogy ha hímnemű egyed akarna valaha is bántani, magas térdemelés a megoldás, aztán futás, de gondolataimba merülés helyett inkább visszatérek a társaságomhoz, főként hogy olyan nevet hallok, amivel még sose találkoztam. Rákérdezek, majd máris felfele görbül a szám szeglete, amint választ ad. Görög, akárcsak az enyém. Apu imádja a mitológiát, akárcsak én, onnan jött a Médea, de most hirtelen a Iaszón is.
- Huuu... komolyan? Az enyém is. Mármint na... Iaszón eredetileg, csak nem látom értelmét, miért kínozzak vele másokat, a Jason sokkal könnyebben megjegyezhető és kiejthető külföldieknek. Mondom én... mintha Kolozsvár nem lenne innen nézve külföld. Te honnan érkeztél? Nagyon szépen beszéled a nyelvet, rég tanulod? - máris belelendültem a kérdezésbe hirtelen, egy pillanatra még a rendezgetéssel is megállva, hogy rápillantsak. Azt hiszem, sose fogom elfelejteni azt a jelenetet, amikor Noel gyakorlatilag számon kérte, miért nem figyelek rá, úgyhogy bármennyire is nehezemre esik, igyekszem elkerülni, hogy másik is így lássák. Rápillantok, majd helyére teszek pár könyvet, aztán a kérdésére, hogy mit is kerestem, kissé elgondolkodva pislogok magam elé a polcra. Mit is? Mit is? Jaa, átváltoztatástant, de igazából annyira már nem is fontos.
- Csak valami érdekes átváltoztatástant, mert kissé hadilábon állok vele - válaszolok, már megint egy kicsit hangosabban a kelleténél, de most csak vállat vonok a pisszegésre, nem érdekel különösebben, úgyis megyek már.
- Nincs kedved véletlenül a másik könyvtárhoz? Általában kihaltabb, de ott is jó sok érdekes könyv akad - kérdezem, megyek én egyedül is, ha nem csatlakozik, de ha még eltársaloghatunk görög nevekről és mitológiáról például, ki nem hagynám az alkalmat. Kérdőn pislogok rá, ismételten megigazítom a hajam, mert arcomba lóg a fele legalább, majd zsebembe mélyesztem a kezeimet, és várok a válaszára, attól függ, hogy egyedül teszem-e ki innen a lábam, vagy sem.
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. június 9. 18:58 | Link
Weöres Ioana Médea - Jason

Végre nem csak a szobámban kuksolok vagy éppen valahol máshol bújom a könyveket. Végre társalgok is, egy kis közösségi életet élek. Nehezemre esik itt, a kastélyban társaságra lelni, annak ellenére, hogy sok diák van. Ha pedig sikerül valakivel szóba elegyednem, foggal-körömmel küzdök, hogy minél jobban megismerjem a beszélgetőpartneremet és a varázsvilágot is.
Lassan felpakoltuk a könyveket én pedig a "művünkre" pillantok. Okát megmondani magam sem tudom, de azt biztosan állíthatom, hogy ha valaki rápillant a polcsorokra, egyből észrevenné, hogy valami nagyon nincs rendben. Úgy gondolom az lenne a legjobb, ha minél hamarabb elhúznánk innen a csíkot mielőtt még lebuknánk. Vagyis végül is nem csináltunk semmi rosszat. Én legalábbis biztosan nem, de valójában Jason sem. Egy egyszerű baleset történt és az is biztos, hogy nem ez volt az első ilyen vagy ehhez hasonló eset. Mi pedig csak elrendeztük a kupit, amit Jason alkotott.
És újra ugyanaz a megszokott móka. Ismételten külföldi lettem. Habár beszélek idegennyelveket, nem tartom magam külföldinek - legalábbis itt Magyarországon -, de már egyszerűen annyian vádolnak meg a származásommal, hogy kezdem én is elhinni. Lehet egyszerűbb lenne mondjuk franciának vallanom magam, akkor csak megdicsérnék az akcentusom és a kiejtésem és téma le lenne zárva. Még esetleg megkérdezik. hogy miért jöttem ide, de aztán tényleg túl lehetne lépni a témán. Most viszont állhatok neki megint magyarázkodni. Unom már, nagyon unom.
- Magyar vagyok... - Elégedetlenül sóhajtok. Komolyan fontolóra veszem, hogy inkább nevet változtatok. Vagy lehet egyszerűbb lenne kiköltöznöm egy másik országba. Nem tudom felfogni, hogy mindig így járok. Bezzeg egy Vanessza vagy egy Jennifer nevű lánytól esze ágába se lenne senkinek se megkérdezni, hogy ő vajon mióta tanulja a nyelvet? Csalódottan eresztem le a vállam, végül is már hozzászoktam.
Jason hangja szakítja meg belsőmorgolódásom. Szóval átváltozástan könyvet keresett. Nos, én nem mertem még felvenni ezt a tantárgyat, de lehet, hogy ezek szerint nem is olyan könnyű.
- Másik könyvtár? - Ez most teljesen új. Ha van ez a hatalmas könyvtár, minek ide még egy? Most teljesen összezavarodtam. Két könyvtár. Mitől különböznek egymástól? Nem fért el itt az összes könyv? Fogalmam sincs, hogy miről lehet szó. Aztán hirtelen bevillan valami. Egyszer egy Eridonos lánnyal, ha jól emlékszem Elenával beszélgettem valami titkos könyvtárról. Ő említette meg és azóta is el akarok oda jutni, de gőzöm sem volt róla, hogy hol keressem, na meg persze nem akartam egyedül odamenni. - Persze, menjünk! - Lelkes vagyok, aztán egy pillanatra az a gondolat suhan át a fejemben, hogy talán nem is szeretné a társaságom. Viszont, ha így volna, nem kérdezte volna meg, hogy szeretnék-e vele tartani. Lehet, csak udvarias akart lenni, viszont ha valóban így van akkor vessen magára, maximum egy kínos beszélgetéskeretein belül elküld. Engem is érdekel a titkos könyvtár, ezek szerint őt is. Maximum megyünk külön utakon, bár azért úgy vettem le, hogy nem zavarja különösebben a társaságom.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet