36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. február 13. 19:46 | Link

Michelle

Szégyen, nem szégyen, még egy Rellonos diáknak is készülnie kell a vizsgaidőszakra. Az elsőéves fiatal még hónapokkal ezelőtt, egy Lyrával való beszélgetés alkalmával említette meg a lánynak, hogy jobb eredményeket fog elérni, mint ő, és ezt bár régóta nem alkotnak egy párt, a mai napig komolyan gondolja. Akkor fogadás tárgyaként szerepelt a tanulmányi eredmény, most viszont kutya kötelességének érzi, hogy ne csak gaztetteivel, de a vizsgák kitűnő teljesítésével is emelje háza színvonalát.
Hajnali ébredését követően a manók népes közösségébe, a konyhába sietett, hogy csak mint otthon, velük is nyugodt szívvel szolgáltassa ki magát. Szokásává vált az elmúlt időszakban, hogy mindent másokkal csináltasson meg, és csak azokat a dolgokat vállalja saját maga, amihez pálca, szövetséges, avagy ásó szükséges. Elkényelmesedő diákká vált az év végéhez közeledvén, és ezt cseppet sem bánja. Lustán tekint környezetére, legtöbb diáktársát szánja, másokat önmagában becsmérel, és csak keveseket ismer el.
Gondolatait még valahol hálókörletében hagyja el, a könyvtár felé sietve már csak a fontos könyvek címein jár az agya, és többször azon kapja magát, hogy attól tart, esetleg valaki meglátja őt a könyvek fölött görnyedni, és híre megy annak, hogy Ombozi Noel olvasni is tud, nemcsak sírt ásni. A reggeli óráknak hála a könyvtár üres némaságában áll, senkit nem lát odabent, még a könyvtáros kisasszonyt sem, aminek külön örül, mert még előtte sem szeretné kínosan érezni magát, amiért a délelőtt folyamán a porosodó köteteknek szenteli figyelmét. A felcímkézett sorokat járja, hol az egyikben, hol a másikban kutatja a számára értékkel bíró címeket, komoly tekintettel szlalomozik a dohos helyiségben, egy sarki asztalra pakolva az időközönként felgyülemlő tudáshordozókat. Az asztalka hamar megtelik, és Noel az egyik polcnak dőlve figyeli a jelentős mennyiségű kötetet. Azt nem tudja, hogy mikor fog velük végezni, de kedvét már csak az is lelombozza, hogy ő maga ki sem fog látszódni a könyvek mögül, ha egyszer végigér listáján, és leül az egyik székre. Halkan dúdol egy harcra ösztönző nótát, és még egy kört tesz a Magia Generalis, azon belül is az átváltoztatástannal foglalkozó sorban. Nem gondolta volna, hogy tanárai ennyi anyagot képesek lesznek már elsőben is feladni nekik, de a roskadozó asztalra pillantva mélyen csalódnia kell.
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. február 13. 21:08 | Link

A kis eminens Rolleyes

    Vizsgaidőszak. A rettegett szó, amelynek hallatán a diákok nem négy, hanem huszonnégy égtáj felé reppennek szét, ki azért, hogy tanuljon, ki azért, hogy megkerülje a tanulás rögös útját és puskát írjon a vizsgára. Mi tagadás, az utóbbi lényegesen egyszerűbb megoldás, nem csoda hát, ha Michelle is ezt a verziót preferálja. Amit tudnia kell, azt megjegyzi, de minden apró részletre teljesen felesleges emlékeznie, ráadásul tudományosan bizonyított tény, hogy aki puskát ír, az egyben magába is issza a tudnivalókat. Mindenesetre egy részét biztosan.
    Tekintve, hogy Mich – jó rellonoshoz híven – elhányta valahová a tankönyveit, így mehetett a könyvtárba okosodni. Tiszta ideg volt, mert úgy tervezte, a szobájukban szépen mindent kijegyzetel, valamennyi meg is ragad, aztán körbeterrorizálja a terrorizálandókat és alszik egy jót. Nos, ez az elgondolás már magánál az írott irodalom pontnál meghiúsult, így arra ítélte szabadnapját, hogy a könyvtár szentélyében roskadjon, míg minden anyagot össze nem gyűjt. Aki trehány, annak vállalnia kell a felelősséget a dolgaiért, vagy azok hiányáért. Persze mondanom sem kell, hogy az egyetlen olyan dolog, amit nem tud elhagyni, az kedvenc kézi kése – meg még vagy öt másik darab az övének hátsó részén egy tokban. Mint mindig, kezében forgatta a legélesebb és legjobb pengét, csak hogy a diákok érezzék a törődést. Kétség sem fér hozzá, ha valaki belekötött volna a lányba, az valószínűleg gondolkodás nélkül beleröpíti a kést a gaz elkövetőbe. Ez a törvény. Az ő törvénye.
    Az ajtón belépve csend és hullaszag fogadja. Bár utóbbi csak a teljesség igénye végett, mert önmagában a némaság snassz kifejezés a helyiség szellemének leírására. Még a könyvtáros hölgyet sem látni sehol, pedig ha valaki, ő biztos itt kéne, hogy leleddzen. Na nem mintha gondot okozna Michelle-nek, hogy nincs társasága. Az SVK felé indul el és útközben megpillant egy túlbuzgó gólyát. Szánalom, hogy mennyire tepernek ezek is mindössze egy vizsgajegyért. Mint a ma született bárányok, úgy tesznek, a folyosón a könyvükbe mélyednek és fellöknek mindenkit, utána meg csodálkoznak, ha felkenik egyiket-másikat a falra. Van mindenhol ki nem mondott hierarchia, itt pedig a csúcsragadozók a zöldek, bárhogy is tagadjuk mindezt. Miután a lány összeszedte a megfelelő tankönyveket, ledobta őket az asztalra, amelyen már amúgy is egy halom könyv tornyosult. Eddig bár nem vett tudomást háztársáról – mert nyilván az, abból ítélve, ahogyan az irományokat fixírozza -, most mégis kedve támadt gúnyosan elvigyorodni, a kis tanuló palántára meg egy lenéző pillantást vetni. Egye meg a szívét roston sütve, fogja ő ezt még máshogy is csinálni. Tekintetét újra a fiúra emeli, de nem szól semmit, csak farkasszemet néz vele. Ez amolyan területfoglalás, hasonlóan működik, mint a kutyáknál, csak ők körbepisilik a kijelölt helyeket, a rellonosok meg leszemezik, illetve leátkozzák. Tök logikus.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. február 14. 18:41 | Link

A kis stírölő Rolleyes

A nagy csend, ami a könyvtárba lépésekor fogadja, sajnos hamar a ködbe vész, hiszen alig végez a könyvekből asztalára állított toronnyal, máris társasága akad, akire nemhogy egyáltalán, de még olyannyira sem vágyik. Az itt eltöltött egy éve alatt most először teszi be lábát a dohos könyvek világába, hogy olyat tegyen, amihez csak nagy ritkán folyamodik, és lám, azonnal kíváncsi kislányok gyűlnek asztalához, mintha csak hatalmas mágnesként vonzaná őket maga köré. A lány köszönésére halkan, s hangjába csempészett elutasítással morog vissza, ezáltal is jelezve neki, hogy nem kívánatos személy, aki jobban tenné, ha áthurcolná összeszedett könyveit egy tőle jó messzire eső asztalhoz, és ha már itt tartunk, legyen szíves, és ne szóljon hozzá még egyszer. Elég neki az a megrázkódtatás, hogy itt kell lennie, és pár nap múlva vizsgákon kell kitűnően teljesítenie, nincs szüksége még több feszültségre, és mint pontosan tudjuk: a nők alig járnak mással, mint élethosszig tartó feszültséggenerálással.
Noel a mellé helyezkedő évfolyamtársával nem törődik, többet rá sem néz, helyette maga elé veszi a borítójuk alapján osztályzott, az átlagosnál érdekesebbnek ígérkező köteteket. Mindbe sorban belelapoz, majd nyitott formájukban maga elé teszi őket, hogy ha az egyiket megunná, akkor a másikkal tudja folytatni az olvasást. A pillanat, ami az első példány megunását ígéri hamar elérkezik, és bár a rellonos tizenöt oldalt sem olvasott az első könyvből, a következőhöz fordul, és megsárgult lapjait átlapozgatva megkínzott arccal fújja ki magából az időközben bent ragadó levegőt. Hátradől recsegő székén, karjait mérgesen mellkasa elé fűzi, és az egyik átváltoztatástan könyvet becsmérli. Kritikus állapotokat él át már az első tanulással töltendő napján, és zúgolódó gondolatai helyett kínos csend zaja járja át fejét. Olyan némaság, üresség, és unalom van most benne, amit már régen érzett, és legtisztább emlékei szerint már akkor sem tudta hova tenni ezt a szerencsétlen jelenséget. A dohos, száraz levegő miatt torkát megköszörüli, majd új erőre kapva egy illemtannal foglalkozó kötethez nyúl. Az író készséggel megfogalmazza
a köszönés alapszabályait, amin Noel hangosan röhögni kezd, hiszen a sorok szerint ő csak nagy ritkán jár el a szabályoknak megfelelően. Továbbhalad a sorokkal, de percek múlva már azt sem tudja, hogy pontosan mit is olvasott, így amikor felpillant az olvasásból, el sem hiszi amit lát. Hogy Michelle hogy kerül ide, az rejtély, de jelenléte gyorsan feldobja a helyiség hangulatát. Noel elvigyorodik, és az illemtan könyvre könyökölve tartja a szemkontaktust a lánnyal. Azt nem tudja mióta bámulja őt a háztársnő, de egyértelmű, hogy miért teszi, és ő semmi pénzért nem adja meg neki azt az örömöt, hogy a farkastörvényeknek megfelelően győzedelmeskedjen felette.
- Tetszik a látvány, ha? - kérdését inkább vehetjük kijelentésnek, melyet széles vigyorával párosít, aztán egy röpke pillanatra tekintete leereszkedik a lány szemeiről, hogy - már amennyit az asztal, és a rengeteg könyve miatt lát belőle -, részletesen szemügyre vegye őt. Tökéletesen elégedett a szemben ülővel, igazi bombázó, akinek jelenléte megkoronázza a férfi nem legjobb napját is. Tekintete visszakúszik a vadorzó szempárba, aztán jobbjával egy gyors mozdulattal erősen meglöki az egyik könyvet, hogy az a lány elé boruljon, ezzel is csalva kicsit játékukban, és ha lehetőség van rá, akkor így kényszerítve vesztésre a szőkét.
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. február 14. 20:15 | Link

A kis eminens Rolleyes

    A csend, amely ellepi az amúgy is fojtogató helyiséget feszültséget ébreszt benne. Remek ötlet volt idejönni, púpnak sem kell a hátára az egész. Kifújja a levegőt és csak azért nem gyújt rá, mert azt már totális bunkóságnak érzi. Plusz nem lenne valami üdítő, ha kirúgnák a könyvtárból, mert akkor hogyan írna puskát? Ezen tényezők összessége azt eredményezte, hogy pár perc múlva elszántan járta a sorokat a tankönyvekért, pengéjét továbbra is bal kezében forgatva. Mikor már a polcokról halmozta ölébe az irományokat, muszáj volt abbahagynia a késforgatást, de az asztalhoz érve újra folytatta. Két elsős is jelen volt ott, ahol épp a csalás műveletét tervezte végrehajtani, ezek közül az egyik Noel volt. Michelle-t nemcsak hírből, de személyesen is ismerte a fiú és hát… Nos, mikor felpillant a könyvek mögül és végigméri, az mindent elmond. Nem jutottak el a barátság extrákkal kategóriába, lévén még ennek első fele sem következett be, de igény az utóbbira mindenképpen volna. Nem mondhatnánk, hogy a szőkeség bármi jónak elrontója lenne, de most épp nem tervezett etye-petyét senkivel, ráadásul teljesen lefoglalta a területkijelölés hosszas művelete. No igen, éljen a farkasszem párbaj, ami remélhetőleg mindent megold. Na mondjuk mikor Ozi megszólal, Mich türelme fogytán lesz. Honnan feltételezi a kis eminens rellonos, hogy bármilyen szempontból is partnere lehetne főhősnőnknek? Kész vicc.
- Meg ahogy azt te elképzeled – egy pillanatra borzalmasan nagy műmosolyt ereszt meg, de utána minden visszaáll a régi kerékvágásba. Bele sem pillant az előtte heverő könyvekbe, a szemkontaktust megszakítás nélkül tartja, mígnem könyvek borulnak elé. Másodpercek tizedrésze alatt történnek a gyors események: Michelle iszonyatos lendülettel pattan fel, széke is épphogy csak állva marad, kése kezében, majd Noel előtt az asztalba vágva, arcuk között pár centi távolság, hacsak nem csökkent idő közben milliméterekre és irtózatosan ingerült tekintet. A következő ajkakon kiejtett szavak suttogva visszhangzanak a tágas térben, közöttük lebegve nyughatatlanul.
- Velem te ne szórakozz. Egyszer mondom el, hogy te is megértsd. Légy olyan eminens, mint eddig és nem kapsz egy díszvágást a nyakadra. Fogod? – ahogy a mondat befejeződik, a lány sztoikus nyugalommal veszi ki az asztalból – a nem kissé mélyen beléállt – pengét, majd visszahelyezkedik székére. Heves vérmérséklet pipa, állítólag szeretik a férfiak. Mi tagadás, Michelle-nek nincs ellenére, hogy a fiú felkéri egy keringőre, de még az sem, hogy kekeckedik vele, bár hozzá kell tegyük, ez nem bátorság, vakmerőség. Így jobban végiggondolva, nem is rossz parti ez a gyerek.  Persze ezt majd az fogja eldönteni, hogy Noel állja-e a sarat.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. február 14. 21:04 | Link

Késsel játszó szőke leány Tongue

Hogy a napja lehetne-e ennél szebb, és izgalmasabb, arra rellonos tekintetben esély sincs. Ahogy meglátja a szőke háztársnőt asztalánál ülve, mereven őt bámulva, nemcsak vére kap új életet vékony ereiben, de a hideg is futkosni kezd gerince mentén. Na nem a félelemtől borsódzik háta, sokkal inkább a lányból áramló nőiességtől, ami ebből az asztalnyi távolságból igen nagy mennyiségben zúdul rá. Tetszik neki a Michelle által sziklaszilárdan tartott szemkontaktus, a szőke haja, a stílusa, és még a kés is vérpezsdítően jól áll a kezében. A kérdését feltéve - csakhogy tompítsa a lány területhódításra összpontosított figyelmét -, már sejti a rá érkező választ, és amint megkapja azt már villognak is fogai a széles vigyora alatt. Élvezi a helyzetet, és az időközben szaporodó asztallétszám sem képes elvonni figyelmét a pengével játszó szőke szemeiről.
- Ha tudnád, hogy miket képzelek - előredől székén, feje a könyvkupac fölött éppen, hogy csak kibukkan, de zöld szemei izzanak, többé nem érdeklik a kötelező olvasmányok, vagy a hamarosan nyakába omló vizsgaidőszak. Halkan, de annál tisztábban ejti ki a szavakat, adrenalin szintje egyre magasabban játszik érzékeivel, ő pedig rettentően élvezi, hogy mindezt úgy mondhatja, hogy közben nem engedheti szabadon a másik tekintetét.
Játéka a könyvekkel csak még inkább felborzolja a kedélyeket, ahogy a semmiből  egy egész kupac könyv borul a lány felé, az azonnal felugrik, majd mint egy igazi vadmacska ugrik Noel térfelére, pengéjét beleállítva az asztal lapjába, úgy hajol egészen közel a bátran játszadozó fiúhoz. Szavait mintha a fiú meg sem hallaná, a sajátjához közelítő ajkakban vesz el, miközben a szék támlájába nyomja hátát. Már rég nem a szemeket bámulja, sokkal inkább enged utat vágyódó gondolatainak, és ha szíve majd ki is ugrik helyéből a hirtelen történő események miatt, tekintete végig a rózsaszín, hangokat formáló szájra tapad. Miután a Saint-Venant lány nyugodt mozdulattal kiügyeskedi kését a sérült asztalból, ő felnevet, ezzel is kiengedve a feszültséget testéből, majd nyel egy óvatosat, és félrebillentett fejjel szólal meg.
- Az eminens nem nálam kezdődik, kár hogy ezt nem tudod rólam, és ha meg akarsz vágni, annak ára van.
Ezért a lányért még bőre épségét is odaadná, arról nem is beszélve, hogy milyen érzékinek és bujának találja a képzeletében lejátszódó játékot. Csókolni, érinteni, közben pedig elszenvedni a gyötrelmet, amit az éles pengével okozni képes neki Michelle. Vadállatias, pucér képzet, ami míg tűzben égő tekintetével a lányt nézi, lelki szemei előtt könnyűszerrel játszódik le.
- Na mi lesz? Elengedsz a szemeiddel, és csinálod amiért ide jöttél, vagy játszunk még egy kicsit?
A kérdés most sem valós szándékú, sokkal inkább leplezetlen felhívás keringőre, egyfajta szintlépés, amire talán nem a könyvtár volna a legmegfelelőbb helyszín, mégis ez az indulatoktól teljes fantáziakép válik eszménnyé, amiben két rellonos, egy kés, és másoknak bizonyára érthetetlen gondolatok játsszák a főszerepet.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. február 14. 22:21
Hozzászólásai ebben a témában

Cupido
INAKTÍV


Szerelem vesz körül minket (se)
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
Írta: 2014. február 14. 22:23 | Link

Love is in the air

Eljött az a bizonyos nap, amire már egy éve vár a pufók kis nyíltulajdonos! Olyan nagyon-nagyon régen volt már, hogy igazán ünnepelték, bárki is, az ő munkásságát, sőt, inkább bántották érte, mint köszönetüket fejezték ki, ami elég fájó pont számára még mindig, de ma nem ezé a főszerep! Vigyori pofikával reppent be a hidegből a kastélyba, a kis tavacska környékén járt, meg a falu határainál szorgoskodott, ma nem maradhat senki segítség nélkül, akinek szüksége van rá. Mint aki jól végezte dolgát pihen meg két festmény közelében, akik épp arról társalognak, hogy az egyik őket bántó rellonos fiú ment be a könyvtárba és el se tudják képzelni miért, nem úgy ismerték meg, mint aki szelíd, könyvtárba járó típus lenne. Női hangok kiszűrődése után a könyvtárból pedig már egyenesen felvillant a kis villanykörte a feje felett. Munka van!
Bereppenve olyat pillantott meg, amit az ő kedves szemei nem csak, hogy nem szoktak meg, de egyenesen elítélnek! Egy szőkeség magyarázott késsel, a fiú meg nevetett rajta. Hová fajulnak itt az emberek? Bár azt már távolról kiszagolta, hogy itt bizony a vonzalom már messziről érződik, csak a löket nincs meg hozzá. Szóval, ahogy a dal is mondja...szerelem van a levegőben, és nem, nem csak a dátum miatt. Mikor a könyvek a semmiből érkeznek és a rellonos lány felkapja a vizet és közelről kezd el sziszegni a fiúnak, akkor elhelyezkedik vele szemben, hogy meglőhesse. Előveszi a nyilacskát és a leányzó vállát célozza, de az éppen felegyenesedik így a hasa kellős közepébe érkezik a nyíl, majd ahogy jött, úgy el is illan láthatatlanul, csak a pillanatnyi fájdalmat hagyja maga után. Még mielőtt felfedné magát, alá bukik és a második nyilacskát is előveszi, amivel az úrfi combját célozza meg, sokkal sikeresebben, mint a leányka vállát. Most már csak a pillanat kell, mikor ismét egymás tekintetébe kapaszkodnak és nincs megállás, ráadásul a nyilacska se egy órára szól… Sikerült egy-egy hosszabb időtartalmút előszednie. Valójában így, ahogy rájuk néz, megérdemlik egymást, meg úgy egészen össze is párosíthatók. Elégedett mosoly után illan ki a könyvtárból, hogy további áldozatokat, illetve szerencsés egyedeket találhasson.
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. február 15. 20:48 | Link

Pici zöld sárkányom *-* (becupidózva)

    Idegesítő. Ez az egyetlen szó, amely a fejében keringett rellonos háztársával kapcsolatban. Mégis mit képzel ez magáról, hogy a teljesítményét, és úgy unblokk önmagát az egekig magasztalja? Arról nem is beszélve, hogy hogy van képe azt feltételezni, hogy Michelle vevő lenne rá. Ahhoz sokkal korábban kéne felkelnie és jóval többet kéne tennie az ügy érdekében. A pofátlansága bitang mód bosszantó, nem csoda hát, hogy a lány rövid úton elveszti azt a bizonyos türelmet.
- Addig örülj, míg fogalmam sincs róla – figyelmeztető hangsúllyal hagyta helyben a fiút, gondolván ezzel le is zárta igen csekélyke kommunikációs töltetű beszélgetésüket, csakhogy a másik nem igen óhajtotta feladni. Az ideg másodpercek alatt kúszott végig Mich testén, ami elég indítéknak bizonyult arra, hogy kését az asztalba mélyesztve „elbeszélgessen” Noellel. Mi tagadás, kissé heves megoldás, de a szent cél érdekében bármi jöhet. Miután úgy érezte, a másik kellően az agyába véste a hallottakat, pengéjét egyszerűen kihúzta a kemény fából és visszasüppedt jól megérdemelt helyére. Illetve tekerjünk vissza ahhoz a mozdulathoz, amikor épp hátsóbbik felét tervezi a székre helyezni, ugyanis hirtelen fájdalom nyilallik hasába, ami pillanatokon belül bár elillan és arcán sem látszik, valamelyest befolyásolja szőkénk mozgását. Aztán érkezik is a fiú válasza és… Na itt megint álljunk meg. Michelle kék szemei felcsillannak, arra a híres félmosolyra húzza a száját, de nyel is egyet és… Mi a fene? Dobog a szíve! Mármint, persze, naná hogy dobog, de most ÚGY dobog. Ver, mintha kalapáccsal ütnék, vagy egy turbómotor dolgozna benne. Aha! Megvan a bűnös! És te atya jó egek mi lesz ebből! Ombozi is kap egy nyilat, csak ő a lábába. Szögezzük le, ha most nem is, ezek után, a kijózanodás küszöbét átlépve, valaki szárnyaszegett angyal lesz, az egyszer ziher. Na de mi is volt a kérdés? Maga Mich is jó eséllyel elfelejthette, mert nem úgy tűnik, mint aki felelni készül. Gyerünk lányom, rellonos vagy, vadóc vagy, szedd össze magad!
- Nocsak, miféle árra célzol? – kacér tekintettel méri végig a fiút. Hogy nem vette észre eddig azokat a gyönyörű, zöldes szemeket, amik ilyen melegséget és túlfűtött erotikát sugároznak? Oké, Michelle gondolatai kicsit mások, mint szerény narrátori személyemé, de Cupido miatt elnézzük neki. Óvatosan előrehajol és könyökére nehezedik, íriszeit továbbra sem véve le Noelről. Igen, bár nincs kivágott felsője, ez a mozdulatsor sok mindenre jó volt, de ezt bízzuk mindenki fantáziájára. A könyvkupac úgyis sok mindent eltakar, így valószínűleg a fiú, hacsak nem helyezkedik szintén előrébb nem láthat semmi különöset.
- Te mit szeretnél? – felvonja fél szemöldökét, úgy néz áhítattal a másikra, de igyekszik türtőztetni magát. Legszívesebben felpattanna, berángatná az egyik könyvsorba és azt tenne vele, amit nem szégyell, de éljen az önkontroll és talán valamelyest a szabályok, ilyesmire eddig még nem került sor és ha minden igaz, nem is fog. Mert Ombozi sem tervezi ilyet. Ugye nem tervez?
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2014. február 15. 21:13
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. február 18. 17:48 | Link

A leggyönyörűbb sárkányleány

A szőkeség vajmi keveset gondolt az őt figyelő háztársról, aki bár fiatalabb volt nála, és aranyszegélyes ásóját sem hozta a könyvtárba, hogy az esetleges késtámadásokat kivédje, ellenben képzelete könnyedén játszadozott a szőke tincsekkel, a cseresznyeajkakkal, és a hideg kék szemekkel, amelyekbe saját tüzes szempárjával szívesen pillantott volna akár vesztes félként is. Körbenéz a helyiségben mielőtt bármit is tenne, és miután meggyőződik arról, hogy senkit sem kell pálcával elhallgattatnia a látottak miatt, előredől és ajkai beszédre nyílnak.
- Tudom, hogy te is... aú... - kacér gondolatait tükröző tekintete egy pillanatra semmitmondóvá válik, s úgy néz Michelle-re, mint akire felejtés átkot szórtak, és most éppen azon elmélkedik, hogy ki is ő valójában, és mit keres ott, amiről nem is tudja, hogy mi az. Combjához kap, szemöldökei összeszaladnak, a fejéből pedig minden eddigi gondolata elszublimál. Már mindegy, hogy idáig mit látott lelki szemei előtt a szőke lányról, hogy forró képzetei miként teljesedtek ki, mert amint felpillant lábáról, és belenéz az őt vizslató szemekbe, elernyed. Egyszersmind elolvad, szája szótlanul marad tátva, teste pedig vad vibrálásba kezd.
- Eddig is hasonlót akartam tenni veled, azonban egy szempillantás alatt megváltozott valami... - suttogja felkönyökölve az asztalra, s arcával egyre inkább közeledvén a lányhoz. Szemei ide-oda mozognak, előzőleg megszűnő gondolatai pedig újraéledve özönlik el agyát. Nem mondja ki, de az ébredő érzelmekről hallgat. Amióta csak ismeri a Saint-Venant lányt, azóta ösztönösen vágyik rá, viszont az elmúlt pillanatban bevillant a felismerés, a szíve környékén érzett fájdalom nem más, mint... minthogy most már nemcsak a létező összes porcikája kívánja a másikat, de a lelke legmélyebb zuga is. Mereven nézi a gyönyörű kék szemeket, minden másról megfeledkezve közelít az ajkakhoz.
- Hogy én mit szeretnék? Elvinni téged az összes sírt kiásni a temetőben, betörni a polgármesteri hivatalba, vagy az igazgatóhoz, hogy a leghihetetlenebb helyekre jussunk el közösen. Szeretnék halálos átkokat szórni veled másokra, pengéiddel végigkínozni diáktársainkat, hogy aztán bennem is sebeket ejthess. Vért innék veled, és párbajra hívnálak. Sárkányokat szeretnék megfigyelni veled, az erdő mélyén bóklászni éjjelente, hogy végül tiltott átkokkal kínozva a másikat érjenek össze ajkaink.
Képtelen levenni zöldjeit a lányról, szavait úgy ejti ki, hogy fogalma sincs arról mit mond. Őszintén válaszol, mert Michelle kérdésére nem adhat hazug feleletet. Húzza az időt, a pillanat feszült varázsát, nem mozdul, nem tesz semmit, mert nem érzi elkövetkezettnek az időt.
- És... te... mit szeretnél? - halkan, szaggatottan kérdezi milliméterekre az ízes szájtól. Érezni akarja a lány leheletét, ahogy beszél, hallani összes suttogó szavát, állni az őt gyötrő pillantást. Nincs menekvés, Cupido nem tévesztett célt kilőtt nyilaival.
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. február 18. 19:43 | Link

A legromantikusabb sárkány

    Michelle előbb kapta meg a nyílvesszőt, ez abból is kiderül, ahogy a fiú feljajdul. Mi lesz itt még… Szinte látszik Noel arcán, ahogy megvilágosodik és egyetlen szíve választottja Michelle lesz. Most érdemes a hölgyeményre is rápillantani és bingó! Ugyanaz a bárgyú arckifejezés, csak női változatban. Hűvös kék szemei játékossá válnak és egészen nagyra nyílnak az érdeklődéstől, mint egy apró gyereknek. Ahogy a fiú megfogalmazza a változást, Mich szíve hatalmasat dobban. Érzi, ahogy ereiben a vér száguldozni kezd, arca kissé kipirul és szőke tincséhez kap, hogy zavarát annak tekergetésével palástolja. Érzi a feléje közeledő arcot, de nem húzódik el, inkább csak megmerevedik ültében és figyeli a másikat. Oh, egek, az a zöld szempár milyen kutakodó, kémlelő, mintha a velejéig látna, s tudná a legapróbb legféltettebb titkokat, ennek ellenére is szeretve a lányt.
- Nem értem, hogy nem vettem eddig észre – maga is kissé előrébb hajol és hagyja az érzéseit szabadon szállni, mint a madarak. Jó erős kábszert adtál be nekik Cupi! Ha ebből kijózanodnak, kő kövön nem marad, innen üzeni minden kedves skizofréni narrátor énem! Na de hol tartottunk? Jah, igen, épp elájulunk Noel íriszeitől, attól a bárgyú arckifejezéstől, meg a szerelmetes szavaktól. Na de a csúcs most jön! Ilyen nyálas szöveget nem hányhat ki magából SENKI, ez már több mint egy szerelmi nyíl, ez a sátán maga! Na persze a szőkeség egyből vevő rá, még jobban kunkorítja zuhatagát, kék szemei ellágyulnak, negédes mosoly jelenik meg arcán. Félek, hogy amit most mondani fog, ki fog ütni mindannyiunkat.
- Ennél szebbet még senki sem mondott nekem – az a sóhajtás több mint elég eme mondat befejezéséhez. Csak pár centire, aztán már csak milliméterekre vannak egymástól (*narrátor eltakarja a gyerekek szemét*), de ajkuk nem ér össze, csak leheletük súrolja a másik arcát. A várakozás ott lebeg kettejük között, de mindketten tétováznak. Valószínűleg a szerelem tisztasága és a másik megbecsülése és tisztelete viszi rá őket erre az útra. De már mindegy is, Michelle-nek kell felelnie a kérdésre, aki egy pillanatra lehunyja a szemeit és ajkával óvatosan súrolja Noelét, majd hátrébb húzódik.
- A karjaidban lenni, csókokkal borítani be minden porcikádat, egyszerűen csak téged… - mondandója végére szinte teljesen elhalkul. Elég absztrakt látvány ilyen érzékenynek és nyitottnak látni őt, főleg úgy, hogy eredeti rellonos énje meg sem közelíti ezt a mámorban lubickoló mását. Kéne ide valaki, aki gyorsan kirángatja ebből a katyvaszból, ugyanis jelenleg ki sem lát a rózsaszín felhői mögül. Nem mer újra közeledni Noel felé, de vágyik újra az érintésre, az ajkak találkozására, hogy a fiú vigye és fusson vele, míg olyan messze nem kerülnek, ahol már nem zavarhatja meg őket senki.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. február 18. 20:17 | Link

A leggyönyörűbb sárkányleány



A rózsaszín köd nemcsak a lányra, de valljuk be: a sárkányok hím tagjára is leszállt. A szerelem apró, szárnyas angyalkája bizonyára vicces kedvében volt, amikor a rellonos fiatalokra szegezte íját, és ha most nyomon követi mérgező nyilainak hatását, akkor húsos tenyereit ravaszul dörzsölgetheti, ahogy az egyébként agresszív zöldek közös, romantikus pillanataikban vesznek el.
- Mert nem nyitottad látásra azokat az életrevaló, halálos átkokat szóró boszorkányszemeid... - suttogja a lánynak, akár egy jóslástan professzor tenné. Egyre közelebb és közelebb engedi arcát a könyöklő lányhoz, mígnem a könyvkupac tetején a csúcsosodó mámorral játszadozván a lányra vigyorog. Bágyadt és sápadt arckifejezése, folyton tátott szája, és levegő után esdeklő tüdeje mindent elárul. Szerelmes lett - ha bűbáj hatására is -, mint a vak ló, és most úgy vész el a parfümös rózsaszín felhőben, mint szürke szamár a ködben. Michelle csavargatja napfény színű tincseit, mire Noel félrebiccenti fejét, és úgy bámulja a lány vékonyka ujjait. Olyan gyönyörű!
- A legcsodásabb, legfenségesebb átokkal érsz fel, tudod? - hajol még közelebb, és gyengéden súgja a lány pirosló orcájához. - Te magad vagy az átkok királynője, a kínok kínja... a Cruciatust jelented nekem, a mindenhatóságot, a fájdalmat és gyötrelmet, amelytől édes lehet az életem.
Nem képes abbahagyni, egyszerűen muszáj bókolnia háztársnőjének, aki úgy varázsolta őt el késével, hangjával és szőke hajával, hogy arról fogalma sem volt közben.
- Hálás vagyok, hogy én lehetek az első - mormogja, de szemei azonnal lecsukódnak, ahogy Michelle is lehunyja kékjeit, hogy ajkaival még tovább húzza határtalan játékukat. - Ne csináld, gyere még...
Noel kérlelőn nyitja ki zöldjeit, és úgy néz az alig érzett száj után, mintha az szomjat oltana, vagy életet mentene. A lány elhúzódik tőle, de ő ezt nem képes elviselni, vágyja a szőke közelségét, amint némi távolság üti fel fejét közöttük, az ő szíve máris sajogni kezd. Szívfájdalmát a lány szavai gyorsan gyógyítják be, viszont amint eljut tudatáig a halk, suttogó gyönyör jelentése, azonnal felpattan székéről, és a könyvekkel mit sem foglalkozva - hiszen majd elpakolja őket a könyvtáros, azért van nem? - felrántja Michelle-t is saját helyéről, hogy behúzza egy közeli sorba, és nekidöntve őt valamelyik dohos részlegnek, homlokát homlokának nyomva nézze azt a finom szájat.
- Még soha nem éreztem ilyet - mondja, s közben nagyokat nyel. Nehezére esik ilyen mélységű érzelemről számot adni, főleg, hogy egy ennyire abszurd helyen vannak, könyvek között, nemhogy a rellonban volnának, és édes kettesben beszélgethetnének puha takaró alatt.
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. március 2. 19:48 | Link

A legédesebb zöldség


    A kis puffadt, de meg fogja ezt még bánni… Ombozi sem tudja még a csalárd tettet, melyet ellenük elkövettek, csak a hirtelen jött mámoros szerelem kábítja el, csakúgy, mint Michelle-t. Bááár, tény ami tény, egész szép párt alkotnak így együtt. Már ha feltételezzük, hogy a lánynak valaha is lehetne párja. Na de kanyarodjunk vissza az eseményekhez. Szóval gyönyörű, boszorkányszemek. Ezért most kitépné a hangszálaidat valószínűleg, de jelenlegi állapotában csak még nagyobbra nyitja amúgy is elég óriási szemeit. Aztán… Aztán megint elpirul.
- Te olyan édes vagy – pfejj, micsoda mézes-mázos hang. Rajongás holtig, az egyszer biztos. Michelle nem is állja meg, hogy szőke fürtjeit tekergetni kezdje, egy tincs egy ujj. Aztán még egy. Így játszadozik, mint macskák szoktak a gombolyaggal. Tekintete Noel puha ajkaira téved és erre fel beharapja sajátját, ami rettentően erotikus mozzanat, de végtelenül felelőtlen is. Nem kéne Noelt még jobban sűrű sötét bozótosba vezetni, így is eléggé ott van már. Aztán miféle bókok érkeznek? Ha ezt Mihael hallaná, valószínűleg eldőlne a nevetéstől, nem is, belehalna. Ha jobban belegondolunk, végtelenül hízelgő lehetne, ha nem ilyen nevetséges körülmények között hangzana el. Ráadásul ilyen nevetséges arckifejezéssel. Hát nem nevetséges? Gondolom nem, mert Michelle tovább olvadozik.
- Olyan vagy nekem, mint a sírásás az éjszaka közepén, mint az erekben csordogáló vér hangja, mint a bőr durvaságának érzése… - nos, a lányból is előjött a költő. Remek! Na és hogy Noel lenne az első? Igen, ilyen sületlenségekben ő az első, szerelmet már vallottak Michelle-nek. De a delikvens lábát levágták. Illetve fáját kivágtak. Mindegy, szóval a lényeg, hogy csúfos véget ért, tekintve, hogy nem bizonyult megfelelő személynek a szőkeség számára. Aztán ajkaik összeér egy örökkévalóságnak tűnő pillanatra, de a lány elhúzódik. – Ne légy telhetetlen – halkan suttogja vissza, halovány mosollyal arcán, mely bágyatag görbévé alakul. Aztán egy rántás, reakcióideje nullára csökkenésével tehetetlenül tűri, no meg persze nem is igazán ellenkezik. Pár pillanat múlva két könyvsor között dönti homlokát a másikénak, egyik kezével arcán simítva végig.
- Én sem – leheli, miközben érzelmei futótűzként terjednek szét testében. Ajkait a másikéra tapasztja és még közelebb húzza magához, egyszerűen nem bírja türtőztetni magát. A vészjelző ott villog a fejében, de nem áll meg, nem löki el, csak szorítja, émelyítő szerelemmel kapaszkodik belé. Aztán egyszer csak elereszti és kissé el is tolja magától Noelt.
- Menjünk. Szökjünk meg, bárhová! – kék íriszei ragyogóbban világítanak, mint eddig bármikor. A zöld szempárba néz és heves lélegzetvételek közepette várja a folytatást, hogy mennek, vagy maradnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. március 7. 10:31 | Link

A leggyönyörűbb sárkányleány

A két fiatal, ha rellonosként is ugyan, de felfedik egymás előtt eddig ügyesen rejtegetett kártyalapjaikat, és nyíltan hebegik egymás szemébe mélyenszántó gondolataikat egyáltalán nem nyilvánvaló érzelmeikről. Noel issza a lány hozzáintézett szavait, és öntudatlan állapotban figyeli az álomszerűen leomló szőke tincseket, a pajkos orcákat, hogy amint tekintete az ajkakra esik, sajátját beszívja, és a legmerészebb vágyálmokkal kelljen megküzdenie. A könyvtár dohos-poros soraiban való bujkálás ésszerűnek, mi több romantikusnak tetszik, és bár kéri őt a lány, hogy ne bűnözzön, s tegyen valamit telhetetlensége ellen, képtelen rá.
- Hogy kérhetsz erre? - kérdezi bágyadt arccal, kissé értetlen tekintettel, majd ujjaival babrálni kezdi a puha tincseket. - Te nem akarsz engem?
Eltávolodik a lánytól, és összevont szemöldökkel fürkészi annak arcvonásait. Biztos abban, hogy a szőke is ugyanazt érzi, mint ő, csak talán nem olyan hévvel, nem olyan agresszív romantikával éli át. Nehéz visszatérnie önmagához, és bár erősen keresi az utat a percekkel ezelőtti rellonos fiúhoz, aki bejött ide tanulni, nem találja. Akkor még nem érezte ezt a forgószélként játszó kavalkádot teste minden kicsiny zugában, vagy egyszerűen csak nem akarta észrevenni, és akkor még bármi történt is, ő képes volt tiszta fejjel gondolkodni. Tudta, hogy Michelle a legjobb nő az iskola falain belül, s talán azokon kívül is. Mindemellett érezte, hogy őt is könnyedén az ujjai köré tudná csavarni, mégis hűvös fejjel tette volna, amit megkövetel tőle a haza. Most viszont kétségbeesetten nézi a lányt, és idegessé válik a gondolatra, hogy esetleg a szőke szíve nem egyszerre dobog az övével. Frusztrálttá, és eszeveszetté teszik önmaga által generált gondolatai. Fel, s alá járkál a lány előtt, s csak akkor nyugszik meg, amikor az angyali hang szökésre indítványozza. Egy mozdulattal ugrik vissza a késsekkel játszóhoz, és termetével betakarva őt hajol közel hozzá.
- Hazaviszlek - mondja, és kézen fogva a lányt, már húzza is a könyvtár ajtajához. Előreengedi a lányt, s már csukódik mögötte az ajtó, amikor továbbfűzi szavait. - Még a vizsgák előtt hazamegyünk Fehérvárra.
Elment az esze, és egészen biztos benne, hogy nincs teljesen magánál. Nem elég, hogy szerelemittas lett, de most még haza is menne. Egyetlen baglyot sem küldött anyjának az év során, e percben meg arról gondolkodik, hogy melyik korai vonattal indulhatnak, hogy minél előbb lássa a család: Michelle az övé. Téboly.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet