32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. szeptember 28. 02:07 | Link

Tilda
27-e délutánja;zárás előtt

*Már napok óta kegyetlenül hideg, esős idő honol az egész környéken. Lengyelországban is ezt a hosszantartó hűvös időjárást nem szerette, ilyenkor mindig rendesen megszenvedett a kezével. Nagyjából helyre tudták hozni azt a csúnya sérülést, amit azon a bizonyos éjjelen szerzett, amikor a főnökei felelőtlen döntést hoztak. Ez az eset hozta azt végül, hogy a rezervátumi gondozói munkakör elhagyását választotta. Szívesebben maradt volna Szedresen és éltek volna hármasban a lányokkal, de utána már ő sem volt az igazi. Magához a munkához sem tudott akkora szenvedéllyel állni, mint korábban, ráadásul a lányaiért felelősséggel tartozott, így muszáj volt valamilyen más alternatívát választania, ami ugye a tanítás lett. Nem kifejezetten szereti, nem ég benne lényegében semmiféle tűz, amikor tanít, de jobb, mint a semmi és kifejezetten jól jött neki ez a lehetőség, hiszen akkor valami egészen más munkát kéne végeznie, például kaphatott volna valami unalmas aktakukac munkát a minisztériumban, amitől még az ifjúság szelídítését is jobban élvezi. Ráadásul rendszeresen találkozna a volt férjével, aki szintén ott dolgozik, úgyhogy mindenképpen ez volt a lehető legjobb választás.
Visszatérve a jelenbe: az ablakát eső csapkodja, de legalább a hőmérő higanyszála nem bukik drasztikusan gyorsan a mélybe. Ettől függetlenül a tartósan hideg idő miatt folyamatosan fáj a sérült keze. Ilyenkorra van egy jól bevált bájitala, amit még évekkel ezelőtt kapott Budapesten az egyik ispotályban, ám ezt nem használhatja ilyen hosszú ideig, mert megszokhatja, ráadásul nagy adagban mellékhatásokkal is jár. Úgy dönt, hogy szétnéz a könyvtárban, hogy miféle főzetet használhatna még, hátha létezik valamilyen, amit maga is el tud készíteni. Jónak mondható ezek a szakterületen, elvégre a sárkányoknak is kellett ezt-azt kotyvasztaniuk. Magára kanyarint egy sötétlila köpenyt, mert nagyon könnyen áthűlnek a kastély falai- pláne, hogy sok diák nyitva hagyja az ablakokat. Az északi toronytól elég messzire van a könyvtár, úgyhogy megszaporázza a lépteit. Nem sokára zárni fog, de legalább nem valószínű, hogy diákokkal találkozik ott. Néhányan már visszatérhettek a szünetről, nem túlzottan örülne annak, hogy ha látnák, hogy ilyen ügyben jár a könyvtárban.
A másik kezével óvatosan lenyomja a kilincset egy rövid kopogás után – most ivott egy fél adagot a bájitalból, de azért nem szívesen terhelné olyannal a kezét, amivel nem muszáj. Valamennyire kétkezesnek szoktatta át magát, csak a precízebb dolgokat végzi a jobb kezével.
Úgy tűnik, hogy jól időzített, mert csak egy lány gubbaszt egy távolabbi asztal mellett. Szemmel láthatóan bele van merülve a könyvébe, úgyhogy nem fog túlzottan figyelni.  Csendesen odalép Tildához, akinek a belépésekor csak biccentett.* - Szia, azt szeretném kérdezni, hogy van-e bármilyen gyógyítói bájitalos könyve az iskolának? Akár a zárolt részlegből is jó. *Elvégre tanár, neki simán lehet oda bejárása, nagyon sokféle dologhoz kellhetnek azok a különleges könyvek.* - Nincs nagy forgalom. *Motyogja tovább, miközben szétnéz a könyvtárban. Sokkal békésebb az egész, hogy szünet van.*
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 8. 19:13 | Link

Védus
szeptember 27-e
A könyvtár a lemenő nap narancsos fényében fürdött, mikor Matilda becsukta a Kalandor Krónikások Kalandjainak Krónikái című vaskos kötetet. A mű még számára is kissé unalmas volt, noha ezt a világért nem ismerte volna el. Belekezdett, és most már a végére akart jutni, már csak azért is, mert nem akarta elhinni, hogy kétezer oldalon keresztül taglalni lehet, hogy ezek a jóemberek ezer éve amerre jártak, mindenhol hat-hét fogás ételt ettek, és ezt rendkívül fontosnak találták részletesen elbeszélni az utókornak. A könyv nagyrésze valóban a különféle ételkülönlegességek gyakran receptekkel kiegészült felsorolásából állt, és mellesleg olyan kalandokat is említett, mint griffekkel és hárpiákkal való viaskodás.
Levette a szemüvegét, és a kötetre helyezte, majd körülkémlelt a könyvbirodalomban. Csupán egyetlen diák volt bent rajta kívül, így aztán nekiállt készülődni a záráshoz. Még ugyan bőven volt ideje, de nem akart fáklyafényben dolgozni, így amit lehetett, el akart intézni most, hogy mikor idő van, csak az ajtót kelljen bezárnia maga után. Fáradt volt, így legszívesebben rábízta volna a dolgot a lányra, csak az nem lett volna szép tőle. Mégiscsak az ő munkája, vagy mi a szösz.
Ha már szóba került a szösz, nem ártott volna pár polcot leporolni sem, de ehhez végképp nem érzett most lelkierőt. Majd holnap - határozott immár negyedik napja.
Valahogy nem volt most annyira toppon, elakadt a kutatása is egy ideje, és a húgát se tudta elcsípni soha, hogy kicsit a fejére nőhessen. Ez nyilvánvalóan azért volt, mert Annabell nem akarta a dolgot túlzottan hagyni megtörténni.
Az egyhangúság, az kezdte kicsit kikészíteni. Hihetetlen módon szeretett volna mást is csinálni, mint a könyvbárban ülni, dolgozni és olvasni. Ez a felismerés egészen meglepte, hiszen azt hitte ennél jobb dolga nem is lehetne neki. Úgy tűnt azonban, hogy az apjának igaza van, és többre született. Csak még nem találta meg azt a könyvet, amiben választ találhatna arra, hogy mire is.
Ez a könyv pedig nyilvánvalóan nem lendíti a dolgot előrébb, gondolta, de mit volt mit tenni. Gondolatai fonalán aztán az ajtó halk nyikorgása akadt fent, figyelme így aztán a belépő Szendrei Véda tanárnőre terelődött. Mosolyogva visszabiccentett, és türelmesen várta, míg a nő közelebb lép hozzá. Kicsit mintha feszélyezve érezte volna magát. Talán ki kellett volna szellőztetnie - ötlött Matildának eszébe, majd további kellemetlenséget okozó jelenségek kutatásából szétnézett, hátha kiszúr valamit, ami miatt egész nap senki nem nézett be hozzá, de nem látott ilyesmit, és a levegő sem volt különösebben áporodottabb a szokásosnál.
- Sz.. öhm, helló - köszön kissé bizonytalanul, mert bár már pár alkalommal beszélt vele, ez nem jelenti azt, hogy biztos benne, hogy tegeződhet, vagy a nő a kölcsönös magázódás híve még akár diákokkal is. De végül nem is tűnődik sokat a dolgon, mert kérdéssel is fordultak hozzá, ami fontosabb.
- Nos, vaaan, igazából több is - vakarja a fejét, és pálcáját előhúzva néhányat suhint a polcok felé, mire két-három kötet suhan elé, és rendeződik szépen egymásra előtte a pulton. - A zárolt részlegben is van egy, de az.. nos, hogy is fogalmazzak.. olyan praktikákat taglal, melyeket nem biztos, hogy manapság megtűrnének főleg egy iskola falai között.
Nevetgél is egy sort mellé, de zavartan abba is hagyja gyorsan, mert még azt sem tudja, milyen céllal is kutat a tanerő. Lehet komoly dologról van szó, és nem kéne viccre vennie a dolgot.
- De persze előkereshetem.
Közben nekiáll fellapozni az elé került könyveket, és egyenként félretenni őket. Közben olyasmiket motyog, hogy "ja nem, ez kissé elavult" és "hoppá, ez nem is az", végül felpillant Védára.
- Ami azt illeti, kaptam néhány címet Chaskétől.. mármint izé, Tsosie gyógyítótól.. - kissé elvörösödve folytatja: - És már sikerült is találnom egy boltot, ahol beszerezhetek közülük egyet-kettőt, csak még nem kerítettem sort rá.
Látszik, hogy kissé kényelmetlenül érinti, hogy bár roskadásig van némelyik polc, mégse tudja maradéktalanul teljesíteni pláne egy tanár kérését.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. november 2. 02:28 | Link

Tilda
Szeptember 27.

* Remélhetőleg a napokban javulni fog az időjárás, s végre elég lesz annyi bájital, amennyi általában be szokott venni.  Nem nagyon szabadna emelgetnie az adagot, mert eléggé legyengíti egy ekkora mennyiség egy ilyen erős főzetből. Pár nap múlva kezdődik az új tanév, rengeteg teendője lesz, biztosan nem engedheti meg magának a gyengélkedést.  Mondjuk ez a legkevesebb, de ha napokig így fáj a csuklója, akkor sokkal ingerültebbé válik. A diákok már megszokhatták, hogy nem kifejezetten barátságos, sőt időnként kifejezetten morcossá válik. Inkább a magánéletében jelenthet problémát, mert a lányaira nem akar ráripakodni apróságok miatt. Az ikrek már jobban tudják, hogy mikor ingerültebb, de a kicsi még nem igazán érti a helyzetet. Szerencsére még nem tudja, hogy milyen ez az egész helyzet, meg hogy pontosan mivel jár ez a sérülés.  Majd ha nagyobb lesz, akkor el fogja neki mesélni a történetet töviről hegyire. Nem fog tetszeni neki, mert az apja még mindig ilyen helyen dolgozik, s a múltévben is szerzett egy csúnya sérülést. Egyelőre inkább csak büszkén hősként tekint az apukájára, mintsem aggódna.
A könyvtár nagyon békésen néz ki a lemenő nap fényében. Feltűnésmentesen szippant bele a régi könyvekből áradó jellegzetes illatba. Sokan nem szeretik ezt, de neki inkább jönnek be a réges- régi poros könyvek és pergamenek, mint az újak. Érzésre is más egy ilyet a kezedben fogni, bár az újnak más a varázsa.
Egy biztató mosolyt erőltet az arcára, látva, hogy a fiatal nő nem tudja, hogy hányadán állnak tegeződéssel. Igaz, hogy aki ismeri, látja rajta, hogy nem szívéből jön, de remélhetőleg érteni fogja belőle, hogy egész nyugodtan tegezze. A diákokat is tegezi, bár abban az esetben csak egyirányú folyamatról van szó. Sokan úgy tartják, hogy ha az egyik irányba megy a tegezés, akkor a másikba is kell, de el sem tudná képzelni, hogy a diákokat magázza. Neki voltak olyan tanárai, s ő maga sem szerette.  Nem az ő stílusa ez a művien hivatalos nyelv, a rezervátumban nem ezt a légkört szokta meg. Ott mind a tanoncok, mind pedig a régi motorosok tegeződnek. Persze ott is vannak súrlódások meg ellentétek, de ott elengedhetetlen a hidegvér és az, hogy bízzon az ember a másikban.
- Akkor nézzük meg őket. Tudod a kezem… ez az idő. *  Mormogja alig hallhatóan, ügyelve arra, hogy a benntartózkodó nebuló ne halljon semmit a köztük folyó beszélgetésből. Nem valószínű, hogy nagy titok az állapota az iskola diákjai előtt, egészen biztos benne, hogy valamilyen verzióban már hallották a történetet. Csak remélni tudja, hogy nem ferdült el úgy, hogy ő szerencsétlenkedett, vagy az ő hibája volt az egész, azt a Védát senki nem akarja megtapasztalni, ha a fülébe jut.  De azért csak ne tudják, hogy időnként rossz neki, a diákoknak semmi köze nincs hozzá.* - Előbb keressünk valamit ezekben, aztán majd meglátjuk. *Folytatja még mindig suttogó hangon. Az sem vetne rá jó fényt, ha valaki azt találná állítani, hogy fekete mágiával foglalatoskodik a szabadidejében. Ő maga is látja, hogy egyik sem tűnik hatásosnak, ráadásul a legtöbbje más típusú sérülésre való.
Tilda pironkodásán egy halvány félmosolyszerűség jelenik meg az arcán. Nincsen abban semmi rossz, hogy ha kollégáinkat a keresztnevükön szólítjuk, ő is sokkal jobban szereti így hívni őket. Matildában még van egy adag gyermeki báj, amitől nagyon szimpatikus neki.  Belőle ez már nagyon rég kihalt, már 14-15 évesen igyekezett tudatosan megkeményíteni magát.* - Az a baj, hogy nekem most kellene.* Azzal is akadnak technikai problémák, mondjuk, ha hetekig kell főzni a bájitalt, de reményei szerint találnak valamilyen receptet, ami hamar megvan. * - Megnézzük azokat? Hátha mégsem olyan sötétek. * Ha ez sem jön be, akkor kénytelen lesz segítséget igénybe venni, de jobbszeretné ezt a problémát maga megoldani. Sokkal önfejűbb annál, minthogy mutogassa a sérült testrészét. Mindig is a maga útját akarta járni, ritkán kért segítséget.*
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. november 17. 17:23 | Link


Habár a szellőztetés, és a takarítás ma elmaradt, és több más dologhoz sem volt már kedve, még ha zárás előtt egyetlen perccel is lépett volna valaki be, Tilda akkor sem utasította volna vissza, ha a segítségét kéri az illető.
Így, bár a köszönés kissé bizonytalanra sikerült, elhatározta, hogy mielőtt visszatérne hálókörletébe, minden fellelhető anyagot biztosít a tanárnőnek. Bár a téma sajnos távolabb állt tőle, mint szerette volna. Anyja gyógyító volt, így ő úgy is, hogy szinte csak a tankönyveit olvasta el élete során, több segítséget tudott volna most nyújtani, mint a könyvtárosnak szegődött lánya.
Miután felsorakoztatta és egyenként végiglapozta a könyveket, melyeket a polcokról varázsolt le, úgy tűnt valóban nem lesz egyéb, mint hogy megnézzék azt a könyvet a zárolt részlegben. Tilda csak egyszer járt ott lent, egészen véletlenül pont rosszul lépett, és leesett a felbukkanó csapóajtón át a titkos helyiségbe, így meglehet, hogy mást is találnának ott azon a megkérdőjelezhető köteten kívül. Bár a nő is úgy tűnik, inkább azokban a művekben lelné meg a megoldást, melyek nincsenek valami oknál fogva jól elzárva.
- Ühüm - bólogat, mikor a tanerő a kezét említi. Tilda nincs eléggé benne az iskolai közösségben, és a pletyka körforgásban, de valamit mégis hallott már, hogy Szendrei tanárnő miféle sérülést szenvedett. Egyesek sárkányokat emlegettek, de talán csak azért, mert Sárkánytant oktatott. A sárkányok.. mindig is lenyűgözték Matildát, és amint ez eszébe ötlik, bekapcsol a fecsegő üzemmód.
- Sok sárkányt látott már? A bátyám sárkánykutató. Vagyis az volt, és néha még most is. Igazából sose tudom mit csinál, csapong kissé. Olyan, mint Annabell, nem tud megmaradni a fenekén. Őő.. Annabell a húgom. Eridonos, harmadikos, nem tudom ismered-e.
Észre se veszi, hogy váltogatja a magázódást és a tegeződést. A sárkányokról beszélve az jutott eszébe, hogy a tárgyat oktató tanárral beszél, mikor viszont a testvérei kerültek szóba, már kissé megfeledkezett magáról.
Végül félreteszi a könyveket, melyeket hasznosnak talált, a többit pedig egy pálcaintéssel visszaküldi a helyére.
- Igen, igaz.. most kell, persze - bólogat kicsit zavartan, és már nem is érti, minek hozta egyáltalán szóba a gyógyítót. Érdekes, jut ellenben eszébe, hogy Véda nem hozzá fordult a problémájával. Vagy talán megtette, és Chaskénak nem volt gyógyírja rá? Mindegy, ezt nem fogja firtatni.
- Akkor ez a kettő van egyelőre.. De tartok tőle, hogy nem a legjobbak - teszi rá tenyerét az említett könyvekre, majd az ajtó felé fordul, mikor az halkan becsukódik. Az utolsó diák is távozott, kettecskén maradtak a könyvek rengetegében.
- Jól van, nézzük meg őket - bólint, és még biztatóan el is mosolyodik, hátha ettől majd kevésbé lesznek sötétek a sötétnek vélt művek. - A zárolt részleggel mindössze annyi a gubanc, hogy még nem jöttem rá, hogyan kell szándékosan megtalálni. Diákkoromban mesélte az akkori könyvtáros, hogy ő bármikor rátalál, de persze nem árulta el a titkát, én pedig.. még nem jöttem rá.
Zavartan nevetgél egy sort, miközben elindul a polcok között.
- Egyszer megnyílt már nekem mondjuk, de akkor majdnem a bokámat szegtem, mert egyáltalán nem szándékoztam megtalálni és beleestem. Azóta is azon töröm a fejem, hogy mire gondolhattam.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2013. november 17. 17:28
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. december 22. 21:24 | Link

Tilda

* Eléggé kellemetlen neki az egész, hogy segítséghez kell folyamodjon, de egyáltalán nincs ideje most Budapestre, vagy akárhová menni megoldásért. Az utóbbi időben nagyon megsokasodtak a teendői, főleg hogy továbbra is házvezetőként működik. Majdnem az összes prefektusát meg kellett büntetnie pár napja, mert azok a ház tiszteletére rendezett ünnepségen a többi diákkal együtt nekiálltak bontani a klubhelyiséget. Nem vette el végül a jelvényüket, de azóta rajtuk tartja a szemét. Szerencsére használt a dorgálás, mert úgy tűnik, hogy megfogadták a tanácsát, s rendesebben fognak viselkedni, de ezt majd az idő dönti el.
Újból elmosolyodik Matilda félénkségén. Mennyivel könnyebb dolga volna a lányaival, hogy ha ilyen kis könyvmolyok lennének, biztosan nem volna ennyi baj velük. Igaz, akkor inkább Dávidra, az apjukra hasonlítanának, de akkor legalább kellene attól tartania, hogy melyik mikor zúg le valahonnan, meg hogy miféle férfiak csavarják el a fejüket.  Nagyon nem örül Letti Ifenssel való kapcsolatának, csak remélni tudja, hogy hamarosan szétmennek, mert egészen biztosan rossz hatással lesz hosszútávon a lányára. * - Viszonylag sokat… én csak rezervátumokban dolgoztam, azért ott nem olyan nagy az állomány. * A keltetőkhöz nem osztották be olyan sokat, talán ott mindig nagyobb a sárkányforgalom, de általában igyekszenek nem elválasztani az anyaállatot a tojásától, mert akkor nagyon agresszívvá válik.* - Bátyád? Óóó… * Motyogja tűnődve inkább magának, mint a nőnek. Amikor először hallotta Tilda vezetéknevét ismerősen csengett neki, de nem tudta hová tenni a dolgot. * - Lehet, hogy találkoztunk már. Innen volt ismerős a neved… valamilyen különleges neve van neki is, igaz? Damján? A húgodat még nem láttam. Jaj, ne is mondd… *Folytatja a padlót bámulva, miközben a fejét rázza. Az ő lányai sem bírnak nyugton ülni, állandóan aggódnia kell valamelyikük miatt. Ezt persze tőle örökölték, de most tudja csak igazán átérezni azt, hogy mit okozott a saját édesanyjának fiatalabb korában. Igazában véve nem tudja eldönteni, hogy örülne-e annak, hogy ha bármelyik lánya a sárkányokkal foglalkozna később, mivel egyrészt büszkeséggel töltené el, másrészt féltené őket.
Az egyik receptben nem ilyen típusú fájdalomra való főzetet írtak, de maga az erőssége nem lenne rossz, ráadásul az elkészítési ideje sem vészes, 2 napig még kihúzza valahogyan. A másik ugyan jó égési sérülésekre is, viszont azt közvetlen a sérülés után szükséges kúraszerűen fogyasztani.*
- Ahm… * Feleli megdöbbenve Tilda mondandójára. Nem gondolta volna, hogy maga a könyvtáros sem ismer minden zugot. * - Rendben, akkor keressük meg, hogy ha ráérsz!  *Amennyiben igenlő választ kap, megkéri, hogy mutassa meg, hogy merre találta meg a múltkor. * - A padló alatt kell keresnünk? *Kíváncsiskodik érdeklődődő pillantásokat vetve a könyvtárosra. Szereti az ilyen rejtvényeket, amikor kamasz volt, akkor rendszeresen járta az iskolája környékét, hogy addig számára ismeretlen átjárókat fedezzen fel. Az erdőben való bóklászás sem volt ismeretlen számára, szívesen fedezte fel a Lengyelország ezen részén élő besitákat és növényeket.
Szúrós pillantással kezdi el kémlelni a falat, hogy nincs-e valamilyen fa, minta ott, ami nem illik oda, remélve, hogy ezzel valamicskét előrébb juthatnak. * - Az kínos volna, hogy ha napszaktól függően jelenne meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. január 23. 19:15 | Link


Fokozódó izgalom kerítette hatalmába a könyvtáros kisasszonyt, miután arra jutottak Szendrei tanárnővel, hogy a legjobb megoldásban reménykedve ideje felkeresniük azt a rejtett részlegét a könyvtárnak, melyet csak kevesen láttak ezidáig. Nyilvánvalóan nem véletlenül. Ez az izgalom mellett némi aggodalomra is okot adott, bár Tilda úgy tudta, semmilyen akadály nem állja útját annak, aki végül megtalálja a csapóajtót. Csupán maga a megtalálása, ami problémát okozhat.
Fecsegését hallva mintha Védában felderengene valami, valami új információ. Mikor aztán felfedezését Tilda tudtára hozza, a könyvtáros egy pillanatra elképed.
- Te jó ég! Sárkányos néni! Izéé, mármint, persze, már emlékszem.. rád - furcsa, így az évek távlatából felidézni egy emléket kislánykorából, mikor lesétált az alsó szintre, hogy igyon egy pohár vizet, és az általa csak Sárkányos néninek hívott nőt pillantotta meg a nappaliban a szülei társaságában. Zavartan köszönt neki, és gyorsan elsietett a konyha irányába, aztán visszafelé szemlesütve rohant vissza szobájába, de azért még a lépcsőre lehajolva gyorsan vetett egy utolsó pillantást rá. Nem sokat tudott róla, szinte semmit, de édesapja ismerőse volt, és az ő ismerősei egytől-egyig rettentően izgalmas emberek voltak.
- Doriánnak hívják - mosolyog büszkén, miután sikerül a jelenbe visszakanyarodnia, és túltennie magát az előbbi felismerésen. Inkább a bátyja köré vonja vissza gondolatait, és máris megint fecsegőbe csap át.
- Teljesen eszemet a drágám, folyton olyasmivel próbálkozna, amit mások nem csinálnak, legutóbb azért lépett le a többiektől, mert nem hagyták, hogy megülje az egyik mennydörgőt mindenféle védőfelszerelés, vagy hám nélkül.
De ideje a feladatra is koncentrálni, így aztán összedörzsöli tenyerét, és körbekémlel, mintha csak arról akarna meggyőződni, hogy senki nem követi őket az ismeretlenbe. Izgalom, kaland, felfedezés.. teljesen megkattant szegény lány máris, pedig semmi különösebbre nem készülnek. Bár rejtett, és titkos a könyvtár azon része, melynek felkutatására szentelik most idejüket, egyáltalán nem az évszázad felfedezése lesz - feltéve, ha egyáltalán sikerül.
Összeszedi gondolatait, felidézi mindazt, amit a zárolt részlegről tud.
- Nem, nem napszak kérdése - nyugtatja meg Védát, miközben pálcáját előhúzza. Nem teljesen tudatosan teszi, de már arra készül, hogy pillanatok kérdése, és ott lesznek. Most valahogy önbizalom tölti el, biztos benne, hogy ketten együtt meg fogják lelni. - Azt olvastam, hogy csupán a beavatottak találhatják meg, valamint, hogy folyamatosan vándorol a könyvtárban. Szóval az biztos, hogy mozgásban kell lennünk, hogy egyszercsak megjelenjen előttünk. Azonban még így sem biztos, hogy észrevesszük, a múltkor sem láttam, hogy ott van, csak azt vettem észre, mikor már belecsúsztam félig. Ami mondjuk elég különös, hiszen nem lehetett nyitva, hacsak nem épp valaki kinyitotta.. - ezen egy pillanatig elmereng, majd megrázza fejét, és jobbra-balra nézelődve elindul a folyosók mellett. Előtte a biztonság kedvéért a bejárati ajtó felé int pálcájával, mire zár kattan.
- Úgy tudom, nem lehet egyszerűen meglátni. Ha keresed, nem találod meg, nem láthatod meg, mert olyan varázslat védi, mely elrejti a kutató pillantások elől. Csak úgy lehet észrevenni, ha nem felé nézel. De ezt nem egészen értem.. akkor hogyan?
Már nem is egyszerűen a tanerőnek beszél, hanem egyúttal hangosan gondolkodik. Benéz mindenhová, néha becsukja a szemét, de olyankor persze semmit se lát, és csak megrázza a fejét, hogy micsoda zagyvaság. Hogy kell valamit észrevenni úgy, hogy nem nézel rá?
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet