Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=883827#post883827][b]Androvics V. Zakariás - 2024.11.09. 21:30[/b][/url]

Kiderül. Kiderül?! Nos, igen, Álmosnak ebben igaza van - Zakariásnak azonban ez cseppet sem kielégítő válasz, sőt, csak fokozza idegességét. Tényleg ki fog derülni, ha egyszer nem fogja látni a kártyák mélyebb összefüggését, vagy hülyeségekre fog rámutatni a gyűrűje. Na, és ettől azért igencsak tart.
Kollégája szavai nyomán inkább a gyűrűit is lerakja a pakli mellé az asztalra, majd egy nagyot sóhajt. Ez így határozottan nem lesz jó, sőt, nagyon rossz lesz. Álmos nem ad neki egyenes választ arra, hogy van-e bármiféle látomása, Zaki pedig ismét aggódva figyeli, mert tudja, hogy az egész eset előtt ő milyen állapotban volt: valakinek, aki sosem tapasztalta még a látást, ez rendkívül idegen és félelmetes lehetne.
Ám a férfi egészen más vizekre tereli a beszélgetést. Zakariás ismét nagyot néz, mikor az álmai nyomait említi, mert hát... honnan is tudhatná, miről van szó?
- És gondolom nem csak forgolódsz, mi? - Kérdi gondterhelten, mert azért ezek a sérülések nem keletkezhetnek csak az ágytámlába való álomboxolásból. Hát most is fájnak neki... - Akkor történik veled valami, amikor álmodsz? Akkor sérülsz meg?
Muszáj sajnos ilyen kérdéseket feltennie, hiszen így, hogy ő maga van Álmos testében, tudnia kell, mire számítson. Egyébként nem csak a saját testi épségéért, de amúgy Álmoséért is aggódik, mármint akkor is, ha Álmos a saját testében van. Hogy miért? Nos... egyszerűen ilyen Zakariás természete. Álmos normális vele, sőt, esetében ez már majdnem a kedvesség határát súrolja, miért ne érdekelné?
- Várjál már - kéri a másikat. Tekintete az asztalra halmozott gyűrű- és tarothalomra siklik. Kissé szenvedősen nyög határozatlanságában, majd végül egy, Álmos zsebében talált tiszta zsebkendőbe csomagolja csecsebecséit, és a férfi után iramodik.
- Akkor találkoztam vele, mikor feljöttem ma a faluból. Azt hittem, hogy valami vicceskedvű diák illúziója, vagy valami ilyesmi... - Halloween van ugyanis. Ilyenkor az ember még kevesebb dolgon lepődik meg, mint egyébként tenné, nem igaz? - Mormogott valamit aztán eliramodott. - Idézi fel az eseményeket Álmosnak. - De előtte kis hülyén röhögött, én meg próbáltam elhessegetni. Aztán találkoztunk, aztán feljöttem és elért az üzeneted.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=883829#post883829][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.11.09. 21:54[/b][/url]

- Estem már le az ágyról, ha erre gondolsz, de nem, ezek a rémálmaim. Mondjuk úgy, hogy te a jövőt látod, én kézzel fogható dolgokat álmodom - válaszolja, megrántva a vállát a végére, mintha lényegtelen lenne az egész. Pedig a nővérén kívül igazán kevés ember tud róla, na meg a minisztérium, hiszen van aktája. Talán még arra is ráveszi magát, hogy Lőrincnek is beszéljen róla, mert úgy érzi, hogy a férfi kellőképpen sokat tud ahhoz, hogy esetleg felmérje, milyen hatása lehet minderre a birtoknak. Most azonban nem ez a fő problémája, hanem az, hogy ennél többet talán mégsem szeretne kitálalni. Az teljességgel lényegtelen itt, hogy a birtokon képes tárgyakat is áthozni bizonyos feltételek mellett.
- Erre még nem sikerült jó varázstárgyat készítenem, csak kísérletezem - teszi hozzá, aztán szóba kerül a leprikón és felpattan, sietősen indulva a legendás lényekről szóló könyveket tartalmazó polcsor felé. Nem túl jártas ebben a témában, viszont kismillió könyv van itt, amiben csak találnak valamit. Nem igazán hatja meg Zakariás kérése, hiszen csak megtalálja egyedül is a könyvtár polcsorai között. Perceken belül lázasan keresgél már az említett soron, ujját végighúzva néhány könyv gerincén, és először is egy lexikont vesz le, kikeresi a leprikónt, de túlzottan átlagosnak tartja a leírást ahhoz, hogy bármivel is okosabb legyen. A következő kötet viszont már az aprónép jellegzetességeit tárgyalja, ha már a lexikonból megtudta, hogy ezek a kis bestiák abba a csoportba tartoznak. - Fura... Írországban honosak, nem itt, de itt azt írják, hogy szeretnek viccelődni és mindenféle bolondságot csinálni. Képesek az emberi beszédre... jó, ez nem érdekel. Az se, hogy nem lettek értelmes lénynek kategorizálva... el kellene kapnunk, kiszedni belőle, mit művelt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=883831#post883831][b]Androvics V. Zakariás - 2024.11.09. 22:29[/b][/url]

Szapora pislogás jelzi, hogy Zakariás éppen igyekszik valamit kezdeni az új információval. Az, hogy a vele szembenálló egyszerűen vállat von a közlés végeztével, nem egyszerűsíti Androvics dolgát, aki a vállvonást egy, a dolgok fontosságát leminősítő gesztusként ismeri, ám itt ennek egy cseppet sincs helye. Legalábbis, ha jól érti.
- Aha - bólint kettőt, majd inkább fejcsóválásba kezd, ahogy magába szívja az új információ tényleges jelentését, annak minden vonzatával együtt. Legalább valami változatosság, mondatná vele lényének savanyú része, de ezt mégsem válaszolhatja Ohridszkinek, akinek a rémálmai fizikailag bántják őt.
- Értem - bólint végül ismét. - Sajnálom, Álmos. - Mondja őszintén, mert nem tudja nem kimondani. Azt ugyanis ismeri, milyenek a lidércnyomásos éjszakák, még ha azt nem is, hogy milyen érzés lehet a fájdalommal élni, bár tény, hogy most pont egy kis ízelítőt kap belőle.
- Az én rémálmaim nem fognak bántani, de rohadt undorító némelyik. - Hát, most éppen ennyit tud nyújtani. Megnyugtató? Ki tudja. Az sem biztos, hogy az ő rémálmai most Álmoséi lettek. - De vannak bizonyos gyógynövények, amik enyhítik néha.
Androvics azonban nem sokat segít kollégájának, aki már könyveket kapdos le a polcsorokról, hogy jobban megértse kettejük helyzetét. Nem, Zaki csak némi kontextust igyekszik adni, de ez Álmost egyáltalán nem érdekli, legalábbis így tűnik. A javaslatra azonban Zakariás arcán - pontosabban Álmosén - pár pillanat múlva mosoly, majd vigyor terjed szét, végül pedig fájdalmasan elneveti magát. Álmos hangján már maga a nevetés is idegen, nem is beszélve annak fura fennhangjáról.
- Képzeld el, ahogy kergetjük a kis gyökeret, két felnőtt tanárember - mondja, mert így talán valamivel könnyebb feldolgoznia a képet. Nem kell ugyanis jövendőmondónak lennie ahhoz, hogy tudja, hogy a legtöbb ilyesmi probléma a forrásánál a legegyszerűbben kiiktatható, s mivel ők mindent meg fognak tenni, hogy ezt a dolgot kiküszöböljék... - Jól képzeld el, mert erről fog cikkezni az Edictum. Legutóbb a birtok bejáratánál láttam. - Adja meg az utolsó információt, hogy megpróbálhassák elkapni a semmirekellőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=883873#post883873][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.11.10. 23:26[/b][/url]

- Nem kell. Volt időm megszokni - igyekszik rövidre zárni a témát, mert amúgy sem szokott erről lelkizni. Az esetek nagy részében remekül titkolja leginkább, most azonban nem sok más választása marad. Iskolai évei alatt még elhitték róla, hogy könnyen jut el a tettlegességig, ha éppen nézeteltérése akad, most azonban ez már aligha lenne hihető magyarázat, már amennyiben nem a könyvekkel akadnak nézeteltérései.
- Zsályára és citromfűre gondolsz? Vagy tudsz mást is javasolni? - kérdezi inkább. Alkalmanként teázik, abban a reményben, hogy ez segít, hiszen az álmai javarészt az érzései kivetülései. Minél inkább stresszel vagy aggódik valamin, esetleg nyomasztja bármi, annál gyakoribbak a rémálmok, ha pedig dühös valamiért, annál rosszabbak. Már az is megfordult a fejében, hogy talán a gyógynövényes cigarettát is kipróbálhatná, mert futólag javasolta valaki, azonban még nem vette rá magát. Kíváncsi egyébként is, mit tudna még javasolni Zakariás éppenséggel, hiszen jóstehetségnek lenni sem éppen kívánságműsor, ebben biztos. Közben sikerül viszonylag hasznos információt találnia a leprikónokról, bár még mindig nem érti, mit keres itt egy is ezekből az ír földön honos bestiákból, és azt sem, hogy éppen hogyan sikerült mindezt kiviteleznie, miféle mágia révén. Megtorpan kicsit a nevetést hallva, de aztán ő is elmosolyodik.
- Ha sikerül leátkozni, nem kell sokat kergetni - állapítja meg végül, és a könyveket visszatéve már indul is a kijárat felé. - Gyere, kapjuk el azt a kis nyavalyást.