Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=703419#post703419][b]Széplaki Alíz - 2017.09.22. 18:47[/b][/url]

Láttam Vikin, hogy örült, hogy tetszett nekem a pakli amit hozott, de tényleg valóban különleges volt. Mindig is szerettem a különleges dolgokat, úgyhogy szívesen fogadtam azt is, amikor bejelentette, hogy van Joie de Vivre paklija is.
- Nem mondod?! Arra iszonyat kíváncsi vagyok! De izgi! - dörzsöltem össze a tenyeremet vihogva, egy kicsit úgy látszott, hogy megint nagy hangot adtam az örömömnek, mert egy másik diák nagyon mérgesen nézett fel rám a könyvéből. Azt sugallta a tekintete, hogy jobb lesz, ha elhallgatok, mert különben nem áll jót magáért. Engem nem érdekelt, mert nem tudott megfélemlíteni ezzel, úgyhogy szúrós tekintettel néztem rá. Egy ideig farkasszemet néztünk, majd lehajotta a fejét és inkább folytatta az olvasást.
- Ennek sincs nagyobb öröme az életben, mint minket lesni a könyvtárban - mutattam a srácra az ujjammal Vikinek bosszúsan.
- Miért zavarja, hogy kommunikálunk? Menjen és olvasgasson a szobájában, ha minden idegesíti - tettem hozzá kicsit zabosan.
- Nekem a Tarot a kedvencem - válaszoltam neki mosolyogva. Tudtam, hogy ő is szerette a kártyavetést, de most sikerült még jobban megismernem kicsit.
- És hogy haladsz az elemi mágiával? Milyen elemed is van? Víz? - kérdeztem tőle pironkodva, mert nem voltam biztos benne, de igazából nem is beszéltünk erről részletesebben. Tudtam, hogy Vikit ez a két tárgy érdekelte a legjobban. Sajnos nekem nem volt alapvető elemem, de ettől függetlenül szerettem ezt a tantárgyat és érdekelt is a téma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=703611#post703611][b]Kirill Nowakovskij - 2017.09.23. 20:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=703625#post703625][b]Angyalföldi Boróka - 2017.09.23. 21:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=703646#post703646][b]Kirill Nowakovskij - 2017.09.23. 23:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=703692#post703692][b]Angyalföldi Boróka - 2017.09.24. 12:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=704496#post704496][b]Hok Olívia - 2017.09.30. 21:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=705010#post705010][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.10.06. 20:06[/b][/url]

A könyvtárat már én is felfedeztem, sokunkhoz hasonlóan. Az első héten még, ja, izgalmas is volt, meg újdonság, de a varázsát hamar elvesztette, amikor nyakamba szakadt a sok tanulnivaló, és a napjaim java részét a vizsgaidőszak végéig szinte folyamat ott töltöttem. A szobámban és a klubban alig lehetett engem látni, meg szerintem még jó pár embert, mert néha kifejezetten versenyt kellett fussak a többi tanulóval, hogy befoglalhassak egy ülőhelyet tanulásra.
Meglepett, hogy ilyenkor, vacsora után még itt találtam valakit, szegény eléggé úgy nézett ki, mint aki azt se tudja, hova került. Talán leszakadt a társaitól, előfordul, ha új itt az ember lánya-fia.
Barátságosan köszöntöttem, aztán odasiettem hozzá, közben a pálcám hegyére gyorsan egy kis fénygömböt varázsoltam, hogy lássak is valamit. – Segíthetek?
Ha most futnánk bele egy prefektusba, az irtó ciki lenne. A saját házam prefijeit még ismertem névről, egyiket arcról is, de nem lenne jó kivívni az ellenszenvüket, nem szeretnék már első nap büntetőmunkán kikötni.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, mert nem akartam tolakodónak tűnni, és még bemutatkozni is elfelejtettem, én szerencsétlen. Tényleg szőke vagyok – nem csak kívül, ahogy a helyzet festett.
- Fruzsi vagyok, és nyugi, nem prefi.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=705082#post705082][b]Hok Olívia - 2017.10.07. 15:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=705134#post705134][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.10.07. 21:39[/b][/url]

Már rég el kellet volna hagynom a könyvtárat, de lázasan kerestem egy kötetet. Ha az angolok megcsinálták, a mi aranykáink miért ne tettek volna hasonló lépéseket? Hogy mit kerestem? Magam sem tudtam, de valahol a mágiatörténeti résznél próbálkoztam, hátha rábukkanok valamire, amiben benne van a magyar aranyvérű családokról minden, ami publikus információ. Továbbra sem tettem le a szándékomról, hogy megismernem magam a múltamon keresztül, hogy mit örökölhettem az őseimtől, és talán egy kis jó pontom is lesz ezzel az új tantárgyamból, A mágia elmélete és gyakorlatából.
Mivel anya nem igazán akart a segítségemre lenni, sőt, egyre inkább igyekszik tévútra vinni, más módot kell találnom, hogy megismerjem az apukámat.
Csak akkor döbbentem rá, hogy talán már nem kéne itt tartózkodnom, amikor a karórámra pillantottam. Egyszerű kis bizsu, de anyu pár bűbájjal egész pofássá varázsolta. Nem szoktuk nagyon elengedni magunkat költekezésben, úgyhogy biztos nem fogok janicsár-Rolexszel villogni. Bár néha jó lenne, ha anyu lazítana a pórázon néha, és nem szorongana annyit a költségvetésünk miatt. Ha elhinné végre, hogy élünk annyira jól, de… lehet, hogy talán még ő sem engedte el valahol apát gondolatban. Ha tudnék legilimentálni, belenéznék a fejébe, még ha nem is lenne túl etikus.
Így, vagy úgy, de előbb-utóbb találok utat rá, hogy jobbá tegyem a helyzetünket. Például most azzal, hogy szépen megkérem a könyvtáros nénit, ha még itt van bent, hogy eresszen ki, nem szeretnék itt aludni.
- Öhm, hahó! – A pultja felé igyekezve őt szemléltem, kár, hogy a könyvtorony miatt alig láttam, mocorog-e arra valaki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=705303#post705303][b]Gálffy Erik - 2017.10.09. 15:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=705637#post705637][b]Révay Franciska Veszna - 2017.10.14. 22:22[/b][/url]

Az a nagy helyzet, hogy a takarodó előtt fél órával a könyvtár ajtaja egy hatalmas kattanással mágikusan lezár. Ez egy figyelmeztetés a könyvtárosnak is, hogy itt az ideje, hogy a még bent tartózkodókat figyelmeztesse a takarodóra, kiengedje őket, illetve, hogy a kint hagyott, és a napközben visszahozott könyveket visszapakolja a helyére.
A kattanáskor már úgy véltem, egyedül vagyok, hiszen rápillantva a lapra minden érkező mellett ott volt a távozás aláírása is. Nem is kerestem senkit, csak szépen elindultam a dolgomra, visszapakolni a könyveket, azt a csinos kis halmot, amit egész nap gyűjtögettem. Igazából napközben már vissza szoktam vinni a kupacokat, melyek addig felgyűlnek, de most valahogy nem sikerült.
A második kupac végeztével, visszasétálva a helyem felé, hallom meg a "hahót". Ezek szerint valakit mégiscsak sikerült bezárni. Na ez szép kör lesz. Kicsit gyorsítok a lépteimen, mivel a benti cipőm egy vékony talpú balerina, így nem nagyon hallatszik a közeledésem sem.
- Fruzsi?
A kérdés végére már mosolygok is, hiszen jó viszont látni egy Eridonost. Még én is tanulok, de már magántanulóként, hiszen most a szakmai gyakorlatomat töltöm itt, mint segédkönyvtáros. Tildának is könnyebb így, nem csak ő van talpon egész nap, nekem is, mert van saját keresetem, nem mintha apa bármit is megvonna tőlem, de jó a gondolat, hogy az én pénzem van a pénztárcámba.
- Lezárt az ajtó. Viszont szerintem, ha elkap egy prefektus a folyosón, akkor nagy bajba kerülhetsz. Elkísérlek mindjárt a klubhelyiségedig, csak ezt a pár könyvet még visszarakom. Van kedved segíteni?
Ami azt illeti a pár könyv három kupac, melyekbe tizenkét és tizenöt könyv közötti halom van. Szerencsére elég csak a megfelelő polchoz vinni őket, onnantól a mágia megoldja a helyrejutásukat.
- Mi a helyzet vele? A vizsgák óta nem is láttalak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=705647#post705647][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.10.14. 23:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=706320#post706320][b]Révay Franciska Veszna - 2017.10.22. 13:17[/b][/url]

- Nem könyvtáros, csak segéd. Gyakorlat, bevétellel.
Igazából eljöhettem volna ingyen is, de adódott egy ilyen lehetőség, és akkor már éltem vele. Az utolsó évemet magántanulóként fejezem majd be, valljuk be, az jobban is áll nekem, mint a kötött program. A jegyeim látványosan javulnak, mióta én osztom be az időmet, és a tananyagot. Sokkal szívesebben olvasok utána dolgoknak, vagy gyakorolok, más napszakokban, mint az előírt. A tervet követem, mellette pedig a szakmai gyakorlatomért pénzt kapok. Az apáról íródó könyvem is halad, már számos fejezeten vagyok túl, és úgy érzem, méltó és szennymentes történet kerekedik ki majd a végére.
- Órára? Melyik órán kutattok családfát?
Ez vagy csak egy kifogás, vagy nagyon új tárgy lehet, mert mi még mugli - és mágusismereten is csak annyit tanultunk, hogy "ja, vannak a máguscsaládok" és akkor fel lett sorolva pár név, de nem ez volt a lényeg. Viszont nagyon felkeltette az érdeklődésemet, hogy miért kellhet a jegyzék. Mi is ajándékba kaptuk, egy morcos úrtól, aki azt mondta, jó lenne, ha mindenki tisztába lenne itt a tisztelendő nevekkel. Valószínűleg a gyerekét jó párszor elkapták már, vagy éppen nem bújhatott ki valami kellemetlen órai gyakorlat alól.
- Óóó igen, hallottam, a híres Várffy, amikor átjöttem ide, még akkor is beszéltek róla. A neve, a tekintete, az izmos teste, meg a kviddicses lépései. Nagyon híres volt mindig. Mondjuk látni még nem láttam, errefelé nem járt.
A tárgya pedig mesterszakon már nem fordul elő, így igen kicsit esélyem van rá, hogy megismerjem a híres férfit. Maximum, ha itt ebédelek vagy vacsorázok, és éppen akkor ö is erre jár. Van pár ismert név, akiket így csak valamennyire tudok beazonosítani. Várffy, Palarn, Egerszegi. De hát ilyen az élet.
- Nyugis, helyben van, tetszett is. Igazából még nem akarok messzebb menni, a húgom még kicsi hozzá, apa sokat van távol. Ez a függetlenné válásom első lépése, aztán majd idővel jön a többi is. Mit szeretnél felfedezni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=707013#post707013][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.10.29. 22:26[/b][/url]

– Az a legjobb, nem? – én tuti örülnék, ha olyan helyen tölthetném a gyakorlatom, ami némi keresettel is honorálja az elvégzett munkát, feltéve, ha jól is végzem azt. Francit simán el tudtam itt képzelni, annak ellenére, hogy ex eridonos. Bármikor számíthattam rá, amíg ugyanolyan diák volt, mint mi, és továbbra is simán fordulhattam hozzá, és nem hinném, hogy lehetetlenség lenne a számára, hogy kisegítsen néhány könyv után érdeklődő, tudásszomjjal teli nebulót.
 – Várffyén. Kicsit pontatlan volt a szorgalmim, úgyhogy utána járok a dolgoknak, plusz nem árt, ha a sajátom után is kutatgatok kicsit. Hátha apa neve szerepel valahol. – Na jó, Franci érdemelt annyi bizalmat, ha már egy bő évig a mentorom volt, hogy ennyit tudjon a tervemről, mire kellett az a könyv.
 – Nekem sokkal inkább az jön be, hogy nem kertel, nem rizsázik, csak a lényeget löki. A humorérzéke se utolsó. Tuti dőltek utána a csajok a diákéveiben. – Legalább is én ezért kedveltem volna, ha akkor vagyok diák, most viszont a tanárom, és házinyúlra nem emelünk vadászpuskát.
 – Ez igen. Te is bőven példaértékű vagy a hozzáállásoddal, mások már rég fütyültek volna arra, hogy testvérük is van. Mi a helyzet Lilivel? – érdeklődtem az évfolyamtársam felől, ő navinés, úgyhogy ritkán láttam, de talán a Halloween közeledtével kicsit több lehetőségem lesz ismerkedni a korombeliekkel.
- Hú, nem is tudom. Egyelőre leginkább a társaságba szeretnék jobban beleszokni, alig volt időm az első évben, nem tett jót ez a vizsga előtt két héttel érkezés. Még célokat se nagyon volt időm felállítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=707372#post707372][b]Révay Franciska Veszna - 2017.11.05. 14:45[/b][/url]

- De végül is, igen.
Én is örülök, hogy ilyen jól sikerült választanom. Persze nem volt könnyű. Az első itt töltött évem végén a vizsgáim borzalmasan sikerültek, akkor volt az is, hogy én már tudtam, hogy szeretem Ash-t, de neki nem mondtam még el. Akkor betegedtem bele szó szerint ebbe a lehetetlen helyzetbe. Az egész első évem egy katasztrófa volt, olyan frusztrált voltam, hogy nem is értem, hogy nem robbantam fel. Aztán persze minden jobb lett, minden kiderült, elindult az édesebb része az életemnek, Ash mellett még motiváltabbá váltam a tanulásra, és a sok közösségi tevékenység, és kiváló eredmény meghozta a gyümölcsét. Sokkal nyugodtabb vagyok most, már majdnem az élet minden területén.  
- Azt hallottam, ő nagyon megköveteli a dolgokat.
Mondjuk szerencsére én tényleg csak a pletykákat hallottam, nem is lenne most szükségem arra, hogy egy tanár ne engedélyezze, hogy itt legyek. Amióta ezt csinálom, érzem, hogy erre volt szükségem.
- Szeretnéd megtalálni őt, igaz?
Kérdezem egy kis hallgatás után. Tudom, hogy ez senkinek sem könnyű téma, még akkor sem, ha valaki mosolyogva igyekszik felfogni. Apa előtt én sem nagyon szoktam mondogatni, de azért olykor gondolok anyára. Milyen lehet most, mik azok, amiket tőle örököltem az arcomon kívül, mi az, amit csinál, vagy amit gondol rólunk. Látom persze a folyosókon a testvéreimet, akik nem is tudják, hogy a testvéreim, és olyankor mindig hálát adok az égnek, hogy én apa mellett nőhettem fel. Nem akarnék olyan lenni, mint ők, utálnám magam. Bár gondolom leginkább fel sem tűnne, hogy van más lehetőség is a bunkó snobságon túl.
- Talán van róla kép a régi évkönyvekben.
Felpillantok a polcra, ami előtt állunk, a sors is lehet, hogy így akarta, mert pont a fejem fölött ott sorakoznak az iskola évről évre kiadott évkönyvei és lefűzött Edictumjai. Tuti, hogy tele vannak pletykával és fényképekkel róla, elvégre ő is egy rellonos fiú, szinte már kötelező volt dögleni érte.
-  Folyton rohan, ahogy látom. A tanulmányaival nem foglalkozik annyit, mint kellene, de pozitívum azt hiszem, hogy fiúzás helyett inkább a korcsolyázásra és a színházra fordítja az idejét. Tényleg, ha szeretnél színházba menni, van egy csomó vendég jegyem. Apa most ritkábban lép itt fel, de Lili már nem csak a gyerekszerepeket kapja meg, szóval sokszor látható.
Persze a nagy álma, hogy Júlia legyen, idén nem jött össze. Ebben a színházban az az egyik legnagyobb megtiszteltetés, és most egy új, de nagyon tehetséges lány, Ami – aki Amália, de utálja a nevét – kapta meg, míg a másodszerep maradt Csengénél. De a húgom nem olyan, aki feladja, csak még lelkesebb lett tőle.
- Megértem, azért a vizsgák előtt két héttel jönni merész, valóban. Viszont akkor idén célszerű a lehető legtöbb rendezvényre elmenned, én is így csináltam. Nekem katasztrofális volt az első évem, aztán a második olyan jó, hogy én sem akartam elhinni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=707778#post707778][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.11.10. 23:07[/b][/url]

Szerettem vele beszélni, egy picit sajnáltam is, hogy már nem ő volt a mentorom, bár Emily-vel is jól kijöttem, de mégse ugyanaz, mint Francival. Jól esett a tudat, hogy a közelben maradt, itt a könyvtárban bármikor találkozhatok vele, amíg itt tölti a gyakorlatát, vele szemben már kialakult egy egészséges bizalom a tavalyi év alatt, és kicsit ragaszkodóbb voltam hozzá. Szívesebben beszéltem vele az iskola gondjaimról, Emily-hez még kellett idő, hogy megszokjam.
- Igen. Cserébe az ő órái minőségiek. Komolyan, sose unatkozom nála. Képzeld, az egyik órám után beszélgettem vele, volt pár dolog, amit nem értettem teljesen, tök normálisan elmagyarázta. Sokkal jobb, mint egy száraz, unalmas tankönyvet nyálazgatni – lehet, hogy most én is tipikus Várffy-imádóként viselkedtem, de na. Bírtam, és kész, kérdéses, meddig lesz szimpatikus. Bár itt a tanárok java része általában jó arc, és tudott is tanítani úgy, hogy ne dőljünk ki az órákon, mintha álomtalan álom bájitallal ütöttek volna ki mindenkit.
Franci telibe találta a gyenge pontom. Igen. Egyelőre ez volt a legfontosabb célom, minden másnál fontosabb. Szükségem volt apára, de ugyanakkor elérhetetlen. Már nem tartozik hozzám, sőt, tulajdonképpen soha nem is volt igazán családtag. De akkor miért kapaszkodom az illúziómba annyira ilyen képtelenül? Be kellett volna látnom, hogy lehetetlent kívánok, ám erre még nem éreztem, hogy képes lennék. Talán tényleg igaza van Huszty tanár úrnak, és többet kéne meditálnom, magamba mélyednem, és megtalálnom a választ a kérdéseimre. Itt vannak, sejtem, csak nem akarom elfogadni őket. Még nem akarom feladni. Azt kéne tennem, de nem visz rá a lélek. Kell az apukám.
- Igen – bólintottam.
Ú, király! Az évkönyvekre nem is gondoltam eddig. Lelkesedésem hamar visszaáramlik belém, amint túllendültünk az apám témakörén. Jobb is, ha egyelőre félre teszem, bármennyire is fontos.
- Átnyálazom őket holnap, hátha találok érdekeset – vigyorogtam. Nem árt tudni, ki is az, akit az ember szövetségesnek választ, legyen az tanár, diák, vagy más egyéb, létező egyed.
- Wow, jól lefoglalja magát, de aki megteheti, annak könnyű – hát igen. Bár most egész jó hónapunk van így, ősszel-télen, bár mostanában főleg gyógyító főzetek kerülnek eladásra, olyan, amit anya gyógyítói végzettség nélkül is eladhat. – Tényleg? Tutira?
Vendégjegy színházba… ú, ez túl értékes, vajon elfogadhatom? – El szabad fogadnom? Túl értékes egy ajándék lenne. Nem tudnám mivel viszonozni.
- Igen, kész katasztrófa volt az első évem, de anya magánleckéinek hála, sikerült átmennem. Nem is kellett annyira durván sokat pótolnom. Egyedül a Gyógynövénytanom lett siralmas, az csak E, a többi jegyem mind V meg K lett. Meglátom, mit engedhetek meg. Az lenne a legjobb, ha betölteném a tizenhatot, akkor én is elmehetnék dolgozni, és lenne zsebpénzem. Csomó terhet vennék le anya válláról. – Francinak annyira klasszak az ötletei, és engem is mindig inspirál. Hasonló szeretnék majd lenni, mint ő, őt szinte mindenki kedveli, ismert, és tök kreatív.
- Franci, milyen érzés testvérnek lenni? Én utálom az egyke érzést. Remélem, apunak van másik gyereke is, még ha nem is én vagyok a családja, de jó lenne a tudat, hogy a másik legalább félig a testvérem. Akkor már mégse lennék egészen egyedüli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=707982#post707982][b]Révay Franciska Veszna - 2017.11.12. 14:10[/b][/url]

- Ez mondjuk igaz. Meg én úgy vagyok vele, hogy sokkal jobb lenne, ha mondjuk, lenne egy egységes tananyag, amit a korábbi könyvekből valaki összerak, és az lenne az, amit ha álmodból felkeltenek is tudnod kell. Sokszor szaladtam bele abba, hogy csak egy könyvet volt időm rendesen elolvasni, kijegyzetelni, a többit meg hozzáolvastam, és sok pontatlan, meg ellentétesen leírt nézet volt, és akkor egyrészt döntsd el, hogy melyik igaz, másrészt meg, ha valamit leírsz, és a tanár másra gondol, akkor már eleve így jártál.
Na meg aztán, ha ott állsz, mondjuk a mindennapi munkádban, ami akár auror, akár könyvtáros, akár tanár, akkor mégsem állhatsz neki betéve tudni Platon összes tanát és azt, ahogy mondjuk négy öt elmélkedő más és más megközelítésből vizsgálta hat-nyolc könyvön át. Ezért lenne jó, ha lenne egy emberke, aki szépen összerakná, mint egy jegyzetet, és azt tennék a hivatalossá. A diákok fejét teletömik mindenfélével, és amikor a tudását kell visszaadnia, akkor mindenféle lényegtelen információ között kell bogarászni.
- Remélem, hogy sikerrel jársz. Bár vannak portalanítók, a többségük csak felületes munkát végez, ezeket meg nem nagyon lapozgatja senki. Készítek ki neked hozzá kézfertőtlenítőt, meg törlőt, hogy ne legyél csupa piszok, meg szerintem egy kötényt is.
Nekünk is van, hogy védje a ruhánkat, amikor ezer éves könyveket pakolunk át, meg nézünk meg. Nem kellemes, de ilyennek is kell lennie. Elvégre, nem lehet minden csupa móka és kacagás, nem igaz?
- Igen, azért ez nem olcsó, tény.
Lili is sokszor frászban van, hogy mennyibe kerül, de ügyes kislány, és tehetséges, apa pedig eléggé jól áll ahhoz, hogy mindenben támogasson minket. Na persze nem úgy, mint mondjuk Lexa szülei, akik képesek voltak gardróbot építeni a lányuknak, csak mert éppen haragudott a költözés miatt, de azért az értelmes dolgokat ő is szereti. Meg aztán azt hangoztatja mindig, hogy ez befektetés a jövőbe.
- Ugyan, nem kell viszonozni. Szívesen adom. Tényleg tele vagyunk vele. Régebben a páromat el tudtam rángatni néha magammal. De ő most messze van, és az se biztos, hogy egy pár vagyunk még.
Ezt a témát valahogy kerüljük Ash-sel, és bár tudom, hogy kínos a helyzet, most valahogy én sem erőltetem. Nekem nincs olyan, aki miatt másként gondolkoznék, de nyilván ismerjük és szeretjük egymást annyira, hogy szóljunk a másiknak.
- Tizenhatot? Én úgy tudom, hogy van pár hely lent, ahol már tizennégy éves korodban elkezdhetsz dolgozni. Persze jóval kevesebb időben, de ugyanazért a bérért, mint a diákmunkások. Volt valami pályázati lehetőség, vagy mi, amit, ha beadtak, kijöttek és megvizsgálták a körülményeket, és ha megfelelt, akkor megadták a lehetőséget nekik. a Pillangóvarázs meg a Czukorvarázs tutira foglalkoztat tizenhat év alattiakat is, mert nyáron a húgom is dolgozott ott, és ő csak most lesz tizenöt.
A kérdése egy kicsit meglepett, nem vártam egy ilyen éles váltást. Én is egyke voltam sokáig, tudom milyen érzés az. Lili csak néhány éve része az életünknek, de ez a pár év egészen más emberré tett.  
- Nem rossz. Én az elején nem fogadtam jól, hogy apáék örökbefogadnak egy másik gyereket. Aztán valahogy láthatatlanul közelebb kerültünk egymáshoz. Egykének lenni nem a legjobb dolog a világon, ha hajlamos vagy magányosnak érezni magad, de nem biztos, hogy jó a másik családot alapító fél gyerekeit látni. Én például látom a testvéreimet itt nap, mint nap. Hárman vannak, két fiú meg egy lány. Ők nem tudják, hogy testvérek vagyunk, de nem is akarnám. Borzalmasan gőgösek. Persze ez egyedi eset. Talán nálatok jobb a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=708053#post708053][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.11.12. 19:58[/b][/url]

Egyetértettem vele. Sokszor olyan gyorsan és olyan mértékben változnak szinte évente a követelmények az oktatásban, hogy szegény diákok csak kapkodják a fejüket, és kiül rajtuk a Grumpy Cat-féle What the hell-kérdés.
A mugli oktatásban se sokkal jobb a helyzet, de hát nem aggathatunk mindent egyetlen egy emberke nyakába. A kötelező hivatalos tantervet összeállítani kemény munka, és több emberes, énszerintem, de ez csak a saját véleményem, nem biztos, hogy feltétlenül igazam van. Sajnos ebben nem én vagyok Franci kompetens beszélgetőtársa, túl fiatal vagyok, hogy releváns, kompetens döntéseket és válaszokat hozzak egy ilyen komplex, nehezen átlátható témakörben.
Persze, sokszor sok a rizsa, és némelyik rizsa-adagnak még csak töredékét sem használjuk többet soha, de van, aki meg pont abban az irányban megy tovább, akkor ő ne is tudjon róla? Legfeljebb ha engem nem érdekel egy adott szövegrész, átugrom a fenébe, de nem venném el mástól a lehetőséget, csak az érdektelenségem miatt nem szeretnék korlátozni mást a tudásszomja csillapításában.
- Ú, köszi. Hát igen, néha elég sok elbujdosott kincsre lelhetünk egy könyvtárban – szerettem olvasni, de azért nem vittem túlzásba, ha nem volt muszáj. Ha valamit kötelezően rám erőltettek, sose volt jó vége a dolognak, újabban elkezdtem ellene lázadozni, mondjuk ez inkább anya felé esett meg. Magam sem értettem a viselkedésem miértjeit, nem is mertem feszegetni ezeket a határokat, nehogy kinyissak akaratlanul is olyan bicskákat, amik aztán megbántanák a környezetem.
Újabban eléggé meglepte anyát, hogy én büntetőmunkákat is kapok, nem szokott hozzá a szófogadatlansághoz, ezek elhallgatásához meg pláne nem. Aztán megdöbbenésemre a legutóbbi levelében még ő kért bocsánatot, mert szerinte ezt a folyamatot ő generálta bennem, de közölte, hogy apámmal kapcsolatban ne számítsak haladásra. Tesz róla, hogy ne érjek el eredményt. Remek, egyre jobb, még hátráltat is. Na, többek között ezért sem voltam mostanában olyan túl jó gyerek.
- Tényleg… nagyon köszönöm. Még eddig sose voltam színházban – nem volt rá se pénz, se idő. Csak tudnám, anya miért nem ereszt egy kicsit önön pórázán, neki is könnyebb lenne, ha nem centizgetne mindent annyira mániákusan. Kinek akar bizonygatni és mit? Látszott rajta nyáron is, hogy egyáltalán nem biztos magában. Mostanában hetente írogat, mindig rákérdez, hogy vagyok, kivel találkoztam és mikor. Biztos aggódik a pubertás korom miatt, megeshet.
- Ó, ha én párkapcsolatot emlegetnék anyának, már rég kitérne a hitéből és körmöt rágva bőgne a nénémnél – valószínűsíthető verzió. - Szerinte még nem vagyok elég érett hozzá, hogy ilyenbe belevágjak. Inkább éljem ki magam. Ráérek később „elköteleződni”.
- Köszi, körbeérdeklődöm. Hátha még a későbbi önéletrajzomra is rak egy kis pluszt – yah, újabb indok, amiért majd lemehetek hétvégén a faluba.
- Én szörnyen egyedül érzem magam. Anya se akar pasizni miattam, pedig tehetné. Nem fogom kikészíteni az ipsét, ha nem bántja meg anyut – ja, legalább látszólag normális lehetne a családunk, ha nevezhető annak. Miféle közösség az, ahol nem lehet őszintén beszélni egymással, csak a huza-vona megy, meg az örökös titkolózás? Ha nekem családom lesz, én tuti őszinte leszek a gyerekemmel. Talán illúzióromboló lehet, de nem akarok majd „tökéletes” anyuka lenni. Nem érdekelnek az elvárások, habár ez a témakör nálam még nagyon a jövő muzsikája.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=711776#post711776][b]Emily Dorothea Fisher - 2018.01.14. 14:47[/b][/url]

Most, hogy szinte minden időmet a bűbájok gyakorlásával töltöm, ami még mindig gyatrán, vagy inkább egyáltalán sehogy nem megy, a tanulmányi átlagom leromlott. Még a téliszünet előtt adtak a kezembe egy levelet, hogy adjam oda apának. A levélben pedig leírták, szépen világosan, hogy a legtöbb tárgyamból troll vagy hitvány minősítést kapok félévkor, ha nem szedem össze magam. Holnap egy csomó javítódogám lesz, így a hétre száműztem a pálcát az ágyam alá, a dobozába, és csak a könyveim és beadandóim fölött gubbasztottam. Leginkább azért, mert szégyelltem magam az átlagomért, főleg mivel nincsen semmi látványos eredménye a bűbájok gyakorlásának, másrészt mert ahelyett, hogy apának adtam volna a levelet, elégettem. Így ha tényleg mindenből megbukok, akkor elég nagy veszekedés lesz otthon.
A mágiatörténet könyv utolsó fejezete előtt sóhajtva szusszanok egyet, mert annyi adatot kijegyzeteltem, hogy egyszerűen már készen áll az agyam a felrobbanáshoz. Fogalmam sincs, hogy ez hogyan lesz meg, de muszáj lesz megtanulnom, nem akarok szégyent hozni apára.
Kyle-ra gondolok, arra, hogy milyen gonddal készíti a pálcáit, és hogy valamilyen szinten őt is cserben hagytam, hiszen a tökéletes pálcám, ami ott és akkor melegséget csempészett belém, most ott hevet az ágyam alatt. Nem ezt érdemli. Ő is csalódni fog bennem, mert béna vagyok.
Lehunyom a szemem, kicsit végiggondolom a legújabbkor bűbájosainak első hullámát, mielőtt a szemeimet megdörzsölve visszahajolnék a papírok fölé. Jöjjenek az 1950 utániak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=711780#post711780][b]Valery Madelaine Fisher - 2018.01.14. 15:06[/b][/url]

Allan fenyegetése megijesztette - ugyan nem tartósan, de addig biztosan, amíg meg nem szabadul az égett pulóverrel járó terhektől. Arra már rájött, hogy nem tudja megjavítani. Ha nem lenne olyan nyeszlett a varázsereje, mint amilyen, akkor sem lenne képes rá, hogy reparáljon egy melegítőpulóvert. Így, ultimate megoldásként, csináltat egyet, ami, ha szerencsés, ugyanúgy fog kinézni, és Allan észre sem fogja venni a változást. Emilyre csak azért van szüksége, hogy megszerezze Adrian szagát. Tudja, hogy a lány szoros kapcsolatban áll vele, ha mást nem, hát azért, ahogy viselkedett vele a megjelenése estéjén. Egy elsőstől érdeklődte meg, nem túl kedvesen ugyan, de hatékonyan, hol tartózkodik éppen nővére.
Előzőleg kihegyezett a szobája falán egy sarlót, amikor az idegesítő szobatársai nem voltak bent. Szúróeszközt nem hozhat be, ezt hamar tudtára adták, amikor megfosztották a tőrétől - azt viszont senki nem mondta, hogy nem járkálhat pénzérmékkel a zsebében. Csendben nyit be a könyvtár ajtaján, nem szándékozik nagy zajt csapni most sem. Halk léptekkel közelíti meg testvérét, majd egy széket a lány mellé húzva ül le. Jobb keze mutató- és középsőujja közé fogja a kis érmét, miközben bal kezével az asztalhoz szegezi Emily karját, tenyérrel felfele, míg jobbjával feltűri a pulóver ujját.
- Elmondom, mire van szükségem, és te meg fogod nekem szerezni, most - visszafojtott, halk hangon beszél, miközben az eridonos bőrének nyomja a pénz kihegyezett végét. - Te sem akarhatod, hogy meglássák rajtad őket.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=711783#post711783][b]Emily Dorothea Fisher - 2018.01.14. 15:28[/b][/url]

ValVal

Éppen A. S. Shafiq munkásságát tanulmányozom, amikor hirtelen, a semmiből, ott terem mellettem Valery. Az írónő munkássága nagyon lefoglalhatott, hiszen egészen addig nem tűnt fel a húgom, amíg el nem kapta a karomat.
- Mit...?
A kérdés a torkomra fagy, ahogy a korábbi pénzérme a bőrömbe vájódik. Érzem, ahogy a hideg végigfut a hátamon, az érintésétől, és a hideg érme tolakodó megnyilvánulásától. Nem akarom. Nem akarom, hogy itt legyen, hogy hozzám szóljon, hogy bármilyen közöm is legyen hozzá. Szívem szerint minden kapcsolatot megszakítanék a múlttal, és azt hittem, azzal, hogy ide jöttünk meg is történt ez az elválás. Valery felbukkanása azonban világos üzenet, bárhol is vagyok, ő megtalál. Az ujjaim ökölbe feszülnek, de nem rántom el, sejtem, hogy egész mélyen benne van már, ha megmozdítom, még a végén megvág.
- Mondd, neked semmi sem elég?
Kérdezem végül nyugalmat erőltetve a hangomba, ami őszintén hatalmas teljesítmény, kiváltképp, hogy a torkomban dobog a szívem, és megint ott van az az érzés, amit gyűlölök. Azt akarom, hogy megtegye, érezni akarom, ahogy a húsomba vág. Nem szabad, nem kellene ezt gondolnom, és mégis, alig várom, hogy az első, hirtelen jött fájdalom átjárjon. De nem szabad. Nem normális ez az érzés, és nem akarom, hogy ezt érezze.
- Nincs itt az anyád Valery, nincs hatalmad felettem. Most pedig, ha megbocsátasz, tanulni próbálnék.
Nem hiszem, hogy segítene a dolgon az, hogy nincs itt a nő, aki életet adott nekünk. Valery megúszhatta a dolgokat, de féket sosem kapott, élvezi, ha valaki megriad, és megtesz neki bármit. Én ezt nem akarom megadni neki, még akkor sem, ha tudom, hogy ő az egyetlen, aki megadhat nekem valamit, amire vágyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=711784#post711784][b]Valery Madelaine Fisher - 2018.01.14. 15:55[/b][/url]

Meg sem hallja Emily kérdéseit. Ahogy a hirtelen jött bátorságát bizonyító mondatot sem. Meggyőződése, hogy Allannel ellentétben, Emily tényleg csak beszél. Erről árulkodik a jelenlegi helyzet is. Szorítása megfeszül a lány csuklóján, ahogy áthullámzik rajta az első adag düh. Nem azért jött, hogy ez a korcs kérdezgessen tőle, hanem azért, hogy elmondja mi kell neki, Emily pedig, szófogadó kiskutyaként el is hozza neki.
- Allanról van szó - összeszűkülnek szemei, ahogy kimondja a legutálatosabb nevet az egész világon. - Szeretnéd, ha miattad lenne szomorú, Emily? Azt szeretnéd, hogy miattad legyen baja? - oldalra billenti fejét, hogy jobban rálásson testvére arcára. Ez amolyan aduászként szolgált mindig is. Ez a buta fruska bármikor, bármit képes volt elviselni, vagy megtenni azért, hogy Valery ne árthasson Coltonnak, miért is változhatott volna ez? Semmi nem lett más, éppen csak az idő járt el felettük.
- Nincs? - vonja fel szemöldökét, ahogy ismét rászorít a kezére. - Nincs hatalmam? - jóízűen nevet fel, ahogy megrázza a fejét. - Nem Emily, most ugyanúgy viselkedsz velem szemben, de most nem ezért vagyok itt - vonja meg vállát. Még. Most még nem ezért van itt, de már hiányzik neki, és tudja, hogy a lánynak is hiányzik. Próbálhatja letagadni, eltakarni, titokban tartani, de ez semmit sem változtat azon, hogy élvezte. - Meg kell szerezned nekem Allan pasijának a parfümjét. Nem nekem kell. Neki. Érted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=711785#post711785][b]Emily Dorothea Fisher - 2018.01.14. 16:13[/b][/url]

- Miattam?
Valószínűleg szomorú lenne, ha látná azt, amiért úgy öltözködöm, mint egy százhúsz kilós fiú. Valószínűleg. Adrian gondolom majd elmondja neki, fogalmam sincs. Más miatt nem hiszem, hogy szomorú lenne. Esetleg azért ha eltűnnék, de csak addig, amíg meg nem tudná, hogy bele vagyok esve a srácba, akit ő is szeret. Ha ezt megtudná, úgy vélem, megkönnyebbülne. Nem kellene az arcomat néznie, miközben lopott pillantást vált vele. Elgondolkodok ezen, és csak Valery nevetése ránt vissza a valóságba. Hiába mondja, amit mond, akkor sincs hatalma felettem. Engem nincs, aki megvéd, én magam vagyok. A testvéreim ostobának néztek, amikor azt mondtam, láttam, hogy Valery itt van, és most, amikor kiderült, hogy tényleg, olyan mintha az összes köddé vált volna. Családi összetartás. Nevetséges.
- Pedig ez az igazság.
Rántom el a kezem, és ezzel a mozdulattal a bőrömön is egy nyílás keletkezik, alóla pedig kibuggyan, és meglepően bő patakban indul neki a vér. A benttartott levegőt hosszan engedem ki, miközben megnyalom az ajkaimat, a kezemet pedig az ölembe ejtem, inkább a pulcsim, mint a könyvtári könyv nyelje el a vérem.
- Miért lenne rá szüksége? Van a táskájában egy üveggel.
Nem biztos, hogy most is van, de a múltkor láttam. Lehet, hogy már annyira jól megvannak együtt, hogy ugyanolyat használnak, nem tudom. Igyekszem kerülni a témát, elég rendesen.
- Nem fogok neked lopni a barátaimtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=711888#post711888][b]Valery Madelaine Fisher - 2018.01.15. 15:52[/b][/url]

- Én megkértelek szépen, hogy hozz el nekem valamit, te mégsem teszed meg. Ki más miatt, hmm? - jogosan vetődik fel a kérdés, hogy Valery életnézetével nincs-e valami probléma? De, van. Az előbbi kérdése több ponton is hibádzik. Először is, egy épeszű ember a kérlek szépen szavakat használja testi fenyítés helyett, másrészt pedig, ő intézte el a pulóver kiégését, így pedig, minden az ő hibájának ítélendő. Ezt viszont soha nem fogja beismerni, próbálkozzunk akárhogy is, úgyhogy lapozzunk is.
Valery lát, és megjegyez dolgokat. Így pontosan emlékszik, hogyan néz Allan a problémás harmadikra, és hogyan néz Emily, ugyanerre az emberre. Roppant hasonlóan. Azt is tudja, hogyan néz Adrian rájuk. Roppant különbözően. Mindezt összevetve, levonja a következtetést, miszerint, amíg Allan jogosan szerelmes az eridonosba, addig a nővérének lányegesen kevésbé szabad ezt megtenni. Bár nem érti magát az érzés mélyebb vonalait (ahogy az összes többiét sem, a düh és kedvtelés alapbeállításokon kívül), képes az azonosítására. És arra is képes rájönni, hogy Ems nem akarja, hogy ezt a bátyjuk megtudja, ha egyáltalán még nem vette tudomásul. Amit nehezen hisz el, Allan újabban elég ellenszenvesen néz a lányra, ha Adrian a közelben van.
Emberek. Hogyan képesek elbírni ennyi érzéssel, és miért jó ez nekik? Sosem fog választ kapni erre a kérdésre.
- Nem kell ellopnod! - csattan fel hirtelen jött dühtől, majd megrázza a fejét. - Nem kell ellopnod - teszi hozzá szinte azonnal, lényegesen nyugodtabb hangszínben. - Utána visszaviheted, vagy azt csinálhatsz vele, amit akarsz. Nekem csak pár percig kell, amíg befújom vele Allan ruháját. Látod? Nem akarok rosszat csinálni - lepillant Emily kezére, miközben egészen halványan elmosolyodik.
- Ha megteszed ezt nekem, ha megteszed, akkor megadhatom őket neked, Ems.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=713198#post713198][b]Dobai Léda - 2018.01.28. 22:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=713204#post713204][b]Kiss Veronika - 2018.01.28. 23:59[/b][/url]

Lassan vizsgák. Ez a mondat, csak mint apró gondolatfoszlány, nem igazán vidította fel a prefektuskánkat. Mivel úgy döntött (illetve azok után, hogy a sok bukdácsolás után újabb esélyt kapott a Navine vezetőségétől, kicsit érezte is a nyomást), hogy a következő évben inkább eltekintene az évismétlés lehetőségétől, ezen a csodálatos napon azon kapta magát, hogy vágyik a tudásra, úgyhogy sürgősen el kell mennie a könyvtárba, bele kell vetnie magát a betűk végtelen halmazába, és csak úgy szívni magába a végeláthatatlan információáradatot, amit a Bagolykőben megtalálható könyvtár több száz, ezer, na jó ki tudja mennyi könyve egy magafajta diáknak csak adhat. Gondok persze adódtak. Először is például egészen véletlenül, de tényleg véletlenül, nem sikerült azonnal célegyenesben az áhított helyre eljutni, ugyanis a folyosókon egyszerűen megbolondult a világ Veronika körül, és mintha egy közlekedési dugóba csöppent volna, folyton azt kellett, hogy észrevegye, hogy a 89 éves nagymamája is lazán lerázná, ha ezzel a szotyogási tempóval döntene úgy, hogy most akkor egy jó kis nagyi-unoka gyorsasági versenyt megejtenek. De hát mit tehet az ember lánya, ha a diákság nem igazán érzi úgy, hogy esetleg lehetne egy kicsit, csak egy pindurkával az Istenért, sebesebben is haladni a kastély emberekkel túltömött falain belül?! Másodszor pedig habár az elhatározás igencsak megvolt a tudásszerzés iránt, valahogy a fáradság, amely már oly sok jobbra született, tehetséges fiatalt elragadott sorainkból, igencsak eltöltötte a negyedikes leányzót, hiába is próbálta azt mindenki előtt a lehető legjobban titkolni. Hisz ha megtudják, vajon engedni fogják, hogy egyszerre pótoljon, kviddicsezzen és végezze a házvezetőségben betöltött szerepéből adódó hálás és gyakrabban igen hálátlan feladatait?
- Hm - lépett be azért végül a vaskos könyvekkel teli helyiségbe. Körbenézett, és azzal a lendülettel eltöltötte őt a döntésképtelenség sötét, mindent átható érzése. Ajjaj. Mihez is kezdjen? Jó egyáltalán ide jönni tanulni? Nem lenne okosabb, ha esetleg a többiektől vagy akár a tanártól kérne pár tippet, kiindulási pontot? Annyi könyv van itt! Egyáltalán mi a garancia, hogy olyan irományt fog ki, amiből nincs újabb, jobb, vagy olyan, ami a vizsgák, akarom mondani a kedves professzor urak és hölgyek szájízére való?
Kissé bátortalanul lépdelt aztán beljebb, de hamar eltűnt ez a rá igencsak nem jellemző gyávaság, amikor a polcok között megpillantotta háztársát, az elsős Lédát. Nem ismerte igazán, hiszen mégiscsak elsős (azok meg mindig annyian vannak), de jelen pillanatban jobb ötletnek tartotta, hogy megszólítja, minthogy további perceket tölt azzal, hogy kínosan álldogál az ajtó mellett azon morfondírozva, hogy mégis mit kellene most csinálnia pontosan.
- Szia! - termett tehát az újonc mellett felvéve a "prefektus vagyok, illetve überkúljófej" mosolyát.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=713208#post713208][b]Dobai Léda - 2018.01.29. 11:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=715804#post715804][b]Ónodi Adél - 2018.03.07. 13:01[/b][/url]

Adrian

A két ujjam között tartott illatos zsebkendőt finoman dörzsölgetem, míg a széken hátradőlve, a könyvtár hatalmas ablakán meredek az ég felé. Olyan kék, olyan más, mint eddig volt. A vizsgaidőszakban észre sem vettem, mikor hagyta el szürkeségét. A tél lassan odébbáll, helyét átveszi a tavasz, megérkeznek az első dalos pacsirták, kirügyeznek a fák, az emberek szerelmesek lesznek, én pedig...
Kiszáradt torokkal fordulok el az ablaktól, hirtelen úgy érzem, a fény bántja a szemem. De hisz ez képtelenség! Elnyíló ajkakkal pillantok le az összegyűrt zsebkendőre, majd eldobva azt, az asztalon fekvő, még érintetlen papírkötegre vezetem kék íriszeimet.
A cikkem még sehol, a határidő viszont már itt liheg a nyakamban. Jonathan baglyai lassan többet időznek nálam, mint gazdájuknál, és szerencsétlenségemre már a kastélyban is összefutottunk. Nem mondott semmit, de a pillantásába bele volt vésve: siess. Jonathan sötét tekintetét magam előtt látva nyúlok a tollamért, szabad ujjaimmal sóhajtva szántok szőke tincseim közé.
Az e havi számban én kaptam a lelkisegély-szolgálatot, amivel életemben először nem tudok mit kezdeni. A szerkesztőségben tornyosuló levelektől libabőrödzöm, és nem azért, mert untatnak. Azért, mert átérzek minden egyes sort. Merlin rágja meg... Mégis hova lett a mindenkinek megmondom a véleményemet és különben sem érdekelnek mások érzései Adél?!
Ez nem vicces. Nagyon, nagyon nem az.
A fejemet finnyás elégedetlenséggel ingatva fújom ki a bent rekedt levegőt. A szék halkan megreccsen, ahogy ismét hátradőlök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=715805#post715805][b]Adrian Ivanorovics Black - 2018.03.07. 13:29[/b][/url]

Épp a varázspszichológia tankönyvből egészítem ki a jegyzeteim, amit épp a polcról vettem le, mert nem voltam kiadni érte egy zsák pénzt, hogy egy év után fel is rakhassam a polcra. A szépen lefűzött lapoknak úgyis ez lesz a végük, elég nekik szenvedni majd éveken keresztül.
Vagyis hogy jegyzetelnék, ha nem vonná el a figyelmem a napsütés, ami kintről árad be, az üvegnek köszönhetően vagy három fokkal melegebb kiadásban. Bambán pislogva meredek tehát ki, közben lassan, de ritmusosan kopogok halkan a tollam hegyével az asztalon, amit nyilván egyik könyvtáros sem fog megköszönni, ha meglátja. Egy szusszanással fordítom fejem magam elé, egyenesen a velem szemben, pár méterrel arrébb helyet foglaló lány felé - aki szemmel láthatóan ugyanilyen csodálatos lelkesedéssel fordul a saját dolga felé. Na most, megtehetném, hogy odamegyek, hogy szenvedjünk ketten, mert amúgy nem vagyunk teljesen idegenek egymás számára, mindketten eridonosok vagyunk egy évfolyammal jár alattam, de akkor nyilvánvalóan nem csinálnánk semmi hasznosat. Ehelyett én, a csodálatos kis agyammal kitalálom, hogy miért is ne mászhatnék be az ő csodálatos kis agyába kéretlenül? Különben sem hiszem, hogy olyat találnék, amit majd bárkinek is feltétlenül el akarnék mondani, és a gyakorlás is jól jön. Az ember pedig nem akad úton útfélen olyan emberekbe akik azt mondják neki "persze, legilimentálj meg nyugodtan". A szemem sarkában körbenézek magam körül, majd észrevétlenül lejjebb csúszok a széken, ahogy újra a lány felé pillantok. Előcsúszik a pálcám a pulcsim ujja alól, miközben magamban ki is mondom a varázsigét. Egy ideje már ezen a szinten stagnálok, és ki is használtam már, hogy prefektus vagyok: magyarul gyakoroltam olyan kölykökön, akik inkább hagyták, mint hogy szóljak a házvezetőjüknek. Így pedig nem öl meg különösebben, ha nem feltétlenül néz valaki a szemembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=715807#post715807][b]Ónodi Adél - 2018.03.07. 14:02[/b][/url]

Adrian

Mereven figyelem az üres, fakó papírlapot, ujjaim között mozdulatlan áll a toll. Aztán oldalra döntöm a fejem, szemöldökeimet összébb húzom, homlokomat ráncolom, az ajkaimmal pedig pont úgy csücsörítek, mint azok a lányok szoktak, akikkel nem állok szóba. Vagy ha mégis, akkor a történtek után ők nem hajlandóak többet velem beszélgetésbe elegyedni. Szabad ujjaimmal a nyakam felé nyúlok, óvatosan megvakarom világos bőrömet, majd gyászosan felsóhajtva a pergamen fölé görnyedek, hogy annak jobb felső sarkába lejegyezzem a mai dátumot. Csupán egy pillanatig, de valóban elhiszem, hogy ennek jelentősége van, hogy ezután megihletődöm, és egyszeriben képessé válok megválaszolni a legintimebb, legromantikusabb kérdéseket is, amikhez amúgy semmi közöm sem volna. Kiráz a hideg. Ez nekem túl sok. Még akkor is, ha egyébként kíváncsi, sokak szerint minden lében két kanál alkat vagyok, akinek merlini adottsága, hogy mindig a legrosszabbkor legyen a legjobb helyen.
Nyelvem hegyével éppen ajkam jobb szélén szántok végig, mikor a gerincem mentén végigfut a hideg. A sejtelmes, kellemetlen érzés befészkeli magát az agyam egy hátsó szegletébe, mire azonnal felpillantok, és az ujjaim között billegő toll fölött átnézek az asztal túloldalára. A tekintetem találkozik Adrianéval. A testem pillanatnyi habozás nélkül reagál; nyelvemet lassan visszahúzom, a bal szemöldököm ívesen feljebb húzódik, kékjeimben pedig válaszra intő kérdés csillan.
Perverz disznó - villan az első halk gondolat, amit Jonathan visszatérő arca követ. A cikkleadási határidő miatt érzett aggodalom újra megtölti a szívem, viharosan kavargó gondolataim között a legtöbbször a diákok leveleivel találkozni. Aztán, a legvégén, valahonnan, ki tudja honnan, a lelkem mely sötét bugyrából, a nihilli semmiből felbukkan ő is.
Szemeimet, mint akit valami susmuson kaptak, hirtelen sütöm le, és elvörösödött orcákkal nyúlok a pergamen széleihez, hogy azok sarkait gyürkészve szívjam be a könyvtár mindig dohos levegőjét. A sötét szempár csak egy kósza másodpercre tűnt fel, ez mégis elegendő volt ahhoz, hogy megbabonázzon.
Kész, ennyi volt, vége a napomnak, vége az életemnek. Érzem. Meghalok. Itt és most. Adrian szeme láttára. Áh.
A fejemet kínlódva-csóválva teszem le a hűvös pergamenre, és nagyokat szuszogva, az életemről is lemondva kezdem figyelni a könyvtár vastag tölgyajtaját.
Mibe keveredtél, Adél? Hogy jutsz ki ebből? Ez... tilos. Tiltott gyümölcs, érted?