32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 36 ... 44 45 [46] Le | Téma száljai | Témaleírás
Somogyi Zente Domokos
Prefektus Levita, DÖK tag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 115
Írta: 2021. július 11. 19:11 | Link


oldjuk meg, bármi is ez!


Nem mindig szerencsés ez, hiszen a legtöbben ilyenkor obszcén módon érdeklődnek utána a látási viszonyaimnak, meg úgy az egészségi állapotomnak. Csúnya dolog kategorizálni a véletlen koccanásokat, de az esetek nagy részében én vagyok a kicsi és ők a nagyok. Ezzel a sráccal kábé egymagasak vagyunk, nem néz ki vasgyúrónak sem, szóval nem hiszem, hogy azon lesz, hogy megverjen vagy csak megkergessen. Legyintésére nyúlik arcom mosolyba, aztán adom is engesztelésnek a segítségem. A könyvtárban már egészen jól kiigazodom, ha a kastélyban még vannak foltok, ahol néha megállok, hogy mi a franc van és merre?
- Ó, vannak ilyen órák, amikor az ajánlott olvasmány kész rejtvény – bólogatok, ahogy közelebb lépek hozzá. Tekintetem végül arra a pergamenre vetül, amelyet elém tart. Őszinte leszek, ez egyik órába sem fér bele, nemhogy valami szabadnapos olvasmányt jelentene. Értetlen pislog a szavakra, az állam vakarom meg, ahol egy apró pattanás készül megszületni. Nincs sok, épp elég, hogy bosszantóak legyenek vagy éppen akkor jöjjön ki, amikor készülök valamire és mennék valahová.
- Hűha. Ezt tanár adta? Mert ha nem, akkor tuti azért, hogy megszívasson. Szerintem ilyen könyv nem is létezik vagy nem ezen a nyelven. Lehet a külföldi kötetek között van? - elmélkedem hangosan. A szabad fordítások néha nagyon csúnyán hangzanak magyarul. Valamennyit tudok, próbálom is átfordítani fejben. - Hanem? - kapom oda a fejem, majd végül követem kapkodó mozdulatait. Az asztalhoz lépve nézem, ahogy leírja a betűket, fejem oldalra billenve követi. Ó, hogy ez tényleg egy rejtvény lesz? Pedig az elején csak vicceltem.
- Nem tudom – még az edictumos rejtvények is nehezek néha, de volt már olyan szorgalmi, meg a vizsgákon is imádják az anagrammákat. De nagyon is… én meg nem. Így olvasva, megpróbálom, hátha most mégis jobban sikerül és nem kapok agyérgörcsöt tőle.
- Akad, aha… példa… kép, lét, tél… pad… - motyogom, de ezek csak töredékek, az egészet kell néznem. - Példa… érték… példaérték. Példaérték? Ennek szerinted van értelme? - nézek rá, de fejben tologatom még magamban a betűket.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
Prefektus Levita, DÖK tag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 115
Írta: 2021. július 11. 19:46 | Link



- Mindig azt csinálom, csak a testvéreim nem hiszem, hogy örülnének neki. Mármint, akkor elég rossz jegyeim lennének, aztán én lennék az első Somogyi, aki bukdácsol, mert épp nem érdekli a tanulás – pedig, még azt sem mondhatom, hogy ezerrel hajtom a csajokat, ahogy Viktor mondaná, vagy lázadok és furán öltözök, mint az a srác az eridonban. Pedig akkor lehet elhinnék, hogy nincs kedvem. Hmmm. Felnyírassam a hajam? Az mekkorát szólna!
Elvetem a dolgot hamar, és ahogy elül a nevetgélés, én is kisandítok a könyvtáros felé, nehogy valami gond legyen. Nem szeretnék két mérges, szúrós szempárral találkozni, viszont úgy néz ki, ügyesek vagyunk és csendesek, nem vontuk magunkra a figyelmet, annyira.
- Ismerős. Bár egyszer átmarta az üstömet az egyik, mert nem figyeltem és kétszer tettem bele valamit… De na, megesik – vagyis jó esetben nem, kaptam is érte külön feladatot, szerencsére senki cipőjét nem rágta át, sem a kezét, szóval mondhatni, sikeres volt. Félig. Kár, hogy nem savakból kell vizsgázni, azt tök könnyű összedobni. Majd beadom szorgalminak, mint javaslat, sokan áldanának érte és szereznének vele jobb jegyeket.
- Áhh, elmúlik, csak akkor és ott ilyen… hiszti – ha lehet annak nevezni, de azt mondják, mi pasik hisztisebbek vagyunk, mint a nők. Lehet van benne valami, lehet nincs, nem jártam még utána. - Júj? - pislogok párat. Lehet valamit végképp rosszul mondtam? Vagy inkább a menthetetlenség esete? Kérdőn pillantok rá, pislogva, majd megvilágosodom. Beugrik a cikkből pár mondat, leginkább másik bekezdésből. - Áhh, hogy ő. Vagyis ugye, az egyikük. Mert ketten vannak. Én nem tudom őket megkülönböztetni – nem tudom mennyire szép dolog ez, de ikrek, a természet játéka ez, mintha örökké kettős látása lenne az embernek, hiába színjózan. Nem hiszem, hogy nekik ez amúgy sértés, sőt, valahogy úgy érzem, a szüleik után, akik majdnem teljesen egyforma nevet adtak nekik, még rá is játszanak. Én ennyire egyik testvéremre se hasonlítok, szóval, nem tudunk ilyet játszani bájital nélkül. Margaréta is kapcsol, és pontosít, így aztán hamar megvilágosodom.
- Így már tudoooom, köszi – ettől még nem biztos, hogy meg is teszem azt, hogy megkérem. Nem vagyunk haverok, de ellenségek sem, elrötyögök azon, ha ők valamit akcióznak és ennyi. Majd meglátjuk, mennyire esek bele abba, hogy nem tudok tovább haladni és mindenképp kell valaki. Nem a büszkeségem miatt, hanem mert szerintem a srácnak pont nem én hiányzok az életéből.
- Nyugi, nem, be se engednék az iskolába
– majdnem hozzáteszem, hogy „ugye nem?” de moderálom magam. Elnézem, ahogy Tüske felvidul és élénken szimatol, majd megindul a lány keze felé, ahonnan a finom falatokat reméli.
- Fogalmam sincs ki ért hozzá. De majd kiteszek egy menő plakátot, hogy edzőtársakat keresek. Aztán, majd állunk ott, mind, akik szintén nem tudnak semmit sem használni – nevetem el magam, mert el tudom képzelni, hogy nem a hurkás karú behemótok, hanem a hozzám hasonlók jönnének. Ülnénk a padokon és néznénk egymást, hogy akkor most? Hogyan és miképp? Mondjuk, jó móka lenne. Hmmm. Felírom fejben.
- Pedig nem vészes, néha jó. Persze nem gond ez, csak a kviddics mindig valami olyan téma, amiről mindenki beszél. Én is néha megpróbálom, aztán nem jövök rá, hogy végül miről is van szó. És valami más sport érdekel téged? Vagy csinálod is? - ha már itt vagyunk, miért ne jöjjön fel. Hátha valami könnyű és akkor arra kiírhatom a plakátomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 257
Írta: 2021. július 12. 08:37 | Link

Zente

  Zalán lejegyzetelt minden szófoszlányt, amit a srác mondott és ami közben neki is eszébe jutott. Az ajkát harapdálta, mert sehogy nem jött ki belőlük az összes betű. Az sem segített rajta, hogy a saját firkálmányát nem tudta visszaolvasni, annyira rondán írt.
 - Dél... dal, tér, Adél... példa? - ismételte, a fiú utolsó tippjét. Leírta a példaértéket, majd elkezdte kihuzigálni az eredeti szóból a betűket. Lefedte az összeset - Megvagy! - mondta diadalittasan, a kelleténél hangosabban. A mámor pont olyan gyorsan szállt el, amilyen gyorsan lepisszegte őket a szomszéd asztalnál egy idősebb diáklány. A fiú bocsánatkérően nézett felé, majd visszafordult a sráchoz. Suttogva szólalt meg újra. - Köszi. Zalán. - nyújtott kezet a másiknak, mert most jutott eszébe, hogy hol felejtette a modorát - Szóval ezt a címet kell megkeresni az önéletrajzok között.
 Nem számított rá, hogy a fiú tovább ott fogja vesztegetni az idejét azzal, hogy neki akar segíteni, de elismerte, hogy lényegesen gyorsabban sikerült áthidalni ezt az akadályt ketten, mintha egyedül csinálta volna. Nem akart udvariatlan lenni azzal, hogy ennyivel letudja rövid szóváltásukat, de nem akarta feltartani sem őt, valószínűleg akadt neki más dolga is. Kivárt hát, úgy érezte ez a legilledelmesebb módja annak, hogy kiderítse, lesz-e nyomozótársa egy rövid időre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Diák Navine (H), Másodikos diák


lány a csöndben
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 50
Írta: 2021. július 12. 09:50 | Link

”Olvasni annyi,
mint táplálkozni”

   Zayday

Csend. Ez a legjobb tulajdonsága a könyvtárnak. A diákok csevegnek ugyan, de csak halkan, nincs olyan zsivaj, mint a kastély többi részén. Ramóna feje pedig igazán tele van már a zajjal, a sikongató lányokkal, a hangosan felröhögő fiúkkal. A könyvtárban viszont nincsen se sikoltozás, se röhögés. Csak a könyvek illata, a könyvtár jellegzetes hangulata és a rend, melyet a gondosan szétválogatott könyvek képviselnek. A hely tökéletes ahhoz, hogy Ramóna helyre rakja magában a napot, hogy lenyugodjon kicsit.
Apró, de szapora léptekkel halad a könyvtáros asztala felé. Apró mosolyt erőltet az arcára, köszön házvezetőjének, de csevegni nem áll meg, hiszen nem akar most a férfitől semmit. Csak bemasírozik a könyvek közé, hogy megnyugodhasson. El akarja felejteni kicsit azt, hogy hol is van, hogy mi ez az egész mágia dolog, és, hogy távolabb nem is lehetne az édesanyjától. Persze, néha még Ramóna is kínosnak érzi, hogy ennyire ragaszkodik a nőhöz. Mégis, Máltai Emese volt sokáig az egyetlen ember, akire a lány igazán számíthatott. Sőt, még most is ő az egyetlen. Mert Rami nehezen bízik meg az emberekben, az anyja viszont egy olyan valaki, akit megajándékozott feltétlen bizalmával.
A polcok elé érve lelassít, keresi a neki tetsző cimkét. Még ő sem tudja, mit akar olvasni, csak annyit, hogy most élvezetre vágyik, nem pedig ismeretterjesztő irodalomra. Végül egy Edgar Allan Poe versgyűjteményt emel le egy polcról, és ott helyben lapozza fel, hogy aztán jól végiggondolva minden szót olvassa végig az Eldorádót. Nem mintha nem olvasta volna már százszor. Persze, hogy olvasta! Kívülről is tudja már, hiszen kiváló memóriája van. Olvasni mégis jobban szereti, mert akkor kezében tarthatja a könyvet, érezheti az illatát, hallhatja, ahogy zörög a papír, mikor lapoz. Szereti nézni az igényesen nyomtatott betűket, hogy egy sorban vannak. Néhány újabb kiadású verseskötetben már képek is vannak a versek mellé biggyesztve, ám Ramóna szereti a régit, a klasszikust. Most is egy ősrégi kötetet talál meg, melyen látszik, hogy valaki nagy szeretettel olvasta egyszer.
A polcnak dőlve, félhangosan, motyogva olvassa fel a következő verset. Csak elmerül benne, élvezi a szavakat. Nem látott eddig senkit, így nem érzi furcsának, hogy hangosan olvassa fel a vers sorait. Most épp nem zavarja semmi, és ennek jeleként arcára halvány mosoly is kúszik. Ezúttal őszinte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
Prefektus Levita, DÖK tag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 115
Írta: 2021. július 12. 22:11 | Link


oldjuk meg, bármi is ez!


Serceg a toll a papíron és látom, ahogy az általam mondott szavak jelennek meg ott. Pedig tökre random csinálom az egészet, amit látok, az jön. De a szavak csak gyűlnek, majd végül találok valamit, amivel talán még közelebb viszem a megfejtéshez.
- Ó? - állok meg, mert találok még benne szavakat, de most éppen ír és nézi, hogy jó is-e. Figyelem,  ahogy kihúzza a betűket és végül mindegyik eltűnik. - Ennyi? Kitaláltam? - pislogok felé, mert ez nekem annyira hihetetlen. Mármint, hogy nem is tudom… könnyű volt? Annyira nem, mert azért pörgött az agyam rendesen, de vért sem izzadtunk. Felkiált, közben pedig egy lány szól rá, ránk, hogy legyünk már csendesebben. Én is mosolygok felé egyet elnézően, mert nem az volt a cél, hogy most felkiabáljuk itt a békét, hanem megfejtsünk valamit. Fogalmam sincs, mire vezet ez majd, de egész izgalmas, mint valami nyomozás kezdete. De szerintem szimplán csak egy feladat. Nem tudhatom. Azt igen, hogy a felém nyújtott kezet megragadva rázom meg.
- Helló, én pedig Zente – engedem el közben. - Nincs mit – rázom meg a fejem, hogy ez aztán semmiség, időmből bőven kitelik és tényleg tökre jó móka volt megfejteni, ráadásul úgy, hogy sikerült is.
- Áhh, értem. Akkor legalább nem kell felforgatni az egész könyvtárat érte – ez mondjuk jó dolog, lehet holnapig itt lennénk, mert nagyon sok a kötet és mivel sietnénk, biztosan hatszor elszaladnánk mellette, mire hetedjére ráböknének, hogy „ITT VAN”. Ezt megúszva, könnyebb is lesz.
- Melyik tanár adta ezt a feladatot? - mert erre én is szívesen benevezek, komolyan. Közben, nem kell se kérni, se semmi más, lépek a polc elé és már keresem is. Mivel nem a címek, hanem az írok szerint van sorba rakva, így az elejétől kezdem. Ajkaim mozognak kicsit, ahogy némán olvasom a címeket, futom át a gerinceket, majd homlokom ráncolom. Ilyen cím pontosan nincs, vagy most nem látom. Az lenne a ciki, ha ezek után az lenne, hogy: igen, van ilyen könyv, de valami Gipsz Jakab most vette ki egy órája, bukta. Végül, miért is ne alapon nyúlok fel azért, ami a legjobban hasonlít a címre, vagy épp ideillik és azzal fordulok Zalán felé.
- Hmmm… pontosan nem találtam olyat, de nézd – lépek oda és fordítom felé a borítót. A mű Grigorij Rjazsszkij - Példaértékű ház című kötete. Eléggé erős célzás, viszont az is lehet, hogy régen messze van attól, amit ő keres. - Mást nagyon… Hmm – nézek azért oldalra, de nem, semmi másban nem látok én itt példát. Ennek kell lennie!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 257
Írta: 2021. július 17. 09:06 | Link

Zente


- Igazából nem órára kell. Hanem az apám írta. Tudod, ő is levitás volt, de… De nem vall rá, hogy rejtvényekkel szórakozzon. Mármint régen rengeteg találós kérdéssel, meg ilyesmivel fárasztott, de az már évekkel ezelőtt volt.  Nem értem, miért most kezdte el megint.
Kíváncsian kezdte el pásztázni a végeláthatatlan sorokat. Úgy érezte, hogy még Zente mellett is hosszú délutánnak néz elébe. Nem sok olyan könyvet talált, aminek köze lett volna a leírtakhoz. Kőváry - Egy feltaláló portréja, Szócsokrok szellemekről... Bár némelyik cím egész jónak tűnt, annyira nem volt érdekfeszítő, mint az a bizonyos Példaérték. Mégsem az ő kezébe akadt az első potenciális kötet, hanem nyomozótársa emelte le azt a polcról.
 -  Végülis, ott volt, ahol lennie kell, olyan címmel, amilyennek lennie kell. És azt hiszem, ez is mellette szól - mutatott a kopott borítóra, amin egy fekete madár díszelgett. - A családom címerállata a holló - magyarázta Zentének. - De ezt a nevet nem ismerem. Keressünk benne valami nem odaillőt. Firkát, vagy szimbólumot, vagy jelet, amit ő írhatott bele.  Mert valószínű, hogy nem a tartalma lesz az érdekes. Ha már apa rejtvényekkel szórakozik, ennyinél nem fog megállni. - mondta szemforgatva, de azért szája szélére odakúszott egy halvány, nosztalgikus mosoly.



Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 1. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Animágus, DÖK tag, Színjátszós, Ötödikes diák


the house bunny
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 297
Írta: 2021. július 17. 09:45 | Link

Rami

Hol kellene már látogatást tennem? Ezen tanakodok egy viharos szombati napon, a klubhelyiségben elterpeszkedve az üres kandalló előtt. Már kellett ez a kis zuhi, lehetett is érezni az elmúlt napokban mert fulladt meleg volt. Üröm az örömben hogy tegnap fejfájást is hozott magával. Mára már elmúlt, és nem is akarom hogy vissza köszönjön, ezért valami csendes helyre vágyom. Mivel kint most rossz az idő, rengetegen vagyunk bent a klubban. Valaki a sarokban olvasgat, páran varázslósakkoznak és néhány első éves olyan cukrokat eszik, amitől gyakran sípol a fülük. Körbe nézek, de nem látok ismerős arcokat. Dana biztos a faluban van a kávézóban, a többiek meg bizonyára valahol a kastély falai között bandáznak. Nem érzem magam magányosnak, de mivel nagyon unatkozom felmegyek a szobába és magamhoz veszem az egyik tatyómat és meglátogatom a könyvtárat. Bizony nem mostanában voltam. Egyébként is hasznos lesz, beadandó feladatunk van Gyógynövénytanból meg Bájitaltanból. Nem szeretnék  a professzoroknak hanyag munkát végezni, egyébként is Darcynál tanársegéd is vagyok, akkor hogy nézne az ki? Órán felteszem a padra a lábam, napszemcsi a szememen. Ugyan. A folyosókon végre találkozok pár ismerőssel: Macus az egyik sarokban, Lau és Thomas a másikban, Kende és Mae pedig egy távolabbi szegletben. Próbálok mindenkinek inteni, de hirtelen elmegy a kedvem tőle, amikor villám csap le. Szerencsére nem sikítottam fel, csak a szívem kalapál. Elég gyorsan de majd elmúlik. Folytatom tovább az utam, ami elég hamar a könyvtárhoz vezet. Nem is csodálkozom el a hatalmas könyvespolcokon, az óriási téren csak egyenesen egy üres padhoz igyekszek, ahol előveszem a pergamen halmot és a pennákat, majd felkapom a fejem és intek egyet Misha bának. Hozhattam volna magammal sima tollat is, de ezt az írást jobban szeretem. Lenyugtatja az embert, nem tudom miért de olyan jó pennával írni. Fel is írom a nevemet az egyik papírra, majd a beadandó címét. Mivel a táska a vállamon maradt most nem kell felkapnom, eliramodok megkeresni a megfelelő könyveket, amikből tudok dolgozni. Az egyik polcnál járva meghallok egy kellemes hangot, azt hiszem verset olvas.
- Szépen olvasol. Ez melyik vers? Még nem hallottam. – érdeklődöm finoman a polcnak dőlve, vigyázva hogy ne borítsam fel.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Máltai Ramóna Emese
Diák Navine (H), Másodikos diák


lány a csöndben
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 50
Írta: 2021. július 26. 13:26 | Link

”Olvasni annyi,
mint táplálkozni”

   Zayday

Csak halkan olvas ugyan, de azt is azért teszi, mert nem lát maga körül mást. Ha nem egyedül lenne, nem szólalna meg. Nem szereti, ha mások hallják a hangját. Nevették már ki furcsa tónusú hangja miatt, és mert akadozott, mikor hangosan kellett olvasnia. Pedig nincs problémája a betűkkel, tökéletesen olvas fel - mikor egyedül van. Fejében hallja azonban már előre a nevetést, érzi a figyelő tekinteteket, mikor az osztályteremben ül. Most viszont megszólal halkan, mert a csendes könyvtárban áll, nem hallhatja őt senki. Legalábbis azt hiszi. Merthogy a másik navinést nem veszi észre, a vers annyira leköti.
Összerezzen, mikor a másik megszólal, lassan emeli fel a fejét, és elhalgat, amikor tudatosítja magában, hogy bizony egy másik emberi lénnyel van dolga. Elakad a szava, köhint egyet, mert az mintha feloldaná kicsit. Majd nagyot sóhajt, és a levegővel együtt előbukik hangja is.
- Köszönöm. - A dícséretet meg kell köszönni, ezt tanították neki. Csakis ezért szólalt meg, mert amúgy még nem jött rá, hogy Zayday mit akar tőle, inkább ez foglalkoztatta, mint az, hogy megdícsérték. A kérdésre már szívesebben felel, Poe versei olyanok, amikről tud és szeret is beszélni. - Elizabeth - válaszol Ramóna, mindössze egy szóban, a vers címével. - Poe egy unokatestvéréhez írta a verset, egy akrosztichon - osztja meg tudását, akár érdekli az a másikat, akár nem. - Vagyis ha összeolvasod a kezdőbetűket, megkapod az Elizabeth Rebecca nevet, az unokatestvére nevét - fordítja a könyvet háztársa felé, így ha érdkli, Ramóna ujja nyomán meg tudja nézni az említett sorkezdő betűket.
Ramóna végig hallkan beszél, kicsit talán hadar is, így néhol nehéz lehet érteni. A lelkesedés viszont látszik a szemében, hiszen azon ritka pillanatok egyikét éli, mikor okosnak érzi magát, nem pedig elesett vadnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
Prefektus Levita, DÖK tag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 115
Írta: 2021. augusztus 1. 21:06 | Link


oldjuk meg, bármi is ez!


Ha olyan elvetemülten levitás lennék, mint az a pár, pápaszemes tag, akikkel másról se lehet beszélni, mint a tananyag – bár biztos máshol is van ilyen, ne legyek már ennyire előítéletes –, akkor most az orromat felkapva már itt is hagynám a srácot, hogy nem órára kell és itt hagynám. Viszont mivel maga ez az egész roppant izgalmas, nem tudom megtenni és egy pillanatig sem akarom. Szóval, kicsit meglepve, szemöldököm enyhén felhúzva hallgatom a másikat.
- Az apád… hű – hümmögök párat a dologra. Érdekes dolog lehet, ha valakinek rejtvényeket ír bárki is. - Azért most, mert te is levitás lettél és úgy gondolja, most van itt az ideje – próbálok okosnak tűnni. Mármint, na, tök logikus, hogy megvárta, míg a fiát beossza a bot és mivel ugyanoda került, kezdődhet a kaland. Vagy lehet már gyerekkorában tudta, hogy neki ha gyereke lesz, vagy több, egy biztosan ide fog járni. Merész jóslat volt, annyi szent. - Főleg, ha régen is kaptál tőle, akkor tuti készült már erre. De izgi apukád van! És vajon kincset rejt a dolog? - villanyozódom fel azonnal, hol érdekel engem innentől a tanulás. Olyan hévvel vetem bele magam, mint valami regénybeli kutató, akinek az élete csupa kaland és izgalom. Szerencsére, nekünk itt a könyvtárban nem kell majd mérgezett nyilakkal és rejtett csapdákkal megküzdeni – bár ki tudja –, így marad a nyomozás része.
- Néha amúgy az egyszerű a megfejtés. Vagy ami az orrod előtt van. Én mindig így találom meg az elhányt cuccaim – nem mintha ezt ahhoz lehetne hasonlítani, hogy képtelen vagyok rendet tartani a helyemen. Mindegy. - Akkor főleg ez a megfejtés, ha a holló idevág – azzal úgy forgatom a könyvet, mintha ott lenne valami. Igaza van azonban, lehet, hogy belül van a megoldás, így aztán az asztalhoz lépve teszem le és nyitom ki.
- Hát nagyon fura lenne, ha ki kéne olvasunk a könyvet. De az is, hogy firka lenne benne, mert na, az ilyenekért a könyvtárosok a fejet veszik – mondjuk, ha kivette és a szobája csendjében csinálta, ráadásul nem feltűnőt, akkor főleg nem volt halálos. Hmmm. Mindegy. - Ennyinél? Gondolod lesz még? - pillantok felé, majd gyors átlapozom. - Nincs benne titkos levél és nagy firka sem. Ez nehéz lesz – sóhajtok egy nagyot, majd odahúzok egy széket és lapozgatni kezdek. Nem találok elsőre semmit sem, sokadjára sem nagyon, míg egyszer csak Zalán nem nyúl oda, hogy megállítson a lapozásban. Értetlen meredek rá, amikor jobban megnézem a lapot, nagy nehezen, de meglelem. Most rajtam a sor, hogy a lapot odahúzva megfordítsam és leírjak egy ’k’ betűt.
- Szerinted…? - nem kell kimondanom, de úgy néz ki, ismét betűk várnak ránk. Visszahajtom az elejére és minden oldalt átfésülünk, hol ő, hol én írunk hozzá valamit. Az idő telik, a lapon meg túl sok minden van, de akárhogy van számolva, nincs már több.
- Kék must… annak van értelme? - talán lehet borászok is a holló mellett? Mivel azonban ezer betű van még, így aztán, kétlem, hogy ennek köze lenne hozzá. Az előbb is ment, hajrá!
Szerintem emberöltő telik el, mire elveszem tőle a tollat, ha épp írni akarna és szavakat kezdek firkálni: mű, művész, művészet, művészetek, bőven ragozva is kijön még pár, de a vész, tű, sziget és ilyen apróságokat elengedem. A nyelvem rágva húzom ki a betűket, vagy épp hallgatok a másikra és végül felemelem a fejem.
- Mágikus művészetek – szusszanok egy nagyot. Szerintem ebbe rendesen beleizzadtam. Persze, minek sziget vagy más, varázslók vagyunk. - Ez tuti jó, kijön az összes betű – dőlök az asztalra kicsit, majd felegyenesedem. - De én ilyet nem ismerek és szerintem nem is önéletrajz. Szóval… hol kezdjük? - nézek végig a polcok sokaságán. Ma itt fogunk aludni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Ötödikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 315
Összes hsz: 465
Írta: 2021. augusztus 2. 18:27 | Link

Amélia

Próbálok nem akkor felbrekegni, amikor a nehéz könyvek egy tompa puffanással az asztalra ereszkednek. Hol a lány karját nézem, hogy remeg-e a súlytól, hol pedig a széles könyvgerinceket, hogy vajon mennyire lesz akadálymentes a landolásuk. De Améliát kemény fából faragták. Sok mindenhez ért, sok mindenen mehetett keresztül. Lehet, hogy kívülről kicsit törékenynek látszik, mégis szereti a saját kezében tartani a dolgokat. Vagy a másik magyarázat az, hogy szimplán nem kér belőlem, még ennyire sem. Lehet, hogy a legtöbb diáktársunk már rég a lebegtető bűbájjal vitte volna asztalhoz az olvasnivalót, de ő marad a mugli módszereknél. Házias, mit ne mondjak, vagy valami olyasmi. Amint a művelet megvan, mintha én is fellélegeznék.
- Persze. Mindig mindent felveszek, ami nem ütközik egy fontosabb órával. Már csak az a kérdés, hogy jövőre is megtartom-e ezt a szokásomat, vagy inkább már csak arra koncentráljak, ami tényleg érdekel - mondom fel neki a választ, mintha valami tananyagot akarnék ismertetni egy számonkérésen. Izgatottan várom meg, amíg helyet foglal előttem, közben a hajamon is igazítok egyet, ha már ténylegesen interjú-érzetet kap a beszélgetés. Tudom, most jön a rész, amikor mindent el kell mesélni, de lehet, hogy mégsem a könyvtár a legalkalmasabb. - Igazából be kellene fejeznem a jegyzetelést gyorsan... Aztán rohanok enni, úgyhogy az igazán nagy sztorizást inkább későbbre hagynám - nyelek egyet fülig vörösen, mert hát kissé kellemetlenül jön ki a dolog, pedig egyáltalán nem arról van szó, hogy kerülni akarom Améliát. Miközben beszélek, addig is jár a kezem és folytatom a másolást, aztán megígértetem vele, hogy amint lehet, még folytatjuk a beszélgetést. Bűntudatom van, amiért kereket kell oldjak, de egyúttal megkönnyebbülök, hogy nem kell feszengenem azon, hogy jól süljön el a csevej. Amint megvagyok, sűrű elnézéseket kérve pattanok fel, de még ebben a kereket oldásban is többször visszapillantok rá egy-egy sajnálkozó szempárral.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


Kisvirág ... Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 291
Írta: 2021. augusztus 5. 10:21 | Link

Zente és Tüske
... könyvtári nyugalom … inkább meglepetés … aktuális


Egyetértően, hümmögve bólogatok Zente szavaira, mert így valóban máris másképpen áll a helyzet. Az nem jó, ha a testvéreidhez méred magad, de megértem, hogy így tesz. - Arra nem gondoltál, hogy tőlük kérj segítséget? Biztos szívesen leülnének veled, hogy motiváljanak - mosolyodom el kedvesen, bár fogalmam sincs a testvérek közti kapcsolatról, csak annyi biztos, hogy sokan vannak. Szemöldököm szalad ráncba egy pillanatra, mert lehet úgy hangzik a mondat, mintha én nem szívesen… jaj, ne! - Nagyon szívesen tanulok veled egyébként a későbbiekben, ha segítség kellene és megkeresel - gyorsan fűzöm hozzá, mielőtt félreértenénk egymást. Egyre többen keresnek meg, és őszintén szólva nagyon jól esik, hogy rám gondolnak. Kendével kezdődött az egész, aki még mindig hadilábon áll a Sárkánytannal, annak ellenére, hogy azóta tanársegéd lett. Halkan nevetek fel, szám elé kapom kezemet.
- Szerintem mindenki járt már így - felelem mosolyogva. Ne mondja nekem senki, hogy nem rontott el borzalmasan már egy bájitalt, mert akkor őstehetségnek született, ami… nem mondom, hogy lehetetlen, de egyelőre elképzelhetetlen. Mindig kibabrálnak velünk ezek a bájitalok. - Ne aggódj, én sem tudom. Valamikor, amikor másik ruhát húznak, megy pár percig, aztán megint eltűnnek és fogalmam sincs melyikük melyik - tűrök hátra egy tincset fülem mögé. Annyi könnyítés van, hogy a rellonosabbik rellonos szokott sokat lógni Marinával, de ha a dán lány nincs mellette, akkor nem tudok rájönni, hogy vajon melyik sántikál valami rosszban megint. Ezért fontos pontosítani, így Zente is megvilágosodik.
- Akkor jó - húzom el kicsit számat, de nem tart sokáig a minimális félelmem, mert Tüske indul el felém. Kezemre támasztom arcomat, míg másikat a sün felé nyújtom. Mosolyogva figyelem, ahogy a kezem felé indul, majd kis lábait rárakva azok szélére kezd el nassolni a tenyeremből. Szélesen mosolyodom el a csikis érzésen, majd nevetek fel. - Az még lenne valami. De legalább együtt jöhetnétek rá, hogy melyik mire jó - igyekszem pozitívan látni a dolgokat, bár elnézve Zentét, lehet nem erre van szüksége, hanem tényleg arra, hogy valaki beálljon mellé és magyarázza a dolgokat. Sajnos ebben tényleg nem tudok hasznára lenni, bármennyire is szeretnék.
- Szívesen beszélgetek róla, egy meccsen a szezonban kint is voltam, tényleg, de nekem elég durva. Mindig attól félek, hogy megsérülnek a háztársaim, plusz a szabályokat sem nagyon tudom összerakni - vonom meg vállaimat kicsit. De ha beszélnek róla nekem, akkor nagyon szívesen hallgatom. - Óóó, nem. Még csak az kéne - nevetek fel halkan, miközben felegyenesedem. - Kicsit szerencsétlen vagyok, úgyhogy a saját és a körülöttem lévőek biztonsága érdekében nem ajánlott szerintem bármilyen sportot űznöm - vigyorodom el szélesen. Nekem ez nem baj, mert így legalább mindenki más biztonságban van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Animágus, DÖK tag, Színjátszós, Ötödikes diák


the house bunny
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 297
Írta: 2021. augusztus 8. 18:49 | Link

Rami

El is megy a kedvem a nekidőléstől, amikor meghallom hogy a polc egy kicsit roppan. Olyan ez a hang, amikor beleülsz egy régi fotelbe és jelzi a közelgő vesztét. Nem fogok kockáztatni, mert nincs elég megtakarított pénzem hogy egy csomó könyv és a bazi nagy könyvespolc árát megtérítsem a sulinak.   Azért annyira nincs nagy súlyom, egy srác simán elbírna, plusz körbe is tudna futni velem a birtok körül. Lehet ki is próbálom, megkérem talán Alexet a legközelebbi találkozónk alkalmával hogy vegyen fel és úgy fél óráig szállítson magán. Szóba jöhet még Kende is, vagy a Mórocz ikrek akiket úgy ismerek hogy simán vállalkoznak rá. Még a faluba is levinnének így, az biztos hogy az egész utat végig röhögném. A magas fákkal viszont jó lesz vigyázni, mert ha beverem a kobakom nem leszek okosabb. Pedig milyen jó lenne, ha ez az egész így működne. Miért is indultam amúgy? Ja, anyagot kellene gyűjteni a házi dogákhoz. Mivel még nem váltottam olyan sok szót az elsős lánnyal, sort kerítek rá. Hiszen Zayday Hudson nevét mindenkinek tudnia kell.
- Elizabeth, még nem hallottam róla. Persze a nevéről őfensége jut eszembe, de ez mellékes. – hablatyolok.
- Ez nagyon érdekes. Ha szeretnél, mesélhetsz még róla. Van egy kis időm, szívesen művelődök addig. – szólok ismét.
Jó volt néha komoly dolgokról beszélni, és olyan dolgokat megtudni amiről az embernek addig fogalma sem volt. Persze, erre jó az iskola de azért mégsem taníthatnak meg mindent itt. A versekről példának okáért nem tudok semmit, ezért is kértem meg a leányzót hogy beszéljen nekem a témával kapcsolatban. Az igazi úgy lenne, ha leülnénk valami ital mellé egy kellemes kis bárban, de a könyvtár lett az első találkozónk színhelye, így jött. Nem sok ismerősömmel találkoztam a könyvek otthonában. Eddig a napig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 257
Írta: 2021. augusztus 15. 10:29 | Link

Zente

 Kicsit megdöbbent, hogy egy fiú, akit csak ma ismert meg, logikusabb ötlettel áll elő az apja hóbortos hülyeségének a forrását illetően, mint ő maga. De hát valóban, ez tűnt valószínűnek. Azt a büszke vigyort az arcán, amikor azt mondta, hogy a lehető legjobb házba fog kerülni, sosem fogja elfelejteni. Még be sem osztották, de már elkönyvelte, hogy belőle is szfinx lesz. Zalánt nem különösebben érdekelte, hova fog kerülni, de a családja többi tagja mindig úgy hírdette a Levita értékeit, mintha fizettek volna nekik ezért.
 - Lehet, hogy igazad van. És hogy kincset...? Nagyon remélem, hogy lesz valami, különben megetetek apával minden egyes papírlapot, amin át kellett rágnunk magunkat, hogy eljussunk a végéig.
 Nézte, ahogy Zente fellapozza a könyvet, első látásra semmi különös nem volt a lapokon. Amikor már másodjára nézték végig, a szeme megakadt valamin. Gyorsan megállította társát a lapozásban. Az oldalon csupa bekarikázott betű szerepelt. Egy újabb anagramma.
 Hagyta, hogy Zente a kezébe vegye a dolgokat. - Szerintem jó nyomon járunk - bólintott megerősítésképp. Amikor már az összes betűt kiírták, egy darabig csendbe burkolózva gondolkodott. A 'mágikus' szót hamar megtalálta, de az ű betűvel meggyűlt a baja, hogy mégis hova való.
 Végül összeállt a kép. Mágikus művészetek. Magabiztosan nézett a másikra, hiszen ez a legértelmesebb, amit csak ki tudtak hozni az egészből. Ez kell, hogy legyen. Néhány gyors kérdés a könyvtárosnál elég volt ahhoz, hogy egy újabb polc előtt álljanak meg. Most Zalán nyúlt a keresett könyv után, de amint megpróbálta azt leemelni a polcról, valami kiesett belőle.
 - Nézd! - mondta, majd gyorsan hajolt is a papír után, amit elhullajtott. Azon nem egészen szép írással a következő sorok álltak:


Fekete lovag, sehol nincsen párja,
Éjsötét holló régi s jó barátja,
Kinccsel szállt egy napon a vállára,
"Rejtsd el jól, senki meg ne lássa!"

A fiatal harcos hallgatott a társa
Sürgető, s nemet nem tűrő szavára,
Fogta a kincset és Bagolykő várába
Könyv, tinta és rejtvény mögé zárta.

Azóta a két barát epekedve várja,
Hogy az arra méltó ember kincsét megtalálja,
A lovag a kulcs, csak két szavad az ára,
Hogy eléd tárulhasson a holló hagyatéka.


Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 16. 17:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Diák Navine (H), Másodikos diák


lány a csöndben
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 50
Írta: 2021. augusztus 15. 21:08 | Link

”Olvasni annyi,
mint táplálkozni”

   Zayday

Megijeszti háztársa közeledése, ahogy az is, hogy a lány ennyire könnyedén veszi a beszédet. Most neki is ilyen lelkesen kéne szövegelnie? Nem, az soha nem menne neki. Ha belelendül ugyan tud beszélni, és ami a fejében van azt olyankor ki is adja, de másképp megijesztik az emberek. Nem ismeri Zaydayt, eddig elkerülték egymást, így arról sincs semmi fogalma, hogy valójában háztársak. A másik lendülete pedig különösképp visszariasztja, még annak ellenére, hogy az imént egészen sokat beszélt hozzá. Arra azonban nem számítot, hogy a lányt érdekelni fogja a mondanivalója. Általában csak lehurrogják vagy kinevetik, mikor versekről beszél, ő pedig megérti a dolgot, és máskor inkább csendben marad. Megérti, amikor az arcába mondják. De ha beszélgetőtársa csak arckifejezésével jelezné, unja a dolgot, Ramóna nem biztos, hogy észre venné az apró jelzéseket. Sokszor nem szokta. Talán ez az oka annak is, hogy elidegenednek tőle az emberek. Meg annak, hogy annyiszor piszkálják és nevezik robotnak. Merthogy néha tényleg kicsit olyan. Persze a kastélyban ezt még nem kapta meg senkitől, itt még a robotokat sem ismerik sokan.
Saját mondandója befejeztével hátrébb lép kicsit Zayday-től, és elnémul. Feszülten összeszorítja ajkait, mikor rájön, hogy éppen beszélt valakihez, a valaki pedig lelkesen válaszolt is. Ez sokszor nem így történik vele. Nyel egy nagyot, kicsit hezitál, megfordul a fejében, hogy elrohan, elmenekül, vagy kijelenti, hogy neki viszont nincs ideje, és otthagyja a másikat. Aztán mégis marad, erőt vesz magán. Ha a másikat tényleg érdekli Poe, ő meg szívesen beszél róla, akkor abból még normális beszélgetés is lehet! Valahol mélyen vágyik arra, hogy rendesen tudjon beszélgetni másokkal, nem akaratból annyira félénk.
- Öhm... - ajaj, nehezebb lesz ez, mint gondolta! Mit kéne mondania még? - A teljes neve Elizabeth Rebecca Herring - mondja aztán halkan. - Amíg férjhez nem ment, 1834-ben. - Hangja kicsit remeg, még mindig bizonytalan, nem tudja, akarja-e ezt a beszélgetést. No meg azt sem, ki a másik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
Prefektus Levita, DÖK tag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 115
Írta: 2021. augusztus 28. 20:00 | Link



Nem teljesen igaz, hogy első lennék bukásból, Viktor tette meg, de arról nem lehet beszélni, mert akkor nagyon rossz volt minden, köze van Darya-hoz és olyankor mindig ideges lesz a fivérem, hiszen szerinte én elárultam őt. Így maradjunk annál, hogy nem akarok első lenni ebben. Semmiben sem, mivel a sor végén vagyok és nekem sok szempontból jó is ott.
- Eeeeehhh… Nem olyan egyszerű ám. Az a maximalizmus nekem sok, mi onnan jönne. Motiválnak amúgy, csak nem vagyok ügyes azokban, amikben ők – hiszen nem tudok zenélni, a seprűt is átlagosan ülöm meg, vagy úgy bármit. Hiába keresem, nincs meg, hát próbálok akkor tanulni, de az sem az élére sikerül. Ez nem lesz így jó…
- Ó, ez jól hangzik. Az is motiváló, ha valaki van velem, mert… mert könnyen elvesztem a figyelmet és nem árt ha valaki szól, hogy amúgy miért ültem le vagy össze - nevetek egy sort, hogy az a bizonyos együtt tanulás sem mindig a legjobb, de mivel Margaréta igencsak jól csinálja, mármint a jegyeit, talán ragad rám majd valami a szorgalmából vagy éppen a módszeréből. Lehet van valami titkos vagy éppen praktikus, ami nekem is jól jöhet majd.
- Akkor kevésbé érzem magam kínosan. Nem szép dolog, vagy nem is tudom… - hümmögök párat. A természet ajándéka egy iker, olyan, aki pontosan mása a másiknak, így nem lehet kiküszöbölni, hogy ne tévedjen az ember akaratlan. Ha pedig, mint Móricék esetében, még direkt rá is játszanak kicsit, nem lepődik meg az ember és mégis, van egy kellemetlen szájíz mögötte, nem sok, de mégsem lehet teljesen elengedni. Na mindegy, mert mosolygok, hiszen így nem olyan rossz ez. - Ó, szerintem néha direkt cserélnek egy-egy dolgot, hogy meg is zavarodj. Mókásak tudnak lenni – finoman fogalmazva mondom ki korábbi gondolatomat, de miközben a fejemet rázom, somolygok. Én nem haragszom rájuk, sokat nem beszélek velük ugyan, gondom nincs velük. Néha kicsit sokak és hangosak, mivel azonban vannak lábaim, ha nekem már nem jön be a dolog, elsétálok. Tüske is sétál, a finom falatok és a lány keze felé.
- Ne félj, nem fog megszúrni – persze, könnyű úgy mondani, hogy tudom, miképp kell hozzáérni, azonban mutatom is, hogy hol tudja picit megcirógatni, ha szeretné. - Igen, az úgy könnyebb lenne. Aztán jöhetnének a kigyúrtak nevetni – ez ezzel jár, megszoktam már, ha nem is rólam van szó, hanem csak úgy általánosságban, hogy jót mulatnak itt egymáson. Próbálok olyan témát mondani, amiben kicsit erősebb vagyok, mint a kondigépek, de abban meg a lány nem. Viszont nem zökken ki, ami nagyszerű.
- Háááát… a sérülések nagyon gyakoriak. Mikor milyen. Én is azért nem kezdtem bele jobban, mert úgy érzem, első lenne, aki gurkót ölelne – ki is ráz picit a hideg, mert már kipróbáltam milyen, mármint csak megtapogattam egy leszíjazott darabot és nagyon keménynek tűnt. Nem kell sok matek kiszámolni, hogy az felgyorsulva milyet üt. - A szabályok kuszák, gyakorlatban jobban érezni és néha még ott is becsúszik a szabálytalanság – főleg, ha kicsit erélyesebb egy csapat és nem kellemesen akarnak szerelni.
- Szerencsétlen? Ugyaaaan. Biztos nem esel el a saját lábadban, így már nem is vagy közveszélyes. Persze azonban megértem, mert te elmesportolsz ennyi kiválóval. Azt is kell, ugye. Gondolkodtál már, hogy milyen szakot választasz ötödik után? - dobok be egy olyan folytatást, ami nem sport, de a tanuláshoz kapcsolható.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


Kisvirág ... Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 291
Írta: 2021. szeptember 24. 18:30 | Link

Zente és Tüske
... könyvtári nyugalom … inkább meglepetés … aktuális


Szemöldököm szalad ráncba, ahogy hallgatom Zente szavait. Mondjuk ennyi testvér mellett nem is meglepő, hogy nehéz megfelelni az elvárásoknak, vagy éppen ugyanolyan szintet hozni, mint amit a testvéreink. Nem tudom, nekem nincsenek testvéreim, csak tippelgetni tudok, de az meg… aligha elég.
- Majd megtalálod azt, amiben te vagy a legjobb. Nekem is évek kellettek hozzá - pedig igazából az orrom előtt voltak végig, hiszen mindennap használjuk őket. Úgy bizony: a rúnák. Amik megkönnyítik a mugli telefon használatot a kastély falain belül, és mégis kellett az, hogy ott üljek órán, hallgassam Sébastien tanár urat és leessen, mennyire, de mennyire érdekes az összes, és minden, ami kapcsolatba hozható velük.
- Ne aggódj, majd én visszaterelem a figyelmed a tanulnivalóra - mosolyodom el szélesen, bátorítást is szánok ezzel Zente felé küldeni, mert valóban nem lehet így egyszerű megtanulni azt, amit leraknak eléd.
Halkan nevetgélek, amikor az ikrek feljönnek. Bólintok Zente szavaira, mert abban mondjuk tényleg van valami, hogy direkt cserélnek néhány holmit, azért, hogy összezavarjanak mindenkit. Valóban mókásak, viccesek és igen feltűnő jelenségek. Valahogy mindig felfigyel rájuk az ember, bár ez betudható annak, hogy a hangjuk is nagyon nagy, nem szégyellik kiereszteni azt, és minden baromságban benne is vannak.
Fejemet biccentem félre, figyelem, hogy ő hol érinti meg Tüskét, majd kicsit felbátorodva nyúlok én is oda és cirógatom meg az állatot. Mosolyom szélesedik ki, majd pillantok vissza a fiúra. - Biztos nem nevetne ki senki - legalábbis, ha én ott lennék, akkor én tutira nem nevetnék, inkább mennék és segítenék, de ugye… nem vagyunk egyformák. Egyáltalán nem.
- Olyan negatív vagy! Biztos remek kviddicses lennél, bár annak jobban örülnék, ha ép csontokkal megúsznád - vallom be lesütött szemekkel, tincsemet tűröm fülem mögé. Bólogatok a szabályokra. Akkor nem csoda, hogy a mai napig nem tudtam összerakni őket, amikor egyszerűbb úgy, ha a seprűn ülök, amire nincs esély.
- Pedig elszoktam - nevetek fel halkan, szám elé kapom kezemet, hogy ne is legyen túl hangos. Annak a HV-m nem örülne valószínűleg. - Háááát… rúnákkal szeretnék foglalkozni, de még nem tudom. Olyan sok lehetőség van - sóhajtok aprót, mert olyan sok idő van még addig, mégis olyan hamar el fog menni. - És te? - figyelek Zente szavaira, bólogatok neki, ahol kell, majd ahogy az idő telik, úgy kell lassan nekünk is felállnunk és elhagynunk a könyvtárat. Gyorsan pakolok össze, majd futólépésben érek Zente mellé, hogy továbbra is beszélgetve érjünk a folyosóra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
Prefektus Levita, DÖK tag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 115
Írta: 2021. szeptember 26. 20:47 | Link


oldjuk meg, bármi is ez!


Nem hiszem magam különösebben okosnak, sőt, annak sem többnyire, de ez azért most jót tett a lelkemnek. Vagy az agyamnak. Lehet mind a kettőnek. Bár nem mondom, hogy könnyű volt, vagy azt, hogy nehéz, inkább illetném azzal, hogy igencsak gondolkodni kellett. Észre se veszem, ahogy telik az idő, tanulásra tett kísérletem pedig azt bőven kútba fulladt, ezt azonban, valahol sejtettem is. Nem volt meg a kellő motiváció, bár simán kinézem sokakból, hogy hagyták volna a fiút egyedül érvényesülni és szenvedni, mert inkább a könyvekkel töltötték volna az időt, meg a tanulással. Nos, mondhatni, szerencsésen járt velem, mindig segítségre készen állok – ha ezzel megúszom a magolást.
- Jaj, azt azért ne – nevetek fel, de komolyan nem szeretném, hogy veszekedjenek emiatt. Persze megértem, hogy munka van vele és nem is kicsi, de harag mégsem kellene. Tényleg jó lenne kincset felfedezni, találni, bár nekem ahhoz sok közöm nem lenne. Megnézném, elismerően bólogatnék, de az Zaláné. Így aztán, mondhatni tét nélkül segítek, annál nagyobb elánnak. Nem tántorít el semmi, így leltem meg az újabb útmutató darabjait. Bár majdnem észre sem vettem, hiába akarta kiszúrni a szemem, hogy ott van, de ezért dolgozunk csapatban, hogy könnyebb legyen. Megállva aztán a betűk következnek, szép sorban, rendezetlenül.
- Szerintem is. Csak rettenetesen kusza. Ez nagyon alapos rejtvény, annyi fix. Mint azokban a krimis történetekben, minden apróság valami mögé rejtve – nem nagyon láttam, olvastam sok ilyet, de ott szoktak a főhős elé ilyen rejtvények kerülni. Együtt agyalunk a betűk felett, amelyek elsőre aztán mindent kiadnak, csak azt nem, amit kellene. Fájóan sóhajtok fel, hogy fejem már kezd zsibogni, talán éppen ennek hatása, hogy végül kipattan valami. Talán jó is.
- Megnézed? - nézek utána, miközben a könyvtárossal beszél és már jön is vissza. Vagy úgy! Ez a könnyebb út, hogy aki érti mi hol van, tudja is. Csak nekem nem esett le egyhamar. Fáradok talán. Így követem, ahogy lépked a könyv helye felé és leemeli. De nem kell kinyitni, nem volt a mélyébe rejtve nagyon a papír, amely a földre hull. Ő volt a gyorsabb, így már csak odahajolva figyelem, hogy mit szed fel és mi áll rajtja. Ajkaim mozognak picit, ahogy olvasom a verset, majd megakadok.
- Jaj, ezekhez hülye vagyok. Remélem nem elemezni kell – vannak benne rímek, eddig jutnék. De hogy az milyen meg mi és hogy, na azt már senki se remélje tőlem. Lehet inkább a tartalma a fontos? Pár percnyi csendesség után nyögök fel.
- Fogta a kincset és rejtvény mögé zárta. Ó! Sejtem. Ez a vers szerintem apukádról szól. Vagy valami rokonodról – bólogat, mert hát ő csinálta a rejtvényeket, ő indította el a kalandon, csak nem valami ősi, isten tudja mikor élt levitásra. - Neki is van könyve? Vagy ami róla szól? Sajnos nem tudom a nevét – de talán a családnév elég. Az életrajzokhoz megyek és kutatni kezdek, ha valami vele kapcsolatos, itt kell lennie. Legalább annak, hogy hol a kincs.
- Hát… lehet most nem voltam okos… Hogy hívják őt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Animágus, DÖK tag, Színjátszós, Ötödikes diák


the house bunny
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 297
Írta: 2021. szeptember 29. 11:42 | Link

Rami
Látom a kiscsajszin hogy nincs annyira hozzászokva hogy leszólítják őt bizonyos helyeken, de próbálok minél kedvesebben hozzászólni és elérni hogy megnyíljon. Mármint nem úgy, mint egy öribarinak de szeretném ha tudná, hogy bennem mindig jó beszélgetőpartnerre vagy akár barátra találhat. Mindig béke párti voltam, tipikusan nem az a személyiség aki kiszekálja az ember lelkét a helyéről. Manapság ez a fiataloknak a jó buli, vagy a szórakozás. Nem mondom hogy itt az iskolában tapasztaltam, hanem inkább csak annyit, hogy megvannak mindenhol a jófejek és a rosszfejek. Vagy más szemmel nézve a dolgot, egyesek szerint vannak lúzerek és menők. Szerintem az ezen a véleményen lévők mind tévednek, és az iskolában minden gyerek ugyanolyan, és nem szeretem azt amikor bizonyos körök kinézik a másikat. Jó hogy még nem volt ilyen dologban részem, de ki tudja a lánykának milyen élményei lehetnek. Mintha múltkor Zalánnal láttam volna sétálgatni, akit az év elején ismertem meg. Mindketten elsőévesek, így persze nem lepett meg. Örültem neki, hogy két évfolyamtárs ilyen jóban van egymással. Nekem az enyémekkel nincsen semmilyen bajom, de persze azért nem vagyunk kebelpajtások. Pont jó minden úgy, ahogy van. A kölcsönös tisztelet a fontos egymás irányába, de persze nem árt sohasem egy jó kis beszélgetés. Bízom benne hogy a lány ki tud lépni a jelenlegi zónájából, és könnyebben tud majd társalogni, és nem lesz nagyon zárkózott. Én mondjuk így is megkedveltem őt, pedig alig néhány perce kezdtünk beszélgetni. Az viszont nem volt szép dolog, hogy ilyen kis idő alatt ezeket leszűrtem róla. Nem tudom én mit szólnék, ha egy felsőbb éves hirtelen szóba elegyedne velem, főleg ha elsőéves lennék. Ugyan Zayday.
- Ez nagyon érdekes. Ha nem haragszol.. – közelebb merészkedek a lányka mellé.
- Figyelj.. Ramóna? Jól emlékszem? Ha zavarlak, csak szólj nyugodtan és megyek a dolgomra. Viszont nagyon szívesen beszélgetnék veled, hiszen egy házban vagyunk. Eddig nem nagyon találkoztunk, de tudod én mindig örülök az új ismerősöknek, vagy barátoknak. Egyébként ha bármi baj van, nyugodtan fordulj hozzám, szívesen segítek, rendben? – mosolygok bátorítóan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

John Harris
Tanár, Mestertanonc Tanár



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
Írta: 2021. szeptember 30. 16:14 | Link

Mikhail Sergejevics Kazanov

A legcsekélyebb feltűnés nélkül érkező férfi egy ideje már a kastélyban volt. Odalent tartózkodott, az alagsor legmélyebb zugában, ahová néhány nappal azelőtt szállították le minden felszerelését, bútorát és szükséges tartozékát, hogy ő maga átlépte volna az iskola kapuját. Külön kéréssel is élt. Szerette volna, ha senki sem nyúl gondosan előkészített csomagjaihoz, így azok egy kupacban, érintetlenül várták, hogy egy hűvös éjjel végül ő maga is megérkezzen, és nekilásson kvártélya berendezéséhez. Az egyik sarokból a másikba tologatott súlyos bútorok kellemetlen hangja napokig visszhangzott az alagsori folyosókon, de ő nyughatatlan dolgozott, pakolt, szokta új otthonát. Még enni sem jött elő. Az ételt meghatározott időbeosztás szerint kérette szobája elé, ugyanis privát területére a belépést nem csak emberek, de szolgálatot teljesítő manók számára is megtiltotta.
Nyurga alakja kora este tűnt fel a könyvtárba vezető folyosón, mögötte egymásra nehezedő régi ládák siklottak. Könyvei felbecsülhetetlen, avatatlan szem számára irreális eszmei értéket képviseltek, éppen ezért a lehető legbiztosabb kezekbe szerette volna őket adni, mielőtt diákjai úgyis darabjaikra szedik mind. Nem áltatta magát feleslegesen, hiszen ismerte a fiatalok élethez, leginkább a kötelezettségeikhez való általános hozzáállását, még ha a hanyagság és a feladat alóli kibújás rá soha nem is volt jellemző.
- Üdv! - köszönt fényes mosollyal, mikor belépett, és tekintete pillanatok alatt bejárta a kivilágított, egyébként üresnek tűnő helyiséget. Nyomában hű ládáival az egyetlen foglalt asztalhoz sétált, és megpillantva a könyvek, pennák és papírfecnik mellett aranyló névtáblát, széles mosollyal fordult az asztal túloldalán ülőhöz. - Mr. Kazanov, jó estét! - szólította meg a nála jóval tapasztaltabbnak látszó férfit, és jobbját udvariasan felé nyújtva folytatta. - A nevem John Harris, és ígérem, nem tartom fel sokáig. Az idei tanévben engem ért a megtiszteltetés, hogy vámpírológiát tanítsak az iskola mázlistáinak, és volna itt néhány könyv, amit ha minden igaz, keresni fognak.
Előbb vagy utóbb, ugyebár.
Utoljára módosította:John Harris, 2021. szeptember 30. 17:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 257
Írta: 2021. október 3. 15:54 | Link

Zente

- Hollósi Áron. - hangzott a tömör válasz, miután már többedjére futotta át a szöveget Zentével. Remélte, hogy megint valami betűjátékról van szó, vagy a szavakat kell más sorrendbe állítani, de a vers tartalma szinte ordított nekik, hogy a jelentés volnalán kell elindulniuk - Két félről szól a vers. Az egyik tényleg apa lehet, de... nem a lovag. Hanem a madár. Ebben biztos vagyok.
 Nem zavartatta magát, némán letelepedett a polc tövébe. Eltartotta kicsit magától a papírt, egyrészt hogy a másik is belenézhessen, amikor akar, másrészt pedig nem látott úgy rendesen. A szemüvege év eleje óta ott pihen az éjjeliszekrénye fiókjában. De jó helyen volt az.
 - Oké, ez tiszta. Apa valamit el akart rejteni. Erről szól az első versszak. A második is egyértelmű: valahol itt van a kastélyban. A lovag a kulcs, két szavad az ára... Fekete lovag. Két szó. Egy jelszó talán?
 Tanácstalanul bámult fel Zentére. Ő még a hálókörletébe nem talált vissza sokszor, nemhogy titkos helyeket és zugokat ismerjen fel Bagolykő falai között. Hálát kéne adjon az égnek, hogy legalább a Szfinx portréja nem állította eddig olyan kihívások elé, mint amilyenekkel otthon ijesztegették. Amikor megérkezett, már lélekben felkészítette magát arra, hogy többször fog a klubhelyiségük előtti folyosón éjszakázni mint a saját ágyában.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
Házvezető Navine, Illúziómágus, Könyvtáros



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 478
Írta: 2021. október 8. 00:00 | Link

John Harris


Az idő esőre állt. Zihálva lassított, az órákig tartó erőltetett menetet habár elméje nem fogta fel, teste kimerült benne. Egy ébenfa lombaji alatt járt, onnan tekintett fel. Villám szántotta végig az eget, egy pillanatra fehérre varázsolva a körülötte lappangó szürkeséget. Elhúzta száját. Így már hallotta, hogy mennyire néma a táj. Nem szólt se madár, se vad, az erdő összes lakója mintha eltűnt volna. Tudta, hogy azok is érezték, amit ő, sőt, már rég cselekedtek, míg a férfi csak állt néhány szágópálma között zavartan. De hisz ilyen az ember, nem igaz? Kinevetné bármelyik állat, ha még a fán ülne, s talán nevet is, mert látja, csak rejtekéből kémlelve. Elvörösödött arca, felkiáltott dühödten.
- Hallgass! - a földről egy tenyérnyi széles követ nyalábolt,mit nyomban  egy közeli tíkfa törzsének hajított. Rajta senki sem mulathatott. Néhány pillanatig lihegve várt valamit. Ő sem tudta mit. Aztán, hogy nem jött, dühödten felkiáltott. Hangja már-már állatias üvöltésbe fordult, arca beletorzult a hangba néhány pillanat erejéig. Odaát megrezzent néhány bokor, felreppent pár madár. Hát mégis volt közönsége. Talán tényleg rajta derültek idáig.
- Hitvány álnok nép, hogy enne meg titeket valami, valami egészen nagy és rémes - átkozódott. Feje felett megdörrent az ég, aztán újra csend telepedett köré. Dühe sem volt már meg, helyét kétségbeesés vette át. Elméje szép lassan megbomlott. Az őrület határát súrolta lassacskán. Heves hangulatingadozása épp ennek volt előfutára.
- Tommy kölyök, hát mégsem jössz el értem, igaz? - halkan motyogta orra elé. Tudta ő is, hogy sorsa megpecsételődött. A hajó százhatvankét napja elsüllyedt, a lakatlan szigeten két nappal kevesebb ideje volt jelen. Nem bírta tovább, nem tűrhette többé, hogy ne szóljon senkihez, vagy éljen emberként. Meg fog halni, futott át agyán. Hamarosan feldobja a talpát itt, a semmi közepén. A felesége új férjet talál, fiai elfelejtik majd apjuk arcát. Hát ez lesz az ő sorsa? Éhen dögleni egy nyomorult szigeten?
Megrezzent az avar. A férfi felocsúdott letargikus gondolataiból, s körbekémlelt, de hiába fordult volna, elkésett. A vállába éles nyilallás hasított. Testét egy ember nagyságú dárda szegezte a földhöz. Nyöszörögve, hanyatt feküdt. Fel se fogta egészen. Sok láb zaját hallotta. Közeledtek felé. Szíve vadul kalapált, képén értetlenség ült. Mégsem volt lakatlan a sziget? Tévedett? Érezte a talajon a talpak csapódását a földbe, aztán valaki fölé hajolt és...


Nevemre összeráncolt homlokkal feltekintek. Az első pár másodpercben össze kell raknom, mégis hol vagyok? Milyen nap van? Ki is vagyok én? A könyvtár nyugodtsága, a kihűlt kávé illata. Hát persze. Most azonban ráncolt homlokkal nézek az ismeretlenre, aki megzavart. Míg bemutatkozik hamar könyvjelzőt helyezek a könyvbe és leteszem magam mellé. Megvár, csak győzzem én is kivárni. Végigmérem, szóval tanár. Nocsak, hiszen még majdhogynem gyermek. Látszik arcán, akkor is ha benőtte már a szőr. Elmosolyodom, felállok és kezet nyújtok neki. Ha elfogadja erősen megszorítom, ahogy egy orosztól illik.
- Üdvözlöm, remélem örömét fogja lelni az itteni években - aztán kitekintek mögé, hogy az említett könyveket is szemügyre vegyem.
- Úgy látom szorgalomból nincs hiány, nem sok tanár járkál erre, a saját órai könyveit sózva az emberre - És ami azt illeti nem is keveset hozott, hanem több ládányi motyót. De hisz ez máris izgalmas kezd lenni.
- Nem lesz probléma kerítek neki gyorsan helyet. Kap majd egy szép saját polcot is, vagy inkább négyet - próbálom megsaccolni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
Prefektus Levita, DÖK tag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 115
Írta: 2021. október 14. 15:43 | Link





Lassan kétlem, hogy találok bármit is, de legyen úgy, ahogy ő mondja. Már annak is örülni fogok, ha a fele sikerül, legalább az irány legyen meg, onnan pedig könnyű lesz kitalálni, merre és mit. Vagyis könnyebb, maradnék reális. De előre se ő, sem én nem tudhatom, azért mégis jól esik az, hogy bizalmat fektet a dologba és legalább szavakkal támogat. El is mosolyodom a dologra, aztán bólintok párat, miközben a motoszkáló Tüskét nézem.
- Azt hiszem nekem is évek kellenek majd, de köszi. Igyekszem – ezt igazából otthon is mondtam már, teszem amit tudok, meg amit kell, végül pedig ami kisül belőle, az lesz a jó megfejtés. Tippelni nem szeretek, valahogy lelomboz ha nem sikerül, ezért nem is fogadok dolgokra vagy teszek lottót, bármit. A szerencse nekem bőven elég arra, hogy megoldják a napjaim pozitív végét, vagy közben ne érjen semmi gáz.
- Azzal lesz munka, könnyen elmászik mindenhova – nevetek fel, hiszen elég Tüske és máris nem fog olyan könnyen menni az, hogy ne a tanulnivaló érdekeljen. Jó, akad amikor nem muszáj, mert laza a tananyag, azonban sokszor, túlságosan is nehéz és azért nem megy. Ami a kettő között van? Változó.
Most is sokkal könnyebb másról beszélni és másra gondolni, bár most pont nem arról volt szó, hogy együtt tanulunk. Most csak a véletlen és a direkt miatt kerültünk egy asztalhoz és egyikünk sem görcsöl a könyvei miatt. Néha ez is kell és úgy látom, hogy a lány ellenére sincs. Legközelebb azonban, fogadom meg magamban, majd a tanulással „zaklatom”.
- Az a gond, hogy de. De igazából nem baj, mert van, amikor én is nevetek rajta, magamon. Ha meg bánt is, arról se kell tudniuk – akkor és ott nem. Elmondom másnak, vagy csak elengedem és elfelejtem. Nem mindig egyforma ez sem, és ez a jó. Ha mindent nagyon a lelkemre veszek, az simán meg tud betegíteni és akkor semmihez nem lesz többé merszem. Úgy pedig nagyon nehéz lesz megtalálni, hogy miben vagyok jó.
- Nem vagyok az. Tudom. Van egy kis hiba az egyensúlyommal meg a lábammal. Tudom, repülni kell, de fent sem biztos, hogy minden rendben lenne. Marad a biztonsági játék, ahol csak hobbi. Nem fogom összetörni magam, ígérem – mosolygok megint rá. Milyen szép a lelke, hogy ennyire aggódik! Aranyos lány, a maga bátortalan módján mégis nyitott és érdeklődő. Bár tudom, hogy nem én vagyok a zsánere, annak nagyon is örülök, hogy barátok vagyunk. Vele is lehet sok mindenről beszélni és mindig lelkes.
- Elhiszem én – nevetek vele, halkan, mert igaza van, ez egy könyvtár. – Az már eleve jól hangzik. Nagyon nehéz, de én tudom, hogy neked menni fog – mert hát, nem buta, nem is egyszer lett iskolaelső. Ő tud koncentrálni és azzal már nyerő, hiszen ott nagyon oda kell figyelni. Ezért is nem merek én ilyenekre gondolni.
- Fogalmam sincs. De tényleg – lehet semmi leszek, főleg úgy, ha elkések. Csak azért nézek az órára, mert pakolni kezd, ekkor esik le, hogy nekem igenis dolgom is van. Basszus! Nem baj, egész időben vagyok, viszont így pakolok én is, végül pedig Tüske is a kezembe kerül.
- Érdekel a történelem, a sport, a varázslatok. Lehet ezek közül valamelyik – ecsetelem kifelé menet majd a folyosón tovább bontom ki, épp most mi a kedvenc történelmi pillantom. Úgy látom halálra se untatom, így folytatni fogom majd legközelebb. Elköszönve, mosollyal sietek végül a cél felé. És még tök időben.


//köszönöm a játékot!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
Prefektus Levita, DÖK tag, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 115
Írta: 2021. október 14. 20:38 | Link


oldjuk meg, bármi is ez!


Hiába nézem a kereteket, semmi sem hangzik úgy, amely nekünk kellene. Az oké, hogy a versben ez az utalás van, azonban nem rejt újabb kötetet rejtvénnyel. Kár. Egészen megszerettem az anagrammákat, simán csinálnék még párat, még ha Zalán lehet addigra biztosan befonná a szemöldökét. Bólintok a nevére, aztán el is engedem ezt a vonalat. Figyelem a papírt, majd hallgatom őt, ahogy hangosan gondolkodik.
- Nem ő a lovag? Én azt hittem simán ő az – madárral nem akartam asszociálni rá, megtette saját maga, ezek szerint. Nos, ebbe belekötni nem tudok, nem az én művem, de rendesen bele fogok őszülni, mire kiszedek belőle bármit. Ő biztos, én bizonytalan, azonban ezt nem osztom meg egyelőre vele, mert ki tudja, lehet menet közben jön meg az ihlet. Az államat vakarom, hátha ezzel megsürgetem azokat a gondolatokat. Hátha. Felsóhajtok inkább és fejem emelem meg, amikor ismét megszólal.
- Hát ezt eddig is tudtuk, hogy valamit elrejtett – vagyis, nagyon arra utalgattak, hogy kincs vár a végén, vagyis, inkább én reméltem, hogy ennyi agymunka után minimum jár valami. A szám, jobb esetben. - Hajaj. A valahol az nagyon tág, rengeteg terem, hely, ajtó – rágni kezdem a nyelvem és fel-alá járkálok, mintha muszáj lenne. Nem távolodom el tőle messzire, megállva pillantok felé, ahogy a kérdés elhangzik.
- Lehetséges. Azt kér minden bejárat a házakba. Van egy folyosó, ahol páncélok vannak, Páncéllovagok folyosója. Ez az egyik tippem, a másik viszont már talán jobban ideillik. Vannak helyek a levitás körletben is, amik titkosak. Ha jól hallottam, van egy rejtett helyiség, amibe dolgok vannak és ott kér jelszót. Talán az – sosem néztem meg a helyet, csak azért tudom, mert bemagoltam minden urban legend dolgot, miután jelvényt kaptam és az egyik alsóbb éves oda tűnt el pár órára, mert nem tudta, hol jut ki.
- A harmadik tippem, hogy kell még egy könyv, amiben leírja, hol van. De az már lehet sok lenne. Menjünk, induljunk el a kastélyban vagy azért nézzük meg, hátha van még egy kirakós? - hosszú séta lesz vagy sem, több válasz van a fejében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 36 ... 44 45 [46] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet