Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=609655#post609655][b]Balósy Paulina - 2016.07.21. 13:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=609955#post609955][b]Elena Rose - 2016.07.24. 16:53[/b][/url]

Unottan söprögetem az asztallapot pennám tollas végével. Nincs kedvem tanulni. Körülbelül egy hete tartózkodok újra az iskolában, pedig eredetileg úgy volt eltervezve, hogy a legutóbbi visszaérkezésemkor végleg itt maradok, azonban a nagynéném hirtelen eljegyzése újabb okot adott arra, hogy ismét halasszak és célba vegyem Üstösdöt. Gondolhattam volna, hogy apa nem nézi sokáig jó szemmel, hogy a lánya gyakorlatilag hivatalosan is iskolakerülő lett, de egészen a múlt hét csütörtökig élt bennem a remény, hogy nem kell ide visszajönnöm és ez alkalommal akár Kanadába is ellátogathatok, juharszirup szerzés céljából. És hát hiába vagyok tizennyolc éves, mégiscsak a szülök szava számít az enyémmel szemben, úgyhogy vasárnap este már a nagykapunál ácsorogtam, mögöttem a kisebb teherautónyi csomagjaimmal. Most pedig gőzerővel pótolnom kéne, amit eddig kihagytam, csakhogy azzal senki sem számolt, hogy körülbelül egy hónap alatt nem tudok majdnem két éves anyaggal felzárkózni, hogy aztán minden tantárgyból át is menjek majd a vizsgákon. Oké, még ha szorgalmas kisdiák lennék, akkor megérteném, de egy olyan embernek, aki hobbi szinten műveli az alvást, annak valósággal képtelenségnek hangzik. Hiába kértem el pár évfolyamtársam jegyzeteit, mintha ógörögül lenne írva az egész, körülbelül annyit értek belőlük, ráadásul ez a nyavalyás fejfájás sem segít abban, hogy hamarabb magamba szippantsam az anyagot. Cukor kéne ide, az majd elűzné a fáradtságot, de ide még kaját sem lehet behozni, így ezt az opciót is dobhatom a kukába az összefirkált gondolattérképekkel együtt. Elnyújtottan kifújom az eddig benntartott levegőt, aztán a papírokat kicsit félretolva, lefekszem az asztalra és jó alaposan kinyújtózkodom, ezzel a tollaimat a padlóra küldve. Morogva kelek fel az ülőalkalmatosságról, és csigagyorsasággal kezdem összeszedni a lelökött cuccaim.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=610509#post610509][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.07.31. 12:06[/b][/url]

Ward nevetése egy furcsa grimaszt csal arcára, amit hirtelen nem is tudnám mivel azonosítani. Úgy néz rá, mintha a szellemet látott volna és az ennek meg mi a baja arckifejezéseket keverte volna össze a saját arcán. Mindezt oly természetesen, mintha minden nap ilyen fejet vágna, pusztán szórakozásból, vagy unalomból.
- Ömm, Heléna vagyok. Nyújtanám a kezem is, de nem tudom, ez mennyire jó ötlet - Ward kérdésére készségesen bemutatkozik, az illem azonban most kicsit a háttérbe szorul nála, tekintve a rellonos mostani állapotát. Meglehet csak rontana a helyzeten egy kézfogással, pedig nem is szokott olyan ügyetlen lenni, ez az aprócska baleset a pszichokinézissel csupán egyszeri alkalom remélhetőleg, és többé nem kell senkinek megsérülnie miatta. Többször még Wardnak sem, ha minden jól megy.
A pszichokinézisre Ward nem éppen úgy reagál, mint ahogy az elsőre hitte volna. Nemhogy nem megy arrébb csendben még egy pillantást se vetve a kezében pihenő könyvre, csak megkérdezi, hogy ez mégis mi volt. Heléna pedig erre mit válaszolhatna? Ami neki teljesen természetes, az szegény srácra jóformán ráhozza a frászt, vagy legalábbis felkelti annyira az érdeklődését, hogy lecövekeljen mellette.
- És cserébe bármikor kupán vághatlak egy könyvvel, aztán senki nem bizonyítja be, hogy én tettem - nem igazán tudja, hogyan kellene most reagálnia. Ward lassan csak túlteszi magán azon tényen, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül képes emelgetni tárgyakat és ahogy most mondta, még egy könyvespolcot is simán rádöntene. Jó, mondjuk ez így elsőre tényleg elég ijesztően hangozhat, de nem neki.
- Te, figyelj, szerintem el kéne mennünk a gyengélkedőre. Nem lenne jó, ha itt elájulnál nekem - árgus szemekkel vizslatja a rellonost, aki nem éppen a "persze, jól vagyok" kategóriába lenne sorolható ezekben a pillanatokban, és ha egy mód van rá, inkább előzzük meg a bajt. Valószínűleg mindenkinek jobb lesz úgy, ha Wardot megnézi a javasasszony és nem úgy kell majd felcipelni hozzá, mert teszem azt a végén még tényleg összecsuklik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=611425#post611425][b]Somoskői Alíz Evelin - 2016.08.07. 16:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=611826#post611826][b]Rachel Oridor - 2016.08.09. 20:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=611936#post611936][b]Ward Weaver - 2016.08.11. 00:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=612874#post612874][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.08.17. 10:26[/b][/url]

Ward túl furcsán viselkedik neki, pedig a gondolatait még nem is hallja szerencsétlen srácnak, ha azonban hallaná, egész biztosan rádöntené ezt a könyvespolcot itt mellettük, hogy még véletlenül se emlékezzen a rellonos erre a találkozóra és semmiképp se legyen köztük semmilyen kapcsolat. Mivel azonban a gondolatokat szerencsére nem hallja, csak feszengve áll és várja, hogy Ward mondjuk kigyógyuljon a hülyeségből vagy valami. De amúgy mélyen nem is akarja ám, csak ez a nagy komolyság mondatja vele.
Az illemszabályok egyszerűen a háttérbe szorulnak, Ward pedig elég gyorsan fennakad azon, amit csinál. Érdeklődve és egész kedvesen pislog a fiúra, hogy megtudakolja mi az oka ennek a nagy ijedtségnek, mert ez csak egy könyv. Mondjuk megfordulhat a fejében, hogy akkor ezt most Heléna szépen hozzá fogja vágni a fejéhez ismételten, de a leányzó fejében ilyesfajta gondolatok meg sem fordulnak, ezt azonban egyelőre nem osztja meg a rellonossal, mert hát ugye miért is tenné, elvégre most nem azon van, hogy megnyugtassa a másikat. Dehogy. Csak pislog rá nagy szemekkel, majd elneveti magát Ward beszédét követően.
- Hát, én most - a polcra mutat, aztán a könyvre - bosszultam meg - ajkai kedves mosolyra húzódnak. Rápillant a kezében tartott kötetre, majd mikor rájön, hogy igazából semmi kedve sincs most olvasgatni, mert jobban aggasztja eme szerencsétlen állapota, mint az eredeti célja, inkább egy mozdulattal elengedi a könyvet, amely ezt követően visszalebeg eredeti helyére. Tekintetével követi annak mozgását, majd mosolyogva visszapillant Wardra, aki engedelmesen helyesel, aztán elindul.
- Na jó, várj meg! - még utánakiabál, de rájön, hogy még mindig egy könyvtárban vannak és tényleg nem kéne már itt üvöltözni összevissza, szóval csendben a rellonos után rohan, hogy segíthessen eljutni neki a gyengélkedőre. Ha útközben összecsuklana, majd maximum fellebegteti odáig, azon ne múljon, hogy használnia kelljen az erejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=613271#post613271][b]Péter Fanni - 2016.08.20. 18:12[/b][/url]

Mindenki tanul. MIÉRT? Jó, oké, vizsgaidőszak van, megértem, de az együtt lógásról ne mondjanak már leeeeee! Kis híján sztrájkolni kezdtem, csak a jelvényem akadályozott meg abban, hogy ne kezdjek lázadni a rendszer ellen. Igazából szerettem prefi lenni, de azok a szabályok... Meg volt kötve a kezem, zavart. Mint amikor meg mondják, mit rajzoljak. Bleeee.
Hosszas duzzogás és mérlegelés után rávettem magamat, hogy tanuljak. Vagy legalább megpróbáljak. Célirányosan felkerestem a könyvtárat, ahol egyszer már aludtam is egy rellonos elsőssel. Nem együtt, ő a könyvkupac egyik végén, én meg a másikon. Sajnos most nem pihenni igyekeztem oda. Amint megérkeztem, azonnal megkerestem azokat a könyveket, amikre szükségem lesz, hogy a tankönyveimben lévőket jobban megérthessem. Ha tíz könyvet nem hoztam az enyémek mellé, akkor egyet sem. Az asztalra lecsapva őket felszállt a por, én pedig automatikusan vad köhögésbe kezdtem. Mindenki engem nézett, azt hittem megölnek a szemeikkel, vagy Tilda néni, mert lecsaptam a könyveit.
Elhessegettem a porfelhőt s helyet is foglaltam a széken. Volt ott még egy lány az asztalnál.
- Szia, tanulsz? - kérdeztem tőle vigyorogva - Én is fogok! - Büszkélkedtem. S a nyakamat nyújtogatva próbáltam meglesni, hogy mit is tanult. Valószínűleg ezt pofátlanságnak vehette, mert idegesen becsapta a könyvet, felállt és eltrappolt.
- Chh, én csak kedves akartam lenni. - Meg idegesítő. Az ajkaim harapdálva nyitottam ki az elemi mágia könyveket. Nem tartott soká a motivációm, el is kalandoztam. A vonalzómat megragadva az orrom hegyére helyeztem, és egyensúlyozni próbáltam. El van a gyerek, ha játszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=614009#post614009][b]Návay L. Viktor - 2016.08.24. 21:03[/b][/url]

Nehéz eldönteni, mit is szeretek jobban, vizsgákat javítani vagy a saját vizsgáimra készülni éppenséggel. Valami oknál fogva nem tudom eldönteni, melyik untat jobban vagy éppen kevésbé. A fegyverek nagy enciklopédiájának borítóját ennek fényében néhány egyelőre javítatlan vizsgalap takarja, illetve néhány saját jegyzetem. Ez a könyv természetesen nem elég, Kassainak még hozzá kellett csapni legalább három könyvet a kötelező olvasmányokhoz, amiknek még csak nem is vagyok a birtokában, így lett a mai napon e nem túl hosszú séta célja a könyvtár. Kényelmesebb a toronyszobában tanulni, és legalább arra is tudok figyelni, hogy mit akarnak szétszedni a macskáim, itt viszont legalább csend van. Pontosabban csendnek kellene lennie. Az asztaltól nem messze, ahol rokonszenves helyet szemeltem ki magamnak és éppen csak helyet foglalok, felütve a megkaparintott kötelezők egyikének fedelét, hogy összehasonlítsam az enciklopédiában írtakkal, illetve a jegyzeteimben foglaltakkal, valaki úgy ejt az asztalra egy egész kupacot, hogy belesajdul a fülem a hirtelen zajba. Te jóságos ég.
- Psszt, ez egy könyvtár - dünnyögöm kicsit idegesen, a sorokba merülve, ujjaimat a hajamba fúrva, miközben igyekszem a három anyagban legalább egy közös pontot találni, az ide nem illő viselkedést azonban csak nem szünteti be az illető. Na jó, elég ebből. Amikor már újabb könyv fedele csattan, felnézek, hogy végül két asztallal odébb Fannit vegyem észre. Nem véletlenül neveztem ki prefektusnak, amennyi bajt tud néha keverni, de úgy tűnik, itt és most ez sem éppen elég neki. Összecsukom a könyveimet szépen, másokat mégse zavarhatok, csak mert engem zavartak az imént, aztán az egész kupacot megemelve baktatok át, hogy elfoglaljam a megüresedett helyet. Lerakom a könyveimet, leülök, majd az éppen az imént orra hegyére illesztett vonalzót is elkobzom.
- Mi van ma veled? Túl sok kávét ittál? - érdeklődöm, forgatva egyelőre a vonalzót az ujjaim között, majd a könyve mellé rakom, ujjaimat összekulcsolva támaszkodva az asztalra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=614445#post614445][b]Péter Fanni - 2016.08.28. 12:41[/b][/url]

Meg sem hallottam a dünnyögést, túlságosan el voltam foglalva magammal.
Micsoda egy felfújt hólyag volt ez a lány. Még csak szóra se méltatott, pedig tök jó fej voltam vele. Leszámítva a nyaknyújtogatást, de azt is felfoghatta volna poénnak az a savanyú uborka... Végül, ahogy magamra hagyott, megpróbáltam… ismétlem; MEGPRÓBÁLTAM rávenni magamat a tanulásra. Egy pillanatra mintha éreztem is volna a motiváció erejét, de rá kellett jönnöm megint, hogy az nálam gyorsan elillan. Szörnyű. Borzasztó. Könnyfakasztó.
A tolltartómban volt egy kicsi, tizenöt centiméteres vonalzó. Igazából tök jól nézett ki, és abban a helyzetben annyira hívogató volt. Bármit szívesebben csináltam volna a tanuláson kívül, de tényleg bármit. Annyira unalmas volt a könyvek fölött görnyedni és a betűket nézni meg a varázsigéket olvasni, te jó ég. A vonalzó az orrom hegyén volt, remek. Már csak arra kellett ügyelnem, hogy le ne essen. Ahogy koncentráltam, még a nyelvem hegyét is kidugtam. Észre sem vettem, ahogy valaki csatlakozott hozzám, csak arra eszméltem föl, hogy volt vonalzó, nincs vonalzó. Összerándultam ijedtemben, amikor lekapta az orromról Viktor az eszközt. Majdnem fel is sikítottam, ehelyett csak a térdemmel rúgtam bele alulról az asztallapba, amikor összerezzentem.
-  Áhhhh… –A lehető leghalkabban virnyágoltam, amikor a térdemre kaptam, aztán VÉGRE felnéztem a merénylőre, azonnal megfagyott a vér az ereimben. Viktor volt az, már tisztára azon gondolkodtam, hogy ugyan mi a fenét csinálhattam, már megint.
- Kávé? Neeeeeeeem, én azt nem iszok, túl keserű. – Böktem oda, s végig néztem a házvezetőm könyvkupacán.  – Az energia ital sokkal jobb, de azt sem iszok. Másra költöm inkább a pénzem. – Nem volt szükségem e féle energiaturbózó cuccokra. Szimplán nem tudtak lelőni, ha beindultam, csak ennyiről volt szó.  Jelen esetben kezdtem beindulni, ezen gyorsan kell változtatni.
- Öhm….. tanulsz? – Kérdeztem kicsit félve, még sosem tegeztem. Amikor leszidott, vagy amikor kinevezett prefektusnak, akkor csak magázódtunk, de az elég ijesztő volt, sőt. Most is vagy leszid, vagy magázódásra int vagy hagyja, az lenne a legjobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=615433#post615433][b]Návay L. Viktor - 2016.09.03. 15:17[/b][/url]

- Sssh - szólok rá, pedig viszonylag halkan vinnyog éppen, amikor leveszem orráról a vonalzót. Szórakozni máshol is lehet, sőt érdemesebb is, de ezt a gondolatot egyelőre megtartom magamnak, visszaszolgáltatva inkább a vonalzóját. Nem tudom egyébként, hogy ennek a lánynak honnan van ilyen borzasztóan sok energiája, főként sületlenségekre ráadásul, de azért még reménykedem, hogy van ideje, talán sikerül kinőnie még.
- És cukrosabb is, amitől valószínűleg még jobban pörögnél. Ne is próbáld ki, ha lehet - mondom, ha már megnyugtat, hogy se kávét, se energiaitalt nem fogyaszt, bár így meg kénytelen vagyok levonni azt a következtetést, hogy természetéből fakadóan lehet ennyire örökmozgó és nyugton ülni képtelen teremtés.
- Igen - válaszolom aztán a kérdésére, miközben még nyitogatom is a könyveimet, hogy ismét beleássam magam az olvasnivalómba, csak ezúttal már itt ragadva, hátha akkor kevesebb bajba keveredik, ha rajta tartom a fél szemem azért.
- Fegyverszakértőnek tanulok a rendvédelmi akadémián, és éppen most vannak a vizsgáim ott, amiken szeretnék átmenni. Neked hogy megy a vizsgaidőszak? Nem beszéltünk már egy ideje ilyesmiről, de ahogy látom, mintha ez az anyag éppen nem érdekelne. Mire is készülsz pontosan? - érdeklődöm, miután magyarázatot is adtam arra, jómagam mit és miért tanulok éppen, holott itt már tanárként működöm. Igaz, egy tanárnak is folyton tanulni kell, de a tantárgyam mégsem igényel annyi tanulást, mint a vizsgáim, még ha mindig is akad éppen valami kis újdonság itt-ott. Érdeklődve pillantok közben az ő jegyzeteire, kicsit elfeledkezve a sajátjaimról, és kíváncsi is vagyok mi az, aminél a vonalzó egyensúlyozása érdekesebb elfoglaltság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=616655#post616655][b]Návay L. Viktor - 2016.09.11. 18:19[/b][/url]

Lassan végére érek a vizsgáztatásnak, az akadémián azonban még messze nem értek véget a vizsgáim. Akad néhány elméleti, ha jól emlékszem, három, és még egy gyakorlat, igaz, attól tartok a legkevésbé. Biztos vagyok benne, hogy meglesznek, mindig feltaláltam magam, és még tanulni is szeretek, főleg, hogy még újdonságokkal is szembesülök időnként. Az a legjobb az egészben. Az elméleti tárgyaimhoz mellékelt hosszú olvasmánylistából azonban elég sokat csak a könyvtárban érek el, megvenni ugyanis azért a tíz oldalért, néhány fejezetért, amit egy vizsgához esetleg el kell olvasnom, nem fogom. Ennek örömére egész szép listával érkezem - vagy negyven centi pergamen ránézésre -, meg természetesen az órai jegyzeteim is nálam vannak néhány üres oldallal egyetemben. Ilyenkor már nem sok ember tartózkodik a könyvtárban, noha ez a legkevésbé sem szempont, egyszerűen csak ilyenkor érek rá még erre is. Az órát elnézve egy-kettőt lesz időm végigolvasni, a többit meg legfeljebb kikölcsönzöm majd. Először is a polcok között nézek szét, összeszedek néhány könyvet, aminek a címét a listán látom, majd egy egész csinos kis kupaccal indulok el, hogy keressek egy szabad helyet is. Ricsit teljesen véletlenül sikerül kiszúrni, csak mert az általam megkopasztott polcokhoz legközelebb eső asztalok egyikénél ül, és láthatóan annyira tanul, hogy észre sem vesz.
- Szia. Zavar, ha ideülök? - kérdezem, letéve a könyveimet egyelőre az asztalra, függetlenül attól, hogy még nem is kaptam választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=616658#post616658][b]Szépvölgyi Richárd - 2016.09.11. 18:29[/b][/url]

Odakint esett az eső, már estefelé volt, amikor én még mindig a könyvtárban ültem; előttem pár könyv volt az asztalon, rajtam kívül viszont nem sokan tartózkodtak már idebent, sőt, gyakorlatilag senki. Hiszen a legtöbbeknek már véget ért a vizsgaidőszak, nekem viszont még vissza van például a VAV (mert a legjobbat kell a végére hagyni) és egy ötödikes mágiatöri. És bár a legtöbben ilyenkor a VAV-ra készülnének, ha már két nap múlva lesz, én viszont inkább a mágiatörténetet olvasgatom jelen pillanatban, mert… hát, persze, azt mondják, nem egyszerű a VAV, de nem érzem magam felkészületlennek. A dátumokat nem árt viszont frissíteni - és ha ezzel megvagyok, be is fejeztem idénre a dolgot.
Alapvetően könnyen fordítom arra a figyelmem, amire kell, most azonban mégis kibámultam az ablakon, és néztem egy kicsit, ahogy az esőcseppek lefolynak az üvegen. Nem állíthatom, hogy egy kicsit sem fárasztott le ez a rengeteg vizsga. Annak ellenére, hogy tudom az anyagot, azért valamelyest leszívja az embert a sok számonkérés - igaz, jelen esetben nagyon is megérte a dolog. Az eddigi vizsgáim ugyanis jól sikerültek, és ha ez a kettő megvan, akkor viszlát, alapképzés. Elég nagy könnyebbség lenne, hogy túl vagyok rajta.
Tehát a jegyzeteimet lapozgattam, illetve a könyvet magam előtt, amikor ismerős hang szűrődött be a kis burkomba. Ezt kissé késve fogtam fel, ugyanis éppen elmerülten a koboldfelkelésekben (ami viszonylag érdekes témának számít), tehát csak pár pillanattal később szakítottam el pillantásom a könyv soraitól.
- Szia, nem, dehogy… - mondtam, miközben kihúztam magam, ezzel is kiropogtatva a hátamat. Egy-két szót firkantottam a vázlatpontjaimhoz kiegészítés gyanánt, majd ismét szóra nyitottam a szám. - Hogy vagy?
Egyébként tényleg érdekelt, de nem néztem fel, mert figyelmemet lekötötte, hogy lapoztam egyet a könyvben, majd ismét egy apró megjegyzést fűztem hozzá az egyik történéshez; tulajdonképpen csak háttérinformáció, de ha már itt vagyok, legyen valami haszna is - és egyébként is, nyilván fontos, ha kiírom.
- Vizsgák? Még vannak? - érdeklődtem, de ekkor már fel is néztem, mivel rájöttem, hogy így lenne udvarias. Azt hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=617307#post617307][b]Návay L. Viktor - 2016.09.14. 11:04[/b][/url]

A könyveimet lerakom - szép kis kupac gyűlt össze, meg kell hagyni -, mielőtt még választ kapnék, végtére is ha netán nagyon zavarnék, nem nagy megerőltetés fogni az egészet és átrakni egy szomszédos asztalra, de úgy tűnik, mégsincs szükség ilyesmire a végül elhangzó válasz alapján.
- Kösz - mondom, igyekezve rövidre fogni és nem zavarni túlságosan, hiszen mégiscsak elszántan jegyzetel, úgyhogy inkább a magam dolgával törődve tolom odébb a könyveket, majd a legfelsőt kézbe véve fel is ütöm a borítóját, hogy átböngésszem a tartalomjegyzéket az elolvasandó fejezet után kutakodva. Nem jutok messzire, amikor ismét megszólal. Nem mindig tűnik túl beszédesnek, ami azt illeti, néha egyenesen nem is tudom, hogy zargassam-e kérdésekkel. Bizonyos tekintetben emlékeztet Matthew-ra, azt hiszem. Ahogy nézem, sok mindent ki fog azért még nőni, van is rá ideje, és kopnak szép lassan ezek a szembeötlő hasonlóságok, csak ettől még előfordul, hogy azon kapom magam, inkább meg sem szólalok, mielőtt valami olyan választ kapnék tőle is, amit aztán nem tesz az ember az ablakba. Kezd az az érzésem lenni, hogy érik egy újabb látogatás Zójánál. A gondolatra fejemet előre hajtva vakargatom meg a tarkómat, elhúzva a számat közben, mert ezek szerint nem a legfényesebb a helyzet. A kérdésre nem is számítok, éppen felszusszanok, elkönyvelve magamnak, hogy a lehető leghamarabb meg kell keresnem a pszichológust, szinte fel se fogom a kérdést még néhány pillanatig, csak pislogok. Nem néz fel, szóval ki tudja, az is lehet, hogy hallucinálok, pedig még csak túl sok kávét sem ittam. Ennyire nem is vagyok magányos. Na ne már. Egy egész ház diákjai vesznek körül, meg ott vannak a barátaim is, meg a macskáim, meg... hülye vagy, Viktor, nagyon hülye.
- Ööö... jól, köszi. Te? - kockáztatom meg a választ, abban a reményben, hogy tényleg el is hangzott a kérdés, nem csak a képzeletem játszott velem, ami bármily meglepő, utóbb előfordult már. Véltem Matthew hangját is hallani, szóval tudja a fene. Pergament keresek közben, a jegyzeteimet is magam elé téve, és fellapozom végre a könyvet is a kellő fejezethez, hogy átnézzem a biztonságpolitika alapjait. Kerek fél mondatot sikerül el is olvasnom, amikor újabb kérdést intéz hozzám, és ezúttal fel is néz, találkozik a tekintetünk, ahogy felpillantok én is.
- Igen, még van néhány, viszont fogynak lassan. Neked is? Mire készülsz épp, ha megkérdezhetem? - érdeklődöm végül, ahelyett, hogy tovább olvasnám azt a fél mondatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=619010#post619010][b]Szépvölgyi Richárd - 2016.09.18. 18:14[/b][/url]

Nem teljesen fogtam fel, hogy tulajdonképpen egy könyvtárban vagyunk, és Viktor kezében könyvek vannak, amiket olvasni szándékozik. Úgy értem; persze, nyilván, ez egyértelmű, csak hát... mégis megszólaltam, meg ilyesmik, megzavarván ezzel az olvasásban. Valahogy nem esett le tehát, hogy ez a két dolog nem kifejezetten összeegyeztethető.
Az, hogy "öö"-zik, tulajdonképpen úgyszintén nem tűnt fel, mert annyira bele voltam merülve a koboldfelkelésekbe, hogy ne érzékeljem a meglepettséget. A válaszát most is kissé késve fogtam fel, habár jelen esetben is természetesen érdekelt a felelete (különben nem kérdeztem volna meg). Persze, a reakció, amit kaptam, a lehető leghétköznapibb volt, amit erre a kérdésre adhat az ember, úgyhogy fel is néztem. Nem kifejezetten udvariassági köröket gondoltam futni ugyanis, viszont még mindig nem jött át, hogy a másikat tulajdonképpen meglepte, hogy érdeklődtem a hogyléte felől.
- Kissé fáradtan, de egész tűrhetően. - Adtam meg a válaszomat én is, majd egy pillanat múlva tekintetem visszarebbent a könyvre. - Talán jobban.
Talán jobban, igen, mert kevesebbet gondolok a kellemetlen tényezőkre, amik emiatt kezdenek elhalványulni, ennél szerencsésebb fordulatot pedig aligha tudnék elképzelni jelenleg. Éppen ideje az ilyesmiknek az életemben, sőt, talán már jó rég ideje lett volna, de sajnos ezek fölött nem dönthetek. Legalábbis nem hinném, hogy lehetséges.
Tulajdonképpen ezt a részt is csak azért olvastam át, mert talán nem 100%-osan friss az agyamban, hanem csak 95, ezért amikor Viktor visszakérdezett, egyáltalán nem éreztem zavarónak a dolgot. Többek között ezért sem esett le, hogy visszafelé talán ez nem volt igaz.
- Most épp az ötödikes mágiatörténetre - mondtam, miközben lapoztam egyet a könyvben, mivel a következő bekezdésre teljesen emlékeztem. - Jövőre valószínűleg mestertanonc leszek... nem bírom már az alapképzést, semmi értelme azzal vacakolnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=619362#post619362][b]Návay L. Viktor - 2016.09.19. 00:00[/b][/url]

Tanulnom kellene. Készülni a vizsgáimra, amik még hátravannak, de valahogy jobban esik beszélgetni valakivel, aki még csak nem is azért áll szóba velem, mert szeretne másik szobát, nekimentek a rellonosok, elkaptam az éjszaka közepén a folyosón vagy csak nagyobb jegyet óhajt kapni, mint amit szerintem érdemel. Az utóbbi időben meglehetősen nagy mértékben korlátozódott ilyen témájú és irányú beszélgetésekre a társas interakció az életemben, kövezzen meg, aki szerint az úgy minden kétséget kizáróan jó. Na persze, beszélek a macskáimmal is, csak azzal meg nem igazán büszkélkedik az ember, mert még a végén őrültnek nézik, pedig az én kis négylábújaim meglehetősen értelmes teremtmények. Az azonban biztos, hogy felszabadító lesz, ha végre mindennek a végére értem és lesz időm egyébre is rendesen a kötelességeken túl. Először mondjuk szinte hihetetlennek tűnik, hogy kérdez, mondhatni lassan elszokom ezektől az apróságoktól, mint az a kérdés, hogy hogy vagyok, annyira, hogy még azt is megkockáztatom, hogy csak én képzelem az egészet. Végül azért válaszolok, és láss csodát, nem néz rám furán, hanem inkább válaszol a kérdésemre. Mégsem képzelődtem.
- Az jó - állapítom meg nagyon okosan, félmosoly kíséretében, javarészt a lapjaimra bámulva. Nem tudom, mit mondhatnék még. Nincs is baj, hogy én, akinek mindig volt mondanivalóm, nem tudom, mit is mondhatnék, holmi üres frázisokon, mindennapi válaszokon túl. Ebből határozottan látogatás lesz most már Zójánál, addig is itt és most fellapozom a könyvem és legszívesebben elbújnék kicsit a lapjai között, amíg össze nem szedem a gondolataimat. Erre viszont nincs módom, bármennyire is szeretném, hát inkább arra kérdezek rá, mit is tanul, és érdeklődve hallgatom a válaszát.
- Ó, hát akkor sok sikert a vizsgákhoz. Milyen képzésre tervezel jelentkezni? - érdeklődöm, talán bővebben is mesél. Ebben a pillanatban a legkevésbé sem zavar, hogy éppen a könyvtárban ülünk, talán csak annyiban, hogy nem hozhatok egy teát úgy az egész beszélgetés mellé ráadásnak.
- Nincs kedved meginni egy teát? - vetem fel máris, végig se gondolva, hogy tényleg tanulnia kellene, és tanulnom kellene. Legfeljebb felcipelem az egész könyvkupacot a szobámba, mégiscsak ki lehet őket kölcsönözni. Ha meg tanulna, hát folytatom én is, végül is bukni a legkevésbé sem szeretnék, mert jövőre már jó lenne aurorként munkába állni a tanítás mellett.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=629408#post629408][b]Hunyadváry Borbála - 2016.10.19. 20:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=631563#post631563][b]Severin Bellerose - 2016.10.29. 06:45[/b][/url]

Nem értettem a rám vetülő, furcsálló tekinteteket. Bizonyosan nem én vagyok az első, és talán nem is az utolsó, aki egy kisebb lepkehálóval érkezik a könyvtárba. Furcsán dudorodó talárom pedig egy kapcsos tetejű befőttesüveget rejtett, elvégre a zsákmányt is el kellett tennem valahová. Illedelmesen köszöntem belépéskor, de nem túl hangosan, senkit nem szerettem volna megzavarni. A kérdésre, hogy szükségem van-e segítségre, csak mosolyogva megráztam a fejemet. Nagylány vagyok, egyedül is meglelem, amiért jöttem.
Határozott, ám igen apró lépésekkel vettem birtokba a könyvtár kacskaringózó sorait. Két kívánalomnak kellett megfelelnie az ideális helyszínnek. Senki ne olvasson, vagy keresgéljen a közelben, mert semmi esetre sem szerettem volna abajgatni másokat, valamint sok régi kötet sorakozzon a polcokon. A villogómoholyok ugyanis azokat szerették leginkább.
Kétségem sem volt afelől, hogy ez lesz-e az ideális hely néhány befogására, hiszen minden adott volt, amiért csak epekedhettek. Vaskos, megsárgult lapú kötetek. Mélyen beszívtam a régi könyvek papír illatát, megértettem a moholyokat, valóban kellemes volt. Az egyik üres sornál lecsatoltam a befőttes üveget, és letettem egy polcra, könnyebben mozogtam, ha nincs nálam. Csak álltam, és vártam arra, hogy felbukkanjon egy. A becserkészés már csak ilyen, hosszú órákat, sőt olvastam, hogy valaki napokat is várt már arra, hogy elérkezzen a megfelelő pillanat. Nekem egyelőre ilyesmire nincs időm a napi teendők, és a tanulás mellett, de ha egyszer befejezem a tanulást, biztosan eljön ennek is majd az ideje.
Aztán valami fényeset vettem észre a szemem sarkából, el se hittem, hogy létezik ilyen szerencse. Nem, ez nem lehet szerencse, egyszerűen a sok évnyi gyakorlat teszi! Szinte azonnal arra vetettem magam a hálóval, hogy elkapjam a kis gézengúzt, mielőtt meglógna, erre azonban esélyem sem volt, a háló áthaladt a folton, és vele együtt én is keresztülzuhantam rajta, elterülve a padlón.
- Quoi? – Szalad ki önkéntelenül is a számon, és hatalmas szemekkel pislogtam, miközben felültem a földön.
El sem tudtam képzelni, mi történhetett, majd felrémlett előttem egy szellem alakja. Minden világossá vált. A moholyok hihetetlenül érzékeny lények, bizonyosan megijedt a szellemtől.
- Elnézést, Szellem úr! Nem szerettem volna megzavarni a kísértésben! – Szavatkoztam, a kinézete nem tévesztett meg, hiszen a szellemek már nem öregszenek, lehet, hogy sokkal idősebb, mint én. Lassan felállva leporoltam taláromat, majd összeszedtem a lepkehálót. – Nem látta véletlenül, merre repült az előbbi villogómoholy? – Kérdeztem bátortalanul, lehet éppen fontos dolga akadt, egy szellemet pedig nem szerencsés felbosszantani!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=632288#post632288][b]Sebastian Jared Selwyn - 2016.10.31. 18:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=633226#post633226][b]Orovecz Theodor - 2016.11.02. 21:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=636006#post636006][b]Szelniczky Mínea - 2016.11.07. 00:28[/b][/url]

Sietősen lépdelek a könyvtár felé – csupán a megszokás, a korábbi alkalommal ellentétben most egyáltalán nem vagyok késésben. Tartalmát tekintve igen vegyes jegyzeteimet tárolandó, méregzöld színű mappámat az oldalamhoz szorítom, bár gyakorlati órán aligha lesz szükség bármire is belőle. Lehetnék felkészültebb is, ami azt illeti, így ha mást már nem is tudok tenni ennek érdekében, legalább azt a pár percet igyekszem kihasználni, és legilimenciára hangolódni, míg a körlettől eljutok a célpontig. Szemtelenül sokáig elhanyagoltam, így nem csoda, hogy megrekedtem a tanulmányaim kellős közepén a képességet tekintve. Hogy ennek mégis mi az oka? Egyszerű lenne a kviddicsre fogni, hiszen a fontossági sorrendet tekintve valóban az élen áll, de az egyre fokozódó motiválatlanság lehetett a valódi bűnbak annak idején.
De most újra lehetőségem nyílt érdemben tanulni, gyakorolni, és ostobaság lenne nem élni vele. Úgyhogy másodszori nekifutásra végre sikerült beiktatni a szoros heti ütemtervbe a tanórát – Jared nagylelkűségének és rugalmasságának hála. Gyanítom, inkább az utóbbi.
Összevonom szemöldököm az első pillantásra majdhogynem teljesen üres könyvtár láttán, majd lassan beljebb merészkedek, és a sorok közt a fiatal tanár urat kezdem kutatni tekintetemmel. Furcsa, és a magam részéről elég elkeserítő, hogy még valamikor együtt kezdtük a tanulást, már ha emlékeim nem csalnak. Sajnálom, hogy akkor nem fektettem bele elég energiát, sokkal rövidebb idő alatt eljuthattam volna a bejegyzésig, és feleennyi más egyéb terelte volna a figyelmem.
Észreveszem a helyiség legtávolabbi asztalánál, felsóhajtok; csak akkor szólítom meg, mikor hallótávolságba érek, és közben el is kezdek lepakolni.
 - Szia – köszönök. Egy fél pillanatra elbizonytalanodom. – Ha ragaszkodsz a magázódáshoz, megpróbálok odafigyelni rá – megejtek egy féloldalas mosolyt. A legkevésbé sem lekezelő a stílusom, és amúgy is rettentően utálom, ha kor alapján mérik a tiszteletet, szimplán... szokatlan a helyzet. Plusz sejtéseim szerint szó sem lesz ilyesmiről, bár sosem tudni, lehet a helyében kihasználnám a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=638617#post638617][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.11.13. 15:03[/b][/url]

Az utóbbi pár hétben eléggé lecsökkent a társaival töltött délutánjai száma, holott még csak vizsgára sem kellett készülnie, amire ráfoghatta volna ezt a kihagyást. Az iskolát nem hagyta itt, továbbra is a kastélyban tartózkodott, de inkább az Eridonon belül bóklászott, mint azon kívül. Nem igazán ismeri még a helyet, az öt éve alatt talán kétszer mászott át a portrén, abból is egy a legelső napján volt, mikor csoportosan kellett felvonulniuk a prefektusaikat követve. Volt mit felfedeznie, volt kivel megismerkednie, és ha az összeset nem is, de jelentős számú eridonossal találkozott és beszélgetett már, ezt pedig nagy sikernek könyvelte el magában. Végre egy kis szocializálódás.
Az az igazság, hogy kezdett neki hiányozni kedvenc rellonosa. Nem, mintha olyan sokat ismerne közülük, Wardot azonban igen, és rá kellett jönnie, hogy szó nélkül tűnt el, nem szólt róla a férfinek - mondjuk lehet, hogy nem is igényelte, Helénát viszont bántotta a dolog. Hogy csökkentse bűntudatát, a jól bevált módszert választotta: egyik este levelet küldött Weavernek, ma pedig a találka helyszínen sétálgat, ujjait végighúzza a könyvespolcok szélein. Nem tudja, hogy Wardot érdekli-e, hogy mi van vele, eljön-e vagy levele a kukában végzi, mélyen belül azért reménykedik a boldog végkifejletben. A rellonossal nagyon jól megértik egymást, kár lenne ezt a kapcsolatot elhanyagolni.
Nagy levegőt vesz és befordul egy másik sorba, tekintetével a könyveket pásztázza, hátha talál magának valamit, egyelőre azonban egyik címe sem fogja meg annyira, hogy magához hívja valamelyiket. Csalódottan húzza el száját, kifúj egy hajtincset arcából és folytatja útját. Szőkésbarna haja még mindig csak a válláig ér, habár nőtt azóta, hogy Ward utoljára látta, még mindig eléggé rövid. A napszemüveg és a csinos öltözet ezúttal elmarad, most talár és lapos sarkú cipő idő van. Ez mondjuk legalább jól melegít. Heléna aztán hirtelen megtorpan, felpillant a könyvespolc egyik feljebb lévő polcára, és igen! Mint aki megvilágosodott, szemei felcsillannak, közelebb lép az állványhoz és nyújtózkodva próbálja ki, eléri-e a könyvet. Szabad kezével belekapaszkodik az egyik polcba, egészen a lábujjai hegyéig emelkedik, de próbálkozása még így is kudarcba fullad. Mivel ez így nem megy, kénytelen lesz egy intéssel magához hívnia a könyvet - a pszichokinézis egyik nagy előnye, hogy bármit magadhoz hívhatsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=639119#post639119][b]Sebastian Jared Selwyn - 2016.11.14. 20:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=639508#post639508][b]Ward Weaver - 2016.11.16. 01:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=640422#post640422][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.11.18. 22:10[/b][/url]

Igazából - bármennyire is próbálja ezt magába sulykolni - nem nagyon hiszi el, hogy Ward el fog jönni ma. Tudja, hogy ennek pontosan az ellenkezője fog történni, így kissé csalódottan keresgél a sorok között. Marad még egy kis ideig, hátha a rellonos csak stílusosan akar késni, bár egyelőre még időben van, bármelyik pillanatban érkezzen meg. Addig is leányzónk elfoglalja magát a könyvekkel, de sohasem tanulni érkezik a könyvtárba, pedig itt aztán nagy a csend, hanem valami könyvet keres magának, amit magával vihet a szobájába, hogy a szabadidejében majd olvashasson. Ez pedig annyit jelent, hogy kiveszi, fent lerakja az asztalára és a határidő lejárta előtt pár nappal visszahozza, kiolvasatlanul. Valahogy sosem tudja rábírni magát, hogy végig is olvassa őket.
- Ward, szia! - hirtelen fordul a hang irányába, ujjai még épp érintik az előbb megtalált könyv borítóját, amit most szorosan a melleihez szorít, nehogy egy óvatlan mozdulattal véletlenül leüsse a férfit. Nem lenne túl szerencsés, azt hiszem. - Hát... igen. De valami baj van? Olyan fura vagy.
Szaporán pislogva néz fel a legalább egy fejjel magasabb rellonosra, szinte már ijesztően nagy köztük a különbség, mégsem fél. Elvégre eridonos lenne, vagy mi. Ward viselkedése azonban nyugtalanítja, ezt a férfi is érzékelheti rajta, legyen szó a görcsösen szorított könyvről vagy az ide-oda cikázó tekintetről. Eltűnt az a magabiztos nő, aki egykor volt, most sokkal inkább egy frusztrált, kissé ijedt Heléna áll előtte.
- Azért haragszol rám, mert úgy eltűntem? - kérdez rá, holott nem biztos benne, Wardnak miért hiányzott volna annyira nagyon a jelenléte, hisz nem töltöttek együtt olyan sok időt, habár Heléna tagadhatatlanul élvezte a közös beszélgetéseiket. Ward talán az első olyan ember, akivel tökéletesen meg tudja érteni magát, mióta visszaköltözött a suliba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=640566#post640566][b]Severin Bellerose - 2016.11.19. 20:29[/b][/url]

Libabőrös lettem, de annak tulajdonítottam, hogy kissé izgatottá váltam a villogómoholy miatt. Hatalmas szemekkel pillogtam körbe, de szomorúan kellett megállapítanom, hogy már sehol sem látom az apró jószágot. Ilyen az én szerencsém, egyik pillanatban fent, aztán lent… a padlón. A kérdésen kénytelen voltam elgondolkozni, elvégre jogos volt! Tulajdonképpen nem is itt kerestem a valamiket, de úgy érzem, ez elhanyagolható részlet a jelen történések közepette.
- Azt hiszem, túlságosan nagy hatással van rám a gravitáció – jelentettem ki végül, mert a legtöbb elesésnek csupán az az oka, hogy nem felfelé esünk.
Összeszedve a lepkehálót, kissé sajgó könyökömet masszíroztam, valószínűleg azzal tompítottam némiképpen az esésem. Landolhattam volna sokkal kecsesebben is, édesapám mindig a szememre vetette, hogy a Repüléstan nem az erősségem, főként, ami az érkezést illeti.
- Ó, rendben! Szóval, kedves csak Theo… jaj, illetlen vagyok, nem kezdhetek bele csak úgy fecsegni, míg én magam be nem mutatkoztam! Severin Bellerose, szoktak Sevenek, és Rinnek is szólítani, ami jobban tetszik, mindkettőre hallgatok! – Mutatkoztam be mosolyogva, és már nyújtottam kezemet, csak későn eszmélve rá, hogy szellemként nemigen tudja megrázni. Zavartan húztam vissza, és rejtettem a hátam mögé. – Igen-igen, villogómoholy! – Csillant fel szemem egy pillanatra, majd némiképpen le is lombozott, hogy sajnos nem látta.
A felajánlása meglepett, korábban kevesen voltak vevők az ilyesféle kirándulásokra. Az pedig külön megtiszteltetés, hogy egy szellem segédkezik ilyesmiben, elvégre ők nagyon különlegesek, hozzánk képest egészen másképp érzékelik talán az egész mindenséget! Vajon át is lát a falakon, vagy csak keresztüllebeg rajtuk?
- Pompás! – Már nyújtottam volna felé a lepkehálót, de ezúttal időben kapcsoltam, hogy azt sem volna képes megfogni. Severin, szedd össze magad! – Nekem csak ilyen van, így tehát másikat nemigen tudnék használni – feleltem a kérdésre. – Azt a sort kell megkeresni, ahol a legrégebbi könyvek vannak, a moholyok imádják a régi könyveket, a lapjaik között alszanak napközben, mert kellemes az illatuk! – Magyaráztam lelkesen. – Egészen aprók általában, bár előfordulhat, hogy akár öt centire is megnőnek – mondtam olyan ámulattal, mintha legalább elefánt méretű lényről beszélnénk. Nos, moholy mércével ez igenis nagy szám volt!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=641207#post641207][b]Ward Weaver - 2016.11.21. 19:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=641305#post641305][b]Kőszegi Heléna Viktória - 2016.11.21. 21:47[/b][/url]

Eléggé fáj neki az a hangszín, ahogy Ward visszaköszön neki, rögtön elszégyelli magát az elmúlt pár hét kimaradás miatt. Csúnya dolog volt, tényleg írhatott volna a rellonosnak és mindenkinek, akinek egy kicsit is hiányzott, de mióta a szülei meghaltak, eléggé elszokott már attól, hogy bárkinek is helyzetjelentéseket küldözgessen, hogy tudják, még él és virul. Na meg nem hitte volna, hogy Ward igényli, mondjuk fordított esetben Heléna igényelte volna. Megkedvelte a rellonost, ez már csak abból is látszik, hogy bűnbánóan hajtja le fejét, mikor a férfi megint beszélni kezd.
Nincs mersze visszakérdezni. Ebben a pillanatban csak annak tud örülni, hogy Ward legalább vette a fáradtságot és annak ellenére is elfáradt ide, hozzá, hogy tudja, nem érdemelné meg. Lehetne kifogást keresni, tudna is, képes lenne felsorakoztatni ide ötöt minimum, de felesleges lenne. Látszik a férfin, hogy így is dühös rá, vagy csak unja magát, vagy nem is érdekli, hogy mi van a lánnyal, csak nem akart annyira bunkó lenni, hogy nem jön el. Heléna mindegyikre gondol, megpróbálja Ward arckifejezése és testtartása alapján kitalálni, hogy melyik eset áll most fent, egyelőre azonban nem jár sikerrel.
- Jó, figyelj - felsóhajt, felnéz a férfira. - Tudom, hogy eltűntem hosszú hetekre és egy árva szót sem szóltam senkinek, de... igazából nem mentem messzire. Az Eridonban voltam, szocializálódtam, meg ilyenek, és mióta már nincs kinek írnom, eléggé elszoktam tőle és nem gondoltam volna, hogy neked meg írnom kellene, de olyan jól elvoltunk. Veled tudtam beszélgetni, meg kedvellek is és szerintem te egy nagyon jó srác vagy, és lehet, hogy ma el sem akartál jönni, de itt vagy, és nem tudom, hogy ez mit jelent. Most akkor haragszol-e vagy sem, de remélem, hogy nem, mert nem szeretnék veled haragban lenni, és azt hiszem túl sokat beszélek.
Levegőért kell kapnia, az egyre hadaró beszéd közben nagyon gyorsan elfogyott az oxigénje. Zilálva keresi Ward tekintetét, a könyvét egyre csak karjai közt szorongatja. Körmeit belevájja a borítóba beszéd közben, és csak akkor enged a szorításon, mikor befejezte a nagy monológot. Most már kizárólag Wardon áll, hogy akarja-e még látni vagy sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=641664#post641664][b]Milvey Linda - 2016.11.23. 19:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=642452#post642452][b]Ward Weaver - 2016.11.26. 13:28[/b][/url]