37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 52 53 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dr. Köröndi Árpád
INAKTÍV


Főgyík
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 363
Írta: 2016. március 29. 19:55 | Link
S. K.

Kellemes hangulatban üldögélt a könyvtár egyik székén, fenekének egzakt pozícióját gondosan megválasztva, hogy véletlenül se nehezedjen túl nagy súly az ülőalkalmatosság egyik oldalára, nehogy esetleg felboruljon.  Orra előtt könyv hevert, melyben semmi meglepő nem volt – annál inkább figyelemreméltó volt azonban az a tény, hogy szépirodalmat olvasott, s mindezt a könyvtárban tette. Ami azt illeti, még a Levita háza táján is kevesen voltak, akik így képzelték el egy bagolyköves diák ideális szabadidejét, de hát stréberéknél ez egyáltalán nem olyan meglepő. Lábát komótosan nyugtatta a vele szemközti széken, úgysem túl valószínű, hogy valaki épp oda akar leülni.
Azért annyira példamutató diák ő sem volt, sőt, e pillanatban több szabályt is szegett meg egyszerre, persze csak diszkréten tette, nehogy feltűnő legyen. A változások – mármint a felügyelők kastélyba érkezése – óta különösen fontos volt, hogy eminens, de legalábbis mérsékelten szabálytisztelő diáknak tűnjön, ezért annyit megtett, hogy a tábla csokoládét nem az asztalra tette ki, hanem lopva a táskájába süllyesztette. Mikor bekapott egy-egy kockát, diszkréten a táskájába túrt – a kívülállónak akár úgy is tűnhetett, hogy csak zsebkendőt keres –, óvatosan letört egy darabot, majd ásítást tettetett, s szája eltakarása közben mesteri mozdulattal a szájába csempészte az édességet, s csak akkor kezdte el rágni, amikor megbizonyosodott afelől, hogy senki nem nézi. E mozdulatsor után komótosan lenyalta az ujját, majd a nadrágjába törölte, nehogy nyomot hagyjon a lapon.
Alapesetben egyáltalán nem zavarta volna a kiírás, hogy „A könyvtárban étkezni tilos!”, s ugyanez volt a helyzet a maradék háromszáz diákkal, kik a bűntudat legapróbb jele nélkül, nagy előszeretettel ignorálták a táblát nemzedékeken át. Ám most, hogy a mitugrász kémek a kastély minden zugában lesben állva vadásztak a rendzavarókra, különös óvatosságra volt szükség, lévén nem akart összetűzésbe kerülni a minisztérium alkalmazottjaival. Habár lehet, túlreagálja ezt az egészet, végtére is ilyen apróságok miatt nyilván nem vegzálnak senkit, az már teljesen abszurd lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2016. március 30. 19:25 | Link
Zoé

És nem! Nem lőttem mellé! Hát el se hiszem! Hiphiphurrá! Magamban ujjongok, persze úgy, hogy kívülről ez egyáltalán ne látszódjon rajtam, hiszen mégsem akarok hülyét csinálni magamból. Az azért viszont jól esik és örömmel tölt el, hogy sikerült rájöjjek a válaszra magamtól, még ha az egy kis segítséget is igényelt. Én tipikusan az az ember vagyok, aki ha kap egy kis pozitív visszajelzést a tudásáról, annak nagyon tud örülni. Most már kicsit magabiztosabban helyezkedek el a székemen. Figyelem Zoé szavait és igyekszem mindent, jó mélyen az agyamba szívni, memorizálni, értelmezni. Közben néha bólogatok, jelezve számára, hogy most már értem. "Két királynőjük volt, míg az egyik hódított, addig a másik uralkodott." Igen, igen, már rémlik. Már akkor is csodálkoztam ezen a tényen, én ugyanis nem sok olyan kultúráról hallottam, hogy két király(nő) uralkodjon egyszerre. "A férfiakat hódításaik korán foglyul ejtették, majd mikor nem volt már rájuk szükségük, egyszerűen kivégezték őket. " Hát persze! Ezen az információn halványan, alig láthatóan elmosolyodom, hiszen ez sem mondható valami szokványos megmozdulásnak. Mintadiák módjára hallgatok és igyekszem minél többet megtartani a hallottakból.
- Azt hiszem ennyi - legalábbis ami az én tudásomat illeti. De Zoé maga mondta, hogy ennyi információ elegendő lesz a vizsgára, szóval nem aggódom. - Nem tudom, hogy olyan kérdésem lehetne-e, hogy a vizsgát hogyan képzeljem el? Mármint lesznek irányított kérdések, vagy magamtól kell egy kerek szöveget alkotni? - Egyáltalán írásbeli lesz vagy szóbeli? Talán mindkettő? Sajnos nem rémlik, hogy megbeszéltük volna, hogy konkrétan mire is számíthatunk a vizsgán, hogy hogyan is fog ez kinézni. De talán, most már menni fog. Legalábbis a Mítoszok és Legendák vizsga. Talán. Majd meglátjuk.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2016. március 30. 19:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ragnar Erik Magnusson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 31. 14:32 | Link


A letűnt korokból származó, feltehetőleg mágikus erővel felruházott, vagy esetleg elátkozott walesi koronaékszernek várnia kell, amíg papírra vet róla bármit is, a tollának ugyanis hűlt helye. Szerencsére nem is kerül messzire, csak a vele szemközt ülő lány kezébe, ellenben ezt talán még annál is furcsább és neveletlenebb cselekedetnek véli, mint ha valaki szó nélkül zsebre tette volna és aztán tovább áll. Merész, valamint ostoba ötlet éppen egy olyan ember tulajdonát emelni el, aki veled szemben ül. Ha pedig csak azért venné kölcsön, hogy használja, akkor sem a jólneveltségről árulkodik, hiszen arra van a szája, hogy szóljon. Oda is adná szívesen, nem mintha tudna nemet mondani, már amennyiben egyáltalán sikerül érthetően megszólalnia, a jelen helyzet viszont merőben felháborítja. Hablatyolása nem valami meggyőző sajnos, ezt ő is tudja magáról, pedig de jó lenne igazán erélyesen fellépni. A gondolat fényében ki is húzza a vállait, miközben kezét még mindig a lány felé tartja, és kitartóan pislog felé egészen addig, amíg az meg nem szólal svédül válaszul, és közli, hogy el akarta lopni. Mi van? Meglepetten pislog.
- Miért? - szalad ki száján ezúttal magyarul a kérdés. Néha észre sem veszi, melyik nyelvet beszéli előbb és melyiken kellene történetesen reagálnia. A beiratkozásnál is annyira koncentrálnia kellett, hogy ne kavarodjon össze folyton és véletlen se váltson teljesen gondatlanul egyikről a másikra az egész ügyintézés közepette, hogy azt hitte már soha nem ér véget. Úgy véli, csak beleszokik azért tizenkilenc év után, hogy itt most már tényleges anyanyelvét használja, ne az országét, ahol felnőtt. Ezen tovább gondolkozni azonban nem is hagyják, mert a lány mosolya szavai tükrében összezavaró. Ő sem lenne jó viselkedéselemző, még szerencse, hogy az ereklyék egészen más kategória.
- Nem vicces. Az a toll... az nagyon sokat jelent nekem - közli máris, amint egy pillanattal később összeállt a kép, hogy éppen szórakoznak vele. Hurrá, és ő még azt hitte, ettől már szabadult Haralddal együtt. Na jó, nem hagyja magát ilyen könnyen. Kifújja a visszatartott levegőt, majd egy kissé még láthatóan erőltetett mosolyra húzza a száját, és bólint válaszul a kérdésre.
- Ceruzám van, ha az is jó lesz. Vagyis gondolom, jó lesz, jegyzetelni, de használhatod a tollat is, csak aztán szeretném visszakapni - közli végül, közben pedig baljával felkönyökölve tenyerébe támasztja állát, jobbjával maga elé húzza a könyvet, hogy folytassa, ahol abbahagyta, de ekkor a lány bemutatkozik. Szemöldökét megemelve pillant fel előrecsúszó hajtincsei között, egy egészen kicsit meglepődve. A sorrend elég fordított, ha ismerkedni óhajt a másik.
- Ragnar - mondja ki a nevét, legalábbis a fontosabbik felét, és közben kezét tarkójára csúsztatva hajol még előrébb, fejét alkarján nyugtatva, és azon szurkol a másikat figyelve, hogy véletlen se legyen Ragnarök vagy valami hasonlóan idióta becenév ebből az elkövetkező öt percben. Jobban járt volna, ha az Eriket mondja.
- Meg Erik is - böki is ki nyomban, ahogy megszületik a gondolata a fejében.
- Ragnar Erik Magnusson, egész pontosan, bár a Magnusson nem családnév, csak apám izlandi és ott azt jelzi, hogy az ő fia vagyok - magyarázza végül, aztán visszafordul a könyv felé. Pff, ez a beszélgetés nem lesz semmi.
- Neked mi a teljes... szabad tudni a teljes neved? - fogalmazza meg újabb kérdését a könyvet bámulva, csak futólag pillant fel, megnézni, hogy itt van-e még a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. március 31. 14:56 | Link
Árpi

- Az élet oly szép, de rövid nagyon.
Nem is igazán énekelek, inkább csak dúdolgatok. Elégedett vagyok, sőt, kifejezetten büszke, hiszen mint mindig, most is szárnyaltam a vizsgákon. Mindenkit elkápráztattam, és háh, mindenből kiválót írtam. Annak ellenére, hogy mennyire hadakozik velem, meg a nagy számmal a tisztelt tanári kar szinte minden tagja, mégiscsak szorult ide ész. Anyám navinés, apám levitás, én meg egy rellonból átpakoltatott eridonos vagyok. Csodálatos családmodellel rendelkezem. Főleg, hogy már egy évvel tovább bírtam azt, hogy ne essek idő előtt teherbe, mint anya. Szóval nagyon, de nagyon büszke vagyok magamra.
Van egy szuper termoszom is, ami tele van kávéval. Alapból csak egy termosz volt, de amikor gyakorolni akartam a bűbájkodást, akkor ezt is kicsit kidíszítettem. Pontosabban az órán rárajzolt mintát fixáltam, illetve tettem kicsit színesebbé. A lényeg, hogy az amúgy fekete-fehér termosz fehér része gyakorlatilag minimálissá vált, a helyébe pedig megannyi színes minta, idézet és firka lépett.
A kávé pedig I_S_T_E_N_I! komolyan… eddig ilyen jót még nem csináltak a manók. Amúgy koffeinmegvonáson vagyok, mert állítólag túlpörgök enélkül is, de áh, lehetetlen nem ezzel együtt élni. Szóval mielőtt belököm a könyvtár ajtaját, iszok belőle még egy adagot, majd belépve szélesen rávigyorgok a világ legszerethetőbb könyvtárosára.
- Csókjónapot Tilda néni! Ezeket hoztam vissza.
Egy halom könyvet pakolok le elé, a legtöbbnél tetemes késedelmi díjam van, de hát ilyen ez a fránya vizsgaidőszak. Az ember nem gondolhat mindenre. Az ujjammal mutatom, hogy körbenézek, és már el is indulok. Most, hogy végre vége a vizsgaidőszaknak, ki fogom készíteni magam szépirodalommal. Krimit, és nyálas szerelmet, és kiskamaszoknak szóló könyveket akarok halomra olvasni.
- Ez is jó, meg ez is, úúú, ez de király!
Nem igazán izgat, hogy van, akit zavarok, sőt, csak tudják meg, hogy milyen jó is az, ha olvas az ember, és nem csak uncsi kötelezőket, hanem megannyi mást is. Én is szépen ennek megfelelően járok el, egészen addig, amíg meg nem botlok egy szék lábában. Jó hír, hogy a könyveimet simán le tudom rakni az asztal szabad részére egy „fészkesfene” felkiáltással, azonban a kávém, na az gázos. Elfelejtettem rendesen visszacsavarni a kupakot, így az most valami ósdi könyvre borult.
- Ajj!
Nem igazán szórakoztató mű, azt látom. Van kocka a gyerek, vagy bukott és uv-ra készül. Az viszont tuti, hogy valami fontos lehet. Automatikusan húzom elő a pálcám, az agyam lefagyott. Ahelyett, hogy azon agyalnék, mi is a tisztító bűbáj, csak az jut eszembe, hogy tuti felgyújtanám, hogy eltüntessem a bizonyítékot. És ekkor jön a vész. Ráemelem a pálcám, és mielőtt bármit is csinálhatnék, apró lángnyelv tör elő, és a következő pillanatban már lángba is borul a könyv.
- Csinálj vizet!
Kiáltok rá a srácra ijedten, akitől amúgy elnézést szerettem volna kérni. Gratulálhatok magamnak, bemutatkoztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Árpád
INAKTÍV


Főgyík
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 363
Írta: 2016. április 1. 00:22 | Link
S. K.

Egyszerűen hihetetlen, milyen éretlenek egyesek – Árpádot főleg a viháncoló, hiperaktív kislányok irritálták, akik szemmel látható módon fittyet hánytak arra a rendelkezésre, hogy a könyvtárban csendnek kell lenni (ami egyébként ki is volt írva, bár ezek a figyelmeztetések a könyvtárban igen erősen tájékoztató jellegűek voltak). Először csak a léptekre figyelt fel, majd hátrasandított a válla felett, mivel történetesen épp egy ilyen hölgy libegett be a könyvtárba, kezében színes termosszal és egy rakás könyvvel, melyeket épp visszahozott – mint azt hallotta, késve. (Késedelmi díj, micsoda szégyen! Még szerencse, hogy neki ilyen megalázásban még sosem volt része).
Egy kósza pillantásnál többet nem is érdemelt a látvány, ezért vissza is temetkezett a könyvbe, s elmajszolta az utolsó kocka csokoládét is. Mivel egyben a fejezet végéhez is ért, nyújtózott egy kényelmeset, majd egy „mostmárigazánmegyek” sóhajtással felpillantott – ekkor látta meg az imént belépő lányt, aki épp az asztala mellett haladt el.  Hogy a következő tizedmilliszekundumokban mi történt, maga sem tudta utólag tökéletesen interpretálni: valahogy megbotolhatott a szerencsétlenje, s ugyan ő maga nem esett el, de a kezében tartott termosz ijesztően megbillent – egy szempillantás múlva pedig már az előtte heverő kötet lapjain sűrű, fekete folyadék terült szét. A kesernyés illat pedig minden kétséget eloszlatott. Kávé. Tele metilxantin-származékkal, koffeinnel.
Gondolkozni sem volt ideje, mert az ismeretlen lány már pálcát is szegezett a könyvre - bizonyára valami apró malőr jöhetett közbe, mert a következő pillanatban lángra kaptak a lapok. Megzavarodva ugrott fel ültéből, s kérdő tekintettel nézett a lányra – aki nem lehetett a helyzet magaslatán, mert hozzá fordult, hogy „csináljon vizet”.
A nyitva lévő, nagy alakú könyv nem égett túlságosan – ahelyett, hogy eláztatta volna (ezzel tökéletesen tönkretéve), lekapta a széken heverő pulóverét, majd rádobta a könyvre, hisz, mint az közismert, minden tűz elalszik, ha nem kap oxigént. Le is lohadt a pár apró láng, nem maradt utána semmi, csak a csípős füstszag és pár, a levegőben szálldogáló pernyedarab.
- Nos – mondta nyomatékosan, és az elszenesedett oldalakat tanulmányozta nagy érdeklődéssel. Azt meg sem említette már, hogy az illető könyvtári könyvet épp ő kölcsönzi, Tilda így is sikítófrászt fog kapni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2016. április 4. 17:13 | Link


Félig felvonta szemöldökét miközben átgondolta a választ. Szóra nyitotta száját, de inkább nem akart belebonyolódni a dolgokba, és sejtette, hogy nem is értenék meg egymást teljesen. A srác valamiért bizonytalannak tűnt, vagy zavartnak.
Vigyorgott, mert egyébként mulattatta a szőke reakciója, de jobban foglalkoztatta, hogy végezzen a jegyzeteléssel és ezzel együtt a kutatómunkával. A lopott toll segítségével felírt egy-egy dolgot, amit fontosabbnak vélt, és rövid ideig érdeklődve nézett a szemben ülőre.
- Tökéletes lesz a ceruza - bólintott aztán, és ha megkapta a másik íróeszközt, a tollat egyből visszaszolgáltatta a jogos tulajdonosának.
Teljesen felesleges bemutatkozásukat követően bólintott, már fordult is vissza a név tudatában a jegyzeteihez, amikor a srác tovább mondta. Majdnem felnevetett, de inkább visszafogta magát.
- Annelie Freya Merkovszky. Régebben Blomqvist. Hosszú sztori - vonta meg a vállát. - Ragnar...köszönöm a ceruzát.
Amennyiben a srácnak nem volt hozzáfűznivalója, Anne csendben folytatta tovább a tanulást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sammy | Laney | Noak
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. április 5. 21:03 | Link
Árpikám

- Noooos.
Fogalmam sincs, hogy miért mondom ezt, vagy miért ilyen elnyújtottan. A szívem még mindig kettőhússzal ver, mintha most futottam volna le a Bagolykő átfutó maratont. Hogy mi történt? Fogalmam sincs. Előrántottam a pálcám, fogtam, és mozdítottam, miközben arra gondoltam, hogy csak el kell tüntetni, azzal a szuper folteltávolító bűbájjal. Ám helyette valahogy felgyulladt. Nem értem, hogy miért, hiszen én jó vagyok a bűbájokban. Mármint tényleg jó. Nem egoistán jó, hanem olyan szinten, hogy érdekelnek, és imádom a pálcám, és minden lehetőséget megtalálok rá, hogy használjam. Anya persze a fára mászik tőlem, ám én imádom, hogy gyakorolhatok. Én vagyok a tökéletes mintapéldánya annak, aki nem tud enélkül élni. Ha pedig mugli párom lesz, az is biztos, hogy abba az 51%-ba fogok tartozni, akik elmesélik a párjuknak, hogy mi a szitu. Ha meg nem tetszik neki, hát emléktörlök. Meg ahogy azt elgondolom, valószínűleg.
Viszont ugye elméletben ezt sem szabadott volna tennem, nem a könyv érdekel, hanem azok a látszólag kemény arcok, akik ott voltak az évnyitón. Mondjuk én le vagyok védve, bár nekem is necces a helyzetem. Sosem szerencsés egy iskolában jegyzetekkel, és százfűlével megírt vizsgákkal üzérkedni. Egy ideig meg kell húznom magam, azonban felhagyni biztos, hogy nem fogok a dologgal. Egyrészt mert nem vagyok amatőr, aki pár morcos marcitól beijed, másrészt mert vannak ebben a suliban tényleg furcsa emberek, akik kellőképpen a figyelem középpontjában vannak.
- Mit tanulsz?
Érdeklődöm olyan nyugalommal, mintha a pulcsi alatt nem valami drága könyv lenne egy tekintélyes lyukkal néhány lapján. Ha mázlim van csak néhányon. Eléggé ősréginek tűnik ahhoz, hogy úgy sejtsem, nem elég, ha csak másoló bűbájjal pár oldalt hozzáillesztünk. Azt hiszem, itt az ideje búcsút mondani a szép kis zsebpénzemnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. április 9. 21:40 | Link

És ha olyan fajta lenne, biztos szaladna az egyik prefihez, hogy elmondja, hogy jéé, a kislány csak úgy sétálgat itt éjszakánként. Viszont nem olyan, és amúgy is, tudja jól, hogy neki szem lenne szabad itt lennie ebben az időpontban, szóval szépen befogja a száját.
-Hát... Tanulok? - összevonva szemöldökeit kérdez vissza, számára ez teljesen egyértelmű, nem igazán, érti, hogy a lánynak ez miért nem esett le. Mármint, nem arról van itt szó, hogy értelmi fogyatékosnak tartaná Rachelt, nem, ez távol áll tőle, viszont saját bevallása szerint nem úgy néz ki, mint aki éjjel beszökik a könyvtárba naplót írni, vagy olvasni. Tanulni is csak azért van itt, mert nem akarja zavarni a másik két vele egy helyen lakót.
- Örvendek, Rachel. Adrian. - elmosolyodva biccent, miközben a saját nevét is elmondja, így a lány tökéletesen biztonságban érezheti magát. Elvégre most kvittek, ha a fiú bemártja, ő is tudni fogja a nevét, ugyan úgy panaszt emelhet.
A tényre, miszerint a leányzó egy igenis fontos ügy érdekében rohangál fel a könyvtárba, egy meglepett 'ó' és egy szemöldökfelvonás a reakció.
- Bocsánat akkor. - felemeli mindkét kezét, miközben arrébb áll, hogy legújabb ismeretsége beléphessen a helyiségbe, a fontos dolga érdekében.
- Tudok esetleg valamiben segíteni? - a jólneveltsége megköveteli, hogy feltegye ezt a kérdést, mert azért csak fiú, a másik meg csak lány, ez a minimum, ha már volt oly kedves feltartani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 9. 22:08 | Link
Adrian


Az éjszakai tanulás hallatára Rach megeresztett egy rendkívül nagy mosolyt, mert ő ugyan ilyenkor már nem lenne képes magolni és nehezen hitte el, hogy a fiú is a tanulás miatt jött ide, de ráhagyta a dolgot, hadd higgye, hogy hisz neki.
Hatalmas megkönnyebbülést váltott ki belőle a srác, amikor bemutatkozott és akarva vagy akaratlanul jelét adta annak, hogy esze ágában sincs bemártani őt, ezt pedig nagyon díjazta.
- Semmi gond, nem zavarsz! -válaszolta neki Rach, mert egyáltalán nem bánta, hogy jelen van Adrian is, legalább lesz hátvédje, ha valami baj történne. A következő kérdése pedig meglepetést csalt az arcára, hiszen az idegen idősebb srácok nem igazán szokták felajánlani a segítségüket, vagyis még nem találkozott ilyen esettel az iskolában.
- Ó....hát tulajdonképp segíthetnél. -húzódott mosolyra a lány szája, majd kedvesen folytatta mondandóját:
- Az a rövid sztori, hogy itt felejtettem a naplómat és minél előbb meg kéne találnom, mert nem szeretném, ha bárki is beleolvasna. Tudnál ebben segédkezni? -fordult kedves, kérdő arccal Adrian felé, hátha megszánja, ha már felajánlotta a segítségét. A fiú nagyon rendesnek tűnt, úgyhogy nagy kő esett le a Rellonos szívéről, hogy nem egy kötekedős diákkal hozta össze a sors, aki még hátráltatná is a kutatásban. Nagyon nem szerette volna, hogyha bárki is tudomást szerez a naplójáról, de volt olyan hülye, hogy itt felejtse napközben a könyvtárban záróra előtt néhány perccel. Remélte, hogy minél hamarabb rátalál, de ha már ketten keresik, akkor már eleve nagyobb az esélye annak, hogy minél gyorsabban megtalálják, úgyhogy szívesen vette a fiú segítségét. Remélte, hogy a fiú nem él vissza ezzel a dologgal a végén, ha ő találja meg előbb a naplót, de kénytelen volt bízni benne, mert más segítsége nem volt hirtelen és Adrian nem nézett ki olyannak, aki visszaélne mások bizalmával, legalábbis merte remélni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Árpád
INAKTÍV


Főgyík
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 363
Írta: 2016. április 9. 22:44 | Link
S. K.

Elkerekedett szemekkel meredt a lányra, akit sosem látott, a nevét sem tudta, de aki máris ügyesen felgyújtotta ez egyik könyvét – vagyis a könyvtárét, de mivel az ő nevén volt kölcsönözve, ő felelt érte. Semmi elnézést, bocsánat vagy hasonló jelentéstartamú szó nem hagyta el az ismeretlen (mellesleg nem valami szimpatikus, sőt, egyre antipatikusabb) lány ajkát, helyette pimasz módon visszaszólt – bár Árpád alapvetően nyugodt teremtés volt, nagyon nehezen tudott önuralmat gyakorolni.
- Nem tudom, nálatok ez hogy szokás, de én esetleg elnézést kérnék, ha felgyújtottam volna egy mellettem ülő ismeretlen könyvét – nyomta meg az „esetleg” szót, s leplezetlen ellenszenvvel méregette a lányt, nem is látott még ilyet. Hirtelen egyetlen neuronja sem volt képes interpretálni az efféle viselkedést. Furcsa ez a lány. Imbecilis. Diliflepnis.
Ugyan már eddig is mérges volt, csak még jobban mérgelődött, amikor a lány továbbra sem adta a legcsekélyebb jelét annak, hogy sajnálja, amit tett, vagy egyáltalán mondott volna bármit. Nem, helyette azt kérdezte meg, hogy mit tanult, ugyan mit tanult volna? A vizsgaidőszaknak rég vége, nem tanult a szó szoros értelmében, inkább csak tanulgatott, ami teljesen más. Csak tovább tágította (amúgy sem kifejezetten csekély mértékű) elméjét egy régi szakkönyv olvasgatásával, ez nem számít a szó szoros értelmében tanulásnak (Árpád erről meglehetősen rendhagyó nézeteket vallott).
Ezúttal válaszra sem méltatta a lányt, ahogyan ő is tette az imént. Lusta mozdulattal lerántotta a ruhát a könyvről – nem lett túl nagy baja, majd ha a klubhelyiségbe ér, pár pálcaintéssel megjavítja. A könyvnek viszont – becslésre – száz oldala perzselődhetett meg enyhén, a középen lévő húsz-harminc oldal pedig gyakorlatilag szenes volt. Várakozó és sokatmondó pillantást vetett a lányra.
- Oldd meg – adta ki az ukázt. A helyzet félreérthetetlen volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2016. április 12. 20:13 | Link


Nem zavartattam túlságosan magamat, fölszedtem a leesett gumicukrokat, épp elég jutott a számba, de annál kevesebb a kezembe, amit meg annyira szorongattam, hogy kicsit meg is trutyisodta, de hát se baj. Mikor felkeltem Ábel felé nyújtottam a kissé megizzadt darabokat és próbáltam egy széles mosollyal leplezni a helyzetet. Ha volt belőle gusztusa venni, akkor csak azután nyomom le a maradékot a torkomon, hogy választott. Ha nem, csak megvonom a vállamat és megeszem a kezemben maradt darabokat. A ragacsos kezemet a nadrágomba törlöm és folytatom tovább a rosszalkodást. Annyira izgis! Jupp! Majd kiugrok a bőrömből, annyira új és izgi, Luca határozottan rossz hatással van rám, de egyáltalán nem bánom.
  - Hűűű.
A könyvek láttán felcsillant a szemem, ravaszul dörzsöltem össze a kezemet és nyúltam volna a következőért, de Ábel megállított. Először furán néztem rá, a magam részéről nem rajongtam annyira a Gemmológiáért, csak a színes kis köveket imádtam annyira, így nem igazán értettem, mi volt a hiszti tárgya.
  - Jól van akkor, tartsd meg. Van bőven még ott, ahonnan ezek jöttek.
Szétnéztem a könyvtárban. Legszívesebben az összes könyvbe hagytam volna valami nyomot, de hát, senkinek nincs annyi ideje, hogy naphosszat itt üljön és színezzen, meg amúgy is unalmas lenne, hát ki bír annyit ülni egy könyvtárban? Brr...a hideg is kiráz a gondolattól.
  - Oké, akkor folytassuk a következővel.
Leemeltem a Bűbájtan könyvet, fellapoztam egy tetszőleges oldalon, ahol nem volt végig szöveg, majd a nyelvemet kidugva elkezdtem unikornist rajzolni. Na most, tudni kell, hogy nagy gyatra vagyok a rajzolás terén, így négy láb és egy farok helyett sikerült öt lábat rajzolni szegény pacinak. De nem rendített meg a dolog túlságosan, biggyesztettem neki egy szarvat és felpillantottam a bajtársra.
  - Hűű, tényleg nagyon jó lett. Gondolj csak bele, ez igazából nem is rosszalkodás, hanem jó cselekedet. Megvédjük a diákokat attól, hogy a könyvek halálra untassák őket. Olvasás közben jön a kis meglepi.
A gondolat tényleg jó volt, annyira, hogy egy újabb oldalt kezdtem megtölteni az ötleteimmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 14. 21:05 | Link
Kedves Ellenségem – büntetőmunka (előzmények: „Vigadófreskó folyosója”)
Chris
és HVH néni


Ez a péntek is jól indult… csak vicc volt, nagyon nem jól ébredt, és éjszaka is még többször felriadt a folyosón történtek után. Legjobb barátnőjének egyelőre még nem merte elárulni, hogy mitől is volt ez, vagyis pontosabban kitől. Szerencsére az órákra hamar rendbe szedte magát, rajta bizony ne lásson senki bizonytalanságot, gyengeséget. Csak keveseknek volt hajlandó megmutatni, hogy bő érezni is tud, és az bőven elég. Nem kell, hogy mindenki szeresse az ember lányát, elvégre nem Nutella.
A délután gyorsan elérkezett, gyorsabban attól, mint ahogy várta és szerette volna, de azért becsületesen megjelent a büntetőmunkán, nehogy csak a testvérei büszkélkedhessenek, hogy büntimelót kaptak. Az egészben az zavarta, hogy egyiküknek se volt a veszekedők közt annyi esze, hogy ne ilyen amatőr módon buktassák már le magukat, fel is jegyezte magának gondolatban, hogy meg kéne kérdezni a másik jó madarat, jártas-e a Disaudio alkalmazásában. Fiúknak többnyire menni szokott az SVK – neki annyira nem.
Szépen összeszedte magát, szokásos navinés egyenruhában jelent meg a Czettner tanárnő által megadott helyen, a megbeszélt időpontban. Kíváncsi volt, vajon Ő eljön-e, avagy gyáván megfutamodik?
Azt remélte, hogy a tanárnő nem épp őket akarta megkérni a könyvek dajkálására, ugyanis a testvéreit már tiltották ki egy teljes tanévre a könyvtárból… Tilda néni harapós, ha a könyveiről van szó, meg is értette, annak ellenére, hogy ő kimondottan nem volt úgy oda az olvasásért. Inkább gyakorlati típus volt tanulásban is.
Mit találhatott ki a tanárnő? Remélem, nem akar kínvallatást tartani, hogy mi történt…
- Jó napot – köszönt udvariasan, a tanárai felé tisztelettudó volt, diáktársai felé helyenként kevésbé, személyfüggő, hogy kinek adja meg és miért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christopher Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2016. április 14. 22:39 | Link
Büntetőmunka
Ellenségem és a tanerő

Reggel szépen felkelek, friss vagyok és üde. Eltervezem a napomat és ekkor ugrik be, hogy bizony nekem még ma büntetőmunkát is kell végeznem. Ettől szomorúvá változik a hangulatom. Azért felöltözök, nehogy azt mondják, hogy igénytelenül jelentem meg az eseményen. Felveszek egy kék-piros kockás inget, kék farmert és piros tornacipőt. Így indulok meg a könyvtár felé.
Mikor megérkezek a helyszínre, bemegyek a könyvtárba és köszönök a jelenlévő tanároknak, majd utána a diákoknak.
- Jó napot kívánok! Sziasztok!- miután ilyen szépen, udvariasan köszönök mindenkinek, odalépek Natihoz.
- Szia!- köszönök neki és mosolygok rá. Örülök, hogy ő is itt van, igazából csak miatta jöttem el ide. Amúgy, nem jöttem volna büntetőmunkára a könyvtárba, főleg akkor, ha egy számomra ismeretlen tanár osztja ki a feladatot. Miért is jönnék? De így, hogy itt van az a lány, aki iránt valamit érzek –igazából még magam se tudom, hogy mit-, szívesen jövök. Remélem, hogy a tevékenykedtetés során sokszor kerülünk egymás mellé. Bár gőzöm sincs, hogy mi lehet a feladat.
- Hogy vagy?- teszem fel a kérdést. Ne csak álljunk itt némán egymás mellett. Utálom a kínos csendet, én szeretek sokat beszélni, és ha beáll a csönd, akkor a falat kaparom.
- Még egyszer szeretnék bocsánatot kérni a tegnapiért! Csak az én hibám, hogy itt vagyunk, és ha emiatt megakarsz csók…akarom mondani, megakarsz verni, akkor csak tessék én nem ellenkezem!- most majdnem elszóltam magam. Jobban örülnék neki, ha a lány itt és most megcsókolna, még akkor is, ha azért teszi, hogy zárjam be a számat, mert unja a sok dumát. Nem esne jobban semmi más, csak az ő csókja. De ki tudja, hogy mire gondolt igazából akkor, amikor azt mondta, hogy „kölcsön kenyér visszajár”. Csak sejtem, hogy a csókra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. április 14. 23:19 | Link
Rendbontók 2.0
ruha


Fáradtan, kávésbögrével a kezemben érkeztem a könyvtárba, néhány perccel a kiszabott időpont előtt. Nem nagyon volt kedvem ehhez a mai délutánhoz, mert az igazat megvallva nem szerettem nézni, ahogy mások szenvedtek. Így visszagondolva nem is tudom, hogy kaptam-e valaha büntetőmunkát, talán soha. Pedig nem voltam mindig kifejezetten jó kislány, de valahogy soha nem sikerült lebuknom. Ezt persze inkább nem hangoztattam, nem szerettem volna ha bárki is ötletet merít a jól bevált praktikákból. Ez a két jómadárra, akik hamarosan megérkeztek nem igaz. Azóta nem sokat agyaltam azon, hogy vajon miért szólalkozhattak össze, azon viszont igen, hogy mi legyen a büntetés. Nem akartam túl kegyetlen lenni, ugyanakkor valami hatásos kellett, amivel el lehet simítani kettőjük között az ellentétet, de kellően kimerítő is. Mikor becsukódott mögöttem a könyvtár ajtaja felültem az egyik asztalra közel a bejárathoz, hogy kellően észrevehető legyek. Aztán meg is érkezett Nati én pedig igyekeztem letörölni a mosolyt az arcomról.
- Szia Natália.
Az ajtó felé pillantottam, itt lett volna az ideje, hogy az Eridonosunk is megérkezzen és láss csodát, ez meg is történt.
- Szervusz Christopher.
Belekortyoltam a kávémba, majd felvont szemöldökkel hallgattam a magyarázkodást. Hát soha nem áll be a szája? Leraktam a bögrét magam mellé és figyelmeztetően felemeltem az ujjamat.
- Rómeó, köszönjük szépen ennyi elég is volt, egyébként nem engedtem meg, hogy beszélj, nem azért vagy most itt.
Sóhajtottam fáradtan, majd végigpillantottam a végtelennek tűnő polcokon. Hát, nem leszek a fiú kedvence, az már biztos.
- A feladat roppant egyszerű lesz gyerekek. Olyan könyveket kell keresnetek a kis kezetekkel itt a könyvtárban, amik 1954 oldalasak, ellenőrizni fogom, szóval semmi értelme csalni. Közben nincs beszélgetés, mert akkor pontot fogok levonni a házatoktól. Mikor az egyikőtök visszaér, bevárja a másikat és akkor, szép és őszinte dicsérő dolgokat kell egymásnak mondanotok.
Elégedetten húztam ki magamat, mert kellően unalmas és monoton munka elé néznek, aminek igazából semmi értelme. A feladat másik része pedig inkább Nati miatt van, hiszen ő volt annyira undok a legutóbb.
- Ezt addig csináljátok, ameddig meg nem unom.
Vontam meg a vállamat, majd tapsoltam egyet és felemelve a kávés bögrémet fejemmel intve jeleztem, hogy indulhatnak.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2016. április 14. 23:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 14. 23:42 | Link
Kedves Ellenségem - büntetőmunka
Chris és HVH néni

Csak a fejét ingatta, jelezvén, hogy nem érdemes tovább beszélni, hacsak nem akart nagyobb bajt. Beszélgetni egyébként se nagyon lett volna kedve, mert még mindig a tegnap történteken gondolkodott. Tényleg, miért is estek ők úgy egymásnak? Így, cirka egy év távlatából nem tudta volna megmondani, de az biztos, hogy nem a srác kezdte, hanem ő. Ő volt olyan ellenséges. Egyébként sem volt egy érzelgős típus, különösen úgy nem, hogy gurkógyepáláshoz szokott, ott meg nem lehetett érzelmes, az eszére kellett hallgatnia. A Romeós megjegyzésen kedve lett volna kidobni az ebédjét, de inkább nem tette, kímélve mindenkit egy kellemetlen „balesettől”. Chrisnek szerencséje volt, hogy a békás ötletről letett a leányzó, tekintve, hogy a sok tanulnivaló, a kviddics, és a büntimunka mellett sem ideje, sem ereje nem lesz ahhoz, hogy tegyen egy kirándulást a tóhoz békát gyűjteni a békakirályfi számára.
- Értettem. Mindegy, milyen könyv? Mármint… szakirodalmi, szépirodalmi? – tette fel még ezt a kérdést, mert sose lehet tudni, mivel elégszik meg a tanerő. Hallott már pletykákat arról, hogy valaki Zoé tanárnőnek egyforma köveket válogathatott a tóparton…
Hogy mi igaz ebből, és mi legenda, azt nem nagyon tudta, de azt igen, hogy a tanároknak büntetés terén rendkívül élénk valamiért a fantáziája, ám ennek oka valószínűleg örök rejtély marad a diákság számára.
Amint a választ erre megkapta, azonnal indult is, közben nem nézett a másikra. Tulajdonképpen még kicsit örült is ennek a feladatnak, még ha valami hihetetlenül hatalmas is ez a könyvtár. Az olvasásnak annyira nem örült, kivéve, ha ismeretterjesztő, szakkönyvek kerülnek a kezébe. A regényektől egy ideje már falnak mászott, a meséktől is. Elkezdte egy bizonyos ponton, valahol az egyik magas polcnál, még jó, hogy létrát talált, így nem volt olyan nehéz elérni azokat a jó vastag példányokat.
1954 oldal… vajon találomra ez a szám, vagy esetleg volt is rá oka, amiért direkt ilyen szinte lehetetlen számot talált? Tuti nincs annyi könyv, hogy lefoglaljon minket addig.
Utoljára módosította:Csermey Natália Babett, 2016. április 14. 23:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christopher Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2016. április 15. 00:13 | Link
Büntetőmunka
Nati és a tanerő

Olyan korán van még nekem, hogy fel se fogom, hogy amikor belépek az ajtón, akkor a Tanárnőnek is köszönök, és csak ezután megyek oda Natihoz. Ő tudja a szabályt, hogy büntetőmunka közben nincs duma, bizonyára neki nem ez az első büntetőmunkája, de nekem igen. A professzor asszony Rómeós megjegyzése után össze is zárom a számat és némán hallgatom őt, természetesen felé is fordulok, hogy ne legyek túl bunkó. Végig hallgatom a feladatot, majd meredten állok ott tovább. Ezután a tanerő azt is elmondja, hogy meddig tart a feladat. Érdekes, ilyen munkát még sose végeztem. Töröm is a fejem, hogy miért pont 1954 oldalas könyveket kell keresni, majd odamegyek az asztalhoz, amin ül a hölgy és neki támaszkodok.
- Miért pont 1954 oldalas könyvet kell keresni?- teszem fel a kérdést, de a választ nem várom meg és belekezdek a történelem órába. – Nekem az jutott eszembe, hogy 1954-ben Magyarország a világháború után egy elég kemény időszak élt meg. Ebben az időben keménykezű és öntörvényű politikusok ültek a vezetői székben. Mindent elvettek az emberektől és azt csináltak, amit akartak. Ez vezetett később az 1956-os forradalomhoz. Amely során a diákság fellázadt a vezetőség ellen és hozzájuk később csatlakoztak a munkások és értelmiségiek is. Egész Budapest készen állt egy nagy csatára. Ám, a vezetőség se volt buta, segítséget hívtak Oroszországból, akkor még Szovjetunióból, és tankokkal, fegyverekkel leverték a lázadozó népet. Utána tovább folytatódott a zsarnokság. Volt abban az időszakban egy magyar miniszterelnök, bizonyos Nagy Imre, aki kiállt a nép mellett. Ezt az orosz vezetőség nem nézhette tétlenül és koholt vádakkal halálraítélték!- miután befejezem a mesét a tanerőre pillantok. – Emiatt választotta ezt a számot?- teszem fel ismét a kérdést és türelmesen várok. – Azért, ha jobban belegondol, akkor bizony elég kemény munka ez szegény Natinak! Mi addig itt várunk? Vagy ezt nekem is csinálnom kéne?- teszem fel a kérdést, de inkább nem várom meg a választ, hanem felállok az asztaltól és elindulok a polcokhoz könyveket keresni. Elbújok az egyik polc mögé és előkapom a pálcámat, hogy megkönnyítsem a munkámat.
Utoljára módosította:Christopher Blake, 2016. április 15. 00:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. április 15. 13:19 | Link

Biccent, remek, ha nem zavarja, akkor remek. Felajánlja a segítségét a lánynak, aki el is fogadja.
- Hogy néz ki? - kérdezi az első és legfontosabb kérdést, miközben elindul visszafelé. Gyorsan megtalálják, aztán a lány mehet aludni, és ő is mehet vissza a könyvei közé. Csak tudná, mire volt jó, hogy egész évben nem tanult szinte semmit, akkor nem kéne most kínlódnia pár tantárggyal - nem mintha ez másképp menne majd a következő tanévben.
- Hol ültél? - válla felett hátrapillant a leányzóra, ahogy megemel pár asztalokon hagyott kötetet, hátha alattuk van. Amúgy nem érti ezt, ha egyszer az ember naplót vezet, és tényleg olyan fontos neki, hogy nem tud rá vigyázni....? Mármint, neki is ugyan olyan fontos a kesztyűje meg a fogvédője, mégsem hagyja ott össze - vissza az öltözőben. Meg egyáltalán, mit tud az ember írni egy naplóba? A fontosabb eseményekre úgyis emlékszik majd hatvan év múlva is anélkül, hogy le kellett volna írja még aznap. Amire meg nem emlékszik, az nem lehetett elég fontos. Egy szerető neve, vagy egy hely.. az érzés, amit keltett az emberben, úgyis megmarad, még ha az intenzitása kopik is. Ezt is szívesen megkérdezné amúgy a lánytól, ha már itt van, de nem biztos, hogy jól jönne ki egy olyan kérdés, hogy "mit írsz bele?" Szóval nem, ezt köszöni szépen kihagyja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. április 15. 18:09 | Link
Rendbontók 2.0
ruha


- Mindegy, hogy milyen, csak az oldalszám stimmeljen.
Nati úgy tűnik felfogta a feladatot, el is indult szépen könyvet keresni, azonban a rosszalkodó másik felének mintha lassabb lett volna a felfogása. Kortyoltam egy lassút a kávémból, miközben kérdőn felvontam a szemöldökömet. Kezdtem unni az akadékoskodást, nem elég, hogy az én szabadidőmet rabolták, úgy tűnik a sajátját is igyekezett értelmetlen büntetőfeladatra elpazarolni.
- Azért mert én ezt mondtam. De most, hogy hallhattam mennyire széles a tudásod, már tudom, hogy te elbírsz majd a nehezebb olvasmányokkal is. Úgyhogy, ne 1954 legyen, legyen 2359. Bőven van ilyen könyv a könyvtárban, úgyhogy melegen ajánlom, hogy nekikezdj a keresésnek.
A hangom kissé fenyegetőre sikeredett és a türelmetlen mosoly az arcomon sem sejtetett túl sok jót. Természetesen volt oka annak, hogy ezt a két számot kapták, ugyanis tényleg nem egy olyan könyv volt, ami ilyen oldalszámmal rendelkezett, mégis nehéz volt kiszúrni a polcokon, sok pakolást, lapozgatást igényelt. Unalmas, időigényes és értelmetlen. Számomra ez lett volna a legnagyobb kiszúrás, ha diákként büntetőmunkára ítélnek. Olyan dolgot csinálni, aminek a világon semmi értelme, túl sok időbe telik és ráadásként unalmas is. Mindig is ebben láttam a büntetések lényegét és ez felnőtt koromra sem változott. Remélhetőleg ezután már mindketten keresgélnek és nekem más dolgom sincs, mint hallgatni, hogy beszélgetnek-e és meginni végre a kávémat.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2016. április 15. 19:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 15. 18:18 | Link
Kedves Ellenségem - büntetőmunka
Chris és HVH néni

És tessék. Nati alig tudta elhinni, hogy a fiúnak tényleg ki van-e egyáltalán csak egy kereke is. Az ő helyében a boszi meg se merne mukkanni, ahhoz a házpontokat túlságosan is féltette, másrészről meg épp egy ilyen szöveggel előállni… mugli történelmet ő is tanult, de épp ennek okáért talán nem épp ebben a helyzetben kellett volna a másiknak a tudásával brillíroznia.
Igaz, egy könyvtárban amúgy is illik csöndben lenni, hogy a művelődőket ne zavarják.
Ha nem beszélhetek, marad a nonverbális kommunikáció… talán veszi a lapot…
Szája elé emelte kezét, és úgy tett, mintha cipzárt akart volna összehúzni, mintegy jelzésképp a fiúnak, hogy fogja be, mielőtt még inkább felhúzná a tanerőt, és ők innák meg a levét.
Végül a fiú húzta a rövidebbet, és még mielőtt rá is nagyobb bajt hozott volna, egy gyilkos, nagyméretű könyvvel a kezében megindult felé. Szabad praclijával megragadta ingénél fogva a fiút, és cibálni kezdte a polcokhoz, közben szúrós pillantásokkal „jutalmazta”.
- Tanuld már meg befogni a szád! – suttogta olyan halkan, hogy csak a fiú hallja meg, és lehetőleg a tanerő ne lássa.
Igazság szerint Nati nem véletlenül igyekezett úgy tenni, mintha a tegnapi események egy része meg sem történt volna. Még mindig nem értette, hogy miért lépte meg azt a fiú, elvégre, akik ennyire utálják egymást, azok nem igazán szoktak a másikra ráfanyalodni.
Egyébként is, a békákat jobban szereti. Ez csak egy trükk, meg akar zavarni, hogy ő győzzön, de abból nem eszik. Műsort akar? Legyen, egyelőre érezze magát nyeregben, de majd meglátjuk, ki nevet a végén.
Még mindig csapdának hitte az eridonos szavait, hisz miért pont most, egy évnyi civódás után változna meg irányába? Illogikusnak tűntek a reakciók, habár tegnap éjjel tényleg mintha lett volna valami a levegőben, és így utólag visszagondolva, annyira nem bánta, hogy a másik mégis meg merte tenni.
Miért ilyen idióták mégis a fiúk? Ha… ha nem úgy kezdtük volna ezt az ismeretséget, ahogy, még mernék is engedni neki, de így nem. Főleg, hogy van egy elmaradt párbajunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christopher Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2016. április 15. 20:03 | Link
Büntetőmunka
Nati és tanárnő

A tanerő türelmesen, némán hallgatja végig a történelmi kiselőadásomat, és csak miután befejezem, akkor szólal meg.
- Értettem!- válaszolok, majd elindulok a polcok felé, hogy keressek 2359 oldalas könyveket, keresgélek a polcokon, hogy vajon milyen vastagságú egy 2359 oldalas könyv. Épp nyúlok is egy eléggé vastagságú könyvért, mikor a lány elkapja az ingemet és beráncigál a polcok közé, hogy ott kioszthasson. Figyelmesen hallgatom.
~ Milyen kis aranyos, amikor dühös!~ gondolom magamban, szinte magamra se ismerek. Hogy zúghattam bele? Egészen a tegnapi napig utáltuk egymást, most meg rajongok érte.
- Én nem tudom, hogy hogyan kell befogni a számat! Nem mutatnád meg, hogy hogyan csináljam?- súgom oda halkan Natinak, hogy nehogy meghallja a tanerő. Ezalatt természetesen arra gondolok, hogy majd a lány megfog csókolni, hisz milyen más módszerrel tudná befogni a számat?  Főleg úgy, hogy tartozik egy csókkal. Közelebb hajolok hozzá, és arcomon széles mosoly jelenik meg, még a szememet is behunyom és átadom magamnak a pillanatnak.
Tudom, hogy lehet, hogy ezzel túl erőszakosnak tűnök, de kíváncsi vagyok, hogy a lány is megmer csókolni, ám arra még inkább kíváncsibb vagyok, hogy milyen érzéseket táplál irántam. Egy csókból, szóból, tettből ez hamar kiderül, de félek, hogy csalódni fogok. Lehet, hogy csak én táplálok iránta pozitív érzéseket, ő pedig semmit sem érez irántam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 15. 20:28 | Link
Kedves Ellenségem - büntetőmunka
Chris és HVH néni

A lány ismét arra döntésre jutott, hogy jobb lett volna, ha meg se mozdul, mert most már a fiú a jelek szerint egészen szabadon eresztette a fantáziáját. Épp lendítette volna a kezét, amikor feleszmélt, hogy itt bizony több szemtanú lehet, ezért inkább pofon helyett csak a szemeit forgatta.
- Te meg mégis mi a jó Merlin rojtos szakállát művelsz? – szemöldöke egyre feljebb és feljebb kúszott, amennyire lehetséges volt, amint a fiú közelebb hajolt hozzá, és még a szemét is becsukta.
Édes Merlinkém, ugye nem arra gondol, amire gondolok, hogy gondolhat? Ugye nem?
Inkább taszított egy nagyot a fiún, és megpróbált mellette elslisszolni a tanárnőhöz az első húsz darab ilyen kötettel. Még jó, hogy ő gyorsan nekiállt keresni, és bizony nem olvasta el az összes kötetet, ami a keze ügyébe került, csak megnézte a végén, hogy megfeleljen az oldalszám. Jó, azért volt olyan, amibe suttyomban belelapozott, és egész érdekesnek találta.
- Tanárnő, félretenné nekem a piros, bőrkötéses példányt? Ki szeretném kölcsönözni, ha végeztünk – kérte a tanerőt, hogy tegye félre neki azt a gyom és gyógynövényekről szóló kötetet. A bájitaltant egész megszerette, gyakorlatias tárgy, és nagy odafigyelést igényelt, nincs is jobb ennél az energiái lekötésére, főleg, hogy ha hasznosan végződik a végeredmény. Így az alapanyagokról is többet megtudhat, mármint ami a növényi eredetűeket illeti.
- Meg lehetne oldani, hogy ne halljon minket más? – fogta suttogóra, nem akarta, hogy Chris, vagy akárki más fültanúja legyen annak, amit muszáj volt kimondania, és bízott annyira a házvezető-helyettesében, hogy nem adja tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christopher Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2016. április 15. 21:38 | Link
Büntetőmunka
Nati és a tanerő

- Mi? Én csak izé…elaludtam!- hazudok a lánynak, ezek szerint félreértett engem. Pontosabban jól értelmezte, hogy mit szerettem volna vele, de úgy látszik, neki más tervei vannak velem. Eltol magától, és én hátralépek kettőt. Hátat fordítok és elkezdem keresni a könyveket. Közben tekintetemmel követem őt, látom, ahogy odamegy a tanárnőhöz és azt is látom, hogy valamit súg neki. Mindezt úgy csinálom, hogy a jobb kezem a hozzám közelebb eső könyven van, a bal lábammal hátralépek egyet, a fejemet kicsit hátrahajtom, de ne túl feltűnően, nehogy észrevegyenek. Ám, sajnos nem hallok semmit, ezért megpróbálok jobban hátrahajolni, de valamiért elvesztem az egyensúlyomat és hanyatt vágódom. Ha ez még nem lenne elég, akkor jobb kezemmel nem csak azt az egy könyvet rántom le, de az összes többit is, ami abban a sorban áll és természetesen mindegyik rám esik. Gyorsan felpattanok a földről és a hölgyekre mosolygok.
- Nem én voltam, eskü!- mondom nekik, majd leporolom magam és felszedem a könyveket. Ekkor jut eszembe a következő briliáns ötlet, mivel még mindig kíváncsi vagyok, hogy mit beszélgetnek, ezért öt könyvet gyorsan egymásra pakolok és odaviszem a tanerőnek, még az se érdekelt, hogy egyik sem éri el a kijelölt oldalszámot, van, amelyik vastagabb, és van olyan, ami maximum csak 300 oldalas.
- Én csak a könyveket hoztam! Ne zavartassák magukat, nyugodtan beszélgessenek, nem figyelek!- mondom nekik, de azért feltűnően hallgatózom, és nézem őket, ha egyáltalán van bátorsága beszélni Natinak a jelenlétemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 16. 20:39 | Link
Claire
Vacsora után

Nem sok kedvem volt egyből a klubhelyiségbe menni, úgyhogy egy jóleső esti séta után a könyvtár felé vettem az időt. Nyolc óra felé jár, vagyis bő két órám van még visszajutni a körletembe. Nem igazán jellemző rám, hogy kapkodó idegbeteg lennék, ha csak valaki fel nem húz, mert olyankor kő kövön nem marad. Viszont köszönöm szépen, kezdek javulni, sőt. A Lucy-vel töltött időre tudok már úgy gondolni, mint életem első nagy szerelmére, és csak a szép dolgokra, és a Biával történtekre is normálisan reagálok már. Azt hiszem, fejlődőképes vagyok.
- Jó estét!
Köszönök a könyvtárosnőnek, aki kedvesen mosolyog felém, mint mindig. Nem indulok el a könyvek felé egyből előbb megérdeklődöm tőle, hogy van - e adósságom, és amikor kiderül, hogy se könyv, se tartozás nincs a "számlámon", sokkal nyugodtabban indulok el hátrafelé, hogy körbenézzek. Idén végzős vagyok, ez komoly feladat, azonban nem akarok idegbeteg lenni, ahogy nem akarok csak a tanulásra koncentrálni. Muszáj kicsit kikapcsolnom. Ebben az évben is csak az Edictumot vállaltam be, semmilyen más körnek nem akarok a tagja lenni. A prefektusi rang megpályázásán ugyan elgondolkoztam körülbelül két pillanatig, de nagyjából ennyi is volt. Nem szeretem túlvállalni magam, így feleslegesen nem akarok se magamnak, se másnak rosszat.
Ezen elmélkedve térek be a szépirodalmi részre, ahol pár diák lézeng. Kellene valami egyszerű olvasmány, ami leköt, de nem gondolkodtat el. Leveszek néhány ígéretes című példányt, oké, körülbelül tizenötöt, és a legközelebbi asztalra halmozom őket. Valahogy már csak le kell őket szűkíteni. Például a hátukon lévő ajánlók elolvasásával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. április 16. 21:38 | Link
Rendbontók 2.0
ruha


Hallottam, hogy beszélgetnek. Hát hogyne hallottam volna? Ez egy könyvtár, én pedig nem voltam süket. De nem szóltam érte, mert két oka volt annak, hogy itt voltunk, az egyik maga a büntetés, a másik pedig az, hogy bármilyen nézeteltérés is volt kettőjük között, azt viszonylag nyugodtan, felügyelt környezetben beszéljék meg. Csak remélni mertem, hogy Nati nem ugrik neki az Eridonos torkának, mert túl finom ahhoz ez a kávé, az a kisfiú pedig túlontúl tiszteletlen ahhoz, hogy azonnal szét tudjam őket választani.
- Igen, add csak.
Nyújtottam ki a kezemet a piros könyvért, miközben keresztbe fűztem a lábaimat. Ez az asztal hosszú távon annyira nem volt kényelmes, mint amennyire első látásra annak tűnt. Már épp kinyitottam volna az őrzött könyvet, amikor láttam, hogy Nati nem mozdul, felpillantottam rá és mikor elhangzott a kérdés várakozóan emeltem fel a mutatóujjamat, csendre intve őt. Ugyanis a neveletlen Eridonosunk felénk tartott, láthatóan nem a feladatát végezve, mert azok a könyvek még csak ezer oldalasak sem lehettek. Amint letette mellém, kinyitottam az első kötetet, majd mérges tekintettel be is zártam.
- Amennyiben nem akarod, hogy most rögtön pontot vonjak le a házadtól visszaviszed ezeket és elvégzed a büntetőmunkát. Világos voltam?
Kissé felemeltem a hangomat, miközben kihúztam magamat. Ha azt hiszi, olyan tanár vagyok, akivel lehet szórakozni, akkor nagyon rosszul gondolja. Első látásra biztosan nagyon aranyosnak tűnök, de nem hiszem, hogy akarja tudni, hogy milyen az, amikor igazán kihoznak a sodromból. Remélhetőleg ezután a kis diák a dolgát teszi, én pedig tudok beszélni a diáklánnyal, de előtte előveszem a pálcámat.
- Disaudio.
Motyogtam el, így most már ha a közelbe settenkedik sem fogja tudni kihallgatni a beszélgetésünket.
 - Van két perced, hogy elmondd mi a baj, utána szeretném ha visszamennél és te is tennéd a dolgod, nem csevegni vagyunk itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. április 16. 21:46 | Link
Rella


Így belegondolva, nagyon irigyeltem az Amazonokat. Bárcsak én is ilyen független tudtam volna lenni, valaha az életemben. De sosem voltam. Igyekeztem mindig bátornak mutatni magamat kifelé, öntudatosnak, aki tudja, mit csinál, de az igazat megvallva mindig volt mögöttem valaki, aki megmondta, hogy mit-hogy tegyek és én aszerint cselekedtem. Nem voltak ezek mindig pontos utasítok, csak az utóbbi időben váltak azzá és ezek nélkül kissé elveszett voltam, szükségem volt nekem is iránymutatásra, nem tudtam amazon lenni. Ez azért sajnálatos volt, tekintve, hogy nem tűrtem meg magam mellett azt, aki az utasításokat adta.
A gondolatmenetből Rella zökkent ki, lezártnak tekinti az oktatást azzal, miszerint eleget hallott. Úgy gondoltam, mindent meg is beszéltünk, úgyhogy a gondolataimtól kissé zaklatottam, összevont szemöldökkel dőltem hátra a székben. Nem volt túl nyugodt a lelki világom, az már szent.
- Írásbeli lesz. Semmi félelmetes. Lesz pár kérdés, arra kell válaszolni. Van, ami esszé jellegű és van, amire elég csak három vagy négy mondat. Nem kell megijedni, soha nem veszem túl komolyan a vizsgákat, legalábbis igyekszem.
Jó, azért nem vagyok túl lágyszívű, már ami a vizsgákat illeti, de nem várok el túl sokat, legalábbis azt hiszem, hogy nem.
- Ha ennyit leírsz az amazonokról, azzal én már bőven megelégszem. Sőt, néha kevesebbel is.
Igyekeztem a javításnál mindig olyan engedékeny lenni, amennyire csak tudtam. Nagyon ritkán buktattam, igaz, előfordult, de csak nagyon kirívó esetekben, például ha valaki puskázott, vagy másolta a szomszédról, az ilyet nagyon nem szerettem.
- A többi vizsga miatt se aggódj. Tanulj, és hozd a legjobb formád. Felesleges miattuk kétségbe esni. Én is buktam meg anno.
Vigyorodtam el, próbálva ezzel oldani ezt a tanár-diák viszonyt ami nem nagyon volt ínyemre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 16. 21:58 | Link
Kedves Ellenségem - büntetőmunka
Chris és HVH néni

Natália megkönnyebbült így, hogy volt, aki rendet tegyen, ha épp az eridonos torkának készülne ugrani. Jelenleg nem támadásból, sokkal inkább önvédelemből támadna a másiknak, leplezve ezzel, hogy mennyire káoszos volt belül. Az éjjeli események még mindig nyomasztották, és hálásan pillantott tanárára, amikor félretette neki a példányt a gyógynövényekről. Bájitaltan-tudásához ez még sokat hozzáadhat, ha többet megtud a növényvilágról.
- Köszönöm – megvárta, amíg egy Disaudióval hatástalanította a tanerő a hallgatózni óhajtó most már nem annyira biztos, hogy ellenségét, így nyugodtabban mert beszélni a történtekről.
- Többről is van itt szó, mint szimpla veszekedésről, tanárnő, jól gondolta. Fogalmam sincs, hogy tényleg utálom-e már, főleg a tegnapiak után. Mielőtt közbelépett, ő megcsókolt. Nem tudom mire vélni, fogalmam sincs, hogy miért csinálta, és nem tudom, hogy hogy kéne kezelnem. Mit csináljak? – muszáj volt elmondania, amit érzett, de ezt így is elég nehezen tette meg, ideges is volt, mert a szóban forgó személy épp megpróbálta kihallgatni, márpedig Nati nagyon nem szerette megmutatni a gyengédebbik oldalát, mindezidáig nem is nagyon tudta, hogy van neki ilyen. – Merlinre, ez olyan ciki… és még hallgatózik is. Maga szerint mi lenne a helyes lépés? Engedjek neki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christopher Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2016. április 16. 22:51 | Link
Büntetőmunka
Mindenki engem bánt

A professzor asszony nem fogadja el a könyveket, amiket odaviszek elé. Ez felháborító! Manapság az ember fia már nem is hallgatózhat? Pedig a szabadság világában élünk, ugyan mit árthatnék én bárkinek is azzal, ha egy-két információhoz jutok.
- Értettem! Bocsánat!- mondom a tanerőnek, majd elveszem a könyveket, amiket letettem az asztalra. A könyvekkel együtt visszamegyek a polcokhoz, de félszemmel őket nézem. Látom, ahogy a tanárnő előveszi a pálcáját és varázsol, ebből arra következtetek, hogy bizonyára disaudio varázslatot hajt végre, ergo teljesen mindegy, hogy mit csinálok úgy se hallok semmit. Inkább elkezdek könyvek után kutatni. Találok egyet, majd utána még egyet és végül sikerül egy polcról négy könyvet is összegyűjtenem. A könyveket odaviszem a tanerőnek, leteszem az asztalára, majd megyek egy másik polchoz. Természetesen mindezt durcás ábrázattal teszem, hogy lássák rajtam, hogy mennyire zavar az, hogy kihagynak a beszélgetésből. Már pedig én szeretem a pletykákat és annak is örülök, ha mindenről tudok. Viszont az nagyon rosszul esik, ha engem kihagynak belőle. Olyan érzés ez, amikor a foci csapat választásakor engem választanának utoljára. Idegesítő, ha valamiben nem vehetek részt, pedig érdekel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. április 17. 13:54 | Link
Gréta

Kifogyott az olvasmányokból. Nem sűrűn fordult elő, de most valahogy még is. Kivételesen, nem volt kedve a saját könyveit újraolvasni, szóval ezért döntött úgy, hogy ellátogat az iskolai könyvtárba. Belépett, köszönt, és a történelmi könyvek felé vette az irányt. Egészen szereti a történelmet, bár néha napján az agyára ment a mágiatöri. Lekapott a polcról egy pár érdekesnek tűnő könyvet, és kikölcsönözte őket. Átlépett az olvasótérbe ahol lecsüccsent és elkezdte alaposabban áttanulmányozni őket. Belemélyedt egy a Varázslók szerepe a mugli háborúkban című olvasmányba ami igazán érdekesnek bizonyult. Érdekelték az ebben a témában íródott könyvek, így nem ez volt az első, és valószínűleg nem is az utolsó ilyen könyv.
Utoljára módosította:Vitéz Rebeka , 2016. április 21. 19:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katona Gréta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
Írta: 2016. április 18. 20:03 | Link
Rebi ... mondjuk Cheesy
Könnyű, ruganyos léptekkel haladok a könyvtár felé. Ma igazán könnyű napom volt, ez az oka a jókedvemnek. A hónom alatt egy kicsi, zöld könyv van, amitől nem szívesen veszek búcsút. Amint bekerültem a csapatba, szinte azonnal kikölcsönöztem A kviddics évszázadait. Azóta átrágtam magam rajta (nem is egyszer), igyekeztem megérteni a szabályokat. Most már ideje visszaadni a könyvtárba, hogy más is okulhasson. Az ajtó előtt lelassítok, igyekszem halkabban lépkedni. Óvatosan átlépem a küszöböt, és ismét a jó könyvszagú teremben találom magam. A pulthoz lépek, és egy köszönés után visszaadom a könyvet. Miután a könyvtáros bejegyezte, továbbállok, más csemege után kutatva. A sorok között lassan haladva nézegetem a kínálatot. Az átváltoztatástannal kapcsolatos könyveknél lelassítok, és kutatni kezdek a polcokon. Tavaly hallottam az animágiáról, és azóta nagyon izgatja a fantáziámat. Egyszer szeretném én is megtanulni, de előtte még információt akarok gyűjteni róla. Választok is egy izgalmasnak ítélkező példányt, és ki is kölcsönzöm. Továbbmegyek, egyenesen az olvasóterembe, hogy még frissiben fellapozhassam új szerzeményemet. Az emberek között egyszer csak egy ismerős alakra leszek figyelmes. Az egyik csapattársam, aki, ha jól emlékszem, utálja ha Rebekának szólítják.
- Szia! - köszönök rá hangosan, elfelejtve, hogy egy könyvtárban vagyunk, és nem kéne kiabálni. Hamar észbekapok, és suttogva folytatom:
- Mit olvasol? - ez volt az egyetlen kérdés, ami hirtelen eszembe jutott.
Utoljára módosította:Katona Gréta, 2016. április 19. 14:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2016. április 18. 21:11 | Link
Will

Szeretek itt lenni. Elsősorban azért, mert csend van. Nagyon jó itt relaxálni, elvonulni a többiek elől, ha éppen nem vagyok kíváncsi másokra. Sokszor érzem, főleg ilyenkor esténként, hogy jó lenne egyedül lenni. Ervin sincs már itt a kastélyban és, mivel a rutin mindig az volt, hogy a takarodó utolsó pillanatáig együtt voltunk, úgy döntöttem, nem akarom másnak átadni ezt a helyet. Tudom, butaság, de ez az időpont őt jelenti számomra és fontos ez nekem. A másik ok pedig, hogy miért szeretek itt lenni, a könyvek. Rengeteg könyv van itt, ezelőtt még sohasem láttam ennyi olvasmányt egy helyen, és minden témában legalább milliónyi könyv van, ez engem hihetetlenül lázba hoz.
A mai napon már nagyon vártam, hogy végre ideérjek. Ahogy bejöttem hátra mentem, ahol számomra izgalmasabbnál izgalmasabb könyvek rejtőznek. Levettem egy vastag, piros borítójú könyvet a polc azon fokáról, amit még lábujjhegyre állva elértem, leültem a szokásos asztalhoz és belemerültem a történetbe, ami egy titokzatos lényről szól.
Teljesen belefeledkezem az olvasásba, amikor egy puffanás ránt vissza a valóságba. Ugrok egy nagyot a székemen ijedtemben, aztán körülnézek, honnan is jöhetett a puffanó hang. Pontosan a velem szemben álló asztalhoz huppant le egy srác. Még sohasem láttam őt ezelőtt, legalábbis nem ismerős az  arca.
Egy csomó könyv hever előtte, ő levesz egyet a kupac legtetejéről és elkezdi olvasgatni a borító hátulját. Szóval könyvet borítójáról. Miközben olvasgat, én az arcát tanulmányozom. Olyan komor arccal olvas, egyszer csak azon kapom magamat, hogy tartok tőle. De mégsem tudom levenni róla a szememet, nem tudom, miért, valahogy érdekesnek tűnik. Már-már jóképűnek mondanám, aztán hirtelen feljebb csúszik a tekintete én pedig lányos zavaromban olyan lendülettel fordítom el a fejemet, hogy kis híján leesek a székről. Érzem, ahogy az arcomba szökik a vér, miközben próbálok úgy csinálni, mintha teljesen ura lennék a helyzetnek.
Eddig itt én voltam a csendes lány a könyvtár hátuljában. Eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 52 53 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet