36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2015. október 19. 21:45 | Link

Ward Weaver




Elkezdődött az iskolában egy újabb periódus. A kastély megannyi folyosóját újból hangoskodó ifjak lepték el, késésben lévő diákok szaladtak az aktuális órájukra, vagyis röviden kifejezve minden olyan volt, mint egy átlagos évkezdés egy tanodában. Emily nem is olyan régen került ezen kastély falai közé, és még rettenetesen új volt számára a terep. A nap folyamán párszor elkésett az óráiról, mert hiába igyekezett, az istenért sem sikerült odatalálnia, ahova kellett volna. Mit ne mindjak, rettentően rossz volt a kisasszony tájékozódó képessége. Eredetileg azt tervezte, hogy igyekezni fog pozitív benyomást kelteni az emberekben így elsőre, de ez nem igazán sikerült neki mindezen dolgok miatt... Üsse kutya, majd holnap is megpróbálja ugyanezt az elhatározását megvalósítani... Emi a legutolsó órája befejeztével nem a megszokott útirányt választotta, mint a többiek, hanem a legelső dolga az volt, hogy felnyalábolta a tanulnivalóit, meg a Lucy névre hallgató nyusziját, majd amint lehetett, elindult a könyvtárba, mert miért ne. Tipikus kék jellemre utalt mindez. Eme fárasztó nap után bizonyára megérdemelte a leányzó, hogy csendben tanulhasson, nomeg olvashasson egy kicsit, azaz kiszellőztethesse a fejét. Az elindulás után kevéske bolyongást követve meg is találta a helyiséget, amelyet kereset, kinyitotta az ajtaját, majd lábai előtt udvariasan beengedte a szőrpamacsát. Csak ezután lépett át ő is a küszöb felett, most az egyszer kivételesen nem átesve a lenti dekoráción. A betoppanást követve köszönt, majd becsapta maga után az ajtót, és mezítlábas léptekkel, a jegyzeteivel a kezében szaladt is a hozzá legközelebbi könyvespolchoz. Hogy mit keresett ott, azt ő sem igazán tudta megmondani. Azonnal olvasgatni kezdte a könyvek címeit, amelyeket érdekesnek ítélt, azokat a kezeibe vette, majd beléjük is olvasott. Eleinte még gondosan visszapakolta a helyére a leemelt tárgyakat, majd egy kis idő elteltével gyűjtögetni kezdte őket. A háziállata mindeközben sikeresen eltávolodott tőle, és a könyvtár egyéni felfedezésébe fogott. Eminek mindez fel sem tűnt, hiszen túlságosan le volt kötve a figyelme az irományokkal. A lányka csak sétált tovább a polcok között, pakolászta az érdekes könyvecskéket a karjaiba, mindeközben nem foglalkozva semmivel, ami a közegében zajlott. Csak mellékesen említem meg, hogy minden másodperc elteltével egyre nagyobb kupac kerekedett a lány kacsóiban. Emily emiatt persze még azt a nyilvánvaló tényt sem vette észre, hogy akaratlanul egy számára idegen férfihoz rettenetesen közel merészkedett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 20. 15:30 | Link

Sz. Alíz Zs.
Ruha Cipellő


Ismételten maga elé húzta a pergament, amire az eridonos leányzó, gyönyörű betűkkel véste fel a következő gyakorló mondatát. A számára mókás frázis olvasása közben elvigyorodott, viszont az "amiben" szót ismét helytelenül mondta ki, így "amibant" ejtett ki az ajkain. Fel is nevetett, nagyjából leszűrte, a mondat lényegét, még ha nem is értette minden szavát, de a cipő szó, az nagyon megmaradt a fejében. Azt különösen szépen ejtette ki, talán lehet azért, mert cipőmániás a szőkeség.
Vigyorogva visszatolta a lapot, és amíg várt, a következő mondatra, már azt tervezgette, hogy milyen lábbelit fog legközelebb beszerezni. Ám ismét megkapta az új mondatát, felemelte vigyorogva, hangosan meg is kezdte a felolvasást, viszont az arcáról hamar elspurizott a mosoly, helyette különös fancsali képet vágott.
- Mi az, vicsorog? - kérdezte értetlenül, úgy sejtette, hogy ez, az egyik kulcsszava a mondatnak, mert nem értette, hogyan lehet ijesztően ugrálni. Azon is gondolkodott, hogy ha még sem kulcsszó, akkor a kutyák vajon szaltóznak egyet a levegőben, és azért félelmetesek? De kis idő múlva ezt sem találta túlzottan ijesztőnek, inkább érdekesnek, sőt viccesnek. Ha elmagyarázta Alíz, a szó jelentését, Karyn nem tétovázott felolvasta a mondatot mégegyszer, nyögvenyelősen ugyan ám szebben hangzott, mint az eddigiek.
- Az utcánkben van három kutya. Mindeggyik ijesztő' vicsorog és ugrál és félelmetes. - Na jó, talán még most sem volt tökéletes, de már ez is haladás.
Karyn lassan kezdett ráérezni a dolgokra, viszont még mindig nem volt biztos magában. Tudta, hogy ha tökéletesre szeretné fejleszteni a nyelvet, ahhoz több időre lesz szüksége, mint egy ilyen óra. De, mindent el kell kezdeni valahol, és még ha nem is mutatta ki annyira, de igazán hálás volt Alíznak azért, amiért ott görnyedt vele és gyártotta a viccesebbnél viccesebb példamondatokat.
Visszatolta a lány elé ismét a lapocskát, kezdte unni a mondatokat, pedig még alig hangzott el négy–öt darab, új ötlete támadt.
- Mi lenne, ha te tanít én viccet. Én nem mesél jó viccet. Na?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. október 21. 11:14 | Link

Szentesy E. Izabella

A tankönyvről immár teljes egészében megfeledkezve tévelyedtem el a polcok között és olvasgattam a regények címeit, egyiket a másiki után, kutatva, hátha találok valami olyat, ami felkelti az érdeklődésemet, de azt elég nehéz volt, sőt, szinte már-már lehetetlen. Kivétel, ha könyvekről van szó, a könyvek érdekesek.
Tehát éppen léptem volna odébb, hogy a Kate Mosse által írt Labirintust levegyem a polcról, erre majdnem egy szőrgolyóra léptem. Azonnal döbbent, kissé értetlen arckifejezés ült ki az ábrázatomra, valahogy nem számítottam a kis lényre. Mármint... Nálunk otthon ezek a kis szőrgolyók nem voltak szériatartozékok a könyvtárban, sőt, azt hiszem bátran állíthatom, hogy egyet sem láttam a hét év alatt, amit ott töltöttem. A kis szürke-fehér nyúl érdeklődve nézett körbe, én meg a könyvet a kezembe véve guggoltam le, hogy jobban szemügyre vehessem.
Lassan körbepillantottam, hogy vajon hol lehet a gazdája, mikor megláttam egy két lábon járó könyvkupacot, ami meglehetősen magas volt már. Vélhetően hozzá tartozott az imént említett kisállat.
- Eeee... Ez a te nyulad? - választottam végül egy semleges megszólítást, mert hogy őszinte legyek, a lábakból, meg a könyvekből nem tudtam kisilabizálni, hogy ő most fiatal, vagy régebb óta jár ide, mint én, vagy tanár vagy mi fából is faragták. Na nem mintha ez befolyásoló tényező lenne, de azért mégis legyen már valami látszata a dolognak.
Végül felkeltem, majd a könyvem tartalmát kezdtem böngészni. Sosem olvastam még, de szimpatizáltam vele, így eldöntöttem, hogy ez most velem jön és akkor ma olvassunk is valamit. Jó rég óta nem szenteltem már elég figyelmet egy jó regénynek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. október 21. 18:58 | Link

Izabella


Megreszket közöttük a csend. Szótlanul figyeli a szemben ülő lányt; fürkészi rebbenő pilláit, mozdulatlanul is mesélő vonásait. Nem kell, hogy megszólaljon, így is érti minden szavát. Érti, szinte hallja, ahogyan gondolatai szóvá érnek, s átszöknek az ő fejébe. Érti minden kételyét, pulzáló bizalmatlanságát, összes ellenző észérvét. Érti, mégis jól tudja, hogy a lány kifogja nyújtani a kezét és ujjai megmártóznak majd ártalmatlan lángjaiban.
Ajkai szilárdan tapadnak össze, arcán nem látni mást, csak azt, ami van: ő egy a rosszabb fajta rellonosok közül, akiről semmi jót nem hallani. Valaki, aki megjárta Balatont, végigment a fél iskolán, és látszólag egyetlen céllal kel fel reggelenként: hogy felégesse a világot. Legyen az pletyka vagy valóság, abban, hogy negatív, mind megegyezik.
Érzések nélkül mered Izabellára, hallgatja megrekedő, nyugtalan légzését. Ő nyugodt, nem érez semmit. Egyenesen, sokáig nézi a lányt, hagyja neki, hogy gondolataiba merüljön.
Izabella vágyódó pillantást küld a tenyerében türelmesen lobogó tűzbe, mire Noel szája lassú félmosolyra húzódik. Tudta, hogy így lesz, mert tudja, hogy felébresztette a lány kíváncsiságát, és azt is, hogy az ennyivel nem fogja beérni. Már nem. Hiszen már jóval többet akar, kóstolni, ízlelni a kecsegtető rosszat, valamit, amit nem adhat meg neki egyetlen háztársa sem. Ezt csak egy pincelakótól kaphatja meg, mert csak ők képesek az izgalom legtávolabbi szegmenseit ennyire közel hozni egymáshoz. Benne van a szemükben. Benne az érintésükben. Minden szavukban.
- Soha nem veszítem el - suttogja közelebb hajolva a szőkéhez, tenyerét úgy zárva össze, hogy egy pillanatra foglyává tegye a vékony ujjakat. Egyetlen pillanat, és a kígyó méregfogai máris áldozata húsába martak. Mosolya egyszerre kacér és értelmezhetetlen. Egyetlen pillanat, míg sajátjai a lány hűvös ujjait szorítják, aztán mintha soha nem is ért volna hozzájuk, szabadon engedi őket. - Minden, amit akarok, az enyém.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. október 24. 01:12 | Link

Noel ~ zárás

Hirtelen rezzentem össze, ahogy az eddig még tűzben táncoló tenyerek összezárultak az ujjaimon. Talán még hátra is dőltem volna ijedtemben, ha nem láttam volna. De még így is felgyorsult a pulzusom. A szívem szinte a torkomban dobogott, ahogy vártam a perzselő forróságot, ami nem érkezett. Nem tudtam igazából, hogy mire kellene számítanom; a válasza is sokat sejtő volt, mégsem akartam a szavak mögé látni, hogy megértsem a valódi jelentését - már amennyiben volt. A suttogásától is a frász jött rám. Egy üres könyvtárban, ahol nem hallatszik más a könyvek lapjainak halk súrlódásán kívül, nem lenne ijesztő a suttogás? De, az lenne.
- Ijesztő vagy - súgtam vissza, amint elengedte a kezeimet. Zavartam húzódtam vissza, s a beálló csendben az ölbe ejtett és összefont ujjaimat kezdtem el fixírozni, mintha ezzel elkerülhettem volna a beszédet. Egy ideig pedig sikerült is, egyikünk sem szólt a másikhoz. Én többnyire kerültem azt is, hogy a fiúra nézzek és újra visszatértem a dolgozaton való merengéshez. Még az is sokkal jobb volt, mint csak ülni gondolatok nélkül, amik akár kicsit is az őrületbe kergethetnének.
- Lassan mennünk kellene - törtem meg végül én a csendet, és a rellonos szemeit keresve felálltam. A talárját még egyszer utoljára jobban magam köré vonva megvártam, amíg ő is hasonlóan cselekszik, aztán lassan elindultam kifelé a könyvtárból. Még bőven volt elintéznivaló dolgom, így semmi esetre sem mehettem vissza a Levitába. Szóval esélytelen volt, hogy útközben esetleg még egyszer felhozzam az elrontott vizsgakérdést. De talán Noel lesz olyan kedves és nem röhög körbe, mikor kiderül mennyi pontot vesztettem. Bízom benne. A könyvtár bejáratánál végül visszaadtam neki a talárt, és miután kicsit elidőztem a szemein, lefordultam és megkerestem a legrövidebb idő alatt teljesíthető dolgom. Még elég hosszú nap várt rám...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 26. 14:13 | Link

Jegesné Karina

Egyre jobban megy a lánynak a felolvasás, pedig igazából még csak pár perce kezdték ezt az egész tanulósdit, ahhoz képest a rellonos őstehetségnek számít. Alíz pedig ennek olyannyira megörült, hogy nem is vesztegetve egyikük idejét sem, írta is fel a következő mondatot, amivel már kicsit több gond akadt. Jöhetne a magyarázós rész, hogy Karyn könnyebben megértse a dolgokat, de helyette csak kijavítja az elrontott szavakat és a lány kérdésére bólintva kinyitja a száját, hogy megmagyarázza a jelentést. Aztán becsukja, mert igazából maga sem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Végül pár perc gondolkodás után egyszerűen megvonja a vállát.
- Amikor a kutya olyan mérges, és nagyra nyitja a száját és látod a fogait. És ijesztően... vicsorog - nem igazán tanácsos ugyanazzal a szóval magyarázni, de amennyire tudta körbeírta, ezek után már csak Karinán áll, hogy megérti-e vagy sem. Mindenesetre reménykedünk benne, hogy nem lesz ezek után semmi gubanc, tud tovább haladni az óra. Karina ezek után szépen elmondja a mondatot és bár pár hiba ugyan becsúszik, összességében azt hiszem teljesen meg lehet elégedni az eredményével. Végül is az első órát bizony nem azzal kellett volna kezdeni, hogy rögtön belevágunk a dolgok közepébe, de ez most így sikerült. Piros pont mindkettőnek.
- Viccet? - néz csodálkozva a rellonos szőkeségre, aki túlságosan is fellelkesült ahhoz, hogy erre egy egyszerű nemet lehessen mondani. Ki kell tehát találni valamit de nagyon gyorsan, mert nem ő a legjobb viccmesélő az iskolában, és őszintén szólva még rendes viccet sem tud, amin igazán lehetne nevetni.
- Hát én nem nagyon tudok mit mesélni - tanácstalanul megrázza a fejét, aztán ujjaival az asztalon dobolva nagyon gondolkozni kezd, hátha eszébe jut valami épkézláb dolog, amivel megcáfolhatja előbbi kijelentését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 29. 16:30 | Link

Sz. Alíz Zs.
Ruha Cipellő


Karyn büszke volt magára, mert a magyar mondatok több mint nyolcvan százalékát tisztán értette, viszont a válaszadással akadtak problémái. Mondjuk most nem csak a válasszal, de a mondat jelentése sem volt számára teljesen világos. Halványlila hóembere sem volt arról, hogy mi a jeti lehetett a vicsorogni szó jelentése. Úgy gondolta, hogy ha rákérdez, akkor talán okosabb lesz, és tudja mihez majd hasonlítani.
A válasz hallatán derengett neki, hogy mi is lehet a vicsorgás, ám még mindig nem értette, ezen mi olyan ijesztő. Hisz már látott ilyen kutyát, nem is egyet.
- Akkor te mondani nekem azt, ez vicsorog? - szemöldökeit ráncolta, az orrnyergén is felhúzta a bőrt, mint egy kutya és tényleg valami fura vicsorgáshoz hasonló képet vágott.
Persze ezután igyekezett a feladatát teljesíteni, legjobb tudása szerint felolvasni a próbamondatot. Ráfoghatja, hogy elment, szódával. Bár még mindig nem volt az igazi, és nem is lesz egy ideig.
Karyn ráunt a mondatokra, ezért kitalálta, hogy ő viccet akar tanulni, úgy gondolta a szöszi, hogy azzal többre megy, mint a vicsorgó kutyákkal.
- Igen, viccet! - jelentette ki, szemei jégkristályként csillogtak az elszántság miatt, de hamar letört a jégcsapja, amint közölte vele Alíz, hogy nem igazán tud neki viccet tanítani.
- Oh, érteni. Nem lenni baj, akkor tanulni tovább sima magyar mondat. - mosolygott, és nyögdécselve köhögte fel ezt a hosszabb és bonyolultabb mondatot. Eközben a karkötőjére pillogott, nem állt túl jól a testhőmérséklete, lassan mennie kellett, ha nem akart ájultan lefittyenni a székéről. Egyelőre nem szólt a lánynak, úgy gondolta elég lesz akkor, ha pirosra vált a hőmérő színe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 30. 17:39 | Link

Jegesné Karina

Karyn olyan jól utánozza a vicsorgó kutyát, hogy lányomnak halál komolyan átfut az agyán a gondolat, hogy el kéne futni. Picit megijed ettől az imitálástól még akkor is, ha a rellonos utána tök kedvesen kérdez tőle valamit. Amit csak pillanatok múlva fog fel, miután megrázza a fejét és végleg felocsúdik a döbbenetből.
- Jaj, igen, igen, ez az! - lelkesen bólogat is hozzá, mintha ezzel elfeledhetné a történteket. Karina persze ezek után úgy ahogy kiolvassa a mondatot, de ez még mindig haladás, emberek. Ha így folytatódik tovább, akkor Alíz tiszta profit farag a lányból egy óra alatt. Aha, mintha ez olyan könnyen menne.
- Ha majd valahol megint összefutunk, akkor mondok neked viccet! A barátnőm nagyon jó vicceket mesél, majd megkérdezem őt! - végre rájött, hogy honnan tudna poént szerválni, és most már lesz is értelme újra találkozniuk. Addigra talán azt is megtanulja, hogy kell értelmesen tanítani, hogy a tanuló is megértse. Addig is viszont csak bízik abban, hogy ez is jó módszer.
- Juuuj de szép karkötő! - csillan fel hirtelen a szeme, mikor meglátja a Karyn csuklóján lógó ékszert. Picit közelebb hajol, hogy jobban lássa, amikor hirtelen eszébe jut Gwen. És az, hogy ma még beszélni akart vele valamiről, csak ha a lány megint eltűnik, akkor sosem fogja tudni elmondani amit akar. Ezt pedig most Karynnal is meg kell osztania.
- Figyeeeelj - kezdi ezzel a tipikus elhúzott szóval, amiről rögtön a legrosszabbra lehet gondolni. - Izé...nagy baj lenne, ha én most elmennék, mert tudod még beszélnem kell a barátnőmmel, de ha elmegy akkor nem tudok vele, és ez nagyon fontos lenne, mert már napok óta nem tudtam neki elmondani és most sem akarom lekésni, de téged sem akarlak itt hagyni egyedül, mert már olyan ügyesen tudod a mondatokat, és ajj - annyira elhadarja az egészet, hogy jó, ha Karina az "ajj" szót megérti még ott a végén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Zárás. :)
Írta: 2015. október 30. 23:40
| Link

Sz. Alíz Zs.
Ruha Cipellő


- Ahhaha, te fog nekem mindig őhm.. - hirtelen a kobakjára mutatott a mutató ujjával, nem jutott eszébe az "ész" magyar szóval, ezért csak mutatta, hogy hová is- ide jutni, ha én lát kutya, ami vigyorog. - ezt az egy szót tényleg megjegyezte, úgy tűnt, hogy a koszon kívül más is ragadt rá.
A szőke megunta a bonyolult mondatok tömkelegének felolvasását, szeretett volna kicsit szórakozni, kicsit nevetni. Úgy érezte, hogy nemsokára egy szépet és nőieset fog ásítani, így Alíz az óriásira tátott szájon keresztül akár meg is tudná számolni a fogait Karinának. Nem, ezt ő sem akarta ezért előrukkolt egy új ötlettel, hogy vicces tanítson neki, ám ezt hamar félre tolták, úgy tűnt a számára, hogy a tanító nénije nem ismert olyan könnyű vicceket, amiket akár ő is meg tudott volna tanulni. Ám biztosította arról Karinát, hogy egyszer mesél neki. A szöszi szája fülig ért örömében. Úgyhogy a pergmenlapocskát vissza is csúsztatta, hogy folytassák a tanulást.
A biztonság kedvéért rápillantott a karkötőjére, ami már jelezte, hogy lassan indulnia kellene, ha nem akar szédelegni. Még nem volt túl vészes a helyzet, ezért nem fordított rá nagy hangsúlyt, ám ezt a kis ezüstkarkötőt az eridonos is kiszúrta. Mosolyogva tolta oda a mancsát, hogy jobban szemügyre vehesse azt, Alíz.
- Köszönöm szépen. - neki is nagyon tetszett az ékszer, még ha folyamatosan ellenőriznie is kell azt.
Amint visszahúzta a karját, Alíz heves magyarázásba kezdett, mert mennie kellett valamiért. Az eridonosnak csak az első és az utolsó szava maradt meg neki, amit képes volt megérteni. A nyelve olyan gyorsan pörgött, hogy Karina nem bírta követi, lefordítani pedig esélye sem volt. Hatalmasakat pislogott a kék szemeivel, az arca mindent elárult, hogy az hosszú mondathalmazból egy szót sem értett. Szeretett volna visszakérdezni, vagy valami, de a karkötője közbeszólt. Csipogni kezdett, a testhőmérséklete súrolta azt a pontot, amitől már gondjai akadhattak. Érezte is magán, hisz a feje is húzni kezdett már.
- Azt hiszem, én menni kell. Túl meleg van, én menni vissza jégkuckó. Köszönöm, hogy te ma segít nekem tanulni magyar nyelv. Te nagyon aranyos. - A kezében ajándékképpen egy jégből készült rózsa formálódott meg. - Én ezt adni neked az én... hálaként. Én remél, tetszeni a rózsa neked. - az abba nem maradt csipogás miatt felkapta a könyveket az ölébe.
- Vicsorog! - kacsintott az eridonosra, aztán pimaszul ismét bevágta azt a furcsa vicsorgó pofát, amitől a másiknak az arcára fagyott pár pillanat erejéig az imént a mosolya. Felkacagott egyet s biccentve elindult, hogy vissza pakolja a könyveket és vissza menjen a hűvös szobájába.



Köszöntem a játékot.  Pirul
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. november 7. 17:04 | Link

Váradi Fanni



 Ahogy járom a kastély folyosóit, annál jobban kezd bennem megfogalmazódni az, hogy nem az elkövetkező egy - két hétben fogom megismerni a kastély nagyját. Nem izgat igazából, hiszen úgy gondolom előbb azokat a helyeket ismerjem meg, amik fontosak a tanulmányok,és a közösségi élet szempontjából. Amikor ezek között jó ismerem a járást, akkor jöhetnek az eldugott helyek. Most kicsit merevnek tűnök magamnak, aki nem nagyon mer kockáztatni egy jó kis móka miatt, de ez nem így van. A könyvtár felé tartok, ahova egy kis kutatás miatt akarok beülni, gondoltam egy - két szorgalmit megírok, vagy ameddig jutok. Semmi sem biztos mostanában, kevés diáktársammal beszélgettem eddig, és ha jön egy lehetőség, és a partner is szimpatikus, akkor miért ne várhat az a nyavalyás tanulás.
 Belépek a könyvtárba, nagyon nagy rend és csönd van. Utóbbi nagyon is hozzátartozik a könyvtárakhoz, ezért sem csodálkozom rajta. Páran a könyvespolcok közt nézelődnek könyvek után, mások az asztaloknál ülve körmölnek valamit.
 Köszönök a könyvtárosnak, kedves hölgy. útbaigazítást ad merre is vannak a mugliismerettel kapcsolatos könyvek. A polcokról leveszem ami nekem kell, az egyik eldugott zugba ülök, távolabb a forgalmasabb helyektől, hogy ne i s zavarjanak nagyon.Próbálok nagyon koncentrálni a feladatra.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2015. november 7. 22:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2015. november 8. 17:32 | Link

Partay Alfréd Benedek


A hidegebb idő közeledtével egyre nagyobb szükségét érzem valami jó kis könyvnek, amit begubózva egy takaróba, egy bögre tea mellett olvasgathatok és kivételesen nem tankönyv. Így a mai napot egy kisebb fajta beszerzőkörútnak szentelem. Na igen, kell egy egész nap ennek a nehéz döntésnek. Így már reggel – na jó, legyünk reálisak, nekem reggel, másnak már inkább délelőtt – a könyvtár felé veszem az irányt. Egyszerű pulcsi-farmer-cipő összeállításban lépkedek el a könyvszentély ajtajáig, hogy halkan belépve elmerüljek csendes barátaim társaságában. Mosolyogva intek egyet a kedves könyvtárosnak, aki egyben a Levita feje is. Rá való tekintettel szokásomtól eltérően rendet szoktam rakni magam után itt a könyvek között. Legalábbis többnyire. Egy fél órával később kupacnyi zsákmányommal ülök le az egyik félreeső asztalhoz. Na, ezzel elütöm az időt egy ideig. Van olyan könyv aminek a címe tetszett meg, van aminek a borítója. Bele-bele olvasgatok, ami annyira nem ragad meg hirtelen, azt kicsit félreteszem. Az biztos, hogy így kényelmesen eltelik az idő, mikor arra eszmélek fel, hogy már jócskán délután van. Nagyot nyújtózom, és körbenézek. Sokkal kevesebben vannak, mint amikor jöttem, de egy fiatalabb srácot pillantok meg tőlem nem is olyan messze. Egyedül van, én is egyedül vagyok, és a sok hallgatás után megjött a beszédkényszerem is, szóval elindulok felé a hónom alá csapott könyvekkel.
- Szia! Fanni vagyok, leülhetek? Mi jót találtál olvasni? - köszönök neki, majd igazából nem várom meg a választ, hanem lehuppanok, és félre döntött fejjel próbálom kifürkészni a könyvének a címét. Valami muglis dolog. Érdekes lehet, nekem is fel kellett volna vennem a mugliismeretet, de már nem tudtam belezsúfolni az órarendembe. A kezemben fölül egy kviddicses könyv van, amiben már az előbb is remek cseleket találtam, most azonban az egész halmot lepakolom az asztalra.
- Ha gondolod ezekből is válogathatsz, szerintem jók, bár vannak köztük kevésbé érdekesek. De ezt itt biztos kiveszem, attól még belekukkanthatsz – mutatok az előbb említett sporttal kapcsolatos kis könyvecskére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. november 8. 19:41 | Link

Váradi Fanni

 Már nagyon belemélyedve írom amugliismeret házit, amikor azt veszem észre, hogy egy leányzó áll mellettem, és bemutatkozik. Végre valaki jön, és kiugraszt ebből a monoton írásból. Örülök, hogy egy újabb embert ismerhetek meg.
 - Szia! Engem Partay Alfréd Benedeknek hívnak, szólíts csak Benedeknek, azt jobban szeretem. Mugliismeretre készítem a feladatokat, az utolsó simításokat csinálom. Mondhatni kész is van. -
 Vázolom fel Fanninak a helyzetet, hogy mit is csinálok. De már tényleg az utolsó simításokat végeztem amikor ide toppant. Ajánlja a mellette lévő kupacból a kezébe vett könyvet. Ahogy olvasom a címet, egy általam ismeretlen sportról van szó benne, biztos valami varázsló sportágról van szó.
 - Nem tudom milyen sport az a kviddics, mivel muglik közt nőttem fel. Nem vagyok tisztában az varázsló sportokkal. Engem a labdarúgás és a vívás vonz. -
 Remélem nem néz le a lány, az hiányosságomért, de nem tehetek róla, engem mindig is a labdarúgás és a vívás vonz. Lehet tetszene a kvidics, de még nem volt alkalmam ezt a sportot megismerni.
 - Te készülsz valamire, vagy csak így időtöltés miatt veszel ki könyvet? -
 Teszem fel neki ezt az általános kérdést, amit tuti unni fog, de nem baj. Szimpatikus lány Fanni.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2015. november 8. 19:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2015. november 12. 11:28 | Link

Partay Alfréd Benedek


 Szerencsémre nem úgy tűnik, mintha a fiút zavarná, hogy ideülök mellé, és kedvesen bemutatkozik ő is.
- Örülök, hogy megismerhetlek Benedek – mondom mosolyogva az ilyenkor szokásos formális mondatot. - És érdekes a mugliismeret? Én nem tanulom, de lehet, hogy nem ártana – nevetek fel, tekintve, hogy nem vagyok teljes mértékben otthon a varázstalanok világában.
A könyvajánlóm elég egyszerű, és Benedek figyelmét is megragadja, el is meséli, hogy nem tud semmit a kviddicsről. Eddig viszonylag csöndesen beszéltem, elvégre könyvtárban vagyunk, nem kéne zavarni a többieket. Most azonban elkerekedett szemmel meredek a srácra. Pislogok párat mielőtt cseppet emeltebb hangerővel szólalnék meg.
- Te nem tudod mi az a kviddics?! - a hangszínem nem degradáló, nem akarom lenézni azért, mert nem tud a sportról, szimplán csak hitetlenkedő, mert elképzelhetetlen lenne számomra egy olyan világban élni, ahol nincs kviddics.
- Na jó! A kviddics nevű sportot seprűnyélen repülve játssza két csapat, összesen tizennégy fő. Vannak hajtók, terelők, őrző és fogó; van három labda... - kezdek bele, és ezután egy elég részletes, kimerítő magyarázatot hallgat végig Benedek, hacsak nem vág a szavamba. A mondataimból süt a lelkesedés, a szemeim meg csillognak az izgatottságtól. Miután befejezem, kicsit kifújom magam, és egy kicsit halkabban folytatom.
- Viszont a labdarúgásról már hallottam ezt-azt, annyira nem ragadott meg – vonom meg a vállam. - De a vívás mindig is érdekelt, mesélj róla valamit! – teszem hozzá egy újabb mosoly kíséretében.
- Egyébként csak időtöltés miatt veszem ki a könyvet. De ha van kedved, akkor valamikor elmehetünk a kviddicspályára, megtanítalak repülni – ajánlom fel neki kedvesen. Tényleg szívesen segítek. - Bár, lehet, hogy biztonságosabb lenne Markovits professzort megkérni, hogy segítsen, ő a repüléstan tanár – gondolkodom el, mert lehetséges, hogy az én magyarázatom rövid úton kudarcba fulladna, nem tudom, még nem próbáltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. november 12. 19:32 | Link

Fanni a mugliismeretről mond pár szót, aztán csodálkozva veszi tudomásul, hogyan lehetséges az, létezik olyan ember aki nem ismeri ezt a sportot, ami annyira népszerű a varázslóvilágban. Ez úgy lehetséges, hogy muglik közt nőttem fel, úgy mint a többi mugli, a varázsképességen fikarcnyi tudomása nélkül. Nem akarom megzavarni, hiszen olyan aranyos, amilyen odaadással beszél szeretett sportjáról.
- Igen érdekes tantárgy, bár furának látszik, hogy felvettem, annak tükrében, hogy én is muglik közt nevelkedtem, mugli módra. Nemrégen szereztem tudomást varázsképességemről, közvetlen az iskolába jövetel előtt. Ezért is fordulhat elő az, hogy nem ismerem a kviddicset. Egyszer majd elmesélhetnéd, hogyan épül fel ez a sportág. Majd egy meccsre is kiviszel, nem láttam még, az előbbi okok miatt. -
 Válaszolok neki, hogyan is fordulhat elő, miért nem ismerem a kviddicset. Elmondja, a foci nem hozza lázba, ami érthető, hiszen a lányok kevésbé érdeklődnek a sportág iránt. A vívás viszont nagyon is érdekli, amiről én mesélek neki nagyon szívesen.
- A vívás azért érdekel, mert sportszerűen is űztem. NAgyon kedvelem, és szerettem is csinálni. Elég jól is ment, csak hát az iskola miatt abba kellett hagyni. Jártunk versenyekre, és elég jó eredményeket sikerült elérnem benne. Korosztályos válogatottban is szerepeltem. Az edzőm nagy tehetségnek tart, szerintem túloz, de ő tudja, jobban ért ehhez mint én. Három fegyver nem a vívásban: tőr, párbajtőr és a kard. Én  tőröztem, engem leginkább az vonz.Remélem nem untatlak ezzel a dologgal? -
 Teszem fel a kérdést Fanninak, aztán fut át az agyamon, hiszen ő érdeklődik iránta. Néha nagyon szórakozott tudok lenni. Arra a felvetésére, hogy tanítgatna repülni, felkelti az érdeklődésemet.
- Felvettem a repüléstant, de úgy érzem neked van tapasztalatod a repülésben. Így elleshetek tőled pár fogást biztos. -
 Bókolok egy csöppet a lánynak. Gondolom szokott is kviddicsezni, hiszen aki ennyire oda van ezért a sportágért, az szokta is azt játszani.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2015. november 12. 19:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 15. 13:36 | Link

RémiRémi

A legutóbbi találkozásuk nem sikerült épp a legjobban, és bár a bogyók használtak valamit, ő mégsem tudott a legjobban aludni. Bűntudata volt, azon gondolkozott, hogy miért, és hogyan, és.. Túl sok minden volt a fejében. Ő nem akart rosszat Réminek. Meg akarta nyugtatni, és pont az ellenkezőjét érte el. Akkor, abban az egy pillanatban félt, rettegett, hogy mit fog tenni a fiú, és mikor ő eltűnt, Kamillában csupán sötétséget hagyott. Masszívat, fájót, olyat, ami elnyel mindent.
Milliószor elhatározta, hogy eljön, ám mégis mindig visszafordult. Most is fél, görcsöl a gyomra, a torka, mindene, és legszívesebben visszaszaladna a navinébe, de mégis itt van mert úgy érzi, nem halogathatja tovább. Halkan nyit be a könyvtár ajtaján, elmosolyodva köszön a könyvtárosnőnek, majd halkan szusszanva indul meg a kitűzött hely felé. Csak legyen itt. Csak legyen mersze.. Csak ne kergesse el.
Megtorpan, ahogy megpillantja, bukfencezik egyet a szíve, majd' kiugrik a helyéről. Hallja vére dobogását a fülében, kimelegszik, nyel. Tesz egy bizonytalanabb lépést előre.
Vissza.
Majd mégy egyet.
Szaladj innen.
Megáll előtte, lepislog a fiúra.
- Én... Ne haragudj a múltkoriért. Nem akartalak felkavarni. Azt hittem jó lesz. De mégsem. És nem akarlak zavarni, szóval.. Most.. Megyek is. Mert.. Biztos van dolgod. Csak.. El akartam mondani. Hogy nem akartam.. Hogy rosszul érezd magad. Csak.. Buta voltam. - a szavak akadozva törnek ki száján, zavarban van, és fogalma sincs mit kellene most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rémi J. Saint-Venant
INAKTÍV


XII. Az akasztott ember | (F)élénken (t)akar
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 433
Szégyen
Írta: 2015. november 17. 07:56
| Link

Kamillának címezve
I.


Épp akkor léptem ki a kádból, s ahogy ott álltam meztelen, véletlenül egy nő nyitott be hozzám, egy nő, egy idegen. Fiatal voltam, ő is az volt, és egész testem elpirult, a szégyen szennye nyakon öntött és rám tapadt és lángra gyúlt: úgy éreztem, hogy tetten értek valami nagy gyalázatot, pedig mindössze az derült ki, hogy az vagyok, ami vagyok.
A könyvtárban csend és dohszag volt. Csak a szórt fényt adó aprócska lámpatestek zizegtek halkan, és csak annak a néhány diáknak hangjait lehetett hallani, akik a sorok között kábán jártak, néhol megálltak, s kiválasztottak egy-egy könyvet, hogy aztán fakó gerincükre egy pillantást vetve gyorsan visszacsúsztassák azokat helyükre. Csend volt, a szokásos, amit volt már időm megszokni, és amit annyira kedveltem. Nekem ez volt a legkedvesebb zene.
Csend és nyugalom honolt mindenütt, egyedül az én asztalom körül volt zaj. A helyemen ültem, háttal a falnak, előttem lefejtett könyvborítók és hiányos könyvtestek feküdtek. Mellettük többféle tinta és többméretű penna várakozott. Én a pálcámmal babráltam, ami valamiért nem akart úgy dolgozni, ahogy én azt szerettem volna. Előre, az asztal fölé görnyedve nézegettem a fát, fordítgattam jobbra-balra, majd újabb és újabb bűbájokat mormogtam neki, hogy kiderítsem, mi lehet a probléma. Olyan közel hajoltam hozzá, hogy éreztem a fa nemes, érett illatát.
Az egész csak egy pillanat volt, véletlen, gonosz pillanat, s a nő menekült, iszonyodva, hogy a ház rögtön rászakad. Menekült szegény, iszonyodva, hogy ezért még lakolni kell, én meg ott maradtam a bűnnel, amit nem is követtem el.
Akkor lépett oda hozzám a szőke lány, akinek a déli szárny egyik folyosóján nemrégiben tíz szem gyógyszert adtam. Hunyorogva pillantottam fel rá, halk gondolataimban neve csengett vissza. Hadarva kezdett beszélni. Némán, mozdulatlanul figyeltem az arcát, ahogy küszködött a szavakkal. Magamra emlékeztetett.
És töprengtem és tiltakoztam és lassan elfogott a düh, aztán meguntam és nevettem s minden jó lett és egyszerű. Régen történt, van vagy tíz éve. Mennyi rossz és jó odavan! Ma már se lélekben, se testben nem tudom szégyellni magam.
Szavaira végül lesütöttem a szemem, és az asztalon tornyosuló szakadt, borítónélküli könyvekre pillantottam. Nem tudtam, mit mondhatnék, így először testemmel feleltem; lábfejeim fel-le kezdtek mozogni, térdeim összekoccantak. Majd hintázni kezdtem, s csak azután, jó néhány perccel később fordultam újra Kamilla felé.
Szőke haját néztem, az arcélét, orrát, álla hegyét. Nagyot nyeltem, mikor tekintetem szeme világához ért, és én még mindig nem tudtam, mit szokás ilyenkor mondani.
- És ha-ha-hatott a gyógyszer? – kérdeztem tőle aztán, barna szempárom elválasztva övétől. A kezeim között tartott pálcámra néztem, tekintetem egyetlen apró hibájához ragadt. Szerettem a hibákat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 17. 14:47 | Link

Réminek

Végig lesütött szemekkel beszél, nem akarja látni, ahogy esetleg kiröhögik, s csak mondandója végén tekint fel a fiúra. A pupillák kitágultak, s a szürke írisz mint árnyék követi a fekete mélység körvonalát. Szája belső vonalát harapdálja, várja a reakciót, mondjon valamit, nézzen rá, akármit, bármit, csak tudassa, hogy tudja, hogy itt van. Hogy ne érezze magát tölteléknek, feleslegnek. Vár, az a pár másodperc most millió órának tűnik, mintha az idő ellustult volna és lefeküdt volna aludni.
Tényleg csak.. Ennyit szerettem volna. De... Akkor megyek. - kissé szomorkásan dünnyög, izmai megfeszülnek, hogy megtehesse az első lépést hátra. És akkor megmozdul. Nem más ez mint egy apró rándulás, Kamilla mégis megkönnyebbülten szusszan, megtölti tüdejét, ki tudja mikor vett utoljára levegőt. Egy pillanatra még el is mosolyodik, lágyan, kissé még félve. Zavarba jön, mikor a másik szemügyre veszi, nem tudja miért, csak úgy.
Áll előtte, leülni még nem mer, bármennyire is megtenné. Fogalma sincs mit keltene ki Rémiből, elvégre egyszer már megjárta. Nem hibáztatta a másikat, egyáltalán nem, de egy enyhe tartózkodás azért megmaradt benne, ami nem ütközött ki, csupán korlátozta tetteit.
Hogy hatnak - e a gyógyszerek? Azt hiszem. Még nem aludtam el önszántamból, de mikor elszundítottam, már kevesebben voltak. Már nem féltem annyira. Viszont fel akartam ébredni.
Mindezt el akarja mondani, viszont mikor szólásra nyitja száját, egy árva hang sem jön ki belőle.
Figyelik. Érzi, hogy aki elmegy mögöttük, odanéz, és ki tudja mit gondolhat, lehet semmit, lehet mindent. Mindezt érzi, a bizsergésből a tarkóján, viszont nem törődik vele. Ők.. Biztos nem ismerik. Nem mintha ő ismerné Rémit. De Rémi nem gonosz. Nagyon akar hinni abban, hogy nem az, fogalma sincs miért. Rémi csak elveszett. Elveszett, csakúgy mint ő.
Végül kétszer bólint, ahogy lesiklik tekintete az asztalhoz.
- Leülhetek? - ha megkérdezi, abból csak nem lehet baj, esetleg kap egy nemleges választ, de nem fognak kiabálni vele. Legalábbis reménykedik benne. Nem szereti, ha valaki ordít vele, az anyjára emlékezteti, és önkéntelenül is beférkőzik tudatába a rettegés. Hogy egyszer csak megint ott találja magát, hogy ez az egész egy álom, és arra kel fel, hogy újra.. Ott van.
- Ha zavarlak mond meg. Mert akkor elmegyek.
Csak ne legyen az, mint legutóbb.
Késztetést érez arra, hogy elismételje, mint valami papagáj. Pedig ha nem tetszene Réminek a jelenléte, biztos tudatná vele. A folyosón is megtette.
Nem akar ezekre gondolni. Ki akarja rekeszteni őket az agyából, kipréselni a fülén, vagy bárhol, csak ne legyenek ott, mert ez tényleg olyan, mintha hibáztatni akarná, pedig nem, csak.. Fogalma sincs. Benne maradt, hogy ha egyszer valaki felemeli a hangját, akkor az máskor is fel fogja, és ő nem akarja, nem akarja, és nem akarja. Ezért inkább engedélyt kér mindenre, akárcsak egy engedelmes kiskutya.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2015. november 18. 19:49 | Link

Partay Alfréd Benedek


 Tényleg maximálisan hihetetlen számomra, hogy van olyan ember, aki nem ismeri a kviddics szépségeit. Persze, ha a fiú muglik között nőtt fel, akkor így érthető. Azért remélem megkedveli majd, szerintem a mugli származásúaknak különösen is érdekes lehet ez a sport.
- Persze, kiviszlek arra, amelyiken éppen nem játszom – nevetek fel. Persze bőven lesz ilyen alkalom, hiszen P(F)annival a fogótársammal felváltva szoktunk játszani a meccseken és a legközelebbin éppen rajta lesz a sor, ha minden igaz.
- Ó, értem. És mondd csak, nagyon furcsán látjuk a mugli világot? - kérdezem felkacagva, hiszen a varázslóknak sokszor elég érdekesek a mugli megoldások. Benedek biztos jókat nevethet az órákon. Benedek nyelve eléggé megered, mikor a vívás kerül szóba, én meg csillogó szemekkel, érdeklődve figyelem a mondanivalóját, közben szaporán bólogatva. Majd megrázom a fejem.
- Nem, egyáltalán nem untatsz, nagyon is érdekes amit mesélsz. Nem is tudtam, hogy a vívásnak ennyi fajtája van – fejezem ki meglepettségem. Sajnálatomra ebben a sportágban nem vagyok otthon, nem vagyok én ilyen sokrétű. Nagyon tudok lelkesedni a dolgokért, de nem tudok én számba venni mindent ilyen fiatalon.
- Hm. Szerintem ne hagyd abba. Keress valami vívószakkört itt is. Már ha van – én nem tudok róla, hogy lenne. De ha meg nincs, akkor csinálj. Biztos akadnak még lelkes jelentkezők – biztatom a fiút, hiszen miért is hagyná félbe bárki is azt, amit szeretne csinálni? Biztos talál valami módot, hogy folytassa a hobbiját. Főleg, ha versenyzett is, akkor nagyon fontos lehetett a navinésnek.
- Nem vagyok én profi játékos, csak elég fürge ahhoz, hogy fogó legyek. De igen, repkedek már egy ideje, szóval szívesen segítek – mosolygok kedvesen a fiúra. Nem tartom magam szaktekintélynek, egyáltalán nem, de azért egy pár alapot meg tudok mutatni Benedeknek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. november 19. 15:52 | Link

Fanni


 Nagyon megszállottja Fanni a kviddicsnek, csillog a szeme amikor beszél róla. Gondoltam, hogy játszik a háza csapatába, ahogy kiveszem nem állandó kezdő, de annál lelkesebb, így biztos azzá válik. Egyben szerény is, én úgy gondolom egy játékos, legyen szó bármely sportágról is, nem csak a játéktudás alapján, hanem a hozzáállás alapján is. Ilyen a kitartás, a szerénység és a többi. Segítő kész az én repülő tudásom javítása érdekében is, amire rá is fér a csiszolás, hiszen nem megy olyan jól. Ennek örülök.
- Köszönöm Fanni, hogy segítesz nekem a seprűrepülésem javításán. Be kell vallanom, nem egy nagyon jól megy szerintem. Mások szerint nem rossz. -
 Csodálkozom azon, hogy érdekli a vívás, eddig elég kevés hozzá hasonló ember volt. Én kiváltképp örülök annak, hogy ennyire érdeklődő.
- Szerintem nem nagy a valószínűsége, hogy van itt vívó szakkör a suliban. Nem hiszem, hogy érdekelné a diákokat ez a sport. Úgy vettem észre, hogy a kviddicsen kívül nagyon más sportág nem is érdekli őket, ami számomra nagyon szomorú. Jó sportágnak tartom  kviddicset, de nagyon egyhangú, hogy nem sok lehetőség van ezen a téren itt. Megpróbálhatom megkérdezni van e, vagy lehetséges e indítani. -
 Kissé szomorúan mondom, de nem csüggedek, hiszen nem ez a világ vége. Gondolom tovább a lány ötletét, hogy a vezetőség engedné a vívás oktatás indítását az iskolában.
- A kviddicsen kívül mit szoktál még sportolni? Szabadidődben mit szoktál ténykedni? Bocsánat a sok kérdésért, csak érdekel mit szoktál csinálni, mi érdekel téged. -
 Vissza kellett fognom magam nehogy sok legyen a kérdésből. Nem akarom letámadni  lányt. Kíváncsi vagyok mi érdekli őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Rémi J. Saint-Venant
INAKTÍV


XII. Az akasztott ember | (F)élénken (t)akar
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 433
Szégyen
Írta: 2015. november 21. 16:58
| Link

Kamillának címezve
I.


Benne maradt, hogy ha egyszer valaki felemeli a hangját, akkor az máskor is fel fogja, és ő nem akarja, nem akarja és nem akarja. Ezért inkább engedélyt kér mindenre, akárcsak egy engedelmes kiskutya.
Ó, ha ez a lány tudta volna, hogy minden gondolata, pont úgy ahogy van; törékenyen, őszintén, egymagában igaz, soha többé nem jött volna a közelembe. Mert aki egyszer felemeli a hangját, az máskor is fel fogja. Aki egyszer ordított, máskor is ordítani fog. Én tudtam.
Félszegen pillantottam fel rá, majd az előtte álló, érintetlen székhez fordultam. Szerettem volna, ha leül rá, ha csatlakozik hozzám, de nem bírtam rögtön kimondani: ülj le. A szavak gégémen akadtak.
Akkorát nyeltem, mikor tekintetem az övéit keresve értek vissza arcához, hogy az utált hangot bizonyára ő is hallotta. Lassú, bizonytalan mozdulattal emelkedtem fel, kissé szédültem, ahogyan súlyomat lábaimra engedtem. Félregombolt ingem felgyűrődött, s egy pillanatra láttatni engedte köldökömet, a hasfalamon pelyhedző szőke szőrszálakat. Tétova léptekkel kerültem meg Kamillát, hogy kihúzhassam neki a széket.
Nem mondtam semmit. Szavak helyett én magam beszéltem, a fához érő kezem, a szék beszélt, amint megreccsent, a néma csend beszélt, melyben ott reszketett a minduntalan köztünk őrlődő feszültség.
Megvártam, hogy teste a székre ereszkedjen. A hátát figyeltem, a szőke haját, ami belopódzott a fejembe, hogy koponyacsontom sűrűn befonva elaltassa a bennem motoszkáló szörnyet.
Aztán visszasétáltam saját, már meleg helyemre, visszaültem rá, és miután a pálcámat a megcsonkított könyvek közé tettem, teljes testemmel Kamillához fordultam.
- Nem zavarsz - mondtam neki, majd a mögötte elhaladó diákra pillantottam. Láttam a szemében az undort. Arcára kiült a féltés. - Fé-fé-félsz tőlem?
Szívem a torkomban dobogott. Rettegtem a választól. Nagyra táguló barna szemeim arcához fagytak, nem akartam elereszteni fakó vonásait. Talán mert nemcsak hallani, de látni is akartam őt, amint kimondja, félek. Vagy amint kimondja, nem, nem félek tőled.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 21. 17:50 | Link


És Kamilla törékeny, törékenyebb mint azt bárki is gondolná.
Elbizonytalanodik, mikor a másik nem mond semmit, csak nyel, s mikor Rémi feláll, úgy érzi futnia kéne, viszont mégsem tesz semmit, lábai a földbe gyökereztek, s minden testrésze mozdíthatatlan, mintha ólomból lennének. Csak a nagy, szürkés szemekkel vizslatja a fiút, próbálja kitalálni mit fog tenni.
Szemei lecsúsznak a hasára, megigazítaná az inget, viszont fél attól, hogy ha újra hozzá érne, annak csak ugyan olyan rossz lenne a kimenetele, mint legutóbb. Nem tesz hát semmit.
Halk, megkönnyebbült sóhaj tör fel belőle, mikor lehuppan. Nem akar semmi mást, csak megnyugtatni Rémit, a puszta jelenlétével, szavak nélkül, tettek nélkül, csupán azzal, hogy itt van mellette és lélegzik. Mert ő egy ilyen ember, mindenkin segíteni akar, aki számára fontos vagy esetleg fontos lesz. És bár a fiú nem beteg, sem pedig nyomorék, hogy segíteni keljen neki a szó szoros értelmében, mégis kellett neki.. valaki. Lehet, hogy van, csak ő nem tud róla, lehet, hogy nincs, ugyan akkor az sem lehetetlen, hogy van, de kell mellé valami más is. Valami egészen különböző. A kérdés meglepi, egy pillanatra felvonja szemöldökét. Hogy fél - e tőle?
- Lehet, hogy kellene. De nem. Határozottan nem. - a szavak halkak ugyan, de nem is akar hangosan beszélni. Fogalma sincs honnan, de úgy érzi, hogy Rémi nem bántaná fizikailag. Arra nem merne fogadni, hogy nem akarta már bántani, de arra már igen, hogy nem fogja megtenni. Ebben az egyben biztos, még ha nem kellene annak lennie.
- Megüthettél volna. Ott volt.. A szemeidben. De nem tetted. - szinte motyog, miközben összenéz vele. - Köszönöm. - bátortalanul mosolyodik el, közben az asztal alatt tördeli sápadt ujjait. Akar még valamit mondani, annyira benne van egy csomó minden, viszont képtelen megfogalmazni, szavakba önteni. Az egész olyan, mint amikor a nyelved hegyén van valami, és mégsem vagy képes kimondani.
Most annyira, de annyira szerencsétlennek érzi magát, hogy az már szinte fáj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rémi J. Saint-Venant
INAKTÍV


XII. Az akasztott ember | (F)élénken (t)akar
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 433
Írta: 2015. december 8. 20:10 | Link

Kamillának címezve
I.


Azt mondta, hogy ott volt a szemeimben. Az, hogy megütöm. Meglepetten pillantottam fel, a szemeit kerestem megilletődve, és az addig oly némán lesett ajkait felcseréltem az ismeretlen mélységekre. A szemeit néztem, saját, őszinte tekintetem előtt kinyitva egy láthatatlan kaput. Olvashatott belőlük, ha volt mit, akkor láthatott bármit.
- Nem akartalak megütni - feleltem neki aztán, és szemöldökeim összébb húzva zavartan kezdtem mocorogni a széken. - Nem szeretem, ha... ha hozzámérnek. Én sem érek másokhoz.
Csak Ethanhöz és anyukámhoz. Meg azokhoz, akiket elkábítva hurcoltam végig a folyosókon, de az... azt hittem nem számít.
- Szeretnél beszélgetni valamiről? - kérdeztem nagyot nyelve, és egy pillanatra visszafordultam a sérült könyveimhez. Minden erőmmel azon voltam, hogy ezt most jól csináljam, és Kamilla jól érezze magát velem. Nem azért, mert olyat szerettem volna tőle, mint általában a fiúk szoktak, hiszen akkoriban olyasmire nem is gondoltam. Kamilla ugyan szép volt, tetszett a világos haja és a szája is, de... én csak annyit akartam, hogy ott legyen velem. Üljön és nézze, amit csinálok. Vagy beszéljen.
- Szereted a könyveket? - kérdeztem, miközben kezembe vettem a pálcám, és egy bűbájjal megtisztítottam az egyik lecsupaszított könyvtestet. Olykor rápillantottam a lányra, érdekeltek a vonásai, a szavai, de leginkább a munkámmal törődtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 19. 16:18 | Link


Kamillában alapvetően rettentő hamar kialakulnak kötődések bizonyos emberek iránt. Van mikor már az első pillanatban, van mikor a második vagy harmadik találkozás alkalmával, de mindenképp hamar. Ezek az emberek vállnak fontossá számára, beléjük kapaszkodik, és tudja, hogy nem veszítheti el őket - mert ha valahol elront valamit, és a másik megharagszik ezért rá, szégyelli magát, és nincs elég bátorság benne ahhoz, hogy bocsánatot kérjen. Rémi iránt is kialakult egy ilyen "kötődés". Nem olyan erős, mint ahogy azt mások beleképzelik egy fiú - lány viszonyba, az sekélyes és felszínes. Viszont van olyan kemény, mint mondjuk két barát közt - annak ellenére, hogy szerinte ők ketten még nem mondhatóak barátoknak.
És mindez az alatt a pár másodperc alatt alakult ki, ameddig egyikőjük sem szólalt meg.
- Nem fog többet előfordulni. Megígérem. Ha szeretnéd. - bólint hozzá, megértette, és igazodik is hozzá.
Figyeli a fiú mozdulatait, hallgatja a hangját, értelmezi a szavakat.
- Igen. Szeretek elmerülni bennük. Főleg mikor nem akarok senkivel találkozni. Olyan, mintha olvasás közben kilépnék az időből, egy másik életbe, és akkor jöhetek vissza, amikor szeretnék. - meggondolatlanul önti szavakba a gondolatait, a miérteket, és szusszan egyet a végén. - Nem tudom mennyire lett ez értelmes. - elhúzva száját pillant fel a vele szemben ülővel, piszkálni kezdi az ujjait.
- Meg szeretem az illatukat. Sokszor megnyugtat. - halkan teszi hozzá, inkább az asztalt kezdi stírölni.
- Nagyon nevetséges az, amit itt összehordok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2015. december 21. 22:42 | Link

Ward



Minden eltelt másodperccel egyre nagyobb lett a könyvkupac a lány kezeiben, mindez pedig remekül bizonygatta azt a tényt, hogy Emi jó levitáshoz híven él-hal a könyvekért. A leányzó figyelme egy darabig kizárólagosan a markában tartott irományokra, nomeg a polcon leledzőkre terelődött, majd egy váratlan pillanatban elvándorolt onnan. Hogy milyen indokkal felfegyverkezve? A kisasszony közvetlen közelében felcsendült egy ismeretlen férfi hangja, pusztán csak eme változás miatt.
Emi mindig is egy rakás szerencsétlenség volt, és ezen tulajdonságát a sors keze újra előrángatta a zsákja legmélyéből. A nesz hallatán Emily egy véletlen másodpercben egy hirtelen mozdulattal leborította a kupaca tetejét, majd megkísérelt lehajolni a földet ért könyvekért, mindennek eredménye pedig az lett, hogy végül leborított mindent. Mit ne mondjak, a leányzó most sem hazudtolta meg magát... ámbár, nem is állt szándékában. A férfi kérdésére csak ezt követve válaszolt.
- Igen, az enyém.
Mármint a szürke-fehér tapsifüles, aki magával ragadóan aranyos módon méregette az urat az összefűzött papírköteggel először négy lábon, majd két lábra magasodva. Emily ezen mosolygott egy csomót, majd figyelmét megint az irományokra fordította, ezeket kezdte összeszedegetni. Viszont, ha már így itt vannak, kettesben, a könyvtárban - ráadásul az uraság kezében könyv is van, szóval nem csak röpke átutazóban van itt... Emily ezen gondolatok hatására valami tőle szokatlan dologra adta a fejét. Megszólította az idegent.
- Szóval... ha már itt vagyunk, ahol... Mit olvasol?
Az olvasás téma a sok irománnyal, tudással, tanulással, meg minden ilyesmivel mindig is Emi egyik kedvence volt. Ez kivételesen egy olyan dolog, amellyel ha megkeresik, akkor még választ is kaphat esetlegesen az illető.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2016. január 24. 13:20 | Link

Izabella

Hiába, azt hiszem, hogy ijesztő lehetek, vagy ilyesmi, mert miután a lányhoz szóltam, az eddigi lelki békéje megdőlni látszott, a könyvkupacával együtt. Szóval először csak egy-két kötet paccsant le a halom tetejéről, aztán mikor a csaj lehajolt értük, hogy visszategye őket, a többi is a földön kötött ki. Ez igen, ilyen szerencsétlen nőszemélyt én már igen rég óta nem láttam, asszem.
Azzal őt figyeltem, ahogy szedeget és a kék haját.
- Aranyos nyúl... és... brutális a hajad. - állapítottam meg oldalra biccentve a fejemet. - Mármint... fura meg szokatlan, de jól néz ki...
És nem, ezt még a legkisebb mértékben sem bóknak, vagy flörtnek szántam, egész egyszerűen csak megállapítottam, hogy jól néz ki a haja. Szokásom volt az ilyen. Ami a szívemen, az a számon.
- Szerintem figyelj rá, még a végén valaki egy hasonló kupac mögül, mint a tiéd rálép, aztán lapos nyúl lesz. Azt nem akarná senki. - grimaszoltam kicsit, majd megsimogattam a nyuszi fejét finoman, persze csak ha hagyta magát. Ha nem, akkor meg elintéztem az egészet egy vállrándítással. Nem fogok érzelmileg belerokkanni egy nyúl visszautasításába.
- Most épp semmit, ez a baj. Elvileg a Labirintust fogom... aztán majd még meglátjuk. Te? - böktem az állammal a látványos könyvkupac felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2016. február 27. 00:17 | Link

Zoé

Éppen hogy csak hazaértünk. Mindenkinek csak annyi ideje volt, hogy levágja a cuccát valahova, aztán az utazástól fáradtan dőljünk be az ágyba. Azonban engem már korán reggel kirúgott az ágyam. Egyszerűen nem tudtam tovább aludni az igazak álmát, amikor világosan él bennem a tudat, hogy már csak napjaink vannak hátra a vizsgaidőszakig. Én meg totál úgy érzem, mintha mindent elfelejtettem volna amíg Svédországban voltunk. Teljesen rástresszeltem, ettől pedig csak még rosszabb lett a helyzet. Most már úgy érzem, hogy azt is elfelejtettem, amit eddig biztosan tudtam. Az elmúlt években több szorgalmit írtam, azok talán segítettek, hogy jobban felkészülhessek a vizsgákra. Idén viszont egyetlen egyet sem írtam, még a házi feladataimat is csak hébe-hóba készítettem el. Kezdtem teljesen elhagyni magamat... Villámgyorsasággal ugrok ki az ágyból és szedelőzködöm össze. Igyekszem csendben maradni, hogy szobatársaimat ne ébresszem fel. A klubhelyiségbe érve látom csak igazán, hogy még csak pirkadat van, szóval nagyon korán lehet. A kastély nyugati szárnyának első emeletét célzom meg, egészen pontosan pedig a könyvtárat. Úgy érzem, egy perccel sem vesztegethetek el több időt. Szinte szaladva érek a könyvtárhoz és már-már berontásnak nevezném a belépőmet. Egy pillanatra megállok és rendbe szedem az arcomba hulló hajszálaimat. Veszek egy mély levegőt, kifújom, majd céltudatosan a könyvtáros hölgy asztalához igyekszem. Azzal a tárggyal kezdeném a tanulást, ami a legkevésbé megy: a mítoszok és legendákkal. Megkérem hát a könyvtáros hölgyet, hogy gyorsítsa meg nekem a dolgot annyival, hogy megmondja merre találom az ilyen jellegű könyveket. Ő inkább elkísér, mondván, hogy elég eldugott helyen vannak a tankönyvek. És valóban, követni is alig tudtam, hogy éppen merre megyünk a polclabirintusban, de igazából nem is érdekel. Elég elszánt vagyok, ha kell a vizsgáig hátralévő napokat itt fogom tölteni tanulással, magolással, jegyzeteléssel, vagy bármi mással, ami egy kicsit is segíthet. Le is veszem egyből az első három könyvet, ami a mítoszok és legendák címszó alatt szerepel. Majd az ablakok előtt elhelyezkedő asztalok közül választom ki a legközelebb esőt. Gyorsan le is vágom magam, és magam elé veszem a szerzeményeim. Hol is kezdjem, hol is kezdjem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorothy White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2016. február 27. 17:19 | Link

Partay Alfréd Benedek

Ahogy tudta, már körbejárta a kastélyt, és megjegyezte, hol vannak a fontosabb helyek, így ideje volt egy kicsit kikapcsolódni a könyvtárban. Mármint, ha kikapcsolódásnak lehet tekinteni az ismétlést. De akár kikapcsolódás, akár nem, jó lenne pár könyvet átnézni a tananyagról. Így hát Dorothy leballagott a könyvtárba, és a bájitaltannal kapcsolatos könyvek felé vette az útját. Ahogy ment a feje fölé tornyosuló polcok között, nézte a könyvek címét, és találomra levette a leghasznosabbnak tűnőket. Mikor már kilenc vastag könyvet a kezébe tudhatott, elindult letenni terhét az egyik asztalra. Ez a feladat cseppet sem volt könnyű számára, mivel a könyvek tényleg elég nagyok voltak, és a könyvtorony mögül nem látott ki. Végül odaért egy asztalhoz, és megkönnyebülten szabadult meg a sok kötettől. Megfogta a legfelsőt, leült, és elkezdett olvasni. Miután kicsit beleolvasott, csalódottan vette észre, hogy az érdekesnek tűnő mű csak a szerelmi bájitalok hatását taglalta, és iszonyú unalmasnak bizonyult. Mit érdekli őt ez? Félretette, és következett a második. Ez már érdekesebbnek bizonyult, és Dorothy teljesen elmélyült a műben. Történetesen vagy tizenöt perc múlva elszunyókált. Nem mintha unalmas lett volna az iromány, vagy netán őt nem érdekelte volna. A levitás lány odavolt a bájitalokért, és a történelemért is, így az a könyv, ami a különböző bájitalok megszületéséről szólt, különösen megtetszett neki. Csak tegnap éjjel nem tudott elaludni, és úgy bizony nehéz késő estéig ébren lenni. Meg mondjuk, a szék sem volt épp kényelmetlen. Mikor már vagy fél órája aludt könyvel a kezében, már a vacsorához kellett volna menni, de Dorothy, aki szendergett, ezt nem tudhatta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. február 27. 19:55 | Link

Dorothy White

 Megértem az első vizsgaidőszakomat is, ennek is el kellett jönnie. Az első vizsgámon túl is voltam, sokkal nehezebbnek gondoltam volna, bár ez azért is lehetséges, mert sokat is tanultam rá. Nem vagyok az a nagyon pedáns alkat, de ha neki fogok, akkor teljes bedobással. Kis pihenés után megyek a könyvtárba, nem vettem ki egy könyvet, amire szükségem van, elmaradt a múltkor. Remélem, van még kivehető példány belőle. Ha nincs, akkor sem jöttem hiába, hiszen akkor sem jöttem hiába, van pár dolog, amit nem kivehető könyvből kell kijegyzetelnem. Nem sok dolog, azzal gyorsan végzek, lényegesebb dolog hogy kivehessem a könyvet, ami fontosabb. Belépek a könyvtárba, köszönök. Célirányosan megyek ahhoz a polchoz, ahol az ominózus könyv található. Megállok, ahol lehet a könyv. Fellélegzek, egy példány van még, gyorsan meg is kaparintom, nehogy a nagy tétovázásban elvigyék előlem. A többi könyvet is magamhoz veszem, amiből itt kell dolgoznom. Látszik, hogy vizsgaidőszak van, sokkal többen vannak itt, mint a szorgalmi időszakban. Kissé távolabbi asztalnál van egy hely, bár ott is van egy lány, de annál van még hely, ahol kényelmesen el lehet férni. Leteszem az asztalra a zsákmányomat, akkor látom, hogy a leányzó elszundikált. Óvatosan kezdem el rázni, nehogy nagyon megijedjen.
- Ébresztő! Ha nagyon fáradt vagy, elkísérhetlek a szobádig! -
 Kezd ébredezni, láthatóan már képben van. Így be is mutatkozok neki. Remélem nem fog megsértődni, hogy felébresztettem.
- Szia! Partay Alfréd Benedek vagyok, elsőéves Navinés. Ne haragudj az ébresztésért, csak nem akartam tolakodó lenni, és szó nélkül leülni az asztalhoz. Elsődlegesen azért keltettelek, mert átfutott az agyamon, hogy talán rosszul lehetsz. -
 Mondjuk ez a rosszul létes dolog nem fedi teljesen az igazságot, mivel századik gondolat volt ez, ami átfutott az agyamon. Remélem nem haragszik, hogy megzavartam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Dorothy White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2016. február 27. 20:27 | Link

Partay Alfréd Benedek

Valaki megrázta, és erre felriadt. Kicsit szégyenlősen nézett a fiúra, aki éppen bemutatkozott.
- Bocsánat, csak kicsit elaludtam... Este nem volt időm...-Ez mondjuk nem stimmelt nagyon. Igenis volt ideje, csak nem tudott aludni. De mindegy. Megpróbálta úgy kezelni a helyzetet, mintha semmi különös nem történt volna, mintha csak megkérdezte volna a fiú, hogy leülhet-e oda.
-Szervusz. Hogyan szólíthatlak?- De tényleg, fogalma sem volt, hogy lehetne egy Alfrédet becézni. De ő egyébként sem értett a nevekhez. -Engem Dorothy Elisabeth White-nak hívnak, simán Dorothy, vagy Dory. Levitás elsőéves.- A fiú utolsó mondatába csak most gondolt bele. Rosszul lenni?! Ő?! Neki ez az alvás még egész jól lesett. De mondjuk a fiú csak kedves volt, és féltette. Segítőkész akart lenni. És így legalább jó, hogy nem fog sehonnan se elkésni. Nem mintha lenne honnan... A vacsorának már vége lehetett. A fiúnak egy biccentéssel jelezte, hogy nyugodtan üljön le, majd mintha mi sem történt volna, tovább bújta a könyvét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. február 27. 21:03 | Link

Dorothy White

 Nem mindig mondom bemutatkozásnál, hogy melyik keresztnevemet használom. Nem mintha baj lenne velük, csak nem egyértelmű az embereknek, ami érthető is. Közben lehuppanok a lánnyal szemben, és előkészítem a könyveket. Közben válaszolok Dorynak.
- Elnézést, Benedeknek szólíts, mindenki így hív. Néha elmarad a bemutatkozásnál, melyik keresztnevemet használom. Alfréddal sincs semmi problémám, de a Benedek jobban tetszik. Akkor neked is ez az első vizsgaidőszakod? Egy csónakban evezünk. Neked volt már valamilyen vizsgád? Én a legendás lények gondozása tantárgy vizsgáját az elsők közt letudtam, most izgulok is miatta. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lett. -
 Mesélek az eddigi vizsgáimról, vagyis az eddigi egyetlenről, de ez sem fog sokáig így maradni, hiszen jön a következő, amire készülni kell.
- Neked mennyi vizsgád lesz? Számomra még van nyolc. Amikor idejöttem, és a tantárgyakat vettem fel, akkor az volt a koncepcióm, hogy felveszem a minimumot, szokjam a dolgot. Annyira jól sikerült, hogy időközben majdnem a duplája lett. Amit felvettem, az mind érdekel, szóval nem bánom. -
 Most veszem észre, mennyit is beszélek. Nem akarom feltartani Doryt, nehogy azt mondja, rajtam múlik milyen eredménnyel fog végezni a vizsgán.
- Remélem, nem tartalak fel a sok locsogással, szólj nyugodtan, hogy maradjak csöndben. Nyugodtan hagylak tanulni. -
 Vártam válaszát, remélve, egy kicsit tud még velem csevegni. Tényleg nem szándékom hátráltatni őt a tanulásban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet