36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 18. 19:56 | Link

Sébastien Bataille
Ruha

Ahogy közeledik a vizsga szezon egyre jobban érzem, hogy tanulni kéne, de ebben a melegben még a gondolattól is elfáradok.
Többek között ezért bámulom a plafon az ágyamon fekve azóta, hogy felkeltem. Tegnap már majd nem el mentem a könyvtárba, de végül győzött a lustaság és inkább a mai napra halasztottam a könyvtár látogatást.
Most viszont inkább tovább halasztanám...
Egy sóhajjal az aldolomra fordulok és megnézem mennyi az idő. Viszonylag korán, a délelőtt közepén járunk. Szóval nyugodtan elmehetnék egy-két órára a könyvtárba, már ha egyel talán képes leszek felkelni...
Visszafordulok a hátamra, de közben próbálom meggyőzni magam, végül is tényleg nem hallnék bele egy vagy két órácskába és után legalább elmondhatnám, hogy én már elkezdtem készülni.
Eme gondolat megfogalmazódása után néhány perccel felkelek és felöltözöm, aztán gyorsan kezdek még valamit a hajammal is.
Ezzel elkészülve elindulok a könyvtárba, az ajtóban vettek még egy utolsó vágyakozó pillantást a fekvőhelyemre, majd kilépek a szobából.
A könyvtárig vezető út közben nem találkozom senkivel, aminek örülök, most egyel talán nincs kedvem beszélgetni.
Halvány mosollyal az arcomon sétálok be a magas ajtókon és köszönök Tilda néninek. Aztán a könyves polcok között sétálva leveszek néhány Bűbájtanhoz kapcsolódó könyvet.
Miután ezzel végeztem hátra sétálok az egyik eldugott sor végén lepakolom a könyveim és kényelmesen elhelyezkedve tanulni kezdek.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. augusztus 25. 18:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2015. július 19. 12:33 | Link

Re: mi

Különös, hogy milyen váratlanul, és hirtelen üthet be valami, akár egészen apróság képében is, és zavarhat össze teljesen, teheti tönkre a kedvem. És éleszthet fel bennem olyan gondolatokat, és kétségeket, melyekről már azt hittem, megfeledkeztem, eltemettem őket mélyen, hiszen nem számítanak többé. Pedig olyan jól alakult mostanság minden.
A dupla nyaralást követően kipihenten, gondtalanul és boldogan tértem vissza a kastély falai közé, levitásaimmal újra birtokba vettük a nem is olyan kis tornyunkat, Hanna és Albert boldogan köszöntöttek minket. És ott volt az a másik dolog is, ami miatt az első néhány napban kiürítettem a szobámat a másodikon, és minden cuccomat (ez ugye leginkább könyveket jelentett) átköltöztettem a faluba, a legkedvesebb házba, amit csak ismertem. Persze talán csak azért volt az a ház az, ami mindegyiknél csodálatosabbnak hatott, mert Lorié volt. És.. azt hiszem, mostantól kicsit az enyém is lesz.
Egyelőre azonban nem töltöttem ott sok időt, elvégre bár mi nyaraltunk, a hátrahagyott feladatok, intéznivalók csak gyarapodtak, és bizony a szellemek, vagy más lények, akik a kastélyban maradtak, még a könyvtárt is teljesen átrendezték, gondolom mókából. Szóval volt mit tenni, bőven akadt feladat, és miközben a helyzeten próbáltam úrrá lenni, a könyvtárba érkező diákokat is ki kellett természetesen segítenem. A Madagaszkáron felállított ideiglenes könyvtár nyilván nem tudta oltani tudásszomjukat, vagy épp most, hogy vége volt a nyaralásnak, döbbentek rá sokan, hogy rövidesen a nyakukon lesznek a vizsgák, és lehet, nem kizárt, hogy tanulni is kellett volna a szigeten egy keveset.
Akárhogy is, nem sok időm volt csendben meghúzódni, és olvasgatni, vagy Lorival tölteni az időmet, a mai nap is a könyvtárban talált, miután egész éjjel fent voltam, és rendet takarítottam. Nem volt időm, és mégis azt tettem.
Egy kisebb könyv pihent a kezemben, kinyitva, lapjain míves gyöngybetűkkel szedett írás, egy különösen művelt ember naplója. A nagyapámé. Azé az emberé, akiről semmi, de semmi emlékem nem volt. És aki miatt most minden felborulni látszott bennem.
Egészen elkalandoztam, így csak abban a pillanatban néztem fel, mikor az az asztalomhoz lépő fiatalember összecsukta a kezében tartott könyvet. Kicsit meg is ugrottam.
- Ó jaj.. ne haragudj! - mondtam, mosolyt erőltetve arcomra. - Örvendek, Rémi, én Matilda vagyok. Még nem láttalak itt, új vagy, igaz?
A könyvért nyúltam, magam felé fordítottam, és kinyitottam, hogy elővegyem a fedlap belső felébe csúsztatott könyvtári jegyet.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2015. július 19. 12:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Fehéresi Blanka
INAKTÍV


Blani, Blanki, Blan, Blankus - ahogy tetszik :D
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 144
Írta: 2015. július 23. 15:26 | Link

Balla Máté

Még egészen új vagyok ezen a helyen, és hiába imádom a kastély hűvösét,az iskola varázsát, néha még elfog a honvágy. Valami olyan helyre indulok, ahol reményeim szerint jobban fogom érezni magam. Ez a hely végül a nyugati szárnyban elhelyezkedő, csarnokszerű helyiség lett. Amikor belépek egy pillanatra igazán kicsinek érzem magam, olyan hatalmas a terem, de ez az érzés hamar elmúlik, és otthonoság érzete veszi át a helyét. Tiszteletudó hangon köszönök a könyvtárosnőnek, majd felfedező útra indulok a polcok között. Könnyű mosollyal simítok végig néhány könyv gerincén, és szívom be a könyvtár jellegzetes illatát. Kissé régies, de üdítő könyvillat lepi be a helyiséget. Lehunyom a szemem, és az arcomon még szélesebb mosoly jelenik meg. Egy kicsit máris csillapítja a magány érzését bennem, mert a könyvek mindig is az otthoni házra emlékeztetnek, ahol nincs olyan szoba, ami ne lenne tele különbező méretű és formájú nyomtatott olvasmányokkal. A bagolykői könyvtár tökéletes rendje nem hasonlít a ház művészi káoszára, de mégis a hely hangulata egészen ugyanaz. A betűk világa mindig is örömmel töltött el, és ez most sincs másként. Szinte hangtalanul, nagyon halkan dúdolgatva olvasgatom a címeket, és kezdem kellemesen érezni magam. Több dolgot is keresek, egyrészt egy könyvet a bűbájtan tanuláshoz, másrészt valami kellemes regényt a magam szórakoztatására. Csak a kedvenceimet hozhattam el otthonról, és hiányzott már valami új történet. Egyszer-egyszer megállok, és leemelek egy könyvet a polcról, és kinyitom. A fejemet oldalra billentve olvasok bele, majd kissé a fejemet rázva sóhajtok fel, ha nem találom hasznosnak. Végül két kötet a kezembe kerül, de még mindig érdeklődve nézelődök, túlságosan is szeretem a könyveket. Amikor egy régi könyv kerül a kezembe és por száll fel belőle tüsszögni kezdek, mire inkább becsukom és visszatolom a helyére. Még néhányat tüsszentek, és óvatosan körbepillantok, remélve, hogy senkit sem zavartam meg.


Utoljára módosította:Fehéresi Blanka, 2015. július 23. 16:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Balla Máté
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 23. 16:06 | Link

Blanka


Nem mondanám magam kifejezetten könyvmoly típusnak, de így a vizsgaidőszak vészes közeledtével egyre sűrűbben látogattam a könyvtárat. Mikor először jártam a hatalmas csarnokszerű teremben, valahogy teljesen lenyűgözött, bár igazából még a kastély legapróbb zugáról is hasonlóan vélekedtem. Az egész olyan meseszerű volt, hogy még így, több hónap elteltével sem tudtam igazán megszokni. Eleinte nagyon zavaró volt, hogy olyan keveset tudok a mágusvilágról, de néhány könyv kikölcsönzése után már képes voltam egyfajta magabiztossággal mozogni az ódon kastély falai közt, anélkül, hogy bárki rajtam röhögne. Az első nap volt a leghúzósabb, de aztán még vagy egy hétig így ment. Szerencsére nem én voltam az egyetlen tudatlan sárvérű kölyök a környéken, plusz sosem voltam az a könnyen elbizonytalanítható fajta, ezért hamar letettek a piszkálásomról.
Ennek ellenére még most is kívülállónak érzem magam.
A nap nagy részét a körletemben töltöttem, aztán ebéd után döntöttem úgy, hogy ma a könyvtárban fogok tanulni. Már eleve úgy mentem a nagyterembe, hogy utána ne kelljen visszamennem a toronyba, nem volt hangulatom az edzéshez, ahhoz túl meleg volt. Úgyhogy ebéd után csak átbattyogtam a nagyteremtől nem messze található könyvtárba, lekaptam pár könyvet ami a tanuláshoz szükséges és bevágódtam az előtérben egy fotelba. Lepakoltam magam mellé a könyveket, kényelmesen elhelyezkedtem, ami annyit tesz, hogy egészen lecsúszva, szinte már feküdtem a fotelban és a magam elé tartottam a könyvet. Ez persze nem sokáig volt kényelmes, a karom hamar elzsibbadt a vaskos Bűbájtan kötet tartása közben, így aztán nem sokkal később új helyet kellett magamnak keresnem. Az ablakoknál volt még egy üres asztal - hát persze, hogy tele van a könyvtár, mit is vártam? -, átköltöztettem magam oda, bebújtam a könyvtornyom mögé és komoly tanulmányozásba kezdtem. Persze, öt perc múlva már az ablakon bámultam kifelé, egészen addig, míg valaki erőteljes tüsszögésbe nem kezdett, nem messze tőlem. Az illető felé fordítom a tekintetem, hogy jobban szemügyre vegyem. Ismerős a haja, de nem jut eszembe a neve, hiába is töröm a fejem. Pedig biztos vagyok benne, hogy láttam már valahol. Mivel a kérdés nem hagy nyugodni, előtúrok egy zsepit a táskámból, felpattanok az asztaltól és lassan odalépkedek a lány mellé.
- Óvatosan azzal a könyvvel, még a végén megárt. - Egy apró mosollyal odanyújtom neki a papírzsepit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fehéresi Blanka
INAKTÍV


Blani, Blanki, Blan, Blankus - ahogy tetszik :D
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 144
Írta: 2015. július 23. 16:40 | Link

Máté

Az a fránya porallergia, lehet, hogy megint szednem kellene a gyógyszerem. Még van nálam az utazóládámban valamennyi, és a szüleim is tudnak küldeni, így megspórolok néhány utat a Gyengélkedőre. Nem mintha akkora fáradság lenne, de nem szeretném közkézre adni az allergiám. Bár akkor már inkább ezt, mint a gyerekes félelmemet a sötétben. A nyakamban lógó madár medálhoz érek, az aprócska fém érintése megnyugtató.
Amikor egy hangot és lépések zaját hallom, még egy újabb fél fordulatot teszek és szembenézek valakivel. Kissé elnyílik a szám, ahogy a pillantásomat a felém lépő fiúra szegezem. Figyelmeztetem magamat, és összezárom az ajkaim. Úgy tűnik mégiscsak megzavartam valakit, pedig már reménykedtem, hogy mindenki annyira elmélyedt az új tudás megszerzésében, hogy nem tűnt fel senkinek sem.
- Sajnálom, nem akartalak zavarni a tanulásban - mondom gyorsan, de ez is csak egy tüsszentés közepette sikerül. Méltatlankodva sóhajtok fel, hogy lehetek ennyire szerencsétlen?  Egy pillanatig ránézek, majd elkapva a tekintetem sütöm le a szemeim. Nem akartam senkit sem megzavarni a tanulásban. Újra felé fordítom a tekintetemet, és csak akkor látom meg a felém nyújtott zsebkendőt.
- Köszönöm - szélesedik el a mosolyom, és most már nem fordítom el a fejem. Nincs valami jó arcmemóriám, így nem tudom megmondani, hogy találkoztunk-e már, de valami mintha halványan rémlene. Elfogadom a felajánlott papírzsepit, és kifújom az orrom. Végre már nem birizgálják az orromat az apró szemcsék. A zsebembe gyűröm, majd újra megszólalok. - A portól tüsszögök, - magyarázom, annak ellenére, hogy magam is tudom, hogy ez egyértelmű. - és szerintem már nem érdekel ez a könyv. -  Kissé elnevetem magam, hogy megnyugodjak. Fél kézzel magamhoz szorítom a kezemben tartott könyveket, és kissé zavartan pillantok fel. - Mit tanulsz? - kezdek el csacsogni kissé hadarva, hogy még ez is jelezze, hogy kissé zavarban vagyok. Sokat fejlődtem az utóbbi időben, de még mindig bennem volt egy fajta tartás az új emberektől. Ha már így az ügyetlenkedésemből beszélgetni kezdtünk, ne hagyjuk elúszni az alkalmat. Az egyik új fogadalmam volt, hogy többet fogok ismerkedni és most nem látok jobb lehetőséget ennél. Bár lehet, hogy először azt kellett volna megkérdeznem, hogy ki is ő, mert szerintem már láttam, de abban biztos vagyok, hogy nem beszéltünk még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Balla Máté
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 23. 17:23 | Link

Blanka


- Egészség. Ugyan már, egyébként is kezdett elegem lenni. - Mosolyogva megvonogatom a vállam, ezzel is jelezve, hogy igazán szükségtelen emiatt bocsánatot kérnie. Látszik rajta, hogy zavarba jött, ezért próbálok kedves lenni, ami úgy általában jellemző is rám, ha valamilyen célom van az illetővel, de most kivételesen csak jó a kedvem.
- Nincs mit. - Biccentek egyet, mikor elfogadja a zsepit. Mosolyogva nézem ahogy óvatosan kifújja az orrát, aztán a zsebébe gyömöszöli a zsepit.
Nem veszem le róla a tekintetem, továbbra is arra próbálok rájönni, honnan is olyan ismerős az arca, de hiába állunk szemtől szembe, fogalmam sincs. Ő is elmosolyodik végre, bár ezzel nem igazán tudja leplezni, hogy mennyire megilletődött.
- Na igen, azt mindjárt gondoltam. - A bizonytalan nevetése is erről árulkodik, de mivel eszem ágában sincs kellemetlen helyzetbe hozni, én is együtt nevetek vele.
- Legfőképp bűbájtant tanultam, de bőven lenne még mit átismételnem sötét varázslatok kivédéséből is. - Válaszolom enyhén felsóhajtva. Nem kizárt, hogy ma már többet nem fogok tanulni, mintha egy kissé elment volna a kedvem. Bár lehet, hogy a lány iránti kíváncsiságom is rátesz erre egy lapáttal.
Tekintetemmel óvatosan végigmérem a lányt, aztán megakad a szemem a nyakláncán. Aranyos. Mint az, hogy mennyire zavarban van.
- Szép a medálod. - Jegyzem meg egy halvány félmosollyal, leheletnyit közelebb hajolva hozzá, hogy jobban szemügyre vehessem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fehéresi Blanka
INAKTÍV


Blani, Blanki, Blan, Blankus - ahogy tetszik :D
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 144
Írta: 2015. július 23. 17:49 | Link

Máté

Elnevetem magam. - Akkor jó - mondom kissé kifújva a levegőt, ezek szerint nem zavartam túlzottan. Leengedem a bal kezemet, ahogy kissé nyugodtabb mosollyal pillantok rá. Kedves, határozottan kedves. Látod, Blanka, nem kell ennyit szerencsétlenkedni, nem fogják leharapni a fejed. Lazul a testtartásom, ahogy próbálom kicsit kényelmesebben érezni magam. Ne gondoljon olyan szerencsétlennek.
- Én is bűbájtant akartam ismételni - mondom rápillantva, majd lenézek a kezemben tarott könyvekre. - Sötét varázslatok kivédésével nagyjából tegnap végeztem - teszem hozzá. Nagyon szeretem azt a tárgyat, és szinte többet tanulok abból, mint bármi másból. Ezért gondolják azt, hogy apám szakmája jobban vonz, de ez nem feltétlenül igaz.
Kissé bátrabban kezdem fűrkészni az arcát. Biztos vagyok benne, hogy nem egyszer láttam már, pedig nem sokfelé jártam eddig. Talán levitás és arra felé láttam? Határozottan lehetséges.
- Köszi, egyfajta kabala - mondom, újból megérintve a nyakamban lógó madárkát. Igazán szeretek ezt a medált, és semmi kincsért sem tennék egy lépést sem nélküle. Visszafogtam magam, és nem kezdtem el értelmetlenül, talán kissé idegesítően csacsogni a medál eredetéről. Az angliai utazásról, ahol meglátogattam anya iskoláját, és a mellette lévő piciny falucskában kaptam, ezt az egészen egyszerű, minden különlegességet nélkülöző nyakláncot. Kissé oldalra billentem a fejem, ahogy a fiúra nézek. A homlokomat ráncolva próbálok valami emléket felidézni és egy névhez, vagy legalább egy helyhez kötni az arcát, de nem igazán sikerül. Talán be kellene mutatkoznom? Végül is az leegyszerűsítené a dolgokat. Tényleg illene összeszednem a bátorságomat egy ilyen aprósághoz, de lehet, hogy ez csak valami csökönyös butaság.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Balla Máté
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 23. 19:35 | Link

Blanka


- Nem akarlak ám feltartani - A kezében szorongatott könyvekre pillantok, aztán a vállam fölött vissza, az asztalra, aminél korábban ültem. Senki se volt elég bátor hozzá, hogy megközelítse a könyvhalmazt. - Nekem mára szerintem elég volt, szóval máris csinálok neked ott egy kis helyet, ha gondolod. - Visszafordulok a lányhoz és kedvesen rákacsintok.
- Egy galamb, jól látom? Tényleg szép. - Bátorkodom egész közel hajolni a lányhoz, így pedig már pontosan felismerhetővé válik a bőrön lógó madárka. Persze, nem mondanám, hogy túlságosan érdekel, inkább csak ürügyként használom, hogy egy kis szint vigyek az arcára. Olyan sápadt szegény.
Egészen biztos vagyok benne, hogy láttam már valahol, nem is egyszer. A közös órák még csak hagyján, de ezer százalék, hogy ezen felül még levitás is. Mivel látszik rajta, hogy ő se ismer fel, nagy valószínűséggel eddig még nem beszéltünk, ami azért valljuk be, teljesen érthető. A lány igen visszahúzódó, csendes típus, én pedig főképp az első hetekben megismert haverjaimmal és a kviddicsesekkel lógok. Nem szokásom kifejezetten ismerkedni, de ha már így hozta a sors...
- Máté egyébként. Ha jól sejtem még nem találkoztunk. - Jobb kezemet felé nyújtom, hogy kezet foghassunk. Bár ezt általában a találkozás elején szokás, kétlem, hogy zokon venné. Látszik rajta, hogy gondolkodik valamin már egy ideje, amire főként a homlokán megjelenő ráncokból lehet következtetni, meg egyébként is, mondhatni nyitott könyv a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fehéresi Blanka
INAKTÍV


Blani, Blanki, Blan, Blankus - ahogy tetszik :D
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 144
Írta: 2015. július 23. 19:57 | Link

Máté


- Ugyan, dehogy. Nem tartasz fel - rázom meg a fejem ránézve. - Alapvetően valószínüleg olvasás lett volna a tanulásból, pedig azért igazán nem ártana ismételnem - vonok vállat, beszéd közben a kezemben lévő regényre bökök. Követem a tekintetét és a könyvekkel telepakolt asztalra nézek, ahol feltehetőleg ő ült ezidáig. - Azért feletébb hálás lennék, de nem életbevágó - mondom halvány mosollyal. Kissé elpirulok, amikor közelebb hajol, és pár pillanatra szükségem van, hogy meg tudjak szólalni. - Igen, egy galamb, bár apa mindig azzal viccelődik, hogy sorszerűbb lett volna a szfinxet választani - mondom, ezzel utalva az iskolai házamra. A Levitára, amibe egészen biztos vagyok, hogy ő is tartozik.
- Blanka, Fehéresi Blanka - mutatkozom be én is. Máté. Hát persze! Így már egészen világos a dolog. Hiszen annyiszor láttam, sőt még a pályán is számtalan alkalommal. Talán túl sokszor is ahhoz, hogy eddig ne beszéljünk. végül is így történt. Én nehezen beszélek az új emberekkel, és amint biztonságos volt egyedül használtam a seprűm. Addig ő szinte egészen biztos, hogy a többiekkel szokott repkedni. Mégis így a nevét tudva és visszagondolva már kicsit kitisztultak a dolgok. A legerősebb benyomásom róla a pályán van, ahol talán illet volna már beszélnünk. -  Jól repülsz - ül ki egy vigyor az arcomra, remélve, hogy ezzel a finom utalással az is eszébe jut, hogy tényleg nem kevésszer láttuk egymást, meg az, hogy nem vagyok azért, annyira szerencsétlen, mint aminek tűnök. Őszintén remélem, hogy nem tart szerencsétlennek, zavarna, ha valaki is annak tartana.
Utoljára módosította:Fehéresi Blanka, 2015. július 24. 23:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Balla Máté
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 27. 18:16 | Link

Blanka


- Ugyan, biztos vagyok benne, hogy minden vizsgád simán meglesz. - válaszolom egy kacsintás és mosoly kíséretében, s miután egy kevés arcpírt is kicsikartam belőle, kissé hátrébb húzódom.
Tehát valóban levitás és bár bemutatkozott, a neve alapján még nem igazán tudom hova tenni. Aztán mikor megjegyzi, hogy jól repülök, máris világossá válik a helyzet. Néhány napja kerültem csak be a csapatba és bár a kapitány bemutatott a többieknek, nem mindenkivel beszéltem még azóta.
- Köszi, te is elég ügyes vagy. - Aztán hirtelen beugrik az is, hogy ő az egyik hajtó. Nem is értem, hogy nem jutott ez előbb eszembe. - Mondd csak, vitt rá, hogy ilyen életveszélyes sportot válassz? - Kérdezem egy kissé elmosolyodva. Nem mondanám, hogy kifejezetten sportos alkatú lány, inkább tűnik törékenynek, de úgy érzem, erre hamar rá fog cáfolni majd a pályán.
- Egy perc, csak ezt a párat elrakom. - magyarázom, miközben elindulok a korábban említett asztal irányába. Néhány SVK könyvet, amire még szükségem lesz a vizsgaidőszak során félreteszek a kupacból, majd a maradékokat a kezembe véve visszapillantok Blankára. - Ülj csak le. - fejemmel az asztal felé bökök, aztán a bűbájtan részlege felé veszem az irányt. Néhány perc alatt visszarakom a könyveket a megfelelő polcokra, majd visszasétálok a lányhoz.
- Holnap se fogok unatkozni. - jegyzem meg, lepillantva az asztalon maradt két, igen vaskos SVK könyvre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fehéresi Blanka
INAKTÍV


Blani, Blanki, Blan, Blankus - ahogy tetszik :D
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 144
Írta: 2015. július 27. 18:42 | Link

Máté

Vállat vonva nézek a fiúra, azért nem feltétlenül van így.
- Sosem árt ismételni, de ez azért jól hanzgik - mondom elvigyorodva, miközben visszanézek rá. Végül is csak fel tudok egy kicsikét oldódni. Azért szeretek tanulni, így különösen nem számít, hogy pár órát még erre töltök vagy nem. Különben is nagyon szeretem a könyvtárakat, otthonosan érzem magam erre.
- Köszönöm - mondom, bár az "elég ügyes" jelző annyira nem nyűgözött le, de elhatározom, hogy majd megmutatom neki milyen jó is vagyok. Ha olyan kedvem lesz, lehet, hogy ráveszem, hogy repüljünk egyet, de ez még a jövő zenéje. Igazából a csökönyösségemből telne rá, de bátorságomból nem biztos.
- Kicsi korom óta szeretem, nagyon sokat néztem, és apám is játszott diákkorában, ő is hajtó poszton - mondom könnyű mosollyal. Kissé homlok ráncolva nézek rá, ahogy gondolkozok. Ő azt hiszem terelő, azt a posztot is viszonylag szeretem, de szinte mindent. Vagyis sokkalta inkább imáadom ezt a sportot, mint szeretem. Az ajánlatára, hogy leüjek elmosolyodok, mivel nem nagyon volt üres asztal, ezért roppant módon hálás vagyok érte. Szeretem a kedves embereket. Lekapok még egy könyvet a polcról, azokat a kezembe véve lépkedek közelebb az asztalhoz. A szabad helyre lerakom a könyveket, és mosollyal az arcomon ülök le.
- Én örülnék, ha még Sötét Varázslatok Kivédését kellene tanulnom, az az egyik kedvencem, a gyógynövénytan mellett. Te miket szeretsz? - kezdek el vidámon cseverészni, amikor visszajött.Kinyitok egy könyvet, de aztán meggondolom magam, és érdeklődve nézek a fiúra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. július 29. 23:56 | Link

Martin Romberg

Azt azért nem mondhatnám, hogy minden kétségem egy-kettőre szertefoszlott volna a visszaköltözésünk által, de azért dobott egyet a hangulatomon. Megváltás volt a hűvös kastély a hosszas kényszernyaralás után, pláne így a vizsgák előtt, amikor már jó stréber lévén épp bepánikoltam volna tőle, hogy nem fogok tudni rá felkészülni. Mert ki az, akinek van kedve, energiája, motivációja nekiállni abban a dög melegben tanulni, he? Az eltökéltség nem elég, higgy nekem.
Így nem is olyan meglepő, hogy szinte azonnal meg is rohamoztam a jól ismert, csendes, könyvillatú, totál biztonságot nyújtó könyvtárat. Már azoknak persze, akik ismernek, és láttak az őrület határa felé sodródni. Jó, ez így erős túlzás, csak kezdtem egy kicsit rosszul érezni magam felkészületlenségem miatt.
Egy nagy halom könyvet lebegtetve magam előtt kerülgetem a kupaccal együtt a folyosón elhaladó diákokat, jó vaskos köteteket cipelek, bár még a felén sem rágtam át magam, muszáj kiegészíteni a tudástárat valamivel. Egyelőre a legkevésbé sem hiányzik, hogy az észak magyar időjáráshoz viszonyítva kellőképp fülledt melegbe kimerészkedjek, jobb híján pedig… maradt ez, mint elfoglaltság. És tényleg nyakamon a záróvizsga, szóval tökre érthető, hogy bármerre is megyek, tutira van nálam valamilyen szakkönyv. Bár Lilla nem feltétlenül csattan ki a boldogságtól, amikor elvesztem a beszélgetés fonalát, és magamban már átkokat és bűbájokat sorolok kényszeresen…
A könyvtárban honoló csendhez képest hangos puffanással landol az asztalon a kis csomagom, majd lehuppanok melléjük egy székre, és pakolászok egy sort, mire előkotrok minden szükséges cókmókot. Csak miután már kényelmesen elterpeszkedtem, veszem észre az asztal másik végében, a szemközti oldalon ülő fiút. Majdnem leesek a székről.
- Kicsi a világ! – döbbenek le. – Mint a régi szép időkben, hah? – vigyorodom el végül, de totál lefagytam. Pedig hallottam már a nevét, már azzal kapcsolatban, hogy ide jár, nem is kéne ennyire meglepődnöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. július 30. 00:16 | Link

Várkonyi Arnold


Nehéz megítélnem, hogy egy itteni vizsgaidőszak mit is jelenthet majd számomra. Ha az időpontra gondolok, amely napról napra közelebb kerül hozzám, semleges érzések kerítenek hatalmukba. Egyszerűen nem tudtam még eldönteni, hogy mennyire kell tartanom ettől az egésztől. A kastélyban már hetekkel előtte mást se lehet hallani, mint parázó nyámnyilákat. Ha pedig egy kis magányra vágyna az ember, akkor tessék, minden csendes zugot befoglaltak maguknak a könyvekkel és kávékészlettel körbevackolt stréberek. Ez lesz az első komolyabb megmérettetésem ebben az intézményben, de már egyáltalán nem tartok tőle, hiszen azt tanulom, amit szeretek és érdekel. Nem úgy vagyok, mint évekkel ezelőtt, hogy azon is át kellett vergődnöm - sikeresen persze - amire marhára nem lett szükségem a későbbiekben. Ahogy leszűrtem, a tanári kar sem olyan szigorú, már amelyik része engem tanít. Még egy kicsit lobbizok majd náluk, hogy véletlenül se érjenek meglepetések, aztán szerintem rendben leszek.
Egyetlen egy dologtól tartok, amire a visszaköltözés csak rátesz egy lapáttal. Hogy minden valamirevaló nebuló megrohamozza Tilda néni könyvtárát, elhappolva előlem a jó kis könyveket, amikből kényelmesen készülhetnék a ténylegesen nehéznek mondható vizsgákra. Ezt pedig nagyon nem akarnám. Attól most tekintsünk el, hogy egyébként elég sokat kölcsönzök innen, de könyörgöm, én legalább ki is nyitom azokat a nyavalyás lexikonokat!
Úgy számolva, hogy nem nagyon vehetek ki több könyvet - ha mégis, akkor ahhoz már túl nagy pofa kellene, nekem pedig nem érdekem összeszűrni a levet a könyvtárosunkkal - muszáj voltam becsüccsenni oda. Olyan időpontban akartam menni, amikor még szinte alig voltak benn, és ez azt hiszem nagyjából sikerült is.
Leemeltem pár szükséges művet, hozzá pedig a jegyzeteket is összekészítettem, hogy elmondhassam: igazán precíz diák voltam, odatettem magam, már csak le kellett volna fényképeztetnem magamat valakivel, hogy tanulói szorgalmamat bizonyíthassam. Aztán ez a gondolat eltűnt az éterben, ahogy egy csendes helyiségtől szokatlanul, de hangokat hallottam. Először reakció nélkül olvastam tovább a könyv sorait, mondván, biztosan nem nekem szóltak. Aztán úrrá lett rajtam a kíváncsiság, felpillantottam, és...
- Hö - kerekedtek ki szemeim, és néhány másodpercnyi habozás után, ami nekem felért volna egy órával is, de ráeszméltem, hogy kivel is hozott össze az ég. Tökkelütött kisgyermek módjára pattantam fel a helyemről hogy Arnoldhoz siethessek, és hirtelen azt sem tudtam, hogy a karjaiba ugorjak-e egy ölelésért, vagy csak tisztelettudóan biccentsek neki egyet.
Hasonló energetikával egy szempillantás alatt átcuccoltam mellé, ügyelve arra, hogy ne keveredjünk össze, aztán automatikusan a Herzbergben megszokott németre átváltva kezdtem faggatni.
- Mit keresel te itt? Majdnem infarktust kaptam amikor megláttalak, teljesen megleptél, pedig általában mindenre fel vagyok készülve. Na, mesélj csak...
Igyekeztem a lehető leghalkabban beszélni, hogy senki ne zavarjunk, de még mindig a történtek hatása alatt voltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. július 31. 07:54 | Link

Lazriell

A lány visszakérdez ő meg bólint, miközben jobb kezének mutatóujját a szája elé kapja. Neki azt tanították, hogy könyvtárban nem beszélünk, így nem is mer különösebben megnyikkani, na meg sokkal kellemesebb számára az írásban kommunikálás, de most a hosszas csendben bántja is kissé a fülét a másik hangja.
A levitás lány azonban nem írásra specializálódott, és tovább beszél. Nyeste hallgatja, de közben nem bírja ki, le-lepillant az előtte levő könyvre, amiben tovább lapozgat. A válasz kissé meglepi, ez pedig az arcán is meglátszik. Aztán viszont nemes egyszerűséggel húzza fel, majd engedi le a vállait. Visszafordítja magához a lapot és még mindig tükörírással írva lefirkantja az újabb sort.
"Nem tudtam, hogy van ilyen feladat." - hátha nem lett volna egyértelmű a másiknak a reakciója alapján. Mire azonban végez, már ott is előtte a másik papírja, amire fel vannak sorolva a szorgalmik és egyebek. El is kezdi olvasni és hamar megtalálja az említett feladatot. Rábólint. Látja. Egy pillanatra elgondolkozik, aztán odaírja a lapra még, hogy: "Ezt lehet megcsinálom!"
Annak ellenére, hogy nem ír lassan, a másik megelőzi egy újabb kérdéssel. Fel pillant rá, s mert szóban válaszolni még mindig nincs kedve, még odaírja a korábbi szavak alá, amit mondana.
"Járok! Az a kedvenc tárgyam! Meg a számmisztika! Neked?"
A betűi már nem olyan szépek, mint az elején, látszik írásán, hogy kapkod, de ha valaki olyan sokat beszél - Nyestének sokat, tekintve, hogy könyvtárban vannak -, mint a másik, akkor neki is gyorsabban kell írnia. Tehát végez, majd a másik elé tolja a lapot, aki így három kérdésre is választ kap, illetve beszélhet is tovább, hiszen Nyeste, még ha valamelyest udvariasságból is, szintén kérdez. Türelmesen megvárja, amíg a másik kibogózza az immár kissé összekuszálódott betűit, aztán pedig ha a levitás nem dönt úgy, ő is írni fog akkor visszahúzza a lapot, hogy ha úgy alakul tovább folytathassák ezt a különös írós-beszélgetést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. augusztus 9. 13:42 | Link

Martin Romberg

A nagy zajongás közepette grimaszolva tekintek körbe, kicsit összehúzva magam, már előzetesen tartva attól, hogy mindjárt megjelenik mögöttem a könyvtáros néni – akit nem is tudom, miért nénizek, hisz’ nem lehet sokkal idősebb nálam –, hogy leteremtsen a rendbontásért. Egyetlen pillanat alatt szertefoszlik minden aggodalmam, sőt, szinte el is felejtem, mitől is tartottam annyira az imént, amikor meglátom az ismerős szőkés fürtöket és a szinte fekete szempárt, amint igyekszik a közvetlen közelében történő csendháborítás ellenére is koncentrálni.
Az pedig, hogy kis híján lezakózom a székről, egy cseppet sem túlzás – újabb csikorgás és nyikorgás, amit hallhatunk, erre azonban már érkezik egy ingerült pisszenés a szomszédos asztalnál magányosan tanulni próbáló hölgyeménytől.
Bocsánatot kérni is elfelejtek az inzultus miatt, annyira meglepődöm és pulzusom az egekbe szökik a nagy örömködésben. Ha a viszontlátás nem a könyvtár kellős közepén történik, most minden bizonnyal egy oktávval magasabb hangon és hosszas időre megszégyenítve magam, dobnám el minden férfiúi büszkeségem, és az izgatottságtól sipákolva vetném Martin nyakába magam. És ha az alapvető problémától eltekintünk, már csak a magasságom és velejáró kilóim miatt sem feltétlenül lenne ilyesmire vetemednem. Talán így jártunk mindketten a lehető legjobban – köszi sors, de tényleg!
Szóval, félretéve a „mi lett volna, ha” részt: igyekeztem visszafogni magam, és a székről felpattanva nem fellökni azt, mindemellett pedig nem kiadni semmiféle hangot izgatottságomban. Martin habozása láttán képtelen vagyok tovább tartani a bárgyú-döbbent arckifejezést; elvigyorodom és egy talán némileg gerincropogtató ölelésben részesítem a srácot.
- Merlinre, jó újra látni, Martin! – közlöm, miután letelepszünk egymás mellé. Aha, asszem a naaagy tanulási terveknek annyi. – Hogy én mit keresek itt? Nem rémlik, hogy láttalak volna Madagaszkáron, mikor iratkoztál be? – németül is körülbelül akkoriban beszélhettem utoljára, amikor végeztem a Herzbergben és utoljára láttam a fiút. Ah, az öcsém lehetne!
- Tudod, gondolkodtam az aurorképzésben… erről még talán beszéltünk is anno. Jó ég, milyen rég volt már! A gyökereim pedig ehhez a kis országhoz kötnek, a suliról pedig csak jót hallottam, így adott volt a dolog. Ha minden jól megy, idén végzek – magamhoz képest rövidre veszem a mesélést, kizárólag azért, mert sokkal jobban érdekel az, hogy Romberg mi a frászt keres itt. – És te? Milyen szak, és hogyhogy itt és miért nem tudtam én erről hamarabb?
Utoljára módosította:Várkonyi Arnold, 2015. augusztus 9. 13:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 12. 22:36 | Link

Nyeste

Mondhatom, eléggé meglepődtem, amikor a lány csendre intett. Mármint... Egészen eddig én csináltam ugyanezt anya könyvtárában. Tudom, hogyan kell viselkedni egy ilyen helyen. Nem mintha most olyan hangosan beszéltem volna, de a másik fél kommunikációs módszeréhez képest hangosnak tűnhettem.
 Tovább olvasva a kis mondatokat, mosolyogva bólintok, bátorítva őt is, hogy csinálja meg a szorgalmit, ha kedvet kapott hozzá. Bár még nem tudom mennyire helyes egy másik ház diákját buzdítani arra, hogy pontokat szerezzen. Ami azt illeti nem sok diákkal beszélgettem még, sőt. Azt hiszem ez a lány az első, aki nem az én házamból való és hajlandó voltam szóba elegyedni vele. És valószínű meg sem szólítottam volna, ha nem taknyolok el a ceruzája miatt, vagy nem viszi el a könyvet.
 Olvasom az újabb mondatokat. Kedvenc tantárgy? Féltem, hogy beszélgetőtársam kényelmetlenül fogja érezni magát, ha továbbra is hangosan beszélek, így hát előhalásztam a táskámból a saját ceruzámat és ráfirkantottam a választ a papírra.
"A művészetek nekem is." A számba veszem a ceruza végét és még gyorsan megtoldom pár szóval "...a gemmológia is érdekesnek tűnik". Újabb ceruzarágás, újabb kiegészítés: "...a repüléstant is...". Megráztam a fejemet és nagy betűkkel, leírtam lényegében azt, amivel elintézhettem volna az egész kérdést. "SZINTE AZ ÖSSZES" Kissé sajnálkozva fordítottam vissza felé a papírdarabot a zavaros válasz miatt. Számmal egy 'bocsi'-t artikuláltam és vártam, hogy vajon van-e kedve írogatni vagy inkább belemerülne a könyvbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. augusztus 13. 00:17 | Link

Várkonyi Arnold


Olyan ölelésben részesültem, ami felért volna egy luxuskategóriás masszással. Éreztem, hogy minden izmom megfeszül Arnold erős karjai hatására, aztán már csak a csontjaim próbáltak egy darabban tartani. Nem vagyok egy izmos alkat, de ezt az erőt senki se bírta volna túl sokáig tűrni. De tegyük félre a teóriákat, ő itt a volt iskolatársam! És talán még több is volt, hiszen sok évig szívtuk mi együtt a hegyi levegőt, ahol nemcsak közeli baráttá, hanem már-már testvérpótló alakká avanzsált a szememben. Sose mondtam meg neki, mert a végén még félreértett volna. Csak az imént döbbentem rá, hogy mennyire hiányzott. Valaki, akivel közös múltunk van. Ez hihetetlen... És eddig teljesen megfeledkeztem róla, pedig igazán utánanézhettem volna a diákoknak, csak vagy időm vagy lelkierőm nem volt rá. Lefoglalt ez a sok sz*r, ami az iskolaváltást meg a beilleszkedést jelenti éppenséggel, és persze leutaztunk Madagaszkárra is, szóval lassan már egy töknek éreztem a helyét a fejemben agy helyett. De vége, és ez a régi barátom felbukkanásából is látszik.
- Pedig nem késlekedtem túl sokat, leszámítva a nyelvtökéletesítésre fordított időt. Magam sem tudom, de még a sziget előtt, szóval minden esély meglett volna arra, hogy összetalálkozzunk - próbáltam suttogni, de az izgatottságtól némely szavak a rekedtes, normál hangmagasságukban érhették Arnold fülét. Székemmel közelebb húzódva ezt a szintet is igyekeztem lejjebb tolni, de feltehetőleg a német motyogás nem lesz annyira irritáló a könyvtár népe szemében.
Sok feladat várt előttem, többek között a régmúltban történt beszélgetéseink felelevenítése. Talán neki se megy olyan könnyen, hiszen azóta eltelt már elég sok minden, teli zavaros és élménydús periódusokkal. Mindezek ellenére nagyjából rémlett, hogy miben gondolkodott, csak az nem hogy az a csevej már ilyen rég zajlott. Kissé kiguvadt szemekkel realizáltam ennek tényét.
- Idén végzel?! Le a kalappal. Hogy bírtad? Én csak most kezdem ugye, de eléggé motivált vagyok - ezzel át is tértem saját magamra - Régészkedem, meg mindenféle ereklyéket tanulok felkutatni. Aztán főleg a szüleim nyomására szerintem még folytatom a tanulmányaimat, de ez már egy másik történet. Most csak élvezem az otthontól való távollétet, aztán majd lesz valami. Egyébként az aurorképzés itt hogyan is működik? Tudtommal még nem leszel teljesen az, de lehet félrebeszélek. Mindegy, annyira jó hogy itt vagy, most a vizsgákon kívül majd csak ez fog járni a fejemben - vigyorodtam el.
Sok kérdésem lehetett volna még, de nem terveztem egyszerre letámadni vele. Meg persze ő is feltehet majd, aztán csak szépen sorjában fog haladni ez a beszélgetés.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2015. augusztus 16. 13:39 | Link

Tildus néni

Madagaszkár... nem ma volt. Ezt én valahol mélyen tudom, sőt tudtam három hete is, amikor rábukkantam egy könyvre, amit még az elutazás előtt kölcsönöztem ki, azzal, hogy amint kiolvasom, vissza is viszem, vagy ha nem, akkor tutira hosszabbítok. Nos, nem olvastam ki, nem hosszabbítottam, és mint ahogy idegességtől rángó arcomon látszik, vissza se vittem.
Most azonban, nem tűr halasztást a dolog. De mielőtt megejtem, lesétálok a faluba, hogy vegyek egy bon-bont a kékek házvezetőjének, aki biztos értékeli, hogy ennyi ideig ültem egy könyvön, ami nem mellékesen várólistás, és a holnapi vizsgához kell. Hát öhm. Jó, nem igazán számoltam ésszerűen, ami azt illeti.
Az édességboltban aztán jól elköltöttem a jövőheti zsebpénzemet, és ezen szomorkodva felfelé jövet megettem mindent, amit lent vettem. Alapjáraton is pörgök, nem hogy még amikor cukorhoz jutok. Például a tejeskávét nem ihatom cukorral. Tiszta szívás amúgy, amikor fáradtan, és csukott szemmel elrontod az arányokat, és emiatt igen keserű íze lesz a reggelednek.
Felérve a könyvtár elé, végignézek azon, ami mégis eljutott ide. Egy kicsit viseltessé vált könyv, és egy katica alakú csoki. Bevallom, hosszú pillanatokat töltök a vággyal, hogy a katica is a gyomromba kössön ki, ám végül mégiscsak tettem egy olyan nagyszerű lépést, hogy benyitottam a könyvtárba, mielőtt még megenném.
- Csókolom!
Lazának és nagypofájúnak tűnök, mint mindig, és ez egyáltalán nem probléma. Halál nyugodtan sétálok a néni felé, belül meg a cukor dolgoztatja a szívem. Még a végén kiderül, hogy én is pókember vagyok, és a falon körbefutva érek el majd az előttem lévő célig.
- Ezt hoztam vissza.
Csúsztatom át a könyvet, rajta a katica csokival, remélve, hogy ez elég lesz hozzá, hogy úgy tegyünk, mintha nem is késtem volna egy hónapot vele. Nem is, csak huszonkilenc napot. Mi az? Semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2015. augusztus 16. 14:18 | Link

Karina


Koránt sem olyan állandósággal, mint korábban, de újabban sikerült egészen sok időt eltöltenem a könyvtárban. Nem voltam boldogtalan, de hiányzott, hogy egész napokat töltsek el a polcokon roskadozó tudáshalmok mellett, így arra számítottam, hogy most majd le sem lehet lőni engem, pörögni-sürögni-forogni fogok a kötetek között, háromszor is rendet csinálok, takarítok, és minden betévedő diákot körül ugrálok, hogyan és mit segíthetek neki.
De nem így történt, furcsán nyomottnak éreztem magam, és gyengének, mintha nem aludtam volna napok óta. Csak leültem az asztalom mögé, és a papírmunkát húztam magamhoz. Volt abból is elég, felhalmozódott, miután a kényszernyaralás után hirtelen mindenki pánikszerűen rohamozta meg a könyvtárat a náluk maradt könyvekkel.
Monoton körmöltem, szinte oda sem figyelve, csak akkor kaptam észbe, hogy már két tucat papírral végeztem, mikor elfelejtettem megmártani a pennát a tintában, és az karcolni kezdte a papírt. Az üveg felé nyúltam, és keményen nekiütöttem kezem, mire az természetesen felborult, elárasztva fekete lével az asztalt. Kis híján az éppen lepakolt könyvet is elérte, amint egy nagyobbacska katica ült.
Egy pillanatig csak pislogtam, aztán hirtelen eszembe ötlött, hogy bizony kiöntöttem a tintát, ezért kapkodva, és ügyetlenül a kezembe vettem a pálcám és eltüntettem a folydogáló veszélyt.
- Ne haragudj.. szia! - emeltem fel a tekintetem a lányra, mert bizony a könyvvel a visszahozója is érkezett. - Egy kicsit ügyetlen vagyok ma.
A kötetért nyúltam, ami bizonyára nehezebb volt, mint számítottam, mert alaposan megremegett a kezemben, és a rajta ülő katica is lepottyant róla.
- Hoppá.. ó! Ez már jó régen esedékes - nyitottam fel a kötetet, aztán a tekintetem megint megakadt szegény katicán. Jó nagy volt katicához képest.
- Ezt nekem..? - kérdeztem bizonytalanul. Aztán megint a könyvbe pillantottam, és elmosolyodtam. - Nyugi, nem kell édességgel lekenyerezned, diákokat nem eszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Jonathan Ramsay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 34
Írta: 2015. augusztus 18. 18:52 | Link

Állia

Nyakunkon a vizsga, a szülinapom, és a nyári szünet. Persze számomra most csak az egyikre kell nagyon koncentrálni, és az természetesen a vizsga. Tegnap ha aludtam egy-két órácskát, de a többit biztos tanulással töltöttem. Ma is tanulás volt betervezve, így délután egykor elindultam a könyvtárba, ahol nyugodtan magolhatok. Pár perc sem telt el, máris körülbástyáztam magam könyvekkel. Minden apróságot feljegyzeteltem magamnak, hátha azokat is kérdezik. Minden évszámot kiírtam, bár egyszer összecseréltem kettőt, de végül az is ki lett javítva. Lassan, miután minden nevet átmásoltam a jegyzetfüzetembe, nem volt mit tanulni. Persze a tanulnivaló sosem fogy el, de minden teendőmet, amit ma meg kellet csinálnom, elvégeztem. Végül mégiscsak sikerült találnom magamnak elfoglaltságot, és miután elpakoltam a már szükségtelen könyveket, összeírtam azokat a könyveket, amiket még érdemes lett volna elolvasni. Végül újabb beszerzőkörútra indultam, és újabb kupac könyvet tettem le az asztalhoz. Mikor azok is megvoltak, jött a következő kupac. Azaz jött volna, de a harmadik felírt könyvet nem találtam sehol, pedig már vagy a fél könyvtárat átnéztem, ami nem kis dolog. És csak, hogy még irritálóbb legyen a sikertelenség, Tilda nénit, vagy egy könyvtárossegédet sem találtam. Azaz... Szinte biztos voltam benne, hogy Tilda néni a könyvtárosi helyén van, de a kis "kuckóm", meg persze én is, elég messze voltunk tőle, hiszen a könyvtár cseppet sem volt rövid idő alatt bejárható. Újra nekiveselkedtem, hátha megtudnám egyedül is találni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 18. 21:23 | Link

Jonathan Ramsay
Ruha

Hogy én mennyire utálom a vizsga időszakot. Az év ezen része olyan, mint ha fél évet zsúfolnának néhány hétbe. Mivel ilyen kor folyamatosan készülni és nincs idő pihenni, de még igazán aludni sem.
Most is a remek idő ellenére a könyvtárban gubbasztok. Ez a hely a kedvenceim egyik általában, viszont ilyenkor nagyon nem szeretek itt lenni. Túl sok ember próbálja itt behozni azt amit az év többi részében nem tanult meg, ez pedig szörnyen zavaró annak aki békében szeret tanulni.
Ezért is jöttem a könyvtár hátsó részébe, mivel ide kevesen jönnek. Pechemre ma egy srác felfedező útra indult a sorok között és ezzel ellehetetlenítette a nyugodt tanulást. Az első alkalommal nem is törődtem vele amikor elment mellettem, csak a másodszorra figyeltem fel rá. Előbb viszont már negyedjére sétált el mellettem. Ami már elég bosszantó, de egyenlőre még nem tettem szóvá neki. Biztos csak eltéved a szerencsétlen, nyugtattam magam.
Ám amikor ötödjére halad el mellettem nem bírtam tovább.
-Eltévedtél vagy csak bosszantani akarod azokat akik tanulni akarnak?
A hangomból kihallatszik a bosszúság és a jeges tekintem is hasonlóról árulkodik. Már nagyon elegem van abból, hogy itt sétálgat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. augusztus 24. 16:29 | Link

Állia Szipenni, akinek a bocsánatáért esedezem feledékenységemért

Alig hoppanáltam vissza a birtok határába, máris rohanásba kezdtem. Mert vizsgaidőszak! Nekem meg hatalmas a lemaradásom gyógynövénytanból, mármint tényleg baromi nagy - Felagund professzor úgy fog megbuktatni, hogy a feladatlapomra mínusz két pontot ír majd, mert még a nevemet is elfelejtem majd ráírni nagy izgalmamban, ha most nem kezdek el tanulni.
Futólépésben sem csúszott ki alólam a lábam, aminek felettébb örültem egyébként, mert hát végre megtanultam normálisan felragasztani - azt hiszem, ez az egyetlen jellemfejlődési pontom az elmúlt egy tanévre visszatekintve, ami azért elég siralmas, na mindegy.
A könyvtár előtt megálltam egy kicsit (majdnem továbbszaladtam, ezért), és megpróbáltam lenyugodni, hogy ne úgy lépjek be, mint valami kiskölyök - lesimítottam a kócos hajam (semmit sem ért), s mégis kissé csapzottan léptem be a könyvek közé.
Tilda néninek köszöntem is, aztán gyors útbaigazítást kértem tőle, hogy hol találok sok-sok gyógynövényes könyvet - ő megmutatta a polcot, én pedig egy hálás mosollyal köszöntem meg neki, majd hatalmasra nyílt szemeimet a könyvekre szegeztem. Ez rengeteg, tudatosult bennem a szörnyű tény.
Végül aztán alaposan megrakodtam magam, és elindultam az egyik asztal felé, de a kezemben imbolygott a két könyvkupac. Nem tudom amúgy, mit gondoltam, mert ennyit életemben nem olvastam még egyszerre, már amennyi könyv a kezemben volt, de azért naivan lepakoltam őket az egyik asztalra, közben pedig szurkoltam, hogy a környezetemben ülő diáktársaim ne szúrják ki, hogy következő este én fogok énekelni a cirkuszi előadáson, amire talán elmegy valamelyikük.
Kinyitottam magam előtt az egyik könyvet, ami annyira nagyon vastagnak tűnt, és elkezdtem olvasni a sorokat, miközben aprólékosan jegyzeteltem. Meg fogok bukni. Jaj, meg fogok bukni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 28. 11:24 | Link

Sébastien BatailleNem igazán értem mi baja volt a kezdésemmel.....
Ruha

Fél órányi olvasás után úgy döntök, hogy ideje mást tanulnom. Felállok vissza rakom a helyére a könyvet, aztán elindulok egy találomra választott soron. Mivel így egyszerűbb eldönteni, hogy min unatkozzak a következő fél esetleg egész órában.
A sor elején vettek egy gyors pillantást a kiírásra. Gyógynövények, na az még egész tűrhető. Ezek közül elég lesz egy-két könyvet átolvasnom, aztán mehetek és azt csinálhatok amit akarok.
Már épp kezdenék örülni, hogy ilyen könnyen meg úszom, de nem. A nekem kellő könyvek közül egy sincs most itt. Valaki vagy valakik elvitték az összeset.
Sóhajtok, hát ez mesés. Találomra leveszek egy könyvet és elindulok az olvasó rész felé. Ott talán kellemesebb lesz a tanulás....
Meglepő módon az egyik asztalnál felfedezem a gyógynövényes könyveket, mellettük pedig egy srácot aki kétségbeesetten jegyzetel. Egy pillanatra megtorpanok, hogy mérlegeljem a helyzetet, aztán az egyik közeli asztalra lerakom a kezemben lévő könyvet és oda sétálok hozzá. Mivel hátulról jöttem ő nem láthat, ezért amikor mögé érek finoman megérintem a vállát. Aztán mosolyogva megérdeklődöm, hogy oda-e adna egy-két nekem kellő könyvet.
-Szia. Nem akarlak zavarni, de szeretnék elkérni néhány könyvet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. augusztus 31. 10:58 | Link

Állia Szipenni

Nagyban jegyzeteltem, mert hát az mégsem járja, hogy ne tudjak semmit a gyógynövényekről, amikor gyógyító szakon vagyok, meg ilyenek. Hajj. Sóhajtottam egyet, és kinyitottam egy másik könyvet, amiben a nekem kellő anyagrész másik fele volt fellelhető, mint ahogy ez kiderült. Onnan is elkezdtem kiírogatni dolgokat, totális parában, hogy jaj, meg fogok bukni. Az nagyon nem volna jó.
Aztán hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon, aminek következtében pergamenemet átszelte egy nagy tintafolt, akkora hévvel fordultam meg. Megijedtem úgy hirtelen.
Egy lányt láttam magam mögött, és már éppen megint megijedtem volna, hogy esetleg valaki megint felismert - hát a fene vigye már el! -, de aztán kiderült, hogy csak pár könyv érdekli azok közül, amik halmokban feküdtek előttem. Ó, így már más a helyzet.
- Ó, persze, nyugodtan! Vidd, ami kell. - mosolyogtam rá, de azért szurkoltam, hogy legalább a kinyitott könyveket hagyja már meg, ugyanis az mindenképpen kellene a jegyzeteléshez, amit kinyitottam, igen.
- Bocsi, hogy elvittem mind a polcról. - szabadkoztam, amint rájöttem, hogy elég mohó voltam, és végignéztem a kupacokon. - Csak eddig nem volt nagyon időm a gyógynövénytannal foglalkozni, és most kéne bepótolnom ezt a rengeteg mindent.
Hát igen, a tanulás nem bizonyult számomra olyan fontosnak ebben az évben, mint a cirkusz. Pedig azért elég sokba kerül itt a tandíj, foglalkoznom kellett volna vele, meg különben is, azért csinálom, hogy a cirkusznak jó legyen, és ne kelljen új embert alkalmazni majd gyógyítónak, hanem elég legyen csak engem. De persze, ez kihullott a fejemből a sok próba és előadás közepette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2015. szeptember 2. 12:52 | Link

A könyvek úrnője

- Hát igen, sajnos nem nagyon vagyok képbe ezekkel a dátumokkal.
Azt azért mégsem mondhatom, hogy ránéztem a dátumra, tudtam, hogy lejárt, majd félretettem még három hétre. Utálom, ha valami nincs bent, mert más használja, és már vissza kellett volna vinnie, és lám, most én vagyok az, aki megszívatta itt a jónépet, és én vagyok az, aki utálnak, mert trehány. Teljesen jogos. Sajnos a szüleimnek nem sikerült olyan gyereket alkotniuk, akinek amerikai hercegnős rend van a szobájában. Az enyém inkább háborús övezet, még én is annak látom. Csoda, hogy ez a könyv egyáltalán megkerült, főleg, miután Madagaszkárt is meglátta.
-  Hát…
A buksimat vakarva nézem a katicát, ami nagyon aranyos, de még annál is finomabb. Valljuk be, megfordult a fejemben a gondolat, hogy akkor kibontom, és megeszem, de az már tényleg túl nagy bunkóság lenne. Szegény anyám azért igyekezett megnevelni, csak valahogy nagyon nagy lett a pocakom igénye is, gyakorlatilag bármiből bármennyit meg tudok enni. Ha sokat eszem, akkor viccesen felpuffad a pocim, és olyan leszek, mintha babát várnék. Nem egy tanárom botránkozott meg ezen az elmúlt három évben. És igen, volt, amikor még rá is játszottam. Például amikor egy büdös és ocsmány bájitalt készítettünk, ami állítólag szépít. Nekem szépülni nincs kedvem, nem akarom én elkötelezni magam, így hát szépen rosszullétet imitálva az óra felénél kirohantam.
- Igazából eloszthatja azok között, akik várnak erre a könyvre, de van egy olyan érzésem, hogy többen vannak, mint amennyien egyszerre rá tudnak nézni a csokira. Viszont szerintem, ha most nem is kéri, tegye el ínséges időkre. Csodát tud tenni, amikor az ember véletlenül rábukkan.
Nagyon igyekszem, nem is csoda, hiszen szeretek olvasni, még ha nem is úgy nézek ki, és szeretem, ha mindig van a kezemnél valami kis könnyed élvezet.
- Érkezett valami új krimis Madagaszkár óta?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. szeptember 10. 12:26 | Link

Izabella


A bájitaltan vizsga után úgy rebbentek szét a diákok, mint a faágon üldögélő kókadt verebek ágyúdörrenés hallatán. Noel a szőke lány után állt fel asztalától, s dolgozatát egy megkönnyebbült sóhajjal dobta a tanár úr előtt egyre csak gyűlő halom tetejére. Úgy néz ki, az idei év is teljesítve, és bár nem ez volt az utolsó megpróbáltatása, az elemi mágia záró vizsgájától koránt sem fél úgy, mint félt Felagund borzadályától. De ugyan, mégis ki gondolta volna, hogy ilyen simán eljut az ötödév rettegett küszöbe elé?
Sára miatt soha nem kellett aggódni, és legkisebb húga is szorgalmasnak bizonyul, azonban Nelli és ő már nem tartoznak a jó tanulók népes táborába. Kettejük közül is ő a könnyebb eset; így vagy úgy, de ezidáig minden évet teljesített, és ugyan volt, hogy éppen csak átcsusszant egy-egy tárgyból, de olyan is volt szép számmal, amit kiválóra írt meg. Húga, Nelli viszont hol megbukik, hol nem, nagy ívben tesz mindenre, nem hallgat senkire és ami a legszörnyűbb, édesapjuk négy gyermeke közül még így is a lányt tartja a legtöbbre.
Noel a néhány méterre előtte haladó levitást követi, közben pár másik lányt hallgat, akik szerint Felagund maga az ördög és Merlinre esküsznek, hogy ha nem buknak meg, olyat tesznek lent a faluban, amit aztán egész életükben bánni fognak.
- Hajrá! - vigyorog rájuk a rellonos, majd Izabella után ő is befordul a könyvtárhoz vezető szűk folyosóra. Már lassan öt esztendeje jár a tanoda hideg kőfalai között, lakik a sárkányok dohos pincéjében, és amit csak megélhet egy fiatal, hamarosan férfikorba lépő kamasz, ő azt mind itt élte meg. Elmélázva bámulja az előtte sétáló leányzót, majd gyorsít léptein, és a nyíló ajtót jobbjával elkapva, úriemberhez méltón kitárja előtte, hogy amint az betér a könyvek országába, ő maga is úgy tehessen.
- Hogy ment? - kérdezi tőle a helyiséghez illő visszafogott hangon, és követi, akármerre is megy. - Remélem nem buksz meg. Túl sok meló lenne új üsttárs után nézni.
Hogy Izabella megbukna? Vicc. Pontosan tudja, hogy a levitás közelében sincs a troll elbíráláshoz, mégis hecceli, csak úgy, megszokásból. Aztán lemosolyog rá, és lelógó hajához érve birizgálni kezd néhány világos fürtöt.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2015. szeptember 10. 14:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. szeptember 10. 19:31 | Link

Noel

Végül az utolsó pont is felkerült a mindent eldöntő pergamen aljára, ezek után pedig lélekszakadva menekültem kifelé a többiekkel együtt, pontosan úgy, mintha minimum az életem lett volna a tét. Legközelebb már csak a biztonságot nyújtó folyosón álltam meg és falnak vetett háttal vártam, míg a megfelelő személy is kilép az ajtón. Nem szóltam hozzá és ő sem hozzám, a szememből viszont nagyon sok mindent kiolvashatott rövid időn belül; megkönnyebbülés, aggódás, düh, szomorúság. Rengeteget készültem erre a vizsgára, mégis úgy éreztem, valamit elrontottam. Pontosan nem tudtam volna megmondani melyik feladat kapcsán éreztem ezt, habár előbb vagy utóbb úgyis minden kiderül. Addig is el kellett valahova menekülnöm, a könyvtár pedig hamarosan elcsendesedik majd, nekem pedig pont erre lesz szükségem.
Hangtalanul, magam elé meredve lépdeltem végig a folyosókon, le a lépcsőkön és el az izgatottan beszélgető diákok mellett. Amennyire csak tudtam, összehúztam magam minél kisebb feltűnést keltve. Alapból sem voltam oda a tömegért, hát még ilyen idegállapotban. Miután befordultam a már jól ismert szűk folyosóra, és ahogy megpillantottam az ajtót, a belülről mardosó idegesség is megszűnt egy pillanatra. Az eddig csendben engem követő aztán a következő pillanatban már a gálánsan ajtót nyitó Noel látványán meg sem lepődtem, ahogy a könyvtárban lézengő pár diákon sem. Belépve biccentettem Tildának és megnyújtott léptekkel a lehető legtávolabbi könyvespolc felé igyekeztem. Ott garantáltan nem zavarhat majd senki.
- Rosszul ment. Elrontottam - sóhajtva dőltem neki a falnak Noel arcát fürkészve. - Megbukni viszont nem fogok, nyugi. Vagy hát remélem. A második kérdéshez azt hiszem teljesen mást írtam, mint kellett volna.
Kezdtem egyre gyorsabban elfelejteni, hova milyen választ írtam, ez pedig csak növelte a bennem lappangó kétségbeesést. Ujjaimat a felkarjaimra fontam, körmeim a bőrömbe mélyesztettem és kapaszkodtam az utolsó dologba, ami ennek kapcsán maradt még nekem: Noel. Szomorúságtól csillogó szemeimmel a rellonosét kerestem, és vártam, reménykedtem, hogy megnyugtasson, nem csináltam semmi butaságot és nem kell hátralévő életem ezen dolgozaton való merengéssel töltenem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. szeptember 10. 20:01 | Link

Izabella


Fél vállát a falnak veti, baljával továbbra is a lány szőke tincseivel babrál. Rezzenéstelen, fakó arccal néz le rá, de zöld szemeiben önkéntelenül is megcsillan a másik iránt érzett enyhe aggodalom. A levitás üsttárs nincs jó passzban, látszik rajta, hogy megviselte Felagund remekbe szabott, ámbár tagadhatatlanul gyötrelmes vizsgája.
- Ha Ön lenne az új elnöke a Bájitalfőzők Szakszervezetének, milyen szabályokat állítana fel? - ismétli a vizsgalap második kérdését, amire úgy hiszi, a lehető legjobb válasszal szolgált: védelmi funkciók, korszerű biztonsági szabályok bevezetése és egyéb rövid gondolatok kerültek a pergamenre, melyeket alább szépen ki is fejtett, csak hogy nyomatékosítsa véleményét. - Nyugi. Ez egy véleménykifejtő kérdés volt, a lehető legkevesebb pontot éri.
Kutakodó tekintetével figyeli Izabella vonásait, annak haját fogdosó keze közben teste mellé esik.
- Hogy mentek a mérgek? - teszi fel következő kérdését nyugodt, halk hangján. Míg a válaszra vár, elpillant a helyiség polcai felé, és az egyik faszekrény láttán eszébe jut, hogy annak idején milyen szépen megsirattatta kedvenc levitását. Az emlékképre halványan elmosolyodik, aztán visszafordul a lányhoz, és mivel együttérzését máshogy képtelen kimutatni, nagyot sóhajt. - Ha elhasalsz, felgyújtom neked a termet. Vagy az erdőt. Vagy amit akarsz.
Beszéd közben Izabella ajkait nézi, hátha azok szavai hatására mosolyra húzódnak, és egy pillanatra elfeledkezik a bájitaltan vizsga szörnyűségeiről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. szeptember 10. 20:50 | Link

Noel

Megremegtek a pilláim Noel és a hajammal babráló ujjai láttán. Egy kicsit zavart, hogy ennyire közel állt hozzám és úgy tűnt semmi esetre sem akar mondjuk egy pár lépést hátrálni, csak hogy nekem ne legyen kényelmetlen a kialakult helyzet. Noel persze eljátszott a hajammal, közben pedig olyan pontosan idézte vissza a vizsgalap második kérdését, mintha csak simán felolvasta volna. Ez természetesen még jobban lesokkolt.
- Nem tudom normálisan kifejteni a véleményem, írásban meg főleg nem - csóváltam a fejem továbbra is a mellettem álló arcát figyelve. - Az érvelésről meg ne is beszéljünk.
Kész, vége, én már elkönyveltem magamban a rossz jegyet, ezen már csak az tud segíteni, ha Felagund éppen remek hangulatban lesz pont az én dolgozatom javítása közben. Talán ha kedvel is, akkor megadja a pontot a bizonyára borzalmas véleménykifejtésemre, már ha az került a pergamenre és nem valamelyik bájital receptje meg elkészítési folyamata.
- Azokat tudtam. A véleményezésen kívül mindegyik jó lesz, de az... - idegesen elkaptam a tekintetem a rellonos arcáról és a fal mentén lecsúsztam a földre, hogy ülve folytassam a merengést. Viszont nem csalódtam. Noel, ha nem is sikerült neki teljesen, azért próbálkozott a kedélyállapotom javításával, amit persze a látszat ellenére is nagyon értékeltem.
- Neeem kell - utasítottam el kuncogva az ajánlatát, csillogó zöld szemeim visszaemelve az arcára. - De azért köszönöm.
Egy pillanatra elbizonytalanodtam a vizsgát illetően, Noel higgadtságától pedig még jobban kétkedni kezdtem, erre pedig, akármennyire is okosnak tartottam magam, segítség nélkül soha az életben nem jöttem volna rá, így hát amint újra felém fordult, oldalra biccentettem a fejem.
- De azért ugye nem írtál nálam jobbat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. szeptember 10. 22:12 | Link

Izabella


A lány zavart tekintete láttán elengedi szőkés fürtjeit, s megjegyzés nélkül hagyja, hogy balja újfent vékony teste mellett lóghasson a semmibe. Maga sem tudja, miért nyúlt Izabella haja után; talán mert ilyenformában is megakarta nyugtatni őt, vagy talán egész egyszerűen csak kíváncsi volt arra, puha-e. Még soha nem tett ilyet, egyszer sem ért a lányhoz, és minden valószínűség szerint ezután sem fog soha többé. A mozdulat mégis egyszerű, számára otthonos, mely nem kelt benne ellenérzetet, se nem készteti kínos csendre vagy figyelemterelő köhintésekre.
- Gyakorolni kell. Nehogy már egy levitásnak kelljen elmagyaráznom mit tesz valakivel a rengeteg gyakorlás. Beszélj, érvelj, vitatkozz - mondja, fejét oldalra, a falnak billentve. Hangja és testbeszéde is nyugodtságot áraszt, szavai könnyedén, és ami különösen ritka, színtiszta jóindulattal hagyják el száját. - Egy idő után menni fog.
A földre csúszó üsttárs után pillant, aztán őzbőr cipője orrával, amolyan hé, ne búsulj már mozdulattal megböki combját. Szája halvány, aprócska mosolyra nyúlik, végül a kuncogó hangra ő is elneveti magát.
- Ja, el is felejtettem, hogy prefektus vagy. Én, mint daliás lovag felgyújtanám érted a bájitaltan termet, te meg köszönet helyett kényed-kedved szerint megbüntetnél, mi? - arcán kedélyes mosollyal beszél, lelki szemei előtt lejátszódik az egész tüzes-büntetős jelenet. Cö-cö-cö. Fejcsóválva ereszkedik évfolyamtársa mellé, kinyújtott karjait felhúzott térdein pihenteti.
- Micsoda szerencsétlen nap lenne, ha Ombozi Noel jobb vizsgát tenne bájitaltanból, mint Nemes Izabella! Pedig... - pimasz hangú szavait félbehagyva fordul a lány felé, vonásai játékosak, szemei csillognak. - Előfordulhat. De ha így is lesz, ígérem, senkinek sem árulom el. Amúgy is, ha rólam van szó, a kutyát nem érdekelik a jegyeim.
Utolsó gondolatát már valamivel csalódottabban jegyzi meg. Maga elé beszél, egy előttük álló, elhagyatott asztal rozoga lábát nézi. Lassan pislog, ujjai olykor-olykor megrándulnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet