37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 52 53 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 14. 22:50 | Link
Sárika <3

Nővére vajon tényleg tanult volna, azért lepődött meg annyira a mellé lerogyó öccsén? Nem túl hihető. Talán még kínosnak is érzi, hogy Noel rajtakapja a szorgalom tettetésén, de fátylat rá, néha még Omboziéknak is be kell térniük a könyvtárba egy-egy könyvért. A fiú vigyorog, hiszen nővére jelenléte általában azonnal feldobja napját, és szüksége is van már az ötödéves lány megnyugtató, szeretett hangjára, na meg szavaira, hogy bizonyos esetekben kellőképp visszarántsa őt a talajra. Legutóbbi találkozásukkor már minden a régi volt, közös időtöltésüket sem feszültség, sem indulat nem feszélyezte, ezzel pedig helyreállt a fiú lelki békéje.
- Hé, mondj már valamit - pislog a másikra, amikor az ahelyett, hogy véleményezné a hallottakat, megpofozza saját magát, majd felpattan, és öccse mellé ugorva, annak homlokára tapasztja tenyerét, csak hogy megbizonyosodjon arról, hogy a fiú egészségi állapotával minden rendben van. Noelnek láza ugyan nincs, de inge alatt több helyt zöldülő folt, emlékében átok árulkodik az otthonlét szépségéről. Elmosolyodik nővére aggodalmán, majd amikor visszahelyezkedik székére a lány, és belekezd a mesébe, először jobbnak látja, ha nem önti szavakba az elméjét hirtelen elöntő gondolatokat. Az, hogy egy idegen férfi ágyában kötött ki, megesik, főleg lent a faluban. Rendben van a dolog, egyébként sem mondhat rá semmit, nővére felnőtt nő, ráadásul az eszesebbik fajtából, aki nem menne el bárkivel. De, hogy összetetoválta Médit? Az a lány meg engedte neki? Dermedten nézi a vele szemben ülő szőkét, majd nyel egy nagyot, és elneveti magát.
- Hát ez durva! - vigyorog meglepően őszintén, időközben kényelmesen hátradől a székében. A támla recseg, ahogy a fiú súlyát megérzi. Az csak rázza a fejét, elégedetten vigyorog, tekintetét le sem veszi Sára vonásairól. - Na és, öhm, mit tetováltál Médire? Izé, Médeára? És publikus helyre, ha szabad kérdezni?
Kérdése közben lesüti szemét egy pillanatra, maga sem érti, miért érdekli, hogy Médea pontosan hol lett tintapacás, de hangja egyetlen csepp zavarodottságról sem tesz tanúbizonyságot. Kíváncsi a levitás mestertanoncra, de csak mert kellemes társasága volt egyszer a teaházban, és mert utána olyan jót sétáltak. Egészen vicces és értelmes jelenség a Weöres lány, meg kell hagyni.
- Egyébként alakul valami az idegennel, vagy az csak egyszeri alkalom volt? - érdeklődik tovább kedvesen, és bár odabent ébredezik a dühöngő őrült, feltett szándéka a türelem és nyugalom mintaképévé válni. Fejét ingatva mosolyog, nagyokat pislog az információkat hallva, és olykor halkan hümmög. Szereti a testvérét, és nincs mit tenni, belenőttek abba a korba, hogy szeretniük kell testvérük választottját is. Vagy megmérgezni, megátkozni, sírba tenni. De Noel - egyelőre - látatlanul nem óhajt senkit sem bántalmazni, főleg nem súlyosan. Így hát mosolyog és hümmög.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. június 14. 23:17 | Link
Nojeeel <3

Nem kell őt félteni, mond valamit, hamar megered a nyelve. Amikor Noel csak feszülten figyeli, ő már készíti magát a keresztre és a szenteltvíz esőre. A kemény szavakra, a dühre, de amikor Noel elneveti magát, belőle is kitör a nevetés. Nem is tudja, miért izgult ennyire, elvégre nem az apjának kellett gyónnia. Na jó, vele talán nem lett volna ilyen óvatlan, de sosem fogja magát olyan közel érezni, mint testvéréhez. Igazából valószínűleg soha, senkit nem fog ilyen közel érezni magához, mint Noelt és emiatt nagyon boldog, szerinte ez így van jól. Sára és Noel, összetartoznak.
- Úgy kezdődött az egész, hogy Médi kígyót fogott a réten, én meg nem értettem, mit akar egy kígyóval, aztán elengedtük a diákok között, hogy megnézzük, hogy reagálnak. Aztán mesélte, hogy nagyon szereti őket, de nem tarthat, én meg adtam neki egy kígyót, ami mindig vele van... a karján... ha jól emlékszem... - Általában nem szokott emlékezetkiesése lenni, nem az ő stílusa. Vagy csak még nem ivott eleget, hogy kiessenek neki részletek, nem tudja pontosan. De ahogy felengedett és rájött, hogy nem kínvallatáson van, hanem a testvérével cseveg, máris feloldódott kicsit, lazábban is ül, keresztbe rakja lábait, kezecskéit már az ölében pihenteti és nem készül újra pofozgatni magát. Médeáról amúgy is dupla annyit tudna csevegni, mint a lány róla, már csak azért, mert ő beszédesebb. Amikor pedig Noel az idegenről kérdez, és egy éjszakát emleget, pillog párat értetlenül, úgy néz rá. Majd leesik, a fiú mire gondol, ablaktörlőket megszégyenítő módon integet végül alkarjaival.
- Jaj, nem, semmi ilyesmi nem volt, tényleg nem. - Bár nem is tudja, konkrétan, miért nem. Ja és persze azt nem említi meg, hogy ez nem rajta múlott, mert ha Jamie kihasználta volna a helyzetet... de nem tette. Ő pedig nem is tudja, hova tegye ezt az egészet, talán nem elég jó csaj? Múltkor Nelli is megszólta, hogy eléggé elhízott, amióta idejött és tényleg, talán felszedett magára pár kilót. Vagy csak képzeli? Már nem tudja eldönteni, de sosem volt gondja az önbizalmával, csupán a hülye szeszélyei képesek megingatni ebben és önmaga ellenségévé válik egyhamar.
- Figyelj, Noel, tudom, hogy ezt nem szeretitek, de szerinted fogynom kéne kicsit? Nagyon őszintén, elfogultság nélkül, de most tényleg! - Kérleli a fiút, hogy minél inkább reálisat mondjon. Ki más tudna kíméletlenül őszinte lenni vele? Meg amúgy is, még ha távol áll tőle, hogy férfiként nézzen rá, legalább az ízlése férfias, így meg tudja mondani, Sára milyen alkat jelenleg. Hogy alaposabban megszemlélhesse, még fel is áll és körbefordul egyet a tengelye körül, majd visszacsücsül. Kicsit elgondolkodik, majd szélesen elmosolyodik.
- Amúgy nagyon örülök ezeknek az elhatározásoknak, boldoggá tesznek. Tervezed őket... hosszabb távon tartani? - Na igen, hallotta már a nagy elhatározást, hogy megszerzi Michelle-t, azt is, hogy kidobja, aztán végül egyik sem lett belőle igazán, már abszolút nem érti a testvére és a Saint-Vernant lány kapcsolatát, csak abban biztos, hogy Noelnek jobb lenne nélküle. De sajnos idáig nem tehetett semmi komolyat ellene. Most viszont kíváncsi, Noel mennyire gondolja komolyan ezt az őrültséget, amit az előbb eldarált. Mert az ő szájából igen, az, őrültség.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2014. június 14. 23:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 18. 12:44 | Link
Zsófi

Ahogy köszönök neki a lány becsukja a könyvét. Hát nem ez volt a célom, de gondolom a meglepetés ereje.  Közben a macska a lábamnál mászkált. Nem vagyok nagy macskabarát ellentétben sok más állattal, de nem is utálom őket.
Lehajoltam hozzá és egy kicsit végigsimítottam a szőrét. Nem ellenkezett úgyhogy még folytattam egy ideig majd felálltam. Közben megkaptam kérdésemre a választ miszerint a Vukot olvassa. Nem olvastam még, de egyszer hallottam már és úgy tudom nagyon híres a muglik között. Nem vagyok oda a régi írókért ezért nem keltette fel a figyelmem.
-Halottam már róla, de nem igazán tetszett hallomásra. Szerinted?-kérdeztem meg a véleményét. Kíváncsi voltam mit mond és hogy milyen az ízlése. Be is mutatkozott Aliznak hívják vagyis magyar. Nem is beszélgettem még itt magyar gyerekkel.
-Köszönöm, a tiéd is az-mondom mikor megdicséri a nevemet. Rám mosolyog amit halványan, de viszonzok majd folytatja az olvasást. Elmegyek a másik sorra visszaveszem a könyvet amit elkezdtem és leülök Aliz mellé. Nem is tudom miért csinálom, de rajtam néha nehéz eligazodni.
-Szereted az állatokat?-kérdezem. Két okom is van éppen erre a kérdésre. Az egyik a könyv amit olvasok a másik pedig a macskája ami megint itt mászkál mellettünk. Ha van egy cicusa annyira csak nem lehet az állatok ellen, de végülis ki tudja?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 18. 18:34 | Link
Sárika <3

A nevetésben tényleg lehet valami különleges, ami úgy hat az emberre, hogy az ellazul, s azonnal megered nyelve. Sára arcvonásai megkönnyebbülésről mesélnek, és a fiú szívét is ellágyítja a szőkeség felszabadult, édes kacagása. Nem szeret, és nem is tud rosszban lenni a lánnyal, és még ha haragszik is néhanapján rá, az is csak azért lehet, mert annyira félti őt, hogy ahelyett, hogy szabadon eresztené, és engedné, hogy mindenféle fiúval - vagy tanárai egyikével - randevúzzon, bezárná a sajátjával szemközti szobájába, és soha, de soha nem engedné onnan ki. Kiskoruk óta csak ő van a szőke mellett, mint férfi, és ezt az áldott állapotot nehéz odaítélni másnak, aki majd később feleséget, végül anyukát csinál az addig, csak mint testvér szerepet betöltő lányból. A fiú az öröm mellett szomorúságot és csalódottságot is érez, de nem fog előhozakodni velük, inkább mosolyog, nevetve rázza a fejét, ahogy nővére beszámolót tart neki kalandos emlékeiből. Olyan jókat nevetnek, hogy ha eddig nem is, lassan bizonyára feltűnést fognak kelteni az elszórtan tanulgató diákok között. Látszólag viszont őket ez egyáltalán nem érdekli, úgy tűnik elfeledkeztek minden másról, s csak egymásra figyelnek. Érdekes, hogy Noel nem túl beszédes, magát hátrébb helyezve teret enged Sárának, amivel a lány szó nélkül él is.
- Szóval egy kígyó, valahol a karján? - kérdezi meghökkenvén, szemöldökeit egy pillanatra összehúzva. Ajkai azonban vigyorra húzódnak, rendkívül tetszik neki, amit hall. Talán, mert nem gondolta volna Médeáról, hogy tényleg megmerne fogni egy kígyót, és bár említette a teázóban, hogy kedveli a fajt, és látszott is stílusán, a rellonos azt gondolta, csak a szája jár. Az asztallapra pillantva vigyorog, majd ránéz Sárira, tekintete életteli csillogással telik meg. - Ugye tudod, hogy rendkívül gonoszak vagytok? Nem kéne ráhozni a kisdiákokra a halálfélelmet...
Hangjában nem hogy nem bújik meg a huncutság, még csak egyetlen csepp korholás sincs benne. Egyenesen büszke a lányokra, akik könnyedén letagadhatnának pár évet valódi korukból. És ha megtennék, Noel talán máshogy érezne Médea iránt. Így viszont ezidáig nem folytatódott a teázóban folytatott kellemes beszélgetés, és a fiú összezavarodott elméje egyelőre nem is szeretne lépéseket tenni a mestertanonc irányába. Túl idős, fura és levitás. Olyasfajta kifogások, amelyeken még ő maga is nevet - amit Sára talán betud a jelen helyzet következményének -, és pontosan tudja, hogy az ő útjába nem állhatnak efféle gondolatok. Ha elakar érni valamit, azt el is fogja érni. A lehető legjobbkor döntötte tehát el, hogy egy ideig pihenteti a lányokat, és belefeledkezik a kviddicsbe, és más iskolai elfoglaltságokba.
- És az idegennek van neve is, vagy a bemutatkozásig nem jutottatok el a nagy semmittevésben? - húzza fel bal szemöldökét, hogy a lány tudtára adja, bizony nem ostoba, pontosan jól tudja, hogy egy olyan kifejezés mögött, mint a semmi, sok minden áll. Mosolya nem múlik, végignyúlik pelyhedző arcán, és mikor nővére felteszi a legfurcsább kérdést, amit életében őtőle hallott, felröhög. - Te vagy az egyik legcsinosabb lány, akit valaha láttam! Őrült az, aki szerint van rajtad felesleg... hacsak nem... Nelli ontja beléd a bölcsességeit. Hidd el, ha nem lennél a nővérem, rád mennék. Nem vicc, jó vagy elölről, meg jó vagy hátulról, a többiről nem is beszélve.
Tessék. Az első komoly megállapítása a legidősebb Ombozi gyermekről, amit nagyon remél, hogy a könyvtárban tartózkodók egyike sem hallott meg. Nem szeretné magukat rövidtávon kastélyon kívül találni egy-egy morbidnak ható megjegyzés miatt, így inkább nem folytatja, szavait csupán felmutatott hüvelykujjával erősíti meg. Sárát tartja az egyik legszebb fiatal nőnek a világon, a sorban szorosan mögötte Nellivel, akiről még nem derült ki számára, hogy küzd-e egészségügyi problémákkal, és azért olyan rettentő vékony-e, vagy egyik üknagyanyjukra ütött csupán, aki koporsójával együtt volt kerek negyven kiló.
- Ki az, akinek nem felelsz meg? Szívesen elbeszélgetek vele - fűzi még tovább előző gondolatait, ám hangja megkeményedik beszéd közben. A családjáért, mint minden normális ember, ő is képes lenne bármit megtenni, ez jelenthet kellemes beszélgetést, de tiltott pálcamozdulatot is. Körbepillant a helyiségben, majd visszanéz Sári zöld szemeibe, hogy jobbját elővegye az asztal alól, és tenyérrel felfelé rátegye. Egy hosszú pillanatra lehunyja sajátjait, és erősen koncentrálva megidézi magában az őt éltető elemet. A tűz elönti testének központját, végigfut erein, pillanatok alatt felgyújtja egész valóját. Noel a gyakorlatok miatt nap, mint nap átélt érzések közben nővérére nyitja tekintetét, és mosolyát már a tenyerét, mint fészket kitöltő lángok világítják meg. Ezzel szeretné Sári tudtára adni, hogy nemcsak beszélgetni tud azzal, akinek nem felel meg, és bár ő a fiatalabb testvér, már képes megvédeni az ötödévest. A lángok aztán kialusznak, mire a fiú félredönti fejét, és rákacsint a szemben ülő sárkánylányra. Nem lesz itt semmi baj.
- Nem csak, hogy tervezem, de be is tartom. Michelle igen nagy űrt hagyott bennem, és úgy érzem, hogy mostanában senkivel se tudnék olyan kapcsolatot kialakítani - feleli halkan, majd száját elhúzva feltesz egy a szívét régóta nyomó kérdést. - Miért nem voltam elég jó neki?
Annyira akarta azt a lányt, és olyan sokáig kitartott, tovább viszont nem látta értelmét. Odabent is kihunytak a fények, ereje sem maradt több, Michelle képe lassan odaveszett, ő meg egyedül maradt a kitölthetetlen űrrel. Zavarában tekintetét kapkodja, hol az asztalt, hol Sári arcát nézi, hirtelen már azt is megbánja, hogy ilyen butaságot kérdezett.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. június 18. 22:40 | Link
Melody


Amíg a könyvem megfelelő lapját kerestem, addig Poszeidón ment, és bemutatkozott a lánynak. Hozzádörgölőzött a lány lábaihoz, mire én már nyúltam, hogy elvegyem onnan a macskát, amikor Melody egy meglepő mozdulatot tett. Lehajolt és megsimogatta a ragdollt, aztán felállt. Vállat vontam, aztán visszafordultam a könyvemhez és újra keresni kezdtem az oldalt. A lány a véleményemről kérdezett, én pedig hirtelen nem tudtam, mit feleljek. Szeretem ezt az írót, meg minden, de nem tudom megfogalmazni. Azért erőt vettem magamon, megköszörültem a torkom, kissé arrébb csúsztam, aztán kinyitottam a szám.
- Hát, én nagyon kedvelem ezt az írót, akár mugli, akár nem. És a "családi helyzetem" nem volt valami fényes, sok mugli író könyvét olvastam.. vagyis olvastatták velem - válaszoltam és kissé lehajtottam a fejem. Nem szerettem volna elregélni most neki az éltem, ezért inkább kerültem a témát. Sikeresen megtaláltam viszont azt az oldalt, ahol tartottam, így odahelyeztem a mutatóujjam és így fogtam a könyvet.
- Köszönöm - mosolyogtam, amikor megdicsérte a nevem. Amikor eltűnt a polcok mögött, kicsit még néztem utána, aztán viszont visszafordultam a könyvemhez és újra olvasgatni kezdtem. Sikeresen megtaláltam már az oldalam, szóval folytatni tudtam a nosztalgiázást... a könyvvel. Igen tudom, furcsa dolog, de ezt már régen olvastam és nem is hittem volna, hogy megtalálom itt, egy varázskönyvtárban. Ekkor tért vissza Melody, méghozzá egy olvasmánnyal a kezében, aztán lehuppant mellém és ő is kinyitotta a könyvét. Aztán feltett egy kérdést, amire kapásból tudtam válaszolni.
- Nem igazán. Csak a macskákat és a baglyokat, a többi állatot nem. Na és te? - kérdeztem vissza, aztán a kötetére meredtem. - Mit olvasol?
Kíváncsian oldalra hajtottam a fejem és rápillantottam. A arcomon egy kislányos mosoly jelent meg, amit egyszerűen nem bírtam levakarni magamról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 19. 09:51 | Link
Zsófi

Kíváncsi voltam a véleményére a könyvével kapcsolatban hisz nagyon szeretek új könyveket megismerni, akkor is, ha nem biztos, hogy elolvasom. Aliz szerint jó könyv és azt is megtudtam, hogy sok mugli könyvet olvastattak vele. Nem vagyok annyira tisztában a mugli világgal, de azért sejtem mire gondol, úgyhogy nem firtatom ezt a kérdést.
-Az nem baj ha mugli, itt olvashatok bármit, sőt otthon is vannak módszereim, hogy le ne bukjak-mondom neki mosolyogva. -Lehet hogy majd kipróbálok tőle valamit-mert egy kicsit tényleg felkeltette az érdeklődésem.
Amikor visszatértem újra elkezdte olvasni a könyvet ezért is döntöttem úgy, hogy én is kinyitom, de azért muszáj volt kérdeznem valamit, hisz ismerkedni ültem ide.
-Hát nem vagyok nagy állatbolond, de most szeretnék valami kis kedvencet, ha már kiharcoltam, hogy lehessen- mondom neki.-Róluk is olvasok, hogy ki tudjam választani a legmegfelelőbbet-mutatom fel a könyvemet.
Közben eszembe jut valami amit nem kérdeztem, de érdekel, hogy mennyire tippeltem jól. Ugyanis nem tudom hányadikos és az sem biztos, hogy jól emlékszek a házra.
-És hányadikos vagy? Jól tippelek ha azt mondom, hogy a pirosakat erősíted ?-kérdezem kíváncsian. Valóban érdekel, bár én igazából másodikosnak maximum harmadikosnak gondolnám.  Az ő tippjei is érdekelnének úgyhogy ha csak egyszerűen visszakérdez, először inkább az ő gondolatát hallgatom meg. De először is az ő válaszát hallgatom meg a többivel elég akkor foglalkozni, ha tényleg rákérdez.
Közben a könyvemet leteszem magam mellé, hogy később folytassam, most a beszélgetésre koncentrálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. június 19. 10:01 | Link
Melody


Örültem annak, hogy a lánynak fel tudtam kelteni az érdeklődését a muglik által írt könyvekről. Azt mondta, hogy talán majd olvas Fekete Istvántól valamit, aminek roppantul megörültem. A szemeim felcsillantak és széles mosollyal néztem Melody-ra.
- Tényleg? Ennek örülök. Ajánlhatok esetleg tőle valamit? - Nem szerettem volna tolakodó lenni, csak ha már itt tartunk, hát akkor kisegíteném, ha még is komolyan gondolja.
a másik válaszán gondolkozott, én tovább olvastam a könyvet. Poszeidón közben belemászott az ölembe és összegömbölyödve lefeküdt. Egy apró fejcsóválás után újra a kötetbe temetkeztem, amikor meghallottam Melody válaszát. Elárulta, hogy nem nagy állatbarát, de azért szereti őket, hiszen ki is könyörgött magának egy állatot.
- Értem. És tudtál már dönteni? Vagy vannak esélyesek, akik közül lehetne? Vagy még bele sem kezdtél? - Zúdítottam rá egy rakat kérdést. Hát ez van, néha olyan kíváncsi vagyok, hogy alig lehet leállítani. A lány bizonyítékképpen fel is mutatta az olvasmányát, amire én csak bólintani tudtam. Szóval tehát bólintottam, aztán újra visszafordultam a cicámhoz és a Vukhoz.
Pár perc csend után a Rellonos lány feltette azt a kérdést, amit már kezdettől fogva meg kellett volna kérdeznem. Először nekem, hiszen én akartam barátkozni vele... vagyis.. hát ő jött ide, szóval akkor mindketten ugyan annyira barátkozni akartunk, de most nem ez a lényeg.
- Igen jól - mosolyogtam. - Te pedig...?
Fogalmam sem volt, hogy melyik házba való, így hát nem kezdtem el tippelgetni. Majd elmondja, ha akarja és kész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 19. 10:20 | Link
Zsófi

Úgy tűnt örült, hogy érdekel a könyv hiszen felajánlotta segítségét amit szívesen el is fogadtam.
-Persze, örülnék neki-mondtam. Tényleg érdekelt, hogy milyen könyvet ajánl így figyelmesen halgattam. Amikor megkérdezte, hogy milyen állatok esélyesek elgondolkodtam egy kicsit. Ötleteim persze vannak, de annyi mindent kell figyelembe venni.
-Hát konkrét állatok még nincsenek, de azt tudom hogy nem szeretnék például madarat. Valami kicsi állatot gondoltam amit lehet simogatni meg ragaszkodik hozzám. Van valami tipped?-nem mondtam túl sokat az elképzeléseimről, de hátha neki eszébe jutott valami. És akár még az is lehet, hogy a tippje igazán megtetszik, és azt valósítom meg.
Közben elmondta,hogy jól tippeltem. Jó az nem csak egy véletlen tipp volt inkább csak reméltem, hogy jól emlékszek rá. Amikor visszakérdezett nem igazán látszott, hogy gondol valamelyikre, így inkább elmondtam.
-Rellonos vagyok-kicsit szűkszavú válasz, de erről nem tudok mit mondani.
Azon gondolkodtam mit fog gondolni, mert eddigi beszélgetéseimben megvoltak az előítéletek. Én nem ítélkezek a háza miatt senkin, bár igaz, hogy rám illenek a rellonos jellemzők. Nem gondolom, hogy Aliznak ezt az énemet mutattam, de nekem van ennél sokkal rosszabb oldalam is. Viszont minek mutassam ezt? Nem mély barátságot alakítok ki csak ismerkedek,ahhoz pedig jó ha nem ijesztem el a közelemből a partneremet. De rájöttem, hogy túlságosan a gondolataimba merültem, így újra minden figyelmemet a beszélgetésre fordítottam.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. június 19. 10:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. június 19. 15:31 | Link
Melody


Örültem tényleg örültem annak, hogy felkeltettem a érdeklődését. Ha csak egy kicsit, már az sem baj, hiszen az a kicsit is nagyon sokat számít... nem?
Melody elfogadta a könyvajánlós ötletemet, é pedig boldogan fordultam felé és az ujjamon meg is számoltam, hogy melyik könyvét ajánlanám neki.
- Hát, vannak ugye az ilyen állatos könyvei, mint például: Vuk, amit most olvasok, aztán ott van a Kele, ami egy gólyáról szól, Bogáncs, egy kiskutyáról, Lutra, ami egy vidráról, Hu, egy bagolyról és a Csí, ami pedig egy fecskéről szól. Aztán ott vannak még a más írásai is: például A koppányi aga testamentuma, Kittenberger Kálmán élete, Huszonegy nap, Őszi vásár, Zsellérek, Tüskevár, Téli berek, és azt hiszem ennyi - soroltam fel így hirtelenjében az író könyveit.
Ha jól emlékeztem, akkor mind fel lett mondva, szinte úgy, mint egy vers. Csak itt nem rendeztük sorba őket és nem is rímelnek egymásra. Azért be kell vallanom, szép teljesítmény volt ezt így mind egy szuszra, gondolkodás nélkül elregélni ezt. Persze tisztában voltam azzal is, hogy korántsem ennyi regényt, írt, csak én ennyit ismerek. De ebből se sokat olvastam, ezt viszont nem osztottam meg Melody-val.
Amikor a Rellonos elárulta, hogy még csak keresi a megfelelő állatot, felcsillant a szemem. Na jó, nem, de lehet, hogy azt hitte, igen. Igazából nem nagyon értettem az állatokhoz, annyit tudtam, hogy hogyan kell gondozni egy baglyot és egy macskát, aztán körülbelül ennyi. Csak mosolyogtam és bólogattam azon amit mondott, aztán amikor a véleményem kérdezte, megrántottam a vállam.
- Nem tudom... vegyél egy baglyot. Mondjuk gyöngybaglyot - feleltem, de tényleg nem tudtam mit mondani erre.
Melody a házam felől érdeklődött, és el is találta, hogy a pirosakat erősítem. Talán túl sokat fecsegtem? - morfondíroztam magamban. Nem értettem, hogy miért tudja mindenki, hogy főnix vagyok. Ez annyira nem jó... Azt akartam, hogy az emberek sokáig gondolkodjanak azon, hogy vajon melyik házba is tartozom. Én viszont nem tudtam, hogy melyik házacska lakója, így amikor elárulta, hogy a sárkányok közé tartozik, hát szó szerint leesett az állam. A szemeim tágra nyíltak és egy percig köpni-nyelni nem tudtam.
- Ez... ez most komoly? - Kérdeztem, miután összeszedtem magam. - Egyáltalán nem olyan vagy, mint ők. Vagyis... ezt úgy értem, hogy sok dolgot hallok a Rellonról és Te egyáltalán nem vagy olyan, mint amilyennek elmesélik a zöldeket.
Ez a mondata tényleg meglepett és akár mennyire is szűkszavú volt, én kivettem belőle azt, hogy mást nem szeretne erről a témáról mesélni, szóval hagytam. Viszont kellett valami jó téma, hogy megismerhessem, ezért feltettem azt a személyes kérdést, amire én nem szívesen válaszoltam volna.
- Mesélsz magadról? - kérdeztem. Reméltem, hogy válaszol, de abban is, hogy nem kérdez vissza, ugyanis semmi kedvem nem lett volna elmesélni az életem korábbi részét, hiszen egyrészt nagyon személyes, másrészt pedig nem szívesen emlékeznék vissza...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 20. 13:51 | Link
Zsófi

Amikor elfogadtam az ajánlatát el is kezdte sorolni a könyveket. Sok könyvcímet hallottam, de voltak amik megragadtak bennem. Azt még nem tudom, hogyan fogom megszerezni bármelyiket, hacsak itt nincs belőle több.
-Köszönöm, majd megnézem hol tudok beszerezni egyet-mondom mikor felsorolta az összeset. Vagyis csak gondolom, hogy az összeset, mivel fogalmam sincs mennyi könyvet írt.
Amikor az állatokról kérdeztem kicsit tanácstalannak tűnt, de annyit mondott, hogy vegyek egy gyöngybaglyot. Én is gondolkoztam rajta, de nem tudom mennyire ragaszkodna hozzám. Pedig azt az egy állatot még otthon is tarthatnám, mert a szülei  m szerint az legalább hasznos állat. Na mindegy az állatokat majd megbeszélem valaki olyannal aki velük foglakozik, az lesz a legjobb!
Ami nagyon meglepett az a Rellonra való reagálása. Csodálkozott rajta, hogy én hogyan lehetek abban a házban. Nem tehettem róla ezen elnevettem magam annyira vicces volt ez a meglepődés. Nyilván nem ismeri azt az oldalam, de akkor is ennyire más lennék, ha kedvesebb leszek? Kérte, hogy meséljek magamról, így hát elmondtam neki a történetem. Nem tudtam mennyire lehetek őszinte, de aztán úgy döntöttem, hogy miért ne? Ha nem jól reagál rá akkor ez van, én nem fogok letagadni semmit.
-Ö... Hát Londonban születtem. Az apám egy sötét varázslócsaládból származott, de meghalt 1 éves koromban. Ezután Spanyolországba költöztünk anyával.-a hangomban nem érződött semmi, sőt kicsit hideg volt. Nem fogok emiatt szégyenkezni, de büszke sem vagyok és igazán a halála sem rázott meg. Miért foglalkozzak vele, ha ő sem tette velem?
-Ott ismerkedett meg egy spanyol varázslóval, és lett egy húgom is. Ő 5 évvel fiatalabb nálam. 4 éve idejöttünk egy munka miatt és azóta itt élünk.-mondtam most már sokkal melegebb hangon. Nem tudtam mennyire volt jó ötlet ennyi mindent mondani, de nem fogok hazudni. Az látszott rajta, hogy ő nem akar mesélni ezért nem erőltettem, de kíváncsi voltam rá így egy másik kérdést tettem föl.
-És mi a hobbid?-kérdeztem meg tőle. Mégis mesél valamit magáról, de semmi olyan nincs benne amit nem akar elmondani.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. június 20. 13:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2014. június 20. 16:20 | Link
Kicsi Csibu

A kis bagoly azóta is az ő felügyelete alatt volt, amióta Lillával találták a házban. Végül a gyengélkedőn a szárnyára varázsoltak egy csodálatos kötést egy kezdetleges sínt, ami valószínűleg tartani fog, ameddig kell. Viszont így nem tud repülni, nem tud enni-innivalót szerezni, így gondoskodásra szorul. Lehet, hogy amúgy is házi bagoly, mert meglepően kedves és úgy tűnik, kézhez van szokva. Gergő pedig vállalta, hogy majd vigyáz rá, van egy csomó helye a szobájában, nincs sok cucca, jól ellesz. Persze akkor a tollakkal, porral és a bagolypotyadékkal nem számolt, de ezt is megoldja valahogy. Sosem volt büdös neki a munka, még ez a feladat sem az, noha szerinte a nőknek kéne inkább takarítani. Hiába, túlságosan konzervatív családban nőtt fel, Várdombra amúgy sem ért még el az emancipáció.
Végül úgy döntött, ideje bővítenie az ismereteit a baglyokról, hogy mit adjon neki enni, hogyan nevelgethetné, hogyan kell ápolnia, s a többi. Így elindult a könyvtárba, természetesen a repülésre képtelen madarat sem hagyta egyedül a szobában, meg amúgy Mersével sem szívesen hagyná, nehogy berasztázza a tollait. Szóval a kis névtelennel keveredtek be a könyvtárba, a karján pihent, amíg meg nem találta a megfelelő, baglyokkal foglalkozó könyvet. Egy kellemes, kissé eldugott sarokba csücsült be, a madarat lerakta az asztalra, karmaival kopogva sétálgatott, kíváncsiskodott, Gergő mit is csinál. Ő viszont kinyitotta a könyvecskéjét, elmélyülten olvasott. Bár a türelmesnek bizonyuló madárnak nem volt nyugta, amikor a fiú a karmokról olvasott valamit, akkor elkapta szegényke lábát, megnézegette, majd bólogatva fordult vissza olvasmányához. Az állat néha segélykérő, halk, magas hangot adott ki magából, de amúgy abszolút tűrte, hogy megmentője és pótapukája folyamatosan nézegesse és vizsgálgassa őt. Bár amikor nagyon unatkozott, elkezdte csipkedni a könyv szélét, Gergő pedig odébb hessegette, mielőtt a könyvtáros meglátja. Ennek ellenére profi módon védte a könyvet és olvasott nyugodtan, a fáslizott szárnyú madár társaságában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. június 23. 10:21 | Link
Leila


A délelőtti órán büntető munkát kaptam, mert beszélgettem egyik társammal. A büntetés minimum 3 lapot teleírni arról a témáról, hogy: miért érdemes figyelni a tanórákon? Miután végeztem ezzel a nevetséges feladattal, gondoltam elolvasok valami könnyű olvasmányt, hátha jobb lesz a kedvem. Feltúrtam az egész szekrényemet, de már mindegyik könyvet kivégeztem.  Elindultam sietősen a könyvtárba, mert este volt, és tudtam, hogy hamarosan bezár. Elhaladtam a legelső oszlop mellett, levettem néhányat, majd visszaraktam. A negyedik polcnál jártam, amikor egy számomra érdekes című könyvet levettem a polcról. A szárnyaló griffek történetei. Elolvastam a hátulján lévő tartalmát. Nagyon izgalmas, érdekes egy könyv, valamint megtudtam, hogy ez egy trilógia. Ez az első része. Felnéztem a szekrényre, de nem láttam a többi részét. Ez egy nagyon vékony könyv, ha nekiállok, akkor két nap és ez is ki lesz végezve. Tovább mentem, itt már asztalok voltak. Megfordultam, mert ott volt az utolsó polc.A tetején megláttam A szárnyaló griffek történetei II-t. Megörültem neki, de hiába nyújtózkodtam, nem értem el. Bosszúsan felugrottam, majd boldogan elkaptam, de ekkor elszállt a boldogságom. A kihúzott könyv magával rántotta a többit is. A legfelső sor valamennyi könyve rám zúdult.
- Jaj, ne! – nyögtem fel, mert a sok könyv miatt elcsúsztam, és a legközelebb lévő asztalra estem rá. Egy szőke hajú lány ült.. vagy inkább aludt mellettem. Sajnos az ő fejére is csak potyogtak a könyvek.
- Bocsánat! Nem volt szándékos – szabadkoztam, valószínűleg nagyon vörös arccal. A kezemben szorongatott griffekről szóló könyveket, az asztalra raktam. Gyorsan felálltam, összeszedtem a legtöbb könyvet, amit csak fel bírtam emelni, majd sietősen próbáltam visszarakni. Lesütött szemmel felálltam egy székre, nehogy megismétlődjön az előbbi, aztán elkezdtem visszapakolni a könyveket.
Utoljára módosította:David Anglesea, 2014. június 30. 13:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. június 25. 11:48 | Link


A kísértetház óta kicsit megváltoztak mindennapjai. Szerencsésen túlélte a riadalmat, a vihart is, ami el is ült, és újdonsült ismerősével vissza is jutottak a kastélyba, ráadásul, még meglepetésvendéget is vittek magukkal. A kis bagoly, aki azóta barátságosabb, mint akkor, lassan szokja meg új helyét, és ha nem is barátkozik a kötésével a szárnyán, de legalább gyógyulgat.
Az viszont még merőben újabb, és meglepő – kissé ijesztő is – számára, hogy nem olyan régen nem akármilyen jelvényt kapott. Prefektus lett, amit álmában se gondolt volna. Hallott arról, hogy gond volt az előzővel, magatartásügyileg, de azt nem, hogy pont őt fogja kiszemelni, és kitűntetni bizalmával a házvezetője. Nem haragszik rá, nem is morgott, csupán nagyon meglepett, és riadt, még mostanság is. Kissé félénken tűzi ki a jelvényt, és szemléli a tükörben egy darabig, próbál megbékélni azzal, hogy ezentúl neki kell majd a rosszakat büntetnie. Nem, nem tudja elképzelni, úgy érzi, képtelen lesz rá.
Ezekkel a kusza gondolatokkal, és apró görccsel a gyomrában, megindult a Navine kijárat felé. Egy ideig kódorgott csak a kastélyban, remélve, hogy ma senkinek nem lesz kedve rosszat csinálni. Szerencséje volt, csak pár elsősre szólt rá – csupa jóindulattal, és paprikavörös pofival -, hogy ne rohangáljanak ész nélkül a folyosókon, elkerülve a csúnya ütközéseket. Ekkortájt szúrta ki az ismerős alakot is, aki a könyvtár fele igyekezett, de nem rohant utána, csak távolból figyelte, hogy eltűnik az ajtó mögött. Miután még egy kis időt nézelődéssel töltött, megindult, hogy beszerezzen valamit, amiről úgy véli, hasznos lehet. Kisebb körút után, ráérősen lépkedett immáron a könyvtár ajtaja felé, zsebében hordozva azt, amelyet beszerzett. Nem nagy dolog, de nem jutott jobb az eszébe. A könyvtárba lépve, a könyvtáros felé köszönt, majd már osont is a sorok közé. Nagy tér, sok beugróval, és pihenési lehetőséggel, így, beletelt egy kis időbe, míg meglelte azt a sort, ahol az tartózkodott, kit keresett. Felé lépkedve, mosolyt húzott arcára, majd megállva az asztalnál, ahol olvasott, lepillantott rá.
- Szia! Nem zavarok? – érdeklődött, hisz ha igen, akkor hamar távozik is, miután a csomagocskát átadja. Azzal nyúlt is bele a zsebébe, melyben a kis zsákocska lapult, és kinyitva nyúlt bele.
- Hoztam valamit a baglyocskának. Nézd. – azzal elényújtotta a bagolycsemegével tömött zsákocskát, és a közben érdeklődően szemlélődő elé tett egy kisebb kupacot, és elégedetten figyelte, ahogy jó kedéllyel falatozott belőle. Már ez megérte, hogy a bagoly teli pocakkal javulgathat tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2014. június 25. 19:24 | Link
Kicsi Csibu

Nyugodtan olvasgat ő, nem siet sehova, néha az unatkozó madárkára pillant, ellenőrzi a szárnyát. Na nem azt, hogy megvan-e még, hanem azt, hogy a kötésével nem csinált semmit, illetve nem törte el még jobban - már ha ez lehetséges. Amikor eszébe jut ez a gondolat, azon is morfondírozik, hogy ennek is utána kéne olvasnia. Vajon van könyv A béna baglyok mindennapjai címmel? Mert ahogy Gergő eddig megfigyelte, különösen ügyetlen példányról van szó. Ezért jó "szülőként" fél szemét folyamatosan rajta tartja, hátha éppen újabb kárt készül tenni magában. Az is lehet, hogy a szülei csak úgy kitagadták, mert ő a leginkább életképtelen bagoly a világon.
Aztán ahogy a kis állatot nézi, kicsit el is merül gondolatiban, majd amikor Lilla érkezik oda, felemeli fejét, sötét tekintetét a lányon pihenteti.
- Szia. Nem zavarsz. - Mondja végül, miközben a könyv egyik lapját próbálja meg elvenni az állat elől, mielőtt még megcsipkedné. Az persze eszébe sem jut, hogy éhes, azonban a navinés lányka hamar megoldja a helyzetet. A bagolycsemege nagyon is tetszik a kis szerencsétlennek, eszegeti, még egy kicsit körbe is járja, hogy minden oldalról olyan finom-e tényleg. Gergő kissé enyhült kifejezéssel nézi a kis madarat, majd hümmög és bólint egyet. Valóban, adott neki enni, de éppen most tudja meg, hogy vajon mennyi időnként kell neki ennie.
- Csak baglyokról olvasok. - Emeli meg kicsit a vaskos könyvet, majd kicsit kijjebb tolja az egyik széket, hogy leülhessen. Bár ha nem akar, nem muszáj, a lányt félénkebb fajtának ismerte meg. Kicsit körbenéz, ma elég kevesen vannak a könyvtárban. Mostanában sok időt tölt itt, nagyon sokat olvas. Végre megvan a lehetősége, hogy tanuljon, megismerje a mágusvilágot. Innentől kezdve csak rajta múlik, hogy él-e vele és egy olyan életből kilépve, ahol semmi lehetősége volt, nem halaszthatja el. Egyszerűen nem venné be a gyomra. Közben feltűnik valami a lányon, valami szokatlan. Kicsit megemeli az egyik szemöldökét, amikor meglátja, mi volt más a képben. Nem, nem a frizurája, bár az is tetszik neki, hanem a prefektusi jelvény tündököl.
- Prefektus lettél. - Állapította meg végül, mutatóujjával a jelvény felé mutatva hanyagul. Ahogy visszapillant a madárra, éppen evés közben készült lehátrálni az asztalról. Még időben rakja oda a kezét, hogy előrébb terelgessen. Erre a szerencsétlenre többet kell figyelni, mint egy kisgyerekre. De Gergő valahogy nem bánja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. június 26. 21:13 | Link
Nojel <3

- Igen, egy nagyon szép kígyó lett, szerintem király, én örülnék egy ilyen tetoválásnak. Csak nem is tudom, magamra nem vállalok, más kezében meg nem bízok... - Mondja, miközben elhalkul kissé a hangja, hiszen Noel nem igazán érti, mi ez a hajcihő a dolgok körül. Hiszen a fiú nem művész, illetve az, csak életművész, Sára pedig kézzelfoghatóbb dolgokat alkot. És neki igenis a saját művei a legszebbek, a saját művészete az igaz és ezért nem bízná magát más kezére. Mert azért egy tetoválást eltüntetni nem olyan egyszerű, meg hát minek is? Hiszen az egy életre szól, lapra, vászonra is lehet alkotni, de azon fog az idő. A tetováláson is, de az azért egy kicsit komolyabb kategória. Amikor Noel megállapítja, milyen rossz lányok, csak szélesen vigyorog, az igazi sáris vigyorát veszi elő, ami gyerekkora óta néha ott ül az ajkán.
- Nem vagyunk rosszak, nem bántott a kígyó, ha elég műveltek lettek volna, akkor ők sem visítottak volna úgy. - Állapította meg kissé csacsogva, és már maga is érzi, hogy kezd egy kicsit sok lenni, túlpörgette magát. Vesz egy nagy levegőt, kifújja és hátradől a székben. Bűnbánó, őszinte zöldekkel néz a fiúra, aki remélhetőleg nem menekült előle a Rellonig. Na nem mintha eddig sikerült volna Noelt kiakasztani, de ki tudja, egy napon csak sikerül. Nem akarja megvárni azt a napot.
Amikor azonban az öcsikéje szeretné tudni a delikvens nevét, féloldalas, keserédes mosoly csúszik az arcára. Egyik kezecskéjét az asztalra teszi, ujjacskájával köröz rajta. Szinte már lányos zavarban van, csak nem pirul el, az már abszolút idegen lenne tőle. Nem szeret a fiúkról beszélni Noelnek, tudja, hogy mennyire féltékeny rá és ez jól is van így. Tudja milyen érzés, hiszen Michelle-t már jó párszor megtépte volna, ha Noel nem szerette volna ennyire és nem fordította volna maga ellen. Na nem mintha olyan harcias típus lenne, de a Saint-Vernant lányra meglátása szerint már nagyon is ráfért volna egy kis leckéztetés.
- Jamie Wayne, tudod, övé a csárda. - Magyarázza, hátha úgy ismerősebb, biztos benne, hogy Noel járt már ott. Ismeri az életmódját, nem éppen egy tanulós fajta, aki sosem mozdul ki. Nem, Noel nagy kanállal éli az életet, habzsolja. Mondjuk amíg nem nyúl cigarettához vagy droghoz, Sárának semmi baja ezzel. Sajnos a fiú már elég nagy hozzá, hogy úgy gondolja, el tudja dönteni, mi lesz neki a jó, ő pedig csak figyelheti, amit tesz. Csak ott állhat mellette, és vigasztalhatja, ha szüksége van rá, vagy örülhet vele. Ez a testvérek dolga, nem? Elkísérni őt, figyelni a lépéseit, ahogy halad előre az életben, de közben jelentéktelennek tűnni.
Amikor hallgatja Noel megállapítását, nem bírja ki, nevetgél, annyira vicces ezt az ő szájából hallani, majdnem félre is nyel, de végül csak széles vigyorral néz a fiúra, sugárzik a boldogságtól. Nagyon jól estek neki a szavai.
- Ez nagyon őszinte volt, valóban. Amúgy nem kell foglalkoznod vele, ki gondolja másképp, én sem teszem. - Rántja meg kissé a vállát, ahogy Noelre néz, csillogó szemekkel. Mint egy kiscsikó, amikor a mamájára néz. De minek is tagadná, hogy rajong a fiúért? Ő az egyetlen hímnemű, aki nagyon is tudhatja, mennyire odáig van érte.
Amikor ismét Michelle-re terelődik a szó, Sára arca is elkomolyodik. A fiú kérdésére pedig lassan fújja ki a levegőt. Összevonja szemöldökeit, egy pár másodpercet vár a válasszal, amíg megnyugtatja magát.
- Most fejezd be ezt a hülyeséget. - Mondja, de nem bírja ki, nem bír egy helyben ülni, feláll, kezeit az asztallapra támasztja, úgy hajol közelebb Noelhez, hogy a szemébe nézhessen. - Nem te nem voltál elég jó neki. Ő nem volt elég jó hozzád, ezért lett vége. - Az előzőektől eltérően keményen és határozottan beszél, de aztán észreveszi magán, elkuncogja magát, kifújja a levegőt és visszacsüccsen, cinikus mosoly ül ki az arcára, amikor összefonja karjait mellkasán.
- Ha találnék egy férfit, aki fele annyi dolgot tenne meg értem, mint te érte... talán még hozzá is mennék. - Ez pedig hatalmas szó a mi kis komolytalan Sáránk szájából, ábrándosan pillant el Noel mellett, elgondolkodva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. június 28. 21:48 | Link


Most, valamelyest sokkalta jobb a légkör, tekintve, hogy nem egy ijesztő házban, illetve, nem a vihar közepén csücsülnek. Határozottabban jobb külseje van így, hogy nem ázott el, haja, és ruhája rendezett. Tényleg, eszében van, hogy visszaszolgáltatja a pulóvert, amit a fiútól kapott kölcsönbe, hogy ne fagyjon szét, illetve ne fázzon meg. De jelenleg még mindig az ő, cukorédes parfümétől illatozik, amit lehet, hogy nemigen kedvelne a fiú. Na meg, mikor elindult, el is felejtette, nem számolt azzal, hogy találkozni fog vele, ilyen hamar. Na de majd bepótolja, elvégre egy körletben laknak, könnyen vissza tudja majd adni, és eddig is megtehette volna ugyan, de a napokban bekövetkezett „sokk” nemigen engedte, hogy ilyesmiken gondolkozzon.
De most a könyvtárban áll, és egész nyugodt. Nem fél, hiszen, most nem kell figyelnie senkire, nem kell azon agyalnia, hogy ez esetleges kihágást mivel kellene büntetnie. Nem, még nagyon nincs ezzel képben, és mersze sem akadt hozzá. Hajaaj. Viszont, most nem azzal kellene foglalkoznia, hanem, hogy mi, vagyis ki van előtte.
- Áhh, nagyszerű. Reméltem, hogy nem jöttem rosszkor. – szusszan fel megkönnyebbülten, miután szavakkal is hallja, hogy nem rossz az időpont, majd a könyvre tekint. Mér mielőtt kimondja, akkor sejti, már a borítóról, hogy miféle könyvet forgat, maga is elgondolkodott rajta, hisz baglya sosem volt, de ideje még nem volt rá, hogy valóban meg is lépje azt, hogy kicsit okosabb legyen baglyok témájából. Na de most már mindegy is.
- Az hasznos. Nekem is el kellett volna, még az iskolai baglyokkal sem vagyok teljesen képben. – jegyzi meg, majd követve a fiú kezét, a székre, melyet kitolt neki. Mosolyra húzva ajkait, ahogyan felkínálja neki a helyet, ő pedig, nem tiltakozva, él is vele, lehuppan rá, és kényelmesen elhelyezkedik.
- Köszönöm. – pillant rá ismét, majd végül a bagolykára, mely elé nemrég finom falatokat helyezett. Örül, hogy ízlik neki, nem tudta, bejön-e, hisz nem készpénz, hogy ezt minden bagoly szereti úgy, ahogy az a csomagolásra van írva. De kivételesen, sok vacillálás nélkül sikerült jót választania.  Viszont, ahogy más került szóba, úgy ült ki arcára az enyhe pír, és sütötte le pár pillanatra a szemeit. Nem, nem az, hogy nem büszke rá, csak nem szokása dicsekedni, no meg, még mindig nem javult az önbizalma a dologgal kapcsolatban.
- Ühm, igen. Nem számítottam rá. – pillantott le a jelvényre, amely ott díszelgett rajta, no meg, amire Gergő is mutatott, majd visszapillantott rá, és az épp nagyon elmélyülten falatozó madárkára.
- Lett neve? - kérdezi végül, hiszen arra a pontra nemigen tértek ki eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. július 3. 20:02 | Link
Melody
zárás


Örültem, hogy tudtam kicsit segíteni Melodynak. Amikor elfogadta az ajánlatom, felsoroltam egy csomó könyvet, amit olvastam az írótól. Persze sok másikat is írt, ám én csak ezeket ismertem, de ezt nem osztottam meg a Rellonossal.
Arról kérdezett, hogy szerintem milyen állatot kellene vennie. Olyat szeretne, ami ragaszkodik is hozzá, de simogatni is lehet. Simogatni? Hát nem voltam nagyon otthon az állatok terén, így egy gyöngybaglyot javasoltam neki, Melody pedig megköszönte a segítségem és azt mondta, majd körülnéz. Erre csak bólintottam, aztán sóhajtva lemondtam a könyvemről és visszaraktam a polcra.
Amikor elárulta, hogy Rellonos, ledöbbentem, min Álliánál. Róla is kiderült, hogy zöld, pedig egyáltalán nem úgy viselkedett, mint a Rellonosok.
Az utóbbi időben sok meglepetés ért az iskola falain belül, mint például ezek a dolgok. Megkértem Melodyt, hogy meséljen magáról, ő pedig egy kis vonakodás után beleegyezett. Elmesélte, hogy Londonban született, az apja pedig meghalt. Érzelemmentes arccal nézett rám, amit kicsit nem értettem. Engem nagyon megviselt, amikor meghaltak a szüleim és árvaházba kerültem. Illetve, anyám még biztos él, de már jó ideje felém se nézett. Valószínűleg már talált magának egy gazdag pasit, akivel most valahol a Bora Borákon süttetik a hasukat. Amióta az új családomhoz kerültem, az igazi anyám lenéztem és úgy tettem, mintha egy... mintha egy olyan nő lett volna. Az a helyzet, hogy az új anyám sokkal jobban szeretem, bármit is mond vagy mondott a régiről.
- Hát... szeretek olvasni, meg a kastélyban császkálni. Szinte a hobbimmá vált már a kastély felfedezése - válaszoltam a hobbis kérdésére. - Neked?
Visszakérdeztem, mert hát engem is érdekelt, hogy ő miket szeret csinálni. Figyelmesen végighallgattam a válaszát egy kis mosoly kíséretében. Poszeidon a beszélgetésünk alatt a lábamnál feküdt, ám most belemászott az ölembe és halk nyávogással adta a tudtomra, hogy éhes. Megrökönyödve néztem rá, aztán felálltam.
- Ne haragudj, de meg kell etetnem, különben éjszaka megbosszulja - viccelődtem, de az utolsó szavak igazak voltak. Felkaptam a cicát és magamhoz szorítva elindultam kifelé a könyvtár folyosójára. - Szia!
Köszöntem még neki, aztán kilépve a teremből elindultam az Eridon ház felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Könyvtáros
Írta: 2014. július 6. 00:30
 | Link
Pár napja küldtem baglyot az iskolaigazgatónak, amelyben kérvényeztem, hogy felkereshessem a tanoda könyvtárát. Ritkán levelezek ilyen módon bárkivel, nincs is saját szárnyasom a célra. Kírát kértem meg, hogy kösse a borítékot egy madár lábára. Amikor én fel tudnám keresni a postát, már régen zárva lenne. Persze, bedobhatnám a levelet a ládába, viszont így a biztosabb. Nem mondom, hogy a kis beszerzőm rajongott a megbízatásért, hiszen Ő sokkal izgalmasabb dolgokat akarna végrehajtani nekem, de azért megtette, és utólag mintha már egyáltalán nem bánta volna. Kap majd még jóval érdekesebb, kedvére valóbb feladatokat tőlem, ettől egy percig sem tartok. Minden esetre reméltem, hogy nem valami túl idétlen baglyot választott ki a levelem célba juttatására. Kitellene Tőle. Ám a válasz szerencsére elég hamar megérkezett.
Megkaptam az engedélyt Gróf Wickler Györgytől, így hát egyik nap már naplemente után kilépek a házam kapuján, hogy pár pillanat múlva már a kastély bejáratában legyek. Besétálok a főkapun, és nézelődve bandukolok a tágas folyosókon. Impozáns, kellemes intézmény. Nem sietek sehova, kiélvezem a közeget. A könyvtárhoz érve benyitok a nagy ajtón. Ahogy számítok rá, nyitva találom. Bentről szöszmötölést hallottam, van még itt valaki. Nyilván a könyvtáros.
Körbenézek a tágas, csarnokszerű térben, aztán a szőnyegen megindulok puha, könnyű lépteimmel a pult felé. Egy egyszerű, fekete ingben és sötét farmerban jöttem, és -bár nem is sejtem, hogy a könyvtáros mit sem tud érkezésemről- ez utóbbi zsebében ott lapul a válaszlevél az igazgatótól, hogy bizonyos legyen a jogos jelenlétem.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leila Shine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 330
Írta: 2014. július 6. 18:25 | Link
David

A levitás békésen szuszogott a pergamenje fölött, és úgy tűnt, az égvilágon semmi sem tudná felébreszteni. Legalábbis addig, amíg egy polcnyi tudás nem indult meg zuhanásnak a mit sem sejtő ötödikes fejére. Leilának még fel sem pattantak a szemei, mikor egyik karját ösztönösen a feje fölé emelte, hogy valamelyest védekezni tudjon a gurkóknak hitt könyvektől, a másikkal pedig felkapta az első keze ügyébe kerülő tárgyat, hogy azt használja ütő helyett.
Összesen két másodpercébe került gondolatban feltennie a várjunk csak, hová lett az ütőm? kérdést, aztán pedig kinyitnia a szemét. Ekkor szembesült a ténnyel, hogy a kviddicsmérkőzés valójában csak egy álom volt, az ütések valódi forrása pedig egy könyvlavina, amit látszólag egy zavart arcú fiú küldött a lányra.
Leila lassan leeresztette a vicckönyvet tartó kezét, amivel az előbb még a "gurkókat" akarta kivédeni. Az ajkába harapva a könyvtárosnő felé fordult, egy bocsánatkérő pillantást lövellve az újabb csendzavarásért, majd gyorsan nekiállt besegíteni a srácnak a könyvek összeszedésében.
- Semmi baj, de máskor inkább szólj, ha nem vagyok szimpatikus neked, ahelyett, hogy egy egész polcot rámborítanál - válaszolt a lány az egyre vörösebb képű diáktársának, és fájón megdörzsölte a fejét. Utána biztatóan rámosolygott, nehogy komolyan vegye Leila viccét, és feltette a könyvek megmaradt részét arra polcra, amit a fiú nem ért el. Csak most vette észre, mennyivel alacsonyabb nála, valószínűleg elsős vagy másodikos lehetett. Szintén erre engedett következtetni a zavartsága, valamint a tény, hogy Leila nem igazán látta eddig a kastélyban.
- Ha már a könyvek is úgy akarták, hogy beszéljünk egymáshoz, akkor igazán bemutatkozhatnál - vigyorgott rá a terelőlány, miközben visszaült a helyére, a befejezetlen Melodimágia esszé mellé.- Én Leila vagyok, ötödikes levitás.
A stílusa alapján a fiú valószínűleg navinés vagy levitás lehetett, és a szőke remélte, hogy a diáktársa követi majd a példáját, és a házát is megemlíti majd a bemutatkozásában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Levitás. ex-CSK, álomcsapat. Örökbefogadó. Exprefektus. lzkwjehylko-tulajdonos.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Éjjeli látogató
Írta: 2014. július 7. 19:44
 | Link
Adam
Ismét egyedül találtam magam a könyvtár sötétbe burkolózó csendjében. Felkaptam fejem az Exortus Tomus sárga lapjairól, és riadtan néztem körül, hogy hol vagyok. Hát hol lennék? Ott, ahol elaludtam!
Kicsit átkozva fejem álltam neki összeszedni magam, de aztán láttam, hogy ezúttal legalább nem annyira aludtam el, mint a múltkor, így lassan megnyugtattam magam. Még a könyv sem szakadt el, aminek külön örültem, így nem kell majd megjavíttatnom: hiszen magam nem mernék pálcát fogni rá.
Végignézek magamon, és miután konstatálom, hogy olyan gyűrött vagyok, mint fecni a papírkukában, nekiállok kissé rendezgetni külsőmet. Lesimítom térdig érő, sötétkék szoknyámat, melyet az eddigi, felhúzott lábamon ülésem kissé mintha rövidebbre szabott volna, és a blúzzal is igyekszem kezdeni valamit, mely úgy néz ki, mintha nem a megfelelő lyukain dugtam volna ki a megfelelő testrészeimet. A hajam összevisszaságán már aligha van érkezésem segíteni, mert egyszercsak egy sötét alak lép be az asztalomon álló egy szem égő lámpa keltette fénykörbe. Olyan hirtelen és váratlanul jelenik ott meg, mintha egyszersmind oda hoppanált volna. Ami ugye képtelenség az iskola területén, de ha nem lenne az, akkor is épp úgy rámhozná a frászt, ahogy most.
Ugrok egyet hátra, és magam elé rántom a könyvem. Aztán ráébredvén, hogy azt túlságosan féltem, gyorsan leteszem. Eddigre szerencsére körvonalazódik a férfi alakja, és bár egyáltalán nem megnyerő látvány, inkább aggodalom ébred bennem külsejét látva, mint félelem.
- Helló. Ez a könyvtár - közlöm kissé mereven, nem egészen tudva, mire is számítsak. Lehet a gyengélkedőt keresi, és mindjárt összeesik nekem itt. De persze a sok könyv látványa elég nyilvánvaló, szóval némi merengés után felmerül bennem, hogy talán valóban ide akart jönni.
- Tudok segíteni? Igazság szerint elvileg már záróra van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lori ♥ Ann
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. július 7. 22:42 | Link
Leila


Nem voltam nevetgélős hangulatban, de ezen még én is elmosolyodtam. Láttam, hogy bocsánatot kért a könyvtárosnőtől, bár nem tudom, hogy ő miért, én is követtem a példáját.
- Bocsánat! Nem volt szándékos! - kértem elnézést, szerencsémre egy könyv sem szakadt el, így a lány segítségével seperc alatt végeztem. Megvolt mindegyik könyv, amit kiválasztottam, leraktam az asztalra, majd leültem.
- Persze, beszélgessünk! - szóltam boldogan, remélve, hogy egyre több diákkal megismerkedhetem, majd megörültem, mert ő is levitás volt - Én is levitás vagyok! David Anglesea, másodikos diák!
Örültem, hisz valószínűleg lesz közös témánk, mert egy házba jártunk.
- Milyen könyvet olvasol? - de nem vártam meg a választ, mivel kissé felemeltem a könyvet, így látta  a nevét, valami vicckönyv volt.
- Szereted a vicckönyveket? - kérdezte mosolyogva - Én ezt veszem most ki.
Megmutattam neki a griffes könyveket. Aztán eszembe jutott, hogy ő végzős.
- Tényleg! Te végzős vagy? Maradsz itt mestertanoncnak? - érdeklődtem tovább - Milyen szabadidős tevékenységeket szeretsz csinálni?
Nálam volt a táskám, amit sokszor magammal hordok, mert mindenféle dolgot beleszoktam rakni, ezért elővettem a Rúnatan jegyzeteimet.
- Öhm... megkérhetnélek, hogy segíts ebben a Rúnatan házi feladatban? Egyszerűen nem értem! - szóltam, aztán megmutattam a feladatot.
Miután megmutattam elővettem a pennámat, és azt mutogattam neki, mert egy ritka fajta volt. Azt elrakva sütit vettem ki, kettő muffint.
- Szereted a muffint? Ez csokis ízű - mondtam, majd beleharaptam, nagyon finom volt, valaki csinálta, mert ott találtam a konyhában, mivel sok volt, és senki sem volt ott akié lehetett, ezért elvettem egy-kettőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Könyvtáros
Írta: 2014. július 8. 01:54
 | Link
Szokásomhoz híven, olyan észrevétlenül közeledem, hogy a pultkörnyékre érkező, fiatal nő nem vesz észre, csak mikor már pár lépésre vagyok. Megijed és hátrahőköl, egy könyvet használva pajzs gyanánt, azonban ezzel hamar felhagy. Némán figyelem a lámpafényben, és hallgatom köszönését, valamint furcsa tájékoztatását. Sötét szemöldökömet finoman összevonom. Persze, nem igazán akadok fönn a zavart közlésen, elvileg hozzászoktam már, hogy ilyesmiket váltok ki az emberekből, ha felbukkanok valahol.
- Üdvözlöm! - biccentek, kellemesen rekedtes hangomon viszonozva a köszöntést.
- Szeretnék körbenézni a könyvtárban. Az igazgató úr engedélyezte ezt a számomra. Nem tudom, Ön kapott-e erről tájékoztatást. - részletezem a körülményeket, ám a lányt elnézve erős a gyanúm, hogy semmit sem tudott az érkezésemről. A felesleges körök elkerülése végett előveszem nadrágom hátsó zsebéből a gróf válaszlevelét, és átnyújtom neki. Ebben az igazgató megírja, hogy szívesen látnak, nyugodtan böngésszek a kötetek között, és forduljak bátran Gryllus Matildához, az iskola könyvtárosához. Meg se kérdezem, Ő-e az. Biztos vagyok benne, hogy igen. A megszólítás révén pedig rögvest megtudja Ő is az én nevemet, szóval immáron a bemutatkozással sem kell feltétlenül fáradnunk.
- Alkalmas most, vagy jöjjek vissza egy másik időpontban? - érdeklődöm meg, fekete szemöldökömet megemelve, miközben türelmesen szemlélem a fiatal nőt, lefelé nézve rá úgy két lépés távolságból.
- Csak este van lehetőségem látogatást tenni itt. - teszem hozzá ezt a fontos tényezőt, hogy ne akarjon olyankor visszahívni, amikor nyitva van a könyvtár, hiszen az úgy nem fog menni. Kénytelen lesz vagy túlórázni most vagy egy másik alkalommal, vagy pedig magamra hagyni engem a könyvekkel. Valamiért úgy hiszem, ez utóbbit semmiképpen nem fogja választani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Csibucsi és bagolyka
Írta: 2014. július 13. 13:18
 | Link
Amíg Lilla drága gondolkodik a válaszán, Gergő még egy kicsit elmélyed a könyvben, hiszen éppen a legérdekesebb részeknél tart. Mondjuk ez az érzés járja át úgy a második oldaltól kezdve, de na, keresnie kell valami egyértelmű véget, nem hagyhatja csak úgy a bekezdést. Amúgy közben figyel a lányka szavaira is, de amúgy sem akarja túlragozni a dolgokat, csak biccent egyet. Amikor pedig a baglyos könyvről esik szó, addigra megtalálja ő is a tökéletes helyet, hogy tényleg abbahagyja, felemeli a fejét és rá pillant.
- Egy csomó időt spóroltam volna, ha a könyvtárba költözök. - Állapította meg végül, hiszen elképesztő helynek találta. Na meg persze rengeteg pótolnivalója is volt, teljesen le volt maradva a varázsvilággal, a tananyaggal, mindennel. Pedig már jó régóta benne kéne élnie, morogva támasztja az arcát egyik kezére, ahogy ezen gondolkodik. Ha négy éve kezdte volna, talán már a könyvtár felét ki tudta volna olvasni. Vagy a harmadát. Pedig eddig nem is tudta, hogy szeret olvasni, mert hát idáig nem is volt rá lehetősége. Igazából ideérkezése előtt semmire nem volt lehetősége és igazán élvezi ezt a szabadságot. Még ha kötött tanulás és munka mellett nem sok ideje marad tényleg magára, számára ez tényleg szabadság. Nem is érti azokat a diákokat, akiknek ez az igazi próbatétel és nyűg. Gergő már el lenne veszve, ha lenne egy napja, amikor semmit sem kell csinálnia. Azt sem tudná, mit kezdjen magával, valószínűleg csinálna magának tennivalót.
Amikor azonban a prefektusi jelvényre mutat és a kis Kanáriáját nézi, kissé elpirul és szűkszavú a dologgal kapcsolatban. Ő kicsit oldalra dönti a fejét, nem tudja eldönteni, mik azok a negatív érzések, amik most a szőke lánykából áradnak. Szomorúság? Kellemetlenül érzi magát, zavarban van, bizonytalan? Vagy ezek furcsa keveréke. De hiába hunyja le a szemét egy pár pillanatra, akkor sem tudja eldönteni. De nem hajcsár ő, nem akarja kínozni.
- Nem kell róla beszélned, ha nem akarsz. - Nyugtatta meg végül, hiszen nem erőszakoskodik ő. Gergő igazából azzal is tökéletesen elvan, ha csak ülnek csendben és néznek a semmibe, talán ez az egyik kedvenc időtöltése. Fél szemét a kicsi baglyon tartotta, mielőtt ismét le akar esni az asztalról étkezés közben. Tényleg a világ legbénább példányát sikerült kifogniuk.
- Még nincs, de adhatsz neki. - Ajánlotta fel végül. Igazából neki csak olyan "roppant kreatív" verziók jutottak az eszébe, mint Bagoly vagy a népszerű Gyere ide. Biztos volt benne, hogy a nőknek ehhez kifinomultabb érzékük van, bár ha női mintaként az anyját vagy esetleg a húgát tekinti... nem, inkább ki kell vernie a fejéből ezt a két példát. Egyikük sem viselkedik tipikus nőként, lassan feltűnik neki is. Ahogy az is, hogy eddig mennyire torz világban élt. Kicsit elengedi ajkait egy pillanatra, azok pedig lefelé görbülnek.
- Meg kéne tartanunk. - Állapította meg végül. Úgysem találnak neki gazdát, ezt a szerencsétlenséget meg nem merné visszaengedni a természetbe. Két napot sem adna neki, egyszerűen életképtelen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leila Shine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 330
Írta: 2014. július 13. 16:24 | Link
David

Mosolyogva figyelte, ahogy a fiú feltette az utolsó könyvet is a polcra és leült mellé a tanulósarokba. A mosolya csak szélesedett miközben David bemutatkozott. Leila mindig is örömmel gondolt arra, hogy van utánpótlása a Levitának okos diákokból, még ha látszólag kicsit ügyetlenek is.
- Szépirodalmat is olvasok azért - védekezett a levitás, mikor a fiú felemelte a nem túl nagy irodalmi értékkel bíró kötetet. A lány félrehúzta a száját, és feltekerte a pergament, amelyikre a melodimágia beadandóját kezdte írni. - Viszont házi írás közben bármit a kezembe vennék, csakhogy ne a tanulásra kelljen koncentrálnom. Gondolom nem vagyok ezzel egyedül a suliban, bár a Levitában talán...
Játékosan rákacsintott Davidre, mert valóban nem tudta, vajon ő az egyetlen levitás, aki nem felel meg a kék sztereotípiáknak. A fiú által olvasott könyv ifjúsági regénynek tűnt, szóval az is megtörténhetett, hogy levitás társa inkább kalandregényeket olvas az órai leckék helyett, akárcsak ő.
- Az vagyok, de tuti nem maradok itt mestertanoncnak. Kviddiccsel szeretnék foglalkozni, idén benne is lennék a ház csapatába, hogyha a tavaly nem buktam volna meg - itt Leila hirtelen mélyítette a hangját, látszólag édesapját utánozva. - Túl sokat foglalkozol azzal a béna játékkal, elveszi az idődet a tanulástól. Na persze, mintha ezt annyira bánnám.
A lány megforgatta a szemeit, és tétován hátrasimította a haját. Tisztában volt vele, hogy apjának igaza van, de ezt még magának sem vallotta be szívesen, hát még másoknak. Amikor David elővette a rúnatan házi feladatát, Leila bocsánatkérően mosolygott. Az előbbiekből már kiderült, hogy a lány nem igazán alkalmas korrepetálásra, ráadásul a rúnatant ő is leadta másodévesen, úgyhogy semmivel sem tudott többet a fiúnál. Sőt, valószínűleg sokkal kevesebbet. Ezt próbálta a lehető legkedvesebben közölni vele, és szégyenkezve elvette az egyik muffint. Tudta, hogy nem igazán érdemli meg, de ha Leilát egyszer megkínálták édességgel, képtelen volt nemet mondani.
- Tényleg sajnálom - szabadkozott, miután megette a süteményt. - Ha rúnatanból nem is tudok segíteni, a pályára kimehetnék egyszer repülni egyet. Tudsz-e már egyáltalán? Ha esetleg nincs seprűd, én tudok szerezni.
Való igaz, Leila már nem volt a kviddicscsapat tagja, de a saját seprűjét azért még elhozta a tanodába, és azt is tudta, hol tartják az iskolai seprűket. Volt csapatkapitányként még mindig szabad bejárása volt az öltözőknek azon részébe, úgyhogy szükség esetén keríthetett Davidnek egy tűrhető állapotban lévő Hullócsillagot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Levitás. ex-CSK, álomcsapat. Örökbefogadó. Exprefektus. lzkwjehylko-tulajdonos.
Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. július 13. 16:53 | Link


Tovább figyelte a fiút, aki még egy ideig a könyv sorait bújta, így, nem is zavarta tovább szavaival. Majd ő maga is belekukkant a könyvbe, hátha okosabb lesz tőle, vagy legalább is, tapasztaltabb elméletben, hogy mit, és hogyan kell. A beálló csendben óvatosan simítja meg a bagolyka épp szárnyán a tollakat, figyeli, ahogyan nézi az odatolakodó ujjakat a kisállat, és hagyja, hogy megpiszkálja. Ezzel el is foglalja magát, de lassan Gergő is leteszi a könyvet, vagyis, szünetelteti, hiszen még jócskán van vissza oldal belőle, és ahogy megszólal, úgy pillant rá ismét, elvéve a bagolyról a tekintetét.
- Tényleg néha belehetne, de szerintem a könyvtáros nemigen örülne neki. De aztán ki tudja. – elmélkedik a dolgon, de marad annál, hogy nem lenne okos ötlet, viszont biztos csendes hely lenne alváshoz, és a sorok közt még egy kisebb ágy is elférne. Gondolatban inkább megrázza a fejét, hogy ne ezeken gondolkodjon épp, amikor amúgy is sületlenségek, és pislogva pillant a morgolódó fiú felé, meglepett pofival. Nem tudja, mi miatt morcos épp, mi juthatott eszébe, vagy épp mi az oka.
- Valami gond van? – kérdezte meg azért óvatosan, de szinte mellétűzte, hogy nem kötelező elmondania, nem ragaszkodik ő ahhoz, hogy válaszoljon is neki, szimplán csak érdeklődik, vagy legalábbis próbálkozik vele.
Visszakanyarodva a jelvényre, ismét lepillant, hogy tényleg ott van-e, hogy nem-e csak beképzelte, de nem, ott virít, ott mutogatja magát, és nem mászott még le róla. Sóhajt csak, halkan, aprót, és elűz minden rosszat, ami eszébe juthat.
- Jaaj, nincs semmi olyan, amit nem tudnék kimondani. Csak fura.. mármint az, hogy pont én. Vannak, akik sokkal jobbak nálam, de ez csak az én önbecsüléshiányom. Lehet, hogy Véda néni olyat lát, amit én nem. Mindegy is. – rázza meg a fejét, azt már nem is taglalva, hogy szerinte nem is lesz nála sokáig a jelvény, mert a Házvezetője rájön, hogy tévedett, és mégsem alkalmas. Már ez is eszébe jutott, de ebbe sem biztos. Jelenleg inkább örül, hogy megbíznak benne, és megpróbál teljes mértékben teljesíteni mindent, amit csak kell.
- Szóval vigyázz, mert nagyon szigorúan büntetek, ha rosszalkodsz. – vette kissé mókásabbra a figurát, kihúzva magát, mintha tényleg egy hatalmas prefektus lenne, akitől mindenki csak fél, és aki tényleg olyan dolgokat agyal ki, amitől tartani lehet. De nem volt az előbbi komoly, hiszen csak úgymond ugratja a másikat, tényleges büntetésnél igencsak nem tudná hirtelen, hogy mit, és hogyan. Ez még a jövő, és más ember, nem kell előrehaladnia.
- Óóó.. na akkor keresek neki valamit. – bólintott, azzal körbetekintett, találhat-e valahol olyat, amelyben nevek vannak listába szedve, és felugorva szaladt el az egyik polcig, keresgélve, ujjait végigfuttatva a könyvek gerincén. Hamar talál is valami olyasmit, mint elképzelt, lekapva pedig, visszaszaladt, leült, és a másikra pillantott, remélve, hogy nem maradt le semmi komolyabb dologról.
- Szerintem is – mutatta ki egyetértését, miközben az emlegetettre pillantott, apró mosollyal.
- Válasszunk nevet véletlenszerűen, te mondasz egy oldalt, én meg hogy melyik sor, és úgy nevezzük el. Mit szólsz? – mutatott le közben a könyvre, miközben a bolond ötletét hozta fel neki, de ezt tűnt mégis a legkreatívabbnak számára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 21:04 | Link
Bíborka

Így estefelé kedvet kaptam kicsit sétálni. Már megint egy új helyre keveredtem. Sikeresen találtam egy könyvtárat. Elméletben erre még nem jártam. Bementem.Levettem az egyik polcról egy könyvet. Helyetfoglaltam és olvasni kezdtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 14. 21:28 | Link
Evelin

A szokásos ablak ellenőrzési sétáját tartja, amit mostanra osztották rá manó társai, hogy addig se csináljon kalamajkát, amíg a vizsgaidőszak előtti nagytakarítás folyik amikor is a könyvtárba érkezik. Na itt van ám ablak rendesen. Az egyiket ráadásul egy könyvoszlop eltakarja, amit valaki ki tudja miért az ablakpárkányra halmozott fel, így viszont Bibi nem látja, hogy ép-e az ablak vagy sem. Így mit talál ki vajon ez a nagyon leleményes manónk? Hát beveti a csodás manóbűbájt! Ami csodás is lenne, ha nem lenne genetikai defektes a mi drága manónk. Épp reptetné kicsit a könyvkupacot, hogy jobban lássa, viszont a szemkontaktusos reptetésnek nem tesz jót az ablakra tekintés, így a nagy kupac könyv Bibi fején landol, mind a 12 nehéz példány! Hangos puffanással zuhannak le, amit majdnem hasonló hangos nyögés fogad majd szuszogás és további nyögdécselés, ahogy próbál kimászni a kupac alól. A kezei beszorultak a kötetek alá, így varázslatnak helye nincs. Amúgy sem mer próbálkozni vele, még felrobbantaná őket vagy magát. Így csak nyögdécselve próbálkozik, nem mer segítségért kiáltani, hisz akkor kiderülne, hogy megint rumlit csinált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 21:42 | Link
Evelin miközben békésen olvas. Hangos zajokat hall. Ijedtében eldobta a könyvet amit éppen olvasott. Később nyögdécselést hall. Evelin odasiet. Egy nagy könyvkupacot talál. Elkezdi a könyvek alatt nyögdécselő élőlényt kiszabadítani.
- Gyere had segítsek.
Evelin sikeresen kiásta a könyvküpac alól. Elkezdte a könyveket a kezébe gyűjtögetni. Amikoz megtelt a keze visszapakolta a polcra ahova a könyvek valók. Szépen sorban.
- Mijáratban erre? Jobban vagy?
Kérdezte Evelin.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 14. 21:47 | Link
Nem sokáig kellett küzdeni, pedig már kezdte feladni a dolgot és feladni az elveket a segítségért kiáltással kapcsolatban mikor érezhetően elkezdett kevesebb lenni a súly és meg is pillantotta két könyvvel később megmentőjét, egy diáklányt. Mikor az utolsó könyv is lekerül róla - ami volt olyan nehéz, hogy még az az egy is földhöz szegezte - felpattan, leporolja magát és megropogtatja tagjait. Nagyszerű, most nem tört csontja.
- Igen, köszönöm a segítséget, így már sokkal jobb. - hálálkodik mosolyogva és közben bólogatva rázza a fejét, nagy fülei szinte csapkodják így az arcát.
- Ó, én csak az ablakokat ellenőrzöm. - mondja és ki is húzza magát nagy büszkén, hisz fontos feladat ám az övé. Legalább is ő úgy hiszi, a több manó meg szánakozva mosolyogja. Hisz ha Bibi is tudna a törésre kitalált riasztó bűbájról most ostobaságnak tartaná a feladatát. Na de az édes tudatlanság ilyenkor a legjobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 14. 22:16 | Link
Evelin elmosolyodva nézi a kis manót.
- Várj még! Nembírta megállni és utána kiállt. Odamegy a kis manó mellé.
- Esetleg elkísérhetlek? Nemártana rád jobban odafigyelni. Egyszer még komolyabb bajod is lehet. Annak nem örülnék. Evelin vidáman mondja a kis manónak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 52 53 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet