31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 45 46 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. január 9. 23:09 | Link

Greg  Rolleyes - na ne sasolj ennyire aktívan

Számított a fene arra, hogy pont itt botlik bele Bennettbe. Ő biztos nem, viszont az is váratlanul érte, hogy a mentora hirtelen felszívódott a képből és hiába próbálta baglyokkal bombázni (a végére Hugo elég megtépázva keveredett vissza a Levitába, amiért ő jópár karcsipkedést begyűjtött a tollas vadállattól! ), semmi válasz nem érkezett. A gerinctelenje még üzenetet sem hagyott neki. Férfiak! Mind megbízhatatlan, kiszámíthatatlan és csak a rosszon jár az agyuk. Folyton! Csak kevés kivételt ismer ez alól és zöldséget egyetlen egyet: Axelt. Ha ő nem lenne, elkönyvelné az összes rellonos fiút kiéhezett hiénáknak.
No de nem agyal túl sokat, miután az állítólagos hasonmást felfedezi, hanem ugrik (szerencsére nem jön vele a könyvespolc is) és a srác hátán landol pillekönnyedségével. Talán életében először sikerült egy ilyen hajmeresztő manővert kiviteleznie ÉS megúszta sérülés nélkül. Ez nála már nagyon nagy szó tekintve az ön- és közveszélyességét mindenkor. Ráadásul sikerül belenyalnia is a fiú fülébe, de már ekkor baj történik. David ütne ezért, ez viszont szó szerint eldobja magát... ezzel együtt zuhan ő is.
Mielőtt még akár csak gondolkozhatna, megfordulnak a levegőben és ő másodpercek múlva egy khm... eléggé kidolgozott mellkashoz préselődve eszmél tudatára. Ha ez nem volna elég, a hang és az arc, melyeket most alkalma nyílik tanulmányozni, egyáltalán nem David Bennetthez tartoznak. Ahogy feltámaszkodik két oldalt kinyomva magát a fiú feje mellett, egészen gyorsan paradicsompirosba fordul az arca, a rémült arckifejezéséről pedig nem is beszéltünk még.
-Ne-ne-nem vagyok a bogarad!- jegyzi meg igencsak felháborodott hangon, miközben lejjebb botladozik, de inkább csúszik a srácról, azaz próbál, elvégre félig-meddig fogja őkegyelme, ha már nézegetni próbálta az arcát. Elég ciki helyzet, mi tagadás, sőt még az orra vére is elkezd szivárogni diszkréten...
-Ajh, ne... már megint...- a sóhaja felér egy egy hétig éheztetett ember könyörgésével a végső megnyugvásért. A szoknyája zsebében kezd...ene matatni, de hát bizonyos paták útban vannak.
-Elővehetem a zsepim, vagy kérsz egy piros foltot a pingvinszerkódra?- pislog kissé bizalmatlanul újdonsült... ismerősére. Hát gyakorlatilag elég gyorsan testközelbe kerültek, még ha nem is ez volt az ő személyes szándéka, azaz nem ezzel az egyénnel itt maga alatt.
Tildát valószínűleg valami mérges gombás, vastag enciklopédia simogathatta fejen, hogy nem jött még ide erre a patáliára, de talán addig jó nekik, míg a Bagolykő elkötelezett könyvharcosa meg nem pillantja ezt a destruktív párost.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. január 10. 00:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. január 10. 01:01 | Link

Runácska - bámullak, ha akarlak, bogaram Rolleyes Grin

Erre megint nem számítottam. Mármint úgy erre az egészre. A könyvtári látogatás még oké volt, mert már több, mint másfél hete tudom, hogy egyszer, valamikor - lehetőleg minél hamarabb - ide kellett hozzon a lábam. De gondolta volna a rossz nyavalya, hogy egy jobb sorsa is érdemes leány egy salto mortale-t mutat be az egyik könyvespolc tetejéről, egyenesen a hátamra. Az ilyen dolgokért mondjuk már megéri kirándulni egyet a kastélyban, azért lássuk be, nem mindennap hullanak az égből lányok. Szokatlan egy időjárás van ma.
Támadóm mintha hirtelen zavarba jönne a megszólításomtól, mert azonnal paradicsompirossá válik az arcszíne. Vigyorognom kell a látványon, egy kicsit szánalmas is szerencsétlen, ahogy itt a vörös fejével próbál velem kiabálni. Mindenesetre elengedem végre az arcát, nem ám nekem itt megvádol, hogy erőszakot teszek rajta. Holott nem is én kezdtem a másik zaklatását... De amilyenek a nők, kinézem belőle is, hogy ha nem eresztem el, két másodpercen belül sivalkodni kezd, hogy őt bizony most korlátozzák, mi több, bántják is.
Ahogy meglátom a vékony vércsíkon szivárogni az orrából, alig bírom megállni, hogy ne röhögjem ki szemtől szemben, meg félúton a hangomnak is eszébe jut, hogy ez egy könyvtár, és mégsem kéne a harsogó röhögésemmel felrázni az egészet.
- Mikor ártatlanok fejére ugrálsz polcokról, akkor ez gyakori jelenség nálad? - kérdezem inkább helyette kajánul vigyorogva, még mindig hanyatt a földön. Nem tudom, mi válthatta ki nála ezt az orrvérzősdit, de eléggé vicces dolognak tűnik. Valószínűleg neki kevésbé mulatságos, de én kitűnően szórakozok rajta.
A kérdésére inkább csak gyorsan felülök, finoman arrébb tolom a lnyt, hogy lehetőleg ne koccanjon egymásnak a fejünk - mondjuk ezt a helyzetet már nehéz fokozni bármivel is - és gyorsan előkotrok a zsebemből egyetlen darab papírzsebkendőt. Remélem nem veszi zokon, hogy nem a sajátjával állítja el az orrvérzését.
- Fogadd el nyugodtan, nem fertőző - mondom neki egy vállrándítás mellett, mert mintha az arcán valami olyasmit véltem volna felfedezni, mint a kétkedés. Azért ő se gondolhatja komolyan, hogy ártanék neki, mikor még nem is ismerem. Bár így jobban megnézve, van neki elég baja nélkülem is, ahogy látom.
- Legalább a nevedet áruld el. Tudjam, hogy kit kell feljelentenem majd testi sértés miatt - természetesen egy percig sem gondolom komolyan azt, amit most kijelentettem, és ez remélem, hogy nála is le fog koppanni az alsó szintre. Mert ha nem, az eléggé súlyos félreértéseket fog szülni a továbbiakban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. január 10. 01:26 | Link

Greg- így össze fog akadni a bajszunk  o.o

A letális kamikaze műveletek köztünk legyen mondva, távol állnak a kislánytól, ám Bennett úr egy külön fejezet az életében: lényegében mára annyira kiélezte Runa reflexeit, hogy egy becsiccsentett macska reflexeivel (magyarán balesetveszélyesen) reagál mentora leghalványabb árnyékára is, mivel, ha David, akkor jön a jól megérdemelt bunyós lecke. Talán ezzel a legésszerűbb magyarázni, hogy úgy zúgott alá ezt a másik penészt letámadni, mint egy bombázó repülő- elé ment a bajnak.
Most viszont a feje ritka szép piros színt öltött kizárólag a helyzet abszurdumának tiszteletére, de a dadogás sem marad le a repertoárjából. Hogy élete még gyönyörűségesebb és csodásabb legyen, az orra is vérezni kezd (fene a jóképű embereket! ) és persze az áldozata arca oly derűt sugároz, melyre nem feltétlen volt kíváncsi. Gyanakvása nőttön nő, várja, hogy kinevessék... de nem, végre lekászálódhat az úriemberről, s ez megkönnyebbült sóhajt csal ajkaira.
-Nem, csak összekevertelek egy bizonyos David Bennett-tel. Ismered?- egy pillanatig érdeklődve pislog a fiúra, ám ezt nagyon gyorsan felváltja a hála és a ragyogó mosolygás az arcán: mintha csak egy boldog, jóllakott ötéves ülne a sárkányfiú előtt. A papírzsepit bólintással fogadja el, de mielőtt tényleg összepecsételne valamit, hátrahajtja a buksiját és rányomja vérző orrlyukára a cellulóz származékot.
-Deb is hitteb, hogy az volda...- közli kissé furcsa orrhangon, mivel a járata most épp lezárás alatt áll közmunkálatok miatt. A szivárgás lassan enyhül, végül teljesen alábbhagy. Ezek a heveny orrvérzések már olyan megszokottá váltak nála, mint a reggeli tisztálkodás. Bár egy kis arcmosás után nem akarják feljelenteni az embert... Ismételten nagy szemekkel pislog a fiúra, megszeppenten és van szerencséje kimondani az első becenevét, ami a szájára jön.
-Hófehérke.... vagyisvanakiígyhívdenemezanevem...- a hadarós részt nem garantált, hogy az áldozat értelmezni is tudja, de ha nagyon figyelt, csak átjön az infó, hogy nem ez a valódi neve, de így is szólítják néha tökkelütöttkét.
-De ne jelents fel, kérlek! Az nagyon nem lenne jó. Nem egyezhetnénk inkább ki valahogyan?- oldalra dönti a buksiját és olyan aranyosan kezd bámulni óriási szemekkel társára, mint egy újszülött gnúborjú.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. január 10. 01:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. január 10. 23:24 | Link

Runácska - én nem bánom azt se Grin

Kicsit furcsa ez a mélyrepülős csaj nekem. Nem is a paradicsomvörös feje teszi és nem is a spontán jött orrvérzése. Talán ez a "zúgjunk le mások nyakába 3 méterről" dolgot nem tudtam még mindig felfogni. Nem semmi, mennyi bátorság szorult ebbe a lányba. Vagy inkább csak szimpla vakmerőség Valószínűleg ő sem gondolta át, hogy milyen lesz az, ha például az utolsó pillanatban kilépek alóla és letakar a földre. Na, akkor teljesen biztos, hogy nem tudtam volna megállni, hogy ne röhögjem ki nyílt színen. Lehet, hogy akkor a piros egy egészen más árnyalatát csodálhatnám most az arcán?
Még valami furcsa feltűnt, még pedig az, hogy a könyvtáros hölgy, Matilda még nem csörtetett ide, hogy szétugrasszon bennünket. Valószínűleg vagy kiütötte magát egy könyvvel, vagy a kis birodalmán kívül kirándul éppen. Máskülönben tuti, hogy már itt tobzódna és elhessegetett volna bennünket a búsba. Megérteném azt is, amit itt művelünk, az inkább egy cirkusz műsorára való, mintsem ide.
- Bennett? A kviddicses csávó? - felelek kérdéssel a kérdésre, miközben sikerül egy egészen közömbös hangot megütnöm. - Ja, tudom ki az, de nem vagyunk puszipajtások - szögezem le gyorsan. Nem érdeklődök különösebben senki iránt, ez alól a háztársaim sem képeznek kivételt. De ezt a nevet kivételesen sikerült megjegyeznem. Sőt, még arról is tudok, hogy a sárkányok a nemrég lezajlott kviddicsmeccsen szinte szó szerint laposra verték a Navinés unikornisokat. Így utólag már sajnálom, hogy nem mentem ki a meccsre, de sebaj, majd legközelebb! Hátha csinálnak egy ugyanilyen szintű patáliát.
A következő orrhangú kis kijelentéshez nem kívánok hozzáfűzni semmit, csak egy féloldalas vigyort kap, mint választ. Közben ültömben hátra teszem a kezeimet magam mögé, és megtámaszkodok a tenyeremen. Sokkal kényelmesebb így bámulni a kedves delikvenst, mintha az ember előre görnyedne.
- Valahogy sejtettem, hogy nem így anyakönyveztek - mondom, miközben enyhén oldalra húzom a számat. Ez a csaj tuti, hogy bolondnak néz és azért traktál egy ilyen névvel. Vagy lehet beverte a fejét esés közben, csak nem vettem észre. Most őszintén, ki hinné el egy csajnak, hogy Hófehérkének hívják? Oké, valami diznis pali tuti, de nem hiszem, hogy olyan herceg formám lenne...
- Kiegyezni? - válaszolok ismét csak egy kérdéssel. Felhúzom a bal szemöldökömet a magasba és meglehetősen szórakozottan tekintek az előttem ülőre. No nézd már, nem tán csak komolyan vette, hogy tényleg feljelentem? Nagyszerű, ebből még hasznot is húzhatok!
- Tuladonképpen van valami, amit szeretnék... - megszüntetem a hátsó támaszkodásomat és egészen előrehajolok a másik irányába. Közben kaján vigyor kúszik a képemre és néhány centivel a csaj arca előtt állítom meg a sajátomat. Tulajdonképp, még a segítségemre is lehet...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. január 11. 01:58 | Link

Greg- te komisz  Shocked

Lassan kezdi összeszedni magát két vérmázolási kísérlet között, ami az orrát illeti, ami meg az egész helyzetet, hát azt jobb, ha nem méltatjuk. Épp vérzik egy fiú látványától- már megint. Kevés ennél megalázóbb dolog létezik a világon, bár ráugrani egy vadidegenre egy háromméteres könyvespolc tetejéről talán még cikibb.
-Aha, ő. Vérben forognak a szemei, meg navinéseket és levitásokat eszik reggelire... engem valamiért kihagyott. Inkább verekszik velem.- rögtönzött helyzetvázolást tart kérdezés nélkül egy vadidegennek - még nevet sem cseréltek! - David Bennett legújabb hobbijáról. Hát nem aranyos? Közben valahogy behajlítja a patáit maga mellé és szembe helyezkedik a földön ücsörögve ezzel a sráccal, akire volt szerencséje rávetni magát. A térkép megkönnyebbülésére mellettük landolt a pár méteres körzetükben és baja sem esett. Tilda csak nem nyírja ki ezért...
-Pedig a rendes nevem norvégül hatalmas erőt jelent. Lehetne akármilyen nevem, akár Hófehérke is.- jegyzi meg kissé elbiggyesztve a száját. Mi az már, hogy nem veszik be tőle a Hófehérke becézést?- Jó, oké, a nevem Runa. Runa Blackwood.- most az következne, hogy előránt egy pisztolyt és belelő az alagútba, mint egy vérbeli James Bond... csak ő se nem titkos ügynök, se nem Bond.
Természetesen komolyan vette a megjegyzést, hogy felnyomják testi sértésért. Konkrétan ráugrott valakire, az a valaki a földön kötött ki az ő hibájából, ráadásul belenyalt a fülébe, tehát sértette egy ember intim szféráját. Az alap megvolna rá... Jobb a baj elé menni, mint utána nyögni a következményeket.
Pár századmásodperc kiesik a fejéből, mialatt ez a srác pár centire kerül tőle. Ösztönösen fújtatni kezd, mint egy dühös macska és dühösen rápislog újból kivörösödött orcával a pajtira.
-Na és mi az? Azon kívül, hogy nem ismered az intim szféra nyilvánvaló fogalmát? Szívesen tartok neked lexikonos kiselőadást, eidetikus a memóriám úgyis.- úgy replikázik itt, mint egy dühös macska, mert meglepték, ha meglepik, ideges lesz, ha ideges lesz, szájalni kezd.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. január 11. 02:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. január 11. 03:42 | Link

Runácska - pont te mondod, te kis harci macska... Rolleyes

Meg kell mondanom, kitűnően szórakozok. Már csak egy adag popcorn hiányzik a kezemből, meg egy ilyen fura szemüveg, amit a normális halandók (értsd: muglik) használnak a mozikban. Jó régóta nem jártam már színtiszta varázslómentes környezetben, talán azért nem tudom megnevezni ezeket a számomra teljesen újnak tűnő dolgokat. Shame on me. Sajnálom. Vagy inkább mégsem.
- Aha. Szóval te vagy a személyi boxzsákja? - felelem egy kicsit elmerengve, mert közben elképzeltem, ahogy David ezt a szerencsétlen jószágot éppen jól elveri. Ha, nézd már, azt hittem legalább minden férfiban van annyi önérzet és lovagiasság, hogy a saját súlycsoportjával kezdjen ki és ne a kisebbeket verje laposra. Úgy tűnik, hogy túlságosan jóhiszemű vagyok ilyen téren...
Érdeklődve hallgatom, ahogy Runa  - végre kiszedtem belőle a nevét, mein Gott, csoda! - éppen kiselőadást tart arról, hogy mennyire király dolgot jelent a neve. Nekem eddig ebből csak annyi maradt meg, hogy megvan a bátorsága ahhoz, hogy magas helyekről ugráljon le emberekre. De azt hiszem, ennyit bőven elég is volt felfognom az egészből.
- Örülök, hogy legalább a rendes nevedet elárultad, Runa. Jófej dolog tőled - jegyzem meg egy kissé flegmatikusan, ezzel célozva arra, hogy az előbb valami teljesen más mesét akart még nekem beadni arról, hogy hogy hívják. Tényleg nem godoltam volna, hogy ennyire madárnak lehet nézni. - Én pedig Gregor vagyok - mutatkozom be végül én is, mert azért mégis csak udvariatlanság lenne lógva hagyni egy ilyen jól sikerült bemutatkozást. Hát ne mondhassa, hogy az adósa maradtam! Meg különben is, tartom magamat annyira gentlemannek, hogy udvarias legyek egy lánnyal. Persze csak ha nem vesz hülyére.
Runácska hirtelen nagyon kis önérzetessé válik, mert ahogy közelebb hajolok hozzá a szépen vigyorgó pofámmal, hirtelen elkapja az időleges agybaja és macskává változik. Na nem szó szerint, nem animágiával, hanem csak úgy, viselkedésileg. Ha már macska, akkor próbáljuk meg lenyugtatni. Nincs túl nagy tapasztalatom az állatokkal, de húgi néha utcáról összeszedett haverjairól tanultam valamit. Szóval egy higgadt kézmozdulatal a hölgy füléhez nyúlok és megvakarom a tövét.
- Mi lenne, ha egy kicsit lehiggadnál? Ha elfelejtetted volna, könyvtárban vagyunk - emlékeztetem erre a nemigen elhanyagolható tényre. Oké, lassan belátom, hogy Matildát vagy elhurcolták a könyvmanók vagy éppen valami mást csinál, de azért még mindig viszolyogva állok a dologhoz. Nincs kedvem egy dühös könyvtároshölgyhöz.
- Na, nézd már! Nem tudom ki ugrott le az imént a hátamra! - és még ő beszél nekem a személyes szféra megsértéséről, hát menten eldobom az agyamat valahova jó messzire! Kedves delikvens kezdi egy kicsit leszívni az életerőmet. Közben visszahúzom a kezemet, mielőtt újfent megvádolna azzal, hogy behatoltam az intim szférájába és igyekszem komolyra fordítani végre a szót.
- A húgom megbízott azzal, hogy keressek meg neki egy könyvet. De mivel fogalmam sincs, hogy hol kéne keresnem, te segíthetnél nekem - pont olyan fejed van aranyom, mint aki a fél életét itt éli le, tenném még hozzá, de befogtam már korábban. A végén még sarkon fordul és elmegy, azt kereshetem egymagam ezt a nyamvadt papírtömeget. Kiturkálom a zsebemből a kis lapocskát, amire Tanja felvéste, hogy mire van szüksége - eddig gondosan összehajtva pihent a nadrágzsebemben. Átnyújtom Runának a papírt és közben reménykedek, hogy nem harap bele a kezembe.
Utoljára módosította:Gregor H. Polter , 2014. január 11. 03:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. január 20. 16:57 | Link

Greg - szétvernyoglak  Angel

Egy kis oldalra mozgolódás, egy kis fészkelődés, a szoknyát még jobban lejjebb gyűrjük, nehogy véletlenül is többet mutasson egy csizmás lábszárnál és pironkodást idézzen elő. Hihetetlen egyszerűen, hogy ekkora bakot lőtt -mit bakot? ez egyenesen egy túlméretezett ló itt előtte a földön! - és csak úgy megpróbált legyűrni egy Davidtől teljesen elütő férfiút. Ez a példány azért más, mondhatni... rendes. Úristen, talán a második vagy harmadik rellonos, akire ilyesmit mer mondani és hímből van! Az egyik Axel, a másik Domi, aki tőlük igazolt át, és a harmadik ez a túlméretezett agár volna? Mert azért lássuk be, elég termetes egy példányt vadászott le mára magának.
-Dehogyis! Én? Boxzsák? Ő tanít nekem önvédelmet! És nagyon rendes, hogy elvállalta.- megbotránkozva néz rá a másikra, hogy ugyanbiza ezt a sületlenséget honnan szülte elő hirtelenjében? Az ő fejében olyan, hogy agresszió egy gyengébb nemű ellen, csak elméleti síkon létezik. Amíg nem találkozott ilyen indíttatású cselekedettel, úgysem tudatosul benne. Daviddel más a mese, ott ő ment bele önszántából, hogy néha odavágják a padlónak, ha egyszer másként nem lehet tanítani ezt az egész önvédelem mesét. Könyvekből már régen memorizálta volna első olvasatra.
-Gregor? Abszolút nem illik hozzád, de azért nagyon örülök neked.- előveszi a leggyönyörűbb babamosolyát és az arcára festi, mint valami profi Picasso alkotást. Lennének ötletei, hogy a kedves szülők hogyan anyakönyveztethették volna Gregort, de hát nyilván nem kérdezték MÉG a véleményét (látszik rajta, hogy ég az információközlés riasztó belső tüzétől), így nem lenne túl szép a fiú orra alá dörgölni a szerinte sokkal helyénvalóbb neveket.
Hajajajj, ha már a személyes terét is vizsgálat alá veszik egyesek ilyen... arcos módszerrel, kénytelen bevágni a macska üzemmódot, de mintha ma még az ág és a könyvespolc, meg a szerencse is húzná, amint Gregor a füle mögött kezd matatni, olyan gyönyörű macskavernyogást hallat, amilyet egy humanoid lánytól csak elképzelhetünk. Macskásan arrafelé hajtja a fejét is, mintha oda akarná zárni a fiú kezeit a füle mögé, vagy pont mintha belesimulna pofival a tenyérbe, pedig csak le akarja magáról rázni az idegen kezet, s pár méterrel hátrébb is csúszkál már akkor, nehogy ez a vadorzó megint a közelébe jöhessen.
-Nem felejtettem el, de nem vagyok a szobacicád!- mondja ezt egy olyan megnyilvánulást követően, ami Whiskasért könyörög már önmagában, meg egy bolhairtó nyakörvért minimum.
-Az teljesen véletlen volt. Összetévesztettelek Daviddel, mert mindketten túl vagytok méretezve. Egyáltalán hogy lehet ekkorára megnőni? Ezt büntetni kellene.- a végére bosszúsan megcsóválja a fejét, miközben mellkasán összefűzi karjait és szusszant egyet. Rögtön ezután rábólint saját gondolatmenetére nagy megelégedéssel, hogy bizony, a mai büntető törvénykönyvek egészen hiányosak az emberi magasságok és testfelépítések szabályozása miatt. Ugyanis hiányoznak. Ugyanis így tisztességtelen utcára is merészkedni.
-Miféle könyvet keresel neki?- egy csapásra megváltozik a hangneme: kedves, segítőkész, szinte csicsergő lenne, ha nem épp egy tonnányi könyv között dekkolnának azon malmozva magukban, ki a nagyobb űrlény kettejük közül. Szemei lázas csillogásba kezdenek és már alig várja, hogy megkaparinthassa azt a bizonyos cetlit, mert elég ám csak egy pillantást vetnie rá, máris eszébe vés róla minden betűt. Felélénkülten tapasztalja, hogy a keresett nyomdatermék helyét pontosan ismeri, nem egyszer haladt el mellette ittléte során. Mancson is ragadja Gregort, miközben botladozva felpattanni próbál úgy, hogy közben jószerével ráesik a srácra.
-Tudom, hol van... ja bocsi... naszóval gyere csak.- teljes lelki nyugalommal támaszkodik Greg vállában és végre sikeresen függőlegesbe kerül, még a ruháját is leporolja kicsit, aztán újból ovis módjára kézen fogja a fiút és a lehető legszélesebb mosolyával kezdi őt kalauzolni a poros kötegek útvesztőjében szerencsére teljes magabiztossággal. Gáz volna, ha eltévednének és két órát bolyonganának mondjuk a sima bűbáj szekción.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. január 21. 16:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. január 23. 19:15 | Link


Fokozódó izgalom kerítette hatalmába a könyvtáros kisasszonyt, miután arra jutottak Szendrei tanárnővel, hogy a legjobb megoldásban reménykedve ideje felkeresniük azt a rejtett részlegét a könyvtárnak, melyet csak kevesen láttak ezidáig. Nyilvánvalóan nem véletlenül. Ez az izgalom mellett némi aggodalomra is okot adott, bár Tilda úgy tudta, semmilyen akadály nem állja útját annak, aki végül megtalálja a csapóajtót. Csupán maga a megtalálása, ami problémát okozhat.
Fecsegését hallva mintha Védában felderengene valami, valami új információ. Mikor aztán felfedezését Tilda tudtára hozza, a könyvtáros egy pillanatra elképed.
- Te jó ég! Sárkányos néni! Izéé, mármint, persze, már emlékszem.. rád - furcsa, így az évek távlatából felidézni egy emléket kislánykorából, mikor lesétált az alsó szintre, hogy igyon egy pohár vizet, és az általa csak Sárkányos néninek hívott nőt pillantotta meg a nappaliban a szülei társaságában. Zavartan köszönt neki, és gyorsan elsietett a konyha irányába, aztán visszafelé szemlesütve rohant vissza szobájába, de azért még a lépcsőre lehajolva gyorsan vetett egy utolsó pillantást rá. Nem sokat tudott róla, szinte semmit, de édesapja ismerőse volt, és az ő ismerősei egytől-egyig rettentően izgalmas emberek voltak.
- Doriánnak hívják - mosolyog büszkén, miután sikerül a jelenbe visszakanyarodnia, és túltennie magát az előbbi felismerésen. Inkább a bátyja köré vonja vissza gondolatait, és máris megint fecsegőbe csap át.
- Teljesen eszemet a drágám, folyton olyasmivel próbálkozna, amit mások nem csinálnak, legutóbb azért lépett le a többiektől, mert nem hagyták, hogy megülje az egyik mennydörgőt mindenféle védőfelszerelés, vagy hám nélkül.
De ideje a feladatra is koncentrálni, így aztán összedörzsöli tenyerét, és körbekémlel, mintha csak arról akarna meggyőződni, hogy senki nem követi őket az ismeretlenbe. Izgalom, kaland, felfedezés.. teljesen megkattant szegény lány máris, pedig semmi különösebbre nem készülnek. Bár rejtett, és titkos a könyvtár azon része, melynek felkutatására szentelik most idejüket, egyáltalán nem az évszázad felfedezése lesz - feltéve, ha egyáltalán sikerül.
Összeszedi gondolatait, felidézi mindazt, amit a zárolt részlegről tud.
- Nem, nem napszak kérdése - nyugtatja meg Védát, miközben pálcáját előhúzza. Nem teljesen tudatosan teszi, de már arra készül, hogy pillanatok kérdése, és ott lesznek. Most valahogy önbizalom tölti el, biztos benne, hogy ketten együtt meg fogják lelni. - Azt olvastam, hogy csupán a beavatottak találhatják meg, valamint, hogy folyamatosan vándorol a könyvtárban. Szóval az biztos, hogy mozgásban kell lennünk, hogy egyszercsak megjelenjen előttünk. Azonban még így sem biztos, hogy észrevesszük, a múltkor sem láttam, hogy ott van, csak azt vettem észre, mikor már belecsúsztam félig. Ami mondjuk elég különös, hiszen nem lehetett nyitva, hacsak nem épp valaki kinyitotta.. - ezen egy pillanatig elmereng, majd megrázza fejét, és jobbra-balra nézelődve elindul a folyosók mellett. Előtte a biztonság kedvéért a bejárati ajtó felé int pálcájával, mire zár kattan.
- Úgy tudom, nem lehet egyszerűen meglátni. Ha keresed, nem találod meg, nem láthatod meg, mert olyan varázslat védi, mely elrejti a kutató pillantások elől. Csak úgy lehet észrevenni, ha nem felé nézel. De ezt nem egészen értem.. akkor hogyan?
Már nem is egyszerűen a tanerőnek beszél, hanem egyúttal hangosan gondolkodik. Benéz mindenhová, néha becsukja a szemét, de olyankor persze semmit se lát, és csak megrázza a fejét, hogy micsoda zagyvaság. Hogy kell valamit észrevenni úgy, hogy nem nézel rá?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. február 1. 13:55 | Link


Jó kérdés, mit is szeret igazán. Többnyire kedvenc sorozata, a Jonathan Samwell kalandjait taglaló regények nyomozgatós krimi témáját feleli ilyenkor, és hogy azokat a darabokat szereti, melyekben feloldásra váró rejtélyek, össze nem passzoló, de mégis remekül működő karakterek szerepelnek. De szinte bármi mást is elolvas, ami valahol megragadja a fantáziáját. Ez szinte mindig bejön, így Axel kérdésére végül csak egy mosolygós vállrándítással felel.
- Lehet úgy is - nevet a fiú lelkesedését látva. Mintha csak magát látná fiatalon. Még épp csak az hiányzik, hogy megkérdezze, szabad-e többször is elolvasni őket. A könyvtárban nem éjszakázhat, ezzel láthatóan kicsit el is szomorítja, úgy néz rá, mintha a kedvenc játékát vette volna el.
- Sajnálom, tényleg - de szerencsére a zenei részt látva nem kell tovább azon dilemmáznia, hogy mi lesz most szegény lelkével, mert Axel ámul-bámul és nem igen látszik betelni azzal, amit lát.
- Svéd nyelvű? Nem tudom, nem hiszem - tűnődik közben, miután átadta a könyvet, amivel sikeresen el is varázsolta Axelt. - Találkoztam pár kötettel, amit nem tudtam elolvasni, mert nem értettem, szóval az se kizárt, hogy svédül van, de nagyobb valószínűséggel íródott valami régi nyelven. Még a fordító varázslatokkal is csak félig-meddig lehet értelmezni egyiket-másikat.
Azt mondjuk nem teszi hozzá, hogy ezek többnyire a zárolt részlegben lelhetőek fel, valószínűleg éppen azért, mert nem tudni mi van benne.
Leemel még két kötetet, és átnyújtja őket a srácnak. Ezek is hasonló varázslattal átitatott darabok, ha kinyitja őket, gyönyörűséges zene tölti meg a könyv forgatója körül a teret.
- Ezeket is vidd el szerintem. És igen, már most akár - mosolyog rá, és egy pálcaintéssel magához húz még párat, ami érdekes lehet a tanonc számára, és maga előtt lebegtetve őket, elindul vissza pultjához, a bizonyos nagy könyvhöz.
Elkezdi beírkálni azokat a műveket, melyeket Axel felé nyújt, majd az asztal sarkára tornyozza őket.
- Ha még bármire szükséged volna, egész biztos megtalálsz - biztosítja róla, mert hát hol máshol is lenne, ha nem itt. Legalábbis egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 710
Összes hsz: 6233
Írta: 2014. február 13. 19:46 | Link

Michelle

Szégyen, nem szégyen, még egy Rellonos diáknak is készülnie kell a vizsgaidőszakra. Az elsőéves fiatal még hónapokkal ezelőtt, egy Lyrával való beszélgetés alkalmával említette meg a lánynak, hogy jobb eredményeket fog elérni, mint ő, és ezt bár régóta nem alkotnak egy párt, a mai napig komolyan gondolja. Akkor fogadás tárgyaként szerepelt a tanulmányi eredmény, most viszont kutya kötelességének érzi, hogy ne csak gaztetteivel, de a vizsgák kitűnő teljesítésével is emelje háza színvonalát.
Hajnali ébredését követően a manók népes közösségébe, a konyhába sietett, hogy csak mint otthon, velük is nyugodt szívvel szolgáltassa ki magát. Szokásává vált az elmúlt időszakban, hogy mindent másokkal csináltasson meg, és csak azokat a dolgokat vállalja saját maga, amihez pálca, szövetséges, avagy ásó szükséges. Elkényelmesedő diákká vált az év végéhez közeledvén, és ezt cseppet sem bánja. Lustán tekint környezetére, legtöbb diáktársát szánja, másokat önmagában becsmérel, és csak keveseket ismer el.
Gondolatait még valahol hálókörletében hagyja el, a könyvtár felé sietve már csak a fontos könyvek címein jár az agya, és többször azon kapja magát, hogy attól tart, esetleg valaki meglátja őt a könyvek fölött görnyedni, és híre megy annak, hogy Ombozi Noel olvasni is tud, nemcsak sírt ásni. A reggeli óráknak hála a könyvtár üres némaságában áll, senkit nem lát odabent, még a könyvtáros kisasszonyt sem, aminek külön örül, mert még előtte sem szeretné kínosan érezni magát, amiért a délelőtt folyamán a porosodó köteteknek szenteli figyelmét. A felcímkézett sorokat járja, hol az egyikben, hol a másikban kutatja a számára értékkel bíró címeket, komoly tekintettel szlalomozik a dohos helyiségben, egy sarki asztalra pakolva az időközönként felgyülemlő tudáshordozókat. Az asztalka hamar megtelik, és Noel az egyik polcnak dőlve figyeli a jelentős mennyiségű kötetet. Azt nem tudja, hogy mikor fog velük végezni, de kedvét már csak az is lelombozza, hogy ő maga ki sem fog látszódni a könyvek mögül, ha egyszer végigér listáján, és leül az egyik székre. Halkan dúdol egy harcra ösztönző nótát, és még egy kört tesz a Magia Generalis, azon belül is az átváltoztatástannal foglalkozó sorban. Nem gondolta volna, hogy tanárai ennyi anyagot képesek lesznek már elsőben is feladni nekik, de a roskadozó asztalra pillantva mélyen csalódnia kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. február 13. 20:33 | Link


Elhagyva szállásomat elindulok a könyvtárba, jó néhányszor máshol kötöttem ki de végül eljutok úti célomhoz. Belépve a könyvtárba leesik az állam, jó néhány könyvtárba megfordultam már de ilyen szépen berendezett és ennyi könyvet sosem láttam.
Első ámulatomból fölrezzenve elkezdtem a könyvtárost keresni,de úgy néz ki nem tartózkodik itt. Toporgok egy darabig az ajtóban, majd úgy döntök feltalálom magam és megkeresem azt amire szükségem lehet.
Elindulok a polcok között és egy órás kutakodás után találtam jó pár könyvet ami segíthet a felkészülésben.
Az asztalhoz megyek és leteszem rá a könyveket, ekkor veszem észre, hogy már van ott valaki. Ha jól látom egy Rellonos diák és Ő is elsős mint én.
Rá köszönök félszegen, Ő rám nézz és kurtán vissza köszön.
Ahogy elnézzem nagyon nem örül annak,hogy itt vagyok, így fogom a cuccom és ki húzódok az asztal másik szélére. Úgy nézz ki ez sem okozott neki örömöt. A könyvtárat viszont nem vagyok elhagyni, túl sok mindennek kell még utána járnom. Tehát leülök és bele temetkezek a könyvekbe.      
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. február 13. 21:08 | Link

A kis eminens Rolleyes

    Vizsgaidőszak. A rettegett szó, amelynek hallatán a diákok nem négy, hanem huszonnégy égtáj felé reppennek szét, ki azért, hogy tanuljon, ki azért, hogy megkerülje a tanulás rögös útját és puskát írjon a vizsgára. Mi tagadás, az utóbbi lényegesen egyszerűbb megoldás, nem csoda hát, ha Michelle is ezt a verziót preferálja. Amit tudnia kell, azt megjegyzi, de minden apró részletre teljesen felesleges emlékeznie, ráadásul tudományosan bizonyított tény, hogy aki puskát ír, az egyben magába is issza a tudnivalókat. Mindenesetre egy részét biztosan.
    Tekintve, hogy Mich – jó rellonoshoz híven – elhányta valahová a tankönyveit, így mehetett a könyvtárba okosodni. Tiszta ideg volt, mert úgy tervezte, a szobájukban szépen mindent kijegyzetel, valamennyi meg is ragad, aztán körbeterrorizálja a terrorizálandókat és alszik egy jót. Nos, ez az elgondolás már magánál az írott irodalom pontnál meghiúsult, így arra ítélte szabadnapját, hogy a könyvtár szentélyében roskadjon, míg minden anyagot össze nem gyűjt. Aki trehány, annak vállalnia kell a felelősséget a dolgaiért, vagy azok hiányáért. Persze mondanom sem kell, hogy az egyetlen olyan dolog, amit nem tud elhagyni, az kedvenc kézi kése – meg még vagy öt másik darab az övének hátsó részén egy tokban. Mint mindig, kezében forgatta a legélesebb és legjobb pengét, csak hogy a diákok érezzék a törődést. Kétség sem fér hozzá, ha valaki belekötött volna a lányba, az valószínűleg gondolkodás nélkül beleröpíti a kést a gaz elkövetőbe. Ez a törvény. Az ő törvénye.
    Az ajtón belépve csend és hullaszag fogadja. Bár utóbbi csak a teljesség igénye végett, mert önmagában a némaság snassz kifejezés a helyiség szellemének leírására. Még a könyvtáros hölgyet sem látni sehol, pedig ha valaki, ő biztos itt kéne, hogy leleddzen. Na nem mintha gondot okozna Michelle-nek, hogy nincs társasága. Az SVK felé indul el és útközben megpillant egy túlbuzgó gólyát. Szánalom, hogy mennyire tepernek ezek is mindössze egy vizsgajegyért. Mint a ma született bárányok, úgy tesznek, a folyosón a könyvükbe mélyednek és fellöknek mindenkit, utána meg csodálkoznak, ha felkenik egyiket-másikat a falra. Van mindenhol ki nem mondott hierarchia, itt pedig a csúcsragadozók a zöldek, bárhogy is tagadjuk mindezt. Miután a lány összeszedte a megfelelő tankönyveket, ledobta őket az asztalra, amelyen már amúgy is egy halom könyv tornyosult. Eddig bár nem vett tudomást háztársáról – mert nyilván az, abból ítélve, ahogyan az irományokat fixírozza -, most mégis kedve támadt gúnyosan elvigyorodni, a kis tanuló palántára meg egy lenéző pillantást vetni. Egye meg a szívét roston sütve, fogja ő ezt még máshogy is csinálni. Tekintetét újra a fiúra emeli, de nem szól semmit, csak farkasszemet néz vele. Ez amolyan területfoglalás, hasonlóan működik, mint a kutyáknál, csak ők körbepisilik a kijelölt helyeket, a rellonosok meg leszemezik, illetve leátkozzák. Tök logikus.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. február 13. 21:24 | Link

Luna

A könyvtár lenne a legutolsó hely, ahol tanulni próbálnék, mert mindenki azt gondolja, hogy az a legjobb, ezért aztán nagyon zsúfolt. Most nem is azért megyek, bár biztosan jó pár háztársammal össze fogok futni ott. Vizsgák előtt ott tobzódik az egész Levita, a kivételek pedig erősítik a szabályt. Gyorsan keresnem kell egy-két könyvet még a Mágia törihez, mert az a kedvenc tárgyam, az összes többivel együtt, szóval mind. Amúgy ez szigorúan bizalmas információ, nem szabad senkinek megtudnia, hogy szeretek tanulni. Azért óvatos duhaj voltam, csak hat tárgyat vettem fel, az is bőven elég, ha vizsgázni kell belőle. Belököm a nehéz fa ajtót és bekukucskálok a terembe. Jól sejtettem, vannak egy csomóan, köztük levitások is akadnak. Szerencsére nem sok embert ismerek, így nem nehéz észrevétlenül maradni a tömegben. Gyorsan összekapkodom, amit kell, de persze egy könyvet a legfontosabbat valaki már kikölcsönözte. Banyek, most mi legyen? Nincs más lehetőségem, vagy anélkül készülök fel a vizsgákra, vagy megkeresem az illetőt és elkérem tőle egy-két órára. Mivel fontos lenne, az utóbbi mellett döntök, de nincs jó kedvem a gondolattól, hogy majdnem hogy potyára jöttem. Kicsit az orrom alatt duzzogva, fellapozom a fontos fejezeteket és morcosan körmölgetek, mikor leül mellém egy lány. ~ Egy levitás, ezt intő jelnek veszem, biztosan kérdezni akar valamit vagy hasonló. Lehet, hogy a nézésem azonban nem volt túl udvarias, ezért arrébb húzódik, tőlem tisztes távolban ül le. Egyedül van, lehet tényleg segítségre van szüksége. Ő is friss hús lehet, akkor viszont össze kell tartanunk, na meg a kék vér is kötelez.
- Helló, szia! Én Hanka vagyok. Te ki vagy? Segíthetek valamiben? - veszem fel az ünnepi mosolyom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. február 14. 00:50 | Link

Ahogy ott ültem a könyvek fölött oda lépet hozzám a lányka és bemutatkozott.
- Helló, szia! Én Hanka vagyok. Te ki vagy? Segíthetek valamiben?
Úgy meglepődtem, hogy egy darabig szólni sem tudtam csak néztem kukán. Várta a reagálásomat és úgy láttam kezdi azt hinni, hogy nem vagyok teljesen épp elméjű.
- Szia, én Luna vagyok.- Szóltam, és rá mosolyogtam én is. Így másodjára megnézve egy nagyon kedves lánynak tűnt. Még azt is megkérdezte " segíthet-e valamibe."
- Nem hiszem, hogy tudsz mert most érkeztem a vizsgák előtt és én okos az összes tantárgyat felvettem. Így most hajrá van.
Ő erre csak annyit reagált, nem csodálja, hogy olyan elvesztenek tűnök. Meg köszörültem a torkomat és megkérdeztem tőle, hogy miért volt az előbb olyan morcos vagy csak én láttam így?
- Valójában egy könyvet nem sikerült ki vennem, mert valaki ki vette előttem.- Válaszolta. Meg kérdeztem mi az a könyv és mikkor mondta címét már tudtam én már tudok rajta segíteni, mert történetesen a könyv nálam volt. Oda is nyújtottam neki.
Élmény volt az örömöt az arcán látni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. február 14. 16:04 | Link

Luna


Úgy láttam, meglepődött a leányzó, hogy megszólítottam, vagy csak elege volt már mindenből és ez látszhatott az arcán. Ismerem az érzést, sokszor legyűr engem is ez a hangulat, de vizsgák idején valahol érthető. Rossz ötlet volt zavarni, úgy bele volt temetkezve a könyveibe, hogy szinte ki se látszott belőle. Én is hasonlóan lennék, ha bárki csak úgy háborgatna, miközben fontos tanulni valóim vannak.
- Szép neved van...Luna. - ~ Na, ezzel megint égetem magam, biztos már milliószor hallotta ezt. Szép neved van blablabla. Tiszta hülye vagyok ~
- Nem vagy semmi, hogy az összes tárgyat felvetted, igazi levitás vagy. Én csak hatot, mert apám egy maximalista őrült, de ez köztünk maradjon, és nem ismeri a K-nál gyengébb jegyet, s nem akartam a szünetet a szobámban kuksolva tölteni. Többek között ezért megyek majd a kirándulásra is. Te is jössz? - Ezzel végre magamra találtam, apám említése kihozta belőlem a legjobbat, mint mindig. Pszichológushoz kéne mennem, ez már valami komoly trauma lehet. Abban reménykedem, hogy a távolság tőle, majd enyhít a félelmeimen. Máris sokkal jobb egyébként.
- Óóóóó, nem vagyok morcos, vagy illetve igen, mert ki akartam venni egy könyvet, ami fontos lenne, de valaki kivitte. Bosszantó a helyzet. - mosolyogtam kínosan, ám ekkor csoda történt, őnála van a könyv, ami olyan égetően fontos volt nekem.
- Ááá...ezt kerestem. Ezek szerint neked is gondod akad a boszorkányság egyes momentumaival? És szereted a mágia törit? - Átvettem tőle a könyvet, miközben megjegyeztem azért.
- De tényleg, csak ha nem kell neked most. El sem mozdulok innen, kiírom, amit szeretnék és már vissza is adtam, köszönöm nagyon, rendes lány vagy. - Neki is állok gyorsan kiírni részeket, addig csendben dolgozunk mindketten, s miután elkészültem, visszaadom neki a könyvet, és folytatnám még a társalgást, ha neki sincs ellenére.
- Mostanában érkeztél? Ha nem, akkor nagyon fogom szégyellni magam, hogy elkerülted a figyelmemet. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 710
Összes hsz: 6233
Írta: 2014. február 14. 18:41 | Link

A kis stírölő Rolleyes

A nagy csend, ami a könyvtárba lépésekor fogadja, sajnos hamar a ködbe vész, hiszen alig végez a könyvekből asztalára állított toronnyal, máris társasága akad, akire nemhogy egyáltalán, de még olyannyira sem vágyik. Az itt eltöltött egy éve alatt most először teszi be lábát a dohos könyvek világába, hogy olyat tegyen, amihez csak nagy ritkán folyamodik, és lám, azonnal kíváncsi kislányok gyűlnek asztalához, mintha csak hatalmas mágnesként vonzaná őket maga köré. A lány köszönésére halkan, s hangjába csempészett elutasítással morog vissza, ezáltal is jelezve neki, hogy nem kívánatos személy, aki jobban tenné, ha áthurcolná összeszedett könyveit egy tőle jó messzire eső asztalhoz, és ha már itt tartunk, legyen szíves, és ne szóljon hozzá még egyszer. Elég neki az a megrázkódtatás, hogy itt kell lennie, és pár nap múlva vizsgákon kell kitűnően teljesítenie, nincs szüksége még több feszültségre, és mint pontosan tudjuk: a nők alig járnak mással, mint élethosszig tartó feszültséggenerálással.
Noel a mellé helyezkedő évfolyamtársával nem törődik, többet rá sem néz, helyette maga elé veszi a borítójuk alapján osztályzott, az átlagosnál érdekesebbnek ígérkező köteteket. Mindbe sorban belelapoz, majd nyitott formájukban maga elé teszi őket, hogy ha az egyiket megunná, akkor a másikkal tudja folytatni az olvasást. A pillanat, ami az első példány megunását ígéri hamar elérkezik, és bár a rellonos tizenöt oldalt sem olvasott az első könyvből, a következőhöz fordul, és megsárgult lapjait átlapozgatva megkínzott arccal fújja ki magából az időközben bent ragadó levegőt. Hátradől recsegő székén, karjait mérgesen mellkasa elé fűzi, és az egyik átváltoztatástan könyvet becsmérli. Kritikus állapotokat él át már az első tanulással töltendő napján, és zúgolódó gondolatai helyett kínos csend zaja járja át fejét. Olyan némaság, üresség, és unalom van most benne, amit már régen érzett, és legtisztább emlékei szerint már akkor sem tudta hova tenni ezt a szerencsétlen jelenséget. A dohos, száraz levegő miatt torkát megköszörüli, majd új erőre kapva egy illemtannal foglalkozó kötethez nyúl. Az író készséggel megfogalmazza
a köszönés alapszabályait, amin Noel hangosan röhögni kezd, hiszen a sorok szerint ő csak nagy ritkán jár el a szabályoknak megfelelően. Továbbhalad a sorokkal, de percek múlva már azt sem tudja, hogy pontosan mit is olvasott, így amikor felpillant az olvasásból, el sem hiszi amit lát. Hogy Michelle hogy kerül ide, az rejtély, de jelenléte gyorsan feldobja a helyiség hangulatát. Noel elvigyorodik, és az illemtan könyvre könyökölve tartja a szemkontaktust a lánnyal. Azt nem tudja mióta bámulja őt a háztársnő, de egyértelmű, hogy miért teszi, és ő semmi pénzért nem adja meg neki azt az örömöt, hogy a farkastörvényeknek megfelelően győzedelmeskedjen felette.
- Tetszik a látvány, ha? - kérdését inkább vehetjük kijelentésnek, melyet széles vigyorával párosít, aztán egy röpke pillanatra tekintete leereszkedik a lány szemeiről, hogy - már amennyit az asztal, és a rengeteg könyve miatt lát belőle -, részletesen szemügyre vegye őt. Tökéletesen elégedett a szemben ülővel, igazi bombázó, akinek jelenléte megkoronázza a férfi nem legjobb napját is. Tekintete visszakúszik a vadorzó szempárba, aztán jobbjával egy gyors mozdulattal erősen meglöki az egyik könyvet, hogy az a lány elé boruljon, ezzel is csalva kicsit játékukban, és ha lehetőség van rá, akkor így kényszerítve vesztésre a szőkét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. február 14. 20:15 | Link

A kis eminens Rolleyes

    A csend, amely ellepi az amúgy is fojtogató helyiséget feszültséget ébreszt benne. Remek ötlet volt idejönni, púpnak sem kell a hátára az egész. Kifújja a levegőt és csak azért nem gyújt rá, mert azt már totális bunkóságnak érzi. Plusz nem lenne valami üdítő, ha kirúgnák a könyvtárból, mert akkor hogyan írna puskát? Ezen tényezők összessége azt eredményezte, hogy pár perc múlva elszántan járta a sorokat a tankönyvekért, pengéjét továbbra is bal kezében forgatva. Mikor már a polcokról halmozta ölébe az irományokat, muszáj volt abbahagynia a késforgatást, de az asztalhoz érve újra folytatta. Két elsős is jelen volt ott, ahol épp a csalás műveletét tervezte végrehajtani, ezek közül az egyik Noel volt. Michelle-t nemcsak hírből, de személyesen is ismerte a fiú és hát… Nos, mikor felpillant a könyvek mögül és végigméri, az mindent elmond. Nem jutottak el a barátság extrákkal kategóriába, lévén még ennek első fele sem következett be, de igény az utóbbira mindenképpen volna. Nem mondhatnánk, hogy a szőkeség bármi jónak elrontója lenne, de most épp nem tervezett etye-petyét senkivel, ráadásul teljesen lefoglalta a területkijelölés hosszas művelete. No igen, éljen a farkasszem párbaj, ami remélhetőleg mindent megold. Na mondjuk mikor Ozi megszólal, Mich türelme fogytán lesz. Honnan feltételezi a kis eminens rellonos, hogy bármilyen szempontból is partnere lehetne főhősnőnknek? Kész vicc.
- Meg ahogy azt te elképzeled – egy pillanatra borzalmasan nagy műmosolyt ereszt meg, de utána minden visszaáll a régi kerékvágásba. Bele sem pillant az előtte heverő könyvekbe, a szemkontaktust megszakítás nélkül tartja, mígnem könyvek borulnak elé. Másodpercek tizedrésze alatt történnek a gyors események: Michelle iszonyatos lendülettel pattan fel, széke is épphogy csak állva marad, kése kezében, majd Noel előtt az asztalba vágva, arcuk között pár centi távolság, hacsak nem csökkent idő közben milliméterekre és irtózatosan ingerült tekintet. A következő ajkakon kiejtett szavak suttogva visszhangzanak a tágas térben, közöttük lebegve nyughatatlanul.
- Velem te ne szórakozz. Egyszer mondom el, hogy te is megértsd. Légy olyan eminens, mint eddig és nem kapsz egy díszvágást a nyakadra. Fogod? – ahogy a mondat befejeződik, a lány sztoikus nyugalommal veszi ki az asztalból – a nem kissé mélyen beléállt – pengét, majd visszahelyezkedik székére. Heves vérmérséklet pipa, állítólag szeretik a férfiak. Mi tagadás, Michelle-nek nincs ellenére, hogy a fiú felkéri egy keringőre, de még az sem, hogy kekeckedik vele, bár hozzá kell tegyük, ez nem bátorság, vakmerőség. Így jobban végiggondolva, nem is rossz parti ez a gyerek.  Persze ezt majd az fogja eldönteni, hogy Noel állja-e a sarat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 710
Összes hsz: 6233
Írta: 2014. február 14. 21:04 | Link

Késsel játszó szőke leány Tongue

Hogy a napja lehetne-e ennél szebb, és izgalmasabb, arra rellonos tekintetben esély sincs. Ahogy meglátja a szőke háztársnőt asztalánál ülve, mereven őt bámulva, nemcsak vére kap új életet vékony ereiben, de a hideg is futkosni kezd gerince mentén. Na nem a félelemtől borsódzik háta, sokkal inkább a lányból áramló nőiességtől, ami ebből az asztalnyi távolságból igen nagy mennyiségben zúdul rá. Tetszik neki a Michelle által sziklaszilárdan tartott szemkontaktus, a szőke haja, a stílusa, és még a kés is vérpezsdítően jól áll a kezében. A kérdését feltéve - csakhogy tompítsa a lány területhódításra összpontosított figyelmét -, már sejti a rá érkező választ, és amint megkapja azt már villognak is fogai a széles vigyora alatt. Élvezi a helyzetet, és az időközben szaporodó asztallétszám sem képes elvonni figyelmét a pengével játszó szőke szemeiről.
- Ha tudnád, hogy miket képzelek - előredől székén, feje a könyvkupac fölött éppen, hogy csak kibukkan, de zöld szemei izzanak, többé nem érdeklik a kötelező olvasmányok, vagy a hamarosan nyakába omló vizsgaidőszak. Halkan, de annál tisztábban ejti ki a szavakat, adrenalin szintje egyre magasabban játszik érzékeivel, ő pedig rettentően élvezi, hogy mindezt úgy mondhatja, hogy közben nem engedheti szabadon a másik tekintetét.
Játéka a könyvekkel csak még inkább felborzolja a kedélyeket, ahogy a semmiből  egy egész kupac könyv borul a lány felé, az azonnal felugrik, majd mint egy igazi vadmacska ugrik Noel térfelére, pengéjét beleállítva az asztal lapjába, úgy hajol egészen közel a bátran játszadozó fiúhoz. Szavait mintha a fiú meg sem hallaná, a sajátjához közelítő ajkakban vesz el, miközben a szék támlájába nyomja hátát. Már rég nem a szemeket bámulja, sokkal inkább enged utat vágyódó gondolatainak, és ha szíve majd ki is ugrik helyéből a hirtelen történő események miatt, tekintete végig a rózsaszín, hangokat formáló szájra tapad. Miután a Saint-Venant lány nyugodt mozdulattal kiügyeskedi kését a sérült asztalból, ő felnevet, ezzel is kiengedve a feszültséget testéből, majd nyel egy óvatosat, és félrebillentett fejjel szólal meg.
- Az eminens nem nálam kezdődik, kár hogy ezt nem tudod rólam, és ha meg akarsz vágni, annak ára van.
Ezért a lányért még bőre épségét is odaadná, arról nem is beszélve, hogy milyen érzékinek és bujának találja a képzeletében lejátszódó játékot. Csókolni, érinteni, közben pedig elszenvedni a gyötrelmet, amit az éles pengével okozni képes neki Michelle. Vadállatias, pucér képzet, ami míg tűzben égő tekintetével a lányt nézi, lelki szemei előtt könnyűszerrel játszódik le.
- Na mi lesz? Elengedsz a szemeiddel, és csinálod amiért ide jöttél, vagy játszunk még egy kicsit?
A kérdés most sem valós szándékú, sokkal inkább leplezetlen felhívás keringőre, egyfajta szintlépés, amire talán nem a könyvtár volna a legmegfelelőbb helyszín, mégis ez az indulatoktól teljes fantáziakép válik eszménnyé, amiben két rellonos, egy kés, és másoknak bizonyára érthetetlen gondolatok játsszák a főszerepet.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. február 14. 22:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cupido
INAKTÍV


Szerelem vesz körül minket (se)
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
Írta: 2014. február 14. 22:23 | Link

Love is in the air

Eljött az a bizonyos nap, amire már egy éve vár a pufók kis nyíltulajdonos! Olyan nagyon-nagyon régen volt már, hogy igazán ünnepelték, bárki is, az ő munkásságát, sőt, inkább bántották érte, mint köszönetüket fejezték ki, ami elég fájó pont számára még mindig, de ma nem ezé a főszerep! Vigyori pofikával reppent be a hidegből a kastélyba, a kis tavacska környékén járt, meg a falu határainál szorgoskodott, ma nem maradhat senki segítség nélkül, akinek szüksége van rá. Mint aki jól végezte dolgát pihen meg két festmény közelében, akik épp arról társalognak, hogy az egyik őket bántó rellonos fiú ment be a könyvtárba és el se tudják képzelni miért, nem úgy ismerték meg, mint aki szelíd, könyvtárba járó típus lenne. Női hangok kiszűrődése után a könyvtárból pedig már egyenesen felvillant a kis villanykörte a feje felett. Munka van!
Bereppenve olyat pillantott meg, amit az ő kedves szemei nem csak, hogy nem szoktak meg, de egyenesen elítélnek! Egy szőkeség magyarázott késsel, a fiú meg nevetett rajta. Hová fajulnak itt az emberek? Bár azt már távolról kiszagolta, hogy itt bizony a vonzalom már messziről érződik, csak a löket nincs meg hozzá. Szóval, ahogy a dal is mondja...szerelem van a levegőben, és nem, nem csak a dátum miatt. Mikor a könyvek a semmiből érkeznek és a rellonos lány felkapja a vizet és közelről kezd el sziszegni a fiúnak, akkor elhelyezkedik vele szemben, hogy meglőhesse. Előveszi a nyilacskát és a leányzó vállát célozza, de az éppen felegyenesedik így a hasa kellős közepébe érkezik a nyíl, majd ahogy jött, úgy el is illan láthatatlanul, csak a pillanatnyi fájdalmat hagyja maga után. Még mielőtt felfedné magát, alá bukik és a második nyilacskát is előveszi, amivel az úrfi combját célozza meg, sokkal sikeresebben, mint a leányka vállát. Most már csak a pillanat kell, mikor ismét egymás tekintetébe kapaszkodnak és nincs megállás, ráadásul a nyilacska se egy órára szól… Sikerült egy-egy hosszabb időtartalmút előszednie. Valójában így, ahogy rájuk néz, megérdemlik egymást, meg úgy egészen össze is párosíthatók. Elégedett mosoly után illan ki a könyvtárból, hogy további áldozatokat, illetve szerencsés egyedeket találhasson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. február 15. 20:48 | Link

Pici zöld sárkányom *-* (becupidózva)

    Idegesítő. Ez az egyetlen szó, amely a fejében keringett rellonos háztársával kapcsolatban. Mégis mit képzel ez magáról, hogy a teljesítményét, és úgy unblokk önmagát az egekig magasztalja? Arról nem is beszélve, hogy hogy van képe azt feltételezni, hogy Michelle vevő lenne rá. Ahhoz sokkal korábban kéne felkelnie és jóval többet kéne tennie az ügy érdekében. A pofátlansága bitang mód bosszantó, nem csoda hát, hogy a lány rövid úton elveszti azt a bizonyos türelmet.
- Addig örülj, míg fogalmam sincs róla – figyelmeztető hangsúllyal hagyta helyben a fiút, gondolván ezzel le is zárta igen csekélyke kommunikációs töltetű beszélgetésüket, csakhogy a másik nem igen óhajtotta feladni. Az ideg másodpercek alatt kúszott végig Mich testén, ami elég indítéknak bizonyult arra, hogy kését az asztalba mélyesztve „elbeszélgessen” Noellel. Mi tagadás, kissé heves megoldás, de a szent cél érdekében bármi jöhet. Miután úgy érezte, a másik kellően az agyába véste a hallottakat, pengéjét egyszerűen kihúzta a kemény fából és visszasüppedt jól megérdemelt helyére. Illetve tekerjünk vissza ahhoz a mozdulathoz, amikor épp hátsóbbik felét tervezi a székre helyezni, ugyanis hirtelen fájdalom nyilallik hasába, ami pillanatokon belül bár elillan és arcán sem látszik, valamelyest befolyásolja szőkénk mozgását. Aztán érkezik is a fiú válasza és… Na itt megint álljunk meg. Michelle kék szemei felcsillannak, arra a híres félmosolyra húzza a száját, de nyel is egyet és… Mi a fene? Dobog a szíve! Mármint, persze, naná hogy dobog, de most ÚGY dobog. Ver, mintha kalapáccsal ütnék, vagy egy turbómotor dolgozna benne. Aha! Megvan a bűnös! És te atya jó egek mi lesz ebből! Ombozi is kap egy nyilat, csak ő a lábába. Szögezzük le, ha most nem is, ezek után, a kijózanodás küszöbét átlépve, valaki szárnyaszegett angyal lesz, az egyszer ziher. Na de mi is volt a kérdés? Maga Mich is jó eséllyel elfelejthette, mert nem úgy tűnik, mint aki felelni készül. Gyerünk lányom, rellonos vagy, vadóc vagy, szedd össze magad!
- Nocsak, miféle árra célzol? – kacér tekintettel méri végig a fiút. Hogy nem vette észre eddig azokat a gyönyörű, zöldes szemeket, amik ilyen melegséget és túlfűtött erotikát sugároznak? Oké, Michelle gondolatai kicsit mások, mint szerény narrátori személyemé, de Cupido miatt elnézzük neki. Óvatosan előrehajol és könyökére nehezedik, íriszeit továbbra sem véve le Noelről. Igen, bár nincs kivágott felsője, ez a mozdulatsor sok mindenre jó volt, de ezt bízzuk mindenki fantáziájára. A könyvkupac úgyis sok mindent eltakar, így valószínűleg a fiú, hacsak nem helyezkedik szintén előrébb nem láthat semmi különöset.
- Te mit szeretnél? – felvonja fél szemöldökét, úgy néz áhítattal a másikra, de igyekszik türtőztetni magát. Legszívesebben felpattanna, berángatná az egyik könyvsorba és azt tenne vele, amit nem szégyell, de éljen az önkontroll és talán valamelyest a szabályok, ilyesmire eddig még nem került sor és ha minden igaz, nem is fog. Mert Ombozi sem tervezi ilyet. Ugye nem tervez?
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2014. február 15. 21:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. február 17. 18:29 | Link

Hanka

Éppen egy Asztrológiai könyvet bújtam mikor odalépet hozzám és a kölcsönös bemutatkozás után megdicsérte a nevem. Erre valahogy sosem tudok rendesen reagálni  így ismét csak egy bárgyú mosolyt sikerült megeresztenem. Megkönnyebbülésemre azonban nem várt választ és gyorsan témát váltott. Elmesélte, hogy idén nem vállalt sok tantárgyat mert az édesapja nem fogad el K- nál gyengébb jegyet. ~ Belegondolva elég zavaró lehet, de biztos csak szeretetből ilyen szigorú az apja ~
A kirándulásról halottam már amit említtet bár szeretnék még utána nézni a helynek ahová mennénk. - Igen azt hiszem megyek.
Miután kiderült, hogy miért volt rossz hangulata kiderült, hogy tudom orvosolni a dolgot. - Nekem per pillanat minden tantárggyal problémám akadt. Eddig a legtöbbjéről még nem is hallottam. -  Miután átvette tőlem a könyvet mind ketten csendben dolgoztunk majd vissza adta a könyvet. - Köszönöm - A könyvkupac tetejére helyezem a könyvet, és abban reménykedem, hogy nem szalad el rögtön mivel egyre szimpatikusabbá vált nekem. Szerencsémre Ő is beszélgetni szeretett volna még.
- Nem kell szégyellned magad, mert tényleg a napokban érkeztem és most kezdtem el egyáltalán császkálni a kastélyban.
- Te mindig tudtad, hogy mágus vagy? ~ Anyám jó idióta kérdés. ~  
- Milyen tantárgyakat vetél fel?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 710
Összes hsz: 6233
Írta: 2014. február 18. 17:48 | Link

A leggyönyörűbb sárkányleány

A szőkeség vajmi keveset gondolt az őt figyelő háztársról, aki bár fiatalabb volt nála, és aranyszegélyes ásóját sem hozta a könyvtárba, hogy az esetleges késtámadásokat kivédje, ellenben képzelete könnyedén játszadozott a szőke tincsekkel, a cseresznyeajkakkal, és a hideg kék szemekkel, amelyekbe saját tüzes szempárjával szívesen pillantott volna akár vesztes félként is. Körbenéz a helyiségben mielőtt bármit is tenne, és miután meggyőződik arról, hogy senkit sem kell pálcával elhallgattatnia a látottak miatt, előredől és ajkai beszédre nyílnak.
- Tudom, hogy te is... aú... - kacér gondolatait tükröző tekintete egy pillanatra semmitmondóvá válik, s úgy néz Michelle-re, mint akire felejtés átkot szórtak, és most éppen azon elmélkedik, hogy ki is ő valójában, és mit keres ott, amiről nem is tudja, hogy mi az. Combjához kap, szemöldökei összeszaladnak, a fejéből pedig minden eddigi gondolata elszublimál. Már mindegy, hogy idáig mit látott lelki szemei előtt a szőke lányról, hogy forró képzetei miként teljesedtek ki, mert amint felpillant lábáról, és belenéz az őt vizslató szemekbe, elernyed. Egyszersmind elolvad, szája szótlanul marad tátva, teste pedig vad vibrálásba kezd.
- Eddig is hasonlót akartam tenni veled, azonban egy szempillantás alatt megváltozott valami... - suttogja felkönyökölve az asztalra, s arcával egyre inkább közeledvén a lányhoz. Szemei ide-oda mozognak, előzőleg megszűnő gondolatai pedig újraéledve özönlik el agyát. Nem mondja ki, de az ébredő érzelmekről hallgat. Amióta csak ismeri a Saint-Venant lányt, azóta ösztönösen vágyik rá, viszont az elmúlt pillanatban bevillant a felismerés, a szíve környékén érzett fájdalom nem más, mint... minthogy most már nemcsak a létező összes porcikája kívánja a másikat, de a lelke legmélyebb zuga is. Mereven nézi a gyönyörű kék szemeket, minden másról megfeledkezve közelít az ajkakhoz.
- Hogy én mit szeretnék? Elvinni téged az összes sírt kiásni a temetőben, betörni a polgármesteri hivatalba, vagy az igazgatóhoz, hogy a leghihetetlenebb helyekre jussunk el közösen. Szeretnék halálos átkokat szórni veled másokra, pengéiddel végigkínozni diáktársainkat, hogy aztán bennem is sebeket ejthess. Vért innék veled, és párbajra hívnálak. Sárkányokat szeretnék megfigyelni veled, az erdő mélyén bóklászni éjjelente, hogy végül tiltott átkokkal kínozva a másikat érjenek össze ajkaink.
Képtelen levenni zöldjeit a lányról, szavait úgy ejti ki, hogy fogalma sincs arról mit mond. Őszintén válaszol, mert Michelle kérdésére nem adhat hazug feleletet. Húzza az időt, a pillanat feszült varázsát, nem mozdul, nem tesz semmit, mert nem érzi elkövetkezettnek az időt.
- És... te... mit szeretnél? - halkan, szaggatottan kérdezi milliméterekre az ízes szájtól. Érezni akarja a lány leheletét, ahogy beszél, hallani összes suttogó szavát, állni az őt gyötrő pillantást. Nincs menekvés, Cupido nem tévesztett célt kilőtt nyilaival.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. február 18. 19:43 | Link

A legromantikusabb sárkány

    Michelle előbb kapta meg a nyílvesszőt, ez abból is kiderül, ahogy a fiú feljajdul. Mi lesz itt még… Szinte látszik Noel arcán, ahogy megvilágosodik és egyetlen szíve választottja Michelle lesz. Most érdemes a hölgyeményre is rápillantani és bingó! Ugyanaz a bárgyú arckifejezés, csak női változatban. Hűvös kék szemei játékossá válnak és egészen nagyra nyílnak az érdeklődéstől, mint egy apró gyereknek. Ahogy a fiú megfogalmazza a változást, Mich szíve hatalmasat dobban. Érzi, ahogy ereiben a vér száguldozni kezd, arca kissé kipirul és szőke tincséhez kap, hogy zavarát annak tekergetésével palástolja. Érzi a feléje közeledő arcot, de nem húzódik el, inkább csak megmerevedik ültében és figyeli a másikat. Oh, egek, az a zöld szempár milyen kutakodó, kémlelő, mintha a velejéig látna, s tudná a legapróbb legféltettebb titkokat, ennek ellenére is szeretve a lányt.
- Nem értem, hogy nem vettem eddig észre – maga is kissé előrébb hajol és hagyja az érzéseit szabadon szállni, mint a madarak. Jó erős kábszert adtál be nekik Cupi! Ha ebből kijózanodnak, kő kövön nem marad, innen üzeni minden kedves skizofréni narrátor énem! Na de hol tartottunk? Jah, igen, épp elájulunk Noel íriszeitől, attól a bárgyú arckifejezéstől, meg a szerelmetes szavaktól. Na de a csúcs most jön! Ilyen nyálas szöveget nem hányhat ki magából SENKI, ez már több mint egy szerelmi nyíl, ez a sátán maga! Na persze a szőkeség egyből vevő rá, még jobban kunkorítja zuhatagát, kék szemei ellágyulnak, negédes mosoly jelenik meg arcán. Félek, hogy amit most mondani fog, ki fog ütni mindannyiunkat.
- Ennél szebbet még senki sem mondott nekem – az a sóhajtás több mint elég eme mondat befejezéséhez. Csak pár centire, aztán már csak milliméterekre vannak egymástól (*narrátor eltakarja a gyerekek szemét*), de ajkuk nem ér össze, csak leheletük súrolja a másik arcát. A várakozás ott lebeg kettejük között, de mindketten tétováznak. Valószínűleg a szerelem tisztasága és a másik megbecsülése és tisztelete viszi rá őket erre az útra. De már mindegy is, Michelle-nek kell felelnie a kérdésre, aki egy pillanatra lehunyja a szemeit és ajkával óvatosan súrolja Noelét, majd hátrébb húzódik.
- A karjaidban lenni, csókokkal borítani be minden porcikádat, egyszerűen csak téged… - mondandója végére szinte teljesen elhalkul. Elég absztrakt látvány ilyen érzékenynek és nyitottnak látni őt, főleg úgy, hogy eredeti rellonos énje meg sem közelíti ezt a mámorban lubickoló mását. Kéne ide valaki, aki gyorsan kirángatja ebből a katyvaszból, ugyanis jelenleg ki sem lát a rózsaszín felhői mögül. Nem mer újra közeledni Noel felé, de vágyik újra az érintésre, az ajkak találkozására, hogy a fiú vigye és fusson vele, míg olyan messze nem kerülnek, ahol már nem zavarhatja meg őket senki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 710
Összes hsz: 6233
Írta: 2014. február 18. 20:17 | Link

A leggyönyörűbb sárkányleány



A rózsaszín köd nemcsak a lányra, de valljuk be: a sárkányok hím tagjára is leszállt. A szerelem apró, szárnyas angyalkája bizonyára vicces kedvében volt, amikor a rellonos fiatalokra szegezte íját, és ha most nyomon követi mérgező nyilainak hatását, akkor húsos tenyereit ravaszul dörzsölgetheti, ahogy az egyébként agresszív zöldek közös, romantikus pillanataikban vesznek el.
- Mert nem nyitottad látásra azokat az életrevaló, halálos átkokat szóró boszorkányszemeid... - suttogja a lánynak, akár egy jóslástan professzor tenné. Egyre közelebb és közelebb engedi arcát a könyöklő lányhoz, mígnem a könyvkupac tetején a csúcsosodó mámorral játszadozván a lányra vigyorog. Bágyadt és sápadt arckifejezése, folyton tátott szája, és levegő után esdeklő tüdeje mindent elárul. Szerelmes lett - ha bűbáj hatására is -, mint a vak ló, és most úgy vész el a parfümös rózsaszín felhőben, mint szürke szamár a ködben. Michelle csavargatja napfény színű tincseit, mire Noel félrebiccenti fejét, és úgy bámulja a lány vékonyka ujjait. Olyan gyönyörű!
- A legcsodásabb, legfenségesebb átokkal érsz fel, tudod? - hajol még közelebb, és gyengéden súgja a lány pirosló orcájához. - Te magad vagy az átkok királynője, a kínok kínja... a Cruciatust jelented nekem, a mindenhatóságot, a fájdalmat és gyötrelmet, amelytől édes lehet az életem.
Nem képes abbahagyni, egyszerűen muszáj bókolnia háztársnőjének, aki úgy varázsolta őt el késével, hangjával és szőke hajával, hogy arról fogalma sem volt közben.
- Hálás vagyok, hogy én lehetek az első - mormogja, de szemei azonnal lecsukódnak, ahogy Michelle is lehunyja kékjeit, hogy ajkaival még tovább húzza határtalan játékukat. - Ne csináld, gyere még...
Noel kérlelőn nyitja ki zöldjeit, és úgy néz az alig érzett száj után, mintha az szomjat oltana, vagy életet mentene. A lány elhúzódik tőle, de ő ezt nem képes elviselni, vágyja a szőke közelségét, amint némi távolság üti fel fejét közöttük, az ő szíve máris sajogni kezd. Szívfájdalmát a lány szavai gyorsan gyógyítják be, viszont amint eljut tudatáig a halk, suttogó gyönyör jelentése, azonnal felpattan székéről, és a könyvekkel mit sem foglalkozva - hiszen majd elpakolja őket a könyvtáros, azért van nem? - felrántja Michelle-t is saját helyéről, hogy behúzza egy közeli sorba, és nekidöntve őt valamelyik dohos részlegnek, homlokát homlokának nyomva nézze azt a finom szájat.
- Még soha nem éreztem ilyet - mondja, s közben nagyokat nyel. Nehezére esik ilyen mélységű érzelemről számot adni, főleg, hogy egy ennyire abszurd helyen vannak, könyvek között, nemhogy a rellonban volnának, és édes kettesben beszélgethetnének puha takaró alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. február 19. 11:03 | Link

Luna

Tanulás és apa, róla gyorsan tovább terelem a szót a kirándulásra.
- Jaj, de jó, hogy te is ott leszel. Ezek szerint sokan jönnek. Nagyon várom már, bár a szellemektől félek kicsit. A Levita házszellemei, A Kishölgy, meg Berti, aki nem is szellem, csak hát majdnem olyan mintha, nagyon kedvesek. Berti különösen. Te találkoztál már velük? -
Megkönnyebbültem, hogy a boszorkányság dilemmái és homályos foltjai kezdtek oszladozni bennem, hála Lunának. Ekkora mázlit! Pont mellém ül le, pont őt szólítom meg, és pont nála van az a könyv, amit pont keresek és pont. Ez valami égi jel, ami ezáltal köti egybe a sorsunkat...és... Atya ég, miket gondolok magamban, ez csak Tender tanár úr hatása lehet, vagy a vizsga előtti drukk.
Jól haladok az ismerd meg szűkebb hazádat, a Bagolykövet és a benne lévőket, lelkesedéssel vetettem bele magam a nagybetűs életbe, végre, bezárva ide, de szabadon, illetve szabadabban, mint otthon. Érdekes paradoxon. Még négy év és...és akkor 18 leszek...és akkor azt hiszem, azt tehetek, akit csak akarok. De nagyon elkalandoztam. Ott tartottam, hogy megismertem pár embert, akiket mondhatom, hogy megkedveltem, remélem ők is engem, és Lunával is jól haladunk. Szívesen laknék majd vele együtt, nem csak a Gólyalakban.
- Ja, emlékszem, ne haragudj, de mintha láttalak volna a Gólyalakban, de oda már csak akkor megyek be, ha nagyon álmos vagyok. Fel sem kapcsolom a villanyt, nem akarom látni azt a sivár kórterem jellegű berendezést. Szerintem a Szent Mungóban barátságosabb volt a hangulat. Te szeretsz ott? Gondoltam már rá, hogy át kéne alakítani kicsit. Majd szólok Dolnak és remélem, megengedi. Mit szólsz? -
Míg hallgattam a válaszát, azon gondolkoztam, hogy mit is kéne kezdeni azzal a hellyel, meg bizonyára a többieket is végig kell járnom, hogy beleegyeznek-e az átalakításokba. Pár varázslatot tudok, talán azokkal is lehetne valamit művészkedni, mert amúgy suta vagyok. Jó az ízlésem és vannak ötleteim, csak ne kelljen rajzolnom, mert az nekem nem megy. A lány újabb kérdése ránt vissza a valóságba.
- Igen, tudtam, hogy mágus vagyok. Nálunk a családban nagyon büszke erre mindenki. És hát, mondtam, hogy apám szigorú ember, nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy korán megismerkedjek a varázspálcával, meg a varászlatokkal, leginkább elméletben, de aztán később a gyakorlatban is. Persze ő azt szerette volna, ha a lehető legtöbb tárgyat felveszem, de én másképp gondoltam. Sok lett volna egyszerre minden, erre a kis felkészülési időszakra, csak apám - megnyomtam a szót, talán egy kissé gunyorosra véve a figurát- a gyors haladásomat tartotta volna kívánatosnak, az viszont nem zavarta volna, hogy beledöglök a tanulásba, amikor nekem fontosabb dolgom is van. - kacsintottam rá. - Te milyen megfontolásból vettél fel olyan sok mindent? Neked is a szüleid követelték meg? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. február 21. 18:56 | Link

Hanka

Jó volt hallgatni Hanka pezsgő stílusát engem is felpezsdített. A kirándulást egyre jobban vártam én is, úgy éreztem ott még fogok olyan kedves emberekkel találkozni mint Ő. Bár kicsit félek, hogy ez rámehet az eredményeimre, viszont így van esélyem rá, hogy barátokat szerezek végre. ~ Fenébe az aggódással itt az ideje, hogy éljek másnak is ne csak a tanulásnak.~ Gondoltam bár azért könnyebb volt gondolni mint tenni. -Bertivel már sikerült, viszont a kishölggyel még nem volt szerencsém találkozni.-
Eszébe jutott, hogy a Gólyalakban már találkoztunk. Így hogy mondta nekem is beugrott bár tény, hogy nem nagyon jár arra. Most már azt is tudom miért. Sivárnak tartja és szívesen átalakítaná. Valahol megértettem bár számomra meg volt ennek az egyszerűségnek is a varázsa.
-Vicces, hogy ezt kérdezed mert tanulni szeretek ott. Viszont tanulás és alváson kívül nem sokat vagyok én sem ott. Át alakítani nem tudom, hogy jó ötlet-e mert a végén annyira megtetszik, hogy nem tudnak onnan majd kirakni.- Válaszoltam hangosan felnevetve majd gyorsan befogtam nehogy megzavarjak másokat a tanulásban. Majd kicsit pironkodva de mosolyogva néztem Hankára.
Ahogy hallgattam a válaszát a kérdésemre egyre jobban az járt a fejemben, hogy lehet nem csak jó akarásból ilyen szigorú az apja vele. nem hinném, hogy ok nélkül reagálna így bármikor szóba kerül az apja. ~ Majd ha jobban megismerem és biztos leszek benne, hogy nem bántom meg vele, akkor majd rá kérdezek. De egyelőre nem hisz úgy látom örül annak a szabadságnak amit kapott a távol léttel. ~ Gondoltam, megtudtam azt is, hogy ő már többedig generációs mágus a családban és igen büszke is a családja arra, hogy mágus család. Lehet, hogy az apja nem nagyon örülne, hogy egy mugli születésűvel ismerkedik.
- Nem én önállóan vettem fel az összes tantárgyat. Leginkább megszokás, jobban belegondolva mégis van köze hozzá a szüleimnek.-
Vettem egy mély levegőt most ugrik a majom a vízbe. Remélem nem mugli ellenesek a szülei és nem okozok nehézséget a lánykának.
- A szüleim muglik és sokat utaztunk, így nem nagyon volt lehetőségem barátkozni ezért mindig inkább tanultam. A szüleim nem akartak nekem rosszat csak a munkájukkal járt a sok utazás. Ezért is örültem annak, hogy belementek abba, hogy idejárjak most látok rá esélyt, hogy barátokat szerezzek.-
Reménykedve vártam a reakcióját, miközben az ölemben idegesen törőtettem a kezem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 2. 19:44 | Link

Luna

- Na, igen. Berti különleges személyiség, ha így tükörben élve lehet ilyen, szegény, rossz lehet neki. - sóhajtottam, és elmerengtem a könyvtár félig lehúzott redőnyeinek résén becsillámló porsávokon. Régen voltam ennyire nyugodt, a vizsgák és minden más ellenére is. Jó itt, a könyvtárban meg főleg. Otthon nincs ilyen sok könyvünk, hiába mentek a bátyáim rá az antik vonalra. Egyikük régiség kutató szeretne lenni, persze a régi mágikus tárgyak vonzzák, a legendák tárgyai, a másik meg mágia történész, szerintem bennem ezért támadt lelkesedés a téma iránt. A történelem izgalmas, főleg mert mágia, ellentétben a Gólyalakkal, ami egyáltalán nem az.
- Igazad lehet, biztosan mindenkit nem tudnánk meggyőzni, meg mindenki mást akarna és egyebek. Szóval macerás. Na, nem baj, majd igyekszem elhúzni onnan messzire. - nevettem én is, de halkan, ne zavarjanak ki a tudomány szent templomából. - De azért az a veszély nem fenyeget, hogy ott ragadjak. - tettem még hozzá. Én sokszor álmodoztam róla, amikor sok időm akadt, hogy milyen házat is szeretnék majd egyszer, ha nagy leszek, de mindig mást azt hiszem. Talán megkérem az egyik nagybátyámat, talán Vazul bácsit, igen, biztosan őt, hogy találjon ki olyan bűbájt, ami megoldja ezt a dilemmát. Minden folyton változik, alakul, miért pont egy épület, amit több száz évre is építenek akár, mindig ugyan olyan maradjon. Unalmas, és az unalmas dolgokat én nem szeretettem. Tűnődve néztem Lunára, aki valamin feltűnően gondolkozott. Várakozó arccal néztem rá, de a várva várt kérdés nem jött meg. Nem siettettem, majd kiböki, ami a szívét nyomja. A kérdések helyett egy vallomást kaptam, boldog ember, hogy saját maga válogathatja meg a tárgyait, na és kiderült még valami, aminek megválaszolásához egy nagy levegőt kellett vennem. Komolyan néztem a szemébe, készen arra, hogy esetleg elszalad.
- Apám...tudod szigorú ember, de ami lényegesebb, hogy aranyvérű mágus, és ez azt jelenti, hogy muglikat nem tűr a családja környékén. - figyeltem a lány reakcióit, hogy ha fel akarna állni, vissza tudjam tartani.
- Büszke a származására, a magyarságára, és ha meglátná, hogy itt beszélgetek veled, a hajamnál fogva rángatna el innen. Én viszont nem tartom ezt bűnnek, szívesen vagyok muglikkal is, csak apám ne tudjon róla. - kacsintottam a lányra, aztán igyekeztem kellemesebb vizekre evezni.
- Merre jártatok? Én még csak pár helyen voltam. Tudod, apámnak a szent föld, Magyarország, azon belül viszont sok mindent láttam már. -
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. március 2. 19:48 | Link

A legédesebb zöldség


    A kis puffadt, de meg fogja ezt még bánni… Ombozi sem tudja még a csalárd tettet, melyet ellenük elkövettek, csak a hirtelen jött mámoros szerelem kábítja el, csakúgy, mint Michelle-t. Bááár, tény ami tény, egész szép párt alkotnak így együtt. Már ha feltételezzük, hogy a lánynak valaha is lehetne párja. Na de kanyarodjunk vissza az eseményekhez. Szóval gyönyörű, boszorkányszemek. Ezért most kitépné a hangszálaidat valószínűleg, de jelenlegi állapotában csak még nagyobbra nyitja amúgy is elég óriási szemeit. Aztán… Aztán megint elpirul.
- Te olyan édes vagy – pfejj, micsoda mézes-mázos hang. Rajongás holtig, az egyszer biztos. Michelle nem is állja meg, hogy szőke fürtjeit tekergetni kezdje, egy tincs egy ujj. Aztán még egy. Így játszadozik, mint macskák szoktak a gombolyaggal. Tekintete Noel puha ajkaira téved és erre fel beharapja sajátját, ami rettentően erotikus mozzanat, de végtelenül felelőtlen is. Nem kéne Noelt még jobban sűrű sötét bozótosba vezetni, így is eléggé ott van már. Aztán miféle bókok érkeznek? Ha ezt Mihael hallaná, valószínűleg eldőlne a nevetéstől, nem is, belehalna. Ha jobban belegondolunk, végtelenül hízelgő lehetne, ha nem ilyen nevetséges körülmények között hangzana el. Ráadásul ilyen nevetséges arckifejezéssel. Hát nem nevetséges? Gondolom nem, mert Michelle tovább olvadozik.
- Olyan vagy nekem, mint a sírásás az éjszaka közepén, mint az erekben csordogáló vér hangja, mint a bőr durvaságának érzése… - nos, a lányból is előjött a költő. Remek! Na és hogy Noel lenne az első? Igen, ilyen sületlenségekben ő az első, szerelmet már vallottak Michelle-nek. De a delikvens lábát levágták. Illetve fáját kivágtak. Mindegy, szóval a lényeg, hogy csúfos véget ért, tekintve, hogy nem bizonyult megfelelő személynek a szőkeség számára. Aztán ajkaik összeér egy örökkévalóságnak tűnő pillanatra, de a lány elhúzódik. – Ne légy telhetetlen – halkan suttogja vissza, halovány mosollyal arcán, mely bágyatag görbévé alakul. Aztán egy rántás, reakcióideje nullára csökkenésével tehetetlenül tűri, no meg persze nem is igazán ellenkezik. Pár pillanat múlva két könyvsor között dönti homlokát a másikénak, egyik kezével arcán simítva végig.
- Én sem – leheli, miközben érzelmei futótűzként terjednek szét testében. Ajkait a másikéra tapasztja és még közelebb húzza magához, egyszerűen nem bírja türtőztetni magát. A vészjelző ott villog a fejében, de nem áll meg, nem löki el, csak szorítja, émelyítő szerelemmel kapaszkodik belé. Aztán egyszer csak elereszti és kissé el is tolja magától Noelt.
- Menjünk. Szökjünk meg, bárhová! – kék íriszei ragyogóbban világítanak, mint eddig bármikor. A zöld szempárba néz és heves lélegzetvételek közepette várja a folytatást, hogy mennek, vagy maradnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 5. 00:08 | Link

Hanka


-Igen, rossz lehet neki, de úgy hallottam van esély rá, hogy szabaduljon és remélem minél hamarabb sikerül neki.- valahogy úgy éreztem, hogy a remény ez esetben alakot fog ölteni és beteljesül.
Élvezem a könyvtár nyugalmát és Hanka társaságát. A könyvek illata most is kitöltött és megnyugtatott. Körbe néztem és igen csak meggyarapodott a létszám itt. Na nem mintha ennyien szeretnék a könyveket valószínűbb, hogy a közelgő vizsgákhoz van köze. Már ketten ügyködtünk azon, hogy ne zavarjuk a komolyan tanulni vágyókat a nevetésünkkel. Még a végén kizavarnak minket pedig át kéne néznem még pár dolgot.
Miután a kényes kérdést nem tettem fel a közte és édesapja közti feszültségről, amellett sikerült egy majdnem ugyanolyan kényes témát választanom. Ami vicces az egészben, hogy az apjához is köze volt valamelyest. Elmeséltem, hogy mugli születésű vagyok és úgy hallottam elég sok aranyvérűt zavar az, ha olyanokkal keveredik amilyen én vagyok. Persze tisztelet a kivételnek. Idegesen vártam a reakcióját mert nem szerettem volna azt sem, ha fölállt volna és elmegy és azt sem, ha miattam bajba került volna. Mély levegőt vett és úgy válaszolt. Amikor elmondta, hogy az apja szigorú és nem tűr meg a közelükben olyat mint én. Itt eszembe jutott, hogy egy bocsánat kérés mellett fel kéne állnom és tovább állni, de a nevelésem és még valami más is vissza tartott ettől a lépéstől. Aminek nagyon örültem mert a Hanka folytatta és kiderült, hogy ezzel a nézőpontjával sem ért egyet az apjának és ennek kifejezetten örvendtem, hisz tényleg nagyon szimpatikus nekem.
-Ha rajtam múlik nem fog.- mosolyogtam rá és vissza kacsintottam. Aztán jött az én életem kicsiny darabkája amire kíváncsi volt és én boldogan válaszoltam neki.
-Leginkább Mexico környékén, de Amerikában sokfelé és még egyszer Alaszkában is. Thai földre is vissza szoktunk járni, itt Magyarországon nem sok helyen leginkább Budapesten.- elgondolkoztam de talán nem hagytam ki semmit.
-Amennyit láttam az országból igazán szép. Melyik helyre érdemes elmenni szerinted? Melyik hely tetszett neked a legjobban?- kérdeztem és reméltem, hogy ezzel a kérdéssel már nem az édesapját juttatom az eszébe.    
Utoljára módosította:Plata Luna, 2014. március 5. 13:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 6. 23:30 | Link

Lulu


- Furcsa lesz azért, ha már nem a tükrökön keresztül fogjuk látni, hanem megérinthetjük. Tényleg nagyon kedves tud lenni. Ha kiszabadul, vajon mivel tölti majd a napjait? - merült fel bennem a kérdés, csak úgy magamnak címezve Bertivel kapcsolatban. A tükörfiút már jól ismerjük, itt-ott megjelenik, kedvesen elbeszélget mindenkivel, de vajon, ha majd egész nap a Levitában lesz, mit fog csinálni? Milyen lehet két tükör közé szorítva élni, egy olyannak, aki valaha hús-vér ember volt? Vajon azóta nem fejlődött annyit a mágia, hogy ki tudjuk onnan szedni őt? Még jó hogy rátaláltunk. Ezek a gondolatok futottak át rajtam pár perc leforgása alatt, aztán átterelődött apámra és az aranyvérűségre a szó. Láttam Lunán, hogy kicsit ideges, nem tudtam az okát, de nem akartam megijeszteni apám radikális nézeteivel a muglikról, ám lehet, hogy az elején mégis sikerült, viszont nem menekült el, sőt válaszával megnyugtatott. Nem is tudom, hogy apám hogy képzelte el azt, hogy teljesen elszigeteljen engem egy iskolán belül.
- Köszönöm, igazán kedves tőled. - hálálkodtam a titoktartásáért.
- Bár nem fog semmi sokáig titokban maradni. Te honnan jöttél ide a suliba? Vagy már kérdeztem? - Rövid ismeretségünk, rövid memóriámmal párosult, meg annyi emberrel beszélgettem már eddig, hogy kinek maradna meg a fejében, mit s kitől kérdezett már. Mikor elkezdte mesélni merre mindenhol járt, kicsit szomorú lettem, na jó, irigy, mert külföldön még csak egyszer jártam, Angliában, és akkor azt nagyon élveztem. Apu valami konferenciára ment, anyunak meg bent kellett maradnia sokat a boltban, és alig lettek volna otthon, nem volt ki vigyázzon rám, a fiúk is valahol szerte a Világban, így apa kénytelen volt magával vigyen. Sokat ültem a szállodában, de néha elmentünk sétálni, ha jó voltam, és az voltam.
- Alaszka? Ott nagyon hideg van, ugye? Érdekes vidék lehet, mennyivel másabb, mint itt? - csodálkoztam el magam. Ezek a különleges tájak mindig nagyon vonzottak, szerettem volna elutazni valahová. Szóba került ugyan, hogy esetleg valamelyik bátyám egyszer elvisz magával, de eddig még nem valósult ez meg.
- Magyarországból nekem legjobban a Hortobágy, mert ott akkora a tér. Kilométeréket beláthatsz. Neked vannak testvéreid? Mit dolgoznak a szüleid és mit szóltak, mikor kiderült, hogy mágus vagy? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 45 46 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet