36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. november 13. 23:16 | Link

Wayde


Ahogy a megfelelő kötet után kutattam, a gondolataim akaratlanul is elkalandoztak, ráadásul olyan irányba, ami a lényeg egy részének egyáltalán nem volt tetszésére. Frusztráltak a önnön gondolataim, mégsem tudtam nekik megálljt parancsolni. Megpróbáltam elképzelni a dobozt a fejembe, amibe minden gondolatot amit helytelennek ítéltem belepakoltam, de ettől nem lett jobb, hiába zártam le kulccsal a tetejét. Igyekeztem hát beletörődni abba, hogy egyhamar nem fogok szabadulni a házi dolgozattól, főleg ha ilyen tempóban halad, mint most én. Hiába nyúlok a fránya könyvért, minduntalan fentebb megy. Kezdem azt hinni, hogy a polc szórakozik velem. Mérgesen felhorkantok és ezúttal nagyon de nagyon nyújtózkodom, amikor egyszer csak ott terem egy kéz és megragadja ugyan azt a könyvet, amit én szerettem volna levenni. A szívem egy pillanat alatt már meg, egy halk sikkantás is elhagyja a számat, hiába, paranoiás lettem, hivatalosan is. A szívemhez kapok, mert jól ismerem a kéz tulajdonosát. Mérgesen fordulok felé, a tekintetem szikrákat szór, csak úgy, mint a bőröm.
  - Legközelebb csaphatnál valami zajt, mielőtt halálra rémítesz.
Csak magának köszönheti, hogy kiújult a paranoiám. Pedig az utóbbi időben egészen jól kezeltem, bátor voltam minden helyzetben, nem féltem a sötétben, mert nem volt rá különösebb okom. Ha jobban belegondolok most sincs, tőle továbbra sem félek. Inkább az rémít meg, hogy újra kell élnem a fájdalmat. A gyomrom is összeszorul ha visszagondolok rá, furcsa és egyben zavaró, hogy még az emléke is ennyire felkavar. Elfintorodom, kitépem a könyvet a kezéből, majd pukedlizek egyet előtte, amennyire gúnyosan csak lehet és leülök az asztalhoz.
  - Ha tudni akarod, igen. A tanárom, aki egy felfuvalkodott hólyag, sérelmezte, hogy nem lát bent vámpirológián, így úgy döntöttem, szakértője leszek a témának.
Grimaszba torzul az arcom, nem is neki beszélek, sokkal inkább a velem szemben lévő falnak, majd felcsapom a könyvet, végigböngészem a tartalomjegyzéket, majd csak úgy véletlenszerűen a középen felcsapom és olvasni kezdem, de egy szót sem fogok fel belőle, mert azt hallgatom, hogy még mindig itt van. Az átkozott annyira csöndesen tud mozogni, hogy az szinte már zavarba ejtő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. november 14. 18:45 | Link

Zoé



Nem akarja meghallani a lány felől érkező gondolatokat, igyekszik felemelni a falat a fejébe, ami kizárja a mások fejéből érkező hangokat. Ennek a képességnek vannak előnyei, ugyanakkor néha a hátrányok kerülnek előtérbe, mint például most is. Anélkül is tudja, hogy mire gondol a lány, hogy belemászna a fejébe, hiszen neki is éppen ugyanúgy akörül forog a tudata. Az este nyilvánvalóan Zoéban is nagy nyomott hagyott, hiába igyekezte nem mutatni. A külvilág számára azonban ragaszkodtak a szigorú tanár-diák, azaz inkább tanár-tanársegéd kapcsolathoz. Felszínesen nem is volt több, azonban az éjszaka eseményei mégsem számítottak elhanyagolható tényezőnek. Olyannak sem, amit egykönnyen elfelejt az ember, vagy éppen a félvámpír. És bármennyire is felejteni akart volna, lépten-nyomon a navinés prefektusba botlott, még a könyvtár ennyire elhagyatott részlegében is, egy viszonylag késői órán. Hallja az apró zavart a szívdobogásának, amit csupán egy kissé gúnyos félmosollyal a saját hatásának tulajdonít, de még ha ezt nem is hallaná, a sikítást minden bizonnyal igen. Még talán az Eridon toronyban is hallották.
- Mondjuk sikíthatnék, mint te? - kérdez vissza gúnyosan, miközben birtokba veszi a helyét az asztalnak támaszkodva. Nem szereti felhívni magára a figyelmet, hogyha valaki számára észrevétlenül tud mozogni, az már előnyt jelent a taktikai lépésekben. Hiába nem volt most szükség helyzet, bevallotta magának, hogy valamilyen szinten élvezte a szívbajt hozni a lányra. Ez még az ártalmatlanabb fajta félelemhez tartozott, nem pedig ahhoz, amit soha többé nem akart látni az arcán. A könyvet minden erőlködés nélkül odaadja neki, nem érdekli, hogy milyen is az olvasmány. Hiába lenne neki is jobb dolga, ki nem hagyna egy alkalmat, amikor zavarhatja a lányt valamiben. Például a "tanulásban". A pukedlizésre csak vág egy pofát, nem kezdi el ecsetelni neki, hogy a mozdulat mennyire hibás volt. Bár ő már nem abban a korban született, amikor az ilyenfajta mozdulatok divatosnak számított, azért néhány dolgot megtanult. Ha pedig már valaki csinált valami, akkor azt csinálja rendesen.
- Ha a tanárod egy felfuvalkodott hólyag lenne, nem tanulnád a tárgyát. - Arcán egy grimasz ül, ahogy keresztbe font karokkal néz le rá a székre.  - De minden esetre biztosan élvezni fogod a házi dolgozatot. - A gúny kedvéért egy vigyorral rákacsint. Tudja, hogy ezzel idegesíti, és zavarja Zoét, de jelenleg éppen ez a lényeg számára. Az újabb vámpírkrónikák pedig várhatnak, sejtette, hogy nem tervezi elvinni őket senki sehová.
- Hogyhogy nem a barátoddal készülsz? - felvonja a szemöldökét, a "barát" szót különösen lekezelő hangnemben mondja. Bár személyesen nem ismerte a férfit, és semmi problémája sem akadt vele, jól esett számára ezzel idegesíteni a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. november 15. 14:53 | Link

Wayde



Inkább nem is reagálok. Minden idegszálam megfeszül, mert irritál, hogy itt van a közelemben. Általában nem vagyok rá ennyire kiéleződve, de most, hogy nem dolgozunk és előszeretettel piszkál azért más a helyzet. A kérdésre csak egy fintorral felelek, továbbra sem szeretnék beszélgetésbe bonyolódni vele. Pedig milyen egyszerű lenne, hogyha megmondaná melyik könyve keressem a válaszokat, akkor megmentene attól, hogy itt üljek hosszú órákig. De gyanítom, hogy élvezi a dolgok, ha már ennyire nehezményezte, hogy nem szívesen töltöm az időmet vámpírológián. Lehetett volna velem egy kicsit elnézőbb és kedvesebb, tekintve, hogy majdnem megölt, de nem változott semmi. A tekintete persze néha elárulta, ahogy figyelt engem, mintha vigyázta volna minden lépésemet, talán tényleg így volt, talán csak én képzeltem oda, hiszen a szavai mindig megkérdőjelezték ezeket az apró jeleket, amiktől összezavarodtam. Valójában nem is foglalkoztatott volna a dolog igazán, ha nem kellett volna vele annyi időt eltöltenem. Mert valahol nagyon is zavart a bámulása, ahogy zavar most is.
  - Tudod, azon gondolkodtam, hogy arról írok, hogy mennyire fájdalmas a vámpírharapás és hogy milyen lelki következményei vannak.
Felvonom a szemöldökömet és most az egyszer nem kerülök el a tekintetét. Tudom, hogy mennyire bántja a dolog és talán gerinctelenség pont ezzel visszavágni, de nem akartam, hogy ennyire jól érezze magát a közelembe, főleg, nem ebben a formában. A gúny csak úgy csöpögött minden szavából és bár én is így vágtam vissza, azért valamilyen szinten rosszul esett. Ha azt gondolta, hogy egy estével jóvá lehet tenni amit okozott, akkor nagyon tévedett. Vágok egy grimaszt, majd visszafordulok a könyv fölé és igyekszem őt egészen kirázni, ami több mint nehéz feladat. Részemről ennyi volt a beszélgetés, egészen addig amíg ismét meg nem szólal. A méreg azonnal elönti a tudatomat, lassan felemelem a fejemet a tekintetemből csak úgy süt a düh. Lassan becsukom a könyvet, felvonom az egyik szemöldökömet, majd teljes erőmből egy gyors mozdulattal felemelem és teljes erőből hozzávágom a vaskos kötet.
  - Semmi közöd hozzá, húzz el a fejemből!
Tudom, hogy akaratlanul is beleolvas a fejembe és ez az ami zavar, mi köze van neki ehhez. A mellkasom csak úgy hullámzik az elfojtott haragtól, rám egyáltalán nem jellemző módon bukott ki belőlem a dolog, ami a meglepetés erejével árasztotta el a tudatomat.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. november 15. 14:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. november 15. 18:14 | Link

Zoé



Anélkül is érzi a feszültséget a helyzetben, hogy rápillantana Zoé arcára. Az idegszálai, érzékei mind a lányra éleződnek ki, teljesen és tökéletesen tisztában van vele, hogy jelenleg mennyire nem kívánatos a társasága. A könyvtárba egyébként sem barátkozni járnak az emberek. Még magának sem vallotta be, de valahol mélyen tudta, hogy most is csak azért van itt, hogy ne csak a már megszokott körülmények között töltsenek együtt időt. Szüksége volt rá, hogy lássa, hogyan viselkedik a közelébe a lány, ha nem a megszokott irodában, vagy tanteremben találkoznak, és végzik a dolgukat, hanem a helyszín sokkal semlegesebb. Nem volt megtervezve ez a találkozó, de örült, hogy így alakult, bár figyelve a reakcióját, Zoé ezt nem mondhatta el magáról.
Szándékosan nem viselkedett vele az "eset" után máshogy, vagyis elnézőbben, csak távolról figyelte az életjeleit, és, hogy mit tesz éppen. A vámpírológiához kapcsolódó elvárásai azonban nem csökkentek, alapból is tisztában volt vele, hogy a lány nem a tantárgy iránti megszállottsága miatt jelentkezett tanársegédnek, így nem tervezte, hogy megkönnyíti a dolgát, és megadja neki az örömöt, hogy esetleg kevesebbet követel tőle. Az egy dolog volt, hogy az órákra nem járt be, ettől függetlenül a házi dolgozatokat és teszteket neki is ugyanúgy meg kellett írnia. Valahol remélte, hogy előbb-utóbb lemond a pozíciójáról, és minimalizálja az esélyét még egy olyan éjszakának, mint a múltkori, azonban a prefektus sziklaszilárdan kitartott, és maradt gúnyolódni és ironizálni vele. Nyilván valamilyen szinten élvezte a társaságát, vagy csupán nem akart ő lenni a gyengébb fél, és idő előtt feladni a versenyt - számára egyre ment.
A válaszra a gúnyos félmosoly egy pillanat alatt eltűnik az arcáról, teste megmerevedik, testtartása is feszültebbé válik. Ajkait egy vékony csíkká préseli össze, szemöldökét gondterhelten összevonja, és néhány ránc is megjelenik a homlokán. Talán eltúlozta a gúnyolódást, azonban ezt határozottan övön alulinak érezte, még Zoétól is. A gúnyolódásuk megszokott volt, azonban egy adott határvonalat sosem lépett át egyikük sem. Okkal.
- Azon is elgondolkozhatnál, hogy mennyire nem ajánlatos provokálni egy vámpírt. - Mert rossz vége lesz... Bár közelébe nem volt érzelmei elszabadulásához és a visszatéréshez az ösztönlény állapothoz, ismerte magát és a fajtáját annyira, hogy tudja, náluk sosem lehet semmiben biztos az ember. Egyik pillanatban még minden rendben, békés mindenki, a következőben meg már észre sem veszik, és alig, vagy egyáltalán nem élnek. Nem kerül a vámpíroknak nagy fáradtságba végezni bárkivel, és egyes személyek előszeretettel teszik meg.
- Csak egy kérdés volt - jegyzi meg halkan. A könyv általi ütésre meg szem rezzen, egy villámgyors mozdulattal fogja meg a kötetet, hogy a belé ütközés után ne landoljon a földön, majd az asztalra helyezi és megadóan felemeli a kezeit. Nem gondolta, hogy szavai ilyen hatást váltanak majd ki a lányból, felettébb érdekes volt számára így látni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. november 17. 17:23 | Link


Habár a szellőztetés, és a takarítás ma elmaradt, és több más dologhoz sem volt már kedve, még ha zárás előtt egyetlen perccel is lépett volna valaki be, Tilda akkor sem utasította volna vissza, ha a segítségét kéri az illető.
Így, bár a köszönés kissé bizonytalanra sikerült, elhatározta, hogy mielőtt visszatérne hálókörletébe, minden fellelhető anyagot biztosít a tanárnőnek. Bár a téma sajnos távolabb állt tőle, mint szerette volna. Anyja gyógyító volt, így ő úgy is, hogy szinte csak a tankönyveit olvasta el élete során, több segítséget tudott volna most nyújtani, mint a könyvtárosnak szegődött lánya.
Miután felsorakoztatta és egyenként végiglapozta a könyveket, melyeket a polcokról varázsolt le, úgy tűnt valóban nem lesz egyéb, mint hogy megnézzék azt a könyvet a zárolt részlegben. Tilda csak egyszer járt ott lent, egészen véletlenül pont rosszul lépett, és leesett a felbukkanó csapóajtón át a titkos helyiségbe, így meglehet, hogy mást is találnának ott azon a megkérdőjelezhető köteten kívül. Bár a nő is úgy tűnik, inkább azokban a művekben lelné meg a megoldást, melyek nincsenek valami oknál fogva jól elzárva.
- Ühüm - bólogat, mikor a tanerő a kezét említi. Tilda nincs eléggé benne az iskolai közösségben, és a pletyka körforgásban, de valamit mégis hallott már, hogy Szendrei tanárnő miféle sérülést szenvedett. Egyesek sárkányokat emlegettek, de talán csak azért, mert Sárkánytant oktatott. A sárkányok.. mindig is lenyűgözték Matildát, és amint ez eszébe ötlik, bekapcsol a fecsegő üzemmód.
- Sok sárkányt látott már? A bátyám sárkánykutató. Vagyis az volt, és néha még most is. Igazából sose tudom mit csinál, csapong kissé. Olyan, mint Annabell, nem tud megmaradni a fenekén. Őő.. Annabell a húgom. Eridonos, harmadikos, nem tudom ismered-e.
Észre se veszi, hogy váltogatja a magázódást és a tegeződést. A sárkányokról beszélve az jutott eszébe, hogy a tárgyat oktató tanárral beszél, mikor viszont a testvérei kerültek szóba, már kissé megfeledkezett magáról.
Végül félreteszi a könyveket, melyeket hasznosnak talált, a többit pedig egy pálcaintéssel visszaküldi a helyére.
- Igen, igaz.. most kell, persze - bólogat kicsit zavartan, és már nem is érti, minek hozta egyáltalán szóba a gyógyítót. Érdekes, jut ellenben eszébe, hogy Véda nem hozzá fordult a problémájával. Vagy talán megtette, és Chaskénak nem volt gyógyírja rá? Mindegy, ezt nem fogja firtatni.
- Akkor ez a kettő van egyelőre.. De tartok tőle, hogy nem a legjobbak - teszi rá tenyerét az említett könyvekre, majd az ajtó felé fordul, mikor az halkan becsukódik. Az utolsó diák is távozott, kettecskén maradtak a könyvek rengetegében.
- Jól van, nézzük meg őket - bólint, és még biztatóan el is mosolyodik, hátha ettől majd kevésbé lesznek sötétek a sötétnek vélt művek. - A zárolt részleggel mindössze annyi a gubanc, hogy még nem jöttem rá, hogyan kell szándékosan megtalálni. Diákkoromban mesélte az akkori könyvtáros, hogy ő bármikor rátalál, de persze nem árulta el a titkát, én pedig.. még nem jöttem rá.
Zavartan nevetgél egy sort, miközben elindul a polcok között.
- Egyszer megnyílt már nekem mondjuk, de akkor majdnem a bokámat szegtem, mert egyáltalán nem szándékoztam megtalálni és beleestem. Azóta is azon töröm a fejem, hogy mire gondolhattam.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2013. november 17. 17:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. november 17. 18:53 | Link

Wayde


Amint magamhoz tértem, megigazítottam a hajamat, köhintettem párat és visszaültem a székre. Röstelltem, hogy ennek ellenére kimutattam az érzéseimet, de most már mindegy volt. Azzal győzködtem magamat, hogy rajta kívül nem látta ezt senki, hogy erről valóban bizonyítékot szerezhessek gyorsan körbepillantottam, de a könyvtár eldugott része tényleg kihalt volt, üres és csöndes. Még szerencse, mert olyan könnyedén és gyorsan kapta el a könyvet, ahogy egy ember nem volna rá képes. A tekintetem végül megállapodik rajta, látszólag semmi változás nem állt be, nem tűnt úgy, hogy fájt volna neki az, ahogyan a vaskos kötet találkozott mellkasával, pedig annyira szerettem volna, ha legalább egy kicsit, vagy legalább úgy tesz, mintha fájt volna, hiszen tudja, hogy az micsoda elégtétel lett volna számomra.
  - Nem szoktam vámpírokat provokálni.
Fintorgok egy sort, miközben hátradőlök a széken és összefűzöm magam előtt a kezeimet. Néha képes úgy beszélni magáról, mintha valami állat lenne. Elkönyvelem, néha tényleg úgy viselkedik, mint egy állat, de alapjában véve mégiscsak egy sokat megélt ember, fiatal bőrben. Akármikor ez eszembe jut, mindig elképzelem őt öregen, ősz hajjal és bottal, ráncosan. Valahogy mindig sikerül a dolog, kivéve ami a szemét illeti, a kék tekintete még öregen is úgy pásztáz, ahogyan most és ettől képes vagyok egészen zavarba jönni, holott csak a fantáziám szórakozik velem.
  - Kérdésnek szántad, de nem csak egy kérdés volt. Te nem szoktál csak úgy kérdezni. Ha féltékeny vagy, mond meg nyugodtan, de gondolhatod, hogy a szabadidőmben nem vámpírokról fogok csevegni és nem csak vele nem, hanem úgy alapjáraton senkivel sem.
Elfintorodok, de már nem tudok a könyvekre vagy a pergamenre koncentrálni, teljesen elveszítettem a fonalat. Talán pont emiatt nem járok be az óráira és emiatt nem tanulom rendesen a vámpírológiát sem. Akárhányszor belefogok, mindig valami ilyesmi történik, vagy már a puszta gondolata a tantárgynak is annyira felidegesít, hogy nem tudok nekikezdeni a tárgyilagos részeknek, azoknak ahol a tények vannak, nem pedig egy nagyképű félvér.
  - Most, hogy elegedet gyötörtél, már mehetsz is tovább a dolgodra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. november 18. 20:46 | Link

Zoé



A meghitt légkör, a viszonylagos magány, és közeliség, mind annak az éjszakának az érzéseit keltik benne. Nem akarja ezt érezni, küzd ellenük. Arcán semmi érzelem nem látszódik, a gúny is eltűnőben van, ahogy az asztalhoz biztos távolságba sétál, karjait kissé talán védekezőn fonja keresztbe maga előtt. Nem a kártól fél, amit a lány tehet benne, az nem érdekli különösebben, egyszerűen csak az emlékeket igyekszik elkerülni, amelyek hála az átlagon feletti látásának és memóriájának egyáltalán nem halványultak el az elmúlt hét során. Sőt, csak erősebben, intenzívebben éltek benne, főként most, hogy ismét ennyire közel került hozzá. A tanteremben az elmúlt találkozásaik alkalmával, mikor is szigorúan ragaszkodtak a tanár-tanársegéd viszonyhoz, igyekezték megtartani a három lépés távolságot, hogy még véletlenül se kerüljenek egymás személyes terébe. Ő viszont azzal a megfontolatlan döntésével, hogy az orra elől emelte le a könyvet, testközelbe került hozzá, ami nem jelentett feltétlenül jót. Nem volt éhes, a benne élő szörnyeteg egyelőre szunnyadt, azonban a lelkiismeretére hirtelen ránehezedett minden, aminek az átgondolását, vagy megbeszélését eddig kerülni akarta a bizonyos éjszaka óta.
A hirtelen beállt csöndben még a vastag könyvespolcok fájában élősködő szú kapargálását is hallani lehet szinte, egyikük sem érzi magát kényelmesen a kialakult helyzetben. Kerüli a pillantását, néz mindenhová a sötét éjszakát mutató ablaktól a még mindig kihalt és üres folyosókra a könyvek alatt roskadozó polcok között. Fájt neki, nagyon is, hiába nem mondja ki szavakkal, de teljesen biztos benne, hogy ezt Zoé jól tudja; másképp nem lépte volna át a láthatatlan határt az elegendő és a túl sok és bántó gúny között.
- Én nem úgy veszem észre. - Pillantása szigorú, végül Zoén állapodik meg, testhelyzetén még mindig nem változtatva. A vámpírok provokálása a legostobább ötlet, és bár tény, hogy éles helyzetben ez még a lánynak sem jutott eszébe, vele szemben sem mindig tanácsos. Mint például most. Ha ugyanaz az éhség uralkodna felette, mint a bizonyos éjszakán, a navinés már egészen biztosan nincs itt. Vagy legalábbis nem így, hanem a múltkorihoz hasonló állapotban.
- Miért lennék féltékeny? Nincs rá okom - ráncolja a homlokát, mint aki nem érti, mire próbál célozni a lány, holott tudja pontosan. Furcsa, tisztában van vele, hogy Zoé szavai mögött van valami realitás, de a féltékenység, mint érzelem eddigi élete során elkerülte, most is így van. Nem érzi fenyegetve magát, és nem hiszi, hogy egyáltalán joga lenne hozzá, hiszen papíron semmi több nincs közöttük a tanár-tanársegéd kapcsolatnál.
- Igen, mehetek. - Szavai ellenére nem mozdul el a helyéről, áll a lány mellett az asztalnak dőlve, és kék íriszeit a prefektus barnáiba fúrja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 24. 15:35 | Link

Matilda.

Milyen szerencse, hogy épp a mai napra sikerült a könyvtárlátogatást időzíteni, hiszen eleve a könyvtáros segítségére számít, ugyanis fogalma sincs, a hatalmas könyvbirodalom melyik berkében keresgéljen zenetörténet és főleg kották után. Igaz ugyan, hogy érkezéskor inkább köszön az asztalnak, és talárját porolgatva úgy halad el előtte, mintha ott sem lenne, de a polcok közé érve eszébe jut, miért is van itt, így hamar visszafordul. A talárt eltünteti a táskájában, igaz, hogy a ruhadarab valószínűleg nem köszöni meg azt, ahogy belegyömöszölte, de ez a legkisebb gondja. Visszaérve az asztalhoz ismét köszön illedelmesen, majd felteszi a kérdését, reménykedve, hogy nem harapják le a fejét, amiért nem akar minden áron magyarul beszélni. Megkönnyebbülten szusszant fel, amikor angolul érkezik a válasz, és elmosolyodik. Arra számít, hogy közlik, merre is keresse a polcot, ahol ilyen könyveket talál, ehelyett azonban meglepetésére a könyvtárosnő kilép az asztala mögül és inti, hogy kövesse. Megy ő már is, annál jobb, ha nem küldik csak úgy el egy iránnyal, mert még a végén képes és eltéved. Nem lenne az első alkalom, amilyen csodásan tud tájékozódni ő általában. Csodálkozva pislog körbe, ezen a részén a könyvtárnak nem járt, ezek szerint, nagyobb annál is, mint feltételezte, a kérdés így egy fél perccel körülbelül később jut el az agyához, mint normális esetben tenné, de máris bólogat rá.
- Igen. Ühümm... Annabell? Nem hiszem, hogy találkoztunk volna, de nem kizárt. Megkérdezhetem hányadéves? - érdeklődik máris, visszatérve a jelen síkra a könyvek enyhén megbabonázott módon történő bámulásából, majd máris elhúzza a száját csak úgy magának, és bocsánatkérően pislog a könyvtárosnő felé.
- Ühm... bocsánat, még be se mutatkoztam, pedig már illett volna. Axel Sjőlander, másodéves rellonos. - mondja máris, miután zavartan beletúrt a hajába. Ilyet se sűrűn szokott csinálni, mert igyekszik a jó oldalát mutatni, de most mégis sikerült elfeledkezni a bemutatkozásról, bár örül, hogy nem jóval később jutott eszébe.  
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. november 24. 15:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. november 26. 00:44 | Link

Wayde
shhh'


  - Technikailag te nem vagy vámpír, ergo nem kellene csak úgy dobálóznod ezzel a szóval.
Csak bele akartam kötni, teljesen mindegy, hogy hogyan, vagy milyen eszközzel. Nyilván ez nem tűnt a legsportszerűbb dolognak, de végül is igazam van. Bármennyire is gondolja magát annak, valahol mégiscsak ember, igaz ezt sem száz százalékosan kijelentei róla. Figyeltem az arcát, próbáltam kiolvasni a tekintetéből azt amit elhallgat előlem, de most is, mint mindig tökéletesen elrejtett mindenfajta érzelmet, ami kiolvashattam volna belőle. Már megszoktam de azért mégis elégedetlenül húztam fel az orromat, mert most sem kaptam meg azt amit akartam. A provokálás természetesen tovább folytatódik, még szép, hogy rákontráz, ráadásul azzal, hogy igaza van, még inkább kibillent a magabiztosságomból.
  - Valóban, nincs okod rá.
Itt pedig elérkezik az a pillanat, hogy nem tudok neki visszavágni, csak bámulok rá, ő pedig vissza rám. Mit nem adnék, hogyha eszembe jutna egy csípős megjegyzés, de csak olyan dolgok suhannak át az agyamon, amiket nem mondhatok ki. Hallgatólagos megegyezés volt köztünk, hiába nem volt itt senki, akkor is féltem, talán attól, hogyha beszélek róla, akkor igaz lesz nem pedig a képzeletem torz szüleménye.
  - Mégsem fogsz elmenni. Most már csak azt kell kiderítenem, hogy tulajdonképpen miért nem.
Felkelek, odasétálok hozzá, beférkőzök közé és asztal közé majd lábujjhegyre állva ráülök az asztalra, szembe vele. A hajamat az egyik vállamra húzom, szabadon hagyva azt az oldalt amibe a legutóbb belekóstolt. Kihívóan felvonom a szemöldökömet de semmi kommentárt nem fűzök hozzá. Fogalmam sincs, mi késztet arra, hogy ezt megtegyem, talán azt remélem, hogy az áthidalt távolság majd megrémíti és menekülésre készteti. Körülpillantok, fohászkodok érte, hogy egy árva lélek se lássa az akciómat, mert nem szeretném ha szárnya kellene bármilyen alaptalan pletyka. Csak tudnám mi vonz ennyire a bestiákban...
 
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. november 26. 10:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. november 26. 20:24 | Link

Zoé


- Igaz - bólint, összepréselve ajkait. Zoénak igaza volt, nem tartozott teljes mértékben a vérszívók közé, mégis hajlamos volt magát velük rokonítani a kikerülhetetlen szükségletei miatt. Az emberek pedig egyébként is általában minden lényt, akiknek az életben maradásukhoz emberi vérre volt szükségük, vámpírnak neveztek, nem igazán számított, hogy neki az élőhalotti mellett van egy nagyon is emberi része. Az évek során az emberek zöme vérszívónak nevezte őt, rászokott tehát ő is a megnevezésre. Neki aztán teljesen mindegy volt, hogy ott van-e a fajmegnevezése előtt a "fél"-szócska, túlságosan sokat nem változtatott a jelentésen. Szörnyeteg volt, és szörnyű dolgokra volt képes az emberfeletti képességeinek birtokában. Na meg nagyrészt nélkülük is. Nem sokat használt közülük, mikor például ölt, vagy, mikor a múltkor Zoé kárára csillapította az éhségét. Azóta is bánta, a lány pedig ezzel - szerinte - teljesen tisztában volt, éppen ezért nem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem, hogy a szemére vesse. Nem mutatta ki a dologgal kapcsolatban az érzelmeit - ahogyan semmi mással kapcsolatban sem -, de valahol mélyen megérintette.
- Örülök, hogy te is beismered, hogy a barátod nem fenyegetés számomra. - Így volt, nem kételkedett benne. A féltékenység pedig nem volt az ő stílusa. Néhány éjszakával ezelőtt ivott Zoé véréből, és a lány az éjszakát az ő lakrészében töltötte, ami a hallottak alapján már sokkal több, mint amit Vécseyvel csinált. Miért aggódott volna tehát a dolog miatt? Látja rajta a kényszert, hogy vissza akar vágni, de nem tud mivel, ennek hatására egy féloldalas mosoly kúszik arcára. Elégedett magával.
Érdeklődőn figyeli, ahogy Zoé megmozdul, és helyzetet változtat, de nem szól semmit. Mikor azonban a csupasz nyaka feltárul előtte, az előbbi apró mosoly teljesen eltűnik az arcáról, pillantása rideggé válik, ahogy - az emberek számára láthatatlan - seb körvonalait nézi. Miatta van ott a sok fognyom, ezzel tisztában van, ahogyan a navinés is. Ez azért még az ő szemében is övön alulinak hat, biztos benne, hogy Zoé tudja, milyen hatással lesz rá a fogai nyomának látványa.
Hirtelen mozdul közelebb a lányhoz, nem is akarja az emberi sebesség látszatát kelteni. Lép egy lépést felé, hogy közvetlenül előtte álljon meg, majd egy újabb gyors mozdulattal jéghideg ujjait Zoé nyakához emeli, és finoman végigsimít a harapásnyomon. Igazából semmilyen célja nincs a mozdulattal, viszony reméli, hogy saját taktikáját alkalmazhatja a lány ellen, és a hirtelen jött közelségtől majd ő fog elmenekülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. november 26. 21:59 | Link

Wayde


Ismét elakadtam. Neki hosszú évek álltak a rendelkezésére ahhoz, hogy megtanulja kezelni a csipkelődést. Nekem azonban ez teljesen új dolog volt. Mindig is békeszerető ember voltam, ha nem volt muszáj, akkor nem konfrontálódtam mert nem láttam értelmét. Az utóbbi időben viszont elég sokat veszekedtem vele, küzdöttem ellene, amennyire csak az erőm engedte, de nekem nem volt fele annyi gyakorlatom se, mint neki, így hát jelentős hátrányra tettem szert. Így volt ez most is, megadta a kegyelemdöfést és ezzel elhallgattatott, sikeresen.
  - Miért is lenne? Nem vagytok egy szinten...
Elfintorodtam, de igyekeztem fenntartani a álszentség látszatát. Ezzel az egy kis mondattal egész alaposan betalált, ahogy én megtettem ugyanezt a mozdulataimmal. Rájöttem, hogy akkor tudom a leginkább bántani, ha emlékeztetem arra, hogy mit tett velem. Valamiért ez nagyon bántotta, holott én már túl voltam rajta, de láttam rajta, hogy ő nem így van ezzel. Ahogy leolvadt a nagyképű vigyor az arcáról, már láttam, hogy legalább ezzel sikerült győznöm. Pontosan tudom, hogyha az emberi szem számára láthatatlan is, ő pontosan látja a harapás nyomát a nyakamon. Nem éreztem egészen igazságosnak, hogy ezzel dobálózom, hiszen én is beleegyeztem és bár iszonyatos fájdalommal és sokkal járt, azért mégsem bántam meg annyira, hogy segítettem rajta. Ezt persze eszemben sem volt elárulni neki, bár sejtettem, hogy tudja de mégis bántotta a dolog és ez azért ha csak egy kicsit is, de jól esett. A reakciójára persze nem számítottam, meglepett, mint mindig. Megrémültem az emberfeletti gyorsaságtól, még akkor is, ha kezdtem hozzászokni az ilyesfajta megmozdulásaihoz. Mozdulatlanná dermedtem, főleg akkor, amikor leesett, hogy mire készül. Akkor sem tudtam volna elhúzódni, ha akartam volna, határozottan megijedtem. Hiszen azóta igyekszik elkerülni velem a közelebbi kapcsolatot, most viszont a saját eszközeimmel vág vissza.
  - Ez nem fair.
Alig bírom kipréseli a fogaim között ezt a három szót. Legszívesebb felpofoznám, de tudom, hogy nem érnék el vele semmit, viszont a tekintete, a tekintete szívszaggató volt. Óvatosan a keze után nyúltam és végighúztam az ujjaimat az övéin.
  - Miért érzem úgy, hogy te rosszabbul élted meg, mint én?
Egy lemondó sóhajra még futja, de semmi másra, pedig annyi mindent mondanék még neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 3. 19:36 | Link


Ha már úgyis ráér, és más épp úgysem szorul segítségére, úgy dönt tehát, hogy elvezeti a fiút a keresett részleghez. Persze magának se árt, ha gyakorolja az útvonalat, még nem is teljesen biztos benne, hogy épp ott kell keresni a kottákat, ahol gondolta. De most majd biztosra megy, és addig is legalább egy újabb lelkes kis könyvbújót ismer meg. Neki mindenki az, aki beteszi ide a lábát, mert a kényszer nem látszik mindegyikük arcára kiülni. De Matilda ha azt látja, is hajlamos egész másként értelmezni az undorral keveredő kedvtelenséget a diákok arcán. Ez a nebuló azonban nem mutatja jelét ennek, sőt, inkább érdeklődő pillantásokat küldöz szét maga körül, rácsodálkozik a könyvtár azon részére, melyen Tilda épp átvezeti. A könyvtáros ezt igen nagy örömmel látja. Először ő is hasonló ábrázattal vonult végig a sorok közt, sőt, igazándiból később is előfordult még párszor.
- Harmadikos már, és pirosban utazik - feleli a húgáról való érdeklődésre. Kicsit még fel is szegi állát közben büszkeségében. Nem az ő érdeme, de azért még lehet büszke a kishúgára. Bár jó lenne, ha több indokot szolgáltatna rá.. de hát Matilda a kicsivel is beéri. És ha Annabellről van, ez többszörösen igaz. Már-már akkor is boldog, ha semmi rosszat nem hall róla egy napig.
Közben a srác kissé zavartan bemutatkozik, így Tilda is visszakanyarítja figyelmét rá. Lassít, majd meg is torpan, ahogy a rellonos felé fordul.
- Axel? Örvendek. Én Matilda vagyok - ki is nyújtja megszokásból a pracliját felé, és kedves mosolyt fűz mellé, mely azonban nem megszokásból jön, hanem természetéből fakadóan. - Sokadéves könyvaddikt.
Felpillant, és abban a pillanatban látja, hogy meg is érkeztek. Zenekönyvek, zenetörtélelmi lexikonok, és külön, zenészeknek szentelt példányok fala tornyosul előttük. Némelyik kötet gerinccel befelé néz, hogy a lapjai közé csúsztatott bakelitlemez is elférjen. De ezekből külön kis kollekció is látható kicsit odább.
- Helyben volnánk - jelenti ki az egyértelműt, hiszen felcsillanó szeme már előre elárulta. - Tudod esetleg konkrétan, hogy mit keresel, vagy átfogó kutatást végzel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. december 9. 20:37 | Link

Zoé


Igyekezett megőrizni a nyugalmát, és nem mutatni, ha valamilyen téma, vagy megszólalás érzékenyen érintette, még Zoéval szemben sem. Azaz éppen, hogy vele szemben nem. Gyűlölte, ha valaki átlátott rajta, ezért is emelt vastag, áttörhetetlen falakat maga köré, amiket még senkinek sem sikerült lerombolni, vagy átugrani. Ilyen helyzetben pedig különösen ügyelt erre. A lány túlságosan sokat tudott, róla, az életéről, a viselkedéséről, a mindennapjairól, nem hiányzott neki, hogy még az érzelmeivel is tisztában legyen. Bár nyilvánvalóan nem egy fatuskó érzelmi szintjén állt, és tudta, hogy a lány nagyon is tisztában van vele, mikor megy túl messzire a megszólalásaival, és mikor okoz neki fájdalmat, nem mutatott semmit, ahogyan most sem. Inkább csak megőrizte a hűvös távolságtartást, és csendben maradt. Ebben már nagy gyakorlata volt.
- Nyilvánvalóan felette állok. - Hasonlóan fintorogva válaszolt, a gúny ismételten nem kerülte el hangját. Őszintén nem tudott túl sokat Zoé úgynevezett barátjáról azon kívül, hogy itt tanít, és nem éppen a közvetlenségéről híres - de hát ő is ilyen volt. Ez még semmi különöset nem mondott el róla. Az már inkább, hogy a lány sokkal több időt töltött el vele egy poros tanteremben, vagy éppen a szobájában, mint Vécseyvel. Nem igazán gondolkozott a válaszon, csak rávágta, ahogyan jött.
Ujjai alatt érzi Zoé - az övéhez képest szinte forró - bőrét, és csak azért is hosszasan elnyújtja a pillanatot, míg pillantását a lányéba fúrja. Hallja az egyre gyorsuló szívdobogást, és a hangos, már-már zihálás szerű légvételeket, mire egy halvány, kissé talán gúnyos mosoly kúszik arcára. Ez volt a célja, várta, hogy így alakul majd a dolog, a reakció erősen alátámasztja előfeltevéseit.
A kezének érintésére sajátján, majd a kérdésre szárazon, minden öröm nélkül felnevet, majd még kiélvezve az utolsó pillanatot is, elhúzza a kezét, és fejét megrázva ismét felveszi a három lépés távolságot. Nem néz felé, igyekszik mindent szemügyre venni, kivéve Zoét.
- Lehet ezt jól megélni? - kérdez végül vissza halkan, miközben ismételten keresztbe fonja karjait, és felveszi az "érinthetetlen"-arcot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. december 9. 21:49 | Link

Wayde


Egy másodperc alatt kitudom billenteni a hűvös nyugalomból, ez azért a győzelem édes ízével töltött el, volt bármennyire is kellemetlen a végkifejlet. Láttam rajta, hogy évődik, láttam rajta mennyire bántom, és egy pillanat leforgása alatt meg is bántam amit tettem.
  - Nyilvánvalóan nem tudod, hol a helyed.
Vágok vissza, de nem sokáig tart a dühöm, mert egy egészen új oldala tárul fel előttem. Zavaromban visszahúzom a nyakamra a hajamat, nem akarom, hogy lássa azt ami számomra láthatatlan, nem akarom, hogy fájjon neki. Csak néhány perc az egész, de én rájövök mindenre, ami eddig kételyeket keltett bennem, már nem tudtam csak egy idegesítő tanerőként nézni rá, sokkal inkább volt vadállat, akit túlságosan elragadtak az érzelmei, most pedig próbálja összekaparni azt, ami a féltett becsületéből megmaradt. Megrázom a fejemet és amint hátrébb lép, keresztbe rakom a lábamat és a kezeimmel megtámaszkodom magam mellett és látványosan félrenézek, úgy, ahogyan ő.
  - Szerintem lehet, csak te sem akarod belátni.
Összepréselem a számat és megfogalmazódik bennem egy kósza gondolat, ami ötletté erősödik, bár bizonyára neki nem fog tetszeni. Nem fogom hagyni, hogy emiatt eméssze magát én már rég túl vagyok rajta és bár félek tőle, mert végtére is az ami, koránt sem olyan kellemetlen a dolog, mint amilyennek ő elképzeli. Rápillantok, a tekintettemmel az övét keresem.
  - Megpróbálhatnád megint.
A hangom...mintha nem is az enyém lenne, mintha egy másik lány mondta volna ki helyettem a szavakat. Elkerekednek a szemeim, de be kell látnom, hogy máshogy nem fogunk túljutni a dolgon, legalábbis ő nem.
  - Úgy értem, máshogy. Nem fogok ellenkezni, tudom mire számítsak és talán ha kíméletesebb lennél...
Rossz ötlet. A bennem élő kislány sikít, hisztizik és sír, nem akarja, hogy megint bántódása essék, mert azóta rémálmok gyötrik. De én is szembe akarok nézni a félelmeimmel, ahogyan neki is szembe kell a sajátjaival. Nem tűröm tovább, hogy a kimondatlan szavak lógjanak kettőnk között a levegőbe, miközben azt tettetjük, hogy ez az egész nem történt meg. Felesleges időpazarlás, tovább akarok lépni. Mindezt persze ő is tudja, hiszen tisztán hallja a felé üvöltő gondolataimat.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. december 9. 21:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 10. 00:24 | Link

Mathilda.

Hálás is ő máris a könyvtárosi útmutatásért és főleg a segítségért, mert ha most csupán egy olyan instrukciók kapott volna, hogy a harmadik polcnál balra, aztán keletnek előre, akkor este is itt toporogna minden eredmény nélkül, kerengve a polcok között, mint a bolygó hollandi. A végén belőle lenne a könyvtár szelleme, ha nem vigyáz. Biztosabb, ha nem hagyják egyedül betévedni a polcok közé, és mintha ezt a kedves könyvtárosnéni is elkerülni szeretné, megy szépen vele. Ámuldozva követi, hiszen ennyi gyönyörűséget még életében nem látott, és több is van belőlük, sokkal több, mint feltételezte első látásra. Ha már hozzászóltak, abbahagyja a rácsodálkozást, szerencsére - ugyanis nem sok kellett volna ahhoz, hogy a nyálelválasztása is beinduljon, aztán megtöltene itt mindent DNS-mintával, mintha bárkinek is számítana a továbbiakban, hogy itt járt, vagy sem. Tán ha egyszer híres hegedűművész lesz, és önéletrajzot írnak róla, akkor, de az még jócskán odébb van, úgyhogy most jobb, ha nem jut el addig a szintig. Be is csukja a száját, mert eltátani sikerült, majd elgondolkodik, ismerheti-e a könyvtáros húgát, de sem a név, sem a ház, nem segít, szerencsére az is kiderül, miért, hiszen nem egy évfolyamban tanulnak.
- Értem. Én csak másodéves vagyok, biztos ezért nem találkoztunk még. - válaszolja végül, és csak most jut eszébe, hogy hoppácska, nem éppen illemtudásra valló módon sikerült elfelejtenie a bemutatkozást. Megejti kissé zavartan, mert ilyet sem sűrűn szokott művelni, majd elmosolyodva fog kezet a nővel végül, és végképp fülig szalad a szája arra a tömör bemutatkozásra. Frappáns, igazán.
- Huh, az jó dolog. És mindenfélét tetszik olvasni? - kérdezi, és ha már megálltak, kénytelen körbenézni, miért is. Vigyorogva észrevételezi, hogy ez a cél, ugyanis az orra előtt rengeteg zenei témában írt könyvet lát, és ismét eltátja a száját.
- Juj, mennyi jó könyv. Nem is tudom, ezeket hogy lehet elvinni? Vagy el lehet egyáltalán vinni? Néhány kottát keresnék, főleg Schuberttől, és... uuhhh... - végighúzza az ujját óvatosan az egyik könyv gerincén, majd kérdőn pislog a könyvtárosnénire.
- Ha jól viselkedek, csendben leszek és enni a konyhába járok, egy hálózsákkal beköltözhetek átfogó kutatást végezni? - ellenállhatatlan bociszemeket mereszt, mint ötéves gyerek, aki megpróbálja meggyőzni a szüleit, hogy az úgy bizony jó lesz, ahogy ő szeretné. Annyi gyönyörűség van itt, fogalma se volt erről eddig.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2013. december 10. 00:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. december 10. 16:23 | Link

Zoé


Nem tudja, hogy szándékosan lépte túl Zoé a láthatatlan határvonalat gúny és bántó szándék között, vagy csupán a véletlen műve volt az egész, bár erősen az előzőre tippel. Úgy érzi, hogy a lány valamilyen szinten vissza akar neki vágni - erre mutat, hogy szinte gondolkodás nélkül használja fel ellene az egyetlen dolgot, amelyről biztosan tudhatja, hogy milyen hatással van rá. Bár a bizonyos este óta nem is beszéltek a történtekről, de Zoé szinte kínosan igyekezett a közelében nem is gondolni rájuk, mindketten tudták, hogy van egy határ, és a határon túl ezek az események, és ezeknek az emlegetése szerepelt.
- Vagy talán te hazudsz magadnak a valós helyemről. - Halkan jegyzi meg, részben benne van a válaszában a visszavágás, másrészt viszont valóban így gondolja. Tömérdek bizonyítéka van rá, és a tudat, hogy ezekkel Zoé is tisztában van, csak boldogítja, még egy ilyen helyzetben is.
Inkább csak érzékeli, mint látja, hogy a haja visszakerül az eredeti helyére, és eltakarja a csak az ő számára látható sérülés nyomát. Nem néz rá, de az érzékei még mindig Zoéra vannak kihegyezve, pontosan tudja, hogy mit csinál, hallja, ahogy a szívdobogása visszatér a normális ütemébe, és a lélegzete is lelassul. Máskor bizonyára boldogítaná, hogy a közelsége mekkora hatással van rá, de nem most, jelenleg túl sok kettőjük között a kimondatlan dolog, és talán a sérelem is. Az estének nem úgy kellett volna történnie, és egyiküknek sem lett volna szabad engednie, hogy úgy végződjön, ahogyan. Az pedig nem feltétlenül mentség, hogy nem voltak éppen az érzelmeik és cselekedeteik urai.
A válaszára nem mond semmit, inkább csak erősen összepréseli ajkait, hogy azok vékony csíkká formálódjanak. A makacsság már nem lepi meg, ugyanakkor nem is akar vele vitát kezdeni erről a témáról, túlságosan sok az ezzel kapcsolatos rossz emléke, valamint az Isten szerelmére, egy könyvtárban vannak, ami bár jelenleg kihalt, könnyedén megtelhet percek alatt túlontúl szorgalmas diákokkal. Bár nem volt kimondott titok, hogy mi ő, nem szerette volna, ha túlságosan is nyilvánvalóvá válik a tanulók számára, hogy milyen lény a tanáruk, a magánélete pedig még ennyire sem tartozott rájuk.
- Megőrültél? - kérdez vissza döbbenten, és hirtelen a lányra kapja a pillantását. Az ötlet már csak kimondva is öngyilkosnak hat, és ő személy szerint nem szeretné megismételni azt az éjszakát. Még rosszabbul is végződhet, és az iskolának jelenleg nem volt szüksége egy tragédiára, neki pedig a felesleges kockázatra. - Ki van zárva - teszi még hozzá határozottan, jelenleg nem érzi magát éppen vitaképes állapotban, nem is akar nagyon belemerülni. Nem érti, hogy hogy juthatott Zoénak az eszébe ilyen őrültség, amikor már a múltkor sem sokon múlt... Ráadásul az élmény nem mondható éppen kellemesnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. december 11. 21:40 | Link

Wayde


 
- Ezt te sem gondolhatod komolyan.
Elfintorodok, de ennyiben is hagyom a dolgot. Nyilván teljesen elmentek neki otthonról én pedig kezdtem ezt megunni. Nekem nincs szükséges ilyesmire, nem hagyom tovább, hogy hülyének nézzen.
  - Nem őrültem meg. Nagyon is eszemnél vagyok, de te ezt pontosan tudod, mert azóta olvashatsz a gondolataimban, amióta idepofátlankodtál. Nem ártottam neked Asher, mégis olyan vagy velem, mintha egy teáskanállal bajlódnál. Soha semmit nem titkoltam előled, elég volt említened valamit, rögtön megkaptad. Kettőnk közül nem én őrültem, de tudod mit? Elegem van.
Elragadnak az indulataim és ha az érzéseimet nem is tudom neki szavakkal leírni, legalább kap egy kisebb adagot a haragomból, amivel nyilvánvalóan nem fog foglalkozni, de ez csöppet sem érdekel. Én a magam részéről feladtam, elegem volt, meguntam.
  - Teljesen igazad van, ki van zárva.
Fintorogva égnek emelem a tekintetemet, leugrom az asztalról és lesimítom a szoknyámat. Nem kívánom egy másodpercet sem egy légtérbe tartózkodni vele, szedjen magára valakit, aki ugrál neki és nem kérdez vissza, biztos van egy pár ilyen a kastélyban.
  - Már itt sem vagyok...maga volt a mennyország, kösz a nagy semmit.
A gondolataim még mindig szitkozódnak, csak úgy küldik neki az ívet, de én magam hallgatok, szó nélkül pakolom a táskámat. Talán ebből is tanultam valamit, ha elsőre nem leckéztetett meg a sors, akkor most megkaptam a magamét, a bestiákkal nem szabad vesződni, egy ilyen már darabokra törte a szívemet. Amint kész vagyok a pakolással felemelem a táskámat megrázom, hogy minden a helyére kerüljön, majd szó nélkül hátat fordulok neki és elindulok a polcok sűrűjében a kijárat felé.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. december 12. 01:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. december 11. 22:21 | Link

Zoé


- Teljesen komolyan gondoltam - vágja rá gondolkozás nélkül, kivételesen nem csak az önteltség beszél belőle. Egyébként sem jellemző rá az egoizmus, inkább csak gúnyolódás szintjén használja fel a mélyen bujkáló túlzott önbizalmát, most azonban valóban azt mondja, amit és ahogyan gondol. Számára nyilvánvalóan nem voltak egy szinten a tanárral, hiszen Zoé most is vele volt itt a könyvtárban, nem pedig az állítólagos barátjával. Ezzel nem arra akart kilyukadni, hogy kimondott dolgok lennének kettőjük között, de tagadhatatlan, hogy valami igenis volt, bármennyire is tagadták, és bármennyire is igyekeztek elhatárolódni a másiktól.
- Igaz, te nem ártottál nekem. De én ártottam neked - vágja rá ő is emelkedettebb hangon a lány kifakadására. Igyekezett nem beleolvasni a gondolataiba, hiába ordítottak felé, de nem mindig bírta megállni. Különösen nem egy ilyen érzelmi hullám alkalmával, mikor a kiélesedett érzékei számára még hevesebben érkeztek a kimondott és a kimondatlan gondolatok is felé. Ez ellen lehetetlen lett volna védekeznie, nem is volt olyan idegállapotba, hogy ezért törje magát. Nem értette, hogy Zoé hogyan nem tudja felfogni, mennyire öngyilkos is ez az akció, alapból azt sem tudta felfogni ép ésszel, hogy egy ilyen ajánlat hogyan juthatott eszébe. Különösen a múltkori után, amikor konkrétan látta a szemében a rettegést. Tőle, nem mástól.
Némán nézi, ahogy leugrik az asztalról, és a dolgait kezdi összeszedni. Szemeit lehunyja, egyik kezével idegesen megdörzsöli a homlokát - ez is egy a teljesen emberi reakciókból, amelyet nem tudott elhagyni a hosszú évek során. Inkább az érzékeivel követi a lány minden mozdulatát, mint a látásával, igyekszik kizárni az idegen gondolatokat a fejéből, és csak a sajátjaira koncentrálni, de a művelet közel sem olyan egyszerű, mint látszik. A gondolatok örvénye zsong a fejében, ezzel párhuzamosan pedig tisztában van a külvilág minden rezdülésével, ahogyan azzal is, hogy Zoé éppen hátat fordít neki.
Hirtelen felindulásból dönt, cselekedeteit sem ereje, sem kapacitása nincs végiggondolni. Nem vesződve az emberi sebesség látszatának fenntartásával, a lány után indul, és szinte a következő másodpercben már a karjánál fogva visszarántja, nekilökve az egyik könyvespolcnak. Szorosan áll elé, nem hagyva neki lehetőséget a szabadulásra, és a karját még mindig nem engedi el.
- Miért? Miért ajánlod ezt fel nekem? Miért érdekel? - záporoznak szájából a halk kérdések. Hangja ideges, feszültséggel teli, pillantását pedig keményen Zoééba fúrja. Nem a gondolataira kíváncsi - legalábbis nem azokra, amelyek felé üvöltenek, így igyekszik róluk nem venni tudomást.
Utoljára módosította:Asher Noah Wayde, 2013. december 11. 22:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. december 12. 01:38 | Link

Wayde


Annyira elegem van belőle, hogy válaszolni sincs kedvem. El akarok tűnni a közeléből és minél távolabb lenni. Nem fogom olyasvalakire ráerőltetni a társaságomat, aki nem akar velem lenni, vagy velem akar, de a minimális tiszteletet sem adja meg. Végtére is, én a tanársegédje vagyok, ő lépte át a határokat és bizonyos fokig még hagytam is magamat, köszönhetően az áldott jó lelkemnek. Azt viszont nem fogom hagyni, hogy megalázzon, többet biztosan nem. Eleget tűrtem, többet is mint amennyit bárki más eltűrt volna, ha tudnám miért.
Három lépést nem tudtam tenni, egy és egy felet léptem, számoltam, amikor utánam kapott. Hihetetlen gyors volt és hangtalan. A következő pillanatban már fájdalom hasított a hátamba, ahogyan nekilökött a könyvespolcnak. Ijedtség csillant meg a szememben, mert egy másodperc leforgása alatt a szemem elé tárult a kép, hogyan vadászhat. Egy biztos, kíméletlen, gyors és iszonyatosan csöndes, hogy tud egy ekkora ember ennyire hangtalan lenni? Még levegőt is elfelejtettem venni, így amikor ismét oxigén ért a tüdőmbe, úgy éreztem nem kaptam eleget és kapkodni kezdem utána, legalább addig is összeszedhetem a gondolataimat, mert tudom, hogy addig nem fog elengedni, amíg nem válaszolok neki, sőt, ha kell kicsikarja belőlem. Oldalra pillantók, félve attól, hogy Tilda esetleg még itt van és meghallotta a puffanást amivel összetalálkoztunk a polccal, de sehol semmi. Ekkor aztán egyenesen a szemébe nézek, és a fogaim között szűröm ki a választ.
  - Tudod miért.
Megpróbálok szabadulni, minden erőmet összeszedve, de nem sikerül. Az ujjai bilincsként szorulnak a karomra, a hátam pedig határozottan sajogni kezd, de ez biztosan nem fogja meghatni.
  - És nem akarok félni. Nem akarok félni tőled. Mert amikor rám pillantasz, mindig az jut eszembe, hogy milyen éhség volt a szemedben akkor, hogy eltorzult az arcod, és hogy majdnem megöltél. Nem vagyok az a lány, aki könnyen hagyja magát, sosem voltam.
Ahogy végigmondom, remekül megspékelve egy kis agresszióval, a testem rögtön reagál a hangulatváltozásra, a bizsergés Asher tenyere alatt egyre erősebb lesz, de amikor lehunyom a szememet és összevonom a szemöldökömet, jelezvén a koncentrálást, lassan de biztosan stagnálni kezd.
  - Nem akarok félni tőled Asher...
Ismétlem megint a lényeget, de most egészen máshogy. A sóhajnál is halkabb, de tudom, hogy a remek hallásának köszönhetően nem okoz gondot számára kibogarászni a szavakat jelentését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. december 12. 20:17 | Link

Zoé


A könyvespolchoz szorítva Zoét kősziklákat megszégyenítő mozdulatlansággal áll előtte ügyelve rá, hogy menekülésre még véletlenül se hagyjon számára helyet. Egyedül a mellkasa hullámzik, ahogy kapkodja a levegőt, csak másodpercek kérdése, hogy hogyan reagál, mit tesz. A lány előbbi bátorsága mintha kissé csillapodott volna a hirtelen mozdulat hatására, nem is bánta. Ha már ennyire lelkesen vállalkozik, amikor pontosan tudja, hogy kivel, azaz mivel áll szemben, lehet, hogy nem árt egy kis emlékezetfrissítés abból, hogy mire is képes. Egy pillanat alatt képes lenne úgy megölni Zoét, hogy az senkinek se tűnjön fel - és még a ruháját sem vérezné össze.
Nem foglalkozik vele, hogy gyengéd legyen, holott a lány ötletének éppen ez volt a lényege. Az ő gondolkodásmódja szerint inkább mindent megtesz annak érdekében, hogy elrettentse az ilyen, és ehhez hasonló öngyilkos gondolatoktól a jövőben. Nem akarja őt bántani, sosem akarta. Akkor is egyedül a benne lakozó szörnyeteg tehetett róla, hogy átlépte a határt, túlfeszítve a húrt. Azért tény, hogy a tanársegédi poszttal normál esetben nem járt az önkéntes véradás - na de ő maga sem volt teljesen normális.
Pontosan látja a képet Zoé fejében, ahogyan elképzeli, hogy hogyan vadászhat, és a jelenet valósághűsége miatt egy halvány, keserű mosoly kúszik az arcára. Éppen ez volt a célja, elérte, hogy legalábbis valamilyen szinten ragadozóként gondoljon rá a lány. Olyankor, mikor kiszabadult az erdőbe, vagy elment egy távoli városba áldozatokat gyűjteni majdnem pontosan ugyanígy zajlott le a folyamat. Gyorsan, hangtalanul és teljesen észrevétlenül. Éppen ez volt a lényege az egésznek, ezért kapta a természettől a képességeit, amelyektől bármikor nagyon szívesen megszabadult volna, ha teheti.
- Nem, nem tudom - vágja rá indulatokkal teli, azonban Zoé szinte azonnal ki is fejti az indokait. A könyvtáros miatt nem kell aggódniuk, meghallaná, ha bárki is közeledne. Csak ők vannak itt, ketten a könyvtár csendjében és magányában, senki sem zavarhatja meg a beszélgetésüket. Ahogy érzi, hogy Zoé szabadulni akar, csak még erősebben szorítja, nem törődve vele, hogy mekkora fájdalmat okoz neki. Ha megtenné, amire a lány annyira lelkesen vállalkozott, sokkal nagyobb kínokat kellene kiállnia, és ezt ő is tudja. Ajkait összepréselve hallgatja végig Zoét, percekig nem is reagál semmit, csak kemény pillantással néz a szemébe, és próbál valamit megérteni a gondolataiból.
- És ha megint bántalak, talán nem fogsz félni? Hol van ebben a logika? - kérdezi végül, szemöldökét felvonva. Meg akarja érteni, hogy a lány miért akarja azt, amit, ellenben nehezére esik magát máshogy látni. Nem gondolja, hogy az egész folyamat végbemehet bármilyen nemű fájdalom nélkül is, az pedig, hogy megint érezze, hogy mennyire bántja őt, nem tűnt elfogadható opciónak a számára.
- Mit vársz tőlem? - Ez volt számára a legnagyobb kérdés, amit nem értett. Alapból, miért akarná megváltoztatni Zoé a félelmét vele kapcsolatban? Neki csak jónak tűnt, hogy legalább a múltkori eset miatt van közöttük egy kis távolság, és nem feltétlenül kell erővel távol tartaniuk magukat a másiktól. Tudni akarta, hogy mit akar kezdeni, hiszen éppen az előbb mondta el, vagy legalábbis utalt rá, hogy mennyire nincsenek egy szinten a barátjával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 15. 10:47 | Link


- Az valóban meglehet - és persze az sem kizárt, hogy ha egy évfolyamba járnának, se ismernék egymást, de nem valószínű. Legalábbis a srác már biztos észrevette volna Ann-t, ha húga őt nem is. Nem feltétlenül azért, amiért egy lány feltűnhet egy fiúnak, hanem mert Annabell hajlamos a viselkedésével feltűnést kelteni.
Végül eljutnak a bemutatkozásig is, Matilda kis önjellemzése is betalál, mert Axel jókora mosollyal jutalmazza. A könyvtáros kisasszony mosolya is szélesebbre húzódik kérdésére.
- Pont, ahogy mondod, mindenfélét olvasok.
Ő maga is alaposan megcsodálja a szekciót, ahová érkeztek, mert bár már látta korábban is, még nem igazán időzött itt el. Pedig tervezte, hogy mélyít a polcokon, hogy ne gerinccel befelé kelljen azoknak a bakelittel felszerelt daraboknak ülniük a helyükön, mert így bizony sorra lehet őket kihúzogatni, hogy meglelje valaki, amit tuképp keres. Közelebb is lép, és biccent a fejével a polc felé a rellonosnak, hogy jöjjön ő is.
- El lehet vinni őket, persze. Beírjuk a nagy könyvbe a pultomon, hogy mikor, és mit vittél el, aztán már csak visszahoznod kell, még év vége előtt lehetőleg. Ez az elmélet, gyakorlatilag csak annyit tudsz elvinni, amennyit elbírsz, ezzel a problémával már párszor szembesültem.
Nevetgél egy sort, mert bizony valóban nem ritkán látni őt a folyosón baktatni annyi könyvvel a kezében, ami mögül ki sem látszik az arca. Szerencsére mindig akad egy-két diák és tanár, aki rászól, hogy vigyázzon, oszlop, vagy lépcső, vagy épp lovagi páncél, mielőtt felbukna, vagy épp lebukna egy miatt. Néha azért elmorfondírozik rajta, hogy nem kéne a szerencséjét kísértenie.
- Sajnos nem engedhetem meg, hogy itt maradj éjszakára - rázza meg a fejét, mert a hálózsák említése azt sugallja, hogy a beköltözést nem csak nyitvatartási időre érti Axel. - Tudod, házirend, ugyanaz a szabály vonatkozik a könyvtárra is, mint az összes tanteremre, és folyosóra az iskolában. Éjszaka csak a hálókörletetekben és klubhelyiségetekben lehettek.
Kénytelen kicsit elnézni balra, mert most a szemébe nézés e szavak kiejtése közben nem menne zökkenőmentesen. Aludt ő a könyvtárban diák korában. Illetve alvásra nemigen kerített sort, csak másnap az órákon.
Levesz egy könyvet a polcról, megnézi, majd egy másikért nyúl, visszateszi őket, majd újabbat kap le, míg végül fel nem csillan a szeme.
- Franz Schubert. Parancsolj.
Megsárgult lapokból álló, kék, keménykötésű, gerincén kopottas ezüst betűkkel szedett művet nyújt át Axelnek. Ha kinyitja, egyszerre zene tölti be az étert. Nem tudni honnét jön a hang, a könyv varázsa teszi. Nem is hallja más, csak aki a könyvet tartja.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2013. december 15. 10:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. december 16. 15:49 | Link

Wayde



  - Hát ezen én lepődök meg a legjobban. Micsoda tisztesség, nem hallgatsz bele a gondolataimba és mekkora kamu. Valamiért mégis mindent a szádra veszel...
Mérges voltam, de csak azért mert tehetetlen voltam, a testemben lévő feszültség egyre erősebb lett, attól féltem, hogyha eluralkodik rajta a képességem automatikusan nekivág a könyvespolcnak, csak úgy reflexből, én meg nyekkenek egyet az eltört gerincemmel. Tudtam, hogy soha nem bántana, de a természetes reakciók ellene senki nem tehet semmit, legutóbb is valami hasonló történt, csak akkor épp a székre lökött, de az sem volt éppen kellemes.
Próbáltam vele tartani a szemkontaktust, de minduntalan le kellett kapnom róla a tekintetemet, mert még ebben a helyzetben is valahol szórakoztatott az, hogy ennyire föl tudom idegesíteni, s bár a karjaim fájtak a kezei alatt, volt már ennél nagyobb problémám is.
  - Ez egészen más. Akkor elég váratlanul ért..tudtam mi vagy, csak nem akartam vele szembesülni. A félelemtől való félelem volt a legnagyobb problémám és emlékszem, hogy fájt, de a sokk, az sokkal rosszabb volt. De tudod mit? Felejtsd el, te biztos jobban tisztában vagy az érzéseimmel, mint én magam..
Próbálnék szabadulni, mert nem akarok már itt állni a polcnak nyomva, így is szereztem már ma elég kellemetlen lila foltot, nem szeretnék többet, ezekkel sem fogok tudni elszámolni. Viszont hiába akarok menni, mégsem tudok. A vele szemben lévő csak úgy olvassa a fejemre a kérdéseket, amik visszhangzanak a fejemben és nem akarnak csitulni, legszívesebben sikítanék, de akkor lelepleződnék, azt pedig nem akarom, hogy Matildának baja legyen.
  - Nem tudom. De te tudod, csak nem akarod belátni. Addig pedig, amíg ezt el nem ismered, talán hanyagolnunk kellene a közös munkát.
Sziszegem bele az arcába, bár ahogy kimondom, rögtön meg is bánom. De a lényeg, hogy legalább sikerült kilökni az ajkaim közül ezt a pár szót, olyan régen terveztem, mert abban reménykedtem, hogy ezzel majd bántani fogom, de azt hiszem, tévedtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. december 17. 15:23 | Link

Zoé


- Azt hiszem, eléggé ismersz hozzá, hogy tudd, nem szokásom hazudozni össze-vissza. - Hangja halk, igyekszik nem engedni az indulatoknak, hogy meglátszódjanak rajta. Arról nem tehet, hogy a felé üvöltő gondolatok rengetegét nem tudja elkerülni, még akkor sem, ha mindent megtesz az ügy érdekében. Szánt-szándékkal azonban sosem hallgat bele a gondolataiba, sem Zoénak, sem senki másnak, a magánélethez joguk van az embereknek. Igyekszik inkább arra koncentrálni, amit a másik fél kimond, nem pedig arra, amiről tudnia sem szabadna. És ezt akárhányszor bizonygatta a navinésnek, úgy tűnik, hogy a lány számára hihetetlen. Neki viszont ez a képesség inkább idegesítő, mint hasznos.
Valamilyen elvont elégedettséget élvez, amikor Zoé a szemkontaktus tartásával küszködik, neki semmi nehézsége sincs benne. Kemény pillantással néz, szemei egészen sötéten fénylenek a könyvtár félhomályában, és bármennyire is próbálkozik, az indulatok szikráit nem tudja teljesen eltüntetni. Arca majdnem teljesen kifejezéstelen, a szorítást nem gyengíti el a lány karján - ő akarta ismételten a vadállatot látni, ennyi fájdalomért szava sem lehet a harapáshoz viszonyítva.
- A lényeg ugyanaz: bántanálak. - Hosszú mérlegelés után szólal csak meg, halkan, alig hallhatóan. Bármennyire is meg akarja indokolni Zoé, hogy ez az alkalom nem lenne ugyanolyan, mint az a lakrészében, eredményben ugyanoda jutnának vissza. Akármennyire is próbálna gyengéd lenni, egy bizonyos pont után az állat eluralkodna rajta, és már nem számítana, hogy mennyire bántja, hogy mennyire fáj neki. Egyedül a vér lebegne a szemei előtt. A ragadozó márpedig megszerzi a zsákmányát, és nem törődik vele, hogy az út során kiken gázol át, maximum utoljára. Neki pedig éppen elég a jelenlegi bűntudat.
- Nem tudni akarom, hanem hallani. - Abban a pillanatban, ahogy kimondja a közös munka hanyagolásának lehetőségét, hirtelen elengedi, és egy lépést hátrébb lép. Vegyes érzések kavarognak benne, egyrészt ezt akarta elérni már az első találkozásuk óta, másrészt viszont mégsem.
- Akkor azt hiszem, találkozunk az órán. - Rá sem nézve fordít hátat, és indul el vissza, amerről jött. Ha a lány nem akar vele dolgozni - legyen bármilyen oka is rá -, nem fogja ráerőltetni magát. Egy része belül örült neki, hogy nem kell odafigyelnie a viselkedésére a közelébe, másrészt viszont agyában már a lehetséges hátrányai sorakoznak a dolognak. Az pedig nem elhanyagolható, hogy Zoé az egyetlen a kastélyban, aki teljes mértékben tisztában volt vele, hogy mire is képes valójában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. december 22. 21:24 | Link

Tilda

* Eléggé kellemetlen neki az egész, hogy segítséghez kell folyamodjon, de egyáltalán nincs ideje most Budapestre, vagy akárhová menni megoldásért. Az utóbbi időben nagyon megsokasodtak a teendői, főleg hogy továbbra is házvezetőként működik. Majdnem az összes prefektusát meg kellett büntetnie pár napja, mert azok a ház tiszteletére rendezett ünnepségen a többi diákkal együtt nekiálltak bontani a klubhelyiséget. Nem vette el végül a jelvényüket, de azóta rajtuk tartja a szemét. Szerencsére használt a dorgálás, mert úgy tűnik, hogy megfogadták a tanácsát, s rendesebben fognak viselkedni, de ezt majd az idő dönti el.
Újból elmosolyodik Matilda félénkségén. Mennyivel könnyebb dolga volna a lányaival, hogy ha ilyen kis könyvmolyok lennének, biztosan nem volna ennyi baj velük. Igaz, akkor inkább Dávidra, az apjukra hasonlítanának, de akkor legalább kellene attól tartania, hogy melyik mikor zúg le valahonnan, meg hogy miféle férfiak csavarják el a fejüket.  Nagyon nem örül Letti Ifenssel való kapcsolatának, csak remélni tudja, hogy hamarosan szétmennek, mert egészen biztosan rossz hatással lesz hosszútávon a lányára. * - Viszonylag sokat… én csak rezervátumokban dolgoztam, azért ott nem olyan nagy az állomány. * A keltetőkhöz nem osztották be olyan sokat, talán ott mindig nagyobb a sárkányforgalom, de általában igyekszenek nem elválasztani az anyaállatot a tojásától, mert akkor nagyon agresszívvá válik.* - Bátyád? Óóó… * Motyogja tűnődve inkább magának, mint a nőnek. Amikor először hallotta Tilda vezetéknevét ismerősen csengett neki, de nem tudta hová tenni a dolgot. * - Lehet, hogy találkoztunk már. Innen volt ismerős a neved… valamilyen különleges neve van neki is, igaz? Damján? A húgodat még nem láttam. Jaj, ne is mondd… *Folytatja a padlót bámulva, miközben a fejét rázza. Az ő lányai sem bírnak nyugton ülni, állandóan aggódnia kell valamelyikük miatt. Ezt persze tőle örökölték, de most tudja csak igazán átérezni azt, hogy mit okozott a saját édesanyjának fiatalabb korában. Igazában véve nem tudja eldönteni, hogy örülne-e annak, hogy ha bármelyik lánya a sárkányokkal foglalkozna később, mivel egyrészt büszkeséggel töltené el, másrészt féltené őket.
Az egyik receptben nem ilyen típusú fájdalomra való főzetet írtak, de maga az erőssége nem lenne rossz, ráadásul az elkészítési ideje sem vészes, 2 napig még kihúzza valahogyan. A másik ugyan jó égési sérülésekre is, viszont azt közvetlen a sérülés után szükséges kúraszerűen fogyasztani.*
- Ahm… * Feleli megdöbbenve Tilda mondandójára. Nem gondolta volna, hogy maga a könyvtáros sem ismer minden zugot. * - Rendben, akkor keressük meg, hogy ha ráérsz!  *Amennyiben igenlő választ kap, megkéri, hogy mutassa meg, hogy merre találta meg a múltkor. * - A padló alatt kell keresnünk? *Kíváncsiskodik érdeklődődő pillantásokat vetve a könyvtárosra. Szereti az ilyen rejtvényeket, amikor kamasz volt, akkor rendszeresen járta az iskolája környékét, hogy addig számára ismeretlen átjárókat fedezzen fel. Az erdőben való bóklászás sem volt ismeretlen számára, szívesen fedezte fel a Lengyelország ezen részén élő besitákat és növényeket.
Szúrós pillantással kezdi el kémlelni a falat, hogy nincs-e valamilyen fa, minta ott, ami nem illik oda, remélve, hogy ezzel valamicskét előrébb juthatnak. * - Az kínos volna, hogy ha napszaktól függően jelenne meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 25. 18:37 | Link

Könyvtárosnénik gyöngye. Rolleyes

Bólogat ő arra, hogy meglehet, bár most talán igazán meglepődne, hogy úgy amúgy a könyvtárosnéni húga nem más, mint az a lány, aki a tanévnyitón állítólag Cupidónak köszönhetően Várffy ölében kötött ki a Nagyteremben. Pillanatnyilag valahogy úgy képzeli - még - , hogy biztos Annabell is ilyen nyugodt könyvmoly, mert miért is ne hasonlítana a nővérére, viszont ahelyett, hogy ezen töprengene, inkább bemutatkozik, majd máris széles vigyorral veszi tudomásul azt az önjellemzést, sőt még kérdez is.
- És mit tetszik igazán szeretni? - érdeklődik tovább, ha már a könyveknél tartanak, az úgyis hazai terep. Szeret ő olvasni, nagyon is, bár biztos benne, hogy annyira nem harcedzett könyvek falása terén, mint az idegenvezetője. Amint elérkeznek a zenei részleghez, még szélesebb lesz a vigyor a képén.
- Ó, az nem is hangzik rosszul. Amennyit elbírok egyszerre, vagy ezt lehet úgy is, hogy térek kettőt, aztán meg év végéig visszahordom őket szép lassan? - kérdezi, mert hát szétnézve ez a zenei rész nagyon is sok olvasnivalót tartalmaz, amit mind szeretne hirtelenjében kivégezni. Még az is megfordul a fejében, hogy talán nem is lenne érdemes ezt mind elcipelni a gólyalakig, mi lenne, ha itt folytatna átfogó kutatásokat, ám a kérdésre nemleges választ kap. Gyerekesen lebiggyeszti az ajkait és úgy pislog a nőre, mint egy szomorú kiskutyus.
- Kár... pedig milyen jó lenne, de igen, tudom, házirend. Na nem baj, attól azért még elhordhatom őket tonnaszámra. Svéd könyvek is vannak esetleg? Az angol is jól megy, de azért a leggyorsabban még mindig a svédet olvasom. - ebből fele magának szól, de a könyvek bámulása közben már el is felejti, hogy mi kinek is szól, esetleg van, amit megtarthatna magának, hogy ne untassa vele a könyvtárost. Elnézegeti a szebbnél szebb, és rendkívül jó olvasmányélményekkel kecsegtető könyveket, majd meglepetten pislog az elé tartott példányra egy fél pillanatig, amíg eljut az agyáig a borítón látott név. Elvigyorodva veszi át, majd felpislog boldog arckifejezéssel, épp, hogy meg nem öleli hirtelenjében a nőt, főleg, amikor ki is nyitja.
- Ez... ez... egyszerűen... nincs is rá szó. Nagyon-nagyon szépen köszönöm. Meg kell várnom vele a zárást, vagy elvihetném esetleg most rögtön is? És mennyi gyönyörűség van benne... ezt nem is ismerem... - bámul az egyik kottára örvendezve, majd inkább be is csukja a könyvet, mielőtt még a végén túl hangos lenne és rászólnának. Majd pont a könyvtárból kellene kitiltatni magát, mert túl hangosan örül egy könyvnek. Befogja a száját, és a könyvet két kézzel ölelve a mellkasához ismét előveszi a nagyon szép nézését, mert még a mai nap során a hegedűn gyakorolni is jó lenne anélkül, hogy büntetőfeladatot kapna késői kint tartózkodásért vagy a szobatársak feszítenék keresztre, mert bent játszik Schubertet.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gloria White
INAKTÍV


Csillámpónik *______*
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 16
Írta: 2013. december 30. 16:50 | Link

Glória először jár a kastély könyvtárában.Mikor belép az ajtón és felnéz nyitva marad a szája, és csak néz-néz.Nem is látott még soha az életben ekkora könyvtárat. Belép és köszön:
-Jó napot. Gyönyörű ez a könyvtár.
 Majd beljebb ment és a lépcsőkön felment. Az első "emeletet" pillantotta meg ahol sok piros könyv volt. Egyet ki is kölcsönzött. Majd a második,harmadik,negyedik emeletet végig nézte. Majd beírta a könyvtáros és elment.
Hozzászólásai ebben a témában

Csillámpónik *______*
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. január 6. 18:07 | Link

Gryllus Matilda

Ásítozva kellek fel. Miközben nyújtózkodom,elkezdek gondolkozni mit csináljak. Hétvége van,szóval szabad a napom. jó lenne ma bemenni könyvtárba. Kimászok az ágyból. Ezzel együtt eldöntöm hogy ma a könyvtárba megyek. Bemegyek a fürdőbe. Gyorsan elkészülök,és elindulok reggelizni. A finom reggeli után felszaladok a szobámba pár pergamenért és pennáért. Ezután elindulok a könyvtárba. Mivel nincs túl korán ezért sok  diáktársammal találkozom,de senkivel sem állok meg beszélgetni,ma nincs kedvem. Elgondolkodom milyen régen voltam a könyvtárban,és akkor is csak futólag. Már a könyvtár folyósólyán vagyok. Még mindig elbűvöl a hatalmas ajtó,és a mögötte lévő sok-sok könyv. ahogy belépek meg torpanok. Komolyabban körül nézek,kerekedő szemmel nézek végig a sok polcon. Első varázsomból felébredve beljebb megyek. Meg látom a pultot oda megyek. Mosolyogva köszönök a könyvtáros néninek.
-Csókolom.
Elgondolkozom hogy hogy kérjek-e segítséget. hát jól jönne végül is,úgy hogy kérek.
-Tudna nekem segíteni?
Remélem nem túl elfoglalt. Bár szívesen körül néznék egyedül is de most arra nincs időm. Ha végzek talán maradok és körülnézek. Kíváncsi vagyok itt milyen könyvek vannak,biztos hogy szinte minden meg van. Rá pillantók a könyvtáros nénire. De le is veszem róla a szemem és újra nézelődök inkább.
Hozzászólásai ebben a témában

Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. január 9. 20:47 | Link

Runácska-hadművelet. Rolleyes

Végre véget ért ez az egész ünnepi mizéria, vissza tudtam jönni a kastélyba és most egy csepp nyugtom van. Otthon szokás szerint állt a bál egész Karácsonykor, anyu ilyenkor elveszíti minden eszét és józan ítélőképességét, 3 évre elegendő ünnepi kaját csinál, minden létező rokont meghív, akinek nincs semmi köze apámhoz, és 2 napig náluk hesszelnek. Rühellem ezt az egész felhajtást, nem is nagyon szeretek hazamenni ilyenkor, de legalább Húgi otthon van és nyújt némi vigaszt ezekben a napokban. Őt lehet csendben nyúzni, igaz néha ordibál és sikítozik, de minden jobb annál, minthogy ilyenkor anyu mellett legyen az ember. Ezért még a dobhártyámat is hajlandó vagyok beáldozni. Különben is hiányzik a húgom, ritkán megyek haza, ő meg nem jön el meglátogatni. Pedig igazán megérdemelné néha a társaságomat és viszont is.
Haha, mindenki milyen irdatlanul hülye pofázmánnyal nézne rám, ha tudná, hogy most éppen hova tartok. Mert bizony egy Rellonosok által kevesett látogatott terem az úticélom, ami nem más, mint a könyvtár. Ja, jól olvastad, komolyan mondom. Azért nem kell valami egetrengető dologra gondolni, a világ nem fordult még ki a 4 sarkából és én sem vettem fel egy Levitás jellemvonást sem, szimplán Tanja megkért, hogy járjak utána valaminek, mert ő az otthoni könyvekből nem tudja kideríteni és Innsbruckban meg nem akkora a varázslótársadalom, hogy legyen egy aféle "mágikus könyvtár", vagy hogy is mondjam... Szóval nekem maradt a nemes feladat, hogy utánajárjak a húgom dolgainak. Nagyszerű, mintha én valami futár lennék, vagy nem is tudom. De a húgom az egyetlen, aki ilyen hülyeségekre is rá tud venni..
Halkan lököm be az ajtót, ami a könyvtárat a folyosótól elválasztja. Némán biccentek a könyvtároshölgynek, de szerintem észre se vette, hogy bejöttem. Amilyen nagy vagyok, olyan csendesen tudok közlekedni, és ez néha nagyon jól tud jönni. Na, de lássuk, hogy mi is kell nekünk...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. január 9. 21:18 | Link

Greg - You're in the army now  Rolleyes ?

~Nincs... Nincs... Pedig Tilda azt mondta, itt van... Hova rakták ezek vissza? Nincs némi tisztelet bennük egy könyv iránt?~ Dohogva kutat éppen egy létrára állva a legfelső polcon egy régi mágikus atlasz után, ami az EVT házijához kell pusztán a pontosság kedvéért. Persze sehol sincs és kezd nagyon pukkancs lenni, hogy egyesek képesek szőrén-szálán eltüntetni egy értékes nyomdaterméket egy könyvtárban! Húzogatja az orrát rendesen ezen a magasfokú rendetlenségen, de inkább nem kommentálja ennél tovább. Az az egy szerencséje, hogy amit egyszer elolvas, vissza tudja mondani hibátlanul és nagyon sokáig élni fog az emlékezetében, feltéve, hogy felül nem írja valahogyan.
Morcos képpel kotorász, de csak nem akar előbújni ez a térkép. Végül már kezd arra gyanakodni, hogy valamelyik okos feltette a könyvespolc tetejére, így felmászik egész a létra szélére és lám, tényleg felkerült oda! Ez elképesztő... Kénytelen hát felmászni érte, mert pont a polc másik végében van (miért is volna kéznél?). Nem mondhatni, hogy a térdig érő szoknyájában túl kecses látvány lenne, ahogy esetlen madárijesztői merevséggel pakolgatja a patáit a szűk polcszélességen, ráadásul annak tetején. Komolyan, egy napon megöngyilkolja még magát ezekkel a húzásokkal.
Amikor ujjai ráfonódtak a térképre, hirtelen megmerevedik. Alatta éppen egy olyan alak készül elhaladni, aki innen felülről, pont kilencvenes rálátásból nézve teljesen olyan, mint David. David Bennett. Az a kis szemétláda, aki már jó ideje felé sem tolta a képét, pedig addig milyen lelkesen csinált belőle felmosórongyot! Fogai összekoccannak a méregtől, amint ez eszébe jut és gondolkozás nélkül lendül a kemény negyven kilójával rá egyenest az alak hátára.
-Megvagy!- hangzik diadalmas kiáltása, miközben gyakorlatilag átöleli a csávót hátulról, nyakban, lábait a csípőjére fűzi és.... óh, mily borzalmas, belenyal bosszúból "David" bal fülébe. Na most szóljatok hozzá, Runa füleket nyaldos bosszúból.
-Süljön ki a két szemed, pocsék tanár vagy. Hova tűntél el ennyi időre?- hangjában annyi a korholás, amennyit nem szégyell, mivel fogalma sincs róla, hogy az alak, akit éppen nyaldos és ölelget, nem David.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. január 10. 02:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. január 9. 22:50 | Link

Runácska Rolleyes - szállj ki a nyelveddel a fülemből, kedves.

Rövid elmélkedés után, hogy mégis merre kellene indulnom, rájövök, hogy még egyáltalán nem jártam itt. Hiába töltöm itt a 3. évemet, valahogy nem vagyok az a típus, aki a könyvtárban éli le az egész életét. Bár tudtommal van olyan Rellonos, aki egyfeszt itt gubbaszt, mikor éppen van néhány szabad órája, de az teljesen biztos, hogy nem én vagyok. Én az ilyeneket elvetemült könyvmolyoknak tartom, akik nem találnak jobb szórakozást annál, hogy egy poros helyiségben gubbasszanak több ezer még annál is porosabb kötettel. Fúj, menjetek és szaladjatok egyet a friss levegőn, az jót tesz az agyműködésnek!
Végül annyiban maradok magammal, hogy elindulok egy random megválasztott sorban és nézegetem a könyvek címeit és a szerzőket, hátha rábukkanok arra az egyetlen egy kötetre, amire nekem szükségem van. Azt hiszem, valami bájitalos könyv kell Tanjának, bár ettől már előre félek. Nem akarok otthon lenni, mikor megfőzi a cuccost, mert vagy felrobbantja a házat, vagy szétmaratja a padlót. Szabad választani. Hugica nem a "született szakácsnők" kategóriába tartozik, pedig anya próbálta tanítgatni mind ételek, mind bájitalok főzésére. De inkább kevesebb, mint több sikerrel. Valamit mindig elcsesz, hol elszámolja magát a mérésnél, hol nem olyan hőfokon főz, amilyennel kellene, hol pedig benézi valamelyik hozzávalót. Mindre láttunk már példát anyuval és nem egy kellemes élmény az olvadt teflont vakargatni egy serpenyőről. Ezt bizton állíthatom.
Jöjjön az ötödik sor. Kezdem már most az elején unni, pedig úgy sacc 200 könyvön lehetek túl. Végül is, nem számíthattam könnyű menetre, ha azt sem tudom, hogy mi hol van. Leguggolok, hogy megnézzem a legalsó sort is, mikor mocorgás támad a fejem felett. Állnék fel, hogy megnézzem mi az, mikor valaki egy visítással a nyakamban terem. Nézd már, már itt se lehet nyugta az embernek! Nem is sejtenéd, hogy elvetemült fruskák hullanak a nyakadba egy könyvtárban, mi? Mikor valami nedveset érzek a fülemnél, meglepetésemben elveszítem az addig sem túl biztos egyensúlyomat, és zuhanni kezdünk. A delikvens a hátamon van, én meg épp hátrafelé zuhanok, így gyorsan megpörgetem magam körül a csajt, hogy ne durranjak rá, mert az kicsit kellemetlen lenne számára. Így egy kisebb csattanás keretében mindketten a földön kötünk ki, felettem egy tök ismeretlen nőszemély, aki az előbb rontott az életemre.
- Szerintem eltévesztetted a házszámot, bogaram - közben megpróbálom magamtól eltartai valamennyire, hogy megvizsgáljam ki lehet az. Nem ismerős, tuti másik házba való. Csak tudnám minek kommandózik a könyvtári polcok tetején...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet