Róbert és Annabell; Kedveseim

Trálálálálá. Cupido? Cupido akcióban! Természetesen mostanság nagyon nem tud megülni a fenekén, hol a szabadban, hol idebenn repdes előszeretettel. Ma éppen az ünnepelni vágyókat figyeli serényen, na meg az új kisdiákokat, akikkel még biztos összefut tanulmányaik során. Bereppenve a Nagyterembe, az egyik sarokból figyeli a tanári kart, illetve a házak asztalait. A szín nem áll hozzá a legközelebb, ettől függetlenül pont kellemes környezet arra, hogy szép kis kapcsolatokat építsen ki, már az év elején. Pörgessük meg már most a szerelem szerencsekerekét, aztán meglátjuk mit dob a gép. Elég sok nyíllal felszerelkezett ma, de nem akart annyit használni, nem kell túlzásba esni, de azért kuncog már most.
Közepes hatótávú kis segédeszközökkel dolgozik ma, úgy gondolta legyen ideje az áldozatoknak, de azért ne olyan sok. 1-2 nap, az pont elég, hogy a bódulatból valami vicces süljön ki. Első körben a Rellon asztalánál vesz észre egy egyedül ücsörgő, karbafont kezű fiút, aki eléggé mogorván figyel. Több sem kell hozzá, hogy megtalálja egy nyilacskával, úgyhogy már nyúl is érte, kibiztosít, majd egyenesen az oldalába lövi. Amíg a fiúban terjengeni kezd az érzés, addig a másik áldozatát figyeli, akit már észrevett az Eridon asztalánál, ott magányoskodik, elég unott képpel és láthatóan mehetnékkel a lábaiban. A szög tökéletes ahhoz, hogy egymást pillanthassák meg. Két kuncogás között igyekszik gyorsan a másik nyíllal is, amivel sikerül a lányt a vállánál eltalálnia. Tökéletes. A napi jó cselekedetet is elvégezte, felderíti őket, meg még mókát is csinál, nagyon büszke most magára.
De ezzel még koránt sincs vége, mielőtt tovább állna, még egyszer jól körülpásztázza a terepet, de nem igazán lát most akciózni valót, szóval hagyja az igazgatót tovább beszélni, meg a felkért személyeket és elvonul. Nem igazán lenne szem előtt, mikor a delikvensek rájönnek, mi is történik velük.