Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=858239#post858239][b]Lónyay R. Hargita - 2023.01.05. 19:18[/b][/url]

Imádom a Karácsonyt. Nem csak azért, mert akkor van a születésnapom is, hanem egyszerűen magát az ünnepet a hangulata miatt, meg mert ilyenkor a családdal lehetek. Még anyáék is szabadságot vesznek ki ilyenkor pár napra. A legjobb, amikor karácsonyi dalokat énekelve díszítjük fel a karácsonyfát együtt Jutka néniék nappalijában, mert mindig ott ünneplünk Londonban, amióta csak az eszemet tudom. Idén is ez a terv, azelőtt azonban még az iskolában is sort kell keríteni arra, hogy a helyükre kerüljenek a karácsonyi díszek az illúziómágia tanár vezényletével. A Déli szárnnyal már végeztünk is, most pedig a nagyterem van soron, amit nem láttam még ilyen kongó üresen soha. Az igazat megvallva nem is nagyon jártam itt talán az évnyitó óta, mivel a faluban lakom és folyton rohangálok a Bagolykő és a művészeti között, alig pár alkalommal jutott arra időm, hogy itt ebédeljek, és ne útközben rágcsáljak el egy otthon felpakolt és a táskám alján jó esetben nem kilapult szendvicset. Körbe is nézek a teremben, miközben Selwyn tanár úr vázolja a tervet. Tehát ki kellene találnom valami szép díszt a fára. Dúdolgatni is kezdek csak úgy magamnak közben, mintha csak otthon lennék már a londoni kis lakásban, ami ugyan a nagynéném családjának tulajdona, de gyakorlatilag nekem is az otthonom többé-kevésbé.
- Köszönjük - mondom máris a frissítőkre. - A tejtől mondjuk én lufi lennék, de nagyon kedves a tanár úrtól - válaszolom hálás mosoly kíséretében. A sütin még elgondolkodom. Néha beleférhet egy-egy, úgyis önszántamból nem eszek édeset, nem azért, mert nem szabad. Majd később talán tényleg lecsapok egyre, ha még marad.
- Énekelhetünk is, ha van másnak is kedve - vetem fel az ötletet, bár erőltetni nem fogom. Addig is, amíg erre bárki reagál bármit is, körbejárom a nagy fenyőfát azt igyekezve elképzelni, hogy vajon hogyan mutatnának rajta pici kis fehér angyalkák. Talán egy kis aranyszín is mehetne a kompozícióba. Meg is próbálkozom egyet elképzelni apró kis tollas szárnyakkal, göndör hajjal, fehér ruhája szegélye aranyszínű csak vékony vonalban. Vajon röpködni is tudna? Meg némi fény sem ártana ide, de egyszerre csak egy dologra kellene koncentrálnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=858497#post858497][b]Lónyay R. Hargita - 2023.01.17. 23:20[/b][/url]

- Ó, igazán nem akarok én plusz munkát okozni, de köszönöm. Majd kipróbálom a sütit - válaszolom kicsit szabadkozva, némileg zavart mosollyal, megrázva a fejemet is. Tényleg csak viccelődtem a tej láttán, amit egyébként még szeretnék is, ha a szervezetem tudna mit kezdeni a laktózzal. Tulajdonképpen még a teát is tejjel szeretem igazán, de így maradnak a mindenféle növényi eredetű helyettesítő italok, amit viszont ritkán szoktam beszerezni, csak ha valamiért úgy vélem, hogy most megérdemlem. Gondot meg a világért se okoznék senkinek, bár tényleg nagyon kedves, hogy felajánlja a teát.
- Nekem nincs kifogásom - felelem széles mosollyal a komolyzenére. Nem fogom fel tragédiaként, hogy nem érez senki különösebb lelkesedést az éneklésre. A klasszikus zenét különösen kedvelem egyébként is, sokkal kevesebb modern előadót ismerek szégyenszemre. Az ismerős dallamra önkéntelenül is előtör belőlem a balerina, két éve pont a cukorkatündér szerepét osztották rám az egyik karácsonyi előadáson, mert hát a Diótörő igazi karácsonyi klasszikus. A mai alkalomra viselt csizmámban egyébként szinte lehetetlenség spiccbe állni, de azért felcsillan a szemem és néhány lépés erejéig megpróbálkozom vele. Nem teljes a siker, messze nem olyan szépek a mozdulataim, mint a művészeti nagy színpadán volt. Milyen csodaszép rózsaszín ruhám is volt, sokkal szebb, mint a most viselt iskolai egyenruha. Meg is száll az ihlet, és miután alkotok még egy angyalkát, apró, cukorgyöngyökre emlékeztető, csillogó kis gömböcskék fűzérét alkotom meg.
- Az nagyon aranyos lenne - válaszolok az elcsípett félhangos merengésre, miközben pördülök egyet és úgy nyúlok egy süti után, hogy az a színpadon is megállná a helyét. Nagyon ritkán eszem édeset, többnyire inkább nem, mint igen, most azonban úgy döntök, mégiscsak belefér egy süti, ha már ilyen kedves a tanár úr és hozott nekünk.
- Nagyon szép lesz szerintem ez a sok fehér és arany elemmel teli kompozíció. Olyan elegáns - állapítom meg, aztán beleharapok a sütibe és fejemet oldalra döntve méricskélem a fát, talán még egy gyöngyfűzér elférne rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=860695#post860695][b]Lónyay R. Hargita - 2023.03.13. 22:27[/b][/url]

Igazán remekül érzem magam ezen az illúziómágiához kapcsolódó foglalkozáson, ami szórakozásnak is beillene. Nekem a Karácsony egy varázslatos ünnep, imádok rá készülni meg díszíteni, most pedig tulajdonképpen még egyszerűbb dolgom is van igazság szerint, mint amikor papírból meg szalmából és gyöngyökből készítek díszeket, a csúfos horgolási kísérleteimről nem is beszélve. Majd otthon is bemutatom újonnan szerzett tudományomat, előtte azonban itt élem ki a kreativitásom nagy lelkesedéssel. A zene is segít ezen, társaság is van hozzá. Úgy érzem, nem lesznek nagy problémáink, szavak nélkül is egészen jól ráhangolódunk, hogy ne szép, elegáns legyen a díszítés. A tanár úr pedig igazán kedves, hogy hiába szabadkozom, hogy miattam ugyan ne fáradjon, mégiscsak hoz teát.
- Ó, a tanár úr nagyon kedves - jelentem ki mosolyogva, miután lenyelem az utolsó falat sütit, ám még mielőtt teát is szereznék, inkább a kutyához guggolok le kicsit, hogy megsimogassam.
- Hát sziaaaa, szőrmók. Hát ki az okos, ügyes kutya? Meg a világ legszebb kutyája? Bizony ám, hogy te... - motyogok neki ujjaimat a bundájába fúrva. Annyira lelkes négylábú, csóválja a farkát és láthatóan élvezi a simogatást. Pár percig el is vagyok vele, majd átengedem másnak is, biztos vagyok benne ugyanis, hogy itt mindenki annyira örül a társaságának, mint én. Az egyik bögrét megkaparintva fehér teát teszek bele, feltöltöm vízzel, és a gőzölgő innivaló kellemes illatát beszívva visszaandalgok a fához. Nézem, ahogy a megidézett mókusok szaladgálnak, és nagyszerű ötletem támad. Apró kis világosbarna és aranyszínű erdeimogyorókat alkotok nekik a fára, ahogy a termés valójában is kettesével-hármasával csoportosul a kis levélburkában. Legyen mivel játszaniuk. Arabella közben felveti, hogy némi vörös is kellene, úgyhogy elgondolkodva méregetem kicsit a fát. Azt hiszem, felettébb jól ignorálom a számomra fölöslegesnek vagy értelmetlennek tűnő megállapításait, ebben azonban igaza van. Vörös jól mutatna.
- Hmm, mi lenne, ha vörös bársony csokrok kerülnének rá? Mondjuk ilyenek? - kérdezem meg, meg is alkotva egy dús kis csokrot bársonyszalagbók, és vékony aranyszínű szál fogja össze. - Igazából minden háznak juthatna valami, nem? Vagy túl sok lenne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=861741#post861741][b]Lónyay R. Hargita - 2023.03.31. 20:01[/b][/url]

Nagyon élvezem ezt az egészet. Teljesen családias program, és még a kreativitásomat is nyugodtan kiélhetem. Ez olyasmi, ami igazán nekem való és igyekszem is alkotni, figyelve arra is, hogy azért a többiek alkotásával összhangban legyek. Megalkotom a kis csokrokat is, minden ház színében, szép dúsra, a szemnek is kellemes látványt alkotva, majd megtalálom a helyüket is. Arabella pedig a házak állatait alkotja meg. Jót mosolygok az összképen, főleg amikor először meghallom az unikornis cérnavékony nyerítését.
- Csodálatos - állapítom meg teljesen őszintén, elégedetten ütve össze a tenyerem puhán magam előtt, elkerülve, hogy tapsikoljak, mint egy elégedett óvodás. A csúcsdísz kérdéséig is eljutunk meg a világításig, közben pedig hullni kezd a hó Selwyn tanár úrnak köszönhetően, én pedig pördülök egyet a tengelyem körül. Igazán karácsonyi lett a hangulat. Fülig is ér a szám is ennek örömére.
- Nagyszerűen hangzik - helyeslek Arabella újabb ötletére. Nem mondom, hogy néha nem kihívás a társasága, de ma egészen jól tudunk együtt dolgozni szerény véleményem szerint. Talán ez is egy kis karácsonyi csoda, ki tudja. Megalkotja a fényfűzért, én meg apró kis szentjánosbogárra emlékeztető fényecskéket alkotok még mellé, amelyek meleg, aranyló fényt árasztanak magukból kicsit ellensúlyozva és egyben kiegészítve a csillagocskák fehéresebb fényét. Igazán elégedetten mérem fel az eredményt. Hayden pedig a csúcsdíszt alkotja meg, egy meseszép csillagot. Elgondolkodom, hogy vajon néhány csillagocska szabadon a fa körül milyen lenne, de ezt inkább elengedem, mielőtt még túlzás lenne, a fa viszont véleményem szerint gyönyörű és tökéletes. Amint minden a helyére kerül, még megsimogatom a kutyát és segítek elpakolni, ha szükség van a segítségemre, aztán szaladok is a dolgomra, mert sajnos még nagyon sok tanulnivaló vár ezután.