Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=843653#post843653][b]Autumn Rue Danvers - 2022.02.18. 22:15[/b][/url]

Mondhatni premier plánban néztem végig mit művel a másik kettő az asztal másik felén. Aztán a pacsikat, összesúgásokat, és kisfiús röhögéseket is tisztán hallottam. Arcom grimaszba rándult a gondolattól, hogy ezek lesznek a jövő nagy mágusai. Fejem ingatva tértem inkább vissza Shelleyhez. Ő se volt normális, de legalább szép verseket írt. Mondanivalóval a sorok mögött.
Aztán megütötte fülem Zalán ismerősen kék hangja. Ezúttal kissé lilás árnyalatú volt, amelyet először nem is tudtam hova rakni. Felnéztem. Egyik szemöldököm lassan magasba emelkedett, és összecsapva a könyvet elindultam a páros felé. Nem pontosan tudtam milyen szituációba kerülök, de azt igen, hogy levitás barátomnak szüksége van a támogatásra. Legalábbis erősen úgy jött le az adott képből.
- Hello! Mond Zalán nálad van a jóslás könyvem? - kérdeztem, szándékosan úgy csinálva, mint aki nem veszi észre, hogy rosszkor zavar. Aztán mint akinek leesik a tantusz fordultam a másik srác irányába. - Oh ne haragudj, te vagy…? - húztam össze a szemeimet, mintha nagyon erősen koncentrálnék, hogy megismerjem. Herberttel egy évfolyamra járunk, és ír. Természetes, hogy megmaradt az agyamban. Csak az időt húztam, hogy szememmel végigkísérhessem az összes kis részletet rajta. Beleértve a bugyuta táblát is.
- Herbert! Hát persze. Azt ajánlom hagyd békén az embereket. Elég megalázó így is, ahogy viselkedsz. Nem mindenki annyira kétségbeesett, hogy kihasználva a vörösségét próbáljon előre felkészülni a még ennél is giccsesebb Valentin-napra - tanácsoltam a másiknak egy álmosoly kíséretében. És még kíméletes voltam. Bőven rosszabb a véleményem az egész felbolydulásból. Jó hogy nem öltözik be koboldnak és osztogat négy levelű lóherét Szent Patrik napján. Ajánlom, hogy ne tegye!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=843803#post843803][b]Autumn Rue Danvers - 2022.02.23. 22:08[/b][/url]

Persze, hogy azt mondtam tartsa meg. Szememmel üzentem, hogy be ne merje fejezni a mondatot, és nem is tette. Hogy azért, mert közbevágtam, vagy mert megértette az üzenetem, az nem derült ki. Mindenesetre elmondtam, amiért jöttem. Kicsit nyersen, kevéssé kíméletesen, de legalább nem hazudtoltam meg magamat, ahogy néhány ember szokta, mikor a megfelelési kényszer súlya alatt majd' megroppannak. Egyszer régen rám is hatással voltak ezek. Aztán minden megváltozott. Én is.
Ajkam egy pillanatra ketté vált az új információ hallatán, és azért, mert a szavak úgy jöttek ki a számon, ahogy. Habár én az utóbbi két évben nem ünnepeltem a szülinapomat, pontosan tudtam mennyit jelentett egykor. Talán el is kapta a pillantásom Zalán, talán Herb gyorsabb volt. De ez az egyetlen elharapott mondat képes volt egy pillanatra minden ellenszenvet félresöpörni bennem, és hagyni, hogy a másik teljesen kizárjon a kis beszélgetésükből. Idegesen beharaptam az alsó ajkamat, de csak hamar el is engedtem. Levegőért kaptam, hogy újra felhívjam magamra a figyelmet, de fülemet megütötte az elfúló szó barátok.
Most mi volt a gond? Barátok vagyunk. Talán ahogy mondta, azzal a fura hangsúllyal. Vagy az a belső üresség, ami a szót követte. Nem, a hangsúlyt. Biztosan azzal volt a baj, mert mással nem lehetett.
- Tulajdonképpen mit akarsz elérni ezzel a táblával Herbert? Csinálj magadból hülyét, de miért szekálsz vele másokat, akik úgy sem akarnak részt venni? - kérdeztem, ahogy kezdett megtörni a kis faluk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=851149#post851149][b]Autumn Rue Danvers - 2022.08.15. 23:28[/b][/url]

Nem mondom, hogy türelmetlen ember vagyok, de egészen utálom, amikor nem vesznek figyelmet a jelenlétemről. Pláne, ha csak megmenteni vagyok ott. Vagy valami hasonló. Zalán a barátom, ahogy ő is hangsúlyozta, én pedig csak a tisztséggel járó felelősségemnek teszek eleget azzal, hogy beszállok a szócsatába. Mert bizony ha egy írrel van dolga, az előbb-utóbb abba torkollik.
- Nem tudom, de neked is elkéne, Mr. Manner - vágtam vissza csípőből. Igen, már egészen forrni kezdett a vérem, de csak akkor éreztem igazán, hogy elszáll az agyam, amikor Herbert rákezdett. Csak rossz emberrel.
- Azzal van a baj, hogy ennyi kérdés meg válasz van, ha elfogadtad volna az első nemet nem kellett volna jönnöm - vágtam azonnal a szavába, hogy megalkossuk azt a bizonyos zörgő hangzós kakofóniát. - Privát mert ti férf.. - láttam Zalán mozdulatát, és tudtam, hogy mit szeretne. Ő volt a béke maga, esküszöm Merlinre.
- Oké, oké... - tettem fel a kezem védekezőn. Ha ő azt mondja ennyi volt, ennyi volt. Miatta jöttem, nem veszekedni. Vagy valami olyasmi.
- Egy élmény volt Herbert - forgattam meg a szemem, és egy műmosoly kíséretében sétáltam vissza a helyemre. Persze, hogy engem állítottak le először. Nagyot sóhajtottam, és felcsaptam a könyvemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=852514#post852514][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.11. 11:25[/b][/url]

Lucy Montgomery érintetlenül pihent a balomon, miközben egy újabb falat kalácsot nyomtam a számba. Még mindig furcsa érzés kerített hatalmába Zalán jelenlététől, de igyekeztem minél inkább figyelmen kívül hagyni. Neki, és nekem is jobb lesz így. Barátok vagyunk. Ahogy eddig is.
- Képzeld mi fogadott tegnap, amikor hazamentem. Júlia a szobámban. Mármint könyörgöm, tudom, hogy folyton ott lóg a lakásunkban a hülye bátyám miatt, de most az én helyemen kutakodott - osztottam meg vele a nem régi élményeimet. A hirtelen szimpátiámnak hála odaadtam az utolsó előtti parfümömet neki, de utána még éjszaka sokat gondolkodtam a történetén. Volt benne valami, ami nem stimmelt, csak nem jöttem rá, hogy mi. Ilyenkor persze mindig megszólalt egy hang a fejemben, hogy rosszindulatú vagyok, és a saját történetemet vetítem rá másokra, és emiatt nem is voltam képes megfejteni a rejtvényt.
- Azt mondta a parfümömet keresi. Mert nem ismeri fel az illatom. Nagyon furcsa volt. Szerintem még soha nem is beszéltem ennyit a lánnyal - magyaráztam tovább, kicsit jobban gesztikulálva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=852518#post852518][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.11. 13:30[/b][/url]

Szemem az összelapított kalácson állapodott meg Zalán ujjai között, majd felnéztem a kék íriszekbe.
- Hát nem teljesen. Mondott még valamit, mert ahhoz kicsit nagyobb kutatást csinált, minthogy szimpla érdeklődés legyen az indok. És elkezdtem kérdezni - vallottam be, és azon gondolkodtam mennyire volt a kettőnk titka, amit a hálóban elmondott. Nem azzal volt a gondom, hogy Zalánban bízhatok-e annyira, de mégiscsak a nagyteremben voltunk, és a párosunk mindig túl nagy attrakciónak számít. Főleg a fél éves mosolyszünetünk és az azt követő kirohanásom után.
- Azt mondta... nem tudom elmondjam-e - húztam el a számat, ahogy hangot is adtam a kétségeimnek. - A lényeg, hogy emlékeztette valamire. És... meg tudtam érteni. Azt hiszem. Mármint akkor is furcsa volt, inkább kérdezte volna meg, de... valamilyen szinten értettem. Ő mindig olyan menőnek és sebezhetetlennek akar tűnni - magyaráztam kicsit talán többet is, mint kellett volna. Elvégre ki vagyok én, hogy ítélkezzem ilyen témában?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=852526#post852526][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.11. 17:52[/b][/url]

Lenyúltam még egy kis kalácsért, és én is az ujjaim között kezdtem gyűrögetni, leszedni apró morzsákat róla. - El, persze, és épp ez az - ejtette le a kezeit az asztalra, természetesen úgy, hogy az étel ne érje a bútort. - Túl normális volt. Általában csak kiissza a tejet a hűtőből, vagy kinyomja az összes fogkrémet a tubusból. Komolyan, néha olyan, mintha ott élne, nem is értem a nagyinak hogy nem tűnt még fel - ingattam a fejem. Bár őszintén, örültem, hogy Zalán ottléte se derült ki. - És most meg... beszélgettünk. Meg.. nem is tudom, csak nagyon furcsa volt - kaptam be végre a falatot magam elé meredve, még mindig a tegnap estén agyalva. Valami akkor se volt kóser abban a találkozóban. És nem csak az, hogy a szobámban volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=852584#post852584][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.13. 11:12[/b][/url]

Régen biztosan felhúztam volna magam egy ilyen feltételezés miatt. Nem azért, mert elképzelhetetlen, vagyis jelenleg tényleg az is, meg most amúgy sem... szóval nem azért, hanem mert már hozzá vagyok szokva a pletykákhoz. Ha oda is fordultak, szimplán csak szarkasztikusan felnevettem.
- Mindenki magából indul ki, gondolom. Még szerencse, hogy nem mindenki a szex miatt jár a Gárgyán kúriába, a nagyinak az már tényleg feltűnne - ingattam a fejem. - És én tegnap még megsajnáltam az anyukája miatt - jutott hirtelen eszembe megint az incidens. Az akkori estéről amúgy sem akartam több szót ejteni. Zalánnak rémálma volt. Hiába kezdtem magánnyomozásba, ő nem akart róla beszélni. Én meg próbáltam jó barát lenni, és eleget tenni a kérésének. Nem kellett, hogy újra összevesszük, épp csak kibékültünk.
- Mindegy, hagyjuk is Júliát. Van egy nagyobb hírem. Azt hiszem... vagyis nem csak hiszem, szóval a szünetben haza fogok menni. Már mindent kiszámoltam, és úgy tűnik végre összegyűjtöttem annyit, hogy elmenjek Írországba - szóltam izgatottan. Zalán talán még soha nem látott ennyire élőnek. Éreztem, hogy a szemeim csillognak, és a hangom a felkelő nap összes színében szólalt meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=852816#post852816][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.18. 00:11[/b][/url]

Habár hallottam a megjegyzését, inkább úgy csináltam, mintha mégsem. Mégis mit kellett volna csinálnom, hogy elégedett legyen? Kiabálnom, kikelnem magamból? Olyan érzéseket erősíteni benne, amik nem is lehetnének ott? Hiába volt nehéz lenyelni a gondolataimat, tudtam, hogy most az egyszer tényleg azzal teszek jót, ha csöndben maradok. Így könnyebb vele elhitetni, hogy nincs semmi érzelmem felé. Vagyis nem csak elhitetem. Nincs is. Kész.
- Hát őő.. nem sok mindenkivel tartottam a kapcsolatot, miután eljöttem. Egy ember van talán, akit meglátogatok, de inkább szólóban nyomom. Vagyis... arra gondoltam, megkérdezem van-e kedved jönni. Megmutatnám hol volt a kocsmánk, meg a házunk. Meg az egész várost - ajánlottam, fürkészve az arcát. Egy pillanat alatt leesett, hogy milyen furcsa volt a kérésem, de akkor már kíváncsi voltam, ő mit szól. És különben is, ha visszakozok, azzal egyértelművé teszem, hogy mennyire bizonytalan vagyok. Mikor engedte meg magának egy Danvers, hogy átlássanak a maszkján? Túl büszkék vagyunk mi ehhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853298#post853298][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.25. 22:06[/b][/url]

Igaz volt minden szó, amit Zalán mondott. Furcsa is lett volna biztosan, ha eljön, hiszen ő nem is ismeri az írországi Ruet. Mégis, mintha egy apró tőr döfődött volna a mellkasomba a visszautasításra, amit az azt követő szavai még meg is forgattak bennem. Egy pillanatra talán a lelkes mosolyom is elhalványult, és fakósárga hangom szinte beleveszett a Nagyterem morajlásába.
- Persze, megértem - ráncoltam a szemöldököm, mintha csak akkor jönnék rá milyen hülyeséget mondtam. Biztosítani akartam további szavakkal, hogy tökéletesen tudom miről beszél, és majd hagyok neki jegyzeteket, de már nem akartam nagyon tovább beszélgetni.
- Ne aggódj, kemény fából faragtak - mosolyodtam el féloldalasan, és újabb falatot nyomtam le a torkomon. Minél előbb elfogy a kalács, annál gyorsabban szabadulok. - Meg amúgy is tudod, hogy jobban kedvelem a magányt, mint más társaságát - vontam meg a vállamat egyszerűen.
- És neked? Mi a terved a nyárra? Mész versenyre? - néztem rá, kicsit megerőltetve magam, hogy úgy tűnjön tovább léptem a témán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853430#post853430][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.27. 22:57[/b][/url]

A nyelvem hegyén a mondat, amely talán új reményeket ébresztene Zalánban, mégis visszafogom. Nincs rájuk szükségünk. Nem kell hogy tudja, hogy az ő társasága nekem már bőven elég, és nem kell másé. Sem Magyarországon, sem Írországban. Mégis úgy nézek rá, mint akit rajtakaptak, és igazán átgondolja, hogy milyen bűnt követett el. Azt akarja, hogy mással legyek. Talán könnyebb lenne neki.
- Jó, de azért ne hajszold túl magad. Ismerlek, és nem szeretném, ha bajod esne - néztem rá jelentőségteljesen. Már amikor megismertem se tudott annyi időre a földre szállni, hogy ne égjen paradicsom pirosra a feje, hát még akkor, ha versenyre kell készülnie. És hiába próbáltam nem számításba venni a másik dolgot, de... pláne akkor, ha valamiről el akarja terelni a figyelmét. És én bizony ezt a kategóriát erősítettem.
- Gyakorold a jóslást - jelentettem ki gondolkodás nélkül. A piros zászlók szinte azonnal a szemem elé kúsztak. - Meg a bűbájokat, ha már ilyen jól belejöttél - tompítottam el az élét a mondandómnak gyorsan. A francba Zalán, hogy nem beszélhetünk nyíltan arról az estéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853583#post853583][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.30. 21:01[/b][/url]

Elöntött a düh, hogy Zalán mennyire félvállról kezeli a vészjósló jeleket. Hogy hiába akarom megbeszélni vele, tudom, hogy nem lehet. - Nagyon is sok köze van, és ezt te is tudod! - korholtam le azonnal, de minden további mondatomat megtartottam magamnak. Pedig őszintén, lett volna mit megjegyeznem. A felfedezéseimet, a varázsigét, csak hogy tisztában legyen vele, hogy megértem. Vagy legalábbis próbálom.
- A végzet? - kérdeztem vissza, mintha csak nem értettem volna tisztán. Pedig mennyire nagyon. - Régen hittem benne. De már csak abban akarok hinni, hogy magam irányítom a sorsom - jelentettem ki határozottan. A csillagokból olvastam neki, azt hittem végzet, de nem. És anya? Neki az lett volna a végzete, hogy elmenjen? Hogy felforduljon az életünk? Talán ha a kezünkbe vettük volna a sorsunk, és nem csak sodródunk, másképp alakul. - És ne merdd kiforgatni a szavaimat, a jóslással egyfajta jövőképet idézhetünk elő, amit kellő odafigyeléssel megakadályozhatunk. Ezért fontos tanulnunk - tettem gyorsan hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853601#post853601][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.30. 22:29[/b][/url]

Makacsul néztem Zalánt, és kezeim idegesen gyűrték egymást. Szemeimmel próbáltam üzenni neki, hogy ez bizony az a téma, amiről hiába beszélnék vele, nem lehet. Se az iskolában, se a kúriában, sehol. Mert nem hagyja. Pedig többet tudok, mint gondolná, és ettől csak még rosszabb az egész, egy kész katyvasz a fejem, mert csak tippelni tudok. Mondjuk azt egész jól.
- Sejtettem - engedtem ki a levegőt, amit eddig észre sem vettem, hogy benntartottam. Ha ő lépne, egy szavam se lenne. De nem az én érdemem elindítani a beszélgetést, persze hogy nem. Eddig bármikor próbáltam, csak vita lett belőle. A francnak olyan makacs.
- Később találkozunk - jelentettem ki lemondóan, és a könyvemért nyúltam, hogy elinduljak az ellenkező irányba. Igaz, eredetileg nem arra terveztem menni, de csak rosszabb lett volna ugyanazon az útvonalon haladni. Még azért egyszer Zalán után néztem, majd lemondóan ráztam meg a fejem.