Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=844151#post844151][b]Farkasházy Rudolf - 2022.03.07. 07:02[/b][/url]

Az este békés, kellemes, így én magam sem érzem, hogy a közeledő támadás...nos, közeledik. Pedig ez a nagy helyzet, olyan szinten ez, hogy azt elmondani se tudom. Dánián elmélkedek, ahogy Nellire pillantok, meg Hege kérdésén, hogy mi lesz vele. Semmi feleltem akkor, de csakugyan semmi volna? El kellene mondanom neki, tudom, de nem tudom, hogy miként. Nyilván arra vágyom, hogy azt mondja, velem jönne, de ilyet még csak nem is remélhetek.
Elhessegetem a gondolatot, és helyébe olyan futó gondolatok jutnak az eszembe, hogy otthon feltétlen nézzem meg Felagund professzor jegyzeteit, amiket a minap adott, vagy éppen, hogy holnap nem jövök, főznöm kell. És akkor, akkor bekövetkezik a nagy betűs ÁRULÁS.
Tekintve, hogy én a leveseket igencsak borsosan szeretem, természetes, hogy az utolsó kanalak egyikén már inkább fekete szemcsehalmok vannak, mintsem tényleges leves, így hát a hang hatására a félrenyelt folyadékból kiváló kis erősségek mind a torkomra tapadnak, és fullasztani kezdenek. Én meg, elvörösödött fejjel köhögök, és érzem, ahogy elképesztő mennyiségű könny tör fel, hogy végigszántson arcomon, melyet Flórián felé fordítok, és mint a halálra ítéltek hörgöm:
- Flóóóriááán.