 Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
Romhányi M. Áron
INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
|
|
Írta: 2022. április 30. 16:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846073#post846073][b]Romhányi M. Áron - 2022.04.30. 16:46[/b][/url] B O N G Y O L A most csak te vagy
Egy ideje már érik bennem az elhatározás, a sziklaszilárd, múlhatatlan féle-fajta, ami most egyenes és zord tartásomban meg abban a már-már majdhogynem dacosan felszegett állcsúcsomban testesül meg. Szorosan egymásba préselt ajkakkal haladok a navinés asztal mellett. Nem nézek oldalra, egyetlen engem szuggeráló, rosszalló vagy épp áhitattól felderült pillantás sem érdekel. Mindannyian leperegtek.
Csak te nem.
Lassítok lépteimen, majd csettintek a Hayden mellett ülő lánynak, és sürgető mozdulattal a nagyterem ajtaja felé bökök. Indulj már, baszdmeg. A szerencsétlen azonnal belekapaszkodik a tányérjába, és ügyetlenül kapkodva, vörös orcával átadja a helyét. Két ujjal a vállamon nyugvó kabát vasalt gallérjára fogok, majd közönyös, sértődött és kétség sem fér hozzá, utálatos képpel leülök a bongyola mellé. Nem nézek rá, egyelőre az asztal túlfelén elcsendesült tagokkal foglalkozok. Nem mintha nekik mondanék bármit is, elég csak rájuk néznem, hogy tudják, jól laktak, és hopp, máris elkéstek bűbájtanról.
Aztán, mikor azok dolguk végeztével felállnak, és eltakarodnak végre az asztaltól, finoman sóhajtok egyet, és lehajtott fejjel annyit mondok: - Elég volt ebből, Hayden.
|
|
|
|
|
Romhányi M. Áron
INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
|
|
Írta: 2022. április 30. 18:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846075#post846075][b]Romhányi M. Áron - 2022.04.30. 18:37[/b][/url] B O N G Y O L A most csak te vagyHa nem azt a neveltetést kaptam volna, amit, és nem abban a szellemiségben nőttem volna fel, amiben, most bizonyára horkantva fordulnék Hayden-höz, és a magát migrénes fájdalommá kinövő feszültséggócot véget nem érő trágárságfolyamban adnám ki magamból, egyenesen őrá ömlesztve a hosszú hónapokra visszanyúló ragacsos fekete mocskot.
- Nagy kár, hogy játszol velem - felelem csendesen, hangomban finom dallamossággal, és fejemet kissé megemelem, hogy seszínű tekintetem az övére találhasson. Ragyogó íriszeit kutató pillantásomban van valami fenyegető, számára egészen ismeretlen. Rozsdás-reszelősen szólalok meg újra. - Tudod jól, miből.
Kisvártatva azután kiegyenesedek, és a mellkasom előtt összefűzött karjaim fölött a Rellon asztala felé fordítom arcomat. Soha nem láttam még ebből a szögből, és őszintén, fikarcnyi komfortérzetem sincs itt ülni. Dehát, ha a hegy nem jön Mohamedhez, tartja a nagyon bölcs mugli mondás, kénytelen Mohamed maga indulni a hegyhez.
|
|
|
|
|
Romhányi M. Áron
INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
|
|
Írta: 2022. május 2. 10:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846095#post846095][b]Romhányi M. Áron - 2022.05.02. 10:18[/b][/url] B O N G Y O L A most csak te vagyNéhány szó elég, hogy a tekintetem változni kezdjen. A szembogár körül hömpölygő fenyegetés elhalványul, vagy inkább más érzésekkel mosódik össze. Düh és csalódottság járja át a testem, amit Hayden is könnyen kiolvashat a szememből, feltéve, ha az asztal erezetén kívül mondjuk rám is hajlandó nézni. Kifejezetten bosszant a jelenetünk; a helyszín és a mód, de ez sem tartásomból, sem pedig lassú, megfontoltnak ható mozdulataimból nem derül ki. Nyugodtnak, sőt békésnek tűnök, csak az egymásnak nyomódó ajkaim és felületes légzésem árulkodik arról a kínról, amit belülről érzek. Nem tudom elmondani, mi ez. Csak azt tudom, mert ezt élem meg, hogy az őrület határán mozgok minden alkalommal, amikor ezt a lányt látom. Nevet, beszél, láthatóan jól van. És én? Én miért nem vagyok jól?
- Akartam - préselem át az egyetlen szót összeszorított fogaimon, ami hosszúra nyúló fejezeteket képes elmesélni egymaga.
|
|
|
|
|
Romhányi M. Áron
INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
|
|
Írta: 2022. május 2. 22:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846110#post846110][b]Romhányi M. Áron - 2022.05.02. 22:19[/b][/url] B O N G Y O L A most csak te vagy
Hayden hangja csúnyán elárulja a fájdalmat, amit érez, és amit a megvetés dísztálcáján, költőinek szánt - választ tehát köszöni, de nem szükséges kapnia - kérdésként nyújt át. Trófea. Szóval így érzed magad a közelemben. A lesújtó válasz már a nyelvem hegyén, csőre töltve vár, azonban a tekintetem, amivel felé fordulok, érthetetlen módon megértést és valamiféle együttérzést tükröz.
Szóban viszont nem adom meg neki. Arra nem vagyok hajlandó.
- Lehetnél a helyükben - vetem oda sértett daccal, csak azért is, hogy fájjon, hogy égessen, hogy az igazságot az én számból hallja: a kastélyban terjedő pletykák nem alaptalanok; vannak lányok, akik előtt a szükség órájában kitárul a szobám ajtaja. Arról persze eszem ágában sincs beszélni, hogy akkor is ő jár a fejemben, amikor arctalan testeket ölelek.
- Mióta beszélsz? - kérdezem rekedten, arcomat elfordítva tőle. Nem akarom látni, egyetlen szeplőjét és vörös tincsét sem. Az illatát éreznem is éppen elég. Ajkaimat szorosan egymásba passzírozom, arcizmaim megfeszülnek. Utálom a gondolatot, hogy jobban van, mióta nem képezem a mindennapjai részét.
|
|
|
|
|
Romhányi M. Áron
INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
|
|
Írta: 2022. május 3. 07:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846118#post846118][b]Romhányi M. Áron - 2022.05.03. 07:49[/b][/url] B O N G Y O L A most csak te vagy
Nem érdekel, hogy zavarban van. Nem foglalkozom szavaim gerjesztette köhögésével vagy kipiruló orcáival. Nőjön fel végre, és fogadja el: aki a tükörből visszaköszön rá, már nem az évekkel ezelőtti, plüssmackóját szorongató kislány, hanem egy kívánatos nő, akit a másik nem az ágyában akar tudni. Nem vagyok ezzel egyedül, felesleges is volna ezt gondolnom, és az a helyzet, hogy ez jól is van így. Csak a többi ne feszítene. Az irígység, féltékenység, tehetetlenség zsugori kínja.
- Mire? - fordítom arcomat felé, és addig nem szólalok meg újra, míg ő is hasonlóan nem tesz. Aztán pillantásom szépen lassan belemászik az övébe. Ez elkerülhetetlen volt, tudod jól. Tekintetemben őrület kavarog; hiány, szándék és vágy ötvözete. Szemöldökeim haragos mozdulatlanságban ülnek meg barázdált homlokom alatt. - A szűk farmernadrágodra vagy arra a spagettipántos fehér felsőre, ami épphogy csak takarni tudta a melled?
Emlékszem mindenre, Hayden. Bármit is hisz, azon az estén senki sem láthatott minket eltűnni a bár hátsó részébe, sem pedig kétes szituációban, amit később esetleg szégyellnie kellene. Ha gondoltam is rá, és a kastélyba vezető utat végig is csókolóztuk, a Navine előtt hosszas búcsút követően, forró sóhajok és mi lenne, ha mélázgatások után - tisztán emlékszem, ahogy - morranva megharapdáltam alsóajkát, és meztelen csípőjébe markolva elköszöntem. Szívtam a fogam, hát majd szétrobbantam, de... nincs semmi más, amire emlékeznem kellene.
|
|
|
|
|
Romhányi M. Áron
INAKTÍV
aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
|
|
Írta: 2022. május 3. 08:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846120#post846120][b]Romhányi M. Áron - 2022.05.03. 08:49[/b][/url] B O N G Y O L A most csak te vagyAz úgy jah. Félreért, mert miért is ne tenné? Ezzel pedig így, ezek után nehéz bármit is kezdeni. Mondjuk rendesen meglep vele, erre, bevallom, nem számítottam, és hirtelen nem is tudom, miként is kellene reagálnom. A homlokomat persze egyből kisimítja a döbbenet, és szemöldökeim is elengednek, de egy ideig asszem csak nézem őt, az érzések forgatagában meg-megcsillanó szemekkel. Végül féloldalasan ívelő szájjal, színtelen felnevetek, s fejemet előrebillentve bólogatni kezdek. - Azért így kimondva jobban üt, mint leírva a kis füzetedbe, nem? - szúrom oda, és bár a csalódott düh mást is mondatna velem, semmi kedvem rontani a helyzeten, amit aztán vagy lesz esélyem helyrehozni, vagy ha nem, és az válik az utolsó közös emlékünkké, akkor örök tüske marad mindkettőnkben. Nem, inkább nem. Még egy sóhaj sem hagyja el az ajkam, úgy távozom az asztaltól, ahogy érkeztem; két ujjammal ráfogok a kabát vasalt gallérjára, és elegánsan felemelkedve megállok egy pillanatra. Lenézek Haydenre, s miután visszahajolok egy szem sültkrumpliért, hátra se nézve elindulok kifelé, lássuk, elérem-e még a mai dupla Mágiatörténetet. //  //
|
|
|
|
|
