Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=819521#post819521][b]Palotás Polli - 2020.10.17. 23:14[/b][/url]

Ma egészen korán kelt magához képest, pedig nem is volt sok rendezgetni valója, csak a táskáját kellett elkészítenie az aznapi órájához. Nem az a típusú lány, aki egyébként olyan sok időt tölt a reggeli készülődéssel, ha nincs egyenruhája, hiszen olyankor is mindig kényelmes öltözéket húz, a ruhatára nem áll olyan darabokból, ami miatt vakarnia kellene a fejét reggelente a szekrény előtt, hogy mit vegyen fel. De az egyenruha a reggeli káosz idejét még inkább lerövidíti. Az órarendjét gyorsan átfutva még bedobál a táskájába egy-két dolgot, amit az este nem készített el, meg kiveszi a hűtőből az előre gondosan elkészített, ízesített és leszűrt teát, amit a nap folyamán megiszogat. Mindig több van nála, hogy a reggeli is kellemesen teljen.
Útközben játékosan rázogatja a termoszát, mert attól aktiválódik a melegedés funkciója. Nem akarja túlzottan felforrósítani, mert akkor még az első órán sem tudná meginni, nem még a reggeli részeként. Útja egyenesen a Levita asztalához vezet, mint olyan sokszor. Lilivel sokszor reggeliznek együtt, hiszen nincs közös órájuk, reggelente tudnak legjobban beszélgetni. Azonban szőke barátnője még nincs az asztalnál, így a szokott helyükre huppan le köszönve a kékeknek. A levitások valószínűleg már megszokhatták a látványát meg hogy rájár a pirítósukra és a vajukra (Vagy margarin? Ez melyik?), nem szólja meg senki, tudják, hogy miért és kiért van itt. Egy kisebb, vékonyabb szelet kenyérre pályázik rá, komótosan megkeni magának, amíg meleg és jól siklik rajta, akármi is az. Sajnos pirosarany nem nagyon van a suliban, így csak üresen eszi, önt hozzá az egyik pohárba a szűrt teácskájából, hogy mégsem magába egye.
Ahogy majszolgatja néhány újság landol a közelében ülők tányérjában, meg ahol éri őket. Kicsit összerezzen, de már eléggé megszokta. Hunor ugyanakkor egy laza mozdulattal elkapja, amit egy halvány mosollyal jutalmaz a pirítóssal szájában. Nem nagyon ismeri a fiút, pedig egy csomó közös órájuk van. A pirítós után egy zöld almát vesz el a tálcáról és azt kezdi el majszolgatni, sokszor az ajtó irányába pillant. Talán elaludt. Néha integet az érkező ismerősöknek, eridonosoknak. Az egyikük hívja a saját asztalukhoz, de ő megrázza a fejét és inkább visszafordul a tányérok irányába, ám azt látja, hogy Hunor nagyon furán méregeti. Fél szemöldökét felvonva néz rá. – Baj van? Megint vajas az arcom? – Kérdi a kézfejébe dörzsölve a száját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=819584#post819584][b]Palotás Polli - 2020.10.19. 16:07[/b][/url]

- Akkor jó . – Motyogja a szájában maradt almán nyammogva, biztonságból még egyszer áttörölve az arcát. Ez még kellemetlenebb lenne, ha még pirosarany is lenne a pofiján és amolyan Joker mosolyt mázolna a fejére.  Fejét oldalra biccentve nézi végig, ahogy a levitás évfolyamtársa bénázik az evéssel. Ő ezért nem szokott villás meg kanalas reggelit enni reggelente, mert biztosan mellé menne neki is. Újabbat harap az almából, ahogy tekintete tovább időzik Hunoron, most már nem az érkezők az érdekesek neki. – Itt még maradt egy kicsi. –  Hint bele mosolyogva egy nagyobb morzsát, ami az egyik tál mögött megbújt és nem láthatta a fiú. Látja, hogy valamit nagyon szeretne neki mondani, tudja, hogy sokszor még nála is nehezebben közöl dolgokat. Polli kimondja, amit szeretne, inkább csak az, hogy nem mindenki érti, ahogyan előadja azt. Érdeklődve figyeli, ahogy megszólítja. – Ühümm. – Hogy is felejthetné el, bár Rudolfot jobban szereti, mint Felagundot, mert nem beszél velük olyan csúnyán, azért csak utálja az egész bájitaltant. A sok szag, csörrenés, undorító állag mind-mind zavarják. Ráadásul a végeredmény is többnyire undorító. Még ha nem is az, akkor is az, mert tudja, hogy mik kerültek bele. – Pfúj, dehogy! – Rázkódik össze fintorogva. Még a gondolatától is libabőrös lesz, hogy ő ilyeneket igyon. Az íze nem kellett volna, hogy rossz legyen, de ez egy nagyon veszélyes bájital, néhány lány az évfolyamon már sutyorgott róla, hogy használni fogják. Polli otthagyta a sajátját Rudolfnak, hogy semmisítse meg.
Az elé nyomott cikket az almájával a kezében megfagyva futja át. Szemei tágra nyílnak, még a fejével is követi a sorokat, hogy minél gyorsabban érkezzen a következőre. A végére érvén bamba fejet vágva pillant fel Hunor arcába nézve, kezeiben az félig megevett almát finoman gyurmázza. – De miért írnak ilyeet? – Kérdi magas hangon, száját elhúzva. – Én nem vagyok szerelmes. Azt tudnám. – Nyomatékosítja egy nagy sóhaj keretében. Hát még beszélni is alig beszéltek, maximum kedvelheti a levitást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=819923#post819923][b]Palotás Polli - 2020.10.23. 21:24[/b][/url]

Eléggé nehezére esik felfogni, hogy miért is írna bárki ilyet róla. Vagyis róluk. Mindenki tudhatná, hogy sem Hunor sem pedig ő nem olyan ügyes bájitaltanból, hogy olyan főzetet legyenek képesek főzni, amit bárki szívesen meginna. Különösen Polli, aki inkább fullad meg éjjelente a saját taknyában, mintsem egy kortyot is igyon a megfázás elleni bájitalból is, mert egyszerűen undorító. Egészen biztosan egy kicsit sem ismerte a lányt.  – De ez gonosz dolog. – Húzza el a száját, szemét ismét lesüti az újságra, hogy lássa tényleg jól olvasta-e. Második átfutásra is ugyanaz van odaírva, mint először, sajnos nem tévedett. Kezében a zöldalma egyre inkább kezd áldozatául esni a frusztráltságának, ujjaival apránként morzsolja szét a gyümölcsöt. Nem látszik különösebben idegesnek, nem dühöng, észre sem nagyon veszi, hogy mit csinál, mert egyszerre próbálja harmadjára is elolvasni a cikket, hogy megtalálja benne ’az amúgy vicceltünk’ részt és Hunorral is kommunikál – bár a levitás fiú nem túlzottan beszédes. Biztos őt is zavarja a helyzet. Nem gondolja, hogy ő az a lány, akivel bárki össze akarna hozva lenni, még csak pletyka szinten is. De egyébként sem jó, ha hírbe hozzák az embert, szóval Polli megérti. – Nem tudom. Én nem vagyok az a szerelmes típus. – Csóválja a fejét lehangoltan. Tudna mesélni egyet s mást, hogy miket hall a többi lánytól, hogy ők mennyire kergetik a fiúkat meg miket mondanak róluk. Talán pont ezért nézték őt ki?
- Ööööhm. – Nyögi Hunor után az összetrancsírozott almájára pillantva. Hát ezzel már biztosan nem lesz jó étvágya. Az asztalról lehalászik egy szalvétát, hogy eltemesse áldozatát. Igyekszik diszkrét lenni, nem hiányzik, hogy valamelyik levitás azt mondja neki, hogy ne jöjjön ide, ha nem tud viselkedni az asztaluknál. Mire épp sikerül megtisztítania a kezét, pont befut Lili is, akinek szinte kiüti az arcát a nála maradt újsággal, annyira szerette volna tudni a véleményét. A lapot az első közös órájukon visszaadta Hunornak, nem szerette volna megőrizni ezt az emléket és csak remélni tudta, hogy a suli is hamar elfelejti az olvasottakat, mert ez kínos volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=825540#post825540][b]Palotás Polli - 2021.01.30. 20:35[/b][/url]

Nem minden reggel indul olyan könnyen Pollinak, mint ahogy szeretné. Hiába mosta meg hideg vízzel az arcát, annyira, hogy még most is nedvesek a kis baba hajai, ahogy unottan csapódik le a Levita asztalához. Ez persze nem álmosság, nem tévedt el, hiszen tudatosan szokta a kékek térfelét választani az Eridonnal szemben. Nem mintha nem szeretne epres lenni, de néha az áfonyás az igazi, főleg, hogy ha Lilivel lehet közben.
- Sziasztok! - Csipogja a közelben ülő levitásoknak egy álmos, erőltetett vigyor kíséretében. Szeme még nem egészen szokta meg a nagyterem világítását, így egy kicsit hunyorog, ahogy Lilit keresi, aki még nem érkezett meg. Bizonyosan a szőkeségnek sincs túl könnyű reggele. Polli ruhája is egy kicsit gyűröttebb, mint máskor, meg a nyakkendője sincs olyan szépen elrendezve, mint kéne. Remélhetőleg egyik tanár sem fogja szóvá tenni, hogy hogyan fest. Sebtében átfésült tincsein gyorsan átfuttatja ujjait, hogy mentse a helyzetet, majd egy drámai mozdulattal hátra csapja fürtjeit, hogy aztán végre rárabolhasson a levitások kajájára. Szokásosan a még kellemesen meleg pirítósra esik a választása, amiről nem sajnálja a vajat. Ahogy kábán kenegetik kenyerét megüti fülét egy csúnya szó, amit valakinek az anyukájára mondott egy lány. - Oh. - Húzza fel szemöldökét, ahogy nagyot harapva próbálja meg megtalálni a hang forrását, azonban nyakát tekergetvén a közeledő Lilit pillantja meg, ami még sokkal jobb. Pirítósos vigyorral köszönti barátnőjét. - FiaLiliii! - Visítja teli szájjal, amivel még mindig nem sikerült túlzengenie a szomszédos asztalnál zajló vitát, melyben épp azt taglalják,hogy más lány popóját figyelte az úri ember. Polli inkább meghúzza a kis kulacsából a szűrt teáját, mert ez megborítja. - Műsor van.- Súgja oda jelentőségteljesen bólogatva barátnőjének, majd drámaian ráájul a vállára. Álmos babaa. - Hogy aludtál? - Kérdi még mindig barátnője válláról egy újabbat harapva a pirítósba. Közben a háttérben forrni kezd a hangulat, mely hol halkabban, hol hangosabban, de kibontakozni látszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=825808#post825808][b]Palotás Polli - 2021.02.06. 22:38[/b][/url]

Általában nem szokta szeretni a reggeleket, de ezt maga sem tudja megindokolni, hogy miért. Persze hazudna, ha azt állítaná, hogy sosem marad fent a többiekkel sokáig viháncolni néha, amikor már úgy gondolják, hogy a prefektusok nem figyelnek, vagy éppen olyan járőrözik, akinél tudják, hogy megengedhetik maguknak a lazaságot.
De akkor is, ez nem az az ébredés volt, ami egy ilyen este után szokott lenni. Fogalma sincs, hogy a kényszerűség veszi rá ilyenkor végül, hogy kikeljen az ágyból, vagy pedig a tudat, hogy láthatja a barátait, de végül is csak képes összeszedni magát és lekúszni a Nagyterembe. Az éles hangok hamar kiverik a mély álmot a szeméből, de a nyűgös reggeli hangulatán mit sem segítenek, sőt valamelyest még ragad is rá belőlük. Mély levegővétellel próbálja meg ellensúlyozni a pirítósba harapás előtt azt, hogy kiakadjon.
Ez csak egy balhé, ő is kiabált már.
Igaz, nem popsikról. Meg nem így.
De előfordul.
- Fép fogáf! – Dicséri meg barátnőjét még mindig a pirítóssal a szájában, ám azonban ezen a logopédiai problémán hamar segít Lili és egy jól irányzott mozdulattal kiveszi a lány szájából a kenyeret. Polli megszeppenve nézi, ahogy Lili a kajáját eszi, de az igazat megvallva már megszokta Tőle, hogy csinál furcsaságokat. – Kéred a felét? – Kérdi a választ megvárva el sem törve, majd ő is kíváncsi kisgyerekként tapad a műsorra, mint ahogy többen is körülöttük. Azért nem minden nap fordul elő, hogy brazil szappanopera érkezik a reggelijük mellé, ezt meg kell becsülni. – Én aludtam volna még hosszabban… de ezek tanítani akarnak. – Sóhajtja finoman a tanári asztal felé bökve a fejével. Azok sem tudnak már mihez kezdeni magukkal, mindig csak a házi feladat meg a tanulás…. Sohasem gondolnak arra, hogy ők mit csinálnának a suli után, vagy hogy előtte mennyit hemperegnének még az ágyban.
Hümmögve, nyakát nem túl diszkréten a másik asztal irányába nyújtogatja. Neki érzékenyebb a füle, mint másnak, illene valamit kihallania. Nyakát teknősként berántva, grimaszolva szisszen egyet. – Azt mondja a barátnőjének, hogy a srác valami Edinának a talárzsebén keresztül fogta meg a… popót. – Az utolsó szót suttogva mondja, egészen közel hajolva Lilihez, mert látja, hogy néhány levitás fülel. Mégsem tudhatják, hogy ilyen illetlen helyeket fogdos. Annak ellenére, hogy nem is hallják, hogy mit, páran egészen felháborodnak, amit nem igazán ért Polli. -  Látta valaki, aki mesélte a színjátszóban vagy mi… - Vonja meg a vállát egy újabbat harapva a pirítósába. Ekkor a srác hangja hallatszik, talán azért, mert mélyebb, talán meg mert idegesen állítja az igazát, hogy ilyen nem is történt, azonban Polli tekintete Liliét követi. – Ez? Az volt, jó nagy. Három koglóf ráfért. De már megették. – Hiába hoznak ide nagy seteményes tálcákat, sokan vannak diákok, nem mindegy ám hány személyes itt náluk. Három bejgli, három kuglóf? Simán elmegy és nem jut a későn érkezőknek. Csak legyen tartalék odalent. – Mit ennél? – Érdeklődik az utolsó morzsa pirítóst eltüntetve. Már fogyatkozik rendesen a kínálat, gyorsnak kell lenniük, ha még akarnak valamit.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=827528#post827528][b]Palotás Polli - 2021.03.13. 12:17[/b][/url]

Vajas ábrázattal vigyorogva bólint Lili almájára. Általában ő maga is el szokott nyammogni egyet minden nap, kivéve, amikor más gyümölcsöt eszik, meg persze akkor, amikor nem is eszik. Mindig mondják neki, hogy több zöldséget meg gyümölcsöt kéne fogyasztania, na de számára a legzöldebb dolog, amit szeret, az a zöld alma, így elfogadja zöldségnek.
- Tegnap… - Kezd bele még üres szájjal a panaszkodásba, azonban újabbat harap a pirítósba, pont úgy eszik, ahogy egy úrinőtől elvárható. – Töpp, mint ety órát készültem máva. – Folytatja felháborodással a hangjában, bizonyos benne, hogy Lili megérti. Hát milyen dolog már, hogy egész nap óráik vannak és még utána is tanulni kell? Hát akkor mikor fog kilógni Bogolyfalvára? Hétvégén, mint mindenki más?
Gyorsan befejezi a pirítós ropogtatást, hogy jobban hallja a drámát, ami éppen kibontakozni készül. Lopva a tanárokra pillant, ahogy Lili teszi – reméli, hogy az előbbi mondatát sem hallották, nem csak a szappanoperát. Vagy titkon ők is figyelik, hogy mi történik, hogy aztán jól ki tudják a diákokat beszélni? Vajon őket is érdeklik a pletykák meg a diákok dolgai, vagy csak az ő kis ingerszegény életükbe hoz ez némi izgalmat?
Mindenesetre egyre több későn kelő kóvályog le a Nagyterembe, ami hangzavart is hoz magával. Homlokát ráncolva csóválja meg a fejét, de egyelőre bírja még, bár kétségtelen, hogy a szíve erősebben ver még anélkül is, hogy 50 percig ázott fekete teát ivott volna. Próbálja magát átadni a Lili által tolmácsolt dolgoknak, a szőkeségnek valószínűleg jobban megy a koncentrálás ebben a tömegben. Ezek is rághatnának beszéd helyett. - Tárcát? Az olyan süti, mint a lekváros buksza? -Kérdi döbbenten az asztalra pillantva, azonban ott csak az üres seteményes tálca kacsint rá vissza. Meg is lepődik, de aztán rájött, hogy a fémen tükröződik valami, nem kacsintott az sehová. – Ezen lehetett a túrós tárca is? – Motyogja az orra alatt, bár valószínűleg Lili is meghallja a magában való beszédet. Amikor befejezi az élet nagy kérdéseiről az eszmefuttatást, válaszol Lili kérdésére. – Kevés hát, hogy betömték. Remélem van még. – Tárja szét a kezeit a fejét csóválva. Buksiját megállítja a rellonosok asztala irányába, ahol is megpillant két koglófot. – Nekik még van. – Suttogja fejével kettő-hármat a zöldek irányába bökve. Hát milyen dolog az, hogy a Rellon nagyobb tálcát kapott, mint a Levita?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=827676#post827676][b]Palotás Polli - 2021.03.15. 18:22[/b][/url]

Komoly ábrázattal bólogat, hogy neki milyen sokat kellett tanulnia. Pedig mennyi minden mást is csinálhatott volna abban az időben, de neem, neki a könyv meg a pergamen volt a társasága. Pont úgy tesznek, mintha ez egy komoly oktatási intézmény lenne, noha alapképzés a neve. Nem az alapokat kellene megtanítani?
De tanul ő, persze nem szívvel, mert akkor levitás lenne, nem eridonos. Bátran tanul? Hát, nem éppen, de legalább azért tanul, hogy kevésbé legyen gyáva, amikor vizsgázni kell.
Narrátor: nem az.
Mindenesetre vannak itt mások, akik nem félnek a következményektől. Bár amilyen kis bambák a tanárok – vagy élvezik a showt, de vajon hogyan hallják? -, nem lesz itt baj. Kevesebb szidás, több műsor.
Szemeit kerekre nyitva hallgatja Lili tolmácsolását. Nem biztos benne, hogy egészen erről van szó, de végül is miért ne? Van, hogy az ember a dühtől már azt sem tudja mit beszél, akkor a másik hogyan tudná, nem? – Azt hiszem nem mosott fogat a srác reggel. – Feleli fintorogva. Hát micsoda dolog ez? – És még ez akar csókolózni? – A csók Polli számára eleve egy undorító dolog, amibe, ha belegondol is felfordul a gyomra. Fogalma sincs róla, hogy hogyan tudnak mások olyan lelkesen beszélni róla, sőt vágyni az elsőre. Ha neki meglett volna az első, biztosan elkönyvelné utolsónak is egyben, legyen akármilyen epres ajakbalzsam a fiú száján.
Különben is a cseresznyéset szereti.
- Kutyafüle? Van olyan is? Mint a macskanyelv? – Kérdi a száját félrehúzva. Gyerekkorában azt hitte, hogy igazi macskanyelvek vannak a dobozban, amin annak a helyes cicának van a feje. Csodálkozott is, hogy milyen beteg dolgok vannak a mugli boltokban, de pozitív csalódás volt, amikor kibontván csokoládét talált benne.
Nem finom csokit. De csokit.
Mi nem lesz még finom? Ha a rellonosok bedurvulnak, mert kérnek a sütijükből. – Liliii! – Nyüszít utána, amikor rájön, hogy mit tett. Hát szabad ilyet? Riadtan hüppögve figyeli az akciót, és meglepve csodálja, hogy Lili nem is két kuglóffal, hanem mindjárt az egész tálcával tér vissza. – Ezt hogy csináltad? – Hüledezik a megrakott seteményes tálca látványán. Egészen békésen fogadták a zöldek asztalánál. Polli biztos benne, hogy őt felfektették volna almával a szájában a tálcára, mint azzal a malaccal szokás. Hogy kiverje a képet a fejéből, gyorsan meg is rázza azt.
Mivel már fogyatkoznak az emberek, ezért jobban lehetett hallani az eseményeket az asztaltól, amire el is felejtett figyelni. – Volt egy csatt. Mármint nem ilyen, – Mutat a hajába, amiben nincs is semmilyen csat- hanem puff. Csitt-csatt. – Egy köszit elmormolva elvesz egy sütit a tálcáról, majd újból megfordul, hogy lássa a vért, azonban mindenki egyben van. A lány az arcát a kezébe temetve sír, a fiú megszégyenülten távozni készül. – Megütötte a lányt? – Ájuldozik tátott szájjal. Elvégre azért bőg, nem? Azonban az egyik barátnője odakiáltja a srácnak, hogy kér-e még.
Még kajával kínálják? Micsoda világ ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=828514#post828514][b]Palotás Polli - 2021.04.03. 00:13[/b][/url]

Nem egy sokoldalú ember, de legalább próbálkozik. Többnyire. Nagyon sokszor irányítják a félelmei, melyek a fejében teljesen valósnak tűnnek, noha a tények nem azt támasztják alá, hogy annyi mindenért kéne aggodalmaskodnia. A párkapcsolat is egy olyan dolog, hogy látja a szüleit együtt, meg a sok összebújó eridonost a klubhelyiségben, de valamiért mégis visszataszító számára. Ez a látvány pedig megerősíti, még ha nem is ért mindent, hogy mit miért mondanak a másikra, mert hát… eléggé kusza kifejezéseket használnak.
Megnyugtatóan veszi tudomásul, hogy Lili is elfintorodik a csók  gondolatától is. Néha azt hiszi, hogy tökéletesen mindenben egyformán gondolkoznak – persze a rellonosokat leszámítva.
- Humbug? – Kérdez vissza fejét enyhén oldalra borítva. – Ó, hát persze, a humbuger! – Kap a fejéhez, majd gyorsan bólint is párat megerősítésképp, hogy ő bizony tudta ezt és Lilkónak teljes mértékben igaza van, ez kaja. Bizonyosan más nyelvjárásban mondják Talároson, mint Tatán, hiába olyan hasonlóan kezdődik a neve. Vannak érdekes akcentusos emberek.
Meg vannak olyanok, akiknek nem az akcentusa a legérdekesebb. Igaz, a Rellon ház tagjaira kevésbé szokása használni ezt a kifejezést, sokkal inkább a rémisztő, borzasztó és kegyetlen jelzők jönnek a szájára, már ha egyáltalán kimeri mondani és nem marad meg gondolati szinten a dolog. Lili ez teljesen máshogyan látja, bár Pollinak is el kell ismernie, hogy túlélte a lány minden különösebb balhé nélkül. – De… nem szóltak semmit? – Kérdi tovább aggodalmaskodva, hiszen az ő fejében egyszerűen nem áll össze a dolog. Mindenesetre a seteményük finom, remélhetőleg nem mérgezték meg. Túl könnyen ment. Rágás közben szemei egy pillanatra kikerekednek, azonban lassan, színpadiasan csak lenyeli a falatot és tétován Lilire pillant. Nem tűnik betegnek. Elvégre onnan tudnák, hogy Lili épp el fog vinni tőlük valamit és pont ezt. Neem, nem mérgeznek előre dolgokat. Megkönnyebbülten sóhajt fel és harap újabbat a sütiből. – Én tuti nem mertem volna csak úgy… odamenni... meg felemelni és idehozni. – Ismeri be szégyenlősen lefelé pislogva, majd fejét lassan a zöldek asztala felé fordítja, mintha onnan várná, hogy hívják oda.
Persze gyanús lenne, biztosan nem menne. Tuti kicsúfolnák.
Azonban a közelükben trappolva távozó fiatalemberre visszaterelődik a figyelme az eredeti témájukhoz, aminek semmi, de semmi köze nincs a rellonosok asztalának, elvégre nem annál történik. – Gondolod? Hümm… - Az utolsó m-re belátja, hogy ez bizony így lehet, de pont a zöldek irányába ájuldozott Lili után, amikor ez történhetett, ezért hallotta csak a csattot. – A barátnőjével? Meg is érdemelte, hogy nem mosott fogat. – Karjait színpadiasan összekulcsolja, mint egy szigorú tanár néni. Ez felháborító. – Én tuti nem csókolnék meg büdiszájú fiút…. sem. – Jelenti ki határozottan, ajkait kissé kicsücsörítve. Ki akarná a dörzsit érezni a másik fogán? Bleeh.
Közben a fiú megáll, hogy valamit visszakiabáljon, ahelyett, hogy kimenekülne az egyre érdeklődőbb nagyteremből. Valaki a háttérből beszól, hogy kuss legyen már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=829954#post829954][b]Palotás Polli - 2021.04.22. 20:56[/b][/url]

Lili értetlen pislogására érdeklődve biccenti oldalra a fejét és hasonló nagyokat pislog. Azt látja, hogy a levitás nem ért valamit, azonban arról fogalma sincs, hogy micsodát, emiatt rendkívül közel kerül ahhoz, hogy barátnőjét utánozza akaratlanul is. Valami rosszat mondott volna? Lehetséges, hogy valamilyen másfajta étel volt, nem humbuger. Polliról nem lehet elmondani, hogy nagyon ért az ételekhez meg a főzéshez, sokkal inkább ahhoz, hogy kifogásokat gyártson annak érdekében, hogy elkerülje a kóstolót. Túl sűrű, túl híg, túl darabos, túl ragacsos.
Sok mindent kipróbált már, amik a fejében nem férnek össze, de még hosszú út áll előtte. A rellonosokkal kapcsolatos félelmei legyőzéséért például semmit nem tett ez idáig.
Rémülettel vegyült csodálkozással figyeli barátnőjét, ahogy teljesen emberként beszél róluk.
- Biztosan bántani akarják. – Vágja rá határozottan. Hát mi mást jelenthet ez? Megmutatja, hogy ki az erősebb, keményebb. – De hogy még a tanárokat is? – Szemeivel a tanári étkező irányába pislog párat, hogy az éppen reggeliző tanárok érzik-e a veszélyt, azonban szemlátomást nyugodtak – már amennyire innen látja. Egyáltalán egy tanár mutathat pánikot? Akkor ki irányítaná őket katasztrófa esetén?  
Fejét megrázva jelzi, hogy bizony nem szeretne odamenni a zöldekhez, legyen vagy épp ne legyen ott bármi is. – Naaa! – Visít fel kényesen, azonban szája szélére egy durcás mosoly húzódik. A vigyor azonban nem őszinte, hiszen nincs teljesen meggyőződve arról, hogy nem ez-e az egyetlen oka annak, hogy nem szolgálnak fel embereket a zöldek. Szerencsére, ha még Pollihoz sincs tálcájuk, akkor a nagyobbakat sem fogják tudni bántani. Nem úgy, mint a szomszéd asztalnál a drámai szerelmesek. Vagyis már nem azok. Egyáltalán van a szerelmen a kapcsolat végével kikapcsolás gomb? Egy ilyen után ki lehet szeretni a másikból egy pillanat alatt? – Miért szeret bárki szájakat csókolni? – A szájak Polli számára nagyon furcsa dolgok. Persze inkább néz oda, amikor beszélnek, mint a szemekben, de az időnként fel-felbukkanó nyálcsíkoktól mindig kirázza a hideg. A sajátjából kiindulva másnak is nyálas odabent, azt pedig miért akarná átfolyatni egyik ember a másik szájába? Finom vonásai grimasszá húzódnak, ahogy megreszket a gondolattól is.
- Vóó! – Az előző ábrázata még ki sem tudott simulni, a termet betöltő kuss élesen csapja meg a fülét. Nem szereti, ha kiabálnak a közelében, mindig olyan feszülten érzi magát tőle. Szerencsére itt a hang tudott terjedni, nem közvetlen érintette. – Igen…. én… már kezdődik? Oh… - Csalódottan kászálódik fel a kék asztaltól, pedig ők biztosan szívesen járnak órára, ellentétben vele. Azonban az arca felderül, amint Lili sztorijára terelődik a szó. Vigyorogva követi ki barátnőjét, hogy a délelőtt utolsó nyugis perceit együtt tudják tölteni.