 Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
Cornelisse Zalán
INAKTÍV
betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
|
|
#Nara Írta: 2019. július 18. 14:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=764296#post764296][b]Cornelisse Zalán - 2019.07.18. 14:20[/b][/url] https://www.youtube.com/watch?v=0fAQhSRLQnM"Megkérdezheted magadtól, mitől félsz inkább, az őrültségtől vagy a betegségtől. (...) Nagyon jó társaság kell ahhoz, hogy nyugodtan megőrülhessen az ember." A jelenlegi könyvemben, amit olvasok, ez a mondat nagyon megfogott. Vajon én mitől félek jobban? Ha a családomat nézzük, az alárendelő, mégis erős öntudatában lévő apámat, aki néha saját maga sem tudja eldönteni, hogy milyen érzések kötik általában anyámhoz, aki viszont tagadhatatlan és vakmerő dominanciával rendelkezik, és sosem tudod megállapítani róla, hogy boldog-e egyáltalán, vagy a két évvel fiatalabb húgomat, aki szenvedélyes, a kirakatban élő ember, akit állandóan körbe kell vennie egy társaságnak, különben megkattan... szóval igen. Egyszer megkérdeztem anyámat, hogy volt-e már olyan időszak vagy pillanat az életében, amikor igazán boldog volt, amikor önfeledten belekacagott a levegőbe és csakúgy jól érezte magát mindenféle megfelelési-kényszer nélkül, ő pedig erre egy héttel később a kezembe adta a Bagolykőnek a levelét, hogy felvettek. A vonaton elolvastam a levelet, amit a könyvembe tett, az volt benne, hogy itt majd megértem őt. Nem tudom hogy gondolkozik, hisz amikor a legfőbb álma, hogy auror legyek, mint ő, és ezért mindent meg is tesz, akkor majd azt hiszi, hogy az egész itt töltött éveimben azt fogom keresni, hogy az anyám miért is olyan, amilyen? Lókakit. Eddig sem nagyon érdekelt. Azt hiszem végtére is, egyiktől sem félek. Se az őrülettől, se a betegségektől, mondjuk egy Alzheimer-kór messzire kerüljön el kérlek, mert azt nem tudnám jól kezelni. Attól félek. De az most megőrülés, vagy betegség? Narától viszont úgy látszik nem rettegek még mindig, mert reggel 8 helyett 9-re érkezem be a nagyterembe, hogy valami felettébb jó mágia elmélet és gyakorlat házit rakjunk össze ketten. Már itt is van, de előtte magamhoz veszek egy bögre kávét, és csak aztán huppanok le az asztalhoz, ahol ül. - Tudom, tudom, de itt vagyok! Na mizu? - és mellékesen, halál lazán hozzáteszem - Mitől félsz jobban, az őrülettől vagy a betegségektől?
|
soha nem adom oda neked a ceruzát.
|
|
|
Cornelisse Zalán
INAKTÍV
betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
|
|
#Nara Írta: 2019. július 19. 15:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=764383#post764383][b]Cornelisse Zalán - 2019.07.19. 15:06[/b][/url] https://www.youtube.com/watch?v=OnzzvoEWlzg&list=PLkQ6Nko8CMESmjkNKamb-Hr-NcwXcAHEbVannak azok az emberek, akiket üldözz a kaland, a móka, és a mindig színes világ. Nara is ilyen. Meg sem lep, hogy majdnem töklevesben úszkál a pergamenje, vagy hogy nem tud megszólalni a reggeli adagjától, és csak vigyorog, mint a tejbetök. Vehemensen habzsolja az életet, a húgom is valamilyen szinten ilyen, közben pedig mégis totálisan az ellentéte. Larát, avagy Laurát, megint másképpen a húgomat, rettentő módon érdekli mások véleménye, és mégis mindig úgy adódik mindenhol, hogy olybá' tűnik, a többi ember függ tőle. Tizenhárom éves, és már most meglepően jól, ösztönből jövően manipulálja a világot. - Tudod, ne agyalj, csak dönts. Őrületben élnél inkább, vagy betegen? - én felteszem a spontán kérdéseim, ő pedig megpróbálja kimérten, kicentizve, mindent megvitatva megválaszolni. Pedig ilyenkor nem szabad gondolkodni. Apámtól tanultam, hogy néha felettébb szabadabb érzés csakúgy lenni a világban, csakúgy hallgatni az első megérzésre, az első gondolatra, az első látásra. Ami először, belülről jövően jut eszedbe valami, vagy valaki által, az még túl tiszta ahhoz, hogy hazugsággal legyen körbevéve. - Szerintem a tanár úr mindent szeret, ha csinos, fiatal lányoktól kapja - vigyorgom el magam, a fene gondolja komolyan, de mint tudjuk, minden viccnek a háromnegyede igaz sőt, minden poén kiindulópontja az igazság. Közben lassan iszom a kávém is, mindjárt el is fogy, reggeli minek, örökké csak a kávé élteti az embert. Engem legalábbis. Az anyám az, aki kávén és salátán él, kivétel, amikor nagy társaság veszi körbe. Mert akkor terülj-terülj asztalkám van, csigával, rákkal, polippal, kagylóval és minden egyébbel, mintha azt üzenné, hogy ő úgy eszik, mint a király, mégis tudja tartani a divattal a versenyt. Felszínes liba. - Mi is a feladat? - kinyitom a már előttem lévő füzetet a feladatnál. Három kérdés. Felolvasom az elsőt, és felröhögök rögvest utána. - "Mit gondolsz, hogyan lehetne megalkotni a Bölcsek Kövét?" Vörösgránitból. És jó nagy adag szarkazmussal.
|
soha nem adom oda neked a ceruzát.
|
|
|
Cornelisse Zalán
INAKTÍV
betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
|
|
#Nara Írta: 2019. július 20. 19:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=764461#post764461][b]Cornelisse Zalán - 2019.07.20. 19:23[/b][/url] https://www.youtube.com/watch?v=jZFf5Wd5RewAz őrület egy kicsit olyan, mint az újrakezdés. Megszűnik a valóság, elkezdesz felépíteni újra egy alapot, és közben megjelenik a remény, hogy most minden jól fog sikerülni, és téged még egyszer nem győzhet le senki. Se szerelemmel, se családi kapcsolattal, se barátailag, se sehogy. Az őrülethez hit szükséges, a hit pedig olyan dolog, amivel eléggé hadilábon állok. Mármint azzal a fajtával, ami a templomhoz, a papokhoz, és amblokk az egyházhoz köthető. Nem hiszek bennük; szerintem a papok állandóan azt mondják csak, amit a körülöttük lévő személyek, avagy a gyülekezet hallani akar. Gépek gyülekezete. - Az őrületbe még nem halt bele senki - jegyzem meg, és a pirítós-tál műveletére, hogy elém tolja, csak grimaszolok egyet. - Hozok magamnak inkább még egy kávét. Te kérsz? Kérsz, hát. Az a jó a kora reggeli nagyteremben, hogy alig vannak, sőt, ketten-hárman lézengenek. Az itteni diáksereg olyan, mint egy budapesti egyetemi élet: későn kelnek, későn fekszenek, az órákra hébe-hóba bejárnak, a vizsgát meg túlizgulják. Mármint a vizsgás részt az eddigi órák tapasztalataiból gondolom, hiszen még előttem van az első vizsgaidőszak... Eddig nem tudnám azt állítani, hogy jobban megismertem az anyámat azóta, hogy itt vagyok. Azt se tudom, hogy melyik házban volt, de mivel egy érzéketlen, felszínes liba, akinek mindene a hatalomról szól, tuti, hogy a rellont képviselte. Mókás, a húgom szerint én jobban hasonlítok rá, én meg olykor fel tudnám gyújtani. - Tessék, itt is vannak a kávék, fel se locsoltam velük a padlót, szóval ennek örömére igen is főnökasszony, kezdhetjük! - az öniróniás reagálásra felröhögök. - Kinek van manapság önirónája, kérlek? Maximum macskanáthája. Hallhatatlanság. Ó. Meglepően agyafúrt kérdések ezek, ja nem. - Hallhatatlanság szerintem létezik. Hogy miért gondolom ezt? Túlságosan sok az élőhalott zombi az utcákon, hogy ne létezne. - majd kacsintva hozzáteszem - Én mindig komoly vagyok, baby. Főleg, ha a második kávém is leér a gyomromba.
|
soha nem adom oda neked a ceruzát.
|
|
|
Cornelisse Zalán
INAKTÍV
betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
|
|
#Nara Írta: 2019. július 22. 10:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=764635#post764635][b]Cornelisse Zalán - 2019.07.22. 10:12[/b][/url] https://www.youtube.com/watch?v=w8zoC9OUnOU- Valójában simán. Az őrült nem lesz közveszélyes, legalábbis az, aki tényleg őrült és nem csak megjátssza magát, mint néhány ember az életszeretetet. - aki sokat olvass, képes lesz okoskodni - Mivel a legtöbb igazi őrült ártalmatlan, és miért? Mert elveszíti a kapcsolatát a valósággal. A gonosz emberek ritkán őrülnek meg. - legyintek egyet, hogy a gonoszság az külön lapra tartozik, majd folytatom a monológom - Az őrült menekül a közösségtől, fél, hogy az odatartozás ára az, hogy elfelejtse önmagát, szűnjön meg, ne zavarjon senkit a valódi egyéniségével. Egy igazi őrült, ha szeretettel van körülvéve, visszatér, felébred, élvezi a közösséget, ha nem kell érte keresztre feszítenie önmagát. Blabla. Tehát nem, az igazi őrült nem ön-, és közveszélyes, csupán elmenekül a való életből, de ki mondja meg, hogy mi igazából a valóság? Hogy valójában ki az őrült, és a épelméjű? Az őrült őszinte. - fejezem be a kis beszédem, majd rögvest kortyolok is a kávémból. - Ha kávét kiöntesz, meghalsz - közlöm halálmegvető komolysággal Narával azt a bizonyos tényt, amit minden kávés tud, csak kevesen mondják ki. Van, hogy egy nézés többet elárul egy tettnél. - Ki kérem magamnak, nekem nincs öniróniám, se semmiféle önizés-spirituális balf*szság, és ezt ajánlom mindenkinek. LEGYETEK SZABADOK - az utolsó kifejezést nagy harciasan, felpattanva a székről, beleüvöltöm kacagva a nagyterem levegőjébe. Kezdek ráébredni, hogy egy-két nézéstől eltekintve, ez itt teljesen megszokottnak számít. Mint egy szanatóriumban élők, olyanok vagyunk itt mindannyian. A hirtelen és spontán tettektől az ember őszinte lesz, mert nem ér rá azzal törődni, hogy mit is kéne tennie és hogyan, hanem csak megcsinálja és kész. Ez az élet lényege. Az anyám is ilyen lehetett itt? Visszaülök a helyemre, a kávé kicsit majdnem kilöttyent, de helyette iszom belőle még egyet, miközben jön Nara meg a könyv meg a feladat és már az életelixírtől legszívesebben ásítanék, de csak szívesen, amúgy nem tudok most. - Tehát, ha rossz embernek kell lenned, hogy horcruxot csinálj, az azt jelenti, hogy nem vagy őrült. Avagy a fekete mágia résztvevői nem őrültek, csak elkezdtek mindent és mindenkit általánosítani, hogy a végére minden arc, ami szembejön velük, egy paca legyen, akit ellenségnek lehet címkézni. - tovább olvasom bólogatva - Hm, milyen lehet az a személy, aki képes arra, hogy elrejtse a lelkét, vagy annak egy részét? Szomorú, idegen, üres, a saját hatalmában élő. A bölcsek kövének a hozzávalói, ezeknek az ellentéteiből kéne állnia. Ami az életben tart, nem pedig lehoz. Szerinted mi az élet legfontosabb alapanyaga? Ami nélkül az emberi lélek meghalna?
|
soha nem adom oda neked a ceruzát.
|
|
|
Cornelisse Zalán
INAKTÍV
betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
|
|
#Nara Írta: 2019. július 24. 11:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=764791#post764791][b]Cornelisse Zalán - 2019.07.24. 11:40[/b][/url] https://www.youtube.com/watch?v=W1nUzYbBLt0&list=RDFfzKegY71Y0&index=2Csettintek az ujjaimmal, amikor megkapom a halál vs kávé kijelentésemre a választ. Ez egy nagyon jó téma a házi dolgozathoz is, vagy házi feladat, a lényeg, hogy egy előadásra készítendő cucc, ami eléggé tetszik a maga filozofált stílusában. - Maradjunk ennél a pontnál egy kicsit. Azt mondod, hogy vagy én, vagy a kávé öl meg. Na de, nem gondoltál még bele abba, hogy egyik sem? Sőt, valójában semmi sem tud megölni, mert az ember halálának beállta után, a lélek felszáll a testből, hogy új testet keressen? Tehát ebből kiindulva, és visszatérve a feladat egyik kérdéséhez, - rá is bökök az ujjammal a füzetben felírt kérdésre, miszerint létezik-e halhatatlanság - igen is, létezik halhatatlanság. Tisztában vagyok vele, hogy úgy hangozhatnak ezek a szavak a számból, mintha egy félrement buddhista szerzetes, de legalábbis a követője lennék. Pedig nem vagyok az sőt, az őszintét megvallva, nem is nagyon vagyok tisztában a Buddhizmus meg hasonló vallások lényegével. Külön életet élnek, ahogyan én is. Az anyai nagyapám kőkeményen ortodox zsidó. Az anyám a zsidó vallásban, hagyományaikban és Tel Avivban nevelkedett. Mindkét szülőm ekte izraelita, csak az apám családja szabadelvűbb, nem kötik fel magukat, ha a vallás szabályai ellen vétkeznek, vagy egy ünnep nem úgy sikerül, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Az anyám részéről ódákat lehetne írni erről, hogy egy-egy Hanukkah hogyan lett egy háborús övezet gyerekkoromban, mert ne adj Jahve, nem úgy készült el például az édes levivá, ahogy annak készülnie kellett volna, vagy nem volt elég bor, esetleg oh mon dieu, nem együtt ment a család aznap a zsinagógába. Jó természetesen, ezek csak apró problémák, a házasságok meg párkapcsolat választás tekintetében vannak súlyosabbak, például az anyám családja egy perc alatt ki tud bárkit tagadni, ha az adott illető nem úgy viselkedik, vagy él, ahogy az elvárható. Lelkiismeret-furdalást sem éreznek, főleg a nagyapám. Szóval, tősgyökeres aranyvérű, és izraelita vagyok, aki már Budapesten született, és aki talán ezért értékeli jobban, ha őrült lehet, és nem normális. És valójában az az élet értelme, hogy magunknak feleljünk csak meg, s akkor érdekes módon, mindenkinek elegek leszünk. Na de, a második kávé is kilőve, nem is baj az. - Gyilkosnak kell válnod ahhoz, hogy a lelket megcsonkítsd. Igen ám, de miféle gyilkosság? Gyilkosságnak számít az, ha önpusztító életet folytatsz, és abba hall bele a lelked? Vagy ha egy hatalmasat csalódsz valakiben, és üressé válsz? Szerintem, ha önmagadat gyilkolod meg, az a lélekpusztítóbb, és nehezebben kaparhatod össze magad utána, hiszen minden, ami te voltál, elpusztult. És senki másra nem foghatod, csak is saját magadra. - A gyilkos nem kétségbeesett. Szerinted mikor lehet igaz az a jelző egy gyilkosnál, hogy kétségbeesett? Vagy amblokk, mit jelent az a kifejezés, hogy kétségbeesettnek lenni? - kíváncsian meresztem a szemeimet Narára, ez a téma érdekes. Túlontúl érdekes ahhoz, hogy semmivé váljon. A popcornos reflektálására felröhögök; még hogy nem őrült, mi? Aztán megint komollyá változom. - Milyen tárgyba rejteném a lelkem egy darabját? Hm. Talán egy soha ki nem fogyó tollba, amit mindig magamnál hordanék. - emlékszem, olyan két-három éves lehettem, amikor az anyai nagyszüleim egy plüss macit adtak nekem. A nagyapám azt mondta, hogy ez egy örök darab, megjárt sokféle háborút és szörnyűségeket, és hogy ebbe az egyetlen egy maciba a mi családunk összes személyiségének a lelke benne van. S mától az én feladatom, hogy őrizzem, hogy majd egyszer továbbadjam. Amikor megszületett a húgom, majd kétéves lett, azonnal átpasszoltam neki ezekkel a szavakkal karöltve. Már kétévesen úgy kezeltek minket, mintha kész, tudatos, teljes önképpel rendelkező egyedek lennénk, pedig csak hamu voltunk a hamutálban. Ahogyan kicsit még most is. Amíg nálam volt az a maci, megfogadtam, hogy én mindent megteszek annak érdekében, hogy a saját lelkem ne kerüljön bele ebbe a plüssbe. Inkább maga leszek az ördög. - Hiszel Istenben? - kérdezem meg hirtelen, valahogy olyan természetesnek tűnik e kérdés ezeknél a témáknál, amikről éppen beszélünk.
|
soha nem adom oda neked a ceruzát.
|
|
|
