Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=748010#post748010][b]Szendrey Adél - 2019.01.30. 16:34[/b][/url]

Hosszú nap volt a mai számtalan olyan eseménnyel, ami megkoronázta azt. Ma tértem vissza az iskola falai közé, ma volt az első nap két hét után, hogy órára mentem. Aztán az igazgatóiba kötöttem ki, egy alapos fejmosásért, illetve, hogy megtudjam, még egy ilyen és repülök. Éljen! Aztán jött az órák utáni találkozás Denissel, mely megkoronázta a dolgokat. Végül eljött a vacsora ideje, ahova muszáj volt lezavarnom magam. Két hét alatt 8 kilót fogytam, így eléggé pocsékul festek, nagyjából, mint egy anorexiás. Pedig esküszöm, hogy nem folyamodtam semmi ilyesmihez, csak a nem evés és a mély letargia amibe estem, ezt váltotta ki belőlem. Hiába könyörögtek, hogy egyek, nem ment. Aztán beteg lettem nem olyan régen, engem is elkapott az a fránya vírus, ami miatt gyógyítónál kötöttem ki, aki a lelkemre kötötte, hogy egyek. Szóval eszek, vagyis próbálkozom, de nem esik jól semmi, minden falatot úgy kell nagyjából leerőszakolnom a torkomon. Még mindig köhögök, mint egy ló, de ennek ellenére ma mégis úsztam egyet az alagsori medencébe. Hát igen, engem se az eszemére fognak elvinni, de ezt eddig is tudtam. Végül is nem kell okosnak lennem, elég, hogy szép vagyok. Ezen elmosolyodom, miközben egy falat borsót próbálok a villámra szúrni.  Az aszal legvégén ülök, minél távolabb a többiektől. Nincs kedvem senkivel sem jó pofizni, nem mintha abban annyira jó lennék. Pedig tudok én kedves és bájos is lenni, de azt ki kell érdemelni. Kevesen ismerik a valódi Adélt.