Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=746982#post746982][b]Jeffrey Kai Hampton - 2019.01.21. 03:18[/b][/url]

Ráhúzza a fejére a hoodie kapucniját, miközben a tenyerével hol a tarkóját, hol a haját simogatja. Egy könyv fekszik előtte, ő meg lefelé bámul, de már az asztalnak támasztott könyöke és a görnyedt testtartása is kétségbeesettnek tűnik. A könyv szar, neki meg kutya másnapos arca van. Na nem mintha nem szokta volna meg a fejfájást; az amnéziája alatt olyan fájdalmai voltak, hogy kénytelen volt sok-sok utcát felnyalni, hogy legalább egy kicsit enyhíteni tudja megpróbáltatásait. Mivel egyébként se emlékezett semmire, az a néhány plusz kiesett óra igazán otthonos élményé tette a használatot. Az amnézia viszont elmúlt, neki meg van egy rakás tesztje, amit meg kell írnia, hogy vizsgázni mehessen néhány hét múlva; hát, annyit legalább elmondhatunk, hogy jobb ember nem lett ebben a fél évben.
Lefogyott kis csuklóját megmutogatva a világnak beint az előtte vigyorgó barátjának, aki éppen a szenvedésén derül, majd egy bögre kávé után nyúl és felsóhajt. A tankönyve tele van firkálva és nincs is túl jó állapotban; egy valamit magára adó levitás inkább csak csendben becsukná és elhúzná előle a kötetet, még mielőtt komolyabb károkat tesz benne. Erre most remek alkalma nyílna, mert Kai megragadva az első lehetőséget, elveszti a soha ki se alakult érdeklődését a tantárgy iránt és inkább a terem túloldalán elhelyezkedő eridonos asztalt kezdi pásztázni. Van egy évfolyamtársa, akivel különösebben soha nem beszélt a félév során, ami meglepő, mert jó nő - biztos túlságosan el volt foglalva magával. Néhány hete viszont kialakult közöttük egy játék, aminek keretében minden reggelikor megpróbálja magára felhívni a lány figyelmét; összenéznek, Kai arcon önt valakit maga mellett, kiver valaki kezéből valamit vagy néha csak integet neki. Ő ezt természetesen nem veszi komolyan, viszont imádja, ha felfigyelnek rá - hát, most erre várunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=746984#post746984][b]Jeffrey Kai Hampton - 2019.01.21. 04:13[/b][/url]

A lány kalimpálása kiérdemel egy tökéletesen értetlen Kai fejet, ahogy meredten néz vissza rá anélkül, hogy másodpercekig leesne neki az utalás. Szerencsére miután rábámul a mellette ülő és éppen pirítóst majszoló srácra és onnan vissza a lányra, az agya is egy másik sebességbe kapcsol, úgyhogy odébb csúszik a padon jelezve, hogy a Rellon asztala mindig szeretettel várja az idetévedő új embereket és a lelkes érdeklődőket. A mosoly, amit ez a váratlan reggeli lehetőség kivált belőle megtölti élettel az arcát és egy kicsit sem ígér semmi pozitívat. Számára ez nyilván nem tűnik egy merész lépésnek a másik részéről, mivelhogy nő és szép, ellenben marhára örül neki, hogy hivatalosan is befejezheti a könyv vizsgálását; be is csukja szépen (mi baj lehet), hogy helyette inkább megpakolja kicsit a tányérját baconnel, babbal és paradicsommal (újra) és töltsön magának narancslevet, legyen mit szopogatni, míg a tekintetével (természetesen) elkíséri a lányt végig a hosszú útja alatt az eridonos asztaloktól ide hozzá. Most sokkal nagyobb figyelmet szentel neki, mint eddig bármikor és igazán nem is érti, miért nem történt már meg ez a reggel korábban. Ha a lány már hallótávolságon belülre ér, leheletnyit fel is emeli a hangját, hogy odaszóljon neki;
- Hé, tetszik a rúzsod. - És valószínűleg ez a legszofisztikáltabb bók, amit hallhatunk tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=747489#post747489][b]Jeffrey Kai Hampton - 2019.01.25. 23:42[/b][/url]

Cesca
hétfő, reggeli

Egy leheletnyit felemelkedik a padról, míg a lány bemászik mellé az üres ülésre. Le se veszi róla a tekintetét, úgy ereszkedik vissza, miközben már kajamaradékot töröl le a szája sarkából - az udvarias gesztusra -Kai ismeretében- reagáló háztársára fintorára oda se figyel, az egyetlen dolog, ami elvonja Cescaról a figyelmét, mikor egy méretes virslibe döfi a villáját. Azt lóbálja letámasztott könyökkel, laza csuklóval, míg eltűnődve hallgatja a másik ajánlatát.
- Persze, hova akarsz menni? Ismerek pár szórakoztató helyet. - Jesszus, a lányoknak mindig kell pár plusz kör. Beleharap a virslibe, majd ellenállhatatlan(nak érzett) mosolyt villant a lány felé. Felsőtestével félig felé van fordulva és az arcába néz, úgyhogy tényleg úgy tűnik, hogy minden figyelmét csak neki szenteli.
- Elmehetünk bulizni valahova, vagy... - Itt mintha egy kicsit elbizonytalanodna. Ezt leplezendő, eszik még egy pár falat virslit és kortyol pár nagyot az üdítőből.
- Vagy meghívhatlak enni és utána megyünk inni. Vagy elmehetnénk egy fürdőbe baromkodni kicsit. - Álmodozó tekintete előtt részeg, bikinis lányok ugrálnak. Elmosolyodik és oldalvást rápillant Cescara.  Vajon tudnia kéne a nevét? Körülöttük lassan szállingózni kezdenek az emberek, és nem azért, mert túlcsordultak Kai romantikus udvarlása miatt - lassan elkezdődnek az első órák.
- Kai vagyok egyébként. - Rájött, hogy egyelőre túl nagy effort lenne külön utakon kideríteni a másik nevét, de tűnhet úgy is, hogy csak a hivatalos bemutatkozást szeretné megejteni - kinyújtja felé a kezét.
- Reptanra megyek ezután, te merre? Akkor mit szólsz a szombathoz...?