Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=649872#post649872][b]Egressy Auróra - 2016.12.21. 20:57[/b][/url]

Ahogy végigsétált a bejárai csarnokon, rögtön a megcsapta a nosztalgia szele. Egyszerre volt számára minden ismerős és ismeretlen. Ismerős volt a kastély, tudta merre van a nagyterem és merre kell mennie, de a sok ismeretlen arc egy pillanatra megrémítette. Megfordult a fejébe, hogy egyszerűen visszafordul, összeszedi a csomagjait és visszamegy Pécsre. Ebben a pillanatban minden korábbi terve és lépése butaságnak tűnt. Jobban át kellett volna gondolnia, akkor talán nem jött volna így ide. Hogy leplezze a pillanatnyi zavarát, lecsúsztatja a vállairól a kabátját. Azonnal megcsapja a hideg fuvallat a fedetlen hátát. Gyorsan végigpillant az öltözékén, mikor ő idejárt, egyszerűen csak karácsonyi bál volt, mostanra pedig már egész kis témaestté nőtte ki magát az ünnepség. A zenét már innen hallotta, és azt látta, hogy többen, hasonló öltözékben a nagyterem felé tartanak, így hát el is indult utánuk, még ha nehezen is tette meg az első lépést.
A történet ott kezdődött, hogy Hanna hosszú ideje nyaggatta már őt, mert minden kis barátnőjének volt anyukája-apukája, neki azonban csak anyuka jutott és szerette volna megismerni az apukáját is. Kemény dió, főleg, hogy apja még csak a létezéséről sem tudott. De úgy érezte, ennyivel tartozik a lányának és ha nem is jön össze a dolog, legalább elmondhatja, hogy megpróbálta. Így jött tehát az ötlet, hogy a karácsonyi szünetben ideutaznak. Rora küldött egy névtelen levelet is a szóban forgó egyénnek, hogy szeretne vele találkozni a bálon. Talán odabiggyeszthette volna a nevét, de félt, hogy akkor talán nem jön el, hiszen az utolsó találkozásuk nem sült el túl jól, lelépett, nincs mit ezen szépíteni. Így hát bízott a véletlenben, reménykedett benne, hogy majd a férfi kiszúrja őt a tömegben, mint egy oda nem illő bútordarabot.
A cipője koppanásait lassan, de biztosan nyelte el a zene és a tömeg zaja, ahogy belépett a nagyterembe pedig már biztos volt benne, hogy az egész egy hallott ügy. Ha valakinek sas szeme is van, akkor sem szúrná ki pont őt ennyi csillogó dolog közül. Végigsétált a tánctér szélén, igyekezett nem akadályozni senkit, majd amint megpillantotta a tanári asztalhoz legközelebb álló helyet, odasietett és a szék karfájára csúsztatta a kabátját, de nem ült le, inkább csak álldogált a szék mögött, a tekintetével egy ismerős arcot keresve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=649897#post649897][b]Egressy Auróra - 2016.12.21. 23:30[/b][/url]

Ahogy dagad a tömeg, úgy egyre nehezebb követni az új és új arcokat, főleg, az olyan embereknek, mint ő, aki szinte senkit nem ismer. Lassan egy-két tanár is megjelenik, az idősebbek még meg is ismerni, de nem szeretne senkivel sem szóba elegyedni, így akárhányszor egy ismerős pillantás rásiklana, azon nyomban lesüti a szemét, vagy igazít valamit a ruháján, esetleg a haját babrálja elmélyülten. Az ember azt hinné szégyenli magát, pedig inkább csak koncentrál, na és persze fél, nem is kicsit. Senki nem mondaná meg róla, hogy régen az Eridon házat erősítette, azt, ahol a bátraknak a helyük.
A zene vált, Rora lába lustán jár a ritmusra, a kezeit a háta mögött összefeszíti, homorít, kellemetlenül érzi magát a ruhában, ám ahogy körbepillant, hirtelen megakad a szeme azon, aki miatt jött. A pillanat törtrészéig megfagy abban a pozícióban ahogy burkoltan nyújtózott, majd mikor észhez tér elengedi magát és gyorsan végignéz a férfin, újra és újra. Minden egyes alkalommal egyre lassabban. Tekintete elidőzik a ruháján, a haján, de leginkább a tekintetét. Fáradtnak és nyúzottnak látszik, nem egészen így emlékszik rá, talán az agya a hiányzó részekhez hozzá pótolt, hogy abba a biztonságba ringassa, hogy teljesen, tökéletesen emlékszik a lánya apjára.
Próbálja vele felvenni szemkontaktust, ám úgy tűnik attól függetlenül, hogy a férfinek látszólag nincs kedve ehhez az egészhez egészen jól mulat. A kis hang a fejében még mindig azt mondja, hogy ez rossz ötlet, de aztán eszébe jut Hanna, és elönti a bátorság, na meg, egy ilyen társaságot (és viszontlátást) kár lenne veszni hagyni. Így a kabátját maga mögött hagyva elindul a férfi felé, nem megy oda hozzá, épp csak annyit közelít, hogy ne kerülhesse el őt a pásztázó tekintet. Rögtön ezután el is indul az italok irányába és ha összetalálkozik a tekintetük egy pillanatra, még egy halvány mosolyt is megenged magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=650047#post650047][b]Egressy Auróra - 2016.12.22. 18:49[/b][/url]

Csak remélni meri, hogy Kirill észreveszi és odamegy hozzá, mert ha nem, az egyrészt kellemetlen lesz, másrészt pedig sokat elmondana az ismeretségükről. Semmi kedve hozzá, hogy könyörögjön, koslatni sincs kedve, ahhoz túl büszke. Így nem áll meg, a pulthoz sétál, nem mer oldalra pillanatani, de minden egyes porcikája remeg. Milyen fontos pillanat ez, és Kirill még csak nem is sejti.
-Nem mentem le a térképről. Csak keletebbre sétáltam.
Lassan megfordul, igykeszik őszintén mosolyogni. Meglepő, de nem erőltetett a helyzet, igykeszik nyugodt maradni, ez csak egy ártatlan beszélgetés, semmi több. Elveszi a felkínált poharat, összekoccintja a férfijéval és belekortyol. Végig vezeti a tekintetét a tánctéren, a pörgősebb zenének hála lassan megtelik a tánctér.
-Szóval tanár lettél?!
Kérdés és kijelentés, ezzel próbál meg elkezdeni egy könnyed beszélgetést, és egyúttal tereli magáról a szót, egyelőre nem kész erről beszélni. Ugyanakkor örül neki, hogy Kirill is emlékszik még rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=651139#post651139][b]Egressy Auróra - 2016.12.26. 21:00[/b][/url]

-Csak három évig tartott.
Zavarta  kortyol bele az italába, reméli, hogy a zaj elnyeli a pikáns válaszát, bár annál határozottabb és célzottabb volt. Valahol mélyen úgy érezte, hogy Kirill sértett, pedig még nem tudott semmit. Ha volt is valami magabiztosság a tarsolyában, az is semmivé foszlott. Képtelen lesz mélyebbre menni a puszta csevegésnél, legalábbis jelenleg úgy érzi. Nem így emlékezett Kirillre, az emlékeiben nem volt ennyire magas és határozott. Ráadásul nagyon hasonlított rá Hanna, ez pedig féltékenységgel töltötte el.
-Persze.
Bólint, kiissza a poharát, majd belecsúsztatja a kezét a férfiébe és hagyja magát vezetni. Játszi könyedséggel alkalmazkodik, pedig a táncban nem brillírozott soha, épp csak képes volt hagyni, hogy más vezesse.
-Visszajöttem az egyetemre. Gondoltam beköszönök.
Sóhajt, félrenéz. Aki jól ismeri tudja, hogy ilyenkor hazudik. A szerencséje az, hogy Kirill nem ismeri annyira, épp csak egy hajszálnyival jobban, mint a teremben lévő többi férfi.
-És eljöttem bocsánatot kérni. Sajnálom, hogy úgy eltűntem, szó nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=651844#post651844][b]Egressy Auróra - 2016.12.28. 23:51[/b][/url]

-Aú. Ha szerelmi vallomással jöttem volna, ez most biztosan betalál.
Igyekszik nyugodt maradni, még a csípős megjegyzés ellenére is. Bármennyire szeretne visszavágni, tudja, hogy nem teheti meg. Legalább addig nem, amíg megkapják az esélyt. Ha az rosszul sül el, utána majd kiabálhatnak egymással, gyűlölködhetnek, akkor már mindegy.
-Néhánynak.
Megvonja a vállát, még mindig igyekszik ignorálni Kirill feltörő indulatait, helyette megpördül a tengelye körül, majd visszatalál a férfi karjaiba, közben azon gondolik, hogy is menekülhetne a kutyaszorítóból. Rossz ötlet volt, elbizonytalanítja a felháborodás, mert ha az eltűnését a fejére olvassák mit fog kapni azért, mert nem egyedül lépett le? Hiába külcsíny, Rora Kirill minden rezdülésében érzi a dühöt.
-Miért zaklat fel három év után ennyire a jelenlétem?
Tisztában van vele, hogy ezzel csak még jobban felhergeli a férfit, de kíváncsi a válaszra, bár hajszálnál is vékonyabb arra az esély, hogy őszinte választ fog kapni, felháborodásra viszont annál inkább számít. Mindennél fontosabb, hogy ő megőrizze a nyugalmát.
-Hm.
Mi kell? Ez azért így elég nyers. Bár elmondhatná itt és most, hogy többet kapott már tőle, mint amit valaha is szeretett volna, hogy teljesen félreérti a helyzetet, hogy nem önszántából jött. De ha ilyen körülmények között mondaná el, nem hinne neki.
-Szeretnék veled találkozni, holnap délelőtt, valahol a faluban. Ha utána is úgy gondolod, akkor megismétlem a legutóbbi trükkömet. Hogy is mondtad? Kisétálok a gondolataidból.
Kirill haragja őszinte, nyílt tekintettel találkozik. Nincs a nőben semmi mesterkélt, látszik, hogy őszintén beszél és számít legalább egy minimális együttműködésre, még ha nincs is joga ilyet kérni.