Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=602396#post602396][b]Dr. Köröndi Hajnalka - 2016.06.15. 22:21[/b][/url]

Akárhogy is erősködik, a felrúnáztatott iPhone6S még így sem képes nagyon dolgokra az iskolán belül. Nagyrészt mugli környezetben tölti a hétköznapjait, így elég zavaró neki az internet- illetve hálózatmentes környezet, még mindig. Igen, 5 éven át ide járt az iskolába, de még ennyi idő sem volt elég hozzá. Hajnalka kicsit lassan dolgozza fel, emészti meg a dolgokat, nézzük el neki.
Azonban a dolgok jó oldalát nézi, egészen azóta, hogy egy hónapja elvégzett egy Pozitív Gondolkodás kurzust, ugyanis akciós volt, és csak a tankönyvet, meg a vizsgát kellett fizetnie. A kurzus elvégzését igazoló oklevelet kirakta, egyenesen a diplomái mellé. Szóval, mióta okleveles Pozitív Gondolkodó, azóta arra koncentrál, hogy ha otthon letölti a zenéit, kedvenc sorozatait, akkor azért pompásan működik a kastélyban a csúcskategóriás okos telefon. Egészen addig, amíg le nem merül. Utána pedig fájdalmasan unja magát, főleg, amikor nyugodt napja van és egy diák sem szándékozik őt az őrületbe kergetni a sok baromságával. Olyankor arról álmodozik, milyen jó visszamenni a korai nyaralására, a tengerpartra... nemrég jött haza ugyanis. Így kellemesen barna a színe, amit kosztümszoknyája és rövid ujjú inge láttatni is enged.
Nem igazán szeret a Nagyteremben ebédelni, mert ott sosem talál az ő étrendének megfelelő ételeket. Leül az iskolai dolgozóknak, tanároknak szánt asztal egyik végébe, elégedett vigyor ül ki az arcára. Olyan jó érzés, hogy már nem kell a diákok között nyomorognia!
- Ezt komolyan nem hiszem el - egy eltúlzott sóhajt hallat, kezeit megemeli. - Már megint krumpli, minden nap krumpli van, annyira gáz, hogy ezzel tömik a diákokat...
Morgolódása közepette úgy dönt, szed pár falatnyi párolt zöldséget, elvesz egy tükörtojást. A táskájából előhúz egy apró zacskót, tele chia magokkal, amelyek az étrendje szerves részét képezi. A madárnak is elég ennivalót meghinti vele, aztán előveszi a kulacsát, amiben természetes ásványvíz van, enyhén lúgosított, kitölti a poharába. Úgy néz végig az ebédjén, mintha éppen a megváltót látná maga előtt elterülve. Igen, ő vallási dolgot csinál az étkezésből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=602419#post602419][b]Dr. Köröndi Hajnalka - 2016.06.15. 23:15[/b][/url]

Már éppen nekikezdene az étkezés szent műveletének, kezében a kés és a villa, amikor valaki megakasztja. Valószínűleg nem ismerheti megfelelően, ha ilyenkor hozzá mer szólni, úgyhogy felháborodva kapja fel szőke fejét. Szóra nyitná a száját, de belefagy a mozdulatba, nagy szemekkel bámul Bárciánra. Kék szemek, borosta, fáradt, kisfiús mosoly. Úh.
- Úh... - szalad ki inkább ez a száján, miközben összecsukja ajkait, bár ilyesmit igen ritkán csinál. Pillog párat a férfire, és már elő is veszi a legszebb mosolyát.
- Magának is. Úgy nézem, ebéd után ráférne önre egy kiadós kávé. Vagy kettő - jegyzi meg, halk kuncogás kíséretében. Nekilát az étkezésnek, apró darabokra vágja fel először, majd egy falatkát eszik csak, azt is jó sokáig rágja, egy korty vizet iszik rá. Akkor is, akkor is ő lesz a legcsinosabb nő a világon, ha bele is pusztul. Egyik diák sem lehet vékonyabb nála, vagy nem lehet jobb alakja. Azon is gondolkozik, hogy amint abbahagyta a munkát, lemegy és ma is edz egy kicsit, hogy majd legközelebb megdicsérje a személyi edzője, milyen jó formában van.
Megvárja azt a pillanatot, hogy túl hosszúra nyúljon a csend kettejük között, aztán felkapja a fejét, mintha most jutna eszébe valami.
- Dr. Köröndi Hajnalka vagyok, a tanulmányi osztályon fogok dolgozni, nagyon örvendek - nyújtja a kezét Bárcián felé, persze nem azért, hogy kezet fogjon vele. Sokkal inkább azért, hogy a férfi nyugodtan kézcsókot adhasson neki, ha úgy gondolja. Mellé persze fejét is oldalra dönti, rámosolyog, ezzel kissé elővillantva hófehér, rendezett fogsorát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=602430#post602430][b]Dr. Köröndi Hajnalka - 2016.06.16. 00:06[/b][/url]

- A gyengélkedőn val'szeg el tudják intézni, ha gondolja, lekísérhetem... - forgatja meg szemeit, majd játékosan mosolyogva von vállat. Most, hogy belegondol, nagyon szívesen vigyázna Bárciánra, megvédené a rá leselkedő veszélyekről. Pontosan tudja, mennyi elszabadult, hősszerelmes kisdiák garázdálkodik ebben az iskolában. Főleg azért, mert úgy egy évvel ezelőtt még ő is közéjük tartozott. Most azonban egészen más státuszban van, nem kell annyira harcolnia az alfa nőstény szerepéért. Annyira.
Látja Bárcián arcán a habozást, ahogy nyújtja a kezét, de nem annyira realizálja elsőre. Inkább csak reflexből húzza fel egyik szemöldökét, mert kezd kínossá válni, ahogy tartja a kezét és semmi eredménye. Az apró puszira pedig elégedett, hova tovább, kedves mosoly ül ki hibátlanul rúzsozott ajkaira.
- Én is örvendek a találkozásnak - közben visszahúzza a kezét, majd el kell kicsit gondolkoznia. Az agya már érzékel valamiféle összefüggést. Levita... házvezető... de nem, még nem koppan neki, mi az. Sőt, annyira zavaró ez a mély gondolkodás, hogy hamar félre is hessegeti a kellemetlen érzést, főleg, mert inkább koncentrálnia kell a férfi mondanivalójára.
- Igen, az uncsi papírmunka egy része és a panaszkodó diákok fogadása az én feladatom lesz ezentúl - bólogat, helyeselve, miközben elismeri, hogy mennyire borzalmas a munkája. Azért nem mondja ki nyíltan, de ő lesz a munkahelyi hierarchia legalja, az, akire bármit rá lehet sózni, amihez nem fűlik a tanárok, vagy a vezetőség foga, esetleg túl unalmas vagy monoton. Azt pedig ne tegyük hozzá, hogy ennél komolyabb feladatok valószínűleg meghaladnák a képességeit, de ő mintha erre a munkára teremtetett volna.
Aztán meghallja Árpád nevét, és megáll a keze a mozdulatban, ahogy inni készül. Pillanatok alatt ragadják el az indulatok, a nyakán pedig kidagadnak az erek, amikor beszív egy nagy levegőt. De aztán hirtelen eszébe jut, hogy mit tanult csaknem egy hónapja. Mantrázni kezdi, hogy ő okleveles Pozitív Gondolkodó, nem szabad kiakadnia, dühöngenie. Főleg nem a helyes, leendő munkatársa előtt. Nem-nem, vissza kell fognia magát, ezt ő is tudja pontosan, szóval mosolyt erőltet az ajkára.
- Árpi? Igen, az unokaöcsém. De mit ne mondjak, nem lehet valami ügyes a mágia terén - kicsit közelebb hajol ezen a ponton Bárciánhoz, mintha valami titkos információ következne és lejjebb is halkítja hangját. - Kettőnk között szólva, akkora kocka feje van, hogy vajmi kevés esélyt látok rá, hogy valaha is rendes varázsló lesz belőle - közben pedig a villájával gesztikulál, drámaian húzza el maga előtt, mintha éppen Árpád jó hírét szelné ketté. Mit tehetne mást? Meg kell fizetnie annak a kis mitugrásznak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=602672#post602672][b]Dr. Köröndi Hajnalka - 2016.06.17. 08:49[/b][/url]

"Ó, szívesen ágyba parancsolom én is!" - az igazi válasz ott van a nyelve hegyén, de egy alapos harapással a helyén tartja. Az évek alatt, ha valamiben, ebben kifejlődött egy kényes érzéke: megfelelően jól érzi, mikor lenne túl sok. Általában. És most úgy érzi, Bárciánnak mindenre szüksége van, csak nem egy ilyen megjegyzésre most. Az előbb még félholt volt, fáradt, az legalább az a kategória, mint amikor egy nőnek fáj a feje, főleg Hajni világában. Így az apró fennakadást egy halk, visszafogott, ámbár bájos nevetgéléssel palástolja.
- De talán abban is igaza lenne, nem gondolja? - kérdezi, a férfire mosolyogva. Tud ő kedves lenni, meg elbűvölő, csak ahhoz valamiféle motiváció is kell neki. Mondjuk azok a gyönyörű, kék szemek. Vagy egyszerűen a tudat, hogy egymás mellett fognak dolgozni és kvázi minden nap látniuk egymást. Nem ártana, ha ez kellemes hangulatban zajlana, nem furcsán feszélyezett légkörben.
- Persze, oksika - noha már nem az az idegesítő tizenkét éves kislány, akinek alig érteni a beszédét, azért néhány frázist még megenged magának. Sőt, igazából jó kedvvel, szeretettel használja. Mert azért valahol, a lelke mélyén még mindig egy kis tizenpár éves csitri, csak azóta ezt már sokkal kifinomultabb formában műveli és közben nem megy a környezete idegeire... általában.
Bárcián egy óvatos, remekül előrelátó férfi, ám nem eléggé. Noha sejti, hogy Hajnalkát igen kényesen érinti a téma, érthető okokból, fogalma sincs, mi bújik meg a felszín alatt. Próbálta diplomatikusan megfogalmazni a válaszát, még vállrándítással is jelezni a közönyét, ez azonban nem volt elég.
- Hát persze, hogyne, Árpád mindig remekül teljesít - az utolsó két szót kellőképpen kihangsúlyozza, hogy egyértelmű legyen, mit is akart ezzel mondani. Ha ez nem lett volna elég, közben még kezébe is kapja a villáját, úgy szúr fel rá egy ártatlan, párolt bébirépát, mintha éppen rituálisan fel szeretné áldozni. Ennek ellenére roppant kellemesen, és hosszasan rágja meg, mint minden falatot, és egy apró korty vízzel kíséri.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=602893#post602893][b]Dr. Köröndi Hajnalka - 2016.06.18. 16:12[/b][/url]

Ezt az információt kissé nehezen emészti meg, értetlenül pillog Bárciánra. Nem igazán tudja elképzelni, hogy szépségét, egészségét bármi mögé helyezze, főleg nem azt, hogy egy hülye munka miatt ilyesmiket csináljon a szervezetével. Hiszen a teste egy templom, csak azt csodálja, hogy mások még nem imádkoznak a térde elé borulva.
- És amúgy nincs családod, vagy ilyesmi...? Hogy éjjel-nappal dolgozol - biztos benne, már most, hogy az ő férjének az első számú állása a házasság lesz, minden más csak egyéb, mellékes dolog. Na nem mintha mostanában szeretne férjhez menni, ahhoz bőven fiatal még, de ahhoz már épp elég felnőtt, hogy az álomesküvőjéről pontos elképzelései legyenek. De még ha nincs is felesége Bárciánnak, lehet egy testvére, vagy lehetnek szülei, hova tovább, talán barátai is... csak nem az irodában ücsörgésről szól az élete.
Akkor viszont egészen más témára terelődik a szó, és az ő szíve megdobog kicsit. Annyira várta ezt a percet, hogy valaki megkérdezze. Talán Bárcián az első ember, akinek elmesélheti. Nem elég a bemutatkozás, ez egészen más, ez valami különleges. Elmondhatja neki, miből doktorált. Elég szomorú, hogy ennyire vágyik némi elismerésre, hogy ez a diploma kellett hozzá. Tudja, hogy többre úgysem fogja vinni, de nem zavarja. Kiélvezi ezt a lehetőséget.
- Szívsebész doktor vagyok - villantja fel büszke mosolyát, gondolkodás nélkül válaszolva a kérdésre. - Pont, mint nagynéném. Tudod, nagyon csodálom azt a nőt, és ő volt a példaképem, úgyhogy én is ezt tűztem ki célul... de valószínűleg sosem fogok praktizálni. Nem nekem való.
Nos, a legtöbb ember már a képzés elején, illetve felénél eldönti, hogy ha ez nem neki való. Hajnalka azonban itt van egy diplomával, és úgy döntött, ez nem neki való... nos, azért, mert képzésről szó sem volt. Csupán jókor volt jó helyen, hogy hozzájuthatott ehhez a diplomához, egy jelképes összegért. Mondjuk ilyesmin sosem aggódott, mindig az édesapja intézte a pénzügyi dolgait, ezen felül többre nem is használták kapcsolatukat soha. Hajnalka néha kap egy levelet tőlük, előkelő eseményeken csinosan fest mellettük és igyekszik nem megszólalni. Ezen felül nem túl sok hasznát látják egymásnak, így nem a szüleinél lakik már tulajdonképpen. Sokkal inkább Árpád szüleinél.
Már szóba is jön kedves unokaöccse. Hajni pedig nagyon visszafogott reakciót mutat Bárcián felé. Főleg azért, mert a pszichológusával is nagyon sokat beszélgettek erről, a dühkezelésről, arról, hogy nem kell mindent személyes támadásként megélni. A levitás fiú iránti dühét nem töltheti ki ártatlan embereken, akik nem tudnak róla semmit. Magában mantrázza a pozitív gondolkodás alapszabályait és így próbálja csitítani indulatait.
- Ó, dehogynem. Hidd el, egészen picike kora óta ismerem azt a kis mitugrászt, még csak azt sem keverte össze soha, melyik a jobb és a bal keze - legyint egyet és forgatja a szemeit. Iszik még pár apró kortyot. Hát persze, Árpád remekül teljesít. Hiszen ő tényleg, saját erejéből doktorált le tizenévesen, talán a legnagyobb zseni, akit valaha a hátán hordott a föld. Viszont itt van Hajnalka, aki mindennel és mindenkivel ösztönösen verseng. Ha pedig nem tudja vele felvenni a versenyt, nos, akkor majd megkeseríti Árpád életét, ami a tanulmányi osztályról nem is olyan nehéz feladat. A gondolatra váratlanul széles, önelégült mosoly ül ki ajkaira, ábrándos tekintet kíséretében, majd egy újabb korty víz söpri le onnan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=605398#post605398][b]Dr. Köröndi Hajnalka - 2016.06.28. 18:58[/b][/url]