Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=602408#post602408][b]Béres Bárcián - 2016.06.15. 23:01[/b][/url]

Nagyokat pislog a tányérja felett, miközben jobbra-balra tologatja ütemesen az ételt. Rémesen fáradt, ez az egyetlen értelmes magyarázata annak is, hogy letévedt ma a nagyterembe. Általában nem itt szokott ebédelni, vagy a konyhát választja, vagy a saját kis helyén dob össze gyorsan valamit. A nagyterembe nemes egyszerűségel azért nem jár, mert túlságosan nagy időpazarlásnak tűnik számára. Az csak egy dolog, hogy sokkal messzebbre kell mennie, mintha a konyháig menne, vagy mintha az irodájában maradna, viszont ha ez nem lenne elég, átlalában még meg is találja valaki. Akár hivatalos, akár kevésbé hivatalos ügyről van szó, sajnos mindig elég indoknak tűnik ahhoz, hogy sokkal tovább ragadjon az ebédje felett csevegve, mint amennyit ő maga jónak látna.
Ma azonban kivételt tett, a lábai szinte automatikusan hozták ide, így aztán most az iskolai beosztottak asztalánál ücsörög. Érdekes felfedezés lehet az is, hogy elméletben már jó ideje másik helyen kellene ülnie, mióta ő lett a Levita házvezetője, most azonban teljesen rossz helyen eszeget, ott, ahol eddig is mindig ült korábban.
Meg sem tudná mondani, hogy mi van a tányérján, annyira máshol jár. Mostanában eléggé megszaporodtak a teendői, és bár soha nem esett kifejezetten nehezére éjszakázni, az elmúlt hetekben zajló hajtás még az ő tűrőképességét is kezdi kicsit kivégezni. Nem elég, hogy hirtelen lett egy csomó diákja akivel törődnie kell, Ádám is eltűnt Angliába a tanév közepén, így a papírmunkája is kétszerannyi lett, mint valaha volt. Még neheztel rá egy kicsit, de nem csak a papírok miatt. Ő volt itt az első (és egyetlen) rendes barátja, úgyhogy bár megérti a lépést, kicsit azért nehezen emészti meg.
Csak finoman érzékeli, hogy egy hölgyemény landol a mellette levő helyen. Először akaratlanul is a tányérjának a tartalmán akad meg a szeme, ami lássuk be, még erős túlzással felerősítve sem mondható elégnek. Még egy etióp kisfiú számára sem, nemhogy egy felnőtt nőnek. Miután pár pillanatig rajta tartja furcsáló pillantását a nő tányérján, átvondorol a tekintete a nő arcára, majd egy rendkívül fáradt, ám aranyos mosoly kíséretében előveszi a jobbik énjét.
- Jó étvágyat, kollegina – mondja kedvesen, kékjeit még pár pillanatig az ismeretlen arcon tartva. Nem, határozottan nem látta még a nőt, így kíváncsian vonja fel egy pillanatra a szemöldökét, majd erőlködik még egy kicsit. Nem, tényleg semmi. Hát ez ki a szösz lehet? Még nem szólt neki senki, hogy ezentúl eggyel több fizetést fog kiadni az igazgatóság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=602426#post602426][b]Béres Bárcián - 2016.06.15. 23:42[/b][/url]

Halványan elmosolyodik újra, a nő megjegyzését hallva. Hát igen, ezek szerint legalább annyira rá van írva az ábrázatára a fáradtság, mint amennyire ő is érzi. Nem mintha ő ezzel annyira törődne, még csak bosszantani sem igazán tudja a dolog. Elvégre nem szépségversenyen vagyunk, hanem iskolában, vagy mifene. Erről Hajnalkának is szólhatna valaki, hátha akkor pár gramm étellel többet juttatna a szervezetébe. Valószínűleg azért nem hízna el kórosan tőle, legalábbis Berci így állapítja meg, egy – még a férfiak gyakorlottságához mérten is gyors – pillantás után, amellyel felméri a hölgy testi adottságait is. Ez afféle rutin, ami úgy tűnik, még fáradtan is elég jól működik. Hát na.
- Ó igen, akár három is. De akár intravénásan is - nevet fel, majd kicsit megrántja a vállát. Igazán nem olyan vészes még a helyzet (legalábbis ezzel nyugtatja magát), elvégre még egyszer sem aludt be egyetlen papírkupac tetején sem. Igaz, mostanában egyre kényelmesebbnek tűnnek ezen kupacok számára, és lassan már-már kísértetiesen kezdenek hasonlítani az ágyában található párnákra. Azon nem szívesen gondolkodik, hogy ezen meglátása mennyire jelent rosszat, mert a végén még elmenne aludni.
A nő nevét hallva kissé meglepődik, még a keze is megáll amelyben a villát szorongatja. Rögtön felismeri a családnevet, főleg ezzel az előtaggal együtt. Hát ebben a családban mindenki doktor?!
- Béres Bárcián. Levita házvezető és gazdasági igazgató - mondja, miközben megfogja Hajnalka kezét. A laza tartásból elég egyértelműen leesik számára, hogy nem igazán kezet fogni szeretne vele a nő, ám kicsit tétovázik. Túl fáradt már az ilyesfajta szociális helyzetek értelmezéséhez, és az a nagy helyzet, hogy kicsit aggódik, mi lesz akkor, ha félreérti a dolgot. Egyébként sem az a sármőr típus, aki csak úgy osztogatja a kézcsókokat, főleg nem félig-egyértelmű helyzetekben... De aztán úgy van vele, üsse kavics. Ő aztán nem az, akit túl traumatikusan fog érinteni, ha pár pillanatra hülyének nézik. Ami azt illeti, fáradtan talán jobban előjön belőle a "nyugimágia" mint bármikor... Ami nemes egyszerűséggel úgy is értelmezhető, hogy elég erőteljesen tojik mindenre. Ó, és milyen kényelmes állapot ez! Így aztán finoman a szájához Hajnalka kezét, majd elvigyorodik picit, és nyom rá egy kisebb puszit.
- Örülök a találkozásnak - engedi el végül gyorsan, kicsit megrázva a fejét, magán is hitetlenkedve - Egyébként feltehetően elég sokat fogunk együtt dolgozni, ha jól értem – mondja, persze csak költőien értve a végét, hiszen nyilván jól érti. Néhol minden bizonnyal keresztezi majd egymást kettejük munkaköre. Így aztán reméli, hogy nem csinált most nagy hülyét magából, mert a lelkének ugyan nem nagyon fájna, de egy előnyös munkakapcsolatot mégsem így szokás indítani. Közben úgy dönt, felteszi még az utolsó kérdést, ami foglalkoztatja éppen a nővel kapcsolatban.
- Nincsen véletlenül rokoni kapcsolatban Köröndi Árpáddal? Az egyik diákom - mondja, mert nem gondolja, hogy túl sok Dr. Köröndi rohangálna az országban, főleg nem egy iskolán belül. Hogy ezt vajon hogyan csinálták... Két ilyen fiatal doktor, egy családon belül? Szinte már kezdi úgy érezni, hogy rossz családba született. Persze ez csak viccként fordul meg a fejében, ő ennél sokkal gyakorlatiasabb lélek. Valószínűleg halálra is unná magát, mire szerezne egy doktorit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=602653#post602653][b]Béres Bárcián - 2016.06.16. 23:00[/b][/url]

Annyi bizonyos, hogy jó hatással van a férfire a Hajnalkával való megismerkedés, ugyanis kezd egy picit felébredni. A figyelme kiélesedik, ami valószínűleg az emberek iránti általános érdeklődésének köszönhető, így aztán szépen lassan megindul az ébredezési folyamat is. Persze ez főleg a gondolkodása tempójának részéről értendő, mintsem szó szerint. Ez pedig jelen pillanatban nagyon hasznos dolog számára, így egyáltalán nem is bánja, hogy kicsit elkezdtek cseverészni.
- Ó köszönöm, de elkerülném. A kedves javasszony valószínűleg pár pillanat leforgása alatt ágyba parancsolna, szó nem lenne ott kávéról... - nevet fel, ahogyan megjelenik előtte Lorelai arca, amint ezt a kérést tálalja neki. Nagyon határozott, erőteljes fellépésű hölgynek ismerte meg, aki biztosan egy pillanatig sem cécózna, hogyha bárkinek az egészségéről lenne szó. Még akkor sem, ha (papíron) egyébként egy felnőtt férfiről van szó, aki (elvileg) tökéletesen alkalmas arra, hogy eldöntse, hány óra alvásra van szüksége. Persze hogy mi a szükséges, azt nyilván Berci is tudja, ám ez nem jelenti azt, hogy a lehetségessel akár csak távoli köszönőviszonyban lenne.
- Egyébként szerintem tegeződjünk. A közös munka is könnyebb lesz úgy - ajánlja fel egy szórakozott pillantás kíséretében, elvégre tényleg kissé furán cseng számára a nő szájából a magázás. Ő még bizonyos diákoknak is megengedte egy időben, hogy tegezzék, tekintve, hogy annyira még nem tartja magát öregnek. Ezen kicsit változtatott mióta házvezető lett, mert ebben a pozícióban már kicsit óvatosabban bánik a tekintélyével. Ettől egyébként cseppet sem lelkes, ugyanis nem igazán rá vall a dolog, de ami szükséges az szükséges. Hajnalka viszont egyáltalán nem a diákja. Nem csak hogy kolléga, de ráadásul még a korkülönbség sem lehet olyan hatalmas közöttük, így ez számára most adta magát. A papírmunka unalmasságára vonatkozó megjegyzésre csak kicsit megrázza a fejét és rosszalló pillantást vet Hajnalkára, bár közben mosolyog, így téve egyértelművé, hogy ezt a nézést nem kell teljesen komolyan venni. Neki nem sokkal ezelőttig gyakorlatilag kizárólag ebből állt a munkája, így nem igazán tud a panasszal azonosulni, de nem is próbál.
Végül a szó átterelődik Árpira, Bercinek pedig pár pillanat leforgása alatt teljesen világos lesz, hogy Hajnalka nem igazán kedveli a fiút. Igazából ezen Bárcián különösebben nem lepődik meg, nem igazán tűnik úgy, mintha bármiféle hasonlóság lenne köztük. Hajnalka szavai pedig elég egyértelműen lefestik számára a helyzetet, elvégre ha burkoltan is, a nő rögtön igyekszik kicsit gonoszkodni a kedves unokatestvére háta mögött. Berci csak megvonja a vállát.
- Én úgy hallottam, jól teljesít - tűnődik el, mintha annyira nem lenne lényeges információ. Igyekszik megvédeni Árpit és kiállni mellette, ám egyelőre óvatos. Nem áll szándékában felbosszantani a beszélgetőpartnerét sem. A közös munka érdekében mindenképpen jobb, hogyha békesség van. Meg úgy egyébként is, ő ennek a híve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=602764#post602764][b]Béres Bárcián - 2016.06.17. 16:44[/b][/url]

A férfi kis tétovázást vél felfedezni Hajnalka részéről, majd végül egy kis nevetgélést kap válaszul. Ezt nem igazán tudja hova tenni, úgyhogy egyelőre csak továbbra is figyelmesen néz beszélgetőpartnerére, hátha hozzáfűz még valamit. Mikor ez megtörténik, egy széles mosoly ül ki az arcára.
- Persze, igaza lenne. De ettől még a munka nem csinálja meg magát - mutat rá a problémára. Ha csak azon múlna, hogy papírforma szerint mennyit kellene aludnia, bizony nem itt tartana... Valószínűleg még csak most támolyogna ki az ágyából, meglehetősen hiányos öltözetben, kócos fejjel, nagy ásítások közepette. Mivel azonban ezt nem teheti meg, esetében az előbb felvázolt kép már elég régen volt megtörténtnek mondható. Talán az idejét sem tudja, mikor aludt utoljára délig.
Amikor a nő belemegy a tegeződésbe a szóhasználatán kicsit meglepődik. Nehezen tudja hova tenni a nőt. Egyrészt a kinézetéhez teljesen passzolna ez a szóhasználat, az egész nőnek a viselkedése, a mozgáskultúrája, minden beleillene egy nagy képbe... Ezzel szemben viszont ott van az, hogy Hajnalka dokori címmel rendelkezik és viszonylag felelősségteljes munkát végez, vagyis korántsem illik bele tökéletesen azokba a sztereotípiákba, amelyeket első látásra könnyen előhívhat az ember vele kapcsolatban. Ennek kapcsán egy kérdés szöget is üt Berci fejében, így aztán gyorsan felteszi neki még azt is.
- Miből doktoráltál egyébként, ha szabad kérdeznem? - érdeklődik, hátha a szakterületet megtudva majd kicsit jobban össze fog állni számára a kép. A nő állását elnézve jogi tanulmányokra tippelne, de inkább már semmiféle elhamarkodott következtetést nem von le vele kapcsolatban.
Árpi pedig kap egy újabb epés megjegyzést. A férfi nem igazán tudja, mi lehet a dolog hátterében, de abban egyre biztosabb, hogy Hajnalka nehezen viseli, hogyha jót kell mondania róla. Sőt, ahogy elnézi, még jót hallani sem nagyon szeret róla.
- Ugyan már, senki nem teljesít jól mindig - mondja, az utolsó szót megnyomva, a végén picit elnevetve magát. Látja, hogy Hajnalka milyen agresszivitással esik neki a tányérja tartalmának, így igyekszik kicsit oldani a hangulatot. Árpi nem egy jó téma, ezt meg is jegyzi magának gyorsan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=604616#post604616][b]Béres Bárcián - 2016.06.24. 17:04[/b][/url]

Éppen Hajni kérdésének elhangzása előtt jelenik meg asztalon a férfi orra előtt egy jó nagy kancsó kávé, ő pedig a villámnál is gyorsabban tölt magának, miközben beszélgetőpartnere magas hangját hallgatja, természetesen a nő mondandójával egyetemben. Egyet még bele is kortyol a finomságba, majd sóhajt egy kellemeset. Kezd ébredni. Hajnalka kérdésére pedig csak megrázza a fejét. Az elmúlt években gyökértelen életmódjának köszönhetően akkor sem alapíthatott volna családot, ha kifejezetten akart volna. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez a passzió eddig elég messziről elkerülte. A félreértések elkerülése végett, elég jóban van a nőkkel - bár szerelmes még sosem volt igazán - csak egyszerűen az ő életmódjába nagyon régen (még Bagolyköves korában) fértek bele utoljára egy-két éjszakánál hosszabb távú "kapcsolatok". Ő azonban ettől cseppet sem szomorú. Nem úgy, az édesanyja.
- Nincsen, nekem csak édesanyám a családom. Egyébként csak mostanában lett ennyire drasztikus a helyzet, amúgy teljesen normális munkaidőm szokott lenni, szóval azért nem kell annyira félteni - mosolyodik el, mert ez az igazság. Egyszerűen csak összejött minden. A felügyelők miatt kétszerannyira oda kell figyelnie, hogy mit csinál és mennyire pontosan. Ádám elment és Lin is, szerencsétlen módon nagyon pici időkülönbséggel. Ezt a jelenséget pechnek hívják, és úton-útfélen mindenkit meglátogat néha. Most Berci volt a soros.
Meglepődve vonja fel a szemöldökét Hajnalka válaszára. Na nem azért, mintha annyira meredek lenne az elképzelés, inkább a nő általa saccolt kora miatt. Az orvosit nem két év elvégezni, még csak nem is öt, főleg nem egy ekkora kihívást jelentő területen. Nem teljesen érti, hogyan lehet ennyire fiatalon doktor, bár azzal már tisztában van, hogy a Köröndi családnál semmin sem érdemes meglepődni.
- Szóval akkor te is ilyen rendellenesen hamar kezdted a tanulmányaid? Ritka ilyen fiatalon egy ilyen szép diploma - töpreng, kissé most felélénkülve. Szinte percről-percre egyre inkább érzi, hogy hat a kávé. Csoda, hogy ilyen mennyiség után még történik bármi, de nagyon örül neki.
Az Árpival kapcsolatos megjegyzésre már tényleg nem nagyon tud mit mondani. Persze, a fiú tényleg nagyon okos... Cserébe viszont például a barátai száma kifejezetten alacsony, már hogyha az átlagos tinédzsereket nézzük. Soha semmi nem tökéletes, ezért nem is igazán érti, Hajnalka miért gondolja, hogy bármi miatt irigykednie kellene Árpádra. Az ő oldaláról nézve ugyanis, nagyon úgy tűnik, hogy így áll a helyzet.
- Szerintem nem érdemes ezzel foglalkozni, rá se ránts, vannak ilyen emberek. Mindig lesz mindenben valaki, aki jobb nálad - nevet fel beletörődően, hiszen ő ezt már tökéletesen jól tudja, és esze ágában sincsen hadakozni a dolog ellen. Aki az ilyesmibe energiákat fektet, az hosszútávon csak a saját bokáját üti meg, így Hajnalkát is igyekszik lebeszélni erről.