Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=527225#post527225][b]Travis Ryan Payne - 2015.10.03. 17:03[/b][/url]

Attól, hogy a vizsgákra nem mentem be, az évnyitóra muszáj betolnom a képem. Az ittenieknek a tudomásukra kell adni, hogy megérkeztem. De nem miattuk húztam fel a dísztalárt, amit ki nem állhatok, hanem az öcsém miatt. Szólhattam volna neki, hogy jövök, de így nagyobb meglepetést fogok okozni neki. Már vagy fél éve nem láttam a fejét, és nem vallanám be neki, de azért hiányzott. A kistesók közül vele a legjobb a kapcsolatom, amikor még kicsi volt, sokat találkoztam vele. Azóta már talált mást az édesapánk, régóta elhagyta az ő, illetve az én anyámat is.
Jó ötletnek tűnt felvonszolni magam a kastélyba, megismerem a helyet és kereshetem őt a sok fiatalabb diák között. Rengeteg itt a kisgyerek, irritáló az összes ez nem tagadhatják le. Nem a szívem csücskei, de ez érthető. Ki szeretné a rinyáló fajtájukat? Én is voltam az, de belőlem milyen gyerek lett. Talán kicsit egoista, azonban ez még elfogadható. Út közben egyre több korombeli boszorkányba botlok bele, akik még jól is néznek ki. Amikor meglátom, hogy melyik asztalhoz ülnek le, a legtöbbtől elmegy a kedvem. Mondták már, hogy nem a házról kéne megítélnem másokat, de a rellonosak a legjobbak, ez tény. A többiek utánunk kullognak évszázadokkal lemaradva.
A Nagyterembe (vagy, hogy hívják itt) belépve elfintorodom a díszítés színén. Ezek a levitások biztos mindig az elsők a házversenyben, amilyen stréberek. Nálunk is volt ilyen bagázs, velük volt a legjobb szívózni. Nem tudják megvédeni magukat és könnyű prédának számítanak. Könnyű megkülönböztetni a többi házbelitől, mindig könyvel, vagy valami tanulnivalóval közlekednek. Gondolom itt sem más a helyzet. Az asztalunkra pillantva megpillantom a keresett személyt, de ő másfelé figyel, és nem vesz észre. Odalépek a háta mögé, a vállaira rakom a kezem és egy vigyor kíséretében szólok hozzá.
- Szia, Vakarcs!
Egy kicsit talán megijesztettem az érkezésemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=527828#post527828][b]Travis Ryan Payne - 2015.10.04. 20:40[/b][/url]

Úgy tűnik az öcskös nem számított rám. Nem is baj, ez a lényege a meglepetéseknek, azt hiszem. Nem kaptam, és nem kaptam ilyesmiket, maximum édesapám vett nekem dolgokat, vagy a kisebb testvéreim csináltak valami home made dolgot. Anyám letudta lóvéval, mondván vegyek valamit magamnak. Ez kiskoromban jobban fájt, mostanra már megszoktam, nem is törődök vele sokat. Felhúzott szemöldökkel tekintek le rá. Mintha nem örülne annak, hogy megérkeztem. Biztos csak meglepődött, amiért a legmenőbb testvére itt van, és nem tud megszólalni az ámulattól. Megértem! Én is így reagálnék, ha találkozhatnék magammal. Sajnos ez lehetetlen, bár kitudja. Még nem fedeztem fel az iskolát és a környékét, nem tudhatom mik várnak rám.
- Nem is örülsz a nagytesónak? - kérdezem. Leülve mellé, pillantok az igazgatóra. Őt hallgatva elfintorodom, ahogy a többi házat mondja. A rellonosok, - vagyis most már mi, mert én is itt vagyok, - szóval mi lettünk következünk a Levita után. Szerintem a második hely rosszabb, mint a többi, mert olyan, mintha a kékek jobbak lennének. Mit csináltatok zöldek? Nem mintha én sokat segítenék, ez az elsősök meg a kisebbek dolga, ők úgyis olyan szorgosak. Majd jövőre meg kell velük beszélni a teendőket. Legyenek szorgalmasabbak és nem leszünk jóban.
A kaja is megjelenik, ezzel megszüntetve a farkaséhségemet. Ma nem csináltattam kaját Zonkával, ebédelni nem volt kedvem, de mostanra megjött az étvágyam. Elvileg itt ugyanolyan jók az étkek, mint az előző sulimban, de ezt nem hiszem el csak úgy, személyesen kell, megtudjam.
- Ha szóltam volna, megakadályozhattad volna, hogy itt legyek - vigyorgok a Vakarcsra, ezzel ugratva őt. Biztos nem csinált volna ilyet, imádjuk mi egymást a magunk módján.
- Egyébként Mestertanoncnak jöttem kviddicsszakra. És te? Hogy megy a sorod?