Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=497870#post497870][b]Sébastien Bataille - 2015.07.19. 20:26[/b][/url]

Bááál! És fogadás. Ugyanis. Ugye én nem járok bálokra, érhető okokból, mert műlábbal táncolni elég nehéz. De Annelievel fogadtunk, azt mondta, hogy nem merem megcsinálni, hogy félmeztelenül, vörösre festett arccal és festékes felsőtesttel, illetve egy rózsaszín virágkoszorúval a fejemen jövök el a bálra, ráadásul úgy, hogy rövidnadrágban, amiből kilátszik a műlábam. És hát, én ne merném megcsinálni? Abban fogadtunk, hogy ha eljövök, akkor íjászbemutatót kell tartania, így hát szerelésemet megtoldottam egy tegezzel, és egy íjjal. Így léptem oda Katához, ahhoz a lányhoz, aki olyan roppant szomorú volt egyik nap, ezért odamentem hozzá megkérdezni, hogy mi a baj. És hát mondta, hogy nincs kivel mennie a bálba, én meg felajánlottam. Tökre örült neki!
Szóval, odaléptem hozzá, és egy mosollyal az arcomon dicsértem meg, hogy milyen csinos, és kértem elnézést a szerelésem miatt, mert azt hiszem, ez a festékes-virágkoszorús-virágosgatyás-íjas téma túlságosan is kimerítette a bohém fogalmát. Igaz, hogy a műláb kicsit bezavart a képbe. Szégyelltem is magam valahogy, hogy ennyire közszemlére teszem a dolgot, de hát a fogadás miatt muszáj volt. Pedig nem szoktam ám így járni, na mindegy.
Felajánlottam a lánykának a kezemet, hogy bevezetem a terembe, mint ahogy az igazi hölgyeket szokás az igazi bálokban, és közben őszintén reméltem, hogy a lábamon nem lepődött meg olyan nagyon.
- Hát, izé, szóval nem nagyon tudok táncolni ezzel a lábbal így, de ha gondolod, megpróbálhatom majd. - mondtam kicsit zavarban a lánykának, mikor beléptünk a párnás-mécseses nagyterembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=498866#post498866][b]Sébastien Bataille - 2015.07.22. 11:20[/b][/url]

Ami azt illeti, szegény lánynak hirtelen nem is nagyon tudtam mit mondani. Azért egy ing ott feszített ám a kezemben, szükség esetére, elvégre ki tudja. Kezemet nyújtva neki vezettem be őt a terembe, miközben magyarázni kezdtem.
- Hát, az van, hogy egy fogadás miatt nézek ki így. Remélem, nem bánod. - mondtam halkan, amolyan bocsánatkérő szemeket meresztve a lányra, mert azért mégiscsak elég durván néztem ki így.
És akkor Annelie felment a színpadra, és bejelentette a keringőt, a partnerem nevét is mondva. Mordizomadta! Áh, erről teljesen megfeledkeztem! Kata is felpillantott rám, kissé ijedten, s kinyilvánította az egyértelműt, hogy ezt bizony ő is jól elfelejtette. Keringőzni...?! Én, akinek olyan a mozgása, mint egy robotnak?!
Minden aggodalmamat véka alá rejtve álltam fel, hajoltam meg a lány előtt, s nyújtottam a kezemet, hiszen az mégsem járja, hogy ne keringőzzön a végzős bálon, meg amúgy is, kibírom, valahogy megoldom, mint ahogy mindig szoktam. Alapjáraton amúgy tökre "kecses" a mozgásom állítólag, már a láb nélkül, amikor ugrálok a trapézokon, meg ilyesmik, de hát ezzel a lábbal, nos... ha talán gyakoroltam volna a keringő-dolgot, menne is. Na mindegy. Megoldjuk.
- Gyere, még a végén lemaradunk! - mondtam mosolyogva. - Előre is bocsi a silány tánctudásomért.
Azzal pedig felvezettem a lányt, felkapva magamra az inget. A vörös arc miatt azért jó páran megnéztek, még Annelie arcát is láttam, aki valószínűleg pukkadozott a nevetéstől. Na, semmi gond, legalább nem látszott a vörös festék alatt, ahogy elsápadok a lámpaláz miatt. Mindenki minket nézett, a kezem pedig kicsit remegni kezdett. Az rendben van, ha éneklek, vagy konferálok, és azért néznek. A tánc... az teljesen más.
A zene felcsendült, én pedig léptem egyet, ugye, úgy, ahogy a keringőket kezdeni szokás, mert az az egy szerencsém van, hogy amikor még megvolt mind a két lábam, anya megtanította ezt, hogy a Beauxbatonsban tudjak táncolni a bálokon, szóval, ezzel nem lett volna probléma. De a mozgásom így... egy kicsit darabos volt és furcsa. Izzadni kezdtem, szégyelltem magam, hogy kiálltam ide táncolni, zavaromat azonban igyekeztem elrejteni, ahogy vezettem a lánykát. Furcsák voltak egy kicsit a lépéseim, de tűrhetőek. De nézzük a pozitív oldalát; legalább a ragasztóbűbáj nem engedett el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=501822#post501822][b]Sébastien Bataille - 2015.07.31. 19:55[/b][/url]

Mert igen, Sébastien Bataille immár keringőtudását is prezentálta az egész iskola előtt, vörös fejjel, virágfüzérrel, igen, ugye, ezen nem lepődik meg senki. De legalább megnyeretem a fogadást. Oké, nem érte meg.
A zene olyan kis finom volt és lágy, én meg a furcsa mozgásommal olyan esetlenül éreztem magam! Mellettünk elhúzott egy páros, akik szinte profin pörögtek a parketten. Hát, ez nekem így nem megy. Megforgattam a lányt, csak finoman, megpróbálván elképzelni azt, hogy nekem nincsen vas a jobbos helyén amúgy, és teljesen tök jól tudok mozogni.
Majdnem megbotlottam. Bosszús sóhaj kíséretében nyeretem vissza egyensúlyom. Merlinre, miért nem tudok táncolni?! Ehh.
Vége. Ahogy a zenének vége szakadt, fellélegeztem egy kissé; finoman meghajoltam a lányka előtt, mármint úgy főhajtósan, mert ugye ezt így szokás. Ah, vége! És nem haltam bele. Annelie megpukkadhat ott, ahol van! Eljöttem ilyen arccal, és még táncoltam is a nyitótáncban! Ha ezzel nem nyertem meg a fogadást, akkor semmivel! Bár tény, hogy a festék fele már az ingemen volt a folyamatos izzadás miatt. Akármennyire is vagyok porondmester, még mindig baromi lámpalázas tudok lenni esetenként.
- Hát, ha nem haragszol... akkor igen, elég volt. - nevettem rá. - Valahogy lámpalázam van, ha táncolnom kell. Ezért is bénázok.
Annak rendje és módja szerint vezettem le a lányt a parkettről, és mintha csak a gondolatait találtam volna ki, az italos asztalhoz mentünk. Kérdésére összevontam a szemöldököm, ahogy a sok furcsaságot figyeltem. Utoljára a Beauxbatonsban voltam bálon, ez a sok magyar dolog olyan izé volt.
- Mmmmmmh, de. - mondtam még mindig koncentrálva. - Az mi, nem tudod? - böktem az egyik furcsaság felé. - Bocsi, de olyat még nem láttam.
Amint a lány válaszolt, tekintetem továbbsiklott, amíg végül a puncson állapodott meg. Óóó, milyen régen ittam ilyet!
- Puncsot? - kérdeztem, de zavaromban rögtön bele is rúgtam az asztalba, ami miatt a tálak tartalmának fele a fehér terítőkön landolt. Fene.