 Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
Alina Gonzalez
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
|
|
Írta: 2015. április 9. 15:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=491136#post491136][b]Alina Gonzalez - 2015.04.09. 15:39[/b][/url] Scarlett Az egyik szokásos konyhai látogatásom alkalmával egy ugyancsak ragadozói ösztönnel rendelkező lányba botlottam, aki hozzám hasonló módon rekordgyorsasággal csapott le egy számára szimpatikus ételre - meg sem lepődtem, amikor a szóba elegyedésünk után kiderült, hogy Ő is rellonos, ahogyan én. Később abban is megállapodtunk, hogy az évnyitó ünnepségre együtt megyünk, ugyanis másodikos diákként egyikünk sem volt még elég jártas a kastélyban, főleg nem az itt zajló események történéseiben sem, amelyek közé az ünnepségek is tartoztak. Másodpercre pontosan érkeztem a Nagyterem bejárata elé, ahogyan azt Scarlettel előre leegyeztettük. A nyakamat nyújtogatva néztem körbe, hátha meglátom az ismerős szőke loboncot, de mindhiába, a lány sehol sem volt. Valószínűleg eléggé útban lehettem, ugyanis a terembe érkezők sorra mérges pillantásokkal megajándékozva kerültek ki, így hát az ünnepekkor kötelezően viselendő talárom ujját zavartan piszkálva álltam odébb. Pár perc tétlen álldogálás után már kezdtem elég kényelmetlenül érezni magamat, így a karórámra másodpercenként dühös tekintettel való rámeredésével szórakoztattam magam a szöszi érkezéséig.
|
|
|
|
|
Alina Gonzalez
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
|
|
Írta: 2015. április 9. 17:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=491236#post491236][b]Alina Gonzalez - 2015.04.09. 17:58[/b][/url] Scarlett Az ideges toporgásomat egy hangos lihegés szakította félbe, amely valahonnan a hátam mögül érkezett, mire a szemöldökömet felvonva pördültem meg a tengelyem körül. - Na, végre - biccentettem köszönésképpen a lépcsőn lefelé loholó Scarlett felé. - Mi tartott ennyi ideig? - kérdeztem keresztbe font karokkal, kissé korholó pillantással végigmérve a lányt. Azt hittem, hogy ott fog összerogyni az ünnepség kellős közepén, annyira lihegett, így kellett pár perc, mire a szöszi légzése visszatért a normális állapotba. - Úgy hallom, most kezdődik - feleltem a lány kérdésére pár pillanat fülelés után, mire megragadtam a karját és sietősen magammal húztam a bejárat felé, aztán lehuppantam az ajtóhoz legközelebb eső üres helyre.
|
|
|
|
|
Alina Gonzalez
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
|
|
Írta: 2015. április 10. 19:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=491715#post491715][b]Alina Gonzalez - 2015.04.10. 19:21[/b][/url] ScarlettÉpphogy behurcoltam magammal a lányt a terembe, majd leráncigáltam magam mellé az ajtóhoz legközelebb eső üres helyre, az igazgató már figyelmet is kért. Nem igazán hallgattam, hogy mit mondott, mert egy jó ideig arra koncentráltam, hogy ne nevessem el magamat Scarlett ügyetlenkedését nézve, ugyanis a lány még mindig kissé lihegve próbált helyet foglalni, csakhogy ez nem igazán jött neki össze elsőre, mert a hatalmas étkezőasztalok mellett húzódó, ülőhelyül szolgáló hosszú padsor legszélét megcélozva majdhogynem félreült. - Csak nem vándorol a pad? - suttogtam felé vigyorogva. Még egy halk vihogást sikerült eleresztenem, de aztán arra kaptam fel a fejemet, hogy az igazgató úr jó étvágyat kívánt és a pálcalendítését követően az asztalokon tengernyi mennyiségű ennivaló jelent meg, a termet pedig egyből az ínycsiklandozó ételek illata lengte körbe. Jobbra-balra kapkodtam a fejem, alig bírtam betelni a látvánnyal, az asztalok roskadoztak a rájuk pakolt tálcák tömkelegétől. A diákoknak több se kellett, mindenki rekordgyorsasággal vetette rá magát a kajákra. Jóformán úgy éreztem, hogy a mennyországba csöppentem. A bambulásomból Scarlett gyomorkorgása zökkentett ki, amire rögtön az én hasam is válaszolt egy mennydörgéshez hasonló hanggal. - Na, együnk - dörzsöltem össze a tenyeremet a mellettem immáron jóízűen falatozó lányra nézve, majd mohón telepakoltam a tányéromat és hozzáláttam az evéshez. - Mmm - hümmögtem két falat között - ez nagyon jó, nem?
|
|
|
|
|
Alina Gonzalez
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
|
|
Írta: 2015. április 10. 22:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=491840#post491840][b]Alina Gonzalez - 2015.04.10. 22:05[/b][/url] Scarlett- Én nem hagyok helyet? - kérdeztem felvont szemöldökkel a nevetését visszatartó lánytól, mire én is félmosolyra húzódó szájjal folytattam. - Szerintem csak túl nagy a hátsó feled. Miután hozzáláttunk az evéshez, már csak teli szájjal folytatott beszélgetésben volt részem Scarlettel, mindkettőnk keze állandóan tele volt valami kajával, esetleg evőeszközzel vagy pohárral. Kisebb-nagyobb időközönként szóltunk csak egymáshoz, egyszerűen egyikünk sem tudott kellőképp betelni a finom ételekkel. - Lehet, hogy rellonos jellemvonás az állandó éhség - tűnődtem, miközben beleharaptam egy muffinba. Hirtelen egy kéz nyúlt át kettőnk között, élelmet keresve az előttünk lévő tálcáról, mire Scarlett dühödt pillantással ajándékozta meg az intenzíven kutakodó kéz gazdáját, szinte meg tudta volna ölni a tekintetével. - Mondom, szerintem rellon-jellemvonás az állandó zabálhatnék - ismételtem meg a mondandómat a zavaró diák távozása után a szöszi felé fordulva, aztán nevetve néztem ahogy az arcán végigfutó élvezettel beleharap egy süteménybe. - Tessék - nyomtam a kezébe röhögve egy szalvétát, finoman utalva rá, hogy tulajdonképpen az egész arca tiszta habos lett a sütitől.
|
|
|
|
|
Alina Gonzalez
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
|
|
Írta: 2015. április 11. 12:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=491962#post491962][b]Alina Gonzalez - 2015.04.11. 12:02[/b][/url] Scarlett - Az is meglehet - néztem körbe a falatozó diákok seregein, a rellonosokat kicsit több ideig fürkészve. Bár a többi zöld színű jegyekkel díszített talárt viselő diák is jóízűen rágott, azért egyikük sem habzsolt olyan mohón, mint mi ketten. Miután Scarlett kezébe nyomtam egy szalvétát, rögtön vette a célzást és egyből bőszen törölgetni kezdte vele a száját, amit szórakozottan néztem, de mire észbe kaptam, már tiszta habos volt az én arcom is a szöszinek köszönhetően. - Scarlett! - kiáltottam rá dühösen, de amikor a lány röhögőgörccsel küszködve leborult a padról egyenesen a földre és ott folytatta tovább a falat rengetően hangos nevetést, én is elröhögtem magam. Néhány szem ránk szegeződött a többi asztal - sőt, meg merem kockáztatni, hogy a tanári emelvény - felől is, de Scarlett csak azért sem akarta abbahagyni a földön való fetrengést és a hozzá tartozó nevetésnek csúfolt fulladozást. A fejemet ingatva, mosolyogva nyugtáztam magamban, hogy ez a csaj totálisan nem normális, miközben letöröltem egy szalvétával az arcomat. - Nesze, sütis pofival jobban néztél ki - nyomtam bele egy habos pitét az arcába, amikor nevetéstől kipirult arccal próbált feltápászkodni a földről.
|
|
|
|
|
