Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=438928#post438928][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2014.12.19. 19:18[/b][/url]

Igen mondtam neki, leginkább azért, mert nem akartam elkeseríteni. Annyira lelkes volt, hogy nem volt szívem elutasítani, pedig akkor nem voltam kifejezetten bálozós hangulatban, mert újnak számítottam, így szinte biztos voltam benne, hogy mindenki megbámul majd. Amint azonban beértem a szobába, már izgultam, alig vártam, hogy kiválaszthassam mibe megyek, hogyan fogom megcsinálni hajamat. Mivel még itt nem voltam soha bálban, meg felénk amúgy sem szokás az ilyesmi, először kicsit utána kellett járnom a dolognak. Kiderítettem, hogy itt nagy hagyománya van, a lányok kiszoktak öltözni és ebben az évben még a dress code is elég erős, fehér. Fehér ruha a lányoknak és fehér a fiúknak is. Amint megtudtam, rögtön felnevettem, nem csak a megkönnyebbüléstől, hanem mert elképzeltem a rengeteg lányt fehérben. Mekkora butaság! Ritka az, amikor valakin igazán jól mutat, a legtöbb lányok nem szokott jól mutatni, ráadásul a legtöbbjüket kövéríti. Ritka az, amikor egy fehér ruha láttán valakinek az jut az eszébe, hogy milyen csinos az illető, kivéve persze, ha menyasszonyról van szó, de ebben az esetben ez csak egy rakás bálozó diák. De itt voltam én, az ébenfekete bőrömmel, sötét szememmel, sötét hajammal és a magas, már-már gebe testalkatommal. Számomra tökéletes választás volt a fehér, élvezettel próbáltam fel a ruhát, amit apám küldött Afrikából. Illegtem a tükör előtt benne, nagyon tetszett. Nem volt hétköznapi, nem volt egészen báli megjelenés, viszont fehér volt és piszok jól mutatott rajtam.
Mikor elérkezett a bál napja, már korán reggel felkeltem, de délutánig nem tudtam mit csinálni magammal. Ideges voltam és nem csak azért, mert ez volt az első ilyen alkalom itt az iskolai falai között, ahol tömeg előtt kell megjelennem, hanem mert Jeremyvel mentem. Tetszeni akartam neki! Azt akartam, hogy szépen lásson, hogy leessen az álla, ehhez viszont bomba formában kellett lennem.
Délután négykor azonban nem bírtam tovább, beálltam a zuhany alá, jó sokáig fürödtem, majd készülni kezdtem. Megcsináltam a sminkemet, a hajamat, jólesően piszmogtam, mert volt időm. Végül aztán, mikor már alig tizenöt percem maradt a megbeszélt találkozóig, a tükör elé léptem, hogy elvégezzem az utolsó simításokat. A hajam előrehúzva, összefonva a lógott majdnem a derekamig, az arcomon épp csak egy leheletnyi smink volt. A ruhám épp csak kicsivel többet mutatott meg, mint azt illendő lett volna. Vettem egy mély levegőt majd hátat fordítottam a tükörnek és elindultam a nagyterem bejáratához. Mikor odaértem, nem láttam egyedet csak a feltódult tömeget, így kicsit félreállva néztem körbe, hátha megpillantom Jeremyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=438943#post438943][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2014.12.19. 19:55[/b][/url]

Nem kellet sokáig várnom, szerencsére. Igyekeztem kerülni minden tekintetet ami rám szegeződött, nyilván új voltam és nyilván kilógtam, rajtam másként állt minden. Szorongtam, rossz érzés volt. Azt hittem, hogy ennyi idő alatt majd sikerül legyűrnöm, de a páni félelem most is legyőzött, aztán, amikor megpillantottam Jeremyt, hirtelen a szorítás a torkomban rögtön felengedett. Álltam a tekintetét, titokzatosan elmosolyodtam, majd lesütöttem a szememet, mintha zavarban lennék. Pedig erről szó sem volt, minden a színjáték része volt, ettől valahogy az ember sokkal kívánatosabb lesz, már a szó legnemesebbik értelmében. Mikor elém lépett, hagytam, hogy végignézzem rajta, majd mikor megszólalt szórakozottan a vállára csaptam.
- Ugyan már..
Ezzel az egyszerű mondattal lepleztem a remegést, ami végigfutott a gerincemen, szerettem ha dicsértek, sőt, ami azt illeti imádtam, gyakran szomjaztam is, de sosem túl feltűnően, épp csak annyira, hogy ne legyen feltűnő, de hasson kellemesen. Mikor mellém állt, lazán belekaroltam és elindultunk be a tömeggel együtt, fogalmam sem volt, mi vár majd ott, de amint beléptünk és körbepillantottam egészen magával ragadó volt a dekoráció és az egésznek a hangulata, koránt sem gondolta volna, hogy ezt is ennyire komolyan veszik. A szabad kezemet tenyérre felfelé kinyújtottam és figyeltem ahogy a megbűvölt hópelyhek ráesnek.
- Egyébként nagyon...csinos vagy. Lehet ilyet mondani? Ez a fehér szmoking. Mondjuk még a többiekéhez képest jól néz ki.
Vigyorogva dicsértem meg, mert ez volt az igazság, tényleg jól nézett ki és ami jó, azt általában megjegyzik az emberek, hacsak nem féltékenyek rá.
- Örülök, hogy ilyen magas vagy, de azt hiszem ezt már mondtam neked.
Tényleg hálás lehetek a hormonjainak, hogy így megnövesztették, különben nagyon bután néznénk ki egymás mellé, de kellemes volt, hogy hiába volt rajtam magassarkú, még így is alacsonyabb voltam mint ő, hiába, gyengéim voltak a magas fiúk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=439815#post439815][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2014.12.22. 01:57[/b][/url]

- Na jó, igazad van.
Felelem egy fáradt sóhajjal, túlozva, amennyire csak tudok. Nem akartam én ennyire álságos lenni, csak az önbizalmam jelenleg túl haladta az egészséges szintet, így vissza kellett fognom és ez nem ment egyszerűen. Na meg, ki is akartam tapasztalni, hogy szól mindehhez. Aztán, amikor ügyesen hárított, képtelen voltam tovább színlelni. Az egész végén felnevettem és jókedvűen nézelődtem az oldalán. Nekem egyáltalán nem tűnt fel, hogy Jeremy mennyire szerencsés lenne, én is csak egy lány voltam, a sok közül. Lehet, hogy magasabb és egy kicsit másabb, mint amit az itt lévők megszoktak, de akkor is csak egy diáklány. A tekintetek, hát azokat meg igyekeztem inkább lesöpörni magamról úgy, hogy sehová nem néztem elég ideig ahhoz, hogy feltűnjön, hogy valaki bámul. Tudtam, hogy az csak összezavarna és nem érezném jól magamat.
- Igen, az.
Még szerencse, hogy nem hideg. Ebben a formájában eltudnám viselni a havat. Ha nem lenne hideg és nem olvasna pocsolyává, csak úgy leesne, hogy azután szép csinos halomba rendeződjön, majd mikor már nem lenne rá szükség, egyszerűen csak felszívódna. Semmi hideg és latyak nem tárulna hozzá. Így még azt hiszem a tél is egész hangulatos lenne.
- A nővéred, aki faluban lakik igaz? Nem sokat meséltél még róla...
Én meg nem kérdeztem. Lehet, hogy azért mert kevésbé érdekelt, de lehet, hogy közrejátszott az is, hogy azt vártam, hogy majd szépen magától beszél róla, semmi erőszak. Néhány elejtett kósza információból táplálkoztam csak, se semmi fontosat, vagy használhatót nem tudtam meg, se róla, se a családjáról. Már nem mintha én annyit meséltem volna róla. így eszem ágában sincs felróni neki.
- Ha elejtesz ma még egy bókot, kénytelen leszek felhúzni magamat. Ne aggódj, nem figyelek rá, hogy néznek, még akkor se, ha így van.
Égnek emelem a tekintetemet. Igaz, egy nőnek mondhatják akár ezerszer, hogy mennyire szép, akkor sem unja meg, de Jeremynek most már túl kellene lépnie ezen. Akárhányszor találkoztunk eddig, mindig ezt hallgattam és igen, jól esik, de beszélhetnénk másról is.
- Persze, menjünk. De csak akkor, ha utána kipróbáljuk a csokiszökőkutat.
Már kiszúrtam magamnak, a többi édességgel egyetemben. Imádok enni, igaz, az édesség nem tartozik a kedvenceim közé, de azért megeszem, egye-fene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=442429#post442429][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2014.12.26. 23:47[/b][/url]

- Azt hiszem, hogy képes leszek elviselni.
Válaszoltam neki, de nem néztem felé, csupán elmosolyodtam és a szemem sarkából néztem rá. Ritka számba ment, amikor a hétköznapi dolgok felkeltették az érdeklődésemet így hát ha ez megtörtént, akkor jobb volt, ha a delikvens rögtön belekezdett a mesélésbe, mielőtt az egész szikra hirtelen kialudt volna. Ezúttal azonban nem untam meg a várakozást, nem csak azért, mert Jeremy azonnal belekezdett, hanem mert érdekelt az élete. Furcsa mi? Nekem az volt. Figyelmesen hallgattam, igyekeztem elraktározni minden kis információt, bár amit mondott az meglepett, nem erre számítottam. Elgondolkodva szorítottam össze az ajkaimat, rövid ideig miután befejezte nem is reagáltam, mert nem tudtam, hogy mit is mondhatnék neki.
- Ne is számíts arra, hogy majd minden villámcsapásszerűen rendbe jön. Hiszed eddig nem is tudtatok egymásról.
Csak elképzelni tudom, milyen lehetett, amikor Jeremy csak úgy beállított ide, anélkül, hogy előtte bármiféle életjelet adott volna magáról. Szegény lánynak esélye sem lett volna elküldeni, felkészülni meg aztán pláne nem volt lehetősége. Egy dolog viszont annál inkább szöget üt a fejembe, mint a váratlan találkozás. Ezek szerint Jeremy együtt él egy babával. A gondolat abban a pillanatban megmelengeti a szívemet, bár fogalmam sincs, hogy vajon ő hogy áll hozzá a gyerekekhez. Az biztos, hogy én szeretem őket, bár soha nem voltam fél óránál tovább egy közelében sem, de azalatt az idő alatt nagyon aranyosak voltak, kifejezetten bájosak. Habár láttam már csúnya gyereket is, de akkor is. Az ő unokaöccse
- Szóval, akkor szereted a gyerekeket?
Muszáj volt megkérdeznem, mert nagyon-nagyon kíváncsi voltam. Rögtön elfogott a késztetés, hogy meghívassam magamat hozzájuk, de nem akartam faragatlan lenni, így hát hallgattam és továbbra is kapaszkodtam belé.
- Felejtsd el, táncoljunk.
Nevetek rá, majd lehajolva felemelem a ruhám uszályát és szembefordulva vele a kezénél fogva behúzom a tömegbe, egy olyan helyre, ahol nem taposhatnak rá, majd belekarolva a nyakába összefűzöm az ujjaimat a tarkóján és hagyom, hogy vezessen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=443250#post443250][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2014.12.28. 02:18[/b][/url]

- A nőknek általában egy rúgóra jár az agyuk.
Végül is mi mást tanácsolhatnék? Ez egy nagyon nehéz helyzet, még így is, hogy nem hallottam részletesen az egy történetet. Fogalmam sincs, hogyan reagálnék ha kiderülne, hogy van egy eltitkolt testvérem, akiről egészen eddig nem is tudtam. Nyilván ez mondjuk ebben az életben lehetetlen, a szüleimnek nem volt korábbi kapcsolata, csak ők vannak egymásnak. De mi van ha Jeremy is ezt hitte? Azt hiszem jobb lesz, ha karácsonykor rákérdezek anyunál, nem gyanakvás, csak jobb félni, mint megijedni és ha van ilyesmiről szó, akkor felkészülök rá.
- Azért rendes tőlük, hogy befogadtak. Végződhetett volna úgy is, hogy nem hisz neked és az orrodra csapja az ajtót. Akkor mit csináltál volna?
Erősen él benne a gyanú, hogy a srác nem adta volna fel könnyen. Lehet, hogy az első kudarc megrengette volna, de feltalálta volna magát. Végtére is, már a kastélyban is van hol aludnia, ide kezdett el járni. Lelki szemem előtt megjelent a kép, ahogy Jeremy minden nap lemegy a faluba, hogy megpróbálja meggyőzni a nővérét arról, hogy ők tényleg testvérek és, hogy ő milyen jó gyerek.
- Bemutatni? De mégis kinek?
Ijedtség suhant át az arcomon, miközben a fiú válla fölött gyorsan pászátnzi kezdtem a termet, nem tudtam, hogy mit is keresek pontosan de azt hiszem valami árulkodó jel után kutathattam. Nem voltam ijedős lány, bárkivel szemben megálltam, csak az ő szájából sokkal félelmetesebben hangzott, mintha más mondta volna, komolyabb volt.
- Fel szoktál kelni a babához?
Egy pillanatra elérzékenyülnek a vonásaim. Hát melyik lány ne lágyulna el egy ilyen megjegyzéstől. Egy srác, akinek a kezébe alapjáraton egy kiskutyát sem tudtam volna elképzelni, felkel az éjszaka közepén egy síró gyerekhez. Hát ha mással nem is, ezzel végleg levett a lábamról. Bár egy részem tudta, hogy leginkább csak azért kel fel, mert nem tud aludni az ordítástól, de igyekeztem ezt a gondolatot elhessegetni.
- Komolyan? Szerinted a nővéred meg a barátja nem bánná?
Teljesen belelkesültem a gondolatra, bár sejtettem, hogy valami hátsó szándék húzódik a meghívás mögött, de mégsem gondoltam rá negatívan. Vigyorogva csóváltam a fejemet, aztán elkapott a tekintete. Máshogy nézett, ezúttal nem bámult, óvatosan elmosolyodtam, majd kicsit hátrébb dőltem a karjában és hagytam, hogy megcsókoljon. Miért ne tettem volna? Semmi kivetnivalót nem találtam benne. Egy pillanatra elhallhatott a zene, a zsivaj és mindez csak akkor tért vissza, amikor az egész véget ért és ismét kinyitottam a szememet.
- Hát ezt meg miért kaptam?
Kérdeztem mosolyogva, miközben szórakozottan az ajkamba haraptam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=443307#post443307][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2014.12.28. 12:54[/b][/url]

- Talán sejtette, hogy igazat mondasz. Lehet, hogy jók a megérzései. Bár kétlem, hogy könnyen elfogadta volna a tényt.
Elképzelni sem tudom, hogy milyen csonka családba felnőni. Azt meg főleg nem, hogy milyen anya az olyan, amelyik lemond a saját gyermekéről és a sorsára hagyja. Ha jól sejtettem, valami ilyesmi történhetett, hiszen Jeremy a szüleivel nőtt fel, Lexine viszont csak édesapjával, amiből az következik, hogy az édesanyja nem vett részt az életében. Hát, érdekes. Ezek után én biztos nem lennék kíváncsi senkire és semmire, ami onnan jön. A büszkeségem nem engedné. Szerencsére Jeremy testvére nem volt ennyire elutasító, de hát, ezt jelleme válogatja.
- Lánnyal? Mit akarsz ezzel mondani?
Tényleg a féltékenység hangja lett volna? Kezdek összezavarodni. Ha a nővérének szeretne bemutatni, akkor miért nem így mondja? Az egész annyira titokzatos és ez zavar. Nem szeretem a titkokat, ideges leszek tőlük, mert nem hagy nyugodni a gondolat, hogy valami vár rám, ami homályba burkolózik. Egy pillanatra az égnek emelem a tekintetemet, majd félreteszem ezt a dolgot, próbálok nem foglalkozni vele. Helyette egy sokkal kedvesebb témára reagálok. Még mindig nehéz elképzelni az egészet, de valahogy mégsem áll távol annyira Jeremytől, tetszik ez a kettősség, ez teszi érdekessé.
- Szívesen megyek, bár nem értek a gyerekekhez. Eddig valahogy jól állt nekik a távolság. Meg amúgy sem találkoztam még sok babával, mármint, a közvetlen környezetünkben nem volt senkinek.
Végtére is, nem lehet olyan nehéz ugye? Igaz, hogy sír és nyáladzik és szívesen pakolja ki az ebédjét a pólódra, de nem lehet akkora nagy szám, az ember előbb vagy utóbb beletanul, főleg egy nő.
- Szóval kíváncsi mi?
Nevetve csóválom a fejemet, amolyan "ez olyan tipikus" arccal. Egy ideig még táncolunk, majd Jeremy felajánlja, hogy ideje lesz lelépni, mert az esténknek még koránt sincs vége, úgyhogy elhagyjuk a Nagytermet.