Zoé
kinézet

Lehetek őszinte? Egyre kevésbé értem a lányt, de igazán nem tűnik veszélyesnek és tekintve, hogy azt mondta leléphetek, ha nem bírom egészen megjön a kedvem. Mármint, nem tűnik olyan szörnyű opciónak elmenni. Odamegyünk és 5 perc után eljövök. Így még azt sem mondhatja senki, hogy nem voltam ott a bálon. Amúgy meg egyre szimpatkusabb, hiszen a könyveket is szereti. Akit pedig egy-egy könyv rabul tud ejteni, rossz ember már nem lehet. Én legalábbis ezt vallom. Még akkor is ha a statisztika mást mond. Minden csak nézőpont kérdése.
- És miket szoktál olvasni? - kérdezem, ha már ismerkedünk, igazán nem lehet baj. Maximum az, hogy magára kell hagynom, amíg bemegyek a Markkal közös házunkba, hogy felvegyem a - reményeim szerint - megfelelő öltözetet. Igyekszem, de hogy mennyire vagyok gyors azt nem tudom. A szekrényből kidobált ruhákat a földön hagyom, majd elpakolok a bál után. Kiérve, bízva benne, hogy megfele a kinézetem a karomat nyújtam Zoénak, majd együtt lépkedünk fel a kastélyba.

Szinte magával húz, alig tudom tartani vele a lépést a lépcsőkön felfelé menet. Mivel nem ez az első bálom - és mert annyira azért sosem hozott lázba, mégha Mark ezt meg is cáfolná - nem igazán osztom a lelkesedését. Mindez viszont megváltozik, amikor kinyílik előttünk az ajtó és szemem elé tárul a speciálisan feldíszített nagyterem. Kissé az állam is leesik, nem ilyesmire számítottam.
- Öhm... Igen. Nem... Azt hiszem - felelek neki, ahogy eljut a tudatomig, hogy kérdezett, de a válaszom nem túl egyértelmű. Ámulva fordulok körbe, majd a lánnyal együtt indulok meg az asztalok felé.
- Szerinted puncs van? - kérdezem bizonytalanul, mert az egy dolog, hogy mi elég idősek vagyunk, ahogy nézem van itt elsős is... Bár a fene se tudja, lehet csak alacsonyak, mint én.

Zoé

- De ha más alkalmazza veled szemben, nem árt tudni, mi az, és esetlegesen hogyan védheted ki - mondom el a saját álláspontomat. Mert bizony engem is érdekel a fekete mágia, és mint ereklyekutató biztos vagyok benne, hogy átfogó tudással kell majd rendelkeznem. Mert bár én múzeumoknak fogok dolgozni nagy valószínűséggel lesznek olyanok, akik a fekete piacon adnának el egy-egy darabot és ők nem tisztességes eszközökkel dolgoznak majd. Viszont így legalább biztos, hogy van közös témánk Zoéval. Na nem mintha nem olvasnám a többi általa említett műfaj alkotásait.

Minden kívánságom így váljon valóra! Van puncs! Persze eléggé lelomboz, a lehetőség, hogy nincs benne alkohol, hiszen a puncsnak az lenne a lényege. Vagy nem? Igaz, ha van benne, akkor nem sokáig fogok "bulizni" hiszen nem nagyon bírom az italt.
- Igazán nem kéne rögtön megölnöd a reményt - mondom ki végül hangosan is a gondolatiamat, de közben elveszem a felém nyújtott poharat és bele is kortyolok szinte rögtön a finom italba. Hogy van-e benne bármi is, azt nem tudom megállapítani, de egész jó íze van. Hamar felhajtom és iszom még egy pohárral. Eddig észre sem vettem, de bizony szomjas voltam.
- Körbemehetünk. Én egyelőre nem vagyok éhes. Van valami, ami különösebben érdekel? - felelek, majd kérdezek, miközben nézelődni is kezdek, hogy van-e egyáltalán valami látnivaló itt. Ez a bál tulajdonképpen különbözik a korábbi báljaimtól, és nem csak azért, mert a ruházata érdekes az embereknek, de konkrétan megfogalmazni egyelőre nem tudnám, hogy mitől is más. Talán ha körbe értünk, bölcsebb leszek.

Zoé

- Kivételesen elnézem - felelem kissé gépiesen, de inkább viccnek szánva. Abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy ez át is megy, de eddig egész jól kijövünk. Megiszom a puncsomat és nézem, ahogy tömi magát. Köhintek egyet aztán kérdezem meg.
- Te nem diétázol, ugye? - mert amúgy rendkívül vékony, és nyilván nem szeretne elhízni, de őszintén szólva még nézni is rossz, mennyi minden eltűnik az ajkai között. Pedig én is tudok sokat enni, főleg édesből, de akkor is. Amúgy nem zavar, csak nem szeretném, ha utólag engem hibáztatna, hogy nem állítottam le vagy ilyesmi.
- A levitásokat? - kérdezek vissza, nem pontosan értem, hogy mit akar, de hagyom magam elhúzni arra, amerre, hogy aztán vele együtt induljak meg az általa kiszemelt helyre. Hogy végül odaérünk-e vagy sem, az sem világos számomra, mert bejelentés következik, ami engem pont annyira meglep, mint Zoét.
- Öhm... Nem... tudtommal nem... De a lány sem az... - csóválom meg a fejem. Ha ez egy végzősbál, akkor valóban az lenne a logikus, hogy a végzősök közül választanak bálkirályt és bálkirálynőt, de ezek szerint, ezt is bohémra vették, vagy nem is tudom. Nekem mondjuk annyira nem számít. Sosem foglalkoztam ilyesmivel. Mondjuk, kipróbálnám egyszer milyen bálkirálynak lenni... De én sosem leszek. Fel is horkantok erre a gondolatra és megrázom a fejem.
- Biztos, hogy menni akarsz? - kérdezem oldalra döntött fejjel, mert bár ezt mondta a hangja más sugallt. - Nem szeretnél... öhm... - megköszörülöm a torkom - táncolni?
Én annyira nem, meg nem is vagyok túl jó. De ez lenne egy bál lényege. Vagyis valami ilyesmi.

Zoé

- Ööö... mert lány vagy? - kérdezek vissza bizonytalanul, aztán védekezően feltartom a kezeimet, úgy folytatom - Mármint én örülök, hogy nem kell aggódnod az alakod miatt, de nem ismerlek annyira, hogy ezt kapásból tudjam, és azt sem szeretném, ha utólag leteremtenél, mert hagytalak enni, vagy akármi...
Hadarom el egy szuszra a magyarázatot vagy szabadkozást, nem tudom minek tűnik számára, én szimplán csak a korábbi tapasztalataimra tudok hivatkozni. Nyilván le tudja szűrni, hogy volt részem hasonlóban, s ha nem is gondolom, hogy olyan lenne, mint az a lány, jobb az elővigyázatosság. Érthető, nem?
- Jah, azt hittem van konkrét ember, akihez oda akarsz menni - felelem, s nézelődni kezdek én is, hogy merre vannak a háztársaink. Még lábujjhegyre is állok, hátha jobban látok, de nem sok haszna van. Wolgast szőke üstöke persze messze kimagaslik, de őt meg a pódiumra szólítják,  így hozzá biztos nem fogunk odamenni. Mást egyelőre nem látok, na meg, mégis csak érdekes, hogy nem egy végzős a bálkirály-királynő.
- Hát nem tudom... Én ha végzős lennék, lehet zavarna... Mondjuk itt jöhet mindenki a bálra, az is nagy különbség. A Roxfortban csak harmadév felett lehetett menni...
Nem mintha olyan sokra mentem volna el, de ott határozottan a végzősökről szólt a parti. Ennek ellenére, engem zavar, hogy itt most másképp van, elvégre én már túl vagyok a saját bálomon és ide is csak Zoé miatt jöttem, aki láthatóan élvezi, hogy nem az általam megszokott formában történnek a dolgok. Kijjebb akar húzódni, ami számomra fura, bár megkönnyebbülés is, hogy nem táncolni akar, azért mégis csak rákérdezek.
- Ahogy gondolod... - hagyom rá, és a tánctér szélére lépkedek vele, onnan figyelem a táncos párokat. Meg Wolgastot és Anneliet ha táncra adják a fejüket.
- Nem igazán tudom, mi ebben a jó... - vonom meg vállam - Nézni, ahogy többnyire ismeretlen emberek esznek, isznak, táncolnak. Bájcsevegni és úgy tenni, mintha húúú de jól éreznéd magad - kezdek bele kissé unottan - Mondjuk, nem is rossz, de egy jó könyv érdekesebb tud lenni, mint ez. Egyébként is a legtöbb bál ugyanolyan. Más a téma, más a zene, a beszéd, de egy megszokott sémát követlenk...
Ha vannak is eltérések, felfedezhetőek benne azok a bizonyos elemek, amik minden bálban megvannak. Remélem azért nem bántom meg Zoét. De hát ő kérdezett. Én csak őszinte vagyok.