Anna
Ruha, Arcsmink+haj (a rózsákat feketének képzeljétek)

 

Anna
Ruha, Arcsmink+haj (a rózsákat feketének képzeljétek)

 

Alina


 

Alina

 

Alina

 

Alina

  - Miért pont az én hátsóm a gond? Olyan egoista vagy, hogy a sajátodra nem is gondolsz mi? - kérdezett vissza a lány. Nem szerette, ha szórakoznak vele, most mégsem zavarta. Egyszerűen jól érezte magát a lány társaságában, és szinte már annyira el tudta engedni magát, mint odahaza L.A.-ben.
  A bezavaró kéz-affér miatt nem hallotta rendesen a lány szavait, ezért visszakérdezett.
  - Meglehet. - nézett közben a rellonosok tömegein. Szinte mindenki evett, bár nem olyan intenzíven, mint ők ketten. - Vagy inkább csak másodéves lányok szokása. - nevette el magát, mivel most, hogy lenyelte a falatot még ezt is meg tudta tenni. Aztán egy újabb sütiért nyúlt, ami valami isteni volt.
  - Kösz! - mondta, miközben megpróbálta a legtöbb maradékot eltüntetni az arcáról. - Te túl kulturáltan eszel hozzám képest. Nem kérsz egy kis habot? - kérdezte, és sütijéből egy kis darabot leszedett az ujjával, utána azt végighúzta a lány arcán, amíg az még nem volt elég éber, hogy kivédje az ellene irányuló támadást.
  Scar a látványra, ami elé tárult elnevette magát, de olyan szinten, hogy most komolyan sikerült leesnie az ülőhelyéről, és seggre tottyant a pad mellett. De még ez sem rendítette el, tovább szakadt a nevetéstől.

Alina

  Amikor a kezében tartotta a sütit, hirtelen eszébe jutott egy ötlet, hogy mi lenne, ha a lány arcára kenné a hab egy részét. És amikor ez a gondolat megszületett a fejében, szinte abban a percben végre is hajtotta. A látványtól, és barátnője dühös kiáltásától viszont el kellett röhögnie magát. Sőt...ez még csak gyenge kifejezés volt rá. Konkrétan leesett a székről közben, de még amikor a fenekére pottyant, akkor sem hagyta abba. Egy jó pár diák megnézte, sőt még talán egy-egy tanár is felfigyelt erre a jelenségre. De ebben nem lehetett biztos.
  Viszont abban, hogy amikor fel akart ülni, és Lina egy sütit tolt a képébe, akkor már szinte mindenki őket nézte. A pitének következtében újra a földön landolt. Kezével próbálta leszedni az arcára ragadt maradékot.
  Most már nem felülni próbált, hanem felállt. A lány elé lépett. Kezében egy süti volt. Gonosz vigyor csillogott az ajkán, és a lány arcába küldte az ételt. Már konkrétan mindenki a két civakodóra szegezte a tekintetét. Scar arra számított, hogy valamelyik tanár odajön, és elküldi őket melegebb tájakra, és még előre pontot is levonnak tőlük, pedig még csak most kezdődött az év. De nem látta, hogy közelednének, ezért újra helyet foglalt a lány mellett. Bár meglehet, hogy ez rossz döntés volt.
  Egész mindene ragadt a cukormáztól, és a haja a karjára tapadt.
  - Azt hiszem jól elintéztük egymást. - mondta megadóan.
  ~ De azért én győztem... ~ ismerte el magában.

Benedikta
Ruha, haj

  Mikor a Rellonos körletben mászkált, szinte senki nem volt arra. Mindenki a bálba ment, még a barátai többsége is. Viszont őt senki nem hívta el, ami egy pöppet elkeserítette, de gyorsan felülkerekedett ezen az érzésen, és inkább magára koncentrált. Mert nagyon unatkozott. Úgy bizony. És mi van akkor, ha egyedül megy? Senki fejében nem fordult még ez meg? És éppen ezért elszaladt a szobájába, és elkezdett a szekrényében turkálni. Gyorsan kapkodta ki a ruhákat, és mindegyiket egyesével megszemlélve dobta a háta mögé. Aztán talált valamit, ami egészen jó lett volna erre a bálra. Felkapta, és az asztalához ment, hogy kutasson valami hajköcölék után. Összeeszkábált valamit, és feltette a fejére, aztán feltett egy kis sminket. Megszemlélte magát a tükörben, és egy pillanatra olyan furcsán érezte magát abban a ruhában. Annyira nem ő volt. Vállat vont, és indult is a Nagyterem felé.
  Bent már javában zajlott a bál. Valószínűleg le is maradt jó sok mindenről. Megszemlélte a díszletet, ami megint ugyancsak gyönyörűre sikeredett. Egy pár percig ámuldozott rajta, aztán meghallotta, hogy valaki a háta mögül szól hozzá. Ránézett a fehér ruhás lányra, és egy aprót mosolygott felé. Hallgatta, ahogy a lány össze-vissza kezd el beszélni.
  - Szia! - vágott a szavába még mielőtt meg valamit összehord. - Nem, egyedül jöttem. Reménykedtem benne, hogy más is lesz, akit nem hívtak el, mert a szobám falai között már nagyon untam a semmittevést. - aztán újra a másik ragadta magához a szót.
  - Igen, a táncban is benne lennék. Komolyan, meg kell mutatnunk, hogy pasik nélkül is lehet bulizni! - mondta teljesen felvillanyozódva, hogy nem lesz egyedül. Annyira belelendült a csevegésbe, hogy még a lányos éne is előkerült valahonnan a rejtekéből. - És jó ez a ruha! - jegyezte meg.

Benedikta
Ruha, haj

  Amikor a szobából levágtatott az elegáns, bohém stílusú ruhában, még csak reménykedett abban, hogy talál magának valamilyen társat. Legyen az ember, vagy pia. De amikor odaért, akkor nem hogy ő keresett volna, hanem őt találták meg. Egy barna hajú lány lebegett oda hozzá fehér ruhában. Ha nem lennének egy bálon, ahol mindenki be van öltözve, és nem lenne varázsló csak a sima életben élne, azt hihetné, hogy az egyik sorozatból lépett ki hogy kísértse. Persze tök király lenne, csak nem ez a valóság.
  Aranyos bájcsevejbe kezdtek, ami Scart alapból nagyon irritálni szokta, viszont most simán elbeszélget ezzel a lánykával. Olyan könnyed volt, és energia dús - és mindenekelőtt beszédes -, hogy nem volt kedve elküldeni melegebb tájakra. Meg amúgy is, kivel ütné el a további időt? Úgy hogy rámosolyogott, és adta a jó kislányt. Még a végén sikerül neki feloldódni.
  - Igen, lehet hogy ez egy jó ötlet! - jegyezte meg, és ő is az asztalok felé vette az irányt, miközben megjegyezte, hogy szép a másik ruhája. Erre egy újabb szóáradatot kapott.
  - Hát, ez sem az én stílusom. Igazából azt sem tudtam, hogy van ilyenem. Lehet azért hoztam, hogy átalakítsam egy felsővé, vagy valami hasonló. - vonta meg a vállát. Ezen a kérdésen már akkor is eltűnődött, amikor rátalált a ruhadarabra.
  - Ugyan, hagyd csak. Még mindig jobb, ha te össze-vissza beszélsz, mintha én nekem kellene. Ebben nem vagyok jó! - mondta, és felhúzta az orrát, hogy nyomatékosítsa amit mondott. Közben körbenézett az asztalon, hátha meglát valami olyat, ami segít neki ellazulni az elkövetkező órák előtt. De nem talált semmit, így csalódottan nézett vissza a társára.
  - Mikor lesz a végzősök tánca? Azt hittem már tök lekéstem, mert vagy egy órája elkezdődött ez az egész. - mutatott körbe. Ahogy a sok színes ruhást nézte, szinte már-már úgy érezte magát, hogy egy hippigyűlésre érkezett. Bár ahhoz hiányzott a tudatmódosító...

Benedikta
Ruha, haj

  Scar próbált a társára koncentrálni, de az össze-vissza csacsogott. Emellett még a termet sem sikerült teljesen megnéznie. De azért ettől függetlenül minden kérdésére válaszolt, és még ő is hozzáfűzött ezt-azt.
  - Hát, én nem igazán beszélek anyámmal. A ruháit meg végképp nem lopom el. Azzal még kifejezném a kötődést felé. - borzongott bele a gondolatba is a lány. Mindig is utálta hárpiát. Amióta csak elköltöztek az országból. A nő mindig őt hibáztatta a válásért, amit Scar nem akart elismerni, csak a lelke mélyén volt ott az a gondolat. De soha nem mutatta ki. Akkor gyenge lett volna, és azt nem engedhette meg magának.
  - Áhh..inkább te beszélj, minthogy csendben üljünk! - jelentette ki, és a végzős táncot kezdte el nézni. Káprázatos volt. Ő maga soha nem tudott táncolni olyan igazán, de mindig megpróbálkozott vele, mert egyszerűen jól nézett ki. Volt hogy a társa lábára rálépett, de olyan jól, hogy eltörte az egyik ujját az illetőnek. Hát igen. Ez az ő szerencséje.
  - Én rellonos vagyok. Hát te? - kérdezett vissza, mert észrevette magán, hogy a társalgás jelentős részében csak válaszolgatott, aztán elmerült a gondolataiban, és elvesztette az udvarias oldalát dolgoztatni. Odafordult a kajás asztalhoz, és lelopott róla valamit, ami éppen a keze ügyébe akadt. Valami kekszféle volt, szóval bekapta az egészet, és azt rágcsálta továbbra is a táncolókat nézve.
  - Mikor hagyják már abba? Szívesen táncolnék már! - sóhajtott egy huncut mosoly kíséretében.

Lala

Jöhet a démonka

Smink, Ruha

  A szobában ült a kisebb asztalka előtt. Ujján rajta a fekete cseppszerű anyag. A szeméhez emelte, és rátette az íriszére. Nem látott semmit, csak nagy feketeséget, pedig tudta, hogy nyitva a szeme. Szörnyű érzés kerítette hatalmába. Megfogta a pálcáját, és elmondta a varázsigét, amit az egyik könyvből tanult. Állítólag tökéletesen kellett volna látnia utána, de valószínűleg a lány nem elég erős varázsló hozzá, és csak homályosra sikerült.
  - Ez is több mint a semmi - sóhajtotta a lány, és koncentrálva felállt, és kiment a szobájából. A megbeszélt találkahely az eridon torony előtt volt, és a lány már így is késett. Amennyire csak a látása engedte gyorsan szelte a lépcsőket, és lépésről-lépésre közelebb volt. Nagyon igyekezett, hogy egyik arra jövőnek se menjen neki. Nem akart galibát okozni, és pláne nem akarta, hogy a vércsíkok a nyakán elmosódjanak, mert még nem száradt meg teljesen.
  - Itt vagyok már! - jelentette ki Scar, amint megpillantotta barátnőjét. - Persze, persze, mehetünk is - lépett mellé. Lala kinyújtotta a kezét, és azzal a lendülettel oldalba is bökte a szöszit. - Kösz, ez jól esett... - masszírozta a fájó pontot. Aztán megfogta a kezet, és elkezdte a nagyterem irányába vezetni.
  Az embereket nagy üggyel-bajjal kerülgette, és feszülten figyelte, hogy merre nem jönnek. Mikor odaértek, a lány fellélegzett, hogy mindenféle közjáték nélkül megérkeztek. Körbenézett, amennyire tudott. Már kezdte megszokni a folyosón az egészet, most pedig még több fény érte a szemét a lángok miatt. Ez csak jó volt. Minden csupa fekete és piros volt. Az italok, a falak, a díszlet. Még az emelvényen lévő mulattatók is ezekben a színekben pompáznak.
  - Csak akkor tudnád rávenni őket hogy adják oda, ha leveszed a szemkötőt. Ha nem teszed, de elhiteted velük, hogy el van varázsolva, akkor szólj, és nem megyek az öt méteres körzetedbe - jelentette ki, és szeme megakadt egy vöröses színű löttyön, ami igazán jól nézett ki. - Mit gondolsz, azokban a koktélokban van valami olyan, ami gáz lehet ránk nézve? Vagy megihatom az egyiket?
  Az asztalhoz sétált, közben erősen tartotta a belé karoló Lanettát. - Te is kérsz? - kérdezte, miközben elolvasta a kacifántosan írt neveket a poharak előtt.

Lala

Smink, Ruha

  - Komolyan azt gondolod, hogy sikerülne? Neked? - kérdezte a lány, és felemelte a szemöldökét. Scar mindig is tudta magáról, hogy egy kissé bunkó, de ez még őt is meglepte egy pillanatra. összeráncolta a homlokát, és úgy gondolkodott, hogy mi történhetett. Aztán csak megrázta a fejét, mintha ezzel lerázhatná magáról az érzést, és már terelte is a témát.
  Scar csak halványan mosolygott, és egy aprót csóválta a fejét barátnője kijelentésén. Aztán egy ideig gondolkodott, rajta, hogy vezesse e a barátnőjét az asztalhoz, vagy már az is túl nagy szívesség lenne. Végül megragadta a karját, és vezette. Hirtelen Lala kiakadt rá.
  - Bocsáss meg, hogy segítettem neked. Ilyet sem csinálok többet. Én ennél sokkal többet érek... - vágott teljesen önelégült fejet, bár jól tudta, hogy barátnője ebből semmit sem lát.Végignézte, ahogy a fehér hajú nagy nehezen megszerzi magának az italt. Közben vagy a felét kiborította a szöszi lába elé.
  - Dehogy oldod meg magad. És örülhetsz, hogy egyáltalán elvállaltam, hogy gardedámoskodom neked, hiszen látszik, hogy egyedül még az élet sem menne. Pláne nélkülem. - válaszolta csípőből a lány, és hanghordozása egyértelműen elárulta, hogy azt gondolja, hogy ő mindenki felett áll. - Azt sem tudom, hogy miért jöttem el erre a bulira. Meg sem érdemlik, hogy engem nézzenek. - nézett körbe. Aztán kiitta a pohárban lévő furcsa löttyöt. Elvárásaihoz képest nem is volt rossz. Talán még marad egy keveset, és eliszogatja az időt. Az emberek itt úgy sem érdemlik meg, hogy akár csak egy szót is szóljon hozzájuk.

Lala

Smink, Ruha

  Scart teljesen hatalmába kerítette az a kis szörnyecske a vállán. Bár nem volt nehéz dolga, a lány mindig is instabil volt lelkileg, szóval ha csak egy kis mágiát is használnak rajta, ő kezesbáránnyá tud változni. Elég durva szavakkal illette barátnőjét, mintha Lala teljesen ismeretlen lenne neki. És a legrosszabb, hogy még csak egy kis bűntudatot sem érzett, csak fel volt háborodva azokon, amiket neki szegezett a másik. Elnézet a távolba, mintha ezzel nem hallaná a szavakat, amik sértik. Csak azt látta, hogy a lány elsuhan mellette, és a tüzes dolgok felé igyekszik, persze nem sok sikerrel. A közönség közben összesűrűsödött, mert Martin lépett a színpadhoz, hogy kihirdesse az idei év rémkirályát és királynőjét.
  Scar önelégült vigyorral az arcán várta, hogy kimondják a nevét, hiszen ki más lett volna alkalmasabb, mint ő. De amikor a Vér nevet hallotta, arcára odafagyott a mosoly. Egy pillanatra, mintha megbomlani érezte volna a varázst amit a kis démonka keltett benne, és megint érezte azt a keserűséget magában, amit már kiskora óta. Két szóban össze lehetett foglalni: nem elég.
  Legszívesebben kirohant volna mint egy igazi díva, a dühtől tajtékozva, de mégis maradt, és az odafagyott mosoly kíséretében még tapsolni is képes volt. Örülnie kellett volna a barátnője sikeréért, de nem ment neki. Csak állt, és a pódiumra meredt. Hát ennyi volt. Talán Lalának igaza volt...
  Megremegett a keze, amely az italt tartotta. Nagyokat lélegzett, hogy elkergesse a ködös gondolatokat a fejéből. Érezte, mintha valami a hatalmába kerítette volna, és arra ösztönözte volna, hogy menjen fel, és kapja le barátnője fejéről a koronát, mert az őt illeti. De ellenállt.

Kolos és csaksimánCole

  Lent vacsoráztak Kolossal a nagyterem ódon falai között. A lány tányérján ott virított egy szép, aranybarnára sült rántotthús. A fiú úgy méregette azt, mintha valami űrből érkezett dolog lenne, és még hozzáérni sem akar, hátha megfertőzi valamivel.
  - Hidd már el nekem, hogy ez nem mérgező. Sőt nagyon is finom - jelentette ki a lány jelentőségteljes pillantást vetve a barnára. Aztán levágott egy darabot a húsból, és a villájára tűzve mutatta fel Kolosnak.
  - Ennyit. Csak ennyit egyél meg! Ígérem nem fogsz belehalni! - próbálta győzködni a zöldet. Egyszerűen hihetelennek találta a tényt, hogy a fiú egy olyan családban élt eddig, ahol nem ettek húst, sőt még a gondolatát csírájában pusztították el. Ezek szerint még hamburgert sem kóstóltak, ami Scarnak - mint egy igazi amerikainak - hihetetlennek tűnt.
  Ezért vetemedett arra a tettre, amire most készült. A húscafatot még mindig a villáját tartva kezdett el a barna szája felé nyúlni. Meg fogja etetni, még akkor is, ha az életébe kerül. Meg kell kóstolnia. A szöszi nem is emlékezett rá, hogy mikor evett először húst, olyannyira hétköznapinak tartotta a dolgot.
  Már csak pár centi választotta el a srác száját és a villán lévő ételt.

Kolos és csaksimánCole

  Hirtelen a fiú legyezett egyet a kezével, a hús pedig egy másik ember tányérjában landolt. A lány tátott szájjal bámulta a csupa szósz fiút. Aztán Kolossal összenéztek, aztán vissza a srácra.
  - Holy s*it! - görbült vigyorra a szája, ugyanis az egész olyan komikusan nézett ki, hogy nem bírta ki. Nevetve nyújtotta át az ismeretlennek is a saját szalvétáját. - Nagyon sajnálom - mondta , és másik kezét szája elé tette, hogy könnyebb legyen visszatartania a röhögését, de még így is látszott, hogy majd megfullad a bent tartott érzelemtől. Egy pillanatra felmerült benne, hogy talán a másik nem értékelte annyira a dolgot, és inkább azok közé a zöldek közé tartozik, akik sokkal jobban magukra veszik az ilyen dolgokat, de amikor Cole bekapta az ugrálóhúst, rájött, hogy nincs mitől tartania.
  - Te is szereted a húst? - érdeklődött ártalmatlan arccal. Igazából azért kérdezte, mert reménykedett benne, hogy ha más is megerősíti abban, hogy a csirke finom, akkor Kolos legalább egy harapást eszik belőle.
  - Amúgy eléggé szegényes volt a salátád, azért csináltuk - bólogatott a szöszi, mintha ezzel még jobban meg tudná győzni a fiút az igazáról, pedig nagyon nem így volt. És ezt valószínű, hogy az összes körülöttük ülő penészes tudja, aki figyelt rájuk egy kicsit is.  

Kolos és csaksimánCole

  A új ismerős elég jól fogadja a dolgokat, sőt még el is vicceli a helyzetet. Scar pedig biztos benne, hogy akkor ez a srác csak is jófej lehet, ezért folytatja tovább a beszédet. És persze azért is, hogy legyen segítsége abban, hogy rábeszéljék Kolost, hogy kóstolja már meg a húst.
  A szöszi szinte látta, ahogy felgyúlt a fiú szemében a remény, hogy van még valaki, aki salátán él, de amikor meghallotta Cole válaszát, legszívesebben körberöhögte volna. Egy pont Scarnak.
  - Kolos eddig otthon élt, és ott nem ettek húst. Sőt, Kolos konkrétan először amikor lejöttünk enni, akkor hülyének nézett, hogy egyszerűen felmerül bennem, hogy megeszem a húst. - válaszolt a fiú helyett. Annyira ledöbbentette az eset akkor, hogy egyszerűen nem tudta magában tartani. Kolos egyszerre volt fura, és remek srác. De inkább fura. Főleg ilyen értelemben. - Mellesleg nem molesztálom csak... - próbálta megtalálni a legszebb szót - --megpróbálom rávenni, hogy kóstolja meg. - maga is tudta, hogy ezt elég erőszakosan teszi, és ez már az előző szónak a definíciója lehetne, de nem nagyon érdekelte. Akkor is megvédi a nevét.

Kolos és lilomfi (mert nem hagyhattam ki )

  Scar fel sem figyelt arra, hogy a velük szemben lévő fiú SMS-ezik, annyira lekötötte a figyelmét az, hogy meggyőzze Kolost, hogy egyen húst. Megvárta, míg a fiú elmondta a saját maga eszkábált definíciót, és csak utána szólalt meg.
  - Van itt térerő? - ráncolta össze a szemöldökét. Persze ez nem sokban javított a helyzetén, mert a barátai mind amerikában voltak, és lassacskán már el is felejtik őt. A szüleit meg esze ágában sem volt felhívni. De azért jó tudni róla.
   Megvárta, míg a fiúk a fogyókúra-diéta kérdést tisztázták, mert ebbe ő nagyon amúgy sem tudott beleszólni. Aztán megint a húsról, és annak hiányáról szólt a téma. Mármint a hiány az csak Kolosnál.
  - Most gondolj bele. Egyszer ki kellett próbálnod a járást. Meg a biciklizést. És a varázssuliba is úgy jutottál el, hogy azt is kipróbáltad. Meg az alkohol és a többi. Ez is egy olyan dolog, amit mindenkinek ki kell próbálnia. - próbált az ész érvekre hagyatkozni, bár már ő is érezte, hogy ez kezd egyre siralmasabb lenni, és már majdnem saját magát is kiröhögi a monológja után. Az biztos, hogy ő nem lesz prédikáló ember.
  - Barátnőd? - bökött fejével a telefon felé, mert egyszerűen hajtotta a kíváncsiság, hogy kivel beszél. Meg nem akarta, hogy a srác csak úgy kimaradjon a beszélgetésből.