Dresscode

Végiggondolva utólag már totális hülyeségnek találtam azt, hogy Ivánként álltam neki ennek az egész estének. Gideon számít csak bejegyzetten végzősnek, noha volt, hogy Ivánként tűntem fel az órákon. Sokak számára éppen ezért vagyok egy végzős a sok közül. Végül is annyira nem erős az összetartás itt, mint a régi iskolámban volt. Hiszen ott mindenki ismert mindenkit. De tényleg. Itt ez nem így van. Volt már ahhoz is szerencsém, hogy valakinek beadjam azt, hogy mindig is idejártam, csak még sosem találkoztunk. Elhitte. Hazudni jól tudok. A viselkedés ismerete azzal a tudással ruház fel, hogy bármikor megtudok vezetni bárkit. Hasznos.
Ivánosabbik felemhez hűen az öltözködést lazára vettem. Persze azért a fehér dresscode-nak eleget tettem, és a maga módján elegánsnak is mondható az öltözék, de mégsem az a tipikus jólfésült úriember érzetét keltem. Kényelmetlen is ez egy kicsit elsőre. De mire leérek a nagyteremhez sikerül átszellemülnöm. Ilyenkor mindig Ivánra jellemző dolgokon gondolkozom. Párbeszédeket játszom le a fejemben. Így egészen egyszerűen megy a színészkedés. Egy egész estére ki kell ma tartanom. Nem eshetek ki a cserediák szerepkörből.
Mivel az állandó fel-fel tűnésem miatt azt találtam ki, hogy a háttérsztorim az lesz, hogy cserediák vagyok. Így nem kell egyik házhoz sem tartoznom. Csak arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy melyik iskolából jöttem, de hát ez már igazán apró dolog. A kulturális tudásom van olyan kiterjedt, hogy ne okozzon gondot egy olyan iskoláról mesélni, amiben sosem jártam.
A nagyteremhez végül megérkezem. Az egyik páncélban még ellenőrzöm az arcomat. Nyugtázom magamban, hogy a képességem fölött továbbra is úr vagyok. Nem hiába a sok gyakorlás.
 - Csinos vagy. Az egyszerű elegancia a legcsinosabb. - Bókolva lépek mellé és nyújtom oda kezem a lánynak, hogy az belekarolhasson. Igazán nem ismerjük jól egymást, de mindenképpen meg akartam jelenni az eseményen, ezért jött az ötlet, hogy Henivel jöjjön el ide. Gideonként nem lett volna kivel, és nem is tudtam volna jól kezelni a helyzetet. Ivánosabbik felemmel tudok olyan laza lenni, hogy ne verjen ki a víz, ha egy lány belép a félméteres körömbe. Miért? Mert ilyenkor kikapcsolok résszint fejben. Csak sodródom. Nekem ez a kikapcsolódás, a hobbi. Valamilyen szinten.
 - Mehetünk? Nyugodj meg, jól táncolok, majd vezetlek, neked csak bíznod kell bennem. Menni fog?

Heni



Mivel nem tudok még valami sokat a lányról, első lépésben megpróbálom minél jobban kiismerni. Ezáltal el fogom tudni érni azt, hogy megismerjem őt, anélkül, hogy ő bármi érdemlegeset megtudhatna rólam. Miért is kellene neki bármit is tudnia? Elégedjen meg a nevemmel. Ha valaki sokat tud, azzal csak a baj van. Főleg az én esetemben. Iván személye csak kitaláció, így minden hozzá köthető történet is az. A sok kitalációnak és hazugságnak pedig sosincs jó vége, mint tudjuk. Ezért vagyok olyan szűkszavú.
Egyszer az egyik lány azt mondta, hogy ez a szűkszavúság egy vonzó tulajdonságom. Én persze felhúzott szemöldökkel néztem rá. A lányok megértése mindig is nehéz feladat volt... De persze én szeretem a nehéz feladatokat, a kihívásokat. Ezen a téren kicsit inkább Eridonos, semmint Navinés jellem vagyok. De nem egy jellemből adódik az, hogy ki milyen is igazán.
 - Remek! Akkor indulhat a nagy végzős bál. - Valahol ezen mondatom közepén sikerül átlépnünk a küszöböt. Egy hófehér birodalomba csöppentünk. Minden rikítóan fehér, már-már zavaró a szemnek ez a sok fehér. Egy picit összehúzom a szemeimet.
 - Ez aztán fehér lett. - Jegyzem meg félhangosan, leginkább magamnak, de neveletlennek se akarok tűnni, aki az orra alatt dörmög, mint egy házsártos vénember, vagy éppen egy futóbolond.
Heni ötletére ezt követően bólintok egyet és lépteinket az asztalok felé kormányozom.
 - Mesélj magadról! A továbbiakra már vannak elképzeléseid? Hol fogsz továbbtanulni? - A jövő kérdése persze már agyonrágott csont, de jobb ötletem nincs. Társalgában nem vagyok túl kreatív. Inkább jó hallgatóság vagyok és nem jó beszélgetőpartner, akinek mindig van újabb és újabb témaötlete. Szóval elég unalmas velem.

Aishwa... őőő, izé... Aisha

Ez a végzős bál már megint itt van. Ezt talán most az egyszer nem kéne kihagynia. Az eddigieket ugyanis vagy elsunnyogta, vagy csak olyan hamar lelépett, ahogy csak tudott. Most azonban kísérete is lesz, így nem teheti majd meg, hogy egy-két zeneszám elhangzása után elmegy. Bebiztosította magát, hogy most ki fog bírni igenis egy szociális eseményt, és még csak nem is fog jegyzetelni közben. Legalábbis nem végig. De azért nála van a kis füzetkéje, biztos, ami biztos. Most viszont sehol egy táska, helyette egy zakó nyomja a vállát, amit most még csak az ujjára akasztott. A falnak dőlve álldogál a lányt várva. Most így még egészen jó. A nyakkendőt meg a szobájában is hagyta, nem kell az ide. A hanyag eleganciának a nyakkendő nem tartozéka.
 - A nőknek miért kell mindig késniük? Mintha muszáj volna. - Dünnyög magában, közben pedig ötször megbánja az egész bál ötletét. Miért tetézi a bajait, így is van elég. Iván arcán változtatnia kell, mert egyre többekkel találkozott már úgy, és egyre többen ismerik. Nem szereti, ha túl sokan ismerik. Szeret ismeretlen lenni. Ismeretlennek lenni jó! Nem kell attól félni, hogy bármelyik sarkon lebukhatsz, mert megismernek. Ha egy terembe bemész Ivánként, kijöhetsz Gideonként, senkinek se tűnik fel. A szürke kisegér lét nagyon is kényelmes és hasznos. A hasznosság elve pedig nagyon fontos Gideon számára. Nem alaptétel számára az utilitarizmus, de ismeri és szereti ezt az elméletet.

Aisha

Mindenkinek van első benyomás. Gideonnak rögtön háromféle a mai Aisháról: bájos, beszédes, ringlispíl, az, hogy becsúszik a filmvászonra a zöld ruhácskába és egyből beszélni kezd más szavakkal nem is jellemezhető.
 - Gyere, menjünk, mire visszaérünk felszárad. - Biccent az ajtó felé. Köszönni ő is elfelejt. Kisöpri a fejéből a Zöld forgatag. - Azt hittem valami indiai öltözetben jössz, az passzolt is volna a témához, neked meg otthonos lett volna. Nem?
 - Te nem tudod amúgy, hogy meddig tart ez az izé? - Nem tehet róla, a foga tényleg nem füllik túlzottan az ilyenhez. - Egyébként igény esetén egy táncot ígérek neked. - Mutatja fel a mutatóujját. Aztán persze szigorúan ránéz a lányra, hogy nyomatékosítsa szavait. - Tényleg csak egyet!
Azon kevesek közé tartozik Gideon, akik nem utálták teljesen a táncórákat, ennek hála meg egy kicsit tud is táncolni. De többnyire csak ide-oda lépeget. Nem túlzottan magabiztos. De ez még mindig jobban megy neki, mint a kviddics. A seprűlovaglást sokkal nehezebben tanulta meg az iskolában, mint a jobbra kettő, balra kettő és akkor egy két há', egy két há' lépéseket. Végül is ez a talajon van és csak figyelni kell rá és megtanulni. A repüléshez meg érzék kell és tehetség. Na, az neki nincs. Elhasználta a tehetségmanapontjait a különleges képességére. De nem lehetett neki belőle valami sok, ha csak az arcára jutott ebből is.

Hurrikán


Ha lenne min meglepődni meglepődne, de Aisha mindig olyan váratlan cselekedeteket hajt végre, hogy Gideon már elfelejt meglepődni rajtuk, inkább megmindent megmagyaráz egyetlen szóval, ami mindent elmond: Aisha. A másik meg a Narnia imádat. Ez is elég kifejező.
 - Ne haragudj. - Sután bocsánatot kér. Nem túl multikulturális Gideon, ezért ezeket az infókat nem tudta eddig az indiai szokásokról. Annyira nem köti le őt a többi nemzetiség. A hátránya annak, ha nagyon mágus családba születsz, hogy a legtöbb kultúra kimarad az életedből, mert annál bezárkózottabbak.
 - Most megfogadtam, hogy nem lépek le hamar. Bár a bulinak már majdnem a közepén járnak, nem? Mindegy... - A szó, ami ritkán hagyja el az ő száját. Neki általában nem mindegy semmi sem. Vannak önálló elképzelései, tervei, amiket nem szeret keresztülhúzatni senkivel és semmivel sem. A mai este viszont nincsen ám megtervezve. Nem tudja mit is várjon... Idegen.
 - Nem? - Teljes meglepettség - kell füllenteni azért, hogy megúszhasd, hogy a lábadra lépjek. - Böki kicsit oldalba a karját karoló lányt, ami amúgy nem gyakori jelenség. Nem túl fizikai kontaktos gyerek.
 - Pedig már elképzeltem, hogy milyen jól mehet neked a kacsatánc. - Azért annyit még mindenki tud eddigi megfigyelései alapján. De a jobbra kettő - balra kettő is egész jó aránnyal vonul fel az átlagos tánctudási listára.
 - Már egyszer megígértem, csak aztán elnyelt a futóhomok téged is... - Továbbra sem tartja jó szórakozásnak a kviddics nézését. Nem rossz, de nem is jó. Haszontalan dolog, a korábbiakra visszakanyarodva.
 - Oké, de te próbáld meg nem leutánozni. Nem tudok újraéleszteni.

Pöttyös kacsa

- Ha ott lettem volna, akkor nem biztos, hogy téged támogatlak. Ismered az elveimet. – A vigasztalás nem az erőssége. Nem pszichológusnak tanult ő, hogy jól bánjon az emberek lelkivilágával. Ő csak megfigyelni szereti őket, és persze megérteni is. Maga az emberi viselkedés izgalmas téma a számára. Az arckifejezések mögött rejlő szavak még inkább, hiszen az arc az ő szakterülete. A színházban is jól megfigyelte már, hogy az igazi színész az arcával és a hangjával játszik igazán. Kicsit el is kalandozik a színházak felé, amikor egy abszurd kép kúszik be a képbe, hisz rögtön elképzeli azt, amit a lány mond. Ezért éppen gyorsan elkerekedett szemekkel fordítja tekintetét a pöttyösre.
 - Hogy micsoda? – Most az a megbúvó vigyor, ami lassan elterül az arcán se nyugtatja meg. Aisha néha félelemmel tölti el Gideont a túlzott lelkesedésével, amit irányába mutat. Nem tudja, hogy az ilyennel mit kell kezdeni. Erre nincsenek megfelelő életszerű szakkönyvek. Az élethez meg könyvek nélkül elég analfabéta ő.
 - Hát… de hát a lányok szoktak ilyeneket csinálni, az ilyeneket szeretik. Tudod… ez, ez olyan lányos dolog. Még, ha te fiús is vagy egy egészen kicsikét… vagyis hát… nagyon? – Egy picit kezd feloldódni a lány társaságában, és máris beszélni se tud. Mintha valami kis  12 éves tini lenne. Közben próbál ő kissé csipkelődni a lánnyal. Próbál úgy viselkedni, ahogyan azt lejegyzetelte magának megfigyelései során. Meg azért valamennyi jön ösztönből is. – Hát abban elég béna vagyok őszintén szólva. Nem szeretek hülyét csinálni magamból, mert attól ég a fejem és… - Ha anyukájával beszélne a mondat úgy folytatódna, hogy "és akkor elkezd megváltozni az arcom is, szóval totál káosz lesz a kacsatánc végeredménye". Egyszer otthon próbálkozott vele, azóta sose többet.
 - Ne haragudj, nem kell úgy felkapni a vizet. Kis pukkancs. - Próbálkozik kicsit enyhíteni a helyzeten.
 - Nem biztos, hogy jó ötlet a szárnypróbálgatás szenvedő alanyának lenni. Először úgyis valami bűbájjal próbálkoznék és csak utána a kézi módszerekkel. - Egy picit elpirul, mert belegondol, hogy az újraélesztés szívmasszázzsal is jár, ami meg azzal jár, hogy a másiknak a mellkasához kell érni. Gideon meg nem túl érintkezős fajta, főleg lányok mellkasának ügyében.
 - Mit szeretnél itt amúgy csinálni? Egyáltalán mit szoktak a diákok az ilyeneken csinálni? - Elég tehetetlenül érzi magát itt. Ez nem az ő közege.