Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=413799#post413799][b]Isabella Diana Woodrow - 2014.10.30. 16:10[/b][/url]

Lavia

Ma egész nap izgatott volt mindenki a kastélyban, hiszen Halloween van, és habár Magyarországon nem nagyon ünneplik ezt az egészet, mi azért mindig is örömmel vettünk rész ebben az ünnepben. Biztos vagyok benne, hogy a szüleink már készítettek faragott tököt, ami holnap örömmel pislákolva fog várni otthon. Hiszen holnap Halottak napja, amire hazalátogatok és talán a bátyámmal is találkozom. Ma azonban a rémisztgetésé és a szellemeké a színpad, és pontban 8 órakor meg is nyitják a bulit. A délután órák után egyből a hálókba siettem és a szobatársaimmal lelkesen próbálgattuk a jelmezeket, és rám hárult a feladat, hogy mindenkit szép, de ijesztő sminkkel lássak el. Az én sminkem nem lett a legjobb, egyszerű pókhálót rajzoltam a szemeim köré, melyet vastagon húztam ki feketével, fekete rúzst raktam fel, az arcomat pedig fehérre, sápadtra mázoltam. Egy magas sarkú bakancsot húztam fel, fekete testhez simuló nadrágot, valamint egy fehér topot és egy fekete csónaknyakú felsőt, aminek bő ujja közé pókhálószerű csipkét varrtam. Nem valami nagy jelmez, de azt hiszem, hogy megteszi. Bulizni szeretnék és nem jelmezversenyt nyerni. Ahogy befejeztem mindenkinek a sminkjét és persze a sajátomét is, karon fogva a lányokat indultunk lefelé a Nagyterembe, ahol két illedelmes csontváz fogadott minket. Meglepetten hahotázunk, majd besétálunk a terembe, ahol már vannak egy páran. Csodaszép és ijesztő jelmezek is sétálgatnak ide-oda, engem mégis az édességes pult az, ami most csábít. Elengedem a szobatársaimat, majd ott hagyva őket egyből a finom italok és ijesztő édességek közé vetem magam, ahol egy ismerőst s meglátok: Lavia-t. Habár ismerem a lányt, mert évfolyamtársam, mégsem tudok róla sok mindent. Úgy gondolom, mivel látszólag ő s egyedül van, nem fog megharagudni egy kis csevelyért, így töltök egy pohárba sütőtök levelet neki és magamnak is, majd megbököm a vállát és felé nyújtom a poharat.
- Szia Lavia! Töklevet? - mosolygok rá kedvesen és remélem, hogy felismer a sminkem ellenére is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=415985#post415985][b]Isabella Diana Woodrow - 2014.11.03. 16:53[/b][/url]

Szerencsére sikerült ismerősöre akadnom a tömegben Habár sok emberrel járok egy évfolyamba, nem sok barátot sikerült szereznem az előző évben.Az de évre a célom az, hogy legalább néhány jó ismerőst kaparjak össze valahonnan és azt hiszem, hogy erre a Halloween- buli pont tökéletes alkalom. Nem vagyok valami túlságosan nyitott természet, habár tény, hogy mióta de kerültem sokkal bátrabban nyitok az ismeretlenek felé, hiszen gyakran tévedek el a kastélyban. Ilyenkor rászorul az ember, hogy inkább kérdezősködjön, minthogy órákon át tekeregjen valami furcsa folyosón, és k tudja, hol lyukadjon ki.
Az egyik asztalhoz sétálva nézem meg magamnak a finomságokat, ám észreveszem az egyik évfolyamtársamat, aki habár nem Navine-s, azt hiszem nem fog megharagudni, ha megszólítom. Lágyan, igyekezve nem megijeszteni őt, kopogtatom meg a vállát és tartok az orra elé egy pohár sütőtöklevet. Egy pár pillanatig csak mered az arcomra, de pár másodperc múlva látom a felismerés szikráját a szemében: megismer. Elmosolyodom, és örülök, hogy ő is mosollyal köszönt. Megdicséri a sminkemet, mire büszkülve kihúzom magam.
- Köszönöm, én csináltam. Meg kb. az egész szobáét - nevetem el magam és megcsóválom a fejemet, majd viszonzom a suta ölelést. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jóban vagyunk, de jól esik az ölelése.
- Nem vittem túlzásba a jelmezeket, nem tudtam, hogy itt mennyire szoktak költözni a diákok - vonom meg szégyenlősen a vállamat. Úgy gondolom, hogy ez az egyszerű ruha, illetve a smink egész jó egy alap Halloween-i bulihoz, bár az ittenihez nem. Itt túlságosan kiöltöznek az emberek, úgyhogy kicsit alul öltözöttnek érzem magam.
- És te mi vagy? Robin Hood nőben, vagy mi? - mosolyodom el és kuncogva pislogok az íjra. Remélem, hogy nem bántom meg vele a lányt. Hogyha engedi, akkor végighúzom az ujjamat az íjon, ami elég nagynak tűnk és csodaszép.
- Lőttél már ilyennel? - érdeklődöm tovább, bár lehet, hogy már kicsit többet beszélek, mint kellene...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=443457#post443457][b]Isabella Diana Woodrow - 2014.12.28. 17:41[/b][/url]

Loise

Ruha

Természetesen a karácsonyi bált én sem hagyom ki, hiszen biztosan nagyon gyönyörű lesz, és jó móka is egyben. A bátyám azt mondta, hogy minden évben csodálatos az ünnepség, és most, hogy a Végzősök bálja is ehhez az eseményhez kapcsolódik, csak még inkább jobb és élvezetesebb lesz az egész. A kikötésre, miszerint fehérben kell megjelenni természetesen figyeltem, és egy egyszerű, de csinos és elegáns miniruhát vettem magamnak. Egyszerűen, és nem túl kirívóan feszül a testemre az enyhén csipkés anyag, melyet a derekamnál egy fekete, vékony övvel fogtam össze. A lábamat szabadon hagyja, ami lehet, hogy nem illik egy ilyen komoly bálhoz, de hát hozzám sem. Így hát nem teketóriáztam sokat azon, hogy vajon illik-e ez a ruha a bálhoz, avagy sem. Nekem tetszik és ez a lényeg. Lábaimat csinos ezüstösen csillogó szandálba bújtattam és habár tegnap még kicsit instabil volt a járásom, mára már eléggé kitapostam és megszoktam a szép cipőket. Hosszú, barna hajamat egyszerűen begöndörítettem, és kiengedve hagytam, így a loknik lágyan hullanak le meztelen vállamra. Ajkamra enyhe, rózsaszínes szájfényt kentem és a szememet is csak visszafogottan sminkeltem ki. Nem vagyok oda a nagyon enyhe sminkekért, inkább a lágy, elegánsabb festést kedvelem.
A Nagyterembe lépve izgatottság lesz úrrá rajtam, és mint egy kislány pillantok fel a plafonra, ahonnan lassan szállingózik a hó. Nem figyelve a körülöttem lévőkre játékosan kapok el egy pelyhet és figyelem hogyan olvad aprócska vízcseppé a tenyeremben. Halkan kuncogok, és csak ezután veszem észre, hogy bizony útban vagyok, így lassan félreállok és elszakítom a tekintetem a plafonról.
Végigpillantok a bálozók között ismerős arcok után kutatva. Találok is néhány évfolyamtársam, és háztársat, akiknek mosolyogva intek oda és jegyzem meg magamban, hogy ilyenkor mindenki olyan gyönyörű. Az egyik oszlopnál azonban kiszúrok egy még gyönyörűbb szőkeséget és szinte villámcsapásként tudatosul bennem ki az: Loise. Néhány másodpercek gondolkozom csak, majd lelkesen, kicsit szégyenlős mosollyal indulok meg a lány felé, aki egykedvűen és magányosan iszogatja a forró csokiját. Bátortalanul közelítem meg, majd megállok előtte és csodálkozva mosolyodom el, áhítattal az arcomon.
- Annyira gyönyörű vagy ebben a ruhában! - a szemem hatalmasra nyílik és szégyenlős mosoly kúszik az arcomra, majd lesütöm a szememet.
- Szia, Isabella vagyok. Isabella Woodrow - mutatkozom be a cipőmnek, majd miután a teljes nevemet elárulom, lassan felpillantok a pilláim alól a lánykára, hogy vajon leesett-e neki, hogy ki vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=443580#post443580][b]Isabella Diana Woodrow - 2014.12.28. 19:47[/b][/url]

Loise


A karácsonyi bál tényleg olyan gyönyörű, ahogy a bátyám elmesélte és bizony így utólag tényleg nagy kár lett volna, hogyha kihagyom. Kedvelem az ilyen bálakat és a bulikat, habár kicsit zárkózott személynek tartom magam. Meg azt hiszem mások is, de mióta az iskolába járok ez jócskán megváltozott. Sokkal nyitottabb lettem az embereket felé, de azt hiszem, hogy ezen nincs mit csodálkozni: egy iskolában, főleg egy ilyen hatalmas iskolában muszáj, hogyha nem akarsz egyedül maradni. Tavaly még itt volt nekem a bátyám, de ő végzett Mestertanoncként és most valahol Angliában röpköd, egy másodosztálybeli csapatban terelőként. Élvezi és örülök neki, hogy megtalálta azt, amire vágyott, mégis hiányzik nekem és ezért kicsit szomorúnak és magányosnak érzem magam. De szerencsére a háztársaimmal igen jól kijövök és a klubhelyiségben is mindig sikerül valami kellemes társaságot találnom magamnak, úgyhogy nem aggódom. Csak egy picit.
A bálra igencsak lelkesen készültem, vettem egy csinos mini koktélruhát, természetesen fehér színben hiszen ez előírás volt. No meg a kisestélyi is, de nagyon remélem, hogy nem fognak kidobni ezzel a mini ruhával. Néhány apró kiegészítő is még elegánsabbá teszi a megjelenésemet, úgyhogy remélem nem lógok ki nagyon a sorból. Persze rengeteg lányon nagy báli ruha van és egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy lehet, hogy nekem is ilyen habos-babos ruhát kellett volna választanom, de végül egy hang a szívemben meggyőz róla, hogy az nem én lennék. Ez a koktélruha tökéletesen illik hozzám és a személyiségemhez, és egy nagy báli ruhában vélhetőleg nem érezném jól magam.
Miután kigyönyörködtem magam a díszítésben és a hópelyhek varázsában, végigfuttatom a szememet a vendégseregen. Számos ismerőst pillantok meg, akiknek mosolyogva integetek, vagy köszönök és elégedetten konstatálom, hogy azért vannak egy páran ahhoz képest, hogy most kezdtem a második évemet itt a Bagolykőben. Tekintetem egy gyönyörű fehér-világoskék ruhán akad meg és egy Szöszin, akit ismerem. Ismerek? Hát, ez így elég nagy ferdítés, de valahogy úgy... Loise-on.
Kissé feszélyezve érzem magam, de azért határozottan indulok meg a lány felé, hogy előtte néhány lépéssel megroggyanjanak a lábaim és kicsit elbizonytalanodjak. Végül mégiscsak odalépek hozzá és közlöm vele, hogy mennyire gyönyörű ebben a ruhában. Tényleg sikerült eltalálnia a ruhát, nagyon tetszik! Enyhe féltékenységet érzek, de amilyen hamar jön az érzés, olyan hamar el is múlik. A lány reflexszerűen köszöni meg a bókot, amin kicsit kuncogok. Valószínű a mai este folyamán már nagyon sokan mondták ezt neki (és bizonyára még fogják is), és már a nyelvén van az egyszerű, reflexszerű "Köszönöm." Hogy ne nézzen totálisan idiótának, bemutatkozom, és hogy kicsit nagyobb legyen a meglepetés, a vezetéknevemet is hozzátoldom a keresztnevemhez, hogy biztos legyen benne, ki is vagyok. Látom a csillogást és a felismert a szemében, amire az én mosolyosom is szélesebb lesz. A szeretett becenevemen köszönt, majd hirtelen meg is ölel. Nem igazán tudom ezt a mozdulatot hova tenni és mivel én vélhetőleg nem vagyok annyira nyitott, mint Loise, kicsit feszélyez is a mozdulat, de azért lágyan a felkarjára teszem a kezemet és végigsimítok rajta. Zavarban érzem magam, miután elenged, de a szégyenlős mosoly még mindig ott van az arcomon.
- Igen - válaszolok a nevemre, és a fülem mögé tűrök egy kósza tincset zavarom jeléül.
- Ne haragudj, hogy csak így Rád törtem, de megláttalak és egyből felismertelek - nézek a lányra mosolyogva és kicsit oldalra billentem a fejemet.
- Tényleg nagyon szép ez a ruha - simítok végig a lány szoknyáján. A lány persze bemutatkozik, amire csak titokzatosan mosolyogva biccentek.
- Köszönöm... Bár elnézve a legtöbb lányt kicsit alulöltözöttnek érzem magam - nevetem el magam és látszik, hogy tényleg kicsit zavarban vagyok a miniruhám miatt. De hát most már nem fogom átöltözni, vagy ilyesmi, úgyhogy ez van.
- Tavaly kezdtem a sulit, most vagyok másodéves. Varázslatos ez a hely, épp annyira, ahogy Caius beharangozta - csillan meg a szemem, és nevetem el magam megint.
- Azt is mondta, hogy ne hagyjam ki a karácsonyi bált, mert eszméletlen élmény, és hát... Tényleg az, igaza volt - mondom lelkesen és körbenézek, ismét a pelyheket csodálva. Miközben a bátyámról beszélek, Loise észreveheti, hogy ugyan az a szeretetteljes csillogás jelenik meg a szememben, mint ami Caiusnak szokott, hogyha a családjáról beszél. Látszik, hogy én is mennyire szeretem őket.
- Nem akarok ám zavarni, ne haragudj - sütöm le a szememet és körbenézek, Loise partnerét keresve.