BK Fórum - Nagyterem

Vanda

Mostanában eléggé el volt foglalva azzal, hogy rendes otthont találjon magának a faluban, azonban még nem sikerült ráakadnia. Lakhelyéül továbbra is a helyi csárda ad otthont, amit nem bánt meg. Megszerette azt a helyet, és a megfelelő bűbájoknak köszönhetően, még a lenti zajjal sem kell törődnie. Szabadidejében igyekszik minél többet az unokaöccsével, Gergővel eltölteni. Szeretné magához venni a fiút, azonban ehhez az kell, hogy megismerjék egymást, illetve megbízzanak a másikban. Egész jó úton halad vele, noha Gergő mostanában el van veszve. Könnyedén megtalálhatná az agyturkálás segítségével, de ameddig nem hiszi, hogy veszélyben van, addig nem keresi.
A sok papírmunka közepette, azonban egy borítékra lesz figyelmes. Letéve a tollát, felveszi az ismeretlen levelet, székén hátradőlve nézegeti azt. Fogalma sincs, hogy kitől kaphatta, vagy hogy mikor, mert név nem áll rajta, de addig nem is lesz okosabb, ameddig ki nem bontja. A levélpapírt kivéve, figyelmesen halad sorról sorra, és mikor a lap aljára ér, mosoly jelenik meg a száján. Egy régi ismerőse, Olívia hívta meg őt az iskolában lévő Karácsonyi bálra. Meglepő, hogy a hölgy kezdeményezett, és talán ezért sem utasította el, hanem pennát ragadott, és választ írt. Elküldte azt egy bagollyal, és nekilátott a készülődésnek.
A tisztálkodás után, egy egyszerű, ám mégis elegáns ruhát választott az estére. Nem akarta túl lihegni ezt a dolgot, ugyanis nem róla fog szólni az este, hanem a diákokról, ám mégsem állíthat be úgy, mintha egy hajléktalan lenne. Nyakkendőt nem kötött, attól mindig kényelmetlenül érzi magát, mert olyan érzése van, mintha meg akarnák fojtani. Még elvégezte az utolsó simításokat, azután kilépett az ajtón, és bezárva azt, megindult. Túl sokat nem sétált, ugyanis a csárdából kilépve, azonnal az iskola kapujába hoppanált, onnan meg nem tartott sokáig, hogy a nagyteremig eljusson. Az utazás előtt még beszerzett még egy szál rózsát a leányzónak, és mivel még nem érkezett meg az illető, bement a nagyterembe.
Körbenézett, és mosolyogva látta, hogy a diákság jól érzi magát. Szeme viszont megakadt az egyik kolléganőjén, aki éppen megérkezett a bálra. Már ismerő Dobrai kisasszonyt, párszor beszélgettek a tanáriban, s mivel neki sincs még dolga, jobb ötlet híján a nő felé vette az irányt. Az egy szál virágból, rögtön kettő lett, mire a nő elé ért, és az egyiket nyújtva felé, mosolyogva néz rá, majd megszólal.
– Szép estét Dobrai kisasszony. Gyönyörűen néz ki. Kérem, fogadja el ezt a rózsát, amely csak fokozza szépségét. –köszönti kolléganőjét, s miután elvette a virágot, kezét nyújtja a nő felé, várva, hogy a másik elfogadja azt, és kezet csókolhasson a hölgynek.
– Hogy van ma? Kér esetleg egy italt? –kérdezi udvariasan a nőt, s közben beljebb invitálja, hogy senkinek ne legyenek az útban.