BK Fórum - Nagyterem

Nagyterem - Hornyák Gábor hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le

| Téma száljai | Témaleírás

Hornyák Gábor
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114

Írta: 2013. szeptember 29. 19:54

| Link

Évnyitó

Fura úgy reggel felkelni, hogy most már tanár vagyok. Szinte új értelmet nyer az életem, eddig csak kutattam és tanultam a rúnákról, de most a megszerzett tudást kell átadnom a jövő generációjának, emiatt egy kicsit izgulok, de bízok benne, hogy minden rendben lesz. Ám, nagyon fontos, hogy megjelenjek az Évnyitón, amit ma tartanak, és mivel új tanár vagyok, így nagy valószínűséggel az igazgató úr befog mutatni a diákoknak, de ha nem is mutat be, akkor is legalább megnézhetem, hogy milyen sokan járnak az iskolába. Másfél órával az évnyitó kezdése előtt elkezdek készülődni. Felveszek egy fehér inget, fekete nadrágot, szép vadi új fekete cipőt és az elmaradhatatlan talárt. Megfésülködök majd kilépek a folyosóra és elindulok a Nagyterem felé. Már messziről lerí rólam, hogy még új vagyok az iskolában, hisz csak bolyongok és elég nehezen találom meg a Nagytermet, ahol nekem is jelenésem van, hisz szerintem tanárként kötelességem elmenni minden ilyen alkalomra, még akkor is, ha túl sok kedvem nincs hozzá. Eddig még egy helyről, eseményről se késtem el életem során, és az Évnyitóról se szeretnék, ezért kicsit felgyorsítom az eseményeket, vagyis útbaigazítást kérek egy szembejövő diáktól, akitől sikerül megtudnom, hogy merre menjek. Lehet, hogy ciki, hogy egy tanár kér segítséget egy diáktól, de most az egyszer ellehet nézni nekem, hisz teljesen új vagyok itt. Sok-sok gyaloglás után megérkezem a Nagyterem elé, még van pár perc a kezdésig. Veszek egy nagy levegőt, megigazítom a taláromat, majd belépek a terembe. Megdöbbenve tapasztalom, hogy nagyon sokan jöttek el erre az eseményre, de azért örülök is, mert nem késtem el. Pont van annyi időm, hogy megnézhessem a díszítést, de közben azért elindulok a tanári asztalhoz, hogy elfoglalhassam helyemet. Amikor odaérek leülök a székre és köszönök a kollégáknak, még eddig egy tanárral se beszéltem, csak a tanáriban mutatkoztam be, de senkit se ismerek a kollégáim közül, de reménykedem, hogy ez változni fog, bár ez leginkább csak tőlem függ. Most, hogy elfoglaltam a helyemet, hirtelen olyan érzés tör rám, hogy mindig engem várt, mert az igazgató úr kilép a diákok elé, és kezdetét veszi az Évzáró/ Évnyitó. Figyelmesen hallgatom az igazgatót, és amikor kell én is tapsolok. Közben a jutalomba részesült diákokat nézem, és a kolleganőt, akit az év tanárának választottak és még egy díjat is kap, mert ő lett az év házvezetője is. Kicsit zavartan mosolygok, hisz én magántanulóként tanultam a mágiát, nem jártam varázslóképzőbe, és teljesen új nekem ez a szituáció, de próbálom leplezni még a végén a többiek bolondnak tartanának, és ezt nem szeretném, így csak figyelmesen nézem tovább az eseményeket. Ám, a nagy nézelődések közepette megakad a szemem a tanári asztalon lévő tündéren, eddig csak könyvekben láttam tündéreket, és most nem messze tőlem Szendrei professzor asszonynál van egy igazi kis tündér. Tátott szájjal figyelem őket egy darabig, majd észhez térek és tekintetemet ismét visszaterelem az igazgató úrra, hogy tovább hallgathassam őt, és azért a diákokat is megfigyelem.
~Ennyi diák közül vajon hányan fognak járni az órámra?~ teszem fel magamban a nagy kérdést, és már várom az első órámat, de most legjobban azt a pillanatot várom amikor az igazgató befejezi beszédjét és elkezdhetek enni, már nagyon éhes vagyok.

	Szál megtekintése

Álom a bűn és álom a jóság, de minden álomnál több a valóság

Hornyák Gábor
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114

Írta: 2014. szeptember 20. 14:58

| Link

Tanévnyitó

Szállok, hasítok Hungarian Gabipop. Ma reggel csak úgy ég a szívem, végre vége. Eljött a várva várt nap, amikor bejelentik, hogy elmúlt egy év, és utána jön a rossz hír, hogy kezdődik egy új. Nem értem én ezt, egyszerűbb lenne, ha a diákok megvennék a könyveket, elolvasnák és utána eljönnének vizsgázni. Kész, nem lenne koránkelés meg sok-sok beszéd. Na, de jó ez így, nem panaszkodom, még a végén valaki meghallja. Úgy lépek be a terembe, mint egy királynő. Végig nézek az embereken, biccentek neki, és az elsősöknek a szigorú tanárt mutatom, nehogy azt higgyék még a végén, hogy jó fej vagyok, mert akkor nem fognak tanulni. Ilyenkor azt kell mutatni feléjük, hogy szigorú vagyok, magabiztos és könyörtelen. Úgyis megismernék majd az éven, és rájönnek, hogy csak felszívtam magam, de fontos az első megjelenés. Nos, ott jártam, hogy épp sétálok a tanári asztal felé, a helyemre. Én egy szófogadó tanárka vagyok, a helyemre megyek, ha kell. A mai öltözékem az megér egy misét, a szép kis talárom alatt, van az ünnepi öltözékem, ami egy hosszú fekete nadrágot, egy fehér inget, fekete nyakkendőt, és fekete öltönyt takar, amihez zoknit és szandált párosítottam -nem, nyugi csak vicceskedem, fekete cipőt és fekete zoknit vettem fel-, és szépen fésült séróm van. Tehát, adtam a megjelenésre, azért ilyen rendezvény is csak egy évben egyszer van-szerencsére-, és kikell öltözni. Elérkezem a kis helyemre, beülök a székembe és mosolygok, ez a mosoly jelentheti azt is, hogy egy újabb év, ahol szívathatom a diákságot, vagy azért is mosolyoghatok, mert eszembe jutott egy vicc. Kezeimet előkészítem a tapsra, arcomat pedig az elismerő mosolyra. És próbálom visszafogni magam, nehogy bárki is azt lássa rajtam, hogy már várom az ünnepség végét. Tanár vagyok, vagy valami ilyesmi és nem mutathatom, hogy unalmas a program, még akkor se, ha így gondolom. Bár, nem lenen rossz, ha jönnének zenészek, akik csak azt éneklik, hogy Gabi a király, no roxa áj, itt Gabi a király, de erről lekell mondanom. majd az igazgató mond egy kis beszédet, az okos emberkék kapnak díjat, a legjobb HV is kap egy szál rózsát, a legjobb tanár egy vállveregetést, és vége a koncertnek. Kivéve akkor, ha lesznek új tanárok, mert akkor őket is bemutatják, meg a házvezetőket is elmondják, és csak utána lesz vége. Mindig ez van, biztos valami szabályzatban le van írva, hogy mit kell mondani meg mikor, de jó lenne már változtatni, ha nekem kellene beszédet mondani, akkor kiállnék, jobb kezemmel hátra mutatnék, és azt mondanám: "ők itt a tanárok". Utána a diákság felé mutatnék: "ti vagytok a diákok, voltak akik jól tanultak, voltak akik nem. Ez van, de most egyetek, utána menjetek!" És kész, nem lenne sok beszéd, de maradna egy csomó szabadidő, ami alatt megismerkedhetne mindenki a másikkal, vagy elmehetne aludni, olvasni, úszni és bármi mást csinálni. Mondjuk, ha nekem kellene ilyen beszédet tartani, akkor nem kellene kiöltözni, én például eljönnék egy nadrágba, meg egy pólóba utána felülnék egy seprűre és elrepülnék Hawaiira, hogy egy kicsit még pihenjek. Na, de nem én beszélek, hanem az igazgató úr, és iránta érzett tiszteletem jeléül, csak rá koncentrálok és a beszédére.

	Szál megtekintése

Álom a bűn és álom a jóság, de minden álomnál több a valóság

Nagyterem - Hornyák Gábor hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai