Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=219161#post219161][b]Podmaniczky Andine - 2013.12.25. 22:46[/b][/url]

A mai napom, határozottan zűrös volt, rengeteg mindent el kellett intéznem, ráadásul a ruhám egy kis része elszakadt, így délután még varrnom is kellett. Ehhez hozzá tartozik annyi magyarázat, hogy a nagy készülődésben annyira elkevertem a pálcámat, hogy nem találtam, így aztán az idő múlása miatt cérnát és tűt ragadtam. Nem akartam felkeresni valakit vele, hogy segítsen, mert azt akartam, hogy senki se lássa. Bálba megyek, és olyan emberrel, akiről beszélhetnek, mert tökéletes, és ha egyszer visszanézem majd a képeket, ha majd egyszer a jövendőbeli gyerekeimnek kell mesélnem erről az alkalomról, büszkén mutogathassam, hogy bizony, anyu a legjobbat kapta.
Mire mindennel elkészültem, már szinte indulhattam is, nem akartam sem a kísérőmet, sem a rám az ágyamon ülő embert megvárakoztatni. Mert, hogy az ágyamon is ül egy kedves illető, igaz ő nem azért, hogy elkísérjen, csak, hogy a bálig se legyek egyedül, illetve délután elintéztem neki valamit, és azt szeretné megkapni, de egyelőre még nem jöttem ki a fürdőszobából. Merlinre, mintha igazi randira készülnék!
- Mindjárt!
Ígérem meg már ötödször a kint várakozónak, aki remélem nem menekült még el, és nem is aludt el a nagy várakozásban. Még egyszer végignézek magamon, majd erőt veszek, és a hajam utolsó igazítása után, kilépek a szobába. A ruhámhoz illő, apró, csillogó köveket helyeztem el a hullámos, helyenként apró fonatokkal ellátott hajamba, mely így most a derekam közepéig ér.
- Na, emberi?
A kérdés után sóhajtok egyet, és a szekrényemhez lépve előveszem a kis dobozt, melybe a délután az utolsó javításokon átesett kis ékszer van. Hihetetlenül részletesre sikerült. Régebben hobbiként kezdtem el ékszereket készíteni, hogy minél egyedibb legyek, nem hittem volna, hogy egyszer igazi megrendelőm is lesz. A hozzávalókból ítélve Milan tényleg komolyan gondolja ezt a dolgot, hiszen ez a kis mütyür egy kisebb vagyont ér, többet, mint az összes kis kövecske, ami a hajamban csillog. Átadva neki a dobozt megszemléli, majd egész pozitív reakciója után elteszi. Szuper, minden megvan. A tényre, hogy kivel megyek, nem túl boldog, de hát ez van, én élvezem a helyzetet, és tudom, hogy pár óra múlva még jobban fogom érezni magam. A cipőmet felkapva, a fiúba karolva indulok el, hogy a kastélyt átszelve, megérkezzünk a nagyterembe.
- Váó mennyi ember. Nem is tudtam, hogy ide ennyien el fognak jönni.  
Jó kérdés, hogy így hogyan találom meg azt, aki elméletileg velem van, azt persze rögtön kiszúrom, akihez a mellettem álló tartozik. Milant megbökve mutatok a lány felé, aki egy másik párossal beszélget, majd rámosolyogva ellépek, jelezve, hogy menjen csak a dolgára. Remélem hamarosan az én problémám is megoldódik, és felbukkan Olivér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=220093#post220093][b]Podmaniczky Andine - 2013.12.27. 20:25[/b][/url]

Miután elengedem Milant, kezdem egy kicsit kellemetlenül érezni magam. A legtöbben eleve a párjukkal érkeztek, talán biztosítékként, hogy tényleg eljön a másik. Hirtelen bevillan a lehetőség, hogy mi van, ha nem jön el? Oké, ott van hirtelen lehetőségnek Milan, de én ma este robbanni akarok, olyanná válni, akiről beszélnek. Nem akarok ismeretlenül kivonulni innen. El fog jönni, nyugtatom leginkább önmagam, hiszen fair alkut ajánlottam, amit ő érezhetően elfogadott, így itt lesz. Nincs okom idegességre.
Minél tovább nézem a díszítést, annál kevesebb kedvem van sokáig maradni, nem vagyok a bálok híve, akkor sem, ha meseszép a ruhám. Bírom az ilyen csinos, drága cuccokat, és remélem, hogy a leendő foglalkozásom indokolttá teszi majd, hogy sokszor húzzak fel ilyesmit. Nézem a boldog párokat, a tanárokat, akik igyekeznek észrevétlenül végignézni néhány alulöltözött lányon, akik még nálam is kiverik a biztosítékot, pedig ez nagy szó.
- A minibárt keresem, de te se vagy rossz megoldás.
Válaszolom bujkáló mosollyal a hangomban. Oké, most már teljesen megnyugodtam. Itt van, gyorsan táncolunk, és már itt se vagyunk. Jöhet a tényleges szórakozás. Néhányan már felénk pillantanak, miközben én elégedett mosollyal fordulok meg a fiú felé, hogy szemtelenül végigpillantsak rajta.
- Egész jól nézel ki, nem választottam olyan rosszul.
Állapítom meg elégedetten, majd a tömeg felé pillantok, aztán vissza a fiúra, aki előttem áll. Mindjárt kezdődik a tánc, és egyszerre vagyok ideges és mégis teljesen nyugodt. Nem akarok leégni, ennyi az egész.
- Körülbelül hány lány feni rám szerinted a körmét?
Abban az egyben tökéletesen biztos vagyok, hogy holnaptól gyűlölködő pillantások egész sora fog kísérni, és abban is biztos vagyok, hogy én ezt az egészet nagyon, de nagyon fogom élvezni. Tudom, elég fura dolgok tetszenek, de nem vagyok könnyű eset. A fiú vállára helyezve a kezem, fordulok szembe néhány lánnyal, akik összegyűlve néznek rám csúnyán. Kicsit örülök, hogy a tekintettel nem lehet gyilkolni, mert akkor előnyben lennének. A lényeg, hogy látványosan megsimogatom Olivér tarkóját, jelezve, hogy nem csak két mondatot váltani jött ide.
- Imádom az alsós lányokat. Aranyosak, amikor azt hiszik, ezzel elérnek bármit is. Iszunk valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=220825#post220825][b]Podmaniczky Andine - 2013.12.28. 22:03[/b][/url]

- Igyekeztem, nehogy leégesselek, ha már eljöttél velem.
Széles mosollyal nézek körbe, muszáj néha megtennem, hiszen most tipikus dívaként érzem magam. Jó sokan néznek minket, és ez csak növeli az önbizalmam. A válaszára muszáj elnevetnem magam. Nem semmi, én ennyivel nem büszkélkedhetek. Szabad vagyok, de nagyon válogatós is, ha megnézzük Milan mellett Benji az, aki többször is visszaköszönt, és remélem őt nem vesztem el, mondjuk örülök, hogy az előbbi boldog.
- Térdre borulok előtted mester. Mondjuk nem ebben a cipőben, és nem ennyi ember között, mert az irigykedők agyontaposnának.
Azt pedig nagyon nem szeretném, hiszen éppen iskolai pályafutásom csúcsán vagyok, és mivel komoly terveim vannak a jövőre nézve, szükségem lesz arra, hogy mindenem egyben maradjon. Élvezem a figyelmet, hogy a körülöttünk állók összesúgnak mögöttünk. Isteni érzés itt sütkérezni. Egészen addig, amíg a bár felé menet Ophelia meg nem löki Olivért, majd Milan a dobozt bele nem nyomja egy lány kezébe, majd ő is elhagyja a termet.
- Ajaj, az a doboz egy iszonyat drága ajándékot rejt.
Súgom oda Olivérnek, majd ösztönösen a lány után indulok. Ostoba lányos reakciók, ha az egyiknek valami baja van, akkor a másik elindul, hogy megnézze mi lelte. Most van egy olyan sejtésem, hogy én vagyok az, aki tett ellene valamit, akaratlanul is, hiszen Milantól tudom, hogy fúj rám azért, ami régen, még előtte köztünk volt, pedig… kiérve az erkélyre sem engedem el Olivér kezét, szegény srác most támaszfalként funkcionál, pedig biztos lenne jobb dolga.
- Ophelia!
Kicsit erősebben szólítom meg, mint szeretném, de most ez legyen a legkevesebb, vannak itt sokkal komolyabb dolgok is.
- Igazságtalan vagy vele, és velem is, de ez nem érdekel. Ő hozzád tartozik, mert hozzád akar tartozni. Nem mert kezdeményezni, én mondtam neki, hogy ne utasítsa el az érzéseit, ha már végre vannak neki. Viszont én a barátja vagyok, ahogy neked Olivér. Te sem vagy szent, ő sem az, de tisztességes, akárcsak én. Nem kezdek olyannal, akinek van társa. Mert az azt jelenti, hogy van valaki, aki szereti őt. Ez az első kapcsolata, bizonytalan, velem beszéli meg, mint mindent, amióta ismerjük egymást. Az összes megtakarított pénzét rád költi, de te hálátlan vagy vele szemben. Azért találkozott ma velem, mert én készítettem az ékszert.
Végre elengedem Olivér kezét, de nem előre, hanem hátra lépek tőle, magam előtt összefonva őket. Az eddigiek feltörtek, régen lenyelt sérelmek kerültek felszínre, a most következők viszont megfontoltak.
- Mivel nem bízol bennem, van egy ajánlatom neked. Végzős vagyok, ahhoz, amit csinálni szeretnék, nem kell több papír, ennyi sem. Az átlagom alapján, lehetek cserediák máshol, és ha te azt akarod, élek is vele. Nekem olyan mindegy, hogy hol vagyok, nincs ami itt tartson. Ha eldöntötted, keress meg vagy üzenj. Most itt hagylak titeket, én elmondtam, amit el akartam. Sajnálom, hogy nem táncoltunk, biztos jó móka lett volna, de eljöttél, így az alku rám eső fele még életben van, ha kedved lesz hozzá, keress meg.
Ezennel pedig vége ennek a mai estének. Táncoljon az, akinek kedve van, én már csak a pizsamámra vágyok és arra, hogy egyetlen ember se legyen körülöttem, mert azt ma bizisten megátkozom.