Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=230591#post230591][b]Lengyel Bence - 2014.01.28. 18:21[/b][/url]

Sálban, vastag pulcsiban battyogok végig a kastély folyosóin, amiken egyébként tök meleg van, a réteges öltözködésre azért van most szükségem, mert elég ramatyul vagyok, a hirtelen téli hideg mindenkit meglepetésként ért, de legtöbbeket nem betegített meg a szeszélyes időjárás. A Nagyterem felé haladok, már majdnem két napja nem ettem szinte semmit, nem mintha sok kedvem lenne így, köhögősen, tüsszögősen, orrfújósan emberi lények közé menni, kénytelen leszek, ha nem akarok még rosszabb állapotba kerülni. Vagy éhen halni, ami végül is egy elég rossz állapot... Egyedül a tanórák kedvéért mozdultam ki az utóbbi napokban, legtöbb időm a toronyban töltöttem, leginkább aludtam és olvastam, másra nem igazán szokott energiám lenni, mikor ilyen beteg vagyok, a gyengélkedőn sem tudtak segíteni rajtam, gondolom vannak olyan kórok, amikre a varázsvilág sem talált egyszerű és gyors megoldást. Még.
Ahogy belépek a Nagyterembe elmegy a kedvem az élettől, tele van emberekkel, mindenki vidáman nevetgél az asztalánál, csak én vagyok ilyen letört és búskomor ezen a reggelen, bárkit választasz ki a tömegből, a legjobb formáját hozza. Odacammogok az első olyan szabad helyre a Levita egyik asztalánál, aminek semelyik oldalán nincs senki, nem akarok megbetegíteni másokat, meg egyébként sem vágyom most kitüntetett figyelemre. Miután leültem, teszek tányéromra egy kiflit, és azon vacillálok, vajon mit kéne rá tennem... Édeset nem kívánok, így a lekvár kiesik, de semmilyen ehetőnek tűnő húst vagy sajtot nem látok ebben a pillanatban, szóval marad az üres vajas kifli. Amúgy sem akarom, hogy nagyon megfeküdjék a gyomrom a dolgok amiket meg fogok enni, egy hasfájás magában sem jó, egy torokfájós vírus mellett meg kész rémálom. Innivaló gyanánt kávét fogyasztok, valahogy kénytelen vagyok rábírni magam arra, hogy ne aludjak el a Nagyterem közepén, a legjobb módszer pedig természetesen az erőszak... Se. De most nincs nagyon más lehetőségem, bár erre is biztos van valami varázsige, inkább nem próbálkozom azzal, hogy előkutassam ködös elmémből, hogy tényleg van-e ilyen, és ha van, akkor hogyan idézhetném elő.