36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Sophie Alsen hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 17:58 | Link

Lorelai K. Riviera

  Megszeppenten nézelődöm. Nekem nagyon új ez a hely, a nagy, ódon falaival. De másrészt viszont nagyon megkönnyebbülök, mert végre vége a beosztásnak! Igazából nem annyira lepődtem meg, amikor kiderült, hogy navinés leszek. Sejtettem, hogy vagy a Navinébe, vagy az Eridonba kerülök. De azt nem tudtam, hogy a kettő közül melyikbe, és a süveg se nagyon. Bár nagyon örültem, hogy az eridonba is mehettem volna, de igazából jobb így. Mert az eridonosoktól mindig elvárják, hogy tegyenek valami nagyot, bátrat. Eddig annyira nem gondolkoztam ezen, csak amikor leültem a székre, és a fejemre húztam a süveget.
 Eddig egy kicsit féltem, hogy milyen lesz itt, és hogy lesznek-e barátaim, de most megnyugodok. Valahogy jó hatásra van rám ez a nyüzsgés.
 Öntudatlanul keresgélek az emberek között, hátha van, aki észrevesz, aki rám mosolyog, vagy leül velem beszélgetni. Nem nagyon zavar, hogy haszontalanul keresek, mert látom, hogy sok gólya van még, aki egyedül ücsörgél.
 A talárom egy kicsit nagy rám. Eléggé kényelmetlen is, és nagyon meleg. Én nem tudtam, hogy Magyarországon ilyen meleg van! Eddigi életemet Németországban töltöttem. Szerencsére van a ládámban egy kevésbé meleg talár is. A mai estét meg valahogy kibírom.
 Alig várom, hogy elkezdődjön a vacsora, mert akkor valaki leülne mellém, és ha van egy kis szerencsém, még beszélget is velem. Így nézelődöm tovább csendben.
Szál megtekintése
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 20:37 | Link

Lorelai

 Na, végre valaki észrevesz! Nagyon örülök, hogy valaki hozzám szólt.Bár egy kicsikét megszeppenek, amikor észreveszem, hogy prefektus. Nem hinném, hogy valaha is leszek prefektus, nem nagyon akarok lenni. És az se túl valószínű, hogy év végén mindenből jól le tudok majd vizsgázni. Ez vajon látszik rajtam?
 Ú, és még mestertanonc is! Remélem, nem egy olyan lánnyal tévedtem össze, aki utálja a rossz tanulókat! De ahogy jobban megnézem, kicsit megnyugodok. Jó, egy kicsit talán ijesztően néz ki, ahogy végigmér, de nem hiszem, hogy ne lenne jófej, különben miért akarna mellém ülni? De az is lehet, hogy csak megszánt. Sőt, ez valószínűbb! De ha megszánt, akkor valószínűleg nem akar valami apróságért megbüntetni.
 Most megnyugszom, de lehet, hogy egy kicsit furán néztem ki, miközben átgondoltam az egészet.
 -Öööö. Köszi. -Huh, ez sikerült.
 Hirtelen nagyon melegem lett a talárban. Jaj, miért nem bírtam a kevésbé meleg taláromat felvenni!!!
 Leülök mellé. Ugye nem látszik, hogy bő rám a talár?! Nagyon feszengek. És még a hajam is szét jön. Na, hát ez jó. Hogyan keltsek így jó benyomást az emberekre?
 Megpróbálok megnyugodni. Jó, most nagyjából sikerült. Lélegezz nagyokat!
Felnézek rá, hogy észrevett-e valamit. Úgy tűnik, nem. Most szemügyre veszem a navinéseket. A legtöbbjük szimpatikusnak néz ki. Azért jó navinésnek lenni, mert a navinések a legbarátságosabbak, szóval itt a legkönnyebb beilleszkedni.Ez így nagyon jó lesz! Most szétnézek az egész teremben. Mindenki beszélget. Hát, akkor én is megpróbálok... Be  kéne mutatkoznom!
-Ööö Sophie vagyok. Sophie Alsen.
Szál megtekintése
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 20:56 | Link

Lorelai

A nagylány most átad nekem egy pohár vizet. Először nem értem, hohy miért, én is pont most akartam venni. De amikor beleiszom, érzem, hogy nagyon hűs. Valószínűleg lehűtötte. Nem szólok neki, mert lehet, hogy az udvariatlan -  igazából fogalmam sincs - , de hálásan tekintek rá, hátha észreveszi a célzást. Bemutatkozik. Nagyon tetszik a neve, én is mindig ilyen hosszú, sok magánhangzós nevet akartam. Újra megszólal. Hmm..manók?? Hallottam már manókról, de nem igazán tudom, milyenek. Lorelai nem olyan lánynak néz ki, aki ki nevetne ezért, úgyhogy megsúgom neki:
- Igazából én még nem láttam manót.- hát nem tudom. Egy kicsit fura, hogy manók főznek...Persze, annak örülök, hogy kiszolgálnak, de talán mégsem ezt érdemelnék.
 Megkóstolom a vacsorámat. Hú, ez tényleg nagyon finom! Hirtelen gyorsan lenyomok pár falatot.
 Aztán megkérdezi, hogy milyen származású vagyok.
- Németországban éltem eddig, mert a nevelőszüleim németek. De igazából magyar vagyok, és az igazi szüleim is varázsoltak. Vajon megkérdezi, hogy miért vannak nevelőszüleim?Ha igen, remélem el tudom mondani anélkül, hogy ne érezzek a torkomban gombócot. Most, mielött eljöttem a Bagolykőbe, meglátogattuk a szüleimet. Nagyon szegény körülmények között élnek, én nem gondoltam , hogy ennyire! Jaj minek kellett erre gondolnom! Már érzem a torkomban a gombócot. Elfordulok, hogy ne lássa az esetleg eleredő könnyeimet. Szipogok egy nagyot, feltörlöm a könnyeimet, és felerőltetek magamra egy mosolyt. Remélem, nem vette észre.
- Khm..-berekedtem még ettől a kicsi sírástól is.-De te se magyar vagy, ugye? újra felemelem a poharat, és iszom belőle egy kortyot.
Utoljára módosította:Sophie Alsen, 2014. március 31. 20:51 Szál megtekintése
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 21. 17:17 | Link

Lorelai

Szerencsére a nagylány egyáltalán nem lepődik meg, és nem nevet ki, amikor elmondom neki, hogy nem láttam manót. Azt mondja, hogy sok új dologgal fogok megismerkedni. Hát igen, ezt én is gondoltam.
 Amikor a kis sírásom után azt mondja, hogy nyugodtan beszéljek, egyszerűen kiszakad belőlem. Egész idáig tartogattam, mert a nevelőszüleimnek ( vagy ahogy mondani szoktam, a szüleimnek) nem mondhattam el, mert az nagyon fájt volna nekik, hogyha látják, hogy szomorú vagyok az örökbeadás miatt. Egyszerűen úgy érzem, hogy ennek a lánynak bármit elmondhatok, mert megért, és segít.
-Tegnap, még mielőtt elmentünk az állomásra, és felszálltam a vonatra, meglátogattuk a "régi" szüleimet. Most nyelek egyet, megpróbálom visszatartani a könnyeimet. Most még ne, majd legfeljebb miután elmondtam.-Nagyon szegények, és...Ők nem rosszindulatból adtak örökbe. Csak nem volt elég pénzük, és nem tudtak volna eltartani. Nagyon szeretem őket, de mindig olyan nehéz a találkozás, főleg utána, amikor nem sírhatom el magamat csak úgy, mert a szüleimnek rosszul esne. És ott van a nővérem is. Nekik volt már egy gyerekük, amikor megszülettem, ezért nem élhettem velük.
Úristen, milyen hálátlan vagyok! Itt vannak a szüleim, akik örökbe fogadtak, és én meg azon szomorkodom, hogy miért nem élhettem a régi szüleimmel, amikor nagyon jó gyerekkorom volt és van, és semmi okom a panaszkodásra!
Most újra megszólal, lehet, hogy azért, hogy ne kelljen tovább feszengenem, lehet hogy nem, mindenesetre megkönnyebbülök. Azért is, mert erről nem kell tovább beszélnem, de azért is, mert elmondtam neki. Nagyot sóhajtok.
-Igen Magyarország tényleg nagyon szép. De egy kicsit meleg, nem gondolod?-kérdezem, és elmosolyodok. Na. ez egy igazi mosoly volt. Kiadtam magamból ami zavart, most már könnyebb és talán vidámabb lesz a beszélgetés. Nekem egyre szimpatikusabb ez a lány. Tényleg érdekli is amit mondok, nem csak azért hallgatja végig, mert elsős vagyok, és be kell illeszkednem. Amikor megkérdezi, hogy tetszik-e a kastély, még szélesebben elmosolyodok.
- Az nem kifejezés, hogy tetszik! Nagyon tetszik! Ezek a nagy, barátságos falak, a nagy ablakok....- álmélkodva körülnézek újra.
-Alig várom, hogy a kastély többi részét is lássam!
Szál megtekintése
Nagyterem - Sophie Alsen hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet