Zsolti
Nőnap reggele


* Ó, igen! Nőnap van megint, ez majdnem olyan nyálas, mintha Valentin nap lenne. Adria gyomra mind a kettőtől felfordul, baromságnak tartja, hogy a férfiak egy évben kétszer (Anyák napjával esetleg háromszor) úgy csinálnak, mintha törődnének a nőkkel.  Unottan felkel, s csak remélni tudja, hogy ma nem várja semmi az ágya végében. Szerencséje volt, ezúttal nem lelt gyanús ajándékra. Máig nem tudja, hogy ki küldte neki a múltkor a csokit, de legalább nem volt benne szerelmi bájital. Fogalma sincs, hogy ki lehet a titkos hódolója, mindenesetre piszkosul zavarja a puszta léte is. Komótosan felölti az iskolai egyenruháját, megfésülködik, arcot mos meg feldob egy kis színezett ajakápolót, ő köszöni, készen áll arra, hogy egész álló nap ünnepeljék. A klubhelyiségen áthaladva virággal a kezükben lát lányokat, és azt beszélik, hogy valami elsős Levitás osztja ezeket a nagyteremben. Ó, ki lehet ilyen romantikus? Van egy sejtése, ezért miután az órájára pillant, visszasiet a klubhelyiségből a hálószobájukba fogja a dugiban rejtegetett kóláját, és előkészíti a meglepetést. Igazán meg kell hálálnia, hogy ilyen rendes ez a fiú. A múltkori erkélyes-gyengélkedős balhé után megromlott a viszonyuk. Reméli, hogy a srác szereti ezt a mugli löttyöt, közösen iszogathatnák, akár a játszóteres találkozásukig visszahozhatnák a kapcsolatukat. Lehet, hogy a pszichológus néni azt mondaná, hogy Adri azért olyan kis gonoszkodó a sráccal, mert őt még nem szerette senki úgy, mint ahogy Zsolti imádja Leoniet. Pedig Adrit nem kell betörni, elvan a maga kis világában. A legtöbb embernek úgy tűnhet, hogy jégszívű leányzóról van szó, pedig ez koránt sem igaz. Mondták rá a mugli általános iskolájában, hogy jómadár. Pedig ez teljesen téves állítás, madárnak túlzottan is ember, jónak meg… nos, rossz.
Vissza a mai történésekhez. Szóval előkészült a fiúnak szánt bocsánatkérő meglepijével, felpakolja az üveg lightos kóláját és elindul a nagyterem irányába, ahol meg is pillantja évfolyamtársát. Gyorsan odasiet hozzá, és bűnbánó nagy szemekkel köszönti.* - Szia, zavarhatlak? Úgy gondolom rendeznünk kéne a múltkorit… *Kezd bele a mondókájába. Nem mondja ki, hogy sajnálja, ahhoz túlzottan is büszke, meg túlzottan is önmaga, de úgy érezheti a fiú, mint aki békülési szándékkal közelít felé.* - Tök rendes tőled, hogy gondolsz a csajokra. Más nem ilyen… lovagias. *Normál esetben más kifejezést használna a lovagias helyett, olyat, aminek köze van az emésztőnedvekhez, s enyhén lúgos kémhatása van. Ám ma nem kötekedik, esze ágában sincs kiejteni a száján a 3 féle mirigy által termelt testnedv nevét.* - Hoztam mugli kólát, remélem szereted! Nincs itt ilyen minden nap! * Folytatja csevegő hangon, finom mosollyal az arcán. Ez az egész megalázó neki. Megpróbálja felbontani, ám nem megy neki, így a fiú felé nyújtja. A múltkor látta, hogy micsoda izmai vannak, ciki lenne, ha ő sem tudná kinyitni az üveget.* - Segítenél? *Kérleli csilingelő hangon.*

Zsolti
Nőnapi zárás

* Nem hitte volna, hogy lesz még bármi, ami ennyire fel fogja lelkesíteni, mint ez a mai nőnap dolog. Az ilyen dolgok általában lelombozzák, szíve szerint ki sem mozdulna az ágyából és csak olvasgatna, meg langyos kakaót majszolgatna keksszel egész álló nap. Ő amúgy is köszöni, nagyon jól elvan egyedül, sőt mondhatjuk, hogy irritálja az emberi társaság, főleg ha az némi butasággal is párosul. Ám most a klubhelyiségben hallottak nagyon felbirizgálták a fantáziáját, így ennek hála meghozta amazon döntést , miszerint ma közösségi programot tart.  A nagyteremben sok nőtársa mászkált virággal a kezében, részben valószínűleg a jó öreg Zsolti közbenjárásának hála. Az óriási csarnokban szétpillantva egyetlen legényt sem lát még a vidéken, aki megtenné ezt a gesztus a nőtársaiért. A srác meglepően kedvesen fogadja a szőkeséget, ahhoz képest, hogy a múltkor megszabadította a felsőruházatától, és nem épp kedves dolgokat mondott rá meg arra a Ronra. * - Ja, a miénk... hurrá! * Feleli némi iróniával a hangjában, picit szem forgatva. Még mindig nincs kedve ezekhez az anyagi haszonhajtásra létrejött ünnepnapokhoz. A kereskedők drágábban kínálják a portékáikat, a virág és a csokoládé ára is emelkedésnek indul. Olyan ez, mint az anyák napja, meg a ballagás a muglinál. Zsolt egyre meglepőbben viselkedik. Ha belé fele annyira kötöttek volna, mint amennyire azon az este ő kötött a kék fiúba, akkor bizony halálnak halálával halna az illető, nem még efféle baráti hangnemben csevegne vele.* - Áh, oké. Kösz. *Válaszolja szűkszavúan, inkább nem hozza fel a dolgokat. A kviddics meccsen majd a fiú fogja védeni, érdemes feszültségmentessé tenni a viszonyukat, ha nem akar Winnetunál kikötni. A férfi biztosan pikkel rájuk, amiért viccelődtek rajta, ráadásul Adri is életében először volt annyira szőke, hogy magát buktatta le. Goldman sem volt rest, egyből az új pszichológushoz küldte, pár nap múlva fogadta is.* - Rosszban vagy? Én melyik kategóriába esem? * Kapja fel a fejét a fiú mondandójára, miközben nagy kék szemekkel figyeli annak minden reakcióját. Tényleg különös teremtés a Levitás, majd kikérdezi róla a bátyját. Hogy lehet, valaki egyszeriben ilyen érzelmes, és olyan agresszív, mint amilyen a múltkori eset alkalmával volt? * - Balcsi? Bele is mersz menni? * Kérdi némileg célozgatva a srácnak. Ha elég bátor, akkor biztos meg mer mártózni a még hideg tóban. Ha ő is menne, egészen biztosam cukkolná, hogy tegye meg. Ha olyan jól rá tudja venni, mint a bunyóra, akkor cudar nagy mókában lenne része. Ő is finoman elmosolyodik, amikor a fiú elneveti magát. Könnyen azt lehetne hinni, hogy viccesnek találja, amit az előbb mondott az évfolyamtársa, pedig csak azt képzelte el, ahogy az visítva menekül ki a néhány fokos vízből. A vigyor hamar lelohad a képéről, amikor Zsolti összefröcsköli a kólával. Kezeivel a föld felé suhint egyet, miközben morog egyet. Nem lehet igaz, hogy a fiú nem tud kinyitni egy szénsavas üdítőt! A muglik között nőtt fel, tudhatná a helyes technikát.* - Ó, hogy a… fokozatosan engedd ki a szénsavat… * Akad ki még mindig erős morcossággal a hangjában. A végén még motyogott valamit, amit a fiú nem érthetett, de talán jobban is járt így. Átveszi a kólát, durcás pillantások kíséretében.* - Ki kell neki, megyek… megoldom. *Folytatja még mindig szikrákat szóró tekintettel. Nagy levegő kicsi szőke, ő fog megvédeni a gurkóktól, nem szabad ledarálni.  A rózsát bólintva elfogadja, a fiú amúgy sem számíthatott volna tőle nagy puszikra meg ölelésekre, de így pláne nem kap. Összefogja a virágot meg a flaskáját, s neheztelő arckifejezéssel a képén biccentve elköszön, majd sietősen eltűnik, hogy minél hamarabb átcserélje a pecsétes gúnyáját.*

Bál

---

ruha; hajszín,cipő;smink
Mary, Amanda, NikiNiki, Emma, Keith

* Végre eljött a bál, Adrika nagy napja. Hosszas tanácskozás, szervezkedés kellett ahhoz, hogy megszervezzék a tusa programjait és elrendezzenek mindent, ami szükséges a zökkenőmentes működéshez. A megfelelő komolyságot már bukta, mert a múltkor Emma valami csúnya trükkel rávette, hogy fessék be szivárványszínűre. Persze a világos hajszínén kiabálva meglátszott ez a kis trükköcske, úgyhogy most új hajszínnel, mégpedig vörössel nyomul a buliban. Ez valami könnyen kijövős fajta, de azt a sok harsány színt sajnos egy világosszőke nem tudta volna befedni. Lényeg a lényeg, pár nap múlva újra szivárvány fog virítani a kobakján. A gyömbér loknik lágy hullámokban omolnak le a vállára, az arcára nem dobott fel túl sok sminket, csak épp annyit, hogy üdébbnek tűnjön tőle. Egy dísztalárszerű, drapp ruhát visel az estélyre, igazán nem cifrázta túl a dolgokat. Hozzá egy menta zöld balerina fazonú, lapos talpú cipellőt választott. Hiába tűnne tőle magasabbak, ma a kényelemé a főszerep. Elvégre még lehet dolga a teremben, a munkája nem ért véget az adminisztratív és kreatív munkálatokkal.  Megbeszélték Maryvel, hogy együtt indulnak a bálba, elvégre szobatársak és a 3 lány közül talán vele van legjobban el. Meg ugye a szobatársa még nem tudhatja, hogy ez az ő nagy napja lesz, hiszen lehetséges, hogy benne tisztelhetjük a Bagolykő bajnokát és ezzel beállhat a sorba a jelenlévő 3 közé. Biztos sokat fog segíteni a jelenlétük a diákoknak a felkészülésben és motiváló erőként is hathat. Ő maga még nem sokat beszélt velük, eléggé kínosnak érzi, hogy nem tud angolul, máshogy meg nem nagyon közelíthetőek meg. Persze ő nem fogja kérni, hogy tolmácsoljanak, annál sokkal büszkébb. Adri is szívesen indult volna a tusán, de hát ugye nem így jött ki a lépés. Egy ilyen nagyszabású dolog résztvevőjének lenni is megtisztelő feladat, jól fog mutatni később az önéletrajzában, hogy mindezt másodikos fejjel, a tusaszervező csapat legfiatalabb tagjaként vitte véghez.
A terem lenyűgöző szépségével nem sokat törődik, bár egyszer körbeforgatja a tekintetét.  Jó munkát végeztek a manók, szerencse, hogy legalább ezt nem nekik kellett megcsinálni.* - Ja, háátöö jó. Te nem akarsz jönni? Szép lett a terem, nem? * Kérdi Marytől kicsit zavarodottan, sikeresen visszatért a valóságba. Meglepődött ezen a kérdésen, kicsit megköszörüli a torkát majd a szobatársának biccentve és a szervezői asztal felé mutatva tovább megy. Neki ott a helye, igazi VIP vendég. Nem éppen a szavak embere, remélhetőleg Mary is azt szűri le belőle, hogy „ne haragudj, most mennem kell, mert ott van dolgom”. Elfoglalja a számára kijelölt helyet, majd néha lankadó figyelemmel ugyan, de végighallgatja a beszédeket. Tapsol ahol szükséges, és körülbelül ennyi. Nem egy partiállat a kiscsaj, úgyhogy azt szeretné, hogy vége legyen ennek az egésznek. A lényeges rész, amikor kiosztják a kitűzőket. Akkor leginkább a saját házából valóknak tapsol, meg azoknak, akikkel jóban van valamennyire, de azért tessék-lássék módjára mindenkinek jut a gratulációjából.  Amandával kommunikál igazán csak az asztaltól, a tanácsára a levitások irányába néz. Ó, igen az utóbbi hetekben a társalgásaikban gyakran feltűntek a kis áfonyák, kiélték magukat a jelentkezési lapok értékelésénél is. * - Hm… *Hümmögi Amandának az alsó ajkába harapva. Kétségtelen, hogy nem éppen kifinomult viselkedési forma. * - Intézem. * Suttogja oda kurtán, majd miután szabadfoglalkozásra kerül a sor, szigorú léptekkel indul el a levitások csoportjának irányába. A pontverseny miatt amúgy is eléggé morog rájuk, valljuk be, ezen nem sokat segít ez a kis jelenet.* - Khm… *Szólítja meg a már kviddicsező társát vigasztalgató áfonykát. Jé, Zsolti sír? Nem a lábszag teszi, annyi szent. Egy szempillantásnyit időzik a tekintete a bál előtt valószínűleg hagymát pucoló Zsoltin, majd újra visszafordul a barna lányhoz.* - Kevésbé feltűnően mezítlábaskodjunk, a vendégek nem ehhez vannak szokva!  * Nem azzal van a baj, hogy töri a lábát a cipő- bár előre fel szokás próbálni a lábbelit-, hanem a víg lóbálással. Egy áttáncolt este után természetes a dolog, de épp csak belebújt, nincs olyan messze a Levita torony, vagy hol élnek ők. Nem messze tőlük meglátja Emmát és a szőke fiút a folyosóról. Még szerencse, hogy utóbbi nem terjesztette, hogy picit összeroggyant akkor ott. Emma szeme is eléggé vöröslik, mintha sírt volna, vagy ilyesmi. Mi van ma, mindenki a manóknak pucolt hagymát a lakomához?* - Sziasztok! * Battyog oda, majd megáll keresztbefont karral. Lehet, hogy a bizalmatlanság jele, meg megakadályozza, hogy áramoljon belőle a csí, meg a csá, de nem zavarja. Azért az unikornis lányra még neheztel a haja miatt, hogy néz már úgy ki? Ha teljesen meg akar tőle szabadulni, akkor rengeteget le kell vágni a hajából.* - Zsoltit mi lelte? Megint dobta Leonie? Ahogy láttam, elég furán viselkedett egész este.  * Keith szemmel láthatólag jobb passzban van, mint a félig ír leány. Kiválasztotta a leggusztább sütit, amit, - ha jól tudja- semmilyen nemzet tiszteletére nem készítettek, de attól még nagyon finomnak tűnik. A gyümölcsös sütemények a kedvencei, a szokásos csokis sütijéből valahogy már elege van. Ő is szerez magának egyet, majd bárgyú mosollyal visszalép hozzájuk. Szocializálódunk Adrika, gyerünk!
Közben a fiúk egyből lecsapnak a bajnok lányokra. A francia meglepően kedves, egyébként vele kommunikált a legtöbbet, mert képes volt valamennyire megtanulni magyarul a tusa tiszteletére.*

Az éves buli
Navine, de főleg Emma, Vivi,Boti, Diri bá', Leonie és Fló
hacuka

---

*Ez az egész évnyitó meg záró buli nincs igazán a kedvére. Persze büszke magukra, meg örül, hogy nyertek, de kifejezetten nem szereti ezeket az ünnepségeket. Normál esetben sem szereti a tömeget maga körül, például alig jár le a Nagyterembe étkezni, inkább csak a klubhelyiségükben eszik valami szendvicset vagy esetleg összeüt egy rántottát a konyhában, ha valami meleg ételre vágyik. Ha mégis lenn szeretne táplálkozást folytatni, akkor általában korábban megy le, elvégre a manók sokkal jobb szakácsok nála, ő is vágyhat finomságra.
Emma unszolására végül mégis úgy döntött, hogy összeszedi magát és legyőzi a tömegiszonyát. Az unikornis lány hatására végül eléggé kicsípte magát, Emma segítségével elkészítette élete talán legextrémebb sminkjét. Mindenesetre az öltözékéből egyáltalán nem hiányzik a Navine érzése, hiszen csupa-csupa sárga-fekete van rajta.  Egykedvűen battyog a nagyterem irányába, már az úton idefelé is elég nagy tömegbe ütköztek, úgyhogy már fel van készülve a felesleges ünneplésre. Addig jó, hogy őket dicséri minden, de na. Belépve az iskola monumentális nagytermébe egy pillanatra kikerekednek a szemei. Teljesen lenyűgözi az, hogy értük van ez az egész díszlet, ráadásul az összes háznak az ő színeikben pompázó asztalok mellett kell ülnie. Hiába sandít a levitások asztala irányába, ott sajnos nem látja a bátyját. Tudja jól, hogy nem lehet ott, hiszen elment a múlt tanév végén máshová tanulni. Annak ellenére, hogy megváltozott ő még nagyon szereti a fiút, elveszettnek érzi magát nélküle.
Az asztaloknál Emma mellett foglal helyet, majd egy mosolyt erőltet az arcára. Nem túl jó színész, bizonyára észre fogja venni a lány, hogy nem szívből jön. Pedig tényleg megérdemli a ház az egészet.*
- Segítesz? * Kérdi meglepve, miközben a hozzá legközelebb eső villával kezd játszadozni.  Amikor épp beakasztja a kanál szárát a villa két hegye közé, megjelenik egy lány, akit már látásból ismer. Vagyis nem csak látásból, hiszen a nevét is tudja, elvégre a házvezetőjének a lánya. * - Szia. *Köszön a lány szemébe nézve. * - Jahm, megnézném. *Feleli ezúttal szívből jövő vigyorral a képén, miközben végignéz a környéken lévő diákokon. Hányszor is kéne elmondania a trullus varázsigét? Na? Áh, túl sokszor.* - Adrinak hívnak, nem gond. * Megszokta már, hogy általában nem nagyon figyelnek rá, de ez így van jól. Unottan figyeli az érkezőket, lát köztük pár újonc tanárt is. Reméli, hamarosan kiderül, hogy mit fognak tanítani, bár idén kidolgozta magát a mesterképzésig előre. Felbukkanó házvezetőjüket szerencsére elcsalta valamelyik rellonos, így nem állt neki szövegelni hosszabban.  Újra gondolataiba süpped, amikor is érintést érez a vállán: Flóra, a tündérborsó röppent arra. Nem túlzottan törődik a tündérrel, sokkal inkább leköti az evőeszközökkel való játék. Furcsa látnia annak a sok melónak az eredményét, meg úgy tűnik, hogy nem sokára kezdődik előröl, hiszen már áll is fel Gyuri bácsi, hogy megkezdje az évértékelő, díjkiosztó ceremóniát. Minden házat illendően megtapsol, viszont alig várja, hogy a Navinéhez érjen az igazgató. Picit több dicséretet várt a házának, hiszen nem olyan sokan fogtak össze és egyesítették erőiket. Érdeklődve kémleli az édességes zsákot, de nem teheti olyan sokáig, hiszen az igazgató bácsi ismét szólásra nyitja a száját. Még egy pár díj jön, aztán gyorsan kajálnak és mehet végre fel a klubhelyiségbe. A házvezetőjének átadott két cím után meglepve eszmél fel, hogy az ő neve hangzott el. Hogy micsoda? Most menjen ki az egész iskola elé és… ne már. Emma vajon tudta ezt, és ezért rángatta le? Vesz egy nagy levegőt, s bizonytalan léptekkel megindul a tanárok asztalának irányába. Megköszöni a kitüntetést, majd a gyöngyvirágával a kezében szintén gratulál Botinak, aki az év prefektusa lett.* - Szép volt, jó a ruhád. * Mondja egykedvűen, miközben viszonozza kézfogást, majd elbaktat a helyére. Az évfolyam elsőknél izgatottan figyelt, hiszen keményen dolgozott, ám sajnálatára nem hangzott el a neve. Ellenben Emmának és Vivinek gratulált, megérdemelték a díjat. Emma külön mosolyt kap az év Navinése díjért, talán senkire nem illik jobban ez a cím, mint rá. Hasonlóan van Leonieval, aki Eridonos, bár a sárgáknál is el tudná képzelni. Miután a vöröske átveszi a díját keresi a tekintetét, hogy gratulálhasson neki. Más nem majd valamelyik tanórán megteszi.
Meglepetten pislogni kezd, amikor pár perc múlva bejelentik, hogy a kviddicsben változások állnak be. Reméli, nem marad el idén, mert már egészen belejött. Bár szó, mi szó, sok idejét elveszi. Igaz, idén nem voltak valami aktívak a csapatok, de azért nem kéne büntetésből megszüntetni.

Manda, Gregor, Tilda, (Ágoston)

---

* A karácsonyi bál pontosan egy olyan dolog, ami egyáltalán nem mozgatja meg a szőkéséget. Tömeg. Nyáladzás. Ranom fagyöngyök. Brrrrrrrrrr. Pontpontpontocska.
 Eleve utálja a bálokat, mert olyankor ki kell csípnie magát, ráadásul ott kell jó pofiznia azzal a sok emberrel. A tömegben. Ahol látják. Neki a karácsony arról szól, hogy a családjával együtt, meghitten elköltenek egy finom vacsorát, amit az anyukája meg a nagymamája főz közösen, ők agyon dicsérik, majd ajándékokat adnak egymásnak, végül pedig mindenki elmegy aludni. Nyilván illik itt is csinosan megjelenni, de nem olyan alapfeltétel, mint ezek a díszes hacukagyűjtemények. Pont ezért békésen olvasgatott a Mandáék lakásában lévő nyugodt kis hálószobájában – ide szokott elvonulni, hogy ha kis nyugalomra vágyik a körletükben lévő nyüzsgés miatt. Éppen az Orwell regény egyik legizgalmasabb részénél járt, amikor Amanda lelkesen beállított a szobájába, hogy menjenek együtt a bálba. Egy fintorral és egy legyintéssel elintézte, remélve, hogy a zöld lány ennyitől feladja. Azt hitte, hogy számításai sikerrel járnak, mivel egy jó darabig nem is látta viszont barátnőjét, ám ahogy végzett a fürdéssel és egy kicsit rendbe szedte magát, Mandarin a szőkét szerette volna kezelésbe venni. Még a könyvét is megkaparintotta, hogy elrugdalja készülni. Adri először csak finoman próbálkozott ellenállni, majd erélyesebben lépett fel barátnőjével szemben, viszont sehogy sem tudta meggyőzni arról, hogy neki most itt, a körletben, a cukrászdában, a házvezetőnél fenyítésen, Chaskenél woodozni van dolga, kényszernek vetették alá kérem szépen. Amikor már éppen kezdett belemenni a dologba, Manda kitalálta, hogy az egyik ruháját vegye fel. Kétségtelenül nem áll rosszul a szőkén, de sosem venne fel magától ilyen típusú öltözetet, főleg olyan cipőt nem, amiben egyet lép és kettőt esik. Mindig is utálta a magas sarkú topánokat, nem érti, hogy Amandában egyáltalán hogyan merülhetett fel, hogy ebben hajlandó, vagy akár csak képes elmenni… nos, az ajtónál messzebbre. Az rendben van, hogy meg kell tanulnia ebben járnia egy igazi nőnek, de ő megvan ebben hamiskás valójában. Ha rajta múlott volna, egészen biztosan valami _zárt_ ruhában és balerinacipőben menne, már ha menne ugye, mert, hogy esze ágában sem volt a majmokkal parádézni. Még egy adag hiszti, cicafájt és instant járáslecke után képesek elindulni az iskolához, ami nem igazán megy zökkenőmentesen, tekintve, hogy az iskola a hegyekben van, sőőőt egy ajtónál több a távolság a lányok háza és a mágusképző nagyterme között.
Szóval megérkeztek a nagyterembe, amit igazán kicsíptek, azonban ez is édeskevés volt ahhoz, hogy Adriát jobb kedvre derítsék. Nem érti, hogy a lányoknak miért kell mindig erőltetniük ezt az egész bálozós témát, sosem érezte még igazán jól magát egyik ilyen iskolai rendezvényen sem. A legutóbbin is jöttek a házvezetők és jól elkapták őket, amiért szétkapták a klubhelyiséget, pedig még csak nem is ő kezdte az egész balhét. Felesleges próbálkozás, sosem fogja szeretni.
Amandának persze volt partnere, az egyik rellonos fiú, akit csak látásból ismer. Finoman biccentve köszön a srácnak, majd hagyja őket, hadd turbékoljanak. Szúrós pillantással méri fel a terepet, a levitások parádéznak, Zoé az egyik tanárral beszélget, Leonie fiúnak öltözött, szóval semmi extra, a szokásos események zajlanak. Egy magányosan árválkodó, ismerős arcra lesz figyelmes az asztaloknál. Tilda, a másodunokatestvére legalább  jó partner lesz este, ő egészen biztosan nem fogja felkérni táncolni, tehát úgy határoz, hogy odabotladozik hozzá. El sem tudja képzelni, hogy Amanda hogyan tud járni ezekben a zöld szörnyetegekben.  Félszeg mosolyt ereszt meg Tilda felé, majd zavartan pislogva áll meg előtte a ruhája felsőjét húzogatva.* - Szia. Szép a ruhád. *Köszönti csendesen a könyvtárost, majd nekiáll az asztalt méregetni. Most jön rá, hogy ő egész délután nem evett semmit.* - Manda ezeket aggatta rám. Öhm… * Csak kiegészítők tetszenek neki az egész szerelésben, esetleg a ruha színe. Lehet, hogy ez kifejezetten nőcis, de Manda helyében nem aludna el egyhamar, amikor Adri is a lakásban tartózkodik.* - Mi újság? Annabell?*Próbálja elterelni a témát a kínos öltözékéről. A fiatalabbik másodunokatestvére nem biztos, hogy az évnyitós események után szívesen mutatkozik még egy iskolai ünnepélyen, ezt persze tökéletesen megérti.*

---

*Lehetséges, hogy jobban járna, hogy ha Tilda segítségével lelépnének, amíg Amanda végzőstáncol. Ezt még meg fogja bánni a zöld lány, annyi szent. Végignézve a tömegen még nagyobb undora támadt az egész hepajkodástól, mint akkor, amikor cicafájtoltak a készüléskor. Sosem szerette az ilyen nagyszabású dolgokat, még a hétvégi bevásárlás is tortúra a számára, amikor a bevásárlóközpontok tömve vannak rohanó emberekkel, akik nem figyelnek a másikra. Itt sem valószínű, hogy a nagy dínomndánomdom közepén arra fognak figyelni, hogy kit löknek fel vagy ilyesmi.  Tildához hasonlóan ő is inkább félrehúzódik, ilyenkor úgyis szórakoznak a legtöbben és nem kajálnak. A szőke utál sokat enni, de neki is körülbelül a süteményes asztal az est fénypontja. Tilda ruhájára vonatkozó megjegyzésére csak egy morgással reagál, jelezve, hogy ő ezzel nem ért egyet. Mindene kilóg, egy kicsit szúr a vállán az az egy nyomorult pánt.
- Nem, és utálom. * Jelenti ki határozottan, miközben mellben próbálja felhúzni, hogy ne látszódjon ki semmi, aminek nem szabadna. Érzi, ahogy a hátán is éri a bőrét a levegő, amihez egyáltalán nincs hozzászokva még nyáron sem. Feszengve megfordul, és aggódó hangon folytatja* - Én sem, elhiheted. Van nekem ruhám… Nézd, ugye nincs kint nagyon a hátam? * Kérdi durcásan morogva, majd miután megkapta a válaszát újból szembefordul a másodunokatesójával. Szeret csinosan felöltözni, a nőcis darabokat utálja. Valahogy még mindig egy kicsit kislánynak érzi magát, pedig már betöltötte a 16-ot. Annyira örülne neki, hogy ha ő is megkaphatná a gondtalan gyerekkort, amit elvett tőle a betegség, de erre már sosem lesz lehetősége. Az akkori események miatt egy egész falrendszert vont maga köré és itt kihasználta azt, hogy nem tudják ebben az iskolában, hogy milyen problémája van. Nem szerette volna, hogy ha emiatt itt is megbélyegzik, de sajnos sikeresen lebuktatta magát a múltkori kviddics meccsen. Már sikerült valamennyire lenyugodnia, de iszonyatosan megviselte az a helyzet, hogy az egész iskola előtt elveszítette a kontrollt a seprűje fölött és lezuhant volna, hogy ha Robi nem állítja meg időben. Most már mindenki tudja, ollé. Szerencsére nem látja úgy, hogy kibeszélnék vagy ilyesmi, úgyhogy valamennyire el tudja viselni a helyet. Ha megbámulnák, akár le is átkozná Mandát a cipőjéről, csak hogy megléphessen.  *
- Jahm, szép lett. *Hagyja rá Tildára a dolgot, miközben a tömeg helyett a díszletet kezdi el méregetni. Így jobban megnézve tényleg szép lett. * - Süti? Melyik a legjobb? * Kíváncsiskodja az asztalon pásztáztatva a szemeit.  Pár hete kitalálta, hogy végre kemény lány lesz, és nem fogja csokis sütivel felitatni azt a borzalmas bájitalt, hanem megissza magában. Ideje felnőni, elvégre lassan már kijárja az iskolát is. Jövő ilyenkor már ő is a végzősök között lesz.*
- Amanda. Tudod, az egyik, akinél a faluban szoktam lenni. * Feleli megmutatva Mandát és Gregort, akik szemmel láthatóan jól szórakoznak. Brr, ő nem fog végzősként itt táncolni, arra sehogy nem fogják rávenni, no way!* - Annyira nem sokat látom, ő eridonos. * Nincs túl sok közös órájuk, emiatt legtöbbször csak a folyosón mennek el egymás mellett.* - Még meddig tart a bál? *Tudakolja türelmetlenül ismét feljebb húzva a ruháját. Mindig lecsúszik, mert nem teljesen az ő mérete mellkasban. És ez zavaró. Nagyon.*

Gostonnal a bálban. A Bálban.
Hacuka.
Gostonnal

A leányzó nem igazán szereti azokat az eseményeket, ahol ki kell öltöznie és esetleg még táncolnia is. A mágustusa volt az egyetlen olyan esemény, melynél szívesen vett részt a muriban, hiszen felügyelte a rendet, ráadásul büszkeséggel töltötte el maga a tudat, hogy ő az egyik szervező. A saját bálja kicsit húzósabb volt, mert ott máshogy szóltak róla az események, úgy, ahogy egyáltalán nem akarta. De hát túl kellett lenni azon is, egyszer csak kibírja az ember az életben.
Aztán rájött, hogy Ágoston is egy év múlva végez.
Mivel a fiú barátnője és nem akart csalódást okozni Neki, így magához képest egészen szívesen készülődött az este hangulatához, hogy ne húzza le a fiú kedvét a magát kérető, ellenkező kislány magatartásával. Mondjuk a ruhavásárlást annyira nem siette el, de tekintve, hogy magántanuló volt a tanév 80%-ában, könnyen tudott nézegetni a mugli üzletek kínálatában, így tuti nem lesz egyforma darabja a többi lányéval.
Először gondolta felvenni a halál megy a bálba viseletét, de végül is Ágoston kedvéért mellőzte ezt a döntést.
Eléggé furcsa volt neki az elmúlt pár hónap, hiszen a betegsége miatt már évek óta nem kellett ennyit otthon maradjon, távol az iskolától. Persze szívesen tölti az idejét a szüleivel, picit szokatlan is volt visszatérni ebbe a világba. Borzasztóan hiányzott neki Gosti, a barátok, maga a tanítás menete – szégyelli beismerni, de valahol, valamit szeret az iskolában. Viszont otthon volt a családja, a cicája, szabadon mászkált. Sokkal jobban megszokta az elektromos kütyük nyújtotta kényelmet, mint hitte. Igaz, hogy otthon nem sokat használják a tévét, de például a mikró, vagy egyáltalán a nagyáruházak milyensége igazán könnyen elcsábítja az embert a varázsvilágtól.
Végtére nemsoká visszatérhet az otthonába, hiszen hamarosan jönnek a vizsgák, majd a jól megérdemelt szabadság, de addig is itt van a tanórák pótlása, a lecke és persze a bál. De utána megint fogja tudni nézni a Tini mamikat és a Mondj igent a ruhára című műsort, csillogószemek.
Miután vett egy jó hosszú, hűsítő fürdőt a haját laza, kócos kontyba kötötte. Az utóbbi időben erősen elgondolkozott azon, hogy milyen lenne, ha most magától festené be vörösre a haját, s nem azért, mint a múltkor – Emma befestette szivárványos pónivá és máshogyan nem jött ki.
A sminkjét most is egyszerűen hagyta: egy kevés pirosító, korrektor, púder, pici tus, spirál meg egy közepesen élénk rúzs az ajkakra. Azt véletlenül sem kockáztatta volna meg, hogy az este folyamán elkenődjön egy feltűnő rúzs a fején. Az máskor is kínos, nem még ám egy ilyen eseményen.
A végezetül pedig felkapta a színes, tüllös, habcukros ruháját, és a fehér, enyhén magas sarkú szandálját.
Az utolsó simítások elvégzése után, pedig nagy levegőt véve megindul a nagyterem irányába. Szemmel láthatóan késik valamennyit – a haja eléggé vékonyszálú, a konty meg amúgy is nehéz meló frissen mosott hajból, úgyhogy azzal többet vacakolt, mint várta. Nem hiába szőke, tudja mikor ideális a hajmosás.
Hamupipőke effektben rohan a lépcsőn, remélve, hogy senki nem enyvezte meg egyiket sem, illetve semelyik tagját nem töri ki. Enyhén pihegve, picurit rózsaszínes arccal érkezik meg a bál helyszínére, ahol nagy újból levegőt vesz és benyit a helyiségbe.
Futólag szétnéz, szép dekor, jó dekor, hol van Goston? Randomfiú,ezsemGoston,ocsmányruha, még mindig nem Goston, vajon a tütüalattvaneGostonmertaláférnebasszus. Kétségbeesett pillantással kutatja a bál helyszínét, hogy meglelje a Gostiját.