 Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
Tanévzáró, na meg a nyitó - Tika és Eric  El is húzott az első tanéve a Bagolykőben, s mintha az nem is lett volna, úgy érkezett el a következő. Na jó, ez így nem teljesen fedi a valóságot, sok felejthetetlen dolog történt Mary első évében, többek között olyanok, mik gyökeresen megváltoztatták életét. Az az év igazi furcsaságok halma volt. Ami megint csak különös, hogy a legszokatlanabb az, barátokat talált. Igaz barátokat, akik nem veszekednek vele, akik nem használják ki, és akik nem az "egyszer a barátod vagyok, egyszer nem" kategóriába tartoznak. Ennek Mary szívből örült, és boldogan tért vissza az iskolába, immáron lényegesen több magabiztossággal - habár abból most sem volt sok -, mint tavaly, mikor fogalma sem volt, ez hogyan is zajlik. Bár, mint az előző évben minden nap, most is sok új arcot látott. De ez nem csoda, amekkora ez a suli, az lenne az abszurd, ha nem látna minden év minden napján legalább húszat. Ha nem többet... Nem régen érkezett meg, csupán tegnap reggel. Már tűkön ülve várta, hogy összefusson barátaival, elérkezzen ez a csodás nap, és megkezdődjék a tanév. Nem mintha nem hiányzott volna a családja, szó sincs ilyesmiről, de azért mégiscsak na! Szerencsére az idő gyorsabban telt a szokottnál, és, számára legalábbis, hamar elérkezett a várva várt évnyitó napja. A diákok és tanárok a nagyteremben gyülekeznek, így természetesen Mary is oda megy. Kicsit korán érkezhetett, nem sok diák van még jelen, tanárok közül hirtelen egyet sem szúr ki, és a bent lévő tanulók sem vannak még a helyükön. A hangzavar a hiányos létszám ellenére sem kicsi, mindenki beszélget, ahogy egyre beljebb megy, elkap egy-két érdekes mondatfoszlányt is. Haladás közben jobbra-balra tekint, hátha ő is kiszúr egy ismerőst, szívesen beszélgetne ő is már valakivel, akit úgy ahogy, de ismer. Persze az ellen sincs kifogása, ha egyelőre még nem tudja, kicsoda, csak hadd dumáljon, erre várt már egész nap!
|
|
|
Mary Glotter
INAKTÍV
Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
|
|
Írta: 2013. március 25. 19:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=88683#post88683][b]Mary Glotter - 2013.03.25. 19:35[/b][/url] Tanévzáró, na meg a nyitó - Tika és Eric El is húzott az első tanéve a Bagolykőben, s mintha az nem is lett volna, úgy érkezett el a következő. Na jó, ez így nem teljesen fedi a valóságot, sok felejthetetlen dolog történt Mary első évében, többek között olyanok, mik gyökeresen megváltoztatták életét. Az az év igazi furcsaságok halma volt. Ami megint csak különös, hogy a legszokatlanabb az, barátokat talált. Igaz barátokat, akik nem veszekednek vele, akik nem használják ki, és akik nem az "egyszer a barátod vagyok, egyszer nem" kategóriába tartoznak. Ennek Mary szívből örült, és boldogan tért vissza az iskolába, immáron lényegesen több magabiztossággal - habár abból most sem volt sok -, mint tavaly, mikor fogalma sem volt, ez hogyan is zajlik. Bár, mint az előző évben minden nap, most is sok új arcot látott. De ez nem csoda, amekkora ez a suli, az lenne az abszurd, ha nem látna minden év minden napján legalább húszat. Ha nem többet... Nem régen érkezett meg, csupán tegnap reggel. Már tűkön ülve várta, hogy összefusson barátaival, elérkezzen ez a csodás nap, és megkezdődjék a tanév. Nem mintha nem hiányzott volna a családja, szó sincs ilyesmiről, de azért mégiscsak na! Szerencsére az idő gyorsabban telt a szokottnál, és, számára legalábbis, hamar elérkezett a várva várt évnyitó napja. A diákok és tanárok a nagyteremben gyülekeznek, így természetesen Mary is oda megy. Kicsit korán érkezhetett, nem sok diák van még jelen, tanárok közül hirtelen egyet sem szúr ki, és a bent lévő tanulók sem vannak még a helyükön. A hangzavar a hiányos létszám ellenére sem kicsi, mindenki beszélget, ahogy egyre beljebb megy, elkap egy-két érdekes mondatfoszlányt is. Haladás közben jobbra-balra tekint, hátha ő is kiszúr egy ismerőst, szívesen beszélgetne ő is már valakivel, akit úgy ahogy, de ismer. Persze az ellen sincs kifogása, ha egyelőre még nem tudja, kicsoda, csak hadd dumáljon, erre várt már egész nap!
|
|
|
|
Eric M. Chabot
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
|
|
Írta: 2013. március 25. 21:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=88921#post88921][b]Eric M. Chabot - 2013.03.25. 21:29[/b][/url] Tanévzáró/nyitó - Lotte és MaryFáradtan és kissé kedvtelenül másztam ki reggel az ágyból. Szünetet akarok! Csak még pár napot! Morogtam magamnak, de nem jött össze. Még mindig az a nap volt, ami pár perccel ezelőtt. Az évnyitó napja. Sose szerettem ezeket a napokat. A mugli iskolában az összes tanár hosszú beszédet mondott, aztán a drága osztályfőnökünk is elmondta, hogy reméli, hogy az osztály idén sokkal jobb lesz, és nem lesz rá panasz, mert különben blablabla. Innen már csak ennyit hallottam. Mellesleg sose jött még be amit ilyenkor megfogadtunk. A "jó gyerekek vagyunk és leszünk" dolog kábé másnap reggel nyolc óra öt percig tartott. És ez volt a rekord. Mi megpróbáltuk. Idén kicsit más volt a helyzet. Mivel a tavalyi évnyitót sikeresen lekéstem (köszönöm muglivonatok), így ilyen szempontból ez lesz nekem az első. Idén talán azzal is megpróbálkozok, hogy ébren maradok és nem dobálok senkit semmivel. Szép gondolatok, hátha sikerül betartani. Nem tudtam, hogy kell e talár, ezért csak magammal vittem, de nem vettem fel. Helyette egy kék inget viseltem, fekete nyakkendővel és farmerral. Sikerült kissé elkésnem, mint kiderült az igazgató már az évfolyamelsőket sorolta. Feltűnésmentesen vagy inkább kevés feltűnéssel leültem a nekem megfelelő helyre, és figyeltem. Látszólag. Amúgy meg azon gondolkodtam, hogy mit is mondott Lotte. Benne volt Mary -ha jól emlékszem-, meg még sok dolog, amire nem emlékszem. Ez így érdekes lesz. Végignézek az asztaloknál ülő tanulókon, aztán a tanárokon. Hosszasan elidőzve az új tanárokon. Aztán inkább elfordulok; és a lányokat kezdem figyelni.
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
|
Írta: 2013. március 26. 06:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=89110#post89110][b]Sharlotte Johanson - 2013.03.26. 06:57[/b][/url] Évnyitó/évzáró - Eric és MaryruhaVéget ért egy év, mindenki számára, de hogy ki hogyan élte meg, mi történt vele, az teljesen egyéni, személyiségfüggő. Sharlotte sem mondhatja, hogy egy teljesen unalmas év áll mögötte, és nem csinált semmit, de hogy hogyan fogja fel, az már más tészta.
Ugyanaz a minimális lelkesedés, mint mindig, ez a nap valahogy mégis más. Évnyitó-évzáró ünnepség az iskolában, ez az oka. Viszont ez nem lelkesíti igazán, sőt. Nagyjából semennyire, de azért elhatározta, hogy elmegy, csak azért is. Na meg barátait látni, találkozni velük, vagy bármi mást csinálni.
Végül aztán úgy döntött, hogy akkor még ki is öltözik. Persze kabátjára szüksége lett volna, de ezt pótolta talárjával, ami kötelező viselet. Ezzel már nem úgy fest, mint aki csak úgy valamiféle időtöltés céljából megy el az ünnepélyre. Igazából részben nem is, de sok élvezetet nem talál benne. Úgy nagyjából normális időpontban érkezett meg, még megcsodálhatta a földön fetrengő Markovitsot, de nem reagált rá semmit, csupán egyszerűen tovább ment háza asztalához. Ismerős arcokat vélt felfedezni, és az egyikhez szinte rögtön le is huppant. Talárját is megigazította, majd kényelmesen elhelyezkedve szólalt meg.
- Szia Mary - köszönt mosolyogva, ahogy elfoglalta helyét mellette. Ez nem lett volna hosszadalmas folyamat, de össze-vissza álló ruhája és haja megnehezítette neki, így egy kis igazgatás keretében folytatta. - Hogy telt a szünet? - érdeklődött tovább. Ténylegesen foglalkoztatta a dolog, nem csupán kérdezett valamit beszélgetéskezdeményezés gyanánt. Ilyen szándékai is voltak, de nem elsődleges célként, és ezt akár látni is lehetett rajta. Viszonylag hamar végzett, körbetekintgetett még ismerősök után kutatva, majd jött az igazgató beszéde, amit tapsolva és mosolyogva hallgatott végig. Leginkább a kviddics része érdekelte, ez volt az egyetlen jó dolog szerinte. Közben ugyanúgy sokfelé nézegetett, nem ragadt le az igazgató úrnál. Volt, hogy az ajtóra, a mennyezetre, vagy a diákságra figyelt éppen, de közben hallgatta mi is folyik körülötte. A bejárati ajtónál azonban meglátta Ericet. Kedvtelen hangulata rögtön átváltott a boldogságba, bár ez nem látszott rajta, mivel folyamatosan a mosolygós, kedves arcát hozza. Ő a levitás asztalhoz ült, meg ugye még lesz ez a lakoma,amire a manók annyit készültek. Hát igen, szeret enni, de inkább azon agyalt, mikor beszélhet már Vele. Igaz, hogy alig ha egy napja nem látta, de beszélni akart vele.
Addig a kezét nézte. Eddig fel sem tűnt neki, hogy ruhájának köszönhetően nagyon is látszik mik díszelegnek ott. Ez nem zavarta, nézzék csak, vagy ne foglalkozzanak vele. De persze tovább nézett ki magából, most már Maryt figyelve. Tervei közt van, hogy amint lehet már megy is, vagy a fiút hívja oda, és jobban elgondolkodva... Maryt is be lehetne mutatni neki, igen...
Hogy jobban megfigyeli észreveszi, hogy a kérdéses asztal a Navine asztala mellett van. Egészen odáig nem figyelte a levitásokat, még csak barátját se, de akkor világosodott meg, hogy csak hátra kell fordulnia, és ott vannak. Azért még nem csinált semmit, csak várt.
|
|
|
|
Mary Glotter
INAKTÍV
Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
|
|
Írta: 2013. április 4. 02:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=97609#post97609][b]Mary Glotter - 2013.04.04. 02:39[/b][/url] Évnyitó-záró, Tika és Eric Bocs, hogy ilyen későn írtam, teljesen elfelejtettem. ^^"Hiába nézelődött, vizslatta a népet, nem igen látott ismerős arcokat. Olyat legalábbis nem, akivel jó, illetve beszélőviszonyban van. Nem zavartatta azonban magát, leült a Navine asztalához, és várt. Az ajtó felé pillantgatva kémlelte a termet, díszeket, elrendezést, és diákokat. Nem kellett sokáig egyedül ücsörögnie, nemsokára lehuppant mellette valaki egy üres helyre. Mikor odapillantott, Sharlotte-ot vélte felfedezni. Széles vigyor terült szét arcán a lány láttán, örült az ismételt találkozásnak. - Szia! Ó, nekem nagyon jól. Nagyon örülök, hogy találkoztam a szüleimmel, meg tesómmal, jó volt velük. Anyum is alig kiabált apummal, ami kész csoda, hisz korábban szinte napirenden volt minimum két-három ilyen alkalom... Mondjuk, lehet azért nem, mert végre készen van konyha. A házunkban nem sok minden változott, de ami igen, az nagyon. Számomra legalábbis... Voltunk még a nagyszülőknél látogatóban, irtózatosan jó volt! Még Morzsit is vittük, a kutyánkat, de még az axikat is! Mármint, a két gőténket, azaz axolotlunkat. Bár kicsit megviselte őket a helyzet, de túlélték... Rengeteget meséltem nekik a Bagolykőről, mindenről beszámoltam, amiről úgy gondoltam lehet! Ó, de te is mesélhetnél, neked hogy telt a szünet? Voltál valamerre? Milyen volt? - tette hozzá gyorsan, mikor észrevette, mennyit beszélt. És ez még kevés ahhoz képest, amennyit eleve szokott. Mióta itt van a Bagolykőben, igyekszik visszafogni magát, több-kevesebb sikerrel. ~ Ahhoz képest, hogy a Navinések milyen szűkszavúak, elég lepcses szájú vagyok. Mondjuk, könnyen meg is lepődök bármin, és eléggé tudnak zavarni mások ügyes-bajos dolgai is, már ha van hozzá közöm. Na mindegy... ~ fut át az agyán, egy szájhúzás, és némi lágy fintor kíséretében. Nemsoká jött az igazgató beszéde is, amit figyelmesen hallgatott végig, és a tapsviharokból is kivette a részét. Majd miután a finomabbnál finomabb ételek is megjelentek az asztalon, szedett magának ebből abból. Pár falat után azonban ismét Tikához fordult. - Jó étvágyat! Min merengsz amúgy? Úgy látom, mintha teljesen másutt járnál... - mosolygott. Nem sértésnek szánta, csak kíváncsi volt, merre kalandozott a lány. Persze csak akkor akarta tudni, ha van bármi köze hozzá, vagy Tika szívesen beszél róla.
|
|
|
|
