36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. március 2. 21:49 | Link

Emma

Mindjárt leszakad az agyam. Hullafáradt vagyok, mert egész éjszaka a régi telefonomat bütyköltem. Egyszerűen nem értem, mi hiányzik. Egy könyvet is találtam erről a könyvtárban, és azt hittem, működni fog, de nem... Nem értem meg. Szóval megint hajnalig fent maradtam feleslegesen, mert nem tudtam életre kelteni azt a ketyerét. Cserébe viszont felzavartam Tollandot, amikor hajnali kettőkor elkezdett visítani a telefonom. Nem annyira örült. Szerencsére egy Silentio bűbáj elhallgattatta. Mármint a telót, nem Tollandot. Sajnálom a srácot, mert tudom, hogy ma vizsgázik tíztől. Azaz fél óra múlva. Remélem átmegy, mert magamat fogom okolni, ha elszúrja a vizsgáját.
Nekem már megvan minden tárgyam, úgyhogy könnyen vagyok. Ráérek fél tízkor lebattyogni reggelizni a Nagyterembe. Lapátolok egy adag rántottát egy üres tányérba, és elhelyezkedem a Levita asztalánál. Egyik kezemmel sózom a kaját, másikkal a kenyeres kosárhoz nyúlok. Még melegek a szeletek, nyamm.
Végig a telefonon jár az agyam. Ha rá tudnám bírni, hogy működjön a Bagolykőn, onnantól már simán menne a gameboy feltámasztása. Ilyenkor vizsgaidőszakban még nagyobb szükségem lenne valamelyik játékomra, mert a többiek nemigen kaphatók semmilyen játékra vagy csak egy beszélgetésre, mert mind őrülten készülnek az írásbelijeikre.
ÚÚőőaah! Ez piszkosul sós! Morcosan félresöpröm a tányéromat. Nem igaz, hogy semmi sem jön össze ma.
Egyből beugrik az intelem: ha rossz történik veled, azt saját magadnak okozod, és a gondolataid erejével jobbá fordíthatod a sorsod. Olykor próbálok azonosulni az efféle nézetekkel, de jobbára az agymosás kategóriába sorolom. Például most is: ebben a nyomott hangulatban nem lehet rám hatni ezekkel az 'elme ereje'-dolgokkal.
Az asztalon könyökölve, egyik tenyerembe támasztva az állam, villámmal az asztallap barázdáit vakargatom. Attól minden jobb lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2013. március 3. 14:15 | Link

Alex a morci


Nehézkesen induló reggel, ez általában hiányzik Emmus szótárából, ám a mai nem indult valami könnyen. Első körben, ami nem volt a megszokott, arra ébredt, hogy barátnője, aki egyben szobatársa is, az íróasztalon fekve tért magához és mormogott. Valószínűleg tudatosult benne, hogy pár óra és vizsga. A körmeit szinte lerágta az éjjel, míg tanult, szerencsétlen. Ami Emmát illeti számára vége ezen időszaknak, az utolsó vizsgáját is ami szükséges volt sikeresen teljesítette. Nagyon büszke volt magára, hogy ezen a csatán már túl van. Viszont ez a büszkeség nem terjedt ki egy mosolynál tovább, ugyanis a pocakja morgásba kezdett, éhes. Mivel nem siet sehová, teljesen kényelmes tempóban kimászik az ágyikóból és a szekrényhez siet. Felöltözik, méghozzá egy kényelmes cicanadrágot vesz fel, hosszú kékes felsővel, meg egy fehér kardigánt. Fésülködés közben táncikál kicsit, teljesen rá vall, hogy mást ne mondjunk, örüljünk, hogy énekelni nem kezd el. Ennek az utolsó gubancos tincs kifésülése és gyomra újabb mordulás vet véget. Integet, és egy mosollyal elköszön a még szobában lévőktől, majd a Navine szárny irányából a Nagyterem felé vezet útja. Jól fog esni most valami finom reggeli.
Belépve csak néhány diákot lát szállingózni, valószínűleg a hozzá hasonlóan ma éppen ráérők azok. Háza asztala illetve az étel iránya felé indul.
Rántotta? Komolyan? Utálom a rántottát. Olyan, úh, jó szót sem találok rá. Egyszer ettem, de a borzalmas ízét még a só is tetőzte. Érdekesebbnél érdekesebb mimikákkal tudatja a környezetével is nemtetszését. Majd egy szendvics mellett dönt egy kis tejjel. Viccel, kicsit olyan mint a kiscicák, imádja a tejet, sőt apukája gyakran mondta neki, hogy mikor a fejét simogatják, gyakran olyan mint mikor a macska dorombol. Micsoda képességek, nem? Ezt azért nem kell reklámozni. Sokszor eszébe jut, hogy a nemrégiben örökbefogadott kis csöppsége hogy is van, de nemsokára minden bizonnyal meglátogatja.
Az asztalok között bandukolva, mélyen merengve tekintete egyszer csak egy kerekes székes fiút szúr ki. Kissé morcosnak tűnik. A kíváncsisága pedig nagy úr, tehát Emma egy félelmetes fordulattal, ami talán azért lehet ijesztő, mert sosem tudod, éppen kihez indul, célba veszi a Levitások asztalát. Úgyis olyan kihalt, csak nem lesz baj.
- De morcos itt ma valaki. Vizsgák vagy rántottás kaland? – Mosolyogva néz, miközben energiabombaként a srác életébe robbanva megszólítja. – Utóbbit inkább megérteném, az valami borzalmasnak tűnt.
Nem szokta észrevenni, ha zavar, de ilyenkor, mikor szükségét érzi a pozitív energiák áramoltatásának, ha lőnének rá se hagyná magára a célszemélyt. Új ismerőse mellett leteszi a tányérját, majd folytatja a csacsogást.
- Remélem nem baj, ha csatlakozom. Mondjuk, nem szívesen kerülnék bajba amiatt, hogy ideültem. Bár nem tűnsz elvetemültnek. – Mosolyogja telibe szegényt, aki valószínűleg a falra is mászik, ha rosszabb napja van.
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. március 3. 19:57 | Link

Emma, aki nem Smiley


Már egy kis részen sikerült felkarcolnom az asztal fafelületét, mikor valaki kiránt a másik világból, ahol épp jártam.
- Hogy mi? - nézek rá értetlenül. Feltolom az orrom hegyére csúszott szemüveget, így már látom, hogy még sosem láttam az illető lányt. Mosolygó energiabomba, és ez üdítő változatosság számomra, ezért visszamosolygok rá. A Levitás lányok, Ágo, Dalmi, Aileen sokkal nyugodtabbak, bár utóbbi kettő olykor-olykor megkattan, mint annak már lehettem részese is. Mindkét alkalom meglepően végződött.
- Hja, azt már én is tapasztaltam - bökök érintetlen rántottás tányéromra. - Nem az a fajta kaland, amiben szívesen részt vettem. Ne próbáld ki.
- Persze, nyugodtan - ki is húzok egy széket neki, mert én ilyen udvarias gyerek vagyok. Nem is figyelek arra, mit reagálok, csak jönnek belőlem a válasz-szavak: - Ne higgy a szemednek. Ártalmatlannak tűnök, de ki tudja? Lehet, hogy a következő pillanatban igába hajtom az akaratodat!
Érzékelem, milyen sablonos a válaszom. Bármikor vissza tudok csatolni az X-Menre, és nem is szeretem ilyenkor magamat, amikor beszélgetek az emberrel, de tulajdonképpen nem is beszélgetek, csak dobálom egymás után a mondatokat, és az agyamnak csak egy kis darabja figyel arra, hogy kapcsolódjon is a téma fonalához.
Lenézek a faragványomra. Egy betű kezdete lehet. De vajon mit akartam írni? Nem emlékszem. Túl hirtelen jött...
- Ne haragudj! - leteszem a nem rendeltetésszerűen használt evőeszközt az asztalra, és megpróbálok koncentrálni a jövevényre. - Jó étvágyat. Úgy látom, a te reggelid jobban sült el, mint az enyém, szóval tőled bátran kérek tanácsot: mit egyek? A rántottától elment a kedvem.
Na, megy ez.
- Amúgy Alex vagyok. Hogyhogy még nem láttalak a klubhelyiségben?
Az nem fura, ha nem látom az órán. Még a legjobb levitás haverjaimmal is sikerült úgy órákat választanom, hogy évfolyamunk és tárgyaink teljesen elütnek egymástól. De hogy egész eddig elkerültük egymást a toronyban? Közel lehetetlen.
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2013. március 7. 21:05 | Link

Alex a szendvicses társ


Pillanatig zavart vél felfedezni a fiúcskán, de hamar tisztázódik, hogy csak gondolataiba merült, ezért történt mindez. Az asztalba való vésésre csak elmosolyodik, fogalma sincs, ez mi lehet, lehet valami új hobbi amiről neki nem meséltek, vagy ebben a házban szokás a nevüket is a helyükre vésni? Ki tudja…Vállrándítással letudja gondolatait majd a visszakérdés egyúttal a földre taszítja az elkóborolt merengésből. Nem látta még őt, bár ez nem meglepő, a maga klubhelyiségében több időt tölt, mint az iskola más részein. Ez a nap is egy igen kivételes alkalom, hogy lemerészkedett, de itt az ideje igazán, hogy végre sok ismerőst találjon, aztán meg barátokat. Már előre belegondol, sokszor milyen lenne sok cuki kis baráttal együtt mászkálni. Ez egy picit le is hangolja, de ő az örökös mosolygásával, ezen is átlendül, most a kis morcihoz fordul.
- Nincs az a varázslat, ami rávenne, hogy megegyem. Jobban kedvelem a cuki kalandokat.
Vigyorogja telibe ismét őt. Aztán a maga melletti ülőalkalmatosságot még ki is húzza a fiú, micsoda illedelmes viselkedés ez. Még Emmuska kényelembe helyezi magát, addig biztosítja róla a Levitás, hogy igenis van mitől tartania, bármikor előbújhat belőle a pszichopata. Mondjuk már csak az kéne neki, lennének még izgalmak itt ma akkor.
- Azt nem tudom mi fog történni a következő pillanatban, de az biztos, hogy túl aranyosnak tűnsz ahhoz, hogy kárt tégy bennem.
Komolyra próbálja fordítani a szót, de kevésbé sikerül, hiszen ott bujkál a mosoly végig a szája sarkában. Nem megy neki ez a komolykodás dolog, sosem volt igazán olyan, aki el bírta hitetni azt, amit akart mindig túl szeleburdi és aranyos, még gonosz se volt az életében eddig, senkivel.
- Hmmm, igazából gyorsan összedobtam két nagy szendvicset, de kétlem, hogy ennyit megennék egyszerre. Szóval, fogadd el az egyiket, ez már majdnem olyan, mintha főztem volna rád, az meg elég szuper, mert olyat még csak a családnak sikerült eddig, meg egy elsős Navinésnek.
Mondja vidáman, majd nekikezd az evés előkészületeinek. Majd figyeli tovább a fiút, aki közben bemutatkozik, meg érdeklődik mért nem látták eddig egymást, majd homlokon csapja magát.
- Tudtam én, hogy eltévedek! Még itt is… – vakarja meg a homlokát. – Akarom mondani, Emma vagyok, Navinés. Ebből következik még miért nem láttál, oda még nem szöktem be soha. Hű, pedig biztos vannak nálatok is jó és vicces folyosók meg termek. De azért remélem, azért, mert veled eszem nem büntetnek meg.
Kezd el a kezeivel hadonászva magyarázni, arcának mimikájával pedig alátámasztja szavait. Néha túlságosan él benne a gyermeki kíváncsiság, talán ideje lenne kinőni, de még így - már nagykorúan - se az erőssége. Közben végigméri Alexet, nem ez az első alkalom, de most látja csak micsoda járgánya van.
- Ez a járgány eszméletlen, nem gondoltál még rá, hogy lángnyelveket fess ide oldalra – mutogat a kerekekre – és akkor gyorsabbnak tűnhetnél.  
Teljesen beleéli magát a saját ötletelésébe, szegény fiúnak időt sem hagyva az esetleges menekülésre.

Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2013. március 8. 07:51
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. március 9. 19:51 | Link

Emma: túl cuki, hogy igaz legyen Smiley


- Cuki kalandokat? - Őőő. Ez elég buggyantan hangzik. - Milyen egy cuki kaland?
Nem vagyok benne biztos, hogy meg szeretném tapasztalni. Elég rózsaszínnek és bolyhosnak tűnik.
És még én is aranyos vagyok! Na jó. Mondanám, hogy ez már annyira émelyítő, hogy szivárványt fogok hányni, de... na. Egész helyes ez a lány. A tény, hogy learanyosozott valaki, aki nem Noé, a torkomon is akasztja a szót, úgyhogy nem tudok semmi frappánsat reagálni.
Így csak beleharapok a szendvicsbe, amit ad nekem.
- Jót főztél! - dicsérem a művet. Csak sajnos már a második hatalmas harapásnál kiderül számomra, hogy ez kevés lesz.
- Remélem, vagyunk annyira jóban, hogy kérhetek majd még egyet.
Tudjátok, milyen mosolyt villant Simba Kiarára az Oroszlánkirály 2-ben? Na, most bepróbálkozom ezzel a szendvics reményében, és még hozzá is teszem az ultimate érvet: - Hiszen olyan aranyos vagyok!
Ahh! Minden világos! Navinés a csajszi. És egy kicsit bolond. Egyelőre még nem találkoztam annyival, ezért számon tudom tartani: ő a harmadik dilis lány, akivel találkozom itt. Lehet, hogy a varázsló gének gyakran állnak együtt a dinkagénekkel.
- Dehogy büntetnek, nem hinném, hogy összeülni reggelizni törvényellenes volna. De majd elbánunk velük! - vigyorgok. A szavai felkeltik az érdeklődésemet. Még sosem voltam más házában. Tudom, hogy egyesek átjárkálnak a párjaikhoz meg ilyesmi, de én még senkinek nem voltam a párja itt. És amúgy is, nekem ez kicsit elképzelhetetlen. Egyszerűen vacakul érezném magam, ha a Levita szfinxének szemébe kéne néznem, miután elárultam a jelszót valaki olyannak, akit hivatalosan épphogy nem kéne beengednie a Levitát őrző festménynek, de mégsem tehet mást, hiszen az illető tudja a jelszót. Miattam. Na, de visszatérve a Navinére.
- Mi izgalmas van nálatok? Nektek is van fürdőtök meg tér-idő szobátok?
Eztán a verdámra terelődik a szó, és felkuncogok, hogy bár még be sem mutattam neki, máris járgánynak nevezi. Tetszik.
- Nem rossz ötlet! Megfested? - közben megfordulok a kerekesszékkel, hogy a másik oldala mutasson Emma felé.
- De illenie kell a békámhoz - mutatok valóban egy kreténmód vigyorgó kis békafejre, ami a kerék küllőjére van csíptetve. Abigéltől kaptam Mikulás-napra egy csomót, és egyet fel is tettem, nehogy megbántódjon a lány. Azóta meg már összeszoktunk. A békával mármint.
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2013. március 18. 17:25 | Link

Alex a Simbám  Cheesy


- Igen, az olyan puha és olyan rózsaszín, ahogyan el bírod képzelni. – Kacarászni kezd, majd egyből részletezi is tovább. – Az annyit jelent, hogy mókás és jó hatással van a kedvedre, nem úgy, mint ez… - Mutat a rántottára, amire utalgat.
A cuki levitás igazság szerint teljes joggal nézheti elmebetegnek Emmust. Az a sziruposság, ami a hanglejtéséből származik, kergetett már embereket fel a falra. Közben kedvesen felé nyújtja az egyik szendvicsét, aminek bátran neki is lát az időközben névvel is ellátott kerekes székes fiú. A dicséretre pedig csak nagyokat mosolyog. Valóban igazi kis szakácsnő, képes összerakni egy szendvicset! Ha még azt is tudná, hogy sütikét is tud készíteni meg kész 3 fogásos vacsorát még a végén megkérné a kezét, azt meg ugye nem kellene, mert hát még is csak egy ismeretlen fiú, meg juj, ugyan, ő hozzámenni valakihez, úgyhogy maradjon csak titokban ez egyelőre.  
A kérésre szó nélkül, de mosolyogva tovább pattan fel és száguld vissza oda, ahol készítette, gyorsan összeszedi a hozzávalókat és készít neki még egyet. Jókat mosolyog magában is Alex szavain, meg azon a vigyoron, amivel a szendvicset kérleli, úgymond. Hamarosan, bár nem egy ferrarie, de jó tempóban visszabaktat és leül ismét a már egyszer elfoglalt helyére.
- Tessék, de csak, mert ilyen aranyos vagy. – Kiemelten kedvesen mondja az aranyos szót, valahogy úgy, mint, ahogyan az anyuka szokta azt az újszülöttnek mondani, mikor először találkoznak. Igen, ez megint egy bizonyíték rá hogy nem százas a lány, maximum kilencvenkilences.
- Én sem hiszem, hogy Aurorok fognak elhurcolni innét, csak sosem lehet tudni, azért 1 tanév alatt még nem ismertem ki magam teljesen. – Mondja mosolyogva, és közben befejezi a saját szendvicsét, amivel jól is lakik. Közben már zúdul is az új téma amire reagálnia kell, kicsit sem leplezve a kíváncsiságát.
- Tér-idő szoba? Hű, ez nagyon jól hangzik, mitől olyan különleges? – Kezd bele, de gyorsan válaszol is. – Jajj, igen van fürdőnk meg Játéktermünk is, de a tetőtér az egyik kedvenc helyem.
Közben a formás kis kerekeit figyeli, jobbról is meg balról is. Adja az ötleteket, Alex pedig vevő is rá, ennek őszintén örül, hiszen általában kinevetik és egy „Jól van Emmu” mondattal ráhagyják, de ő más.  
- Nem vagyok egy Picasso, azt tudnod kell. – Kacarászik, majd folytatja. – De ha lehet, szeretném.
Nagy csillogó szemekkel néz, mint a cukorkaboltban a kisgyerek. Majd a járgányt figyeli ismét, amit már mind a két oldaláról megcsodálhat. Aztán egy békuska is előkerül. A kis szépség nagyon jól mutat, amit nem hagyhat szó nélkül.
- Jól áll a kerekeiden. – Mosolyog rá. – Megoldjuk, hogy jó páros legyenek a lángocskákkal.
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. március 21. 11:09 | Link

Roar:)

Míg a második szendvics megérkezik, én erőlködés nélkül eltüntetem az elsőt. Jól számítottam, még van hely a következőnek. Átveszem agasztronómiai remeket, és abba is beleharapok. Biztos ezzel is lehetne udvariaskodni, de az az öröm a szakácsnak, ha látja, hogy jóízűen falják az étkét, nem?
- Hát ha lehet, ez még jobb mint az előző! Mivel háláljam meg? Kóstold meg ezt - szakítok neki egy poharat, és töltök az italból, amiből már előttem is állt egy adaggal. - Valami gyümölcslékeverék, de még nem tudtam rájönni, mikből lehet pontosan. Nagyon finom. Bár nem én főztem, de talán kicsit törlesztek.
- Egy tanév? Elsős vagy? - kérdem, és beleiszok a sajátomba. Nem vagyok jó a kor megállapításában, de azért nem tűnik tizennégynek. Mondjuk szerintem nálam nem idősebb. Komolyan, nem tudom, mi lehet ez a gyümölcs, ami még benne van...
- A tér-idő szobába ha bemész, nem látsz mást, csak egy fénylő gömböt a közepén. De tényleg semmit, ha lenézel, még a lábadat sem látod. Ha a gömbre teszed a kezed, elrepülhetsz valahová, de nem csak helyváltoztatásra alkalmas, mert az időben is lehet vele utazni. Persze nem leszel ott fizikailag, inkább csak úgy, mint valami szellem. Vagyis. Nehéz ezt elmagyarázni. Ott leszel teljesen, de nem tudod megváltoztatni a múltat, vagy ilyesmi - magyarázom neki.
Pontosan nem értem a szerkezetét, de szerintem senki más sem. Amiket mondok, azok csak a kevés tapasztalatomból meg a mások által hallottakból erednek. Meg abból, hogy a múltat megváltoztatni szigorúan tilos, talán törvényellenes is.
Az én fantáziámat meg a játékterem izgatja.
- Milyen játékaitok vannak? - kérdem érdeklődve, hiszen nálunk nincs ilyesmi, pedig jó lenne. Bár tudom, hogy valamelyik szinten van a kastélyban egy külső játékterem is, de oda nem szoktam menni. Na, de azt mondta, a tetőtér a kedvence, ezért illik arra is rákérdezni. - És miért a tetőtér a legjobb?
A lány, Emma, nagyon belelkesedett a kerékfestés gondolatára, ami egy kis aggodalommal tölt el. A békát már megszoktam, de nem vagyok benne biztos, hogy nem néznének-e hülyének lángokkal a kerekeimen. Most már késő, "lapot ért" a gondolat. Talán megcsinálhatnánk leszedhetősre. Vagy elfelejti az egészet.
Vagy még az is lehet, hogy jó lesz - ismerem el magamnak, bár nem túl nagy meggyőződéssel.
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2013. március 28. 17:05 | Link

Simba - Záró Kiss


Pillanatok alatt összeügyeskedi Emmus a szendvicset újdonsült barátjának. Visszaigyekezett a levitások asztalához, ahová így másodszorra már bátran, mint aki haza megy, közeledett. Nem telt bele sok idő, hogy elvegye és már le is ellenőrizze a kész művet az ihletője. Vicces, de a szendvicsnek múzsája is van, jelen esetben Alex lenne ez a fantasztikusan inspiráló személy.
Pörgeti két falat között a szavakat neki a cuki fiú, de inkább arra figyel, amit a kezeivel csinál. Egy poharat kerít, és már tölti is fel neki, mint egy viszonzásként a szendvicsért. Hatalmas mosollyal elveszi tőle a poharat, még mielőtt belekortyol, reagál.
- Örülök, hogy ízlik. Nincs mit hálálkodni, szívesen készítettem. – Vigyorog, közben belekortyol az italba. – Érdekes olyan ez kicsit, mintha ilyen multivitaminos valami lenne. – Komolyan, tiszta értelmes magyarázás Emmus részéről, már csak a kezeivel való hadonászás hiányzott az összképhez. Kortyolgat továbbra is, úgy figyeli, az asztalnál még elő-elő bukkannak diákokat. Valóban nincs ma valami tömeges idevándorlás. De nem is baj, szereti ezt a barátságos embermennyiséget ma. Nincs szüksége a tömegre.
- Elsős? – Felkacag, majd komoly, szomorú bambiszemes képét villantja fel. – Tudom, hogy akkora vagyok, mint egy elsős, de ár Ötödikes vagyok, sőt ha a vizsgáim kijavítják, már Mestertanonc. – Kicsit morcin tekint rá, persze mókásan, nem sértődne meg, ezt a szája sarkában bujkáló mosoly árulja el, amit észre is vehet a mellette ülő.
Közben az évfolyamok utáni másik fontos témát vesézik ki, méghozzá azt, hogy kinél milyen érdekességek vannak házon belül. Csillogó szemekkel hallgatja a beszámolót arról a tér-idő szobáról, érdekesnek hangzik, egyszer szívesen megnézné. Aztán ő is mesél és kérdést is kap természetesen.
- Hű, van darts, billiárd meg az ehhez hasonló dolgok, kikapcsolódásra nagyon alkalmas, meg jókat lehet mulatni együtt. – Aztán még megissza a maradék gyümölcslevet, és rátér a tetőtérre. – Mert nyugodt rész, szeretek felmenni oda elmélkedni, néha a pörgés mellett kell egy kis nyugalom. – Igen, valóban fura ezt hallani egy két lábon járó energialabdától, de ha egyszer így van, akkor nem igazán lehet szépíteni. Mielőtt felállna az asztaltól, hiszen mind a ketten végeztek, még gyorsan visszatér a festésre.
- Képzeld, tudok ám ilyen ragadósat, hogy is hívják azt… – megvakarja a fejét, majd folytatja. – Matrica! igen, olyat, és azt leveheted, ha nem illik valamelyik csinos kiegészítődhöz. – Mondja bíztatólag, még kacsint is egyet a békára pillantva a járgányon. Felemelkedve ellép az asztaltól, barátságosan, igazából eléggé támadólag, megöleli a fiút, aztán egy „pápá”-val visszaindul a klubhelyisége felé. Ez is egy eseménydús étkezésnek sikeredett.  
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet